Világgazdaság, 1968. október (próbaszámok)
1968-10 / Próba szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG MINI-IMPORT * % Lehet, vagy nem lehet? Közismert, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése sok tekintetben megkönnyítette az importot. Legalábbis ami az adminisztratív részét illeti. Mégis ha üzemi vezetőkkel beszélgetünk, akkor újra meg újra olyan adminisztratívnak látszó nehézségek kerülnek szóba, amelyek kiküszöbölése feltétlenül összhangban állana az új gazdaságirányítási rendszer szellemével. E problémák sorában most a kis volumenű importról, a mintabeszerzésekről, mondjuk így, a „mini-import” - ról szeretnék beszélni. Egyik gépgyárunknak például egyszerű nyomógombokra volt szüksége. Ezt a nyomógombot persze elkészíthette volna a magyar ipar is, de mert nem készítette, éppen a nagyobb volumenű export végett be kellett hozatni külföldről. Csakhogy az ilyen beszerzés gyakorlatilag — legalábbis így mondják az üzemiek — éppen akkora erőfeszítést kíván az ipartól, mintha egy egész gépsort rendelnének. Voltaképpen csatlakoznak ehhez a panaszhoz egyes kutatóintézetek is, amelyeknek az esetek többségében szintén nagyon kis volumenű import anyagra, egy-egy speciális műszerre vagy berendezésre van szükségük, és ha mindezt a szokásos és megkívánt piackutatás után az összes szokványformák betartásával akarják biztosítani, akkor bizony egy-egy beszerzés a kívánatosnál sokkal jobban elnyúlik. A kutatóintézetekkel kapcsolatban még kevésbé jogos a kívánság, hogy jóelőre közöljék igényeiket. Hiszen a kutatás jellege olyan, hogy természetes az időközben és hirtelen fellépő kívánságok gyakorisága. Tévedés ne essék, — ezt ma már a legtöbb kutatóintézet elismeri —, a helyzet jobb, mint volt. De szó sincs róla, hogy kielégítő lenne. A mintaimportnál külön nehézséget jelent, hogy lényegében ugyanolyan letétet kell biztosítani, mint bármilyen más import esetében. Nem hiszszük, hogy bizonyítani kellene: a mintaimport célja és rendeltetése egészen más, és az a rendelkezés, amely helyes és megfelelő az esetek többségében, nem biztos, hogy a kivételek esetében is elfogadható. Tulajdonképpen ez a probléma. A kivételek. A kis mennyiségű anyag, egy-egy speciális műszer, egy-egy mintadarab. A rendelkezések általában nem veszik figyelembe ezeket a kivételeket, és azok a külkereskedelmi vállalatok, amelyek évek során át megszokták, hogy azonos módszerek szerint bíráljanak el minden igényt, nem szívesen foglalkoznak ilyen egyedi esetekkel, nem is szólva arról az igazságról, hogy ezekkel a speciális kívánságokkal több a gond, mint a haszon. Beszélgettünk a kérdésről külkereskedőkkel is. Ezek közül többen felháborodottan tiltakoztak az ipar ilyen irányú panasza miatt, példák tucatját sorolták, amikor soron kívül tettek eleget a mini-importtal kapcsolatos kívánságoknak, nem egyszer számokkal bizonyították saját, meghozott áldozatukat is. Kinek van hát igaza? Mindkét fél meg van győződve, hogy neki. Az ipar konkrét eseteket sorol, amikor a számára kedvező időn belül nem tudta megkapni a kívánt műszereket vagy anyagokat. A külkereskedelem ugyancsak konkrét eseteket említ, amikor véleménye szerint optimális időben teljesítette az ilyen kéréseket. A vita mindenesetre azt bizonyítja, hogy az ilyen jellegű kívánságokat teljesíteni lehet, vagyis a már meglevő rendeletek is módot adnak arra, hogy egy-egy üzem