Világesemények Dióhéjban, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
aknák máris vezetője és ideológusa, aki 1956 szeptemberében megalapította a PAIGC-ot, maga is szembekerült ezzel a problémával. Felismerte, hogy a Zöldfoki-szigeteken az erős portugál jelenlét és a terepviszony nem kedvez a nemzeti felszabadító harcnak, annál inkább Bissau-Guineában, ahol számíthatnak a környező országok támogatására is. Tehát az antikolonialista zöldfoki értelmiségieknek kell harcba vinniük Bissau-Guinea zömmel paraszti és színtiszta bantu lakosságát. De hogyan fogadják majd a guineaiak a zöldfoki mulattokat? Cabral zseniálisan fogalmazott: ,,Az elmaradott országokban a kispolgárságnak (értsd ebben az esetben a portugál gyarmatosítók által kitenyésztett mulatt kispolgárságot) a forradalom keretében nincs más alternatívája, minthogy árulóvá lesz, vagy osztályként öngyilkosságot követ el!" SPINOLA ÉS BARBOSA Hosszú évekbe telt, amíg a PAIGC vezetőinek sikerült megvetniük a lábukat a tőlük 650 kilométerre fekvő szárazföldön, amíg szí r VIERIA, A PUCCSAL HATALOMRA KERÜLT FORRADALMI TANÁCS ELNÖKE (KÖZÉPEN) NOVEMBER 14-ÉN TARTOTTA ELSŐ SAJTÓÉRTEKEZLETÉT