Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)

1969-09-02 / 164. szám

Japánban felemelték a hivatalos kamatlábat A nemzetközi pénzügyi világ figyel­me a legújabb tokiói bejelentések nyo­mán Japán felé fordult. Tokióban fel­emelték a hivatalos kamatlábat és meg­növelték a bankok kötelező tartalék­­rátáit. A hitelmegszorító intézkedések­kel egyidőben napvilágot látott az augusztusi fizetési mérleg jelentős fölös­legéről szóló jelentés, az OECD orszá­gai pedig nyilvánosságra hozták a ja­pán gazdasági élet kilátásairól szóló elemzésüket. Nemzetközi pénzügyi kö­rökben kérdésesnek tartják a gazda­sági konjunktúra megfékezésére hozott japán lépéseket­ tartanak attól, hogy az a nemzetközi kereskedelmi és­­pénz­ügyi egyensúly további romlásához ve­zethet. A Nemzetközi Valuta Alap szep­temberi közgyűlésén valószínűleg napi­rendre kerül a japán gazdaságpolitika bizonyos vonásainak bírálata. Hitelkorlátozó intézkedések A japán jegybank vezetősége rend­kívüli ülésen jelentette be, hogy szep­tember 1-től a hivatalos kamatlábat 5,84-ről 6,25 százalékra emeli. Ezzel egyidőben felemelték a kereskedelmi bankok kötelező tartalékrátáit is — je­lenti a Kyodo hírügynökség. Tokióban a kamatláb emelését a ja­pán iparnak szánt figyelmeztető jel­nek tartják. Bár a gazdasági túlfűtött­ség közvetlen jelei még nem mutatkoz­nak, állandóan emelkedik az ipari ter­melés, a nagykereskedelmi árak és a beruházások indexe és egyre növekszik a forgalomba kerülő pénz mennyisége is. Kanno, a japán tervezési hivatal ve­zetője nyilatkozatában igyekezett meg­indokolni a kamatláb emelésére, illetve a tartalékok kötelező emelésére hozott döntéseket. A kormány egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz — mondotta — az árspirál megállítására. Gazdaságpoliti­kájának célja a termelés, a fogyasztás és az árak állandó növekedése miatt esetleg bekövetkező túlfűtöttség még időben történő megakadályozása. A ter­vezési hivatal vezetője hangsúlyozta, hogy Japánban 46 hónapja tart a gaz­dasági konjunktúra és az ország gaz­dasági fejlődése túlságosan is meg­gyorsult a legutóbbi hónapokban. A kormány ennek következtében — a jegybank pénzszűkítő politikájával összhangban — minden szükséges in­tézkedést megtesz az árak növekedé­sének elkerülésére. A tokiói jegybank azt a döntését is nyilvánosságra hozta, hogy — több mint hat év óta először — felemeli az export­váltók leszámítolási kamatlábát. A ka­matlábat 4,015-ről 4,25 százalékra nö­velték. Ez az intézkedés pénzügyi meg­figyelők szerint nyilvánvalóan az egyre erősödő­­külföldi bírálatok lecsillapítá­sára szolgál. Japán tőkés kereskedelmi partnerei ugyanis már többször szóvá tették, hogy Japán az alacsony kamat­láb segítségével tulajdonképpen export­ját szubvencionálja. Tokiói gazdasági körök azonban nem tartják valószínű­nek, hogy e lépés elegendőnek bizonyul a külföld megnyugtatására, különösen az augusztusi japán fizetési mérleg-je­lentés fényében nem. A tokiói pénzügyminisztérium hét­főn nyilvánosságra hozott fizetési mér­leg-statisztikája szerint az ország tar­talékai augusztusban 92 millió dollárral növekedtek és meghaladták a 3 milliárd 100 millió dolláros szintet. A márciustól augusztusig bekövetkezett arany- és va­­lutakészlet-csökkenés csupán a rövid­lejáratú adósságok visszafizetését tük­rözte, állapítja meg a pénzügyminiszté­rium jelentése. Prognózisában ugyan­akkor hangsúlyozza, hogy a tartalékok további növekedésére lehet számítani. Az OECD jelentése a japán gazdaságról A Gazdasági Együttműködés és Fej­lesztés Szervezete, az OECD, még a japán pénzügyi intézkedések nyilvá­nosságra hozatala előtt jelentést adott ki a japán gazdaság