Világgazdaság, 1969. április (1. évfolyam, 61-79. szám)

1969-04-02 / 62. szám

TILAGGAZDASÁG 1969. ÁPRILIS 2., SZERDA I. ÉVFOLYAM 62. SZÁM A magyar—svéd kereskedelmi Stockholmban aláírták a jelenleg érvényes ötéves magyar—svéd árucserefor­galmi megállapodás negyedik évére vonatkozó árulistájának jegyzőkönyvét. Az érvényben levő svéd rendelkezések értelmében a magyar export áruk túlnyomó részt szabadon, mennyiségi korlátozás nélkül vihetők be Svédországba. A kontin­gensekkel szabályozott magyar exporttermékek közül növekedett a textiláruk, kesztyűk bevitelének lehetősége, emelhető továbbá a húsféleségek, camping cikkek, cipők, valamint hengereltáruk exportja. Ugyancsak növekedés várható a friss és mélyhűtött gyümölcsök, zöldségek, tv-készülékek és a különféle könnyűipari ter­mékek exportjában. A magyar importőrök növekvő mennyiségben vásárolhatnak Svédországból vegyi anyagokat, kikészített bőröket, papírféleségeket, speciális acé­lokat, különféle gépeket és berendezéseket. Az érvényes — 1971. január 31-én lejáró — ötéves árucsere-forgalmi egyezmény lehetőséget nyújt a keres­kedelmi kapcsolatok erősítésére. S hogy A fejlődésben az 1968-as esztendő át­meneti megtorpanást okozott. Ez részben a magyar gazdaságirányítási reform be­vezetésével kapcsolatos bizonyos fokú időleges tartózkodás következménye. Ezzel függ össze például, hogy a ma­gyar vállalatok 1967 végén — bizton­ságra törekedve — előre vásároltak, jelentős készleteket tartalékoltak és természetesen ezekkel a tételekkel csökkent az 1968. évi behozatal. Más­részt a magyar kivitel jelentős hánya­dát reprezentáló hús exportja a száj- és körömfájásos megbetegedések miatt erőteljesen csökkent 1968-ban. Az 1968. évi visszaesés átmeneti jel­legét egyébként mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy az idén a forgalom előreláthatóan eléri vagy meghaladja az 1967. évi csúcsszintet. A magyar exportban a könnyűipari cikkek dominálnak, amellett jelentős a mezőgazdasági cikkek részaránya és lassan emelkedik a gépipari gyártmá­nyok kivitele is. A Svédországba irá­nyuló kivitel listáján többek között megtalálhatók a textiláruk, cipők kesz­tyűk, sportcikkek, a magyar stílbúto­rok, a friss és mélyhűtött gyümölcsök, főzelékfélék, a televíziós és rádió­vevőkészülékek, izzólámpák, szerszám­gépek, hengereltáruk és acélalumí­­nium-kábelek. A Svédországból behozott cikkek kö­zött szerepel a mű rost, műselyem, cella-élünk vele, azt mutatja, hogy a kölcsö­nös forgalom az elmúlt hét év alatt több mint megkétszereződött. lőze, papír, nyers- és kikészített bőr, acél, golyóscsapágy, különféle gépek, műszerek, telefonközpontok és teljes gyárberendezések. A magyar export szempontjából lé­nyegében­­ formálisnak tekinthető a svédek által nyújtott liberalizáció, minthogy a legfontosabb magyar ex­portcikkel: — textília, cipő, kesztyű — a nem-liberalizált importcikkek kate­góriájába tartoznak és így változatla­nul érvényes rájuk a mennyiségi kor­látozás. Ennek feloldásával a ma­gyar vállalatok egyelőre nem számol­hatnak, de reális azt várni, hogy a kon­tingensek mértékét svéd partnereink fokozatosan tovább növelik. Erre nyil­vánvalóan szükség is van, hiszen a na­gyobb magyar vásárlások előfeltétele a magyar export expanziós lehetősé­geinek biztosítása. Amikor azonban hangsúlyozzuk a magyar könnyűipari — ezen belül is elsősorban a textilipar — cikkek számára a nagyobb bevitel biztosításának szükségességét, emlékez­tetni kívánunk arra, hogy reális lehető­ségek kínálkoznak a könnyűipar ter­mékein kívül más gyártmányok na­gyobb exportjára is. Biztató eredmé­nyek igazolják például, hogy a külön­böző elektromos készülékek, mérőmű­szerek és gyógyszerek kivitele Svéd­országba a jelenleginél nagyobb meny­­nyiségben is reális célkitűzés lehet az érdekelt magyar vállalatok