Világgazdaság, 1969. április (1. évfolyam, 61-79. szám)
1969-04-02 / 62. szám
TILAGGAZDASÁG 1969. ÁPRILIS 2., SZERDA I. ÉVFOLYAM 62. SZÁM A magyar—svéd kereskedelmi Stockholmban aláírták a jelenleg érvényes ötéves magyar—svéd árucsereforgalmi megállapodás negyedik évére vonatkozó árulistájának jegyzőkönyvét. Az érvényben levő svéd rendelkezések értelmében a magyar export áruk túlnyomó részt szabadon, mennyiségi korlátozás nélkül vihetők be Svédországba. A kontingensekkel szabályozott magyar exporttermékek közül növekedett a textiláruk, kesztyűk bevitelének lehetősége, emelhető továbbá a húsféleségek, camping cikkek, cipők, valamint hengereltáruk exportja. Ugyancsak növekedés várható a friss és mélyhűtött gyümölcsök, zöldségek, tv-készülékek és a különféle könnyűipari termékek exportjában. A magyar importőrök növekvő mennyiségben vásárolhatnak Svédországból vegyi anyagokat, kikészített bőröket, papírféleségeket, speciális acélokat, különféle gépeket és berendezéseket. Az érvényes — 1971. január 31-én lejáró — ötéves árucsere-forgalmi egyezmény lehetőséget nyújt a kereskedelmi kapcsolatok erősítésére. S hogy A fejlődésben az 1968-as esztendő átmeneti megtorpanást okozott. Ez részben a magyar gazdaságirányítási reform bevezetésével kapcsolatos bizonyos fokú időleges tartózkodás következménye. Ezzel függ össze például, hogy a magyar vállalatok 1967 végén — biztonságra törekedve — előre vásároltak, jelentős készleteket tartalékoltak és természetesen ezekkel a tételekkel csökkent az 1968. évi behozatal. Másrészt a magyar kivitel jelentős hányadát reprezentáló hús exportja a száj- és körömfájásos megbetegedések miatt erőteljesen csökkent 1968-ban. Az 1968. évi visszaesés átmeneti jellegét egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idén a forgalom előreláthatóan eléri vagy meghaladja az 1967. évi csúcsszintet. A magyar exportban a könnyűipari cikkek dominálnak, amellett jelentős a mezőgazdasági cikkek részaránya és lassan emelkedik a gépipari gyártmányok kivitele is. A Svédországba irányuló kivitel listáján többek között megtalálhatók a textiláruk, cipők kesztyűk, sportcikkek, a magyar stílbútorok, a friss és mélyhűtött gyümölcsök, főzelékfélék, a televíziós és rádióvevőkészülékek, izzólámpák, szerszámgépek, hengereltáruk és acélalumínium-kábelek. A Svédországból behozott cikkek között szerepel a mű rost, műselyem, cella-élünk vele, azt mutatja, hogy a kölcsönös forgalom az elmúlt hét év alatt több mint megkétszereződött. lőze, papír, nyers- és kikészített bőr, acél, golyóscsapágy, különféle gépek, műszerek, telefonközpontok és teljes gyárberendezések. A magyar export szempontjából lényegében formálisnak tekinthető a svédek által nyújtott liberalizáció, minthogy a legfontosabb magyar exportcikkel: — textília, cipő, kesztyű — a nem-liberalizált importcikkek kategóriájába tartoznak és így változatlanul érvényes rájuk a mennyiségi korlátozás. Ennek feloldásával a magyar vállalatok egyelőre nem számolhatnak, de reális azt várni, hogy a kontingensek mértékét svéd partnereink fokozatosan tovább növelik. Erre nyilvánvalóan szükség is van, hiszen a nagyobb magyar vásárlások előfeltétele a magyar export expanziós lehetőségeinek biztosítása. Amikor azonban hangsúlyozzuk a magyar könnyűipari — ezen belül is elsősorban a textilipar — cikkek számára a nagyobb bevitel biztosításának szükségességét, emlékeztetni kívánunk arra, hogy reális lehetőségek kínálkoznak a könnyűipar termékein kívül más gyártmányok nagyobb exportjára is. Biztató eredmények igazolják például, hogy a különböző elektromos készülékek, mérőműszerek és gyógyszerek kivitele Svédországba a jelenleginél nagyobb menynyiségben is reális célkitűzés lehet az érdekelt magyar vállalatok számára. kapcsolatok