fejlődéséről. Becs­lése szerint várható a beruházási kon­junktúra folytatódása abban az eset­ben, ha tovább tart a személyi fogyasz­tás meredek emelkedése, a kedvező profithelyzet, a munkaerőhiány és a kapacitások magasfokú kihasználása. Az OECD-jelentés csak abban az eset­ben tartja valószínűnek a fejlődés le­lassulását, ha lefékeződik az export és megélénkül a behozatal. Másrészt bi­zonyosra veszi, hogy folytatódik a sze­mélyi fogyasztás gyors emelkedése. Az OECD elemzése ugyanakkor sze­mére veti Japánnak, hogy szándéko­san alábecsüli valódi lehetőségeit gaz­daságának fejlesztésére és nem törek­szik gazdasági potenciáljának meg­felelő helyet betölteni a nemzetközi gazdaságban. Japán gazdasági helyzete erős — hangsúlyozza a jelentés —, és kevés esély van, hogy a fizetési mér­leg 1969—70-es pénzügyi évben a két milliárd dolláros szint alá süllyed. Élesedő nemzetközi ellentétek Tokiói gazdasági körök nem tartják szerencsésnek az új intézkedések idő­zítését éppen a Nemzetközi Valuta Alap szeptemberi közgyűlése előtt. Attól tartanak, hogy élesen bírálják majd Japánt, amiért semmit sem tett régóta tartó és nagy összegű fizetési mérleg aktívumának leapasztása érde­kében és egy év alatt több mint egy­milliárd dollárral növelte valutatarta­lékait. Kedvezőtlenül ítélhetik meg a hivatalos kamatláb emelését is, mert az a belső vásárlóerő csökkentésével nyomást gyakorolhat a japán iparra, hogy exportját fokozza. E japán körök bizonyosra veszik, hogy a most bejelentett hitelszűkítő in­tézkedések még csak növelik az elége­detlenséget Japán tőkés partnereinél, elsősorban az Egyesült Államoknál. E partnerek eddig is hangoztatták, hogy Japánnak hitelfeltételeit kellene könnyítenie, liberalizálnia kellene im­portját és­­a nemzetközi tőkemozgást, sőt egyesek legcélravezetőbb megoldás­nak a yen felértékelését tartották és tartják ma is. A fejlett ipari országok külkereskedelme gyedévi exportja — egész évi szintre kivetítve — 183,6 milliárd dollárnak felelt meg, ami 21 százalékkal haladja meg a múlt év azonos negyedévében elért 150,9 milliárd dolláros szintet. Az 1969. év első negyedévében az export ugyancsak 150,9 milliárd dolláros évi szintre jutott el. Ez a szokatlanul gyen­ge eredmény egyrészt az amerikai ki­kötőmunkások sztrájkjának tulajdonít­ható, másrészt a nyugatnémet export­­illetékek bevezetésének. Az ipari országok importjának évi szintje a második negyedévben 190 mil­liárd dollárra emelkedett az egy évvel korábbi 155,9 milliárd dollárhoz és az előző negyedévi 167,6 milliárd dollár­hoz képest. • Ami az egyes országok helyzetét illeti, az Alap havi statisztikai tájékoztató­jában közölt jelentés kiemeli, hogy Ang­liában és Japánban az export növeke­désének üteme nagyjából kétszer olyan gyors volt, mint az importé. Az Egye­sült Államokban a kivitel és a beho­zatal egyaránt mintegy 17 százalékkal ment feljebb, de a kanadai export 9 százalékos emelkedése az import növe­lésének még a felét sem érte el. A je­lentés Belgiumot, Luxemburgot, Dá­niát, Franciaországot, Nyugat-Német­­országot és Svédországot sorolja fel, mint azokat az országokat, amelyek az importot gyorsabban növelték az ex­portnál. Ausztria, Olaszország, Hollandia és Norvégia viszont nagyobb növeke­dést ért el az exportban, mint az im­portban. A jelentés a monetáris tartalékokra térve megállapítja, hogy július végén a vezető ipari országok tartalékai 53 milliárd 939 millió dollárt tettek ki, 395 millióval kevesebbet, mint az előző hónap végén. Az európai ipari orszá­gok aranytartalékai azonban ezen belül szinte változatlanul 17 milliárd 977 mil­lió dollárnak feleltek meg. Dél-Afrika aranyállománya júliusban 93 millió