Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)

1969-09-12 / 172. szám

, 1969. SZEPTEMBER 12. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, szeptember 11. — A réz­­piacon folytatódott az áresés, az azon­nali jegyzés 121/4 fonttal, a határidős 10% fonttal ment lejjebb. A piac nél­külözte a fogyasztók keresletét, a csök­kenő azonnali felár a közeli ellát­mányhelyzet javulására utal. Az önárak mérsékelt adás-vételi te­vékenység mellett nem változtak. A piacot a penangi tartott irányzat és a szórványos, szocialista országokból szár­mazó, érdeklődés befolyásolta. A for­galom egy részét prorongációs ügyle­tek képezték. Az ólompiac irányzata lanyha. Az alacsony színtű forgalom mellett a spekulációs eladásokat a piac jól fel­vette. Az azonnali ár 17­ shilling 6 pennyt, a háromhónapos pedig 1­4 fontot vesztett. A horganyárakat a lanyha ólom- és rézpiac kevéssé befolyásolta, az ár­esés középértéke 7 shilling 6 penny volt. A termelői árak emelése meg­akadályozta az ár nagyobb mérvű esé­sét. Az ezüstpiac erősen tartott, a maga­sabb szabadpiaci ár vételére ösztön­zött. A délutáni ülésen a rézárak kezdet­ben feljebb mentek, de később a spekulációs eladások lenyomták az árat. Az esti zárásig az azonnali jegy­zés 17 fonttal, a háromhónapos 91/4 fonttal esett. Az ónpiac elhanyagolt maradt, az árak az esti zárásig 2 font­tal mentek lejjebb. Folytatódott az ólom árának süllyedése. A lanyha irányzatot az utópiac is alátámasz­totta, amelyen a háromhónapos kíná­latot a piac nem vette fel. A horgany­ár alacsony szintű forgalom mellett nem változott. A háromhónapos pozí­cióban szórványos vásárlásokat jelen­tettek. Az ezüstpiac elhanyagolt, az árak változatlanok maradtak. (Reuter) A RÉZ- ÉS EZÜSTPIAC KILÁTÁSAI A közeljövőben a rézpiac rendkívül egyenetlen lesz — jósolja S. D. Strauss, az ASARCO alelnöke. A piac ingado­zása a politikai bizonytalanság követ­kezménye, minthogy rézércben tulaj­donképpen nincs hiány. A termelés hihetetlen módon megnőtt, különösen az Egyesült Államokban. A Kínai Nép­­köztársaság rézbányászatáról semmit sem lehet tudni — mondotta Strauss —, de valószínű, hogy termelése nem túl nagy. Több jel mutat arra, hogy Kína hetenként 3—4 ezer tonna rezet vásárol a londoni fémtőzsdén, s ez az egyik tényező, amely hozzájárul a réz árának szilárdságához. A Szovjetunió a nagy termelők közé tartozik, évi réz­­termelését 6—900 000 tonnára lehet be­csülni; e mennyiségnek elegendőnek kell lennie a belföldi szükséglet fede­zéséhez. Strauss szerint az ezüst ára a követ­kező másfél-két év alatt 2,5—3 dollár­ra emelkedik unciánként. A világ most a felgyülemlett ezüstkészletekből él, ezek azonban egyre apadnak, a keres­let viszont erősen megnőtt. (Reuter) HETI JELENTÉS AZ AMERIKAI ACÉLTERMELÉSRŐL A szeptember 6-án végződő héten az Egyesült Államokban összesen 2 625 000 tonna nyersacélt öntöttek, 0,4 százalékkal kevesebbet, mint az előző heti 2 635 000 tonna — jelenti az ame­rikai Vas- és Acélintézet. Az év elejé­től szeptember 6-ig 95 795 000 tonna nyersacélt gyártottak az USA-ban, 0,7 százalékkal többet az előző év azonos időszakában előállított 95 149 000 tonnánál. Az ipar indexe — az 1957— 1959-es évek átlagához viszonyítva — 140,9 pontra esett az előző heti 141,4 pontról. (Reuter) NIKKEL, ANTIMON A londoni szabadpiacon a nikkel ára — fajtától és szállítási feltételektől függően — long tonnánként 4300— 4900 font sterlingre emelkedett, az előző napi 4250—4850 fontról. Továbbra is erős a kereslet és szűkös az ellát­mány. Egyes kereskedők szerint a Szovjetuniótól — amely a szabadpiac egyik legfontosabb szállítója — keve­sebb ajánlat érkezik negyedik negyed­évi