számára. kapcsolatok A magyar—svéd gazdasági kapcsola­tok egyik fontos, új és még kiak­názható lehetőséget­­ tartogató területe az ipari kooperáció, a vállalatok közötti termelési együttműködés. Az elmúlt években több ilyen megállapodás szüle­tett. Közismert például az Ikarus és a svéd Volvo együttműködése, az egri Finomszerelvénygyár és a MECMAN a pneumatikus elemek közös gyártásában egyezett meg. A NIKEX és a VOLVO közö­tti kooperációs szerződés értelmé­ben a svéd cég kanalas rakodókat szállít és egyes alkatrészeket a svéd cég rajzai alapján Magyarországon gyártanak. A két ország közötti együttműködés továbbfejlesztését várhatóan elősegíti majd a svéd kezdeményezés alapján most Stockholmban parafáit műszaki­tudományos és gazdasági különmegálla­­podás is. Az 1969. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyv az árucsere-forgalom to­vábbi növelését irányozza elő. A ma­gyar—svéd kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban, a fejlődés ellenére, még sok a kihasználatlan lehetőség, ame­lyeknek realizálása, meggyőződéssel válthatjuk: mindkét fél kölcsönös ér­deke. Dr. Pataki Miklós A MAGYAR—SVÉD ÁRUCSERE-FORGALOM ALAKULÁSA (millió dollárban) I 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 Magyar export 7,3 9,6 11,7 13,1 14,8 15,2 14,9 Magyar import 5,6 11,0 10,9 10,0 12,8 13,51 12,6 Összesen 12,9 20,6 22,6 23,1 27,6­­ 28,7 27,5 Svédország gazdasági kapcsolatai a szocialista országokkal A közelmúltban írták alá azt a kiegé­szítő egyezményt, amellyel az NDK és Svédország árucsere-forgalmát 1969-ben 10 százalékkal megemelik. Ennek ered­ményeképpen a két ország közti évi áru­csere értéke meghaladja az 500 millió koronát. Ilyen nagy értékű árucserére eddig még nem volt példa a két ország történetében. Svédország több gépet, papírt és cellulózt szállít, az NDK pedig növeli a gépek, precíziós és optikai mű­szerek, elektromos és vegyipari termé­kek és könnyűipari gyártmányok ex­portját. Svédország más kelet-európai orszá­gokkal is növelni akarja kereskedelmi forgalmát. A svéd kereskedelmi minisz­térium bejelentette, hogy július 1-i ha­tállyal kereskedelmi tanácsost nevez ki Prágába. A most kinevezett tanácsos, aki egyébként elektromosipari szakértő, Svédország első kelet-európai kereske­delmi tanácsosa (trade commissioner).. Lengyelország és Svédország kapcso­latait még szorosabbra fűzi a Stock­holmban aláírt tudományos, műszaki és gazdasági együttműködési egyezmény. Az egyezmény előírja az ipar egyes ki­választott ágainak széles körű közvetlen együttműködését, egyes ipartelepek és vállalatok kooperációját és egy len­gyel—svéd vegyes bizottság felállítását. Az egyes svéd vállalatok sikereiről szólva, meg kell említeni azt a 27 millió koronás kelet-német rendelést, melyet a svéd Tetra Pak cég kapott egy teljes csomagolóanyaggyár és több, csomago­lást végző automata gépsor szállítására. A gyárat Berlinben állítják fel és futó­szalagjain pasztörizált és tartósított te­jet csomagolnak. A későbbiek folyamán, további gyárak beállításával, sor kerül az NDK egész tej­elosztási rendszerének ésszerűsítésére. A Tetra Pak cég a Szovjetuniónak és más kelet-európai országoknak is szál­lított hasonló csomagoló gépsorokat, s rendeléseinek eddigi értéke meghaladja a 70 millió koronát. (Reuter) AZ EGK FÖLEMELI A NAPRAFORGÓOLAJ VÁMJÁT? A Közös Piac növényi olajokkal és zsiradékokkal foglalkozó bizottsága ta­nulmányozza azt a tervet, mely a nap­raforgóolajra kivetett vám emelését irá­nyozzák el. A Brüsszeli Bizottsághoz közel álló körök nem hiszik, hogy a je­lenlegi, metrikus tonnánként 25 dollá­ros vámot valóban 50 dollárra emelnek — londoni olajkereskedelmi körökben ugyanis ilyen hírek terjedtek el. A vámemelés elsősorban Bulgáriát, Magyarországot, Romániát, a Szovjet­uniót és Jugoszláviát