Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)
1969-09-02 / 164. szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG ........ A VILÁGSAJTÓBÓL Részvényérdekeltséget FINANCIAL TIMES kívánnak az arab olajországok A zambiai rézbányák részleges államosítását bejelentő elnöki nyilatkozat után a nagy olajvállalatok számára baljóslatúan hangzik az OPEC-ben egyesült olajexportáló országok elhatározása, hogy helyet kívánnak maguknak a részvényesek között — fejti ki Christopher Tugendhat az angol gazdasági napilap hasábjain. Az érdekelt kormányok a „részesedés” kifejezést használják, amelyet az olajvállalatoknak mind a termelő, mind a fogyasztó országokban kifejtett tevékenységére egyaránt vontatkoztatnak. Ez az igény tulajdonképpen nem egészen újkeletű, hiszen Irán és Irak már a háború előtt részesedést kívánt szerezni a területén működő olajvállalatokban, de ezt az akkori erőviszonyok miatt nem tudták elérni. A szunnyadó kérdést most Ahmad Jamani, Szaúd-Arábia olaj- és nyersanyagügyi minisztere vetette fel, aki az állami tulajdonban levő Petromin vállalat számára 50 százalékos részesedést kíván az amerikai tulajdont képező Aramco vállalatnál. Bár az Aramco természetesen nem ért egyet ezzel a kívánsággal, a javaslat széles körű támogatásra talált. Az érdekelt kormányok már nem érik be azzal, hogy részt vegyenek a saját területükön folyó kitermelésben, hanem be akarnak kapcsolódni a vertikális tevékenységbe, a finomításba, elosztásba és értékesítésbe is. A javaslat többek között alkalmas arra, hogy egységbe kovácsolja az OPEC tagjait, amelyek kereskedelmi és politikai vetélkedésük miatt csak jelentéktelen közös eredményeket tudtak elérni. Ez a célkitűzés háttérbe szoríthatja egyéb ellentéteiket és egyesítheti az OPEC-országok erejét. Jamani azzal érvel, hogy javaslata a termelő országok kormányai és a főbb olajvállalatok közös érdekein alapszik és hangsúlyozza, hogy a részesedés nem az államosításnak valamely burkolt formája, hanem a közös érdeket — a magas olajárak fenntartását — szolgálja. Vitás az lehet, hogy miként osszák meg a profitot és hogy ebből a szempontból csupán a kitermelés jöjjön-e számításba, vagy kiterjedjen-e a vállalatok egész tevékenységi körére. A szaúd-arábiai miniszter elég éleslátású — úgymond — annak felismeréséhez, hogy az olajkitermelés egyszerű államosítása nem szolgálná a termelőországok érdekeit sem, mert az olajtársaságok akkor nem működnének együtt a kormányokkal az olajárak fenntartásában, hanem igyekeznének az olajat a termelőktől a lehető legolcsóbban megvásárolni. A kormányok és vállalatok eladók és vevőkként történő szembeállítása esetén a vállalatok jutnának előnyösebb helyzetbe, mert csak nekik van a világot átfogó értékesítési hálózatuk. A feldolgozáshoz, szállításhoz és értékesítéshez szükséges saját berendezés és szervezet megteremtése messze meghaladná a termelőországok erejét és egyébként is az olajárak rovására menő versenyhelyzetet teremtene az olajvállalatokkal. Ez dilemma elé állítja az érdekelt kormányokat: egyfelől arra törekszenek, hogy fokozottabb ellenőrzésük alá vonják olajtermelésüket és csökkentsék függésüket a külföldtől, másfelől az ennek eléréséhez szükséges intézkedések nemcsak igen költségeseik, hanem le is szorítanák az olajárakat. A részesedés viszont kísérlet a politikai célnak áldozat nélküli elérésére. A kormányok biztosítják a vállalatoknak, hogy részt vehetnek a termelésben és viszonzásképpen ezek részesedést adnak a kormányoknak vertikális tevékenységük eredményéből. A jól átgondolt terv azonban sok nehézséget rejt. Az első kérdés, hogy mivel fizetnek a kormányok a részvételért? Jamaini elgondolása szerint a részletvásárlás gyakorlata szerint olajjövedelmükből törlesztenék a részvények vételárát. , Pillanatnyilag még nem lehet megjósolni a részesedési javaslat jövőjét. Valószínűleg a kormányok és vállalatok tárgyalásainak legfontosabb témája lesz, sőt leheteséges, hogy radikálisan megváltoztatja a két fél viszonyát annál is inkább, mert az 1980 körül lejáró koncessziók helyett valamilyen új formulát kell találni. (1969. augusztus 23.) A három Maghreb-ország: Marokkó, Algéria és Tunézia nem követi a frankot a leértékelés útján. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy a hajdani francia gyarmatbirodalom súlypontját képező három ország megszakítja utolsó kapcsolatát is a frankövezettel. A volt anyaországgal való forgalomban a marokkói dirham és az algériai és tunéziai dinár régi aranyparitásának fenntartása nem jelent mást, mint felértékelést a régi frankövezet vezető valutájával szemben. Rabalot, Algírt és Tuniszt kétségkívül nem csupán politikai megfontolások vezették ebben az elhatározásában. A gyarmati függőség fokozatos megszüntetése során a három nagy észak-afrikai ország már régen szisztematikusan lazítja Franciaországhoz fűződő kapcsolatait. A folyamatot gyorsította számos komoly konfliktus, elsősorban az algériai felszabadító háború, a tunéziai francia telepesek vagyonának kisajátítása, a Ben-Barba-ügy stb. Az észak-afrikai államok pénzügyei teljesen leváltak a francia jegybankról és a francia államkincstárról. A frankövezet vám- és kereskedelempolitikai szempontból való feloszlását végül gazdasági konfliktusok is siettették. Az észak-afrikai országok állami önállóságukat mindjobban használják arra is, hogy önálló kereskedelempolitikát A Maghreb és Franciaország útjai elválnak egymástól folytassanak. Franciaország a Közös Piachoz való csatlakozással mindinkább Nyugat-Európa felé orientálódott. Kivitelének 1958-ban még 38 százaléka irányult a frankövezet országaiba, 1967- ben már csak 14 százalék. A három Maghreb-ország pedig 1969 májusában már csak 5,6 százalékát vette át a francia exportnak 302 millió frank értékben, és hasonló irányzatot mutat, ha a forgalmat hosszabb időre összehasonlítjuk. Az egykori anyaország részesedése a Maghreb-országok be- és kivitelében erősen megcsappant, Tunézia esetében például éppen a felére csökkent. Marokkó, Algéria és Tunézia számára Franciaország gyarmati értelemben vett anyaországból mindjobban versenytárssá változott, főleg a mezőgazdasági termékek tekintetében. Ezek azállamok mind nagyobb érdeklődést tanúsítottak az EGK felvevőképes piacai iránt és ott gyakran kedvezőbb bevásárlási lehetőségekre is találtak. Ha leértékelték volna valutájukat, Franciaországba irányuló szállításaikkal ezentúl 12,5 százalékkal kisebb devizahozamot érhettek volna el. Ezenkívül teljesen önálló gazdasági és valutapolitikájuk folytán semmi olyan ok nem késztette elveit a leértékelésre, amely azt Párizs számára elkerülhetetlenné tette. (1969. augusztus 22.) Jöannesblatt Nyugatnémet megjegyzések féléves külkereskedelmünkre A düsseldorfi lap megállapítja, hogy Magyarország idei első félévi külkereskedelme igen kedvezően alakult. A lap ezt egyrészt az új gazdasági mechanizmusnak, másrészt a nyugat-európai konjunktúrának tulajdonítja, megjegyzi: a jó eredmény olyan időpontban állt elő, amikor úgy látszik, a kelet-nyugati kereskedelem bővülése elérkezett a felső határához. A keleteurópai országok termékei ugyanis csak korlátozott mértékben találnak piacot a nyugati ipari országokban, agrártermékeik kivitelét pedig az EGK mezőgazdasági piacrendjének diszkriminációi gátolják és a külkereskedelem bővítésére irányuló erőfeszítéseiknek a hitelek