Világesemények Dióhéjban, 1988 (32. évfolyam, 1-8. szám)
1988-01-01 / 1. szám
EGY BOTRÁNY Börtönbe zárásáig valóságos császár volt Fikret Abdic. Szinte példája annak, hogy Jugoszláviában is lehet valaki mondjuk Rockefeller, csak kellő képzelőerő kell hozzá és gazdasági tehetség. Ott tett csodát, ahol évtizedeken át csak küszködtek, hiábavaló harcokra indultak az elmaradottság ellen, és valamennyi nekigyürkőzés csak elbátortalanított. Nyugat-Boszniában, jobbára muzulmánok lakta vidéken. A történet nem olyan régen, alig több mint másfél évtizede, 1972-ben kezdődött. Velika Kladusában, ebben a negyvenezer lakosú kisvárosban Fikret Abdic mezőgazdasági kombinátot szervezett. Csodálkozva néztek rá, hiszen az állomány nem állt egyébből, mint három traktorból, egy kamionból és talán ötven dolgozóból. Mondhatnánk azt is: kisvállalkozás. A MINDENHATÓ Aki a nyolcvanas évek közepén tévedt erre a tájra, és netán ismerte a múltat, szinte nem hitt a szemének. Tizenkétezren nyüzsögtek a kombinátban, minden dolgozó azzal büszkélkedett, övé a jövő, a cég föllendülőben van. Széltében, hosszában a környéken az áruházak csak Agrokomerc terméket árultak: lisztet, tojást, gyümölcslevet, baromfit, mélyhűtött árukat. A márka országosan ismert volt. A silók és a raktárak körül csinos fehér házak emelkedtek, a főnököt egész Jugoszlávia huszonöt legnagyobb hatalommal rendelkező gazdasági vezetője között tartották számon. Nem volt elég a mezőgazdasági termelés, építési vállalkozás. PILLANATKÉP ÉSZAK-BOSZNIÁBÓL ÉS A CRNA GORA-I TENGERPARTRÓL