érintené. A múlt év végén a napraforgóolaj vámja ton­nánként 40 dollár volt, ára pedig 150 dollár. Az elmúlt néhány nap alatt az olaj ára 159 dollárról 170-re emelke­dett — mondják tájékozott körökben — s így a dömpingveszély némileg csök­kent. A vám megváltoztatásáról szóló ha­tározatot valószínűleg csak a jövő hé­ten teszik közzé. (Reuter) • A kohászat fejlesztése és a népgazdaság fejlődése • A Szovjetunió energiaexportjának kilátásai • Az amerikai stratégiai tartalékok növelése­­ és a piacok A búzapiac jövője I. /I BÚZAIMPORT ALAKULÁSA A háborút megelőző években — 1934 —38 között — a világ búzatermelése 30 millió tonnát tett ki. A világterme­lésből mintegy 10—13 millió tonna ex­portra került. A fő vásárlók az európai — lényegében a nyugat-európai — or­szágok voltak. A háború befejezése óta a világ búza­­termelését folyamatos emelkedés jel­lemzi. Az elmúlt öt év átlagában — 1963—68 — 281 millió tonnát tett ki, a háború előttinek több mint kétszeresét. A termelésnövekedés egyrészt a vetés­­terület kiterjesztésének, másrészt — és elsősorban — a fejlett agrotechnika alkalmazásával elért nagy hozamoknak a következménye. A vetésterület kiter­jesztésére a fejlődő földrészeken — Ázsiában, Dél-Amerikában és Afriká­ban — került sor. A fejlett agrotech­nikával rendelkező Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a búza vetésterü­letét csökkentették, de az egy terület­­egységről lekerülő magasabb hozamok jelentősen növelték a terméseredménye­ket. Nyugat-Európa búzatermelése a há­ború után, de különösen a hatvanas években — a már említett tényezők hatására — folyamatosan nőtt és az el­múlt öt év átlagában 47,2 millió tonna volt, a háború előtti évek átlagánál 50 százalékkal több. A világ és Nyugat-Európa megnöve­kedett termeléséből kiindulva, mielőtt a búzatermelés perspektíváiról szól­nánk, szükségesnek tartjuk a háború befejezése óta eltelt időszak búza­importjának alakulását — különös te­kintettel a legnagyobb importőrökre, a nyugat-európai országokra, továbbá Kí­nára és Indiára — röviden vázolni. A világ búzaimportja 1948—52 át­lagában a háború előtti mennyi­séget közel egyharmaddal haladta meg. A fő vásárlók továbbra is a nyugat­európai országok voltak, bevitelük a há­borút megelőző évekével azonos szinten maradt. Az Európán kívüli területek importja a hatvanas évek kezdetével erős ütemben, folyamatosan növekedett. Az elmúlt öt esztendőben évi átlagban meghaladta a 30 millió tonnát, ami a háborút megelőző évek importjának kö­zel tízszerese, a háború utáni évekének pedig több mint négyszerese volt. A hatvanas évektől kezdve a nyugat­európai országok búzaimportjának vo­lumene továbbra sem változott; 9—10 millió tonnás szintéin maradt. De némi eltolódás következett be az egyes or­szágok között az importált mennyiség nagyságrendjét illetően. A legnagyobb vásárló, Anglia — bár importja csök­kent — a nyugat-európai bevitelből 40—45 százalékban részesedett. A máso­dik legnagyobb vásárló — Belgium he­lyett — az NSZK lett, és egyes éveik­ben viszonylag nagy mennyiséget im­portált Hollandia, Olaszország, Auszt­ria és Svájc is. Egyértelműen felvetődik a kérdés, mi az oka annak, hogy a nyugat-európai országok a megnövekedett termelés da­cára importjukat az 1934—38-as évek­ben kialakult szinten tartják. Nyugat- Európában a búzatermés döntő több­ségét az úgynevezett lágy búza teszi ki. E búzafajta sütőipari felhasználásra ön­magában az igényes fogyasztás kielégí­tésére nem megfelelő, ezért keverő­búzára és a tésztafélék gyártásához mi­nőségi búzára van szükség; az import főként minőségi „durum” búzából áll. A nyugat-európai búzaimportban egyes rossz takarmánytermésű években jelen­tős mennyiségű lágy búza is szerepel; ezt a hiányzó takarmányfélék pótlására használják. Feltételezhető, hogy a nyugat-európai