Világgazdaság, 1968. október (próbaszámok)

1968-10 / Próba szám

1968/47 2 BELGIUM gazdasági fejlődése a nyári hónapokban gyor­sult. Az ipari termelés augusztusban 10%-kal volt nagyobb az 1967 augusztusi szintnél. Az év első nyolc hónapjában az ipari termelés növekedése 7,3%. A termelés fő ösztönzői továbbra is az állami beruházások, valamint az exportrendelések. A magánberuházások főként racionalizáló jellegűek. Az év elején még stagnáló személyi fogyasztás a jelek szerint megélénkült, bár a munkanélküliek száma nagyobb a tavalyinál, s a jövedelmek emelkedése is viszonylag lassú. Az ország külkereskedelmi forgalma fejlődött: július­ban mind az export, mind az import mintegy 30%-kal haladta meg az 1967 júliusi rend­kívüli alacsony szintet. Az év első felében kivitel és behozatal növekedése körülbelül 12% volt. HOLLANDIA továbbra is a leggyorsabban fejlődő nyugat­európai országok közé tartozik. A hivatalos becslések szerint az ország össztermelésének növekedése 1968-ban a múlt évihez képest 6%, a személyi fogyasztásé 4, az állami beruházásoké 13, a magánberuházásoké 6% lesz. A termelékenység emelkedése 5, az ex­port 7 és az import 11%-kal növekszik. Az év első felében az ipari termelés mintegy 10°/0-kal emelkedett, melyben a személyi fo­gyasztói és a beruházói kereslet, valamint a kedvező kiviteli lehetőségek egyaránt szere­pet játszottak. Az export 1968 első felében 11, júliusban 28 és augusztusban 8°/0-kal ha­ladta meg 1967 megfelelő időszakának szint­jét. Az import növekedése a megfelelő idő­szakban 9, 19 és 14% volt. Az év első nyolc hónapjában a kereskedelmi mérleg deficitje 2,8 milliárd holland forint, valamivel ala­csonyabb, mint az 1967 január—augusztus között kimutatott hiány. ANGLIA gazdaságában az idén még kevéssé mutat­kozik a megszorító jellegű gazdaságpolitika eredménye. E gazdaságpolitika célja — mint ismeretes — a nagyarányú fizetési mérleg­­deficit csökkentése, a belföldi fogyasztás kor­látozása, az import mérséklése és az ipar exporttermelésének serkentése. A font ta­valy novemberi leértékelése, a kivitelre ter­melő vállalatok prioritása a hitelfelvételeknél stb. növelte az angol ipar érdekeltségét az exportban és a versenyképesség növelésében. Az exportrendelések is növekszenek. Ugyan­akkor a devalváció importdrágító hatása el­lenére a bevitel az exportot jóval meghaladó ütemben nő. Az év első felében 1967 azonos időszakához képest a kivitel növekedése 12, az importé 23% volt. Júliusban és augusz­tusban az export növekedése gyorsult s bár az importé is nőtt, a kereskedelmi deficit erős emelkedése augusztusban már nem foly­tatódott: a kereskedelmi mérleg passzív egyenlege az év első felében havi átlagban 69, júliusban 81, augusztusban 30 millió font volt. (1967 megfelelő periódusaiban —23, +8, —23 millió.) Az ipari termelés növekedése a tavalyihoz viszonyítva 1968 első felében 3,8, júliusban 4,4% volt. Bár mint említettük a termelést jelentősen serkenti az export, az év eddig eltelt időszakában fő ösztönző mégis a fo­gyasztói kereslet növekedése volt. Az adó- és áremelések ellenére a kiskereskedelmi for­galom az év első felében, de júliusban és augusztusban is, nagyobb volt 1967 hasonló időszakáénál. A gazdaságpolitikai célkitűzé­sek szerint a személyi fogyasztásnak az év folyamán csökkennie kellene. Az angol gazdaság bizonytalansági ténye­zője, hogy nem emelkednek az ipari álló­tőkebefektetések, sőt az év első felében az 1967 január—június közötti szint alatt ma­radtak. A munkanélküliség augusztusig nö­vekedett, szeptemberben valamelyest mérsék­lődött, de továbbra is jelentősen hozzájárul ahhoz a belpolitikai feszültséghez, amelyet a bér befagyasztása okozott. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK gazdasági növekedésében némi lassúbbodás tapasztalható az őszi hónapokban. Ugyanak­kor az áremelkedések folytatódnak, az inf­lációs jelenségek — elsősorban a vietnami háborúval összefüggésben — továbbra is jel­lemzői az amerikai gazdasági életnek. A jú­lius 1-től érvényben levő 10%-os jövedelem­adó-emelés — amely a fogyasztói kereslet mérséklését, s az inflációs jelenségek fő forrásának, a költségvetési deficitnek a csök­kentését célozza —, eddig nem hozta meg a várt eredményt. A folyó áron számított nemzeti termék 1968. első és második negyedében körülbelül 20—20 milliárd dollárral, a harmadik ne­gyedévben becslések szerint mintegy 15 mil­liárd dollárral emelkedett. Ez éves szinten 1967 megfelelő időszakához viszonyítva kö­rülbelül 9, reálértékben 4,5—5%-os növeke­dést jelent. A bruttó nemzeti termék növe­kedésében jelentős szerepe van a fogyasztói kereslet fellendülésének, ezen belül az erős gépkocsi-keresletnek. A fogyasztói kereslet­nek az adóemeléstől várt jelentősebb mér­séklődése eddig nem következett be. Ennek okai egyrészt a közelmúltban kiharcolt bér­emelések, másrészt, hogy a növekvő profitok hatására a személyi jövedelmek emelkedtek. Feltehető még, hogy bizonyos mértékig az áremelkedések folytatódásának valószínűsége is serkenti a keresletet. Július—augusztus fo­lyamán a kiskereskedelmi forgalom növeke­dése 1967 megfelelő hónapjaihoz képest kö­rülbelül 10°­0 volt. A bruttó tőkebefektetések növekedésének augusztusig nagy hányadát tették ki a készletnövelő beruházások. Ezek főként az acélipari kollektív szerződések augusztusi megújítását megelőző esetleges sztrájk elleni készletbiztosítással függtek össze. Ugyanakkor a gépi állótőke-befekte­tések és egyes építőipari tevékenységek az összberuházások növekedésénél jóval kisebb mértékben emelkedtek. Az új létesítmények­re és felszerelésekre fordított kiadásokat augusztusban mérsékelték: ezek növekedése 1967-hez képest 1968-ban — becslések szerint — 4,4%­lesz, az év elején előirányzott 6,7° kal szemben. Az ipari termelés növekedése augusztusban 1967 augusztusához képest 3,7% volt, az elő­ző két hónap 5,6%-os növekedésével szem­ben. A lassulást elsősorban az acélipar ter­melésének erős csökkenése okozta. Az acél­felhasználók ugyanis szükségleteiket zömmel az év első felében felhalmozott készleteikből, valamint az importból fedezik. Az autógyár­tás fellendülése folytatódik, az ehhez nem kapcsolódó egyéb iparágak termelése azon­ban viszonylag lassú ütemben nő. A fogyasz­tói árindex augusztusban 4,30,­-kal magasabb az előző évi augusztusi szintnél, az ipari nagykereskedelmi árak megfelelő növeke­­dése 2,7%. Az Egyesült Államok külkereskedelmét augusztusban nagyjából ugyanazok az irány­zatok jellemezték, mint az év eddig eltelt időszakában. Bár a kivitel növekedése gyor­sult, de az import még ennél is erősebben nőtt. Az év