vagy kutatóintézet hozzájusson a számára ismeretlen mintához, vagy a nálunk nem gyártott kísérleti anyaghoz. Igaz viszont ezzel szemben az, hogy ehhez az illetékes külkereskedelmi vállalat „jóindulatára” van szükség, márpedig ezek a szállítások semmiesetre sem függhetnek attól, hogy egy-egy előadó a kérést teljesíteni akarja-e vagy sem. Ezekre a kivételes esetekre is olyan általános rendelkezést kellene tehát hozni, amely biztosítja a megrendelő jogait, hiszen ez az úgynevezett miniimport rendszerint elengedhetetlen műszaki fejlődésünk meggyorsításáért, de gyakran egy-egy nagyobb volumenű exportnak is ez az előfeltétele. A gyakorlat tehát az, hogy már lehet. Jó lenne elérni, hogy a lehetből kell legyen. (a. i.) IDEGENFORGALMI HÍREK • Évente 2000—2500 külföldi vadász látogat el Magyarországra. Vadászházaink az egész idény alatt telve vannak. E. Schaussberger osztrák vadász idén szeptemberben több mint 250 nemzetközi pontra értékelt agancsú szarvasbikát lőtt, ami világrekordnak számít. Élővad-exportunk eléri az évi 20 millió devizaforintot, a lőtt vadé pedig a 10 milliót. A Burgenland osztrák tartományban a Fertő-tó melletti Mörbisch környékén „ellen-pusztát” alakítottak ki az idegenforgalmi szakemberek. Gémeskutak, „eredeti” csikósok és bojtárok, puskavégre kínálkozó puszti vízimadarak csábítják a látogatókat erre a „természetvédelmi” területre, amelyre a World Wildlife Fund 8 millió schillinget költött. Propagandaköltség - adóteher Egyik tudományos egyesületünk vitaülésén érdekesnek látszó problémát vetettek fel. Az előadó egyik nagy elektroakusztikai berendezéseket gyártó vállalatunk vezetőinek sorából került ki, amit csak azért említünk külön, hogy jelezzük, nagyon is érdekelt szakember vetette fel a kérdést. Ma már eléggé elfogadott tény, hogy az iparnak is érdeke a részvétel a különböző vásárokon, kiállításokon. Csakhogy nem elégséges, ha ezekre a kiállításokra egy-egy tablót, gépet vagy műszaki ábrát küldenek ki, mert abból a vásárló — igaz, ami igaz — nem sokat lát. A világszerte egyre szaporodó vásárok és kiállítások rendezői és szakközönsége megköveteli, hogy a gépet vagy berendezést a maga valóságában — sőt, rendszerint mozgásban, munka közben — lássa. Ez nem is okoz gondot, ha egy-egy nagy szériában gyártott és viszonylag kis értékű gépről vagy műszerről van szó, de rögtön különböző financiális problémák merülnek fel, amikor egyegy nagyértékű berendezést kell valamelyik vásáron bemutatni. Ilyenek például a több százezer forintot érő elektroakusztikai berendezések is. A kiállításokhoz szükséges mintapéldányok bizonyos pénzügyi megterhelést jelentenek. Ez a teher természetesen nemcsak a magyar vállalatokat sújtja, hanem a versenytársakat is, ha tehát azok el tudják viselni, el kell bírniuk hazai üzemeinknek is. Ez eléggé egyértelmű. Az azonban már kevésbé, hogy a mintapéldányokkal kapcsolatban milyen kamatokkal, adóval és más pénzügyi hátrányokkal szabad terhelni az üzemeket, hiszen köztudott, hogy például egyes kapitalista országokban az ilyen jellegű gyártás költségeit propagandaköltségként az adókirovás során a gyár szempontjából kedvező módon veszik figyelembe. Mivel a fejlődési tendencia az, hogy az ipar mindinkább bekapcsolódjon saját termékeinek propagandájába, és az a törekvés, hogy az ipar és a külkereskedelem kockázata mindinkább közössé váljon, úgy véljük, helyes lenne, ha megvizsgálnánk