Világgazdaság, 1969. január (1. évfolyam, 1-21. szám)
1969-01-16 / 10. szám
VILAGGAZDASAG 1969. JANUÁR 16., CSÜTÖRTÖK A magyar-román gazdasági kapcsolatokról A magyar—román Gazdasági Együttműködési Vegyes Kormánybizottság 1968. december 13— 16-a között tartotta8. ülését Budapesten. Az ülésen lezajlott megbeszéléseket is figyelembe véve,, áttekintést adunk a két ország gazdasági kapcsolatairól, mindenekelőtt a külkereskedelemről. A magyar—román árucsereforgalom az utóbbi években eredményesen fejlődik a két ország külkereskedelmi szervei által meghatározott keretek között. .A keret 1968-ban mintegy 35 millió rubel volt, 1969-ben várhatóan 37 millió rubel lesz oldalanként. Az árucsereforgalom 1968-ban mintegy 6,8 százalékkal haladta meg az 1967. évi szintet, és az 1969. évi előirányzat mintegy 12 százalékkal magasabb az 1968. évi forgalomnál. Az árucsereforgalom fejlődési üteme tehát növekszik, amit mindkét fél pozitíven értékel, mennyisége■ azonban még nem tekinthető kielégítőnek abban az értelemben, hogy mindkét ország helyzete nagyobb volument is lehetővé tenne. Ez azonban csak akkor érhető el, ha kialakul néhány olyan termékcsoport, amely a szilárd árucsereforgalom gerincét és főbb mennyiségét képezheti. Ebből a szempontból nagy jelentőségű kérdés a gyártási specializáció és a termelési kooperáció, amely — ha jelentősen kiszélesedik — az árucsereforgalom tömegének lényeges emelkedését eredményezheti, beleértve azokat az előnyöket is, amit ezzel a magyar és román gazdaság elérhet. A magyar—román árucsereforgalomban, — különösen az 1969. évi árucsereforgalmi megállapodásban — már vannak olyan gépipari kooperációs szállítások, amelyek az előbbi célokat szolgálják. A Magyar Vagon- és Gépgyár kooperációs kapcsolatokat hozott létre az aradi Vagongyárral és ennek eredményeként 30 darab vasúti étkezőkocsit állítanak elő a román vasút részére. Az étkezőkocsik tervezése, teljes berendezése és szerelése a Magyar Vagon- és Gépgyár feladata, az aradi Vagongyár pedig komplett forgóváz gyártását vállalta. Az Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat a kolozsvári Technofrig Gépgyárral kötött megállapodást több élelmiszeripari gép kooperációs gyártására. Ezen belül egyes géptípusokat a Technofrig gyár készít magyar dokumentáció alapján mind magyar, mind román szükségletre, esetenként harmadik ország részére is. Ugyancsak megállapodás született bizonyos típusú elemek kooperációs szállítására is. Ha a fenti — biztató kezdetnek nevezhető — megállapodásokat mérlegeljük, akkor megállapítható, hogy azok mindkét ország iparának és a felhasználóknak előnyösek. Egyben az árucsereforgalom növelését is szolgálják, részarányuk pedig a két ország 1969. évi gépforgalmában mintegy 13 százalékot ér el. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít a jövőben is a gazdasági és műszaki tudományos együttműködés, valamint a termelési kooperáció továbbfejlesztésének. Ez nem elsősorban az árucsereforgalom, hanem az összehangolható gazdasági törekvések egyeztetésével és esetleg a közös cél együttes elérésével oldható meg. Közösnek tekinthető, hogy mindkét ország gazdaságát az elkövetkezendő időszakban is jelentősen fejleszti. A terveket az 1971-1 75-ös időszakra a következő években dolgozzák ki. Van rá lehetőség, hogy ha mindkét országban lényegében azonos fejlesztési feladatok kerülnek napirendre, úgy azok megoldására általában összehangolható a gazdasági tevékenység s a beruházásokat is úgy lehetne ütemezni, hogy a létrehozandó új kapacitás a partner ország igényét is kielégítse. Különösen célszerű, ha a felhasználók minőségben is növekvő igényeit olyan új termékekkel elégítik ki, amelyeket a két ország vállalatai közösen fejlesztenek ki. Például