első nyolc hónapjában az 1967 megfelelő időszakához viszonyított növekedés az exportnál körülbelül 7, az importnál mint­egy 21%. A kereskedelmi mérleg aktívuma 552 millió dollárra zsugorodott az 1967 első nyolc hónapjában elért 3,1 milliárd dolláros aktívummal szemben. A FONTOSABB TŐKÉSORSZÁGOK IPARI TERMELÉSÉNEK ALAKULÁSA (INDEX: 1963 - 100 SZEZONÁLISAN KIIGAZÍTVA) A valuták helyzete NEMZETKÖZI PÉNZÜGYEK Októberben a devizapiacok hangulata az előző hónapokéhoz hasonlóan nyugodt volt. A dollár helyzetét továbbra is javulónak ítélik és erősödik a font is. Az érdeklődés közép­pontjába — az újabb hivatalos cáfolatok elle­nére — a nyugatnémet márka felértékelése került. A francia devizaellenőrzés megszünte­tése és a pénz-, illetve a tőkepiaci tételek emelkedése nem gátolta meg a jegybank arany- és devizatartalékának további jelentős apadását. A francia valuta leértékelésének le­hetősége továbbra sem kizárt. A német márka esetleges felértékelésével kapcsolatban — amennyiben az nagyobb méretű lenne — szóba jöhet a svájci frank hivatalos paritásának fel­emelése is. A holland forint változatlanul szi­lárd, és annak tekinthető az olasz líra is. Az USA-ban emelkedik a kamatszint és ugyanez a folyamat észlelhető ismét az Euro­­dollár piacán, ahol a háromhavi hitel kamata október végén 6,5%-ra emelkedett. Ezen a piacon magas a hosszú lejáratú tételek kamat­­színvonala is. A nemzetközi aranypiacokon említésre mél­tó esemény nem történt. A londoni szabadpia­con és ezzel párhuzamosan Zürichben és Pá­rizsban is az árfolyam lefelé tendál, a szep­tember végi unciánkénti 40 dollár körüli szint­ről az ár október végéig, némi hullámzásokkal, 39,40 dollárra csökkent. Továbbra is nyitott kérdés: Dél-Afrika rávehető-e és mikor arra, hogy újonnan termelt aranyát — elsősorban az USA kívánságainak megfelelően — a sza­badpiacra vigye, ami valószínűleg jelentéke­nyen tovább csökkentené a szabadpiaci ár­folyamot. NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI SZERVEZETEK A NEMZETKÖZI VALUTAALAP szeptem­ber végén tartott közgyűlésén erősödött a nem­zetközi pénzügyi együttműködési szándék. Az USA és a Valutaalap ismét határozottan el­utasította a hivatalos aranyár felemelésének gondolatát; e kérdés kezd kissé háttérbe szo­rulni. Hasonlóképpen nem került előtérbe a tervezett valutareform problémája sem. Egyre szélesebb körben terjed a nézet, hogy az ame­rikai és az angol fizetési mérleg lassan mégis javul, a dollárnak és a fontnak a jövőben is­­meg kell maradnia a legfőbb tartalék- és for­galmi valutának, dése támogatására fordítaná. Akármilyen jól működik tehát a Nemzetközi Öntanács „lök­hárító pool”-ja, ezt a pénzügyi terhet le kell venni a termelő országok válláról. Ez a fe­lelős pénzügyi és gazdasági körök gondolko­dásának „új vonala”. Ha jövőre létrejönne a kakaóegyezmény, amit az összes nyugat-afrikai és latin-ameri­kai termelő ország — sőt az UNCTAD is — oly nagyon kíván, elkerülhetetlen egy ilyen „lökhárító pool” megteremtése. A­­ kakaó ­hiány, ami már három éve tart és valószínű­leg 1969-ben sem szűnik meg, lassan meg­szűnne. Előbb-utóbb ismét kakaóbőség lenne és ára az előállítási költség alá csökkenne, ha nem történnék intézkedés kellő időben. Scheweitzer és McNamara ezt óhajtaná jó-­ előre elhárítani. Éppen a kakaónál