A magyar—svéd gazdasági kapcsolatok egyik fontos, új és még kiaknázható lehetőséget tartogató területe az ipari kooperáció, a vállalatok közötti termelési együttműködés. Az elmúlt években több ilyen megállapodás született. Közismert például az Ikarus és a svéd Volvo együttműködése, az egri Finomszerelvénygyár és a MECMAN a pneumatikus elemek közös gyártásában egyezett meg. A NIKEX és a VOLVO közötti kooperációs szerződés értelmében a svéd cég kanalas rakodókat szállít és egyes alkatrészeket a svéd cég rajzai alapján Magyarországon gyártanak. A két ország közötti együttműködés továbbfejlesztését várhatóan elősegíti majd a svéd kezdeményezés alapján most Stockholmban parafáit műszakitudományos és gazdasági különmegállapodás is. Az 1969. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyv az árucsere-forgalom további növelését irányozza elő. A magyar—svéd kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban, a fejlődés ellenére, még sok a kihasználatlan lehetőség, amelyeknek realizálása, meggyőződéssel válthatjuk: mindkét fél kölcsönös érdeke. Dr. Pataki Miklós A MAGYAR—SVÉD ÁRUCSERE-FORGALOM ALAKULÁSA (millió dollárban) I 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 Magyar export 7,3 9,6 11,7 13,1 14,8 15,2 14,9 Magyar import 5,6 11,0 10,9 10,0 12,8 13,51 12,6 Összesen 12,9 20,6 22,6 23,1 27,6 28,7 27,5 Svédország gazdasági kapcsolatai a szocialista országokkal A közelmúltban írták alá azt a kiegészítő egyezményt, amellyel az NDK és Svédország árucsere-forgalmát 1969-ben 10 százalékkal megemelik. Ennek eredményeképpen a két ország közti évi árucsere értéke meghaladja az 500 millió koronát. Ilyen nagy értékű árucserére eddig még nem volt példa a két ország történetében. Svédország több gépet, papírt és cellulózt szállít, az NDK pedig növeli a gépek, precíziós és optikai műszerek, elektromos és vegyipari termékek és könnyűipari gyártmányok exportját. Svédország más kelet-európai országokkal is növelni akarja kereskedelmi forgalmát. A svéd kereskedelmi minisztérium bejelentette, hogy július 1-i hatállyal kereskedelmi tanácsost nevez ki Prágába. A most kinevezett tanácsos, aki egyébként elektromosipari szakértő, Svédország első kelet-európai kereskedelmi tanácsosa (trade commissioner).. Lengyelország és Svédország kapcsolatait még szorosabbra fűzi a Stockholmban aláírt tudományos, műszaki és gazdasági együttműködési egyezmény. Az egyezmény előírja az ipar egyes kiválasztott ágainak széles körű közvetlen együttműködését, egyes ipartelepek és vállalatok kooperációját és egy lengyel—svéd vegyes bizottság felállítását. Az egyes svéd vállalatok sikereiről szólva, meg kell említeni azt a 27 millió koronás kelet-német rendelést, melyet a svéd Tetra Pak cég kapott egy teljes csomagolóanyaggyár és több, csomagolást végző automata gépsor szállítására. A gyárat Berlinben állítják fel és futószalagjain pasztörizált és tartósított tejet csomagolnak. A későbbiek folyamán, további gyárak beállításával, sor kerül az NDK egész tejelosztási rendszerének ésszerűsítésére. A Tetra Pak cég a Szovjetuniónak és más kelet-európai országoknak is szállított hasonló csomagoló gépsorokat, s rendeléseinek eddigi értéke meghaladja a 70 millió koronát. (Reuter) AZ EGK FÖLEMELI A NAPRAFORGÓOLAJ VÁMJÁT? A Közös Piac növényi olajokkal és zsiradékokkal foglalkozó bizottsága tanulmányozza azt a tervet, mely a napraforgóolajra kivetett vám emelését irányozzák el. A Brüsszeli Bizottsághoz közel álló körök nem hiszik, hogy a jelenlegi, metrikus tonnánként 25 dolláros vámot valóban 50 dollárra emelnek — londoni olajkereskedelmi körökben ugyanis ilyen hírek terjedtek el. A vámemelés elsősorban Bulgáriát, Magyarországot, Romániát, a Szovjetuniót és Jugoszláviát érintené. A