Világesemények Dióhéjban, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
Zürichben ezután is órák alatt lehet több száz kiló trotilt vásárolni vagy afrikai bevetésre föl lehet szerelni egy zsoldos csapatot, nem kell bezárni a nagykereskedéseket, s az alvállalkozók továbbra is zökkenőmentesen megkapják a szállítmányok után járó 10—15 százalék részesedést. A kereskedelem svájci útja viszonylag sima. Az első eladónak csak a svájci határig kell eljuttatni az árut, s onnan többnyire probléma nélkül kaphatja kézhez a vevő a drága portékát, bárhová is kéri. Az illegális fegyverkereskedelemnek Svájc csak egyik szabad piaca. A világkereskedelemben való részesedését azonban erősen korlátozzák a francia és főleg az amerikai konkurrensek. Érdemes egy kicsit körülnézni a piacon. 1200 OLDALAS KATALÓGUS Néhány év óta a svájci fegyverkereskedők európai hegemóniáját sikerrel törik meg a francia konkurrensek. Nyugat-Európában Franciaország a legnagyobb fegyvergyártó ország, és a franciák is szervezik meg a legjobban a fegyverkereskedelmet. Az „üzleti élet” központja a Párizs melletti Satory katonai tábor, ahol kétévenként nagy fegyverkiállítást rendeznek. A látogatót eligazítja az az 1200 oldalas katalógus, amelyben precízen föltüntetik az eladásra kerülő fegyvereket — a pisztolyoktól a Mirage-gépekig. „Ebben a katalógusban minden benne van, kivéve az árakat — mondta a kiállítás egyik rendezője —, és ez logikus is, hogy így van. A géppuska vagy a golyószóró ára mindig változik. Emelkedik vagy csökken, aszerint, hogy hivatalos úton vagy a hivatalos utat megkerülve akarják-e megvásárolni.” Hivatalosan a Satoryban áruba bocsátott fegyverek forgalomba hozatalát a francia külügyminisztérium egyik szerve ellenőrzi, a csempészcsatornákon keresztül azonban jócskán kerülnek a zugpiacra Satoryban értékesített hadianyagok. JÁTÉK A BETŰKKEL: JAG ÉS G1A Míg Európában a vállalkozók tucatjai adják a kontinens részesedését a világforgalomban, Amerikában már húsz éve Samuel Cummingsé a fegyverkereskedelem monopóliuma. Alapítója, elnöke és egyetlen tulajdonosa az IAC-nek (International Armament Corporation). Két hatalmas áruháza van — a központi London egyik külvárosában —, és állandóan raktáron van 650-800 000 könnyűfegyver, a hozzávaló töltényekkel. 1950 óta Cummings tartja kezében a legjelentősebb fegyvereladásokat, hírszerzői és ügynökei a világ minden táján megtalálhatók. Hivatalos képviselője több nyugateurópai fegyvergyárnak, tanácsadója több uralkodónak, és személyes jó barátja Francának. A jólmenő üzletet, a „piackutatást” ma — bizonyítottan — főként szervezett ügynökhálózata biztosítja, de - és ez kétségbevonhatatlan tény - a vállalkozás felvirágzása a legkompetensebb informátornak köszönhető: a CIA-nak. „Cummings sikerének titka a CIA” - írta még 1961-ben a „Washington Post”. Cummings őrjöngött, fenyeget