lehet csakis nemzetközi intézmények bekapcsolásá­val megvalósítani a nemzetközi egyezmény funkcionálásához szükséges poolt. A pool­­nak nemcsak a kakaóbőség idején volna sze­repe, hanem hiány esetén is, azzal, hogy a fogyasztók érdekében megakadályozza a túl­zottan magas árakat azzal, hogy árut juttat a piacra. McNamara és Schweitzer kijelentései alap­vetően meg fogják változtatni a nyersanyag­gazdálkodás kérdéseiről eddig táplált nézete­ket. Mindenki szabályozott piacokat és szi­lárd árakat kíván. Ez ellen számos érvet le­het felhozni. De még az ipari országokban is lassan érlelődik a fölismerés, hogy a Ken­­nedy-forduló vámmérséklései önmagukban még nem jelentenek megoldást a fejlődő or­szágok gazdaságának erősítésére és egyenle­tes terjedésére. Vannak, akik szerint ugyan­ezt lehet elmondani a fejlesztési segélyről is, és ezek a meghalt Kennedy elnök egyik nyi­latkozatára hivatkoznak, amelyben jól jelle­mezte a nyersanyagtermelők gondját. Az a jelentős összeg, mondotta, amelyet a Egye­sült Államok Kolumbiának fejlesztési­­segély­ként adott, semmi másra nem volt jó, mint hogy kárpótlást nyújtson az országnak a kávéexportnál szenvedett katasztrofális vesz­teségeiért. Abból a gazdasági fejlesztésre bi­zony semmi sem maradt. (A cikkíró meg­jegyzi, hogy a kvótarendszerben alapuló Nemzetközi Kávészervezet megszületése előtt a szilárd kávéárak ötven termelő országban 20 millió ember jóléte vagy nyomorúsága függött a kávéárak hullámzásától.) Néhány nyersanyagnál a helyzet annyira bonyolult és eltorzult, hogy belátható időn belül gondolni sem lehet olyan nemzetközi egyezményekre, mint az ónnál (a „lökhárító pool”-jával) vagy a kávénál (a kvótarend­szerével). A nyersguminál és a­­textilrostnál a szintetikus szál versenye nehezíti a dolgo­kat. A cukornál még jó ideig fennmarad a trópusi eredetű nádcukor és a mérsékelt ég­övi répacukor versenyének nehezen megold­ható problémája. A kakaónál, kopránál, sok növényi olajnál, a színesfémeknél és számos más nyersanyagnál azonban az összes érdekelt fél jóakarata megteremtheti az árstabilizáló hatású nemzetközi egyezményeket. Erre hívta föl Schweitzer a figyelmet és erre a célra kell a Nemzetközi Valutaalapból pénzeszközöket mobilizálni. Ő is és mások is változatlanul avval érvelnek, hogy a nyugati ipari orszá­goknak csak akkor van kilátásuk tartós, nö­vekvő forgalomra a fejlődő országok piacain, ha ezek nyersanyagkivitelének ésszerű mér­tékű hozama megteremti hozzá az anyagi alapot. Ezt pedig árstabilizáló hatású nyers­anyagegyezmények nélkül nem lehet elérni. Schweitzer kijelentése tehát megérdemli a legnagyobb figyelmet. (Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1968. okt. 21.) 1968/47 7 VAN-E NÁLUNK IMPORTVERSENY? Az új gazdaságirányítási rend­szer körülményei között a szo­ciális­ országokból származó ko­operációs termékek és munka­eszközök közvetlenül versenyez­hetnek a belföldi előállítású és a tőkés eredetű termékekkel. Sem az importot, sem a hazai termelést nem preferáljuk. A versenyt az egységes árszorzó segítségével bontakoztatjuk ki. Ezzel az elvi lehetőséggel szem­ben a gyakorlatban mégis sok­szor előfordul, hogy a monopol helyzetben levő belföldi szállító diktálja az árakat. Az import­­verseny annak ellenére is csak lassan bontakozik ki, hogy