Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)
1969-09-12 / 172. szám
, 1969. SZEPTEMBER 12. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, szeptember 11. — A rézpiacon folytatódott az áresés, az azonnali jegyzés 121/4 fonttal, a határidős 10% fonttal ment lejjebb. A piac nélkülözte a fogyasztók keresletét, a csökkenő azonnali felár a közeli ellátmányhelyzet javulására utal. Az önárak mérsékelt adás-vételi tevékenység mellett nem változtak. A piacot a penangi tartott irányzat és a szórványos, szocialista országokból származó, érdeklődés befolyásolta. A forgalom egy részét prorongációs ügyletek képezték. Az ólompiac irányzata lanyha. Az alacsony színtű forgalom mellett a spekulációs eladásokat a piac jól felvette. Az azonnali ár 17 shilling 6 pennyt, a háromhónapos pedig 14 fontot vesztett. A horganyárakat a lanyha ólom- és rézpiac kevéssé befolyásolta, az áresés középértéke 7 shilling 6 penny volt. A termelői árak emelése megakadályozta az ár nagyobb mérvű esését. Az ezüstpiac erősen tartott, a magasabb szabadpiaci ár vételére ösztönzött. A délutáni ülésen a rézárak kezdetben feljebb mentek, de később a spekulációs eladások lenyomták az árat. Az esti zárásig az azonnali jegyzés 17 fonttal, a háromhónapos 91/4 fonttal esett. Az ónpiac elhanyagolt maradt, az árak az esti zárásig 2 fonttal mentek lejjebb. Folytatódott az ólom árának süllyedése. A lanyha irányzatot az utópiac is alátámasztotta, amelyen a háromhónapos kínálatot a piac nem vette fel. A horganyár alacsony szintű forgalom mellett nem változott. A háromhónapos pozícióban szórványos vásárlásokat jelentettek. Az ezüstpiac elhanyagolt, az árak változatlanok maradtak. (Reuter) A RÉZ- ÉS EZÜSTPIAC KILÁTÁSAI A közeljövőben a rézpiac rendkívül egyenetlen lesz — jósolja S. D. Strauss, az ASARCO alelnöke. A piac ingadozása a politikai bizonytalanság következménye, minthogy rézércben tulajdonképpen nincs hiány. A termelés hihetetlen módon megnőtt, különösen az Egyesült Államokban. A Kínai Népköztársaság rézbányászatáról semmit sem lehet tudni — mondotta Strauss —, de valószínű, hogy termelése nem túl nagy. Több jel mutat arra, hogy Kína hetenként 3—4 ezer tonna rezet vásárol a londoni fémtőzsdén, s ez az egyik tényező, amely hozzájárul a réz árának szilárdságához. A Szovjetunió a nagy termelők közé tartozik, évi réztermelését 6—900 000 tonnára lehet becsülni; e mennyiségnek elegendőnek kell lennie a belföldi szükséglet fedezéséhez. Strauss szerint az ezüst ára a következő másfél-két év alatt 2,5—3 dollárra emelkedik unciánként. A világ most a felgyülemlett ezüstkészletekből él, ezek azonban egyre apadnak, a kereslet viszont erősen megnőtt. (Reuter) HETI JELENTÉS AZ AMERIKAI ACÉLTERMELÉSRŐL A szeptember 6-án végződő héten az Egyesült Államokban összesen 2 625 000 tonna nyersacélt öntöttek, 0,4 százalékkal kevesebbet, mint az előző heti 2 635 000 tonna — jelenti az amerikai Vas- és Acélintézet. Az év elejétől szeptember 6-ig 95 795 000 tonna nyersacélt gyártottak az USA-ban, 0,7 százalékkal többet az előző év azonos időszakában előállított 95 149 000 tonnánál. Az ipar indexe — az 1957— 1959-es évek átlagához viszonyítva — 140,9 pontra esett az előző heti 141,4 pontról. (Reuter) NIKKEL, ANTIMON A londoni szabadpiacon a nikkel ára — fajtától és szállítási feltételektől függően — long tonnánként 4300— 4900 font sterlingre emelkedett, az előző napi 4250—4850 fontról. Továbbra is erős a kereslet és szűkös az ellátmány. Egyes kereskedők szerint a Szovjetuniótól — amely a szabadpiac egyik legfontosabb szállítója — kevesebb ajánlat érkezik negyedik negyedévi