az ehhez hasonló nehézségek elhárításának lehetőségét. Formatartó nadrágok exportja Az utolsó évek egyik legnagyobb jelentőségű textilipari újítása a permanent press néven ismertté vált kikészítés. A no-iron, easy-care és más hangzatos elnevezésű eljárásokkal ellentétben ez csakugyan feleslegessé teszi a mosás utáni vasalást. A száradra kisimuló ruházati termékek közül elsőként a nadrágok terjedtek el és ezért a Hungarotex kezdeményezésére a Vörös Október Férfiruhagyár tranzakció keretében erre szolgáló berendezést létesített. A két vállalat, valamint az alapanyag gyártó Magyar Posztógyár még 1967. nyarán licenc szerződést kötött az új eljárás első és legismertebb amerikai alkalmazójának európai központjával, a Koratron Technique Europe céggel. A gépek importja és a know-how átadása múlt év végén befejeződött és az exportszállítások az év elején megkezdődtek. A szerződés felhatalmazza a Hungarotexet, hogy a Koratron márkával ellátott nadrágokat Nyugat-Európát kivéve az egész világon forgalomba hozza, de rövidesen kiderült, hogy a — Szovjetunió mellett — éppen nyugati szomszédainknál van ilyen cikkek iránt a legnagyobb kereslet. Ezért meghívták Budapestre Emilio Ferrét, a párizsi központ igazgatóját, a tavaly kötött megállapodás kiterjesztésének megtárgyalására. A látogatás eredményeképpen megegyezés született az 1969. január 1-től meginduló a nyugat-európai permanent press nadrág exportunk feltételeiről. HUNGEXPO 1969-ben a Budapesti Nemzetközi Vásár május 16-án nyitja kapuit. A jelentkezések jó része már beérkezett. Október 15-ig — a többi között — osztrák, japán, olasz, kanadai, nyugatnémet cégek jelentették be igényüket. Pakisztán és Columbia önálló kiállítással kíván részt venni. Sajnálatos, hogy sok jelentkezőt helyhiány miatt vissza kellett utasítani. Az 1969. évi vásárra ugyanis újabb területigénnyel lépnek fel a külföldiek, s kérésüknek csak kevéssé tehetünk eleget. A problémát részben a magyar terület rovására, részben rendezéstechnikai megoldásokkal lehet enyhíteni. Angol—magyar részvénytársaság A Tannimpex és egy angol cég a közeljövőben közös vállalatot alapít, amely előreláthatólag 1969. január 1-én kezdi meg működését. Feladata a Tannimpex angliai exportjának lebonyolítása. Angliában van lehetőség a bőrcipő eladás növelésére, és az új vállalat a piac jobb megszervezése és előnyösebb szerviz-lehetőségek biztosítása útján kívánja a forgalmat emelni. A vállalat részvénytársasági alapon működik, alapítása a Tannimpex részéről tőkebefektetést gyakorlatilag nem igényel. A részvények 50—50 százalékos alapon oszlanak meg, és a vállalatot a kinevezett magyar és angol igazgató együttes aláírásával lehet csak jegyezni. A vállalatnak cipőeladásokon kívül joga lesz más magyar rokon iparágak képviseletét is elvállalni. 1988. OKTÓBER HÓ3 A GYÜMÖLCSEXPORT GONDJA Ezekben a hetekben az országban szüretelik a gyümölcsöt, ami újabb értékesítési feladatokat jelent. Ez első ízben különösen nagy súllyal jelentkezett már a tavalyi rekordterméskor, ami (csemegeszőlő nélkül) nemcsak hogy elérte — mezőgazdaságunk történetében először — az egy millió tonnát, hanem azt 258 ezer tonnával túl is haladta. Ez mintegy 26 százalékos növekedés az 1966. évhez viszonyítva, s több mint négyszerese a háború előttinek. Mindjárt hozzátehetjük, korántsem jelenti a felső határt. Az elmúlt öt évben ugyanis mintegy 61 ezer hektár