Világesemények Dióhéjban, 1988 (32. évfolyam, 1-8. szám)

1988-01-01 / 1. szám

EGY BOTRÁNY Börtönbe zárásáig valóságos csá­szár volt Fikret Abdic. Szinte példája annak, hogy Jugoszláviában is lehet valaki mondjuk Rockefeller, csak kellő képzelőerő kell hozzá és gaz­dasági tehetség. Ott tett csodát, ahol évtizedeken át csak küszködtek, hiá­bavaló harcokra indultak az elmara­dottság ellen, és valamennyi neki­­gyürkőzés csak elbátortalanított. Nyugat-Boszniában, jobbára muzul­mánok lakta vidéken. A történet nem olyan régen, alig több mint másfél évtizede, 1972-ben kezdődött. Velika Kladusában, eb­ben a negyvenezer lakosú kisváros­ban Fikret Abdic mezőgazdasági kombinátot szervezett. Csodálkozva néztek rá, hiszen az állomány nem állt egyébből, mint három traktorból, egy kamionból és talán ötven dolgo­zóból. Mondhatnánk azt is: kisvállal­kozás. A MINDENHATÓ Aki a nyolcvanas évek közepén té­vedt erre a tájra, és netán ismerte a múltat, szinte nem hitt a szemének. Tizenkétezren nyüzsögtek a kombi­nátban, minden dolgozó azzal büsz­kélkedett, övé a jövő, a cég föllendü­lőben van. Széltében, hosszában a környéken az áruházak csak Agroko­­merc terméket árultak: lisztet, tojást, gyümölcslevet, baromfit, mélyhűtött árukat. A márka országosan ismert volt. A silók és a raktárak körül csi­nos fehér házak emelkedtek, a főnö­köt egész Jugoszlávia huszonöt leg­nagyobb hatalommal rendelkező gazdasági vezetője között tartották számon. Nem volt elég a mezőgaz­dasági termelés, építési vállalkozás. PILLANATKÉP ÉSZAK-BOSZNIÁBÓL ÉS A CRNA GORA-I TENGERPARTRÓL

Next