szállításra, talán azért, mert már előbb vállalt kötelezettségeit kell teljesítenie. Újabb 70 fonttal ugrott a kínai antimon ára; a minimálisan 99,6 százalékos fémet dlf paritásban metrikus tonnánként 950—1050 fonttal jegyzik. A vásárolni akarók rendkívül erős ellenállásba ütköznek, mert Kína továbbra sem ajánl eladásra antimont. Két hét alatt az antimon ára 230 fonttal ment feljebb. Az amerikai áremelés nyomán várható volt, hogy Angliában is emelkedik a termelői ár. Szeptember 11-én az Associated Lead Manufactures az egyes antimonfajták áránál long tonnánként 50—60 fontos áremelést hajtott végre. (Reuter) OLASZORSZÁG AUGUSZTUSI VAS- ÉS ACÉLTERMELÉSE Az augusztusi vas- és acéltermelés stagnálása miatt a munkaügyi viták hibáztathatók — jelenti az olasz fémipari szövetség. Nyersacélból augusztusban 1 255 000 tonnát öntöttek, a júliusi 1 445 000 tonna és a tavaly augusztusi 1 258 000 tonna helyett. A nyersvasgyártás augusztusban 690 000 tonna volt, ugyanannyi mint tavaly augusztusban, s csak valamivel több a júliusban gyártott 665 000 tonnánál. A folyó év első nyolc hónapjában 11 773 000 tonna nyersacélt és 5 504 000 tonna nyersvasat gyártottak; tavaly nyersacélból 11 185 000 tonnát, nyersvasból 5 160 000 tonnát állítottak elő. (Reuter) mezőgazdasági cikkek ARGENTÍNA FELFÜGGESZTETTE A TUNGOLAJ-ELADÁSOKAT Az argentínai tungolaj-kereskedők a hét hátralevő részére felfüggesztették a tungolaj-eladásokat, a napokban várják ugyanis a felmérésnek közzétételét, hogy mekkora fagykárt szenvedett a jövő évi tungdliótermés. Az alacsony hőmérséklet és a szórványos fagy kárt okozott az észak-argentínai és főleg a paraguayi ültetvényekben, s a kár pontos felmérése még néhány napot igénybe vesz. (Reuter) A SZICÍLIAI GYÜMÖLCSPIAC Catania, szeptember 11. — Verdelli citrom iránt kielégítő kereslet mutatkozik közép és nagyobb méretű gyümölcsök iránt; a kelet-európai piacokra főleg 'közép éskisebb méretű citromot küldenek, a nyugati piacokon a nagyobb átmérőjű gyümölcsöt keresik. A termőterületen a kilogrammonkénti ár 70 és 125 líra között mozog, a forár duplakartonban — nagyságtól függően — 3700 és 4600 líra között váltakozik. A Primofiore citrom piaca nagyon csöndes, az importőrök egyelőre várnak a szicíliai gyümölcsvásárlással, mert a görög és török kínálat érdekli őket. Az új termésű Primofiore citrom első szállítmányai jövő hét elején érkeznek a piacra. A mandulapiac szilárdabb, élénk üzleti tevékenység mellett. Megszilárdult a mogyorópiac is, a pisztácia piaca csöndes. (Reuter) A CUKORPIAC ALAKULÁSÁRÓL Most, hogy lezajlott a Nemzetközi Cukortanács ülésszaka, s a hivatalos kommünikét kiadták, minden eddiginél világosabbá vált, hogy az elkövetkező néhány héten a piacon dől el a cukor ára — írja a Woodhouse, Drake and Carey cég legújabb cukoripari felmérésében. Ha csak valami csoda nem történik, további olcsó eladások lesznek, s az árak — melyek még nem érték el a legalacsonyabb szintet, s tovább eshetnek. A vevőknek csak olyan szinten érdemes a jövő évi készleteket gyűjteni, amelyen nem kell törődniük a pénz magas költségével. A távolabbi jövő azonban nem enynyire borús, s a legfőbb remény az 1970. évi szállításokban rejlik. Lassacskán kitudódnak a kubai termés eredményei és biztató az is, hogy eddig általában igen kevés árut kötöttek 1970-re. Más részről, nem valószínű, hogy a deficit jövőre is olyan nagy szerepet játszik a piacon, mint az idén, s a legnagyobb fejtörést a valóságos kereslet felmérése okozza. Igen fontos lenne — írja a cég — erőfeszítéseket tenni arra, hogy több importőr és exportőr ország csatlakozzék a Nemzetközi