új gyümölcsöst telepítettek, s a jelenlegi összes gyümölcsösnek egyharmada csak a következő évben fordul termőre. Így azután 1970-ben már 1,5 millió tonnát meghaladó terméssel számolhatunk, kétszer annyival, mint az 1956—60-as évek átlaga. Kézenfekvő, hogy a termelés ilyen gyors ütemű növekedésével párhuzamosan gondoskodni kell az értékesítésről, a piacok bővítéséről, ami nem könnyű feladat. Ha figyelembe vesszük is a mezőgazdasági lakosság emelkedő önfogyasztását (a gyümölcsfák mintegy háromnegyed része a házikertekben és egyéb „szórványokban” található), akkor is évről évre nő a magasabb hozamú nagyüzemi gazdaságokból — különösen a nyírségi tsz-ek új telepítéseiből — származó árumennyiség. Ennek csak egyre kisebb hányadát tudja felvenni a belföldi piac. E „gyümölcsollót” jól szemlélteti, hogy az egy főre jutó hazai fogyasztás mintegy évi 70 kg, alig haladja meg a tavalyi termés 50 százalékát. Ilyen körülmények között természetesen a piaci feladatok között máris első helyen áll az export növelése. A kivitel meghatározó jelentősége pedig még tovább nő az elkövetkező években, ami szorosan összefügg a gyümölcstermesztés struktúrájának alakulásával is. A termés egyre növekvő hányadát teszi ki ugyanis az alma(1970- ben már csaknem a felét), tehát az a cikk, amiben tőkés exportunk emelésének kilátásai különösen kedvezőtlenek. A tőkés országokba irányuló tavalyi almakivitelünk volumene — miután már tavaly előtt is jelentős visszaesés mutatkozott — alig haladta meg az 1965. évi szállítások felét. Ugyanakkor egyes nyugat-európai országokban, elsősorban Olaszországban és Franciaországban rohamosan nő az almatermelés és a Közös Piac területén 1970-ben előreláthatóan a tagországok exportkínálata kétszerese lesz az importigényeknek. A diszkriminációs rendszabályok tovább nehezítik helyzetünket. Mindezt figyelembe véve, nyugateurópai gyümölcsexportunk perspektívájában kétirányú fő feladat körvonalazható. Egyrészt törekednünk kell a Közös Piachoz nem tartozó, felvevőképes országokba irányuló kivitelünk növelésére. Közöttük elsősorban a skandináv államok és egyes cikkekben (pl. a sárgabarackban) Anglia jöhetnek számításba. Másrészt, javítani kell az egész évi folyamatos szállítást, ami különösen az almánál — és nemcsak tőkés relációban —, szükségessé teszi a tárolók, hűtőházak és hűtőszállítási lánc kiépítését az eddiginél gyorsabb ütemben. Mindezekkel az intézkedésekkel természetesen csak részben tudjuk ellensúlyozni tőkés exportlehetőségeink kedvezőtlen tendenciáját s így különösen megnő a szocialista országok, elsősorban pedig legnagyobb vásárlónk, a Szovjetunió jelentősége gyümölcskivitelünk növelésében. Dr. Foldinus János EXPORT- VERSENYTÁRGYALÁS A gazdasági mechanizmus reformjának megindulásakor a termelő és értékesítő szervek többször nem megfelelően mérték fel a belföldi és külföldi piac kívánalmait, valamint a termelő üzemek ezzel kapcsolatos lehetőségeit. A közgazdasági ösztönzők hatásáról sem rendelkeztek még kellő tapasztalatokkal. A termelőüzemek úgy vélték, hogy a belkereskedelmi vállalatok az elmúlt években szokásos megrendeléseket meghaladó vásárlási szándékkal jelennek majd meg, és ez lehetőséget biztosít — különösen a szabadáras kategóriába tartozó cikkeknél — többletnyereség elérésére. Ezért — különösen az év első felében — nem foglalkozik kellőképpen az exportlehetőségek kihasználásával sem