növekvő kamatszolgálata is határt szab. Magyarországnak mindenesetre, sikerült nagyobb rugalmasságot tanúsítania külkereskedelmi ügyletei lebonyolításánál, a többi között azzal is, hogy mind több vállalata kapja meg az önálló exportálás jogát. A KGST-n belül Magyarország szorgalmazza leginkább a „nehézkes” külkereskedelmi eljárások reformját és ébren tartja a gondolatot, hogy a KGST-valutákat először a KGST-n belül, majd később a dollárterület viszonylatában is konvertibilissá kellene tenni. Kiáll amellett, hogy nemcsak a váltóárfolyamokat, hanem a külkeresekdelmi árakat és a vámokat is a piac követelményeinek megfelelően kellene megállapítani. Ebben az összefüggésben logikus az a lépése, hogy felvételét kérte a GATT-ba. Realisztikusabb lett — úgymond — Magyarország a Közös Piac megítélésében is. Az utóbbi években még ragaszkodott ahhoz, hogy az EGK tagországaival külön-külön kössön kétoldalú egyezményeket, tavaly azonban közvetlenül Brüsszel kötött megállapodást a sertéskivitelről a Közös Piac egészét illetően. A kooperáció szinte varázsigévé vált a Nyugattal való gazdasági kapcsolatokban.. Ebbe a fogalomba azonban — meghatározatlansága miatt — sok minden belefér, a nyugati licenc és knowhow megvásárlásától a közös gyártásig külföldi és magyar cégek között. A kooperáció mögött — a nyugatnémet lap szerint — sokszor kompenzáció áll, amelyre a szabad áru-, szolgáltatási és tőkeforgalom hiánya kényszeríti a feleket. A lap végül a VILÁGGAZDASÁGra hivatkozva tekinti át Magyarország 1968-ban kötött kooperációs egyezményeit. (1969. augusztus 23.) A cipőexportunk minőségi gondjai Közel háromnegyed éve írtunk a szövetkezeti exportcipők minőségi problémáiról. A TANNIMPEXés a cipőipari szövetkezet tízéves kapcsolatában ekkor vált először komollyá e kérdés, amely már a korábban kivívott jó hírnevet is veszélyeztette. Joggal hittük, hogy intő jel ez, hiszen pénzügyileg is számottevő kihatása volt a presztízsveszteség mellett. A TAMIMPEX által rendelkezésünkre bocsátott minőségvizsgáló jelentések szeriint azonban nem ez történt. A korábban megállapított minőségi kifogások máig is érvényesek. Sőt, néhány szövetkezetnél tovább növekedtek. Változatlanul a legtöbb problémát a műszaki hiányosságok és a gyártásközi ellenőrzés lazasága okozta. Rendkívül elgondolkoztató, hogy míg tavaly augusztusig 60 ezer pár cipő kerül visszaruzásra, a TAMNIMPEX raktárai jelenleg már 90 ezer párnál tartanak, s ennek az értéke megközelítőleg mintegy 15 millió forint. Kétségtelen, hogy a szövetkezetek vesztesége koránt sem ilyen mérvű, hiszen az átválogatás, javítás után bizonyos mennyiség kiszállítható. Mégsem hanyagolható el az a tény, hogy a második negyedév összesítését vizsgálva, csaknem 12 százalékát kapta vissza exportra felajánlott és lekötött cipőinek a szövetkezeti ipar. A műszaki hiányosságok közül kiemelkedik a deformált kéreg, a bélésráncosság, a kifogásolható talpszél-köszörülés, a felületes kikészítés, a gondatlan és szakszerűtlen csomagolás. A szövetkezetek máig sem oldották meg megnyugtatóan a gyártásközi ellenőrzést és a végmeózást. Gyakori a szakszerűtlen minősítés. Olyan árukat is exportképesnek ítélnek a minőségi ellenőrök, amelyek a belföldi piacon is csak csökkentett áron értékesíthetők. Többször mutattak be a szövetkezetek olyan tételeket a minőségellenőrző szerveknek, amelyek a megadott előírásoktól nyilvánvalóan eltérnek. Elég néhány példát említeni. A jónevű Pécsi Cipész Ktsz NSZK- megrendelésre- női multuk pumpa cipőt kíván szállítani. A bemutatott 6660 párás tételnél a felületi sérülések, bélésszakadások, az orr-részek berepedése, a sarokbehúzók sérülései olyan nyilvánvaló hibaként