szállításra, talán azért, mert már előbb vállalt kötelezettségeit kel­l tel­jesítenie. Újabb 70 fonttal ugrott a kín­ai anti­­mon ára; a minimálisan 99,6 száza­lékos fémet dlf paritásban metrikus tonnánként 950—1050 fonttal jegyzik. A vásárolni akarók rendkívül erős el­lenállásba ütköznek, mert Kína to­vábbra sem ajánl eladásra antimont. Két hét alatt az antimon ára 230 fonttal ment feljebb. Az amerikai áremelés nyomán vár­ható volt, hogy Angliában is emel­kedik a termelői ár. Szeptember 11-én az Associated Lead Manufactures az egyes antimonfajták áránál long tonnánként 50—60 fontos áremelést hajtott végre. (Reuter) OLASZORSZÁG AUGUSZTUSI VAS- ÉS ACÉLTERMELÉSE Az augusztusi vas- és acéltermelés stagnálása miatt a munkaügyi viták hibáztathatók — jelenti az olasz fém­ipari szövetség. Nyersacélból augusz­tusban 1 255 000 tonnát öntöttek, a júliusi 1 445 000 tonna és a tavaly augusz­tusi 1 258 000 tonna helyett. A nyers­­vasgyártás augusztusban 690 000 ton­na volt, ugyanannyi mint tavaly augusz­tusban, s csak valamivel több a jú­liusban gyártott 665 000 tonnánál. A folyó év első nyolc hónapjában 11 773 000 tonna nyersacélt és 5 504 000 tonna nyersvasat gyártottak; tavaly nyersacélból 11 185 000 tonnát, nyers­vasból 5 160 000 tonnát állítottak elő. (Reuter) mezőgazdasági cikkek ARGENTÍNA FELFÜGGESZTETTE A TUNGOLAJ-ELADÁSOKAT Az argentínai tungolaj-kereskedők a hét hátralevő részére felfüggesztették a tungolaj-eladásokat, a napokban várják ugyanis a felmérésnek közzé­tételét, hogy mekkora fagykárt szenve­dett a jövő évi tungdliótermés. Az ala­csony hőmérséklet és a szórványos fagy kárt okozott az észak-argentínai és főleg a paraguayi ültetvényekben, s a kár pontos felmérése még néhány napot igénybe vesz. (Reuter) A SZICÍLIAI GYÜMÖLCSPIAC Catania, szeptember 11. — Verdelli citrom iránt kielégítő kereslet mutat­kozik közép és nagyobb méretű gyü­mölcsök iránt; a kelet-európai piacok­ra főleg 'köz­ép és­­kisebb méretű citro­mot küldenek, a nyugati piacokon a nagyobb átmérőjű gyümölcsöt kere­sik. A termőterületen a kilogrammon­kénti ár 70 és 125 líra között mozog, a for­ár duplakartonban — nagyság­tól függően — 3700 és 4600 líra között váltakozik. A Primofiore citrom piaca nagyon csöndes, az importőrök egyelőre vár­nak a szicíliai gyümölcsvásárlással,­ mert a görög és török kínálat érdekli őket. Az új termésű Primofiore citrom első szállítmányai jövő hét elején ér­keznek a piacra. A mandulapiac szilárdabb, élénk üzleti tevékenység mellett. Megszi­lárdult a mogyorópiac is, a pisztácia piaca csöndes. (Reuter) A CUKORPIAC ALAKULÁSÁRÓL Most, hogy lezajlott a Nemzetközi Cukortanács ülésszaka, s a hivatalos kommünikét kiadták, minden eddigi­nél világosabbá vált, hogy az elkövet­kező néhány héten a piacon dől el a cukor ára — írja a Woodhouse, Drake and Carey cég legújabb cukoripari fel­mérésében. Ha csak valami csoda nem történik, további olcsó eladások lesz­nek, s az árak — melyek még nem érték el a legalacsonyabb szintet, s tovább eshetnek. A vevőknek csak olyan szinten érdemes a jövő évi kész­leteket gyűjteni, amelyen nem kell törődniük a pénz magas költségével. A távolabbi jövő azonban nem eny­­nyire borús, s a legfőbb remény az 1970. évi szállításokban rejlik. Las­sacskán kitudódnak a kubai termés eredményei és biztató az is, hogy eddig általában igen kevés árut kötöttek 1970-re. Más részről, nem valószínű, hogy a deficit jövőre is olyan nagy szerepet játszik a piacon, mint az idén, s a legnagyobb fejtörést a valóságos kereslet felmérése okozza. Igen fontos lenne — írja a cég — erőfeszítéseket tenni arra, hogy több importőr és exportőr ország csatlakoz­zék a Nemzetközi