az egyik fél meglevő típusából indulnak ki és a gyártását kooperációban végzik, természetesen több éven át folytatva e kapcsolatokat. Ugyancsak fontos egyeztetni a meglevő kapacitások kihasználását és az importból kielégítendő szükségletek kölcsönös lehetőségeit, hogy elő lehessen készíteni az árucsereforgalom távlati terveit. Az említett célkitűzések lényegében a tervező szervek közötti tervkoordinációs kapcsolatokon keresztül valósulnak meg. A szakértői csoportokban folyt tárgyalások szerint már napjainkban is sok olyan gazdasági feladat van, ami elengedhetetlenül szükséges a kapcsolatok továbbfejlesztésének megalapozásához. Ilyenek például az egyes ágazati szakértői csoportokban folyó tervkoordinációs, előkészítő jellegű egyeztetések beütemezett lefolytatása, egymás termékválasztékának megismerése, propagálása, bemutatása, kiállítások, szimpóziumok, szakmai ankétok szervezése az elkövetkező években várható új termékekről, megfelelő kooperációs és szakosítási lehetőségek feltárása és kimunkálása stb. Mindezeket 1969—70. években kell elvégezni, mert ez előfeltétele a távlati gazdasági együttműködésnek. A gazdasági együttműködés irányait elsősorban a gépiparban, a kőolajiparban, a vegyiparban és a kohászatban egyeztetik, megfelelő összetételű szakértői csoportokban.. Ezekben az iparágakban a folyamatban levő tárgyalások szerint már az 1971— 75-ös időszak előtt is megvalósulhat több témában az együttműködés, a többi között elsősorban a gépiparban, például energetikai segédberendezések, szerszámgép-tartozékok, élemiszeripari berendezések és gépek, electrotechmikai termékek és alkatrészek automatikai elemek újabb családjai területén. Külön fontos feladatot jelent a komplett berendezések gyártásában az együttműködés, mivel ez összefügg az ipar alapvető fejlesztésével és a kapacitások jelentős bővítésével, esetleg a gyártási specializációval és a kooperációval is. Ezért a komplett berendezések témaköre — főleg a kőolajiparban és a vegyiparban — fontos feladatokat adhat mindkét országban a beruházóknak és a berendezésgyártóknak egyaránt. A magyar—román Gazdasági Együttműködési Vegyes Kormánybizottság 8. ülésszakát főleg a két ország gazdasági kapcsolatának fejlesztése foglalkoztatta, de mellette megtárgyalták a két ország kapcsolatainak más irányú szélesítését is, például újabb határátkelőhelyek megrályítása, vízügyi, áru- és személyszállítási közúti egyezmények előkészítése stb. Ezek az új egyezmények elősegíthetik majd a gazdasági kapcsolatokból eredő feladatok realizálását is. Kállai Pál A NYUGATI MÁRKA JELENTŐSÉGE A NEMZETKÖZI TŐKEÁRAMLÁSBAN A márka erősen az előtérbe került az európai kölcsönpiacokon a múlt év második negyedétől kezdve, ésa negyedik negyedben — ezúttal első ízben — éppen olyan keresett volt, mint az eurodollár. A magánkihelyezéseknek közel 60 százaléka történt márkában, míg a dollár-kihelyezések csak 40 százalékos részesedést értek el. A Közös Piac bankszövetségének az 1968-as nemzetközi pénzügyi kölcsönöket elemző, most nyilvánosságra hozott jelentése rámutat arra, hogy a nyugatnémet Szövetségi Bank az NSZK fokozódó tőkeexportjának érdekében ösztönzi a márkakölcsönök nyújtását. A márka-kibocsátások dollár-ellenértéke 1968 első negyedében 36 millió, a másodikban 161 millió, a harmadik évnegyedben 236 millió volt és a negyedik negyedben elérte a 266 milliót. Az európai dollár-kibocsátások ugyanezekben az időszakokban a következőképpen alakultak: 585,5 millió, 851 millió, 570 millió és végül mindössze 272 millió dollár. A közös piaci jegybankok tehát az elmúlt évben összesen kétmilliárd 278 millió dollárt és dollárba átszámítva 700 millió márkát bocsátottak ki. A magánkihelyezések összesen egymilliárd 035 millió