Világesemények Dióhéjban, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

Zürichben ezután is órák alatt lehet több száz kiló trotilt vásárolni vagy afrikai bevetésre föl lehet szerelni egy zsoldos csapatot, nem kell bezárni a nagykereskedéseket, s az alvállalkozók továbbra is zökkenőmentesen megkap­ják a szállítmányok után járó 10—15 százalék részesedést. A kereskedelem svájci útja viszony­lag sima. Az első eladónak csak a svájci határig kell eljuttatni az árut, s onnan többnyire probléma nélkül kap­hatja kézhez a vevő a drága portékát, bárhová is kéri. Az illegális fegyverkereskedelemnek Svájc csak egyik szabad piaca. A vi­lágkereskedelemben való részesedését azonban erősen korlátozzák a francia és főleg az amerikai konkurrensek. Érdemes egy kicsit körülnézni a pia­con. 1200 OLDALAS KATALÓGUS Néhány év óta a svájci fegyverke­reskedők európai hegemóniáját siker­rel törik meg a francia konkurrensek. Nyugat-Európában Franciaország a legnagyobb fegyvergyártó ország, és a franciák is szervezik meg a legjob­ban a fegyverkereskedelmet. Az „üz­leti élet” központja a Párizs melletti Satory katonai tábor, ahol kétévenként nagy fegyverkiállítást rendeznek. A lá­togatót eligazítja az az 1200 oldalas katalógus, amelyben precízen föltün­tetik az eladásra kerülő fegyvereket — a pisztolyoktól a Mirage-gépekig. „Ebben a katalógusban minden ben­ne van, kivéve az árakat — mondta a kiállítás egyik rendezője —, és ez lo­gikus is, hogy így van. A géppuska vagy a golyószóró ára mindig válto­zik. Emelkedik vagy csökken, aszerint, hogy hivatalos úton vagy a hivatalos utat megkerülve akarják-e megvásá­rolni.” Hivatalosan a Satoryban áruba bo­csátott fegyverek forgalomba hozatalát a francia külügyminisztérium egyik szerve ellenőrzi, a csempészcsatorná­kon keresztül azonban jócskán kerül­nek a zugpiacra Satoryban értékesített hadianyagok. JÁTÉK A BETŰKKEL: JAG ÉS G1A Míg Európában a vállalkozók tucat­jai adják a kontinens részesedését a világforgalomban, Amerikában már húsz éve Samuel Cummingsé a fegy­verkereskedelem monopóliuma. Alapí­tója, elnöke és egyetlen tulajdonosa az IAC-nek (International Armament Corporation). Két hatalmas áruháza van — a központi London egyik kül­városában —, és állandóan raktáron van 650-800 000 könnyűfegyver, a hoz­závaló töltényekkel. 1950 óta Cum­mings tartja kezében a legjelentősebb fegyvereladásokat, hírszerzői és ügynö­kei a világ minden táján megtalálha­tók. Hivatalos képviselője több nyugat­európai fegyvergyárnak, tanácsadója több uralkodónak, és személyes jó ba­rátja Francának. A jólmenő üzletet, a „piackutatást” ma — bizonyítottan — főként szerve­zett ügynökhálózata biztosítja, de - és ez kétségbevonhatatlan tény - a vállalkozás felvirágzása a legkompe­­tensebb informátornak köszönhető: a CIA-nak.­­ „Cummings sikerének titka a CIA” - írta még 1961-ben a „Washington Post”. Cummings őrjöngött, fenyeget

Next