Világesemények Dióhéjban, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
Zimbabwéban kétségkívül megélénkült a politikai élet, amióta Joshua Nkomo, Robert Mugabe egykori harcostársa, majd ellenlábasa visszatért angliai „önkéntes” száműzetéséből. Az előzményekről csak ennyit: Nkomónak a lakosság mintegy 20 százalékát képviselő ndebeléket tömörítő ZAPU párt vezetőjének (a 100 tagú parlamentben különben Mugabe pártjának, a lakosság közel 80 százalékát jelentő sonákat tömörítő ZANU-nak 57, a ZAPU-nak 20, a fehéreknek 20 és Ábel Muzorewa püspök szervezetének 3 képviselője van), az idén márciusban kalandos körülmények között menekülnie kellett az országból. Az ok: Mugabe meglehetősen szerencsétlen kísérletet tett az egypártrendszer megteremtésére, magyarán Nkomo pártjának felszámolására, vagy beolvasztására, ürügynek megfelelt az úgynevezett „matabeleföldi zavargás”. 1980-ban ugyanis, a függetlenség elnyerése után újjászervezték a hadsereget, pontosabban a fehér telepesek által létrehozott katonai apparátusba beépítették az egykori fekete partizánokat. Mugabe híveinek bőségesen akadt hely a fegyveres erők soraiban, ám Nkomo hívei előtt jobbára bezárultak a kapuk. A leszerelt és munkanélkülivé vált harcosok egy része jobb híján fegyveres bandákba verődött és fosztogatni kezdett, fehér telepeseket és turistákat támadott meg. Ilyen előzmények után indították el Matabeleföldre a hadsereg elit alakulatait. Ezek nem bántak éppen kesztyűs kézzel a polgári lakosság gal, s egyúttal minden faluban hajtóvadászatot rendeztek Nkomo pártjának káderei ellen. Az akció balul ütött ki: nemcsak a nemzetközi felháborodás volt nagy, de magában Zimbabwéban is hevesen tiltakozott az egyház a módszerek ellen, s kiderült, hogy az ország mind több polgára elsősorban zimbabweinek, nem pedig sonának vagy ndebelének tekinti magát. Ez a közhangulat és a parlament kedvező döntése nyújtott módot arra, hogy Nkomo visszatérhessen hazájába. Egyúttal vizsgálat indult a matabeleföldi katonai akció részleteinek kivizsgálására. A NAGYKÖVET IS ELVTÁRS Zimbabwénak tehát sikerült átvészelnie az első jelentős belpolitikai válságot, nem került sor véres konfliktusra, amit a szomszédos Dél-Afrikában bizonyára szívesen láttak volna. Az országnak azonban súlyosabb gondjai is vannak, mint a sonandebele törzsi