mutatkoztak, amit a helyi meónak okvetlenül észre kellett volna vennie. A szövetkezet lengyel exportra készült 10 ezer pár női lakkcipőjét is szemmel látható hibák miatt kellett visszarúzni. Ez annál is súlyosabb, mert egy későbbi lengyel szállítmánynál megismétlődtek a hibák: az újabb 10 ezer párból 7500-at utasított vissza a MERT. Igaz, hogy a kiesett mennyiséget a külföldi partnerek előzékenyen újabb rendelésekkel hidalták át, lehetőséget adva a sztornírozott tételek kijavítására, mégis aligha növeli mindez a szövetkezet hírnevét. Különösen súlyosan esett a latba, hogy a Balaton Ktsz 30 ezer pár cipőt kapott vissza Ausztriából, minőségi kifogások miatt. A sarokleválások már az átvételnél jelentkeztek. A szövetkezetet több mint 4 millió forint veszteség érte volna, ha az átválogatásos javítások után mintegy 10—12 ezer pár cipő nem vált volna kiszállíthatóvá. Azóta a ktsz-mél néhány figyelemre méltó műszaki intézkedés történt. Az év végi nyereségrészesedésnél azonban így is komoly mementó lesz a tagság számára ez a kudarc. A szövetkezeti cipőipar egyik erőssége az Endrődi Cipész Ktsz. Eredményes exporttevékenységéért a közelmúltban elnyerte a Minisztertanács Vándorzászlaját. De még itt is gyakori, hogy a felületi sérülések, a szennyezett, elmosódott címkeragasztás, a nem megfelelő tisztázás átvételi problémákat okoz. Műszaki és esztétikai kifogások miatt több angol rendeltetésű tételt utasítottak vissza az Egri Cipész Ktsz-től is, akárcsak a nagykanizsai cipészektől. Sorolhatnánk tovább is azokat a szövetkezeteket, ahol a műszaki lazaságok és a minőségellenőrzés gyengesége pénzügyi veszteséghez vezetett, de úgy hiszszük, felesleges. Egy azonban tény, az a mennyiségi felfutás, amely a szövetkezeti cipőipart az utóbbi időben jellemzi, bármennyire is örvendetes dimamikailag, egyre sürgetőbbé teszi, hogy a minőség is lépést tartson ezzel az intenzitással. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tavalyi vizsgálata szerint az egész magyar könnyűipart terhelő kötbérek felét a cipőiparra vetik ki, s ebből mind jelentősebb rész hárul a szövetkezetekre. Egy évvel ezelőtt a TANNIMPEX cipőosztályán a szövetkezeti műszaki vezetők részvételével már tanácskozást tartottak a további minőségromlás megakadályozására. A jelek szerint azonban a tanulságok gyakorlati levonása máig is késik sok helyütt. Nem feledteti ezt az sem, hogy az eltelt időszakban néhány szövetkezet termelése egyenletesebbé vált, több helyen korszerűsítették a gyártástechnológiát A régi hírnév visszaszerzése még várat magára. Szeles Csaba AZ EXPORT-IMPORT ENGEDÉLYEK NAPI POSTÁJÁBÓL .................................................... A Lipcsei Őszi Vásár megnyitása alkalmából a Külkereskedelmi Minisztérium engedélyezési főosztályán jóváhagyták az 1970. évi export-, illetve importengedélyeket — tájékoztattta munkatársunkat Berényi Lajosné. Az engedélyek közül csupán néhányat emelünk ki, így magyar külkereskedelmi vállalatok 1970-ben a Német Demokratikus Köztársaságba exportálhatnak egymillió rubelért élelmiszeripari gépeket; különféle acélszerkezeteket 6 millió rubelért; szerszámgépeket 2 millió rubelért; magnetofonokat 2 millió rubelért; takarmányvetőmagvakat egymillió rubelért. A jóváhagyottak között szerepel 75 tehergépkocsi, 1100 autóbusz, 500 traktor, és 7 millió négyzetméter pamutszövet kiszállítására szóló engedély. Az importlistán, a többi között, az alábbi tételek vannak: műanyag fröccsöntő gépek 800 ezer rubelért; gumiipari gépek félmillió rubelért; sportcikkek 250 ezer rubelért; csónakmotorok 50 ezer rubelért; háztartási gázkészülékek 2 millió rubelért; vadászfegyverek 100 ezer rubelért; háztartási cikkek 