Cukoregyezményhez. Túl sok olyan cukor került piacra, amely nem a tagországoktól származik, s ez veszélyezteti a piac egészséges helyzetét. (Reuter) ALASZKA ÁSVÁNYI KINCSEINEK ELÁRVEREZÉSE Az alaszkai kormány szeptember 10-én megtartotta az árverést, amelyen az ország ásványi kincseinek kiaknázási jogát értékesítette. A 179 koncessziós szerződésre több mint 1100 ajánlat ér­kezett. A befolyt összeg, 900 millió dol­lár , elmarad az 1 milliárdtól, amire számítottak. De ez is igen sokat jelent Alaszkának, amelynek évi költségvetése 155 millió dollár. A kormány és a lakosság némi aggo­dalommal tekint az „olajroham” elé, tartva a múlt század végén lezajlott aranyláz jelenségeinek megismétlődé­sétől és attól, hogy a bennszülött eszki­mókat kiforgatják földtulajdonukból. Az elárverezett koncessziós területek a Prudhoe-öböl környékén terülnek el. A föld méhe itt felbecsülhetetlen értékű ásványi kincseket rejt, elsősorban sze­net és kőolajat. Az olajtartalékokat 5—10 milliárd barrelre becsülik. A nagy angol és amerikai olajvállalatok éles harcot vívtak ezért az olaj­kincsért, amely valószínűleg meghaladja még Líbia­­olajtartalékait is. Az alaszkai kormány még nem dön­tött arról, melyik ajánlatot fogadja el. A "legnagyobb összegeket a British Pet­roleum és az amerikai Gulf Oil aján­lotta. (Reuter) Ismét fellángol a búzaháború A kanadai Búzatanács tevékenysége közelebb hozza a világot egy általános búzaár-háborúhoz — jelentette ki az amerikai Western Wheat Associates végrehajtó bizottságának alelnöke. Ál­lítása szerint a kanadai Búzatanács a múlt héten titkos, közvetlen tárgyalást tartott a Fülöp-szigetek malmainak képviselőivel legalább 150 ezer tonna búza eladásáról. A búzát engedményes áron, az indokoltnál sokkal liberálisabb hitelfeltételek mellett szállítják. A lekötött tétel állítólag bushelenként 5 centtel olcsóbb a világpiacon érvényes kanadai árnál. Ez annál inkább figye­lemre méltó, mivel az elmúlt néhány hét alatt Kanada 11 centtel szállította lejjebb a búza árát. A „Dark Northern” tavaszi búzában az Egyesült Államok egyik legfonto­sabb exportpiaca a Fülöp-szigetek, ezért a kanadai lépés mintegy tízmillió dol­lár veszteséget okoz az USA-nak jövőre. A különleges kötés bátorítóan hat majd más búzaexportőrökre, így azok is el­árasztják a hagyományos amerikai pia­cokat. Ha az Egyesült Államok tovább­ra is búzaexportőr akar maradni, az USA földművelésügyi minisztériumá­nak versenyképes hitelfeltételeket és alacsonyabb árakat kell megállapítania. A hivatalos washingtoni búzatanács­kozás befejeződött ugyan, de jól érte­sült körök szerint a három nagy expor­táló ország — az USA, Kanada és Ausztrália — magas rangú tisztviselői folytatják megbeszéléseiket Washing­tonban. A hír szerint amerikai részről a földművelésügyi minisztérium export­értékesítési szolgálatának igazgatója tárgyal, míg Ausztráliát és Kanadát a nemzeti Búzatanács vezetője, illetve egyik magas rangú beosztottja képvi­seli. Az ülésen továbbra is az egyes ga­bonafajták összehasonlító árának kidol­gozásáról tanácskoznak. Japán gabonakereskedő körök szerint a búzaexportáló országok washingtoni megbeszélése — annak ellenére, hogy az ülésről nem adtak ki közleményt —, komoly eredményeket ért el. A japán forrás szerint az USA bushelenként 2 centtel, Kanada egy centtel emelte az árat és az ausztráliai búza ára tonnán­ként 35—40 centtel ment feljebb. Fran­ciaország is magasabb árakat kért a heti versenytárgyaláson, nyilvánvalóan azért, mert a franciák sejtették, hogy az USA emelni fogja az árakat. A bú­zatermelő országok — különösen Ka­nada — addig nem kötnek új üzleteket — mondják a japánok —, amíg