Világesemények Dióhéjban, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

radalom felfelé ívelő szakasza? Mennyire érvényesül még Khomeini imámnak, a forradalom vezetőjének befolyása, meddig sikerül egyensú­lyoznia a nyugatbarát liberálisok és az Iszlám Köztársasági Párt között? Mi lesz a korábban ígért radikális földreformmal, a meghirdetett szo­ciális törvényekkel? Az iráni baloldalnak ezekre a roppant nehéz kérdésekre kell vá­laszt adnia. A válaszadást a bal­oldal ellentmondásos helyzete is nehezíti: a három nagy alakulat (Tudeh párt, a fedajinok, a mud­­zsahinok) ma kedvezőtlenebb hely­zetben van, mint tavaly - elvesz­tették székházaikat, irodáikat, gya­korlatilag féllegálisan működnek, noha a Tudeh papíron legális po­litikai pártnak számít. Ugyanakkor a parlament előtt van a politikai pártok tevékenységét szabályozó tízpontos törvényjavaslat, amely a Tudeh és a fedajinok számára biz­tosítaná a teljes legalitást és a minap több felvonásos politikai vita zajlott a televízióban, amelynek során a baloldali pártok képviselői szabadon fejthették ki nézeteiket. Ezzel szemben a fedajinok enge­délyezett, igen impozáns május el­sejei nagygyűlését brutálisan meg­zavarták az Iszlám Köztársasági Párt zsoldjában álló huligánok, s a szervezet több tagját bestiális ke­gyetlenséggel meggyilkolták. ÍGY LÁTJÁK A MUDZSAHIDOK A Tadeh párt, a baloldal legjob­ban szervezett, bár kis létszámú osztaga változatlanul követi az „imám vonalát”, meggyőződése, hogy Khomeini és hívei antiimpe­­rialista elveket vallanak. Bírálja ugyan az Iszlám Köztársasági Párt ellentmondásos állásfoglalásait, vezetőinek szovjetellenes kijelenté­seit, de bízik a széles antiimperia­­lista egységfront megteremtésének lehetőségében. A marxista-leninista elveket val­ló, lényegesen nagyobb tömegbá­zissal rendelkező fedajinok, akik az utóbbi hónapok során meglepő politikai érettségről tettek bizony­ságot, közelednek a Tudeh párt­hoz. A fedajinok sokkal élesebben bírálják az Iszlám Köztársasági Párt bakugrásait, bár inkább ezt a pár­tot támogatják, mint Baniszadrnak és híveinek nyugatbarát irányzatát. Egészen más a helyzet a balol­dal főerejével, a magukat iszlám forradalmároknak minősítő mudzsa­­hidokkal. A mudzsahidok, akiknél a zavaros, a Marx- és Korán-idézete­ket összeházasító ideológia a gya­korlati népi forradalmi programmal együtt jelentkezik, kevéssé hajlamo­sak a bonyolult helyzet higgadt elemzésére. Baniszadr bukása a mudzsahido­­kat nyílt fellépésre ösztönözte, ami megkönnyítette ellenfeleik dolgát: ellenforradalmárokként bélyegez­ték meg őket, és sajnálatos mó­don ezzel meggyengült az az erő, amely ellensúlyozhatta volna az iszlám­ vallási párt hatalmi étvá­gyát. A párt székháza ellen elkö­vetett bombamerénylet (amelynek áldozatul esett a mozgalom vezér­alakja, Beheszi ajatollah is) a bel­ső harc súlyosbodását, a feszült­ség növekedését tanúsítja. MAKAI GYÖRGY KIKÉPZÉSEN, AZ IRAKKAL FOLYTATOTT HÁBORÚNAK EGYÉBKÉNT A FŐVÁROSBAN NEM SOK JELE VAN

Next