szocialista, sem nem szocialista viszonylatokban. Az év második felére ez a szemlélet fokozatosan megváltozott. Egyre inkább felismerték, hogy a termelés gazdaságosságának javítása csak fokozatosan és csak a külföldi piacok bekapcsolásával valósítható meg. A termelés és az értékesítés tapasztalatai alapján kialakult az a vélemény, hogy a piaci lehetőségeket az árukínálatban mutatkozó többlet-lehetőségekkel egyeztetni kell. Erre az egyeztetésre versenytárgyalások keretében került sor. A legfontosabb célkitűzés az volt, hogy a várható piaci kereslet alapján a termelőüzemek export-lehetőségeket kapjanak, méghozzá elsősorban azok, amelyek a termelés és az export gazdaságosságát javítani tudják. E szempontok alapján a hónap első felében folytatta le az Állami Visszatérítés Tárcaközi Bizottsága az 1989. évi szocialista viszonylatú hosszú lejáratú államközi megállapodások teljesítésével, illetve bővítésével kapcsolatos versenytárgyalásokat a könnyűiparban. A versenytárgyalásokon a cipőipar, a bőrdíszműipar, a kesztyűipar, a pamutipar, a kötszövőipar, a selyemipar, a lenkenderipar, a konfekcióipar, a fa- és fémbútoripar, valamint a camping- és sportcikkeket előállító ipar képviseletében 56 termelőüzem, az Artex, a Hungarotex, a Hungarocoop és a Tannimpex vett részt. A vállalatok képviselői a célkitűzést megértették, és magukévá tették. A vállalatok az 1969-re megítélt állami visszatérítés összegének mintegy 3%-áról lemondtak azért, hogy a szocialista viszonylatú export-szállításokban részt vehessenek. Emellett majdnem 10 millió dollárra rúgó nemszocialista viszonylatú export teljesítését is vállalták. A gazdaságosság javítását a legjelentősebb mértékben a konfekcióipari üzemek vállalták. 1969-ben közel 15 millió Ft visszatérítés folyósításáról mondtak le, és mintegy 3 millió dollár nem-szocialista viszonylatú exportvállalást tettek. A kötszövőipari üzemek körülbelül 5 millió Ft visszatérítésről mondtak le, és több mint 1,5 millió dollár nem-szocialista viszonylatú többletexport lebonyolítását vállalták. A lefolytatott versenytárgyalás tapasztalatai azt mutatják, hogy a vállalatok öntevékeny munkájának eredményeként a költségvetés és a fizetési mérleg javítható. Ezért célszerű az 1969. évi tárgyaláshoz hasonlóan a következő években is ilyen módon lehetőséget adni a vállalatoknak, hogy exportjukat a gazdaságosság javításával fokozhassák. Szöllősy Ferenc JÖTTÜNK KÖZÖTTÜNK * • • A TEHERÁNI ELEKTROMOS MŰVEK elosztó-transzformátor szállítására vonatkozó tenderét a Transzelektro nyerte. A szerződés értelmében 176 000 dollár értékben szállítanak transzformátort Iránnak. A Pannónia első berlini kiállításán 75 ezer rubel értékben kötött exportüzletet konfekcióipari gépekre. • AZ ÚJONNAN MEGKÖTÖTT keretszerződés értelmében a MOM 1969-re 30 ezer dollár értékben szállít geodéziai műszereket Törökországba. • 65 ezer rubel értékben érkezett megrendelés az NDK-ból a TECHNOIMPEX-hez a SZIM célgépgyár aggregét elemeire és célgépeire. • A BARÁTSÁG KŐOLAJVEZETÉK szivattyútelepei közötti átviteltechnikai összeköttetés biztosítására az ELEKTRONIKA szövetkezet új mikrohullámú láncot dolgozott ki. A BUDAVOX közvetítésével létrejött megállapodás szerint három év alatt 70 millió forint értékű műszert szállítanak a hálózat állomásainak. A libanoni Chebab Brothers cég újabb különböző rendeltetésű fúró-, maró-, gyalugépet és esztergapadot