ismere­tessé nem válik a Pekingben tartott kínai—kanadai búzatárgyalás eredmé­nye. Washingtoni hivatalos körök megle­petéssel és értetlenséggel fogadták azt a japán hírt, hogy az USA a Japánba irá­nyuló búza árát bushelenként 2 cent­tel emelte. Amerikai tisztviselők el­mondták a Reuter-iroda tudósítójának: nincs szó áremelésről, sőt az egyik leg­fontosabb exportfajtának, a 13 százalék protein-tartalmú „Hard Winter” búzá­nak bushelenkénti árát egy centtel ala­csonyabban állapították meg. A „Western White” és a tavaszi búzák ára változatlan. Ami a téves japán hírt illeti, valószínűleg a szállítási költségek­ben bekövetkezett kisebb változást vélik a japánok áremelésnek, minthogy az ex­portárat sok­ paritásra helyezték át. BESTIE textíliák AZ ARGENTIN-URUGUAYI GYAPJÚPIAC A szeptember 11-én végződő héten az argentin gyapjúpiac csöndes volt, csak kevés kötés jött létre, ezek is fő­leg a helyi feldolgozókkal. A meglevő készletek jelentős csökkenést mutat­nak. A patagóniai finom és príma merinó gyapjút 2300 és esetenként 3500 pesóért kínálták 10 kilogrammon­ként, minőségtől és fizetési feltételek­től függően. Az exportőrök teljesen visszavonultak erről a piacról. La Pampa-i és Buenos Aires-i finom és közepes keresztezéses áruból kisebb tételeket adtak el, 10 kilogrammon­ként 1900—2200 pesos áron. 1968 október és 1969 augusztus vége között Argentína 145 257 metrikus tonna zsírosgyapjút exportált. Az augusztusi szállítás 7770 tonna volt, s az exportálható fölösleg szeptember 1-én 44 743 tonnát tett ki. Az uruguayi gyapjúpiac a héten tel­jesen eseménytelen volt. Magánbecslé­sek szerint az eladatlan tételek el­érték a 8000 metrikus tonnát, de a leg­több eladó az exportadóra vonatkozó hivatalos döntésre vár. A jegyzett ár Corriadale gyapjúnál 1250—1350, fi­nom keresztezésesnél 1400—1600, auszt­ráliai merinó típusnál 2000 uruguayi peso, 10 kilogrammonként. (Reuter) Napirenden a nyugat-európai integráció jövője I. Alig néhány nappal a francia— nyugatnémet államfői tárgyalások után ülnek össze az őszi évadban először a Közös Piac külügyminiszterei, majd a nyugatnémet választásokat követően előreláthatólag novemberben sor kerül a „Hatok” csúcsértekezletére. A Közös Piac 1969. december 31-én a Római Szerződésben rögzített, úgy­nevezett átmeneti periódus végéhez érkezik, s e határidőig a tagországok­nak határozniuk kell több politikailag „érzékeny” kérdésben, ha a Római Szerződés által kitűzött célt, a közös­ségnek az átmeneti periódusból a „végső kifejlődés” fázisába lendítését el akarják érni. Az „átmeneti” sza­kasz végét azonban olyan gazdasági és politikai változások, problémák fel­színre kerülése előzte meg, amelyek­nek tükröződniük kell a Közös Piac jövő fejlődéséről folytatandó vitákban és a hozandó határozatokban. E gazdasági és politikai változások, illetve problémák közül említést ér­demelnek a következők: — az NSZK gazdasági potenciálját és ennek megfelelően pénzügyi pozí­cióját tekintve domináló szerephez ju­tott nemcsak a „Hatok” közösségében, hanem egész Nyugat-Európában, s a tőkés világ gazdasági, pénzügyi rang­listáján a legelsők közé került. A gaz­dasági, pénzügyi nagyhatalmi szere­pet Nyugat-Németország egyre ke­vésbé tartja összeegyeztethetőnek a második világháború eredményeként kialakult alárendelt politikai és kato­nai szerepével. — Franciaország gazdasági és pénz­ügyi tekintetben jelenleg „gyengél­kedő” nagyhatalomnak számít, az eu­rópai vezető szerep betöltésére irá­nyuló, ambíciói túlnőttek gazdasági ereje adta lehetőségein. Ennek egyik felszíni megnyilvánulása volt De Gaulle elnök távozása a politikai szín­ről, illetve a már távozás előtt nyilvá­­nossára