az importból származó termelőesz­közökre a verseny lehetősége biztosítót. Ennek sem az import­engedélyezés, sem a devizakiuta­­lás, sem a pénzügyi szabályozók nem támasztanak korlátokat. Az új mechanizmus még ezen a területen sem fejthette ki tel­jesen hatását, de máris fel le­het sorolni olyan üzletkötéseket, amelyeknél az olcsóbb szocia­lista import lehetősége a szállító vállalatot ármérséklésre késztet­te, vagy a tőkés importot helyet­tesítetek olcsóbb szocialista ter­mékkel. Néhány példa: az Egyesült Izzó az NDK és a csehszlovák ver­seny hatására 250 forinttal csök­kenti a képcső termelői árát. A Láng Gépgyár a Gyöngyösi Erő­mű 200 megawattos turbinájának árát 40 millió forinttal, az MHD- nak szállítandó hajó főmotorok árát darabonként 100 000 forint­tal csökkentette a verseny nyo­mására. A Jászberényi Hűtőgép­gyár az Egri Finomszerelvény Gyártól 1800 forintos, az NDK- tól 1200 forintos kompresszorra kapott árajánlatot. A nagyvolu­menű rendelés biztosítása érde­kében az egri gyár 1100 forintra csökkentette az árat. A Hajtó­mű- és Felvonógyár a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyártól a PC 100-as csávázó hajtóművéért 7950 Ft/dib árat kért, az import­ár ennek a fele volt. A HFG pa­ramétereket nem rontó változta­tásokat hajtott végre és az egy­ségárat 3570 forintra csökken­tette. A BMG ezen a tételen több mint 8 millió forintot taka­rított meg. Kiemelhetjük az EMG-nek az import konkurren­­ciával szembeni helyes maga­tartását. Rendszeresen figyeli a konkurrens NDK számítógép árait, ha azokat csökkentik, ár­­leszállítást hajtanak végre, hogy a HUNOR számítógép mindenkor versenyképes legyen. A felsorolt példák igazolják az importversenyihez fűzött várako­zásaink jogosultságát. Mindaddig, amíg az egységes árszorzóval forintosított devizaárral szemben versenyképes a hazai termék, a vállalati és a népgazdasági ér­dek egyaránt az, hogy­­ a hazai terméket vásárolják a felhasz­nálók. Ha viszont a hazai ter­mék árát műszaki-gazdasági in­tézkedésekkel sem tudják az im­porttermék árához közel vinni, úgy azt behozatallal indokolt he­lyettesíteni. Felvetődik az ellenérv, hogy a termelőkapacitás gyakran nem konvertálható, a meglevő beren­dezések üzemen kívül helyezése, a munkaerők átirányítása válla­lati és népgazdasági veszteségek forrása lehet. Ez kétségtelenül igaz. A kérdés itt csak az, hogy a versenyképtelenné vált terme­lés erőltetése nem jelent-e még­­nagyobb veszteségeket. Iparvállalatainknál eléggé ál­talános jelenség, hogy cikkskálá­juk sokkal szélesebb, mint ami­nek műszaki fejlesztéséhez, de még csak a szinttartáshoz is, a szükséges műszaki-gazdasági fel­tételekkel rendelkeznének. Ha a gazdaságtalanná vált termék gyártását a vállalat megszünteti és ezzel szűkíti a gyártott termé­kek körét, a megmaradó cikkek sorozatnagysága és gazdaságossá­ga javul és növekszik a műszaki fejlesztés lehetősége is. Így vál­lalati és népgazdasági érdek, hogy azokat a termékeket, ame­lyeket mi kedvezőtlenebb fel­tételekkel termelünk, mint szo­cialista partnereink, tőlük ve­gyük és nagyobb mennyiségben gyártsunk és exportáljunk olyan termékeket, amelyeknél mi rendelkezünk komparatív elő­nyökkel. Ebben rejlik az im­portverseny iparpolitikai jelen­tősége. Külkereskedelmi szempontból is érdeke ez mind a vállalatnak, mind