múlt év végén a napraforgóolaj vámja tonnánként 40 dollár volt, ára pedig 150 dollár. Az elmúlt néhány nap alatt az olaj ára 159 dollárról 170-re emelkedett — mondják tájékozott körökben — s így a dömpingveszély némileg csökkent. A vám megváltoztatásáról szóló határozatot valószínűleg csak a jövő héten teszik közzé. (Reuter) • A kohászat fejlesztése és a népgazdaság fejlődése • A Szovjetunió energiaexportjának kilátásai • Az amerikai stratégiai tartalékok növelése és a piacok A búzapiac jövője I. /I BÚZAIMPORT ALAKULÁSA A háborút megelőző években — 1934 —38 között — a világ búzatermelése 30 millió tonnát tett ki. A világtermelésből mintegy 10—13 millió tonna exportra került. A fő vásárlók az európai — lényegében a nyugat-európai — országok voltak. A háború befejezése óta a világ búzatermelését folyamatos emelkedés jellemzi. Az elmúlt öt év átlagában — 1963—68 — 281 millió tonnát tett ki, a háború előttinek több mint kétszeresét. A termelésnövekedés egyrészt a vetésterület kiterjesztésének, másrészt — és elsősorban — a fejlett agrotechnika alkalmazásával elért nagy hozamoknak a következménye. A vetésterület kiterjesztésére a fejlődő földrészeken — Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában — került sor. A fejlett agrotechnikával rendelkező Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a búza vetésterületét csökkentették, de az egy területegységről lekerülő magasabb hozamok jelentősen növelték a terméseredményeket. Nyugat-Európa búzatermelése a háború után, de különösen a hatvanas években — a már említett tényezők hatására — folyamatosan nőtt és az elmúlt öt év átlagában 47,2 millió tonna volt, a háború előtti évek átlagánál 50 százalékkal több. A világ és Nyugat-Európa megnövekedett termeléséből kiindulva, mielőtt a búzatermelés perspektíváiról szólnánk, szükségesnek tartjuk a háború befejezése óta eltelt időszak búzaimportjának alakulását — különös tekintettel a legnagyobb importőrökre, a nyugat-európai országokra, továbbá Kínára és Indiára — röviden vázolni. A világ búzaimportja 1948—52 átlagában a háború előtti mennyiséget közel egyharmaddal haladta meg. A fő vásárlók továbbra is a nyugateurópai országok voltak, bevitelük a háborút megelőző évekével azonos szinten maradt. Az Európán kívüli területek importja a hatvanas évek kezdetével erős ütemben, folyamatosan növekedett. Az elmúlt öt esztendőben évi átlagban meghaladta a 30 millió tonnát, ami a háborút megelőző évek importjának közel tízszerese, a háború utáni évekének pedig több mint négyszerese volt. A hatvanas évektől kezdve a nyugateurópai országok búzaimportjának volumene továbbra sem változott; 9—10 millió tonnás szintéin maradt. De némi eltolódás következett be az egyes országok között az importált mennyiség nagyságrendjét illetően. A legnagyobb vásárló, Anglia — bár importja csökkent — a nyugat-európai bevitelből 40—45 százalékban részesedett. A második legnagyobb vásárló — Belgium helyett — az NSZK lett, és egyes éveikben viszonylag nagy mennyiséget importált Hollandia, Olaszország, Ausztria és Svájc is. Egyértelműen felvetődik a kérdés, mi az oka annak, hogy a nyugat-európai országok a megnövekedett termelés dacára importjukat az 1934—38-as években kialakult szinten tartják. Nyugat- Európában a búzatermés döntő többségét az úgynevezett lágy búza teszi ki. E búzafajta sütőipari felhasználásra önmagában az igényes fogyasztás kielégítésére nem megfelelő, ezért keverőbúzára és a tésztafélék gyártásához minőségi búzára van szükség; az import főként minőségi „durum” búzából áll. A nyugat-európai búzaimportban egyes rossz takarmánytermésű években jelentős mennyiségű lágy búza is szerepel; ezt a hiányzó takarmányfélék pótlására használják. Feltételezhető, hogy a nyugat-európai