került titkos tapogatózása Anglia felé, ami mögött — talán nem túlzás feltételezni —, a túlságosan is erős nyugatnémet partner kordában tartására irányuló kísérlete húzódott meg. — Anglia már korábban rádöbbent arra, hogy kívülrekedése a Közös Piacból tovább korlátozza gazdasági lehetőségeit, s ezzel a világpolitikában — gazdasági, pénzügyi gyengülése el­lenére is — eddig betöltött szerepét, amelyet nagyrészt az USA-hoz fűződő „speciális”­ kapcsolatainak köszönhe­tett. A francia politikán esett csorba pillanatnyilag valamivel kedvezőbbé tette Anglia csatlakozási esélyeit, annál is inkább, mert a Közös Piac kisebb tagállamai kívánatosnak tartják és erőltetik csatlakozását a Közösséghez, Angliához fűződő gazdasági kapcsola­taik miatt is, de talán elsősorban az egyre inkább rájuk nehezedő fran­cia—nyugatnémet hegemónia ellen­­súlyozása céljából; — a Közös Piac eddigi fejlődése több olyan ellentmondását domborította ki az integrációs folyamatnak, amely erős kétségeket támaszt az iránt, hogy a Kö­zösség jelenlegi formájában, mostani szervezeti felépítésével képes-e további előrehaladásra. A pénzügyi és gazdaság­­politikai együttműködés zsákutcába ke­rült. Ez nyilvánult meg a sorozatos va­lutaspekulációban, egyes országoknak a pénzügyi és kereskedelmi protekcioniz­mushoz való időszakos visszatérésében. A közös agrárpolitikát összeomlás fe­nyegeti a fokozódó túltermelés és a pro­tekcionizmus költségeinek egyre elvisel­hetetlenebb méretű növekedése, s a tag­országok ezzel összefüggő ellentétei miatt. A frank leértékelése még szem­betűnőbbé tette az agrármechanizmus válságát. A „nemzetek feletti” intézmé­nyek és a „nemzeti” érdekeket képviselő politikusok közötti feszültség állandó­sult, ami többek között tükröződése an­nak is, hogy a Közös Piacon belül nem alakult ki egységes, elfogadható koncep­ció az integráció végső kifejlődéséről, a haladás módozatairól. Ezek és egyéb el­lentmondások vezettek az utóbbi idő­ben a Közös Piac stagnálásához, a jövő bizonytalanságához és kiábrándultságá­hoz. A fenti, a teljesség és részletesség igé­nye nélkül felvázolt változások és prob­lémák tehát előreláthatólag determinál­ni fogják a Közös Piac továbbfejlődé­séről a közeljövőben megkezdődő, az el­lentétes érdekek összeütközését ígérő tárgyalásokat. Az elmúlt egy-két hónap során a Kö­zös Piac úgynevezett nemzetek feletti intézményei, az egyes nyugat-európai kormányok, gazdasági, politikai szak­értők nyilatkozataiból, elképzeléseiből, javaslataiból, valamint a Kiesinger— Pompidou-találkozóról kiszivárgott hí­rekből, több-kevesebb pontossággal kö­vetkeztetni lehet arra, hogy a sorra kerülő tárgyalásokon az egyes kérdések nem egymástól elszigetelten, hanem köl­csönös összefüggéseiket és következmé­nyeiket figyelembe véve kerülnek sző­nyegre. A kezdeményezést — úgy tűnik —, gazdasági és politikai gyengülése elle­nére, Franciaország igyekszik magához ragadni. Előreláthatólag azonban part­nerei és a „nemzetek feletti” bizottság sem szorítkozik kizárólagos defenzív szerepre, hanem kihasználva a francia pozíciógyengülést, érvényt kíván majd szerezni saját elképzeléseinek. Ha a Római Szerződés előírásait tel­jesíteni akarják, akkor a Közös Piac úgynevezett átmeneti periódusának le­járata előtt, tehát még az idén megálla­podásnak kell születnie legalább két te­rületen — a közös agrárpolitika finan­szírozási rendszerének végleges formába öntésében és közös kereskedelempolitika kialakításában a kívül álló országokkal szemben. Az már az eddigi fejlemények­ből is látszik, hogy átfogó, az eredeti célkitűzéseknek minden tekintetben megfelelő rendezésére a közeljövőben nem kerülhet