a népgazdaságnak. Szocia­lista partnereinknél is alapve­tő célkitűzés a gazdaságos ipar­fejlesztés, az export növelése, a tömeggyártás és a rentabilitás révén. Természetes, hogy csak akkor számíthatunk rá, hogy a gazdasági adottságainknak leg­megfelelőbb cikkeinkből bevite­lüket bővítik, ha az előnyös feltételek mellett gyárott cik­keik nálunk piacra találhatnak. A szocialista importverseny ke­reskedelempolitikai jelentősége elsősorban a kedvező feltételek mellett gyártható termékek for­galmának kölcsönös növelésében rejlik, bár nem hanyagolható el annak az exporttermékek átala­kulására gyakorolt kihatása sem. Ha a szocialista importver­seny mindenki számára előnyös, miért ilyen vontatott annak ki­bontakoztatása? Ennek okai a magyar külkereskedelmi válla­latoknál, a szocialista partner­­vállalatoknál és a felhasználó vállalatoknál egyaránt megta­lálhatók. A külkereskedelmi vállalatok eddig az exportfejlesztést tekin­tették súlyponti feladatuknak, így az import piackutatás hát­térbe szorult, csak szűkös in­formációkkal rendelkeznek a szocialista importlehetőségek és azok feltételei tekintetében. Nem ismerik eléggé az import­szükségletet sem, eddig általá­ban csak akkor kezdtek foglal­kozni a behozatali lehetőségek tisztázásával, ha konkrét igény jelentkezett. Az importlehetősé­gek tisztázásával, ha konkrét igény jelentkezett. Az importle­hetőségek feltárásának elhúzódá­sa nem egyszer hónapokkal hosz­­szabbította meg az import meg­valósulásának időtartamát. Az egyoldalú exportszemlélet megváltoztatásával ismételten foglalkozott a Külkereskedelmi Miniszter Tanácsadó Testülete is és határozatokat hozott az im­portmunka fejlesztésére. Szorgal­mazza a szakosított külkereske­delmi vállalatoknál az import ta­nácsadó- és vevőszolgálatok fel­állítását. Ezek feladata a többi között naprakész információk és dokumentációk készítése, ame­lyek alapján a felhasználók dönt­hetnek, hogy mely termékek im­portjára adjanak bizományosi megbízást az illetékes külkeres­kedelmi vállalatnak. Ezek a ta­nácsadó szolgálatok az ipari, mű­szaki, és gazdasági szakemberek bevonásával bemutatókat, gyárt­mányismertető előadásokat, vitá­kat rendezhetnek arról, hogy a műszaki fejlesztés követelményeit szem előtt tartva milyen szár­mazású termelőberendezések be­szerzése a leghatékonyabb a kér­déses szakmákban. Szocialista partnervállalataink kevés gondot fordítottak eddig nálunk a marketing-munkára. Amikor a magunk részéről biz­tosítjuk a lehetőséget arra, hogy a szocialista szállítóvállalatok és a hazai felhasználók között köz­­velen kapcsolatok jöjjenek létre, egyben a szocialista partnerorszá­gok külkereskedelmi szerveinél is igyekszünk odahatni, hogy ők is biztosítsák a hatékonyabb pia­ci munka feltételeit, beleértve a garanciális­­ szolgáltatásokat, a folyamatos alkatrészellátást is. Összefoglalóan tehát a feltett kérdésre azt válaszolhatjuk: ná­lunk az új gazdasági mechaniz­mus széles területen biztosítja az importverseny lehetőségét. Az eddig eltelt időszak hozott már pozitív eredményeket is. A köz­ponti szervek igyekeznek az im­portverseny kibontakoztatásához a feltételeket megteremteni. Úgy gondoljuk, hogy az ipari és kül­kereskedelmi vállalatoknak ezzel a lehetőséggel az eddiginél job­ban kellene élniük. Berényi Lajos

Next