országok búzaimportjában az elkövetkezendő öt-hat év folyamán továbbra is a már több mint két évtizede kialakult 8—10 millió tonnás volumen lesz jellemző. Mint már említettük, a nyugateurópai import lényegében minőségi búza, ennek termelésére Nyugat-Európában az éghajlati adottságok nem megfelelőek. A hatvanas évek derekán, két-három éven át, a Szovjetunió igen nagy menynyiséget, 5,7 millió tonna búzát importált. Ez csak átmeneti jellegű volt; az elmúlt évben a Szovjetunió ismét exportőrként jelent meg a piacon. A búza-világpiac perspektíváit vizsgálva nem hagyhatók figyelmen kívül a fejlődő világ két legnépesebb országának, Kínának és Indiának az elmúlt évek folyamán igen jelentős mennyiséget kitevő vásárlásai és várható igényei sem. Kína az elmúlt években a világpiacon mint fizetőképes igénylő jelentkezett. Importja 1963 és 1967 között évente 4,5 millió tonna volt, szállító: Kanada és Ausztrália. A kínai termelést illetően statisztikai adatok 1958 óta nincsenek, de az évek óta stabil importvolumen alapján elképzelhető, hogy Kína az elkövetkezendő 5—6 évben az eddigi mennyiséget továbbra is importálni fogja. Sőt nem látszik kizártnak az sem, hogy a lakosság számának rendkívül gyors növekedése nagyobb importot tesz szükségessé. India importja a hatvanas évek kezdetétől 1967-ig rohamosan nőtt. 1960 és 1967 között átlagosan 5,7 millió tonna volt, az ötvenes évek bevételének több mint két és félszerese. India rendkívül megnövekedett vásárlása folytán a világ legnagyobb importőrévé vált; az importot csaknem teljes egészében az Egyesült Államokból, az úgynevezett segélyprogram keretében biztosította. India bevitelében 1968-ban változás következett be. Az import mintegy 15—20 százalékkal az előző négy év átlaga alatt maradt. Mivel magyarázható az indiai búzaimport csökkenése? India termelése — bár évek óta nő — 1968-ban kiugróan magas volt, és a több mint 16,3 millió tonnás mennyiség az előző évek eredményét közel egyharmaddal felülmúlta. A rendkívül jó eredmény több tényező együttes hatásának következménye. Indiában a búza vetésterületét 12 százalékkal növelték, az időjárás is kedvezett, a közel optimális mennyiségű csapadék megfelelő időszakban hullott. A hozamok jók voltak, különösen ott, ahol a nagy hozamú mexikói „csodabúzát” termelték, amiből hektáronként 20—30 q között volt a hozam. Az öntözött és a megfelelően trágyázott területek hozama a hektáronkénti 40 q-t is meghaladta. Mindennek ellenére India jelenlegi kenyérgabona-problémájának megoldása pillanatnyilag utópiának mondható. Az új búzafajtából a szükséges mennyiség megtermelése csak fejlett nagyüzemekben, megfelelő öntözéssel és műtrágyázással valósítható meg. Az új búzafajta termelésénél magas költségtényezőként jelentkezik az, hogy a vetőmagot négy-öt évenként le kell cserélni, miután elöregedik és a hozamok csökkennek. Az elkövetkezendő években India búzavásárlására továbbra is anagy mennyiség lesz jellemző, bár a termés nagyságától függően egyes években az import csökkenhet. Lakatos Erzsébet A csendes-óceáni országok a gazdasági együttműködés felé tapogatódznak A jelek arra mutatnak, hogy a csendes-óceáni országok, elsősorban Kanada, Ausztrália és Japán az egymás közötti gazdasági kapcsolatok kiépítésére törekszenek és egyre inkább elfordulnak hagyományos — brit és európai — kereskedelmi partnereiktől. Az ausztrál árucsere-forgalom irányváltozását jelzi a júniusban Vancouverben (Nyugat-Kanada) tartandó ausztrál kereskedelmi vásár. A vásár célja, hogy az ausztrál eladási offenzívát a csökkenő európai exportlehetőségek ellen■súlyozására részben Kanadába terelje. Japán döntő tényező a változó gazdasági képben: mind Kanada, mind Ausztrália legfontosabb külföldi kereskedelmi partnere, elfoglalta