Cukoregyezményhez. Túl sok olyan cukor került piacra, amely nem a tagországoktól származik, s ez veszélyezteti a piac egészséges helyzetét. (Reuter) ALASZKA ÁSVÁNYI KINCSEINEK ELÁRVEREZÉSE Az alaszkai kormány szeptember 10-én megtartotta az árverést, amelyen az ország ásványi kincseinek kiaknázási jogát értékesítette. A 179 koncessziós szerződésre több mint 1100 ajánlat érkezett. A befolyt összeg, 900 millió dollár , elmarad az 1 milliárdtól, amire számítottak. De ez is igen sokat jelent Alaszkának, amelynek évi költségvetése 155 millió dollár. A kormány és a lakosság némi aggodalommal tekint az „olajroham” elé, tartva a múlt század végén lezajlott aranyláz jelenségeinek megismétlődésétől és attól, hogy a bennszülött eszkimókat kiforgatják földtulajdonukból. Az elárverezett koncessziós területek a Prudhoe-öböl környékén terülnek el. A föld méhe itt felbecsülhetetlen értékű ásványi kincseket rejt, elsősorban szenet és kőolajat. Az olajtartalékokat 5—10 milliárd barrelre becsülik. A nagy angol és amerikai olajvállalatok éles harcot vívtak ezért az olajkincsért, amely valószínűleg meghaladja még Líbiaolajtartalékait is. Az alaszkai kormány még nem döntött arról, melyik ajánlatot fogadja el. A "legnagyobb összegeket a British Petroleum és az amerikai Gulf Oil ajánlotta. (Reuter) Ismét fellángol a búzaháború A kanadai Búzatanács tevékenysége közelebb hozza a világot egy általános búzaár-háborúhoz — jelentette ki az amerikai Western Wheat Associates végrehajtó bizottságának alelnöke. Állítása szerint a kanadai Búzatanács a múlt héten titkos, közvetlen tárgyalást tartott a Fülöp-szigetek malmainak képviselőivel legalább 150 ezer tonna búza eladásáról. A búzát engedményes áron, az indokoltnál sokkal liberálisabb hitelfeltételek mellett szállítják. A lekötött tétel állítólag bushelenként 5 centtel olcsóbb a világpiacon érvényes kanadai árnál. Ez annál inkább figyelemre méltó, mivel az elmúlt néhány hét alatt Kanada 11 centtel szállította lejjebb a búza árát. A „Dark Northern” tavaszi búzában az Egyesült Államok egyik legfontosabb exportpiaca a Fülöp-szigetek, ezért a kanadai lépés mintegy tízmillió dollár veszteséget okoz az USA-nak jövőre. A különleges kötés bátorítóan hat majd más búzaexportőrökre, így azok is elárasztják a hagyományos amerikai piacokat. Ha az Egyesült Államok továbbra is búzaexportőr akar maradni, az USA földművelésügyi minisztériumának versenyképes hitelfeltételeket és alacsonyabb árakat kell megállapítania. A hivatalos washingtoni búzatanácskozás befejeződött ugyan, de jól értesült körök szerint a három nagy exportáló ország — az USA, Kanada és Ausztrália — magas rangú tisztviselői folytatják megbeszéléseiket Washingtonban. A hír szerint amerikai részről a földművelésügyi minisztérium exportértékesítési szolgálatának igazgatója tárgyal, míg Ausztráliát és Kanadát a nemzeti Búzatanács vezetője, illetve egyik magas rangú beosztottja képviseli. Az ülésen továbbra is az egyes gabonafajták összehasonlító árának kidolgozásáról tanácskoznak. Japán gabonakereskedő körök szerint a búzaexportáló országok washingtoni megbeszélése — annak ellenére, hogy az ülésről nem adtak ki közleményt —, komoly eredményeket ért el. A japán forrás szerint az USA bushelenként 2 centtel, Kanada egy centtel emelte az árat és az ausztráliai búza ára tonnánként 35—40 centtel ment feljebb. Franciaország is magasabb árakat kért a heti versenytárgyaláson, nyilvánvalóan azért, mert a franciák sejtették, hogy az USA emelni fogja az árakat. A búzatermelő országok — különösen Kanada — addig nem kötnek új üzleteket — mondják a japánok —, amíg ismeretessé nem válik a Pekingben tartott kínai—kanadai búzatárgyalás eredménye. Washingtoni hivatalos körök meglepetéssel és értetlenséggel fogadták azt a japán hírt, hogy az USA a Japánba irányuló búza árát bushelenként 2 centtel emelte. Amerikai tisztviselők elmondták a Reuter-iroda tudósítójának: nincs szó áremelésről, sőt az egyik legfontosabb exportfajtának, a 13 százalék protein-tartalmú „Hard Winter” búzának bushelenkénti árát egy centtel alacsonyabban állapították meg. A „Western White” és a tavaszi búzák ára változatlan. Ami a téves japán hírt illeti, valószínűleg a szállítási költségekben bekövetkezett kisebb változást vélik a japánok áremelésnek, minthogy az exportárat sok paritásra helyezték át. BESTIE textíliák AZ ARGENTIN-URUGUAYI GYAPJÚPIAC A szeptember 11-én végződő héten az argentin gyapjúpiac csöndes volt, csak kevés kötés jött létre, ezek is főleg a helyi feldolgozókkal. A meglevő készletek jelentős csökkenést mutatnak. A patagóniai finom és príma merinó gyapjút 2300 és esetenként 3500 pesóért kínálták 10 kilogrammonként, minőségtől és fizetési feltételektől függően. Az exportőrök teljesen visszavonultak erről a piacról. La Pampa-i és Buenos Aires-i finom és közepes keresztezéses áruból kisebb tételeket adtak el, 10 kilogrammonként 1900—2200 pesos áron. 1968 október és 1969 augusztus vége között Argentína 145 257 metrikus tonna zsírosgyapjút exportált. Az augusztusi szállítás 7770 tonna volt, s az exportálható fölösleg szeptember 1-én 44 743 tonnát tett ki. Az uruguayi gyapjúpiac a héten teljesen eseménytelen volt. Magánbecslések szerint az eladatlan tételek elérték a 8000 metrikus tonnát, de a legtöbb eladó az exportadóra vonatkozó hivatalos döntésre vár. A jegyzett ár Corriadale gyapjúnál 1250—1350, finom keresztezésesnél 1400—1600, ausztráliai merinó típusnál 2000 uruguayi peso, 10 kilogrammonként. (Reuter) Napirenden a nyugat-európai integráció jövője I. Alig néhány nappal a francia— nyugatnémet államfői tárgyalások után ülnek össze az őszi évadban először a Közös Piac külügyminiszterei, majd a nyugatnémet választásokat követően előreláthatólag novemberben sor kerül a „Hatok” csúcsértekezletére. A Közös Piac 1969. december 31-én a Római Szerződésben rögzített, úgynevezett átmeneti periódus végéhez érkezik, s e határidőig a tagországoknak határozniuk kell több politikailag „érzékeny” kérdésben, ha a Római Szerződés által kitűzött célt, a közösségnek az átmeneti periódusból a „végső kifejlődés” fázisába lendítését el akarják érni. Az „átmeneti” szakasz végét azonban olyan gazdasági és politikai változások, problémák felszínre kerülése előzte meg, amelyeknek tükröződniük kell a Közös Piac jövő fejlődéséről folytatandó vitákban és a hozandó határozatokban. E gazdasági és politikai változások, illetve problémák közül említést érdemelnek a következők: — az NSZK gazdasági potenciálját és ennek megfelelően pénzügyi pozícióját tekintve domináló szerephez jutott nemcsak a „Hatok” közösségében, hanem egész Nyugat-Európában, s a tőkés világ gazdasági, pénzügyi ranglistáján a legelsők közé került. A gazdasági, pénzügyi nagyhatalmi szerepet Nyugat-Németország egyre kevésbé tartja összeegyeztethetőnek a második világháború eredményeként kialakult alárendelt politikai és katonai szerepével. — Franciaország gazdasági és pénzügyi tekintetben jelenleg „gyengélkedő” nagyhatalomnak számít, az európai vezető szerep betöltésére irányuló, ambíciói túlnőttek gazdasági ereje adta lehetőségein. Ennek egyik felszíni megnyilvánulása volt De Gaulle elnök távozása a politikai színről, illetve a már távozás előtt