sor, mindkét esetben a kérdés politikailag „érzékeny” jellege és az agrárproblémának az egyes országok költségvetését is érintő természete miatt. Bár a közös kereskedelempolitika kiala­kításának igénye is összefügg egy sor más, a nyugat-európai integráció jövő­jét érintő gazdasági és politikai problé­mával, úgy fest, hogy nem ez, hanem a közös agrárpolitika és az ahhoz szoro­san kapcsolódó pénzügyi, szervezeti, a Közösség kibővítését, jellegét, felépíté­sét meghatározó problémakör lesz a tárgyalások kulcskérdése. Ezért — nem tagadva a kereskedelem­politikai és más, napirenden szereplő elképzelések elemzésének fontosságát — indokoltnak tartjuk, hogy cikkünk II. részében ez utóbbi összefüggéseket néz­zük meg kissé közelebbről. JAPÁN ACÉLEX A kantoni őszi vásár közeledtével a japán acélgyárak megsokszorozták erő­feszítéseiket, több nagy vállalat már előre elküldte képviselőit Pekingbe. Míg a Kínával kereskedő többi japán iparág általában borúlátóan néz a jövő elé, részben a politikai kapcsolatok gyengülése, részben azok a szállongó hírek miatt, hogy Peking új alapokra akarja helyezni a kétoldalú kereske­delmet, addig az acélipar ennél jóval derűlátóbb, s még ez évben a szállít­mányok 30—40 százalékos növekedését reméli. Az acélipar szerint Japán az 1969-es pénzügyi évben 1 400 000 tonna acélt szállít Kínának a tavalyi 1 070 000 tonnával szemben. A pénzügyi év első három hónapjában (április—június­ban), máris 276 000 tonna acélt szállí­ PORTJA KÍNÁBA tottak a tavalyi 263 000 tonna helyett. A japán acélipar bízik abban, hogy a következő hónapokban jóval nagyobb mértékben gyorsul meg az acélszállí­tás. Az acélipar reményeire az jogosít, hogy a nyugatnémet és más európai acélgyárak — amelyek Japán vetély­­társai a kínai piacon — maguk is igen nagy belföldi kereslettel találkoznak, ezért idei exportkapacitásuk elég ke­vés, viszont állandóan növekszik a kínai kereslet az acélgyártmányok iránt. Ha nem is sikerül megegyezni az új kereskedelmi egyezmény terve­zetében, akkor sem esik vissza a japán acélgyártás — mondják acélipari körökben. (Kyodo) AZ ARGENTIN-URUGUAYI BŐRPIAC A szeptember 11-én végződő héten az argentin bőrpiacon a sózott frigori­­fico standard ökörbőrön kívül minden­fajta bőr ára megszilárdult. A drágu­lás a jelentős exportőrkereslet követ­kezménye; a vásárolt áru nagy részét kelet-európai országokba szállítják. A sózott frigorifico standard helyett több vásárló sózott frigorifico típusú bőrt vásárolt. Jelentős kereslet mutatko­zott nehézbőrök iránt. A hét során a kilogrammonkénti peso­ár fás paritásban a következő­képpen alakult: sózott frigorifico stan­dard ökörbőr ép 93, selejtes 90; köny­­nyű ökörbőr ép 105, selejtes 100; extrém ép 130, selejtes 124. Sózott frigorifico típusú ökörbőr 87, tehénbőr 85, extrém 100. Az uruguayi bőrpiac teljesen váltó­ AZ EU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK állati termékek zajlan, az elég kevés árut a helyi fel­dolgozók vásárolták fel. (Reuter) HETI JELENTÉS A NEW YORK-I KÉSZBŐRPIACRÓL A New York-i bőrpiac ezen a héten igen élénk, mert megjavult a kiskeres­kedelmi cipőeladás. A legkeresettebb bőrök a puha és hajlékony fajták, köz­tük azok, melyekből kézzel varrott ci­pőket készítenek. A cipőkereskedelem augusztusban mintegy 5 százalékkal nagyobb volt a tavaly augusztusinál. A legnagyobb nö­vekedés a csizmajellegű fekete és bar­na férficipőknél volt tapasztalható, egyes kereskedők ezekből 50 százalék­kal többet adtak el, mint tavaly ilyen­kor. Az iskolaév kezdete előtt fellen­dült a gyermekcipő-kereskedelem is. A nőicipő-eladásoknál nem mutatkozik semmiféle különlegesebb divatirányzat.­­ (Reuter)

Next