Nagy-Britannia helyét. A japán nyersanyagszükséglet szén-, nyersvaskoncentrátumok és olajtermékek iránt szinte kimeríthetetlen. Ausztrál gazdasági szakemberek véleménye szerint az a huzavona, amely Anglia közös piaci belépése körül támadt, lélegzetvételnyi időhöz juttatja a csendes-óceáni exportőröket kereskedelmi kapcsolataik újjászervezésére, új piacok felkutatására. Ausztrália, de Kanada is ugyanazokkal a problémákkal néz szembe: kiszorultak európai élelmiszerfelvevő piacaikról. Ha pedig Nagy-Britannia végül mégis belép az Európai Közösségbe, ezek az országok elvesztik preferenciális kereskedelmi helyzetüket. A társulás gondolatát bizonyos kanadai körök abból a szempontból ítélik előnyösnek, hogy az lehetőséget ad a nyersanyagban gazdag országok — így Kanada — nyersanyagexportjának kibővítésére. A társulás más országaiban részt vennének — tőkeexport útján — nyersanyag-feldolgozó vállalatok létrehozásában, és így részesülnének az államhatáron túlnövő tartós kereskedelmi kapcsolatok minden előnyében. A hamarosan gazdasági szuperhatalommá váló Japán, az Amerikához fűződő gazdasági kapcsolatok rovására, előbb-utóbb szintén a csendes-óceáni kereskedelmi övezet felé orientálódik — jósolja English professzor, az ottawai egyetem igazgatója. A kérdés valószínűleg szóba kerül az április közepén Tokióban összeülő japán—kanadai miniszteri tanácskozáson, ahol elsősorban a két országot érintő gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi problémákat vitatják meg. (Reuter) TÖRÖK-JUGOSZLÁV EGYÜTTMŰKÖDÉS Tudósítónktól: Törökország fokozni kívánja az együttműködést Jugoszláviával. Rafet Sezgin török államminiszter, aki egyhetes hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett, az ipari együttműködésről és a kölcsönös beruházásokról tárgyalt Hakija Pozderaccal, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagjaival. Sezgin hangsúlyozta: Törökország Jugoszláviával együtt közös beruházásokat kíván eszközölni a törökországi bányakincsek felkutatásában és kiaknázásában és javasolja, hogy létesítsenek jugoszláv—török gazdasági vegyesbizottságot. A török ötéves gazdasági terv az ércek bányászatára és feldolgozására helyezi a hangsúlyt és mivel Jugoszlávia nagy tapasztalatokra tett szert e téren, fennáll a lehetőség az együttműködésre. Törökországban már dolgoznak jugoszláv geológusok, s a török szakemberek véleménye szerint az együttműködést tovább lehet bővíteni, annál is inkább mert ez kihatna a két ország közötti árucsere-forgalom növelésére is. A hírek szerint a török kormány koncessziókat kínált fel Jugoszláviának és 10 millió dolláros hitelt kért egy kőolajfinomító építéséhez. A törökök szeretnék, ha a jugoszláv vállalatok résztvennének a távvezetékek és trafóállomások építésében, valamint a falvak villamosításában. Sezgin miniszter látogatása során megtekinti a belgrádi Elektroprojekt és a jugoszláv fémipari vállalatokat, a bori és majdanpeki bányákat, az aldunai vízierőművet, valamint a sarajevói Energoinvest és a zágrábi „INA” és a „Rade Koncar” vállalatokat. A jugoszláv szakemberek úgy vélik, hogy a 12 millió dollár értékű jugoszláv—török árucsere-forgalom nem felel meg a lehetőségeknek és a szükségleteknek. Ennek okát abban látják, hogy nem ismerik eléggé a török piacot és Törökország sem a jugoszláv piac követelményeit. Ezért Jugoszlávia azt javasolja, hogy gazdasági együttműködési vegyesbizottságot alakítsanak. Ezenkívül tárgyalnak arról is, hogy a Szövetségi Gazdasági Kamara állandó képviseletet nyit Törökországban. Valószínűnek tartják, hogy ezek az intézkedések fellendítik a két ország árucsereforgalmát és gazdasági együttműködését. A VILÁGGAZDASÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK TELEFONSZÁMA 180-830