1,5 millió rubelért; textilgépek 2 millió rubelért; konfekcióipari gépek félmillió rubelért; különböző élelmiszeripari gépek és berendezések 2 millió rubelért; szerszámgépek 3 millió rubelért; háztartási varrógépek egymillió rubelért, autódaruk félmillió rubelért. Ezenkívül közel 10 ezer személygépkocsi behozatalát hagyták jóvá 1970-re. A hétfői postában továbbiakban jó néhány nyugati országokra szóló exportengedély található. Az NSZK részére 1970-re másfél millió márkáért gyógyszeralapanyagokat és 1300 tonna vashuzalt szállíthatunk. Egymillió dollárért Nyugat-Európába zárak és tartozékok kivitele vált lehetővé. Görögországnak még ebben az évben 20 ezer dollárért exportálhatunk ébresztőórákat, Finnországnak 20 tonna alumíniumlemezt, Brazíliának 100 tonna alumíniumtömböt, Olaszországnak 5000 tonna hengereltárut, Nyugat-Európába 160 tonna vaj exportját bonyolíthatjuk le. A textíliák köréből az NSZK-ba 10 000 darab ágyneműt, Görögországba 10 000 dollárért zsebkendőket szállíthat ki a külkereskedelem. Ausztriába és Svájcba 2000 tonna napraforgó olajat küldünk. Ausztriából 20 ezer pulóver, 30 ezertubus fogkrém érkezik, Algériából 500 tonna lencse, Ausztriából és Franciaországból több ezer darab naposkacsa, jérce és kakas, Svédországból 10 ezer dollárért orvosi műszer, Ausztriából 50 ezer dollárért hidraulikus elem és 50 ezer dollárért kerékpár-köpeny. A belföldi választék bővítésére az export-import-engedélyezési főosztályon jóváhagytak egy 3 millió dolláros engedélyt Jugoszláviával. A magyar export főbb tételei méz, dió, mák, gyapjúszövet, háztartási műanyagcikkek, háztartási kvarclámpák, minőségi borok, sportcikkek, pamutméteráru, kukta gyorsfőző. Az import főbb tételei: gázbojler, hűtőszekrény, kötöttáru, férfi nyloning, sör, bútor, gépi szőnyeg, papír-szalvéta. Ugyancsak a belföldi választék bővítésére Lengyelországból 300 darab varrógép érkezik. BNV HELYETT ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁS Rendhagyó kiállítást rendezett a nyugatnémet Bayer AG. vegyipari konszern Budapesten. A hétfőn megnyitott „hibrid” bemutató az effektív árukiállítás mellett filmvetítéssel egybekötött előadássorozatból, konzultációkból, üzleti tárgyalásokból áll. Háromévi távolmaradás után jelentkezik magyarországi kiállítással a Bayer cég, utoljára 1966-ban vett részt a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A magyar vállalatokkal kötött nagy volumenű üzletek — évente mintegy 10 millió márka értékű vegyipari alapanyagot szállít a Bayer többek közt a Budalakk, a Győri Vegyipari Vállalat, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár részére — ismeretében érthetetlennek tűnhet az NSZK-beli vállalat távolmaradása a BNV-től. Most megnyílt kiállításuk bizonyítja azonban, hogy kizárólag új típusú kiállítási program összeállításáról, a korábbitól eltérő jellegű bemutató létrehozásáról van szó, és a mindinkább erősödő konkurrencia késztette a konszernt erre, hiszen a gyorsan fejlődő magyar vegyiparra másik két nyugatnémet cég, a Hoechst és a BASF is felfigyelt s komoly az érdeklődés az olasz, belga és holland vegyipar részéről is. A Bayer AG. „piacmegdolgozó” tevékenységére, az igényekhez és lehetőségekhez alkalmazkodó ajánlati módszerére jellemző, hogy amikor vegyipari programunk elkezdődött, a cég azonnal megteremtette magyarországi kapcsolatait. Második lépésként a nagyközönség számára is érdekes, széles körű publicitást biztosító BNV-kiállítási anyaggal jelentkeztek s csak ezután törekednek a rendszeres, üzleti hasznot is biztosító konkrét kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére. Ez a hosszú távra szóló gondolkodás, a mindenkori piaci helyzethez