dollárt tettek ki, ebből 591 milliót márkában és 444 milliót dollárban helyeztek el. A Hatok bankszövetségének adatai szerint a nemzetközi hitelek összvolumene az előző évihez képest mindössze 1,89 milliárd dollárral növekedett és elérte a 4,97 milliárd dollárt. Ebből mintegy 1,89 milliárd dollárt tettek ki a klasszikus államközi hitelert és 3,08 milliárd dollárra rúgtak az európai kibocsátások. Ez utóbbinak mintegy kétharmadát 1,93 milliárd dollár összegben az amerikai tulajdonban levő európai cégek vették igénybe. (WWD) ÉVFOLYAM 10. SZÁM • Az év első export-import szállítmányai • Audiatur et altera pars ... • Szerződéses integráció a cseh gépiparban AZ IPARI KUTATÁS EREDMÉNYE: VILÁGPIACI VERSENYKÉPESSÉG Dr. Tóth János a Vasipari Kutató Intézet igazgatóhelyettese a VILÁGGAZDASÁG munkatársának kérdéseire válaszolt : " Hogyan látja az ipari kutatási tevékenység szerepét a gazdaságirányítási reform első esztendejének tapasztalatai alapján? — Hazai és világviszonylatban egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható az ipari kutatások iránt. A termelés úgyszólván minden területén növekszik a korszerű, új, minőségileg megfelelőbb, gazdaságos gyártmányok, illetve gyártási eljárások iránti kereslet. A kutatómunka eredményei ipari termelésben egyszerű vagy sokrétű áttételen keresztül — végső fokon — az értékesülési folyamatban jutnak kifejezésre. A növekvő érdeklődés a magyar vaskohászati ipar részéről is jelentkezik és ez többféleképpen is megnyilvánul. Az Intézetünkben feldolgozható kutatási témák iránt a kohászati ipar érdeklődése növekedett. Az ipar részéről eleinte bizonyos tartózkodás mutatkozott, de ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy saját pénzeszközeinkkel való gazdálkodásukban kezdetben kissé bizonytalanok voltak, végeredményben azonban az év folyamán ipari témavállalásunk a várakozásnak megfelelően alakult. Nagy gondot fordítunk kutatási terveink öszszeállítására, illetve már azt megelőzően a témák kiválasztására és ebben az ipar szakembereiből, a tudományos intézmények és szervek szakmai képviselőiből, valamint intézetünk legjobban kvalifikált kutatóiból álló Tudományos Tanács jelentős részt vállal. A kutatási tervekben tehát a tényleges igények szerepelnek. A vállalatok gyors és a lehetőségekhez mérten aktuális eredményeket kívánnak a kutatómunkába befektetett forintjaik ellenében realizálni. Hogyan látja a kutatómunka kapcsolatát és milyen jelentősebb eredményekről, illetve tervekről tenne elsősorban említést, különös tekintettel iparunk versenyképességének világpiaci szinten való biztosítására? — Néhány példát említenék jelentősebb kutatási eredményeink, illetve célkitűzéseink közül. Növelt tisztaságú acélok technológiájának kialakítása; a légköri korróziónak ellenálló acélok kialakítása; öntödei mikroötvözők hatásának vizsgálata az öntöttvas minőségére; a forrószelepes kapotokkal kapcsolatos kísérletek; duplex eljárással olvasztott nyersvasak minőségi problémáinak megoldása; ferritanyagok fejlesztése; gyors elemzőkészülék elkészítése, illetve továbbfejlesztése. Kutatási eredményeink jelentős részben a magyar vaskohóipar termelő folyamatában és — a hazai fogyasztók ellátása mellett — a nemzetközi piaci versenyképességben, minőségjavulásban és választékbővülésben jelentkeznek. Speciális kutatási területeink közül csak néhány jellemző eredményt említenék: a ferritanyagokkal végzett kutatómunkánk eredményeként jelentős szolgálatot tettünk és teszünk hazai híradástechnikai, elektronikai iparunknak, importmegtakarítást érünk el és oly mértékű minőségjavulást, amely ezeknek az iparágaknak az exportképességét világszínvonalra emeli. A termékek gazdaságos előállításakor jelentkező megtakarítás