országok búzaimportjában az elkövet­kezendő öt-hat év folyamán továbbra is a már több mint két évtizede kialakult 8—10 millió tonnás volumen lesz jel­lemző. Mint már említettük, a nyugat­európai import lényegében minőségi búza, ennek termelésére Nyugat-Euró­pában az éghajlati adottságok nem meg­felelőek. A hatvanas évek derekán, két-három éven át, a Szovjetunió igen nagy meny­­nyiséget, 5,7 millió tonna búzát im­portált. Ez csak átmeneti jellegű volt; az elmúlt évben a Szovjetunió ismét exportőrként jelent meg a piacon. A búza-világpiac perspektíváit vizs­gálva nem hagyhatók figyelmen kívül a fejlődő világ két legnépesebb orszá­gának, Kínának és Indiának az elmúlt évek folyamán igen jelentős mennyi­séget kitevő vásárlásai és várható igé­nyei sem. Kína az elmúlt években a világpiacon mint fizetőképes igénylő jelentkezett. Importja 1963 és 1967 között évente 4,5 millió tonna volt, szállító: Kanada és Ausztrália. A kínai termelést ille­tően statisztikai adatok 1958 óta nin­csenek, de az évek óta stabil import­­volumen alapján elképzelhető, hogy Kína az elkövetkezendő 5—6 évben az eddigi mennyiséget továbbra is impor­tálni fogja. Sőt nem látszik kizártnak az sem, hogy a lakosság számának rend­kívül gyors növekedése nagyobb im­portot tesz szükségessé. India importja a hatvanas évek kez­detétől 1967-ig rohamosan nőtt. 1960 és 1967 között átlagosan 5,7 millió tonna volt, az ötvenes évek bevételének több mint két és félszerese. India rendkívül megnövekedett vásárlása folytán a vi­lág legnagyobb importőrévé vált; az importot csaknem teljes egészében az Egyesült Államokból, az úgynevezett segélyprogram keretében biztosította. India bevitelében 1968-ban változás kö­vetkezett be. Az import mintegy 15—20 százalékkal az előző négy év átlaga alatt maradt. Mivel magyarázható az indiai búza­import csökkenése? India termelése — bár évek óta nő — 1968-ban kiug­róan magas volt, és a több mint 16,3 millió tonnás mennyiség az előző évek eredményét közel egyharmaddal felül­múlta. A rendkívül jó eredmény több tényező együttes hatásának következ­ménye. Indiában a búza vetésterületét 12 százalékkal növelték, az időjárás is kedvezett, a közel optimális mennyiségű csapadék megfelelő időszakban hullott. A hozamok jók voltak, különösen ott, ahol a nagy hozamú mexikói „csoda­búzát” termelték, amiből hektáronként 20—30 q között volt a hozam. Az ön­tözött és a megfelelően trágyázott terü­letek hozama a hektáronkénti 40 q-t is meghaladta. Mindennek ellenére In­dia jelenlegi kenyérgabona-problémájá­nak megoldása pillanatnyilag utópiának mondható. Az új búzafajtából a szük­séges mennyiség megtermelése csak fej­lett nagyüzemekben, megfelelő öntözés­sel és műtrágyázással valósítható meg. Az új búzafajta termelésénél magas költségtényezőként jelentkezik az, hogy a vetőmagot négy-öt évenként le kell cserélni, miután elöregedik és a hoza­mok csökkennek. Az elkövetkezendő években India búzavásárlására továbbra is a­­nagy mennyiség lesz jellemző, bár a termés nagyságától függően egyes években az import csökkenhet. Lakatos Erzsébet A csendes-óceáni országok a gazdasági együttműködés felé tapogatódznak A jelek arra mutatnak, hogy a csen­des-óceáni országok, elsősorban Kana­da, Ausztrália és Japán az egymás kö­zötti gazdasági kapcsolatok kiépítésére törekszenek és egyre inkább elfordul­nak hagyományos — brit és európai — kereskedelmi partnereiktől. Az ausztrál árucsere-forgalom irány­­változását jelzi a júniusban Vancouver­ben (Nyugat-Kanada) tartandó ausztrál kereskedelmi vásár. A vásár célja, hogy az ausztrál eladási offenzívát a csök­kenő európai exportlehetőségek ellen­­■súlyozására részben Kanadába terelje. Japán döntő tényező a változó gazda­sági képben: mind Kanada, mind Auszt­rália legfontosabb külföldi kereskedel­mi