dol­lárral egymilliárd 171 millió dollárra apadt. Johannesburg aranykészlete ezek szerint március vége óta 196 millió dol­lárral csökkent. (Reuter) A tőkés világ 14 vezető ipari országa a folyó év második negyedében 20 szá­zalékkal nagyobb külkereskedelmi for­galmat bonyolított le, mint a múlt év azonos időszakában — mondja a Nem­zetközi Valuta Alap hétfőn közzétett jelentése. A jelentésben szereplő országok ne­ BRANDT RÓMAI LÁTOGATÁSA Willy Brandt nyugatnémet külügymi­niszter Rómába utazott, ahol olasz kol­légájával, Moro külügyminiszterrel tár­gyalt. A tanácskozások középpontjában közös piaci problémák álltak, többek közt Anglia felvételének kérdése. A két külügyminiszter egyben megvitatta a nyugat-európai országok politikai együttműködésével összefüggő problé­mákat is, és a tervezett nyugat-európai csúcsértekezlet kilátásait — jelenti a Reuter tudósítója. A látogatással kapcsolatban a VWD jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy azt különösen jelentőssé teszi Pompidou küszöbönálló bonni látogatása, illetve az a körülmény, hogy szeptember kö­zepén összeül a Közös Piac miniszter­­tanácsa, és valószínű, új szempontok alapján közelítik meg az új tagok fel­vételének kérdését. A tanácskozás bilaterális vonatkozá­sairól szólva a nyugatnémet tudósító megjegyzi: Olaszország érdeklődik a holland—nyugatnémet gázcentrifuga­terv iránt. Erről, valamint a színes te­levízió-hálózat kiépítéséről, valószínű­leg szintén szó esett, ugyanis Olasz­ország még nem választott a PAL és a SECAM rendszer között. Az MTI római tudósítója megjegyzi: A nyugatnémet államférfi olaszországi látogatásának elsődleges célja az, hogy megjavítsa esélyeit a külügyminiszteri tisztségért vívott hajszában. Köztudott, hogy Brandt és Kiesinger között elmé­lyültek a véleménykülönbségek nem­csak gazdasági kérdésekben, hanem a Közös Piaccal összefüggő problémák tekintetében is. Kiesinger értésre adta, hogy fel akarja újítani a Párizs—Bonn tengelyt. A nyugatnémet kancellár lé­nyegében francia—nyugatnémet hege­mónia alatt álló, Nagy-Britanniával és az EFTA más tagállamaival kiszéle­sített közös piacokat akar teremteni. Ezzel szemben Willy Brandt — az olasz és a francia szociáldemokratákhoz ha­sonlóan — a Közös Piac valamennyi tagjának egyenjogúságát hangoztatja, és ellenzi Kiesinger elgondolásait. SZOVJET KÜLDÖTTSÉG ZAMBIÁBAN Lusakába vasárnap héttagú szovjet küldöttség érkezett, amely­­ a Reuter­­iroda jelentése szerint vezető rézbá­nyászati és ércfeldolgozó szakértőkből áll. A szovjet küldöttek egy hónapig tanulmányozzák Zambia rézbányáit. A látogatásban még az év elején ál­lapodott meg a Szovjetunió bánya- és energiaügyi minisztériuma, valamint a két hatalmas rézbánya vállalat, az Anglo American Corporation és a Roan Selection Trust. A két vállalat és a zambiai bányaipari minisztérium kül­döttsége jelenleg a Szovjetunióban tar­tózkodik és tanulmányozza a szovjet rézbányászatot. A szovjet küldöttek hétfőn a két zambiai vállalat vezetőivel találkoztak, majd a Lusakából 320 kilométerrel északra levő rézbánya-övezetbe utaz­nak. / ________ 0 A cipőexportunk minőségi gondjai 0 Nyugatnémet megjegyzések féléves külkereskedelmünkre 0 A bolgár párt és kormány határozata az életszínvonal emeléséről világgazdaság 1969. SZEPTEMBER 2., KEDD I. ÉVFOLYAM 164. SZÁM A FAO évi jelentése KISSÉ VISSZAESETT A VILÁG AGRÁRKERESKEDELME 1968-BAN A legfontosabb mezőgazdasági cik­kek exportjának értéke az egész vilá­gon tavaly egy százalékkal csökkent az 1967. évihez képest — állapítja meg az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének most kiadott évi jelen­tése. Az előzetes becslések alapján össze­állított