Világesemények Dióhéjban, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

dolláros felesleget mutatott, 1971-re pedig kétmilliárd dolláros japán feles­leg várható. Mindez hallatlanul erős gazdasági és politikai szenvedélyeket kavart az Egyesült Államokban. Az amerikai uralkodó körök le akar­ták törni Japán erős protekcionista vé­dőfalait, ugyanakkor pedig behozatali korlátozásokkal kívánták enyhíteni az amerikai piacon a japán export nyo­mását. Ennek a politikának az egyik in­tézkedése volt a sokat emlegetett 10 százalékos importkülönadó. Ez a Nixon által elrendelt adó természetesen nem­csak Japánra vonatkozott, hanem az összes tőkés vetélytársakat terhelte. Miután azonban Japán volt az Egye­sült Államok legnagyobb szállítója, és az összes vezető tőkés országok közül a japán kereskedelem kötődött leg­inkább az amerikai piachoz, a külön­adó mindenekelőtt és legsúlyosabban Japánt érintette. Az amerikai gazdasági nyomás to­vábbi célja az volt, hogy Japánt a nemzeti valuta, a yen (egy dollár - 360 yen) felértékelésére kényszerítse. Egy ilyen felértékelés természetszerűen megdrágította volna a japán expor­tot, és ezzel tovább csökkentette volna a nyomást az amerikai piacra. Hete­kig húzódó harcok után Japán elő­ször nem értékelte fel valutáját, de 1971 szeptemberében beleegyezett an­nak „lebegtetésébe”. Az árfolyamnak ez az ideiglenes szabaddá tétele azt eredményezte, hogy december ele­jén a jen tényleges árfolyama a dol­lárhoz képest 10 százalékkal emel­kedett. Gyakorlati hatását tekintve ez felértékelésnek számított. A japán ex­portcikkek tehát nem 10, hanem 20 százalékkal voltak drágábbak az ameri­kai piacon, mint korábban. Az amerikai pénzügyi támadás gazdasági mérlegét természetesen még nem készítették el, de 1971 decemberi becslések szerint .

Next