vásárolt a TECHNOIMPEX-től. ÉLELMISZER SEREGSZEMLE PÁRIZSBAN A TERIMPEX, MONIMPEX és HUNGAROFRUCT vállalatok október 27— november 4. között együttesen jelennek meg cikkeikkel a másodévenként megrendezésre kerülő párizsi SIAL-on, amely idén Európa egyik legnagyobb nemzetközi élelmiszerkiállítása. A kiállítás szupermarketjén a magyar élelmiszereket — szalámit, gyulai kolbászt, ikonzerveket,borokat — árusítanak. Október 31-ére a párizsi kereskedelmi kirendeltséggel együttesen a francia importőröknek a külkereskedelmi vállalatok nagyszabású fogadást rendeznek. A sikerrel zárult londoni „Food and Drink Fair”, valamint a müncheni IKOFA után ez lesz Európa 1968. évi utolsó jelentős élelmiszerkiállítása. 11 000 KM MEGTAKARÍTÁS Svájci megbízásból a MASPED bekapcsolódott a Japán—Vladivosztok— Záhony—Svájc között megindult transzkonténer forgalomba. Az első 7 darab transzkonténerből álló szállítmány Japánból hajóval tette meg az utat Vladivosztokig, onnan vasúton Záhonyon keresztül irányították Svájc felé. Ez az útvonal versenyben áll a végig tengeren PÁR SORBAN történő fuvarozással. Míg a nyugateurópai kikötők—Japán útvonal Szuezen át 21 000 kilométer, Afrika megkerülésével 27 000 kilométer, addig a fenti, a Szovjetunión áthaladó szárazföldi út csak 15 000 kilométer. Szuezzel szemben tehát 6000 km, Afrika megkerülésével szemben — s jelenleg ez az egyetlen út — 11 000 km megtakarítást jelent ez a fuvarozási útvonal. ÚTIJELENTÉSBŐL A Terimpex részt vett a müncheni IKOFA kiállításon. A tapasztalatokat útijelentésben összegezték, amiből egy részt közlünk. A kiállításon élénk érdeklődés nyilvánult meg a magyar termékek iránt. Sajnálatos módon az áruk csomagolása, címkézése, szembetűnően eltért a többi ország azonos minőségű áruinak külső megjelenési formájától. Például a baromfikonzervek dobozolása, címkézése egyenesen szegényes volt. A dobozos sonkát sem lakkozott dobozban állították ki, s ez sokat rontott az eladási lehetőségeken. Erre a jelenségre ha versenyképesek akarunk lenni, végre fel kellene figyelni az ipari üzemeknek is. (A szerk.) KOOPERÁCIÓ Az Elektromodul kooperációs megállapodást írt alá a SIEMENS céggel. A szerződés három évre szól és folytatása annak az egyéves próbaidős szerződésnek, amely szeptemberben járt le. Idén az NSZK-ba irányuló magyar alkatrész export eléri a 100 000 dollárt. A megállapodás lehetőséget nyújt arra, hogy jövőre az Elektromodul 300 000 dolláros alkatrészexportot bonyolítson le.* A svédországi Mecman cég és az Egri Fémszerelvénygyár kooperációban gyárt pneumatikus működésű automatikus vezérlő berendezéseket. A svédek által kifejlesztett rendszer bizonyos elemeit itthon gyártják, s ennek fejében a svéd vállalat komplett pneumatikus berendezéseket szállít részünkre. VILÁGGAZDLAG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA . Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, egyszer 4 oldal melléklettel. Előfizetési díj fél évre 1300 Ft, egy évre 2400 Ft. Előfizethető a 171.294—70 sz. MNB egyszámlára. A szerkesztőbizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ. Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN. Szerkesztőség: Budapest, V., Rosenberg házaspár utca 17. Telefon: 314-155 Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: SALA SÁNDOR. Terjeszti a Magyar Posta 63.04111/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre Index: 123456