partnere, elfoglalta Nag­y-Britannia helyét. A japán nyersanyagszükséglet szén-, nyersvaskoncentrátumok és olaj­termékek iránt szinte kimeríthetetlen. Ausztrál gazdasági szakemberek vé­leménye szerint az a huzavona, amely Anglia közös piaci belépése körül tá­madt, lélegzetvételnyi időhöz juttatja a csendes-óceáni exportőröket keres­kedelmi kapcsolataik újjászervezésére, új piacok felkutatására. Ausztrália, de Kanada is ugyanazokkal a problémák­kal néz szembe: kiszorultak európai élelmiszerfelvevő piacaikról. Ha pedig Nagy-Britannia végül mégis belép az Európai Közösségbe, ezek az országok elvesztik preferenciális kereskedelmi helyzetüket. A társulás gondolatát bizonyos kana­dai körök abból a szempontból ítélik előnyösnek, hogy az lehetőséget ad a nyersanyagban gazdag országok — így Kanada — nyersanyagexportjának ki­bővítésére. A társulás más országaiban részt vennének — tőkeexport útján — nyersanyag-feldolgozó vállalatok létre­hozásában, és így részesülnének­ az ál­lamhatáron túlnövő tartós kereskedelmi kapcsolatok minden előnyében. A hamarosan gazdasági szuperha­talommá váló Japán, az Amerikához fűződő gazdasági kapcsolatok rovására, előbb-utóbb szintén a csendes-óceáni kereskedelmi övezet felé orientálódik — jósolja English professzor, az ottawai egyetem igazgatója. A kérdés valószínűleg szóba kerül az április közepén Tokióban összeülő ja­pán—kanadai miniszteri tanácskozáson, ahol elsősorban a két országot érintő gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi problémákat vitatják meg. (Reuter) TÖRÖK-JUGOSZLÁV EGYÜTTMŰKÖDÉS Tudósítónktól: Törökország fokozni kívánja az együttműködést Jugoszláviával. Rafet Sezgin török államminiszter, aki egy­hetes hivatalos látogatásra Jugoszlá­viába érkezett, az ipari együttműkö­désről és a kölcsönös beruházásokról tárgyalt Hakija Pozderaccal, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács tagjaival. Sezgin hangsúlyozta: Törökország Jugoszláviával együtt közös beruházá­sokat kíván eszközölni a törökországi bányakincsek felkutatásában és kiak­názásában és javasolja, hogy létesítse­nek jugoszláv—török gazdasági vegyes­bizottságot. A török ötéves gazdasági terv az ércek bányászatára és feldol­gozására helyezi a hangsúlyt és mivel Jugoszlávia nagy tapasztalatokra tett szert e téren, fennáll a lehetőség az együttműködésre. Törökországban már dolgoznak jugoszláv geológusok, s a török szakemberek véleménye szerint az együttműködést tovább lehet bőví­teni, annál is inkább mert ez kihatna a két ország közötti árucsere-forgalom növelésére is. A hírek szerint a török kormány koncessziókat kínált fel Jugoszláviának és 10 millió dolláros hitelt kért egy kőolajfinomító építéséhez. A törökök szeretnék, ha a jugoszláv vállalatok résztvennének a távvezeté­kek és trafóállomások építésében, va­lamint a falvak villamosításában. Sez­gin miniszter látogatása során megte­kinti a belgrádi Elektroprojekt és a jugoszláv fémipari vállalatokat, a bori és majdanpeki bányákat, az aldunai ví­zierőművet, valamint a sarajevói Ener­­goinvest és a zágrábi „INA” és a „Rade Koncar” vállalatokat. A jugoszláv szakemberek úgy vélik, hogy a 12 millió dollár értékű jugo­szláv—török árucsere-forgalom nem fe­lel meg a lehetőségeknek és a szükség­leteknek. Ennek okát abban látják, hogy nem ismerik eléggé a török pia­cot és Törökország sem a jugoszláv piac követelményeit. Ezért­ Jugoszlávia azt javasolja, hogy gazdasági együtt­működési vegyesbizottságot alakítsanak. Ezenkívül tárgyalnak arról is, hogy a Szövetségi Gazdasági Kamara állandó képviseletet nyit Törökországban. Való­színűnek tartják, hogy ezek az intézke­dések fellendítik a két ország árucsere­­forgalmát és gazdasági együttműködé­sét. A VILÁGGAZDASÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK TELEFONSZÁMA 180-830

Next