igazodó jelentkezés sok hazai vállalat számára is jó példa lehet. T. A. síiiiiniaii 0 Percenként 400 alumíniumdoboz készítésére alkalmas NDK-gyártmányú automata berendezés próbaüzemelését kezdték meg a múlt héten a Kecskeméti Konzervgyárban. Vasárnap hivatalosan megnyílt az idei Lipcsei Őszi Vásár, amelyen 56 országból 6500 kiállító vesz részt. A legnagyobb külföldi megjelenő a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia. Gazdag választékkal képviseltetik magukat a nyugat-európai országok vállalatai. Bővült a legtöbb fejlődő ország, különösen az EAK és India kiállítási területe is. A Lipcsei Őszi Vásáron hagyományosan csak fogyasztási cikkeket mutatnak be, idén azonban megkezdték a gépgyártás, a vegyipar és az elektronika kiállítását is. Ugyancsak vasárnap ünnepélyesen megnyitották az lipcsei Könyvvásárt, amelyen 18 országból 750 kiadó vesz részt. ffllBllIlllIiW VÖVÍPÍN 0 A Magyar Hajó- és Darugyár portáldaru-bemutatót rendez szeptemberben Odesszában. Az utóbbi évtizedben több mint ezer különféle típusú rakodóberendezést szállított a gyár szovjet kikötőkbe. Hazaérkezett Új-Delhiből a CHEMOKOMPLEX képviselője, aki a Magyar Alumíniumipari Tröszt szakembereivel együtt már korábban tárgyalásokat kezdett alumíniummű eladásáról. A tárgyalások Indiában sikerrel befejeződtek és aláírták a megállapodást. Francia gyártmányú egyenirányító szerelését kezdték meg az inotai alumíniumkohóban. A 30 millió forint értékű berendezés segítségével az eddiginél gazdaságosabban alakítják át a váltóáramot a timföld olvasztásához szükséges egyenárammá. 1969. SZEPTEMBER 2. Mini bisztrólt magyar berendezésekkel 1968-ban a HUNGAROCOOP és a szovjet Szojuzkoppvnyestorg közötti árucsere-forgalom mintegy 15 millió 800 ezer rubelt tett ki — mondotta Lorschi Sándor, a HUNGAROCOOP igazgatóhelyettese. 1969-ben az eddigi kötésállomány szerint mintegy 21,4 millió rubeles lesz a forgalom. A választékcserében részt vevő cikkek száma évről évre növekszik. Jelenleg 20-féle terméket exportálunk, míg közel 30-félét hozunk be szovjet partnereinktől. A magyar szállítmányokban a legnagyobb volument a konfekcióipari termékek, női ruhák, férfiöltönyök, valamint kabátok képviselik, mintegy 2 millió 500 ezer rubel értékben. További jelentős tételek: golyóstoll 850 ezer rubel; szintetikus textíliák 1,7 millió rubel; nylon férfiing 620 ezer rubel; tüllfüggöny 540 ezer rubel; bútorok 500 ezer, valamint bőrcipők ugyancsak 500 ezer rubel. Egymillió 500 ezer rubelért italokat is szállítunk. Szovjet partnereink nagyobb szállítási tételei: napraforgó olaj 1,8 millió rubel; élelmiszerek 800 ezer; szén 800 ezer; háztartási gépek 700 ezer; kerékpár és motorkerékpárok 600 ezer; hagyma 600 ezer; méz 500 ezer rubel. A Szojuzkoppvnyestorggal most 1971- től 1975-ig szóló ötéves keretmegállapodást szeretnénk aláírni. Ennek keretében növelni kívánjuk a fogyasztási cikkek árucsere-forgalmát az évenkénti és oldalankénti 14,6 milliról 20 millió rubelre. Elképzeléseink szerint a szovjet partnerekkel is szeretnénk megvalósítani a fogyasztási cikkek határmenti forgalmát. Jelenleg az árulisták egyeztetésénél tartunk. Lehetőséget látunk közös üzemek létrehozására és egyes termékek kooperációs gyártására is. A HUNGAROCOOP részt vállal a szovjet kereskedelmi hálózat fejlesztéséből is. A magyar vállalat például részt vesz a Moszkva környéki mini bisztrók építésében, amelyhez a berendezéseket szállítja — mondotta befejezésül Lorschi Sándor igazgatóhelyettes. F. A. TLAGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u.6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.3724/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008* 3