jelentés szerint a világ orszá­gainak mezőgazdasági exportja 1968- ban 21,1 milliárd dollárra csökkent az előző évi 21,3 milliárdról. Ezen belül a fejlődő országok exportbevételei 2 százalékkal emelkedtek, a fejlett orszá­gok azonban 3 százalékkal kisebb ér­tékben exportáltak, minthogy a mér­sékelt égövi termékekben a kínálat meghaladta a keresletet. A fejlődő országoknak az agrárkeres­kedelemből származó bevétele emelke­dett ugyan, de nem érte el az 1966-os szintet. Mezőgazdasági exportbevéte­lük 1962 és 1966 között évenként átlag 3 százalékkal emelkedett, 1967-ben vi­szont 5 százalékkal csökkent. A legnagyobb mértékben emelke­dett a növényi olajok és zsiradékok, a kávé és a gyapot exportja. Kisebb növekedést ért el a kakaó, a gumi és a juta. A textilnyersanyagok közül 30 százalékkal emelkedett a gyapot és 17 százalékkal a gyapjú kivitele. A mezőgazdasági cikkeket exportáló országok kereskedelmi cserearányai ál­talában nem váltak kedvezőtlenebbé, hála a kakaó, a kókuszolaj és a gya­pot drágulásának, valamint a kávé- és gumiáruk stabilitásának. . A mezőgazdasági cikkek átlagos nem­zetközi árszínvonala 1968-ban 2 száza­lékkal esett az előző évhez képest. Ez szinte teljes egészében a durva gyapjú, a tea, a vaj, a tengeri, a búza és a földimogyoró-olaj árának eséséből adó­dott. A nemzetközi piacokat 1968-ban be­folyásoló legfontosabb tényezők között a FAO jelentése kiemeli a tea, a búza és a rizs ellátmányának növekedését, valamint a kakaó, a juta és a kókusz­olaj piacán mutatkozó áruhiányt. A fejlett ipari országok gazdasági tevékenységének meggyorsulása követ­keztében emelkedett az importkereslet a gyapot, a gyapjú, a gumi -és az er­dészeti termékek iránt. Ez utóbbiak között külön kiemeli a jelentés az építőanyagok iránti kereslet erősödését Észkk-Amerikában és Nyugat-Európá­­ban. A pamutáruk összes exportjának ér­téke 90 millió dollárral emelkedett a múlt évben. Gyapjúcikkekből 40 millió dollárral többet exportáltak a termelő országok, a nyersbőr, a szőrme és a készbőr exportja 15—20 millió dollár­ral növekedett. A nemzetközi valutarendszerben az év folyamán jelentkező zavarok hatás­sal voltak néhány olyan mezőgazda­­sági cikk árszínvonalára, amelyeket a valutaárfolyamok esetleges változása elleni biztosítékul szoktak felhalmozni. A cukor piaci forgalma emelkedett, amíg életbe nem léptek az új Nem­zetközi Cukoregyezményben kimondott exportkvóták. Erősen befolyásolta az Egyesült Államokba irányuló, illetve onnan kiinduló szállítások mennyiségét és menetrendjét az amerikai kikötő­munkások sztrájkja. Nigéria export­ját is befolyásolták az ország belső po­litikai viszonyai, a vietnami háború pedig továbbra is kihatott a rizsellá­tásra. Bár a búza vetésterületét számos or­szágban korlátozták, az 1969—70-es évben ismét igen nagy búzatermés várható — mondja a jelentés. Ugyan­akkor az importált búza iránti keres­let előreláthatólag csak Japánban emelkedik. További áresés várható a tea piacán, minthogy Indiában, Ceylonban és Ke­­let-Afrikában igen nagy a termés. Ami a kávét illeti, előreláthatólag sikerül elérni a Nemzetközi Kávéegyezmény­ben kitűzött termelési célokat, mint­hogy Brazíliában a nagy hozamú új kávéfajták meghonosítása ellensúlyoz­hatja az elmúlt két év kedvezőtlen időjárását. (Reuter) A Szovjetunió gazdasági segítsége Vietnamnak Tudósítónktól: Huszonnégy esztendővel ezelőtt szeptember 2-án szabadult fel a Viet­nami Demokratikus Köztársaság és azóta 17 esztendő háborúval telt el. A Szovjetunió a katonai támogatáson túl — mint S­apov­alov vietnami szakértő mondotta — jelentős technikai és gazdasági segítséget is adott. Amíg 1954-ben mindössze 41 jelentősebb