nyilvánossára került titkos tapogatózása Anglia felé, ami mögött — talán nem túlzás feltételezni —, a túlságosan is erős nyugatnémet partner kordában tartására irányuló kísérlete húzódott meg. — Anglia már korábban rádöbbent arra, hogy kívülrekedése a Közös Piacból tovább korlátozza gazdasági lehetőségeit, s ezzel a világpolitikában — gazdasági, pénzügyi gyengülése ellenére is — eddig betöltött szerepét, amelyet nagyrészt az USA-hoz fűződő „speciális” kapcsolatainak köszönhetett. A francia politikán esett csorba pillanatnyilag valamivel kedvezőbbé tette Anglia csatlakozási esélyeit, annál is inkább, mert a Közös Piac kisebb tagállamai kívánatosnak tartják és erőltetik csatlakozását a Közösséghez, Angliához fűződő gazdasági kapcsolataik miatt is, de talán elsősorban az egyre inkább rájuk nehezedő francia—nyugatnémet hegemónia ellensúlyozása céljából; — a Közös Piac eddigi fejlődése több olyan ellentmondását domborította ki az integrációs folyamatnak, amely erős kétségeket támaszt az iránt, hogy a Közösség jelenlegi formájában, mostani szervezeti felépítésével képes-e további előrehaladásra. A pénzügyi és gazdaságpolitikai együttműködés zsákutcába került. Ez nyilvánult meg a sorozatos valutaspekulációban, egyes országoknak a pénzügyi és kereskedelmi protekcionizmushoz való időszakos visszatérésében. A közös agrárpolitikát összeomlás fenyegeti a fokozódó túltermelés és a protekcionizmus költségeinek egyre elviselhetetlenebb méretű növekedése, s a tagországok ezzel összefüggő ellentétei miatt. A frank leértékelése még szembetűnőbbé tette az agrármechanizmus válságát. A „nemzetek feletti” intézmények és a „nemzeti” érdekeket képviselő politikusok közötti feszültség állandósult, ami többek között tükröződése annak is, hogy a Közös Piacon belül nem alakult ki egységes, elfogadható koncepció az integráció végső kifejlődéséről, a haladás módozatairól. Ezek és egyéb ellentmondások vezettek az utóbbi időben a Közös Piac stagnálásához, a jövő bizonytalanságához és kiábrándultságához. A fenti, a teljesség és részletesség igénye nélkül felvázolt változások és problémák tehát előreláthatólag determinálni fogják a Közös Piac továbbfejlődéséről a közeljövőben megkezdődő, az ellentétes érdekek összeütközését ígérő tárgyalásokat. Az elmúlt egy-két hónap során a Közös Piac úgynevezett nemzetek feletti intézményei, az egyes nyugat-európai kormányok, gazdasági, politikai szakértők nyilatkozataiból, elképzeléseiből, javaslataiból, valamint a Kiesinger— Pompidou-találkozóról kiszivárgott hírekből, több-kevesebb pontossággal következtetni lehet arra, hogy a sorra kerülő tárgyalásokon az egyes kérdések nem egymástól elszigetelten, hanem kölcsönös összefüggéseiket és következményeiket figyelembe véve kerülnek szőnyegre. A kezdeményezést — úgy tűnik —, gazdasági és politikai gyengülése ellenére, Franciaország igyekszik magához ragadni. Előreláthatólag azonban partnerei és a „nemzetek feletti” bizottság sem szorítkozik kizárólagos defenzív szerepre, hanem kihasználva a francia pozíciógyengülést, érvényt kíván majd szerezni saját elképzeléseinek. Ha a Római Szerződés előírásait teljesíteni akarják, akkor a Közös Piac úgynevezett átmeneti periódusának lejárata előtt, tehát még az idén megállapodásnak kell születnie legalább két területen — a közös agrárpolitika finanszírozási rendszerének végleges formába öntésében és közös kereskedelempolitika kialakításában a kívül álló országokkal szemben. Az már az eddigi fejleményekből is látszik, hogy átfogó, az eredeti célkitűzéseknek minden tekintetben megfelelő rendezésére a közeljövőben nem kerülhet