nemcsak forintokban, hanem devizakiadásaink csökkenésében, illetve az export-árbevételnövekedésében is jelentkezik. A különböző acélféleségek hegesztési metalurgiája és technológiája, valamint a hegesztési alapanyagok területén általunk kidolgozott hegesztőhuzal- és résáthidaló-fedőpor alkalmazásának műszakigazdasági eredménye, hogy hajóexportunk a nemzetközi regiszter-előírásoknak megfelelő és a kellő termelékenységű. Korszerű vasúti pályák építésénél a sínszálak egymáshoz kötése hegesztéssel történik és nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki az Intézetünkben kidolgozott világszabadalom, amely iránt angol, francia és német relációból is élénk érdeklődés nyilvánult meg. — Az utóbbi évek egyik nemzetközileg is legkiemelkedőbb intézeti eredményének tekintjük a chemothermometriás elv kifejlesztését és gyakorlati bevezetését a kohászati analitikai kémiában. Ez az olcsó és gyors elemzőkészülék és az eljárás, — melyből világszabadalom lett — már a gyártás stádiumában van. A készülékből Magyar Optikai Művek jelentős exportot bonyolít le, igazolva a Lipcsében és Budapesten nyert nemzetközi vásári aranyérem jogosultságát. Erdélyi Tibor Johnson kiegyensúlyozott költségvetést terjesztett elő Johnson elnök szerdán — öt nappal a Fehér Házból való végleges távozása előtt — a kongresszus elé terjesztette az HLA 1969—1970. pénzügyi évre előirányzott költségvetését. Ez az Egyesült Államok első kiegyensúlyozott költségvetése 1960 óta. Az elnök a jövő pénzügyi évre 195 milliárd 300 millió dollár kiadást irányoz elő. Ez 11,6 milliárd dollárral haladja meg a folyó évi előirányzatot. A bevételi előirányzat 198 milliárd 700 millió dollár. Eszerint az államháztartás 3,4 milliárd dolláros fölösleggel zárul majd. Az elnök kongresszusi üzenete egyébként azt jósolja,hogy a washingoni kormány kiadásainak mérlege a folyó, 1968—1969-es pénzügyi évben is aktív lesz (mintegy 2,1 milliárd dollárral). Barr pénzügyminiszter az előirányzatokkal kapcsolatban elmondta, hogy az aktív költségvetés kidolgozását elsősorban a 10 százalékos adóemelés tette lehetővé. Ez az inflációellenes intézkedés csak júniusig marad érvényben, ha csak a kongresszus meg nem hosszabbítja. Johnson elnök az adóemelés egyéves meghosszabbítását kérte a kongresszustól. A kongresszusi vezetők még nem foglaltak állást, de Nixon állítólag nem nagy híve az inflációellenes pótadónak, amelyből az állam mintegy 10 milliárd dollár többletbevételhez jutna, ha még egyévre meghosszabbítják. A republikánus elnök nem köteles elfogadni a Johnson-féle költségvetési előirányzatok, minden részletét, de a kongresszusi szakértők szerint elképzelhetetlen, hogy több mint 20 milliárd dollárt lefaraghasson az előirányzott kiadásokból, ha csak a vietnami háborúban jelentős változás nem következik be. A Johnson-féle költségvetés — négy év óta először — csökkenti a vietnami háború költségeire előirányzott kiadásokat. Erre a célra 25 milliárd 397 millió dollárt irányoz elő, ez az Egyesült Államok összes katonai kiadásainak kb. egyharmada. Az új költségvetést a következő gazdasági feltételezésekre alapítják: a bruttó nemzeti termék 1969-ben 921 milliárd dollárra növekszik az előző évi 860,7 milliárdról; a személyi jövedelem 736 milliárd dollár lesz a tavalyi 685,8 milliárddal szemben, és a vállalatok adózás előtti nyeresége 96 milliárd dollárra emelkedik a tavalyi 92,3 milliárdról. (Reuter) A magyar Kereskedelmi Kamara finn tagozatának közgyűlése A Budapesten tartózkodó finn kereskedelmi küldöttség vezetőinek és tagjainak részvételével rendezték meg szerdán az Artex Külkereskedelmi Vállalat mintatermében a Magyar Kereskedelmi Kamara finn tagozatának közgyűlését. A tagozat létrehívásának az adott ösztönzést, hogy