ipari vállalata volt az országnak, addig ma több mint ezer működik, és ebből 200 ipari nagyvállalat. Érdemes hozzátenni, hogy mindebből 115 szovjet segítséggel, szovjet dokumentációval készült. Az ország geológiai kincseinek feltárásában is nagy segítséget nyújtanak a szovjet­ kutatók, s ennek eredményeképpen megváltozik az ország geoló­giai térképe. A „szellemi tőkében” szegény Vietnamban különös jelentősége van a műszaki értelmiségnek. Jellemző, hogy 1955-től 1969-ig több mint 3 ezer szovjet mérnök, agronómus, kutató és műszaki specialista dolgozott az országban és adta át a tapasztalatot, miközben a szovjet egyetemeken és üzemekben 6 ezer vietnamit tanítottak szakmára. A két ország közötti kereskedelmi forgalom is jelentősen növekszik.­­1­960-ban mindössze 40 millió rubeles forgalmat bonyolítottak le, azóta ez több mint az ötszörösére nőtt.) Az is természetes, hogy az amerikai háború nehézségeit a Szovjetunió figyelembe veszi és gazdaságilag is támogatja a VDK-t. Amíg 1960-ban a kereskedelmi mérleg nagyjából egyenlő volt, ma körülbelül tízszer annyi árut szállít a Szovjetunió, mint amennyit importál. A VDK az ipar erősítéséhez elsősorban gépeket és komplett gyárakat vásárol a Szovjetuniótól, több mint 80 millió rubel értékben. De egy sor ipari nyers­anyagot is ad a Szovjetunió, így 20 millió rubelért olajat, vasat és acélt, sőt közel 4 millió értékben búzalisztet ad át a VDK-nak. A szovjet import legnagyobb tétele: 8 millió rubelért ruházati cikkek széles skálája. A legutóbb Moszkvában aláírt gazdasági megállapodáskor a VDK mi­niszterelnöke Pham Van Dong kiemelte: a Szovjetunió gazdasági­technikai segítségnyújtása nem csupán a jelennek szól, de meghatározza a VDK virágzó jövőjét is. Román — iráni gazdasági tanácskozás Nicolae Ceausescu, a román állam­tanács elnöke hivatalos látogatásra Te­heránba utazott. Ceausescu, aki az iráni sah vendége, elsősorban a kereskede­lem fejlesztéséről, technikai együttmű­ködésről tárgyal majd vendéglátóival — közli a Reuter tudósítása. Az iráni külügyminiszter nyilatko­zott a sajtónak a két ország együttmű­ködéséről — közli az MTI bukaresti tudósítója. Az iráni földeken — mon­dotta — jelenleg több mint 7000 román traktor dolgozik, az ország egész állo­mányának több mint a fele. A tervek szerint Románia 1970-ig további 20 000 traktort szállít Iránnak, kőolaj ellené­ben. Az elképzelések szerint az iráni olaj Izraelen és Törökországon keresz­tül érkezik vezetékeken a román tenger­partig, onnan pedig az ország meglevő és később felépítendő olajfinomítóiba. Románia egyszersmind újabb lépést tett Japánnal való kapcsolatainak fej­lesztésére. Aicsi japán külügyminiszter meghívására Cornel Burtica román kül­kereskedelmi miniszter szombaton To­kióba utazott, hogy a japán kormány és a gazdasági élet képviselőivel tár­gyaljon. A japán külkereskedelmi miniszter, aki aláírta a két ország kereskedelmi és­ hajózási szerződését, kijelentette a japán fővárosban, hogy reméli, sikerül kiegyensúlyozottá tenni a két ország közötti kereskedelmet. AZ USA ÚJ ADÓKKAL JAVÍTJA KERESKEDELMI MÉRLEGÉT? Stans amerikai kereskedelmi minisz­ter kijelentette, a washingtoni kor­mánynak esetleg új adóintézkedéseket kell hoznia, hogy megjavítsa külkeres­kedelmi mérlegét. Fontolóra vették, hogy adóhiteleket nyújtsanak az ex­portőröknek és értéknövekedési­­ adót vessenek ki az importált árucikkekre. A miniszter az U. S. News and World Report című lapnak adott nyilatkoza­tában kifejtette: az USA export-több­lete az évtized eleje óta hatmilliárd dollárról évi egymilliárd dollár alá esett, de ezen az export növelésével kell segíteni, nem az import korláto­zásával.

Next