sor, mindkét esetben a kérdés politikailag „érzékeny” jellege és az agrárproblémának az egyes országok költségvetését is érintő természete miatt. Bár a közös kereskedelempolitika kialakításának igénye is összefügg egy sor más, a nyugat-európai integráció jövőjét érintő gazdasági és politikai problémával, úgy fest, hogy nem ez, hanem a közös agrárpolitika és az ahhoz szorosan kapcsolódó pénzügyi, szervezeti, a Közösség kibővítését, jellegét, felépítését meghatározó problémakör lesz a tárgyalások kulcskérdése. Ezért — nem tagadva a kereskedelempolitikai és más, napirenden szereplő elképzelések elemzésének fontosságát — indokoltnak tartjuk, hogy cikkünk II. részében ez utóbbi összefüggéseket nézzük meg kissé közelebbről. JAPÁN ACÉLEX A kantoni őszi vásár közeledtével a japán acélgyárak megsokszorozták erőfeszítéseiket, több nagy vállalat már előre elküldte képviselőit Pekingbe. Míg a Kínával kereskedő többi japán iparág általában borúlátóan néz a jövő elé, részben a politikai kapcsolatok gyengülése, részben azok a szállongó hírek miatt, hogy Peking új alapokra akarja helyezni a kétoldalú kereskedelmet, addig az acélipar ennél jóval derűlátóbb, s még ez évben a szállítmányok 30—40 százalékos növekedését reméli. Az acélipar szerint Japán az 1969-es pénzügyi évben 1 400 000 tonna acélt szállít Kínának a tavalyi 1 070 000 tonnával szemben. A pénzügyi év első három hónapjában (április—júniusban), máris 276 000 tonna acélt szállí PORTJA KÍNÁBA tottak a tavalyi 263 000 tonna helyett. A japán acélipar bízik abban, hogy a következő hónapokban jóval nagyobb mértékben gyorsul meg az acélszállítás. Az acélipar reményeire az jogosít, hogy a nyugatnémet és más európai acélgyárak — amelyek Japán vetélytársai a kínai piacon — maguk is igen nagy belföldi kereslettel találkoznak, ezért idei exportkapacitásuk elég kevés, viszont állandóan növekszik a kínai kereslet az acélgyártmányok iránt. Ha nem is sikerül megegyezni az új kereskedelmi egyezmény tervezetében, akkor sem esik vissza a japán acélgyártás — mondják acélipari körökben. (Kyodo) AZ ARGENTIN-URUGUAYI BŐRPIAC A szeptember 11-én végződő héten az argentin bőrpiacon a sózott frigorifico standard ökörbőrön kívül mindenfajta bőr ára megszilárdult. A drágulás a jelentős exportőrkereslet következménye; a vásárolt áru nagy részét kelet-európai országokba szállítják. A sózott frigorifico standard helyett több vásárló sózott frigorifico típusú bőrt vásárolt. Jelentős kereslet mutatkozott nehézbőrök iránt. A hét során a kilogrammonkénti pesoár fás paritásban a következőképpen alakult: sózott frigorifico standard ökörbőr ép 93, selejtes 90; könynyű ökörbőr ép 105, selejtes 100; extrém ép 130, selejtes 124. Sózott frigorifico típusú ökörbőr 87, tehénbőr 85, extrém 100. Az uruguayi bőrpiac teljesen váltó AZ EU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK állati termékek zajlan, az elég kevés árut a helyi feldolgozók vásárolták fel. (Reuter) HETI JELENTÉS A NEW YORK-I KÉSZBŐRPIACRÓL A New York-i bőrpiac ezen a héten igen élénk, mert megjavult a kiskereskedelmi cipőeladás. A legkeresettebb bőrök a puha és hajlékony fajták, köztük azok, melyekből kézzel varrott cipőket készítenek. A cipőkereskedelem augusztusban mintegy 5 százalékkal nagyobb volt a tavaly augusztusinál. A legnagyobb növekedés a csizmajellegű fekete és barna férficipőknél volt tapasztalható, egyes kereskedők ezekből 50 százalékkal többet adtak el, mint tavaly ilyenkor. Az iskolaév kezdete előtt fellendült a gyermekcipő-kereskedelem is. A nőicipő-eladásoknál nem mutatkozik semmiféle különlegesebb divatirányzat. (Reuter)