az egy évvel ezelőtt hazánkban járt finn gazdasági küldöttség, Olavi Salonen akkori kereskedelmi és iparügyi miniszter tárgyalásain, amelyet a magyar gazdasági élet vezető képviselőivel folytatott, felvetődött a gondolat,, hogy az eredményesen fejlődő politikai és kulturális kapcsolatokkal nem tartanak lépést a gazdasági kapcsolatok. Ezen kívántak segíteni a Finnországban tavaly rendezett Magyar Műszaki Napok, majd a Magyar Kereskedelmi Kamarán belül megalakult finn tagozat és ezt követően a Finn Központi Kereskedelmi Kamarán belül létrehívott Magyar—Finn Kereskedelemfejlesztő Társaság. Ennek a társaságnak tölti be most elnöki tisztjét Olavi Salonen. A közgyűlést, amely az alakuló ülés utáni első ilyen jellegű tanácskozás volt, Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, majd átadta a szót dr. Lakatos Bélának, a Hungarotex vezérigazgató-helyettesének, a tagozat elnökének. Lakatos Béla hangsúlyozta, hogy a közös erőfeszítéseket a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében is kifejezésre juttatják. Ezután Sahara Yrjönen, a Finn Központi Kereskedelmi Kamara főtitkára tartott előadást Finnország gazdasági helyzetéről, kereskedelmi kapcsolatairól. Elmondotta többek között, hogy a Finn Központi Kamarán belül alakult Magyar Társaság mintegy 50 tagot számlál. Ezek a legjelentősebb cégek képviselői, akik egyaránt érdekeltek a Magyarországgal bonyolódó exportban, importban. A továbbiakban kifejtette, hogy Finnország minden negyedik lakosa a külkereskedelemből él, az egy főre jutó külkereskedelmet tekintve Finnország sok nyugat-európai országot megelőz. Finnországnak sok külföldi alapanyagra, késztermékre, beruházási eszközre van szüksége, s ezekért elsősorban fával, faipari termékekkel fizet. A finn gazdaságnak ez az ága hozza a legtöbb devizát. 1968-ban hosszú idő után először zártákaz évet aktív szaldóval. Szorgalmazzák a külföldi cégekkel kialakítandó kooperációkat, tranzakciókat és egyre több szó esik a tőkebehozatalról. Ebben természetesen közrejátszik az, hogy munkaerő-kínálat van. Egy svéd konszernnel kooperációban fejlesztik az autóipart. Számítanak a skandináv országok nagyobb gazdasági összefogására és előkészítik vámuniójukat. Ilkka Malkhi, a KESKO szövetkezeti centrum igazgatója szólalt fel ezután. Többek között elmondotta, hogy Finnország 1,3 millió liter bort vásárol Magyarországtól. A továbbiakban J. E. Thomé, a FINNPAP igazgatója beszámolt arról, milyen helyet foglal el Finnország a világ papírtermelésében és papír-exportjában. A világ évi 110 millió tonna papírtermelésének 3 százalékát a finnek adják és jelenleg az évi export 2,2 millió tonna. A jövőt tekintve ezt mintegy egymillió tonnával tudják növelni. Paavo Kola, a METEX igazgatója Finnország növekő gépgyártásáról és gépexportjáról beszélt. Felszólalt a közgyűlésen több magyar nagyvállalat képviselője, akik valamennyien az együttműködés különböző területeiről számoltak be. Többek között elmondották, hogy lehetőség kínálkozik kooperációra a híradástechnikai iparban és a vegyiparban is. Sz. I. A JAPÁN KÖLTSÉGVETÉS A japán kabinet a pénzügyminisztérium és a hatalmon levő liberális demokrata párt közötti egyhetes viharos tárgyalás után jóváhagyta az ország eddigi legnagyobb költségvetését. A több mint 19 milliárd dolláros kiadási előirányzat közel 16 százalékkal haladja meg a múlt évit. A még a parlament jóváhagyására váró költségvetés azonos a pénzügyminisztérium előirányzatával, de a kiegészítő kölcsön- és beruházási program 240 millió dollárral magasabb mint az eredeti tervezet, és eléri a 8 milliárd 400 millió dollárt. Japán pénzügyi körök attól tartanak, hogy a költségvetés esetleg túlzottan élénkíti majd a gazdaság növekedését. (Reuter)