Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)
1969-09-11 / 171. szám
VILÁGGAZDASÁG 1969. SZEPTEMBER 11. CSÜTÖRTÖKI -I. ÉVFOLYAM 171. SZÁM Franciaország nehézségei m az A párizsi és bonni helyzet a csúcstalálkozó után Szerdán Párizsban és Bonnban egyaránt minisztertanácsra gyűltek össze a kormány tagjai. A két ülés napirendje már magában is rávilágít arra, hogy a két országnak fogas gazdasági kérdésekkel kell megbirkóznia, a kedden befejeződött francia—nyugatnémet csúcstalálkozón megvitatott témák kissé háttérbe szorultak. Párizsban az elnök beszámolt ugyan bonni megbeszéléseiről, de a minisztertanács napirendjének közvetlenebb és nagyobb érdeklődést keltő része a takarékossági program volt, amellyel a kormánynak szeptember 17-én kell a nemzetgyűlés rendkívüli ülése elé állnia. A program részletei még korántsem ismeretesek, de napról napra jobban kirajzolódnak a takarékossági lépések, amelyeket a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának elítélő nyilatkozata „drákóinak” minősít. Bonn nehézségei ellenkező előjelűek, de talán nem kevésbé súlyosak: a kormánykoalíciónak most, a választások előestéjén komoly gondot okoz a sztrájkmozgalom, amely jelzi: a munkásság nem nyugszik bele, hogy a túlfűtött konjunktúra hátrányait ráhárítsák, míg előnyeit a nagytőke élvezi. Ami a bonni csúcstalálkozót illeti, a francia sajtó kommentárjai egyértelműen azt a felfogást tükrözik, hogy Pompidou közös piaci politikája lényegében nem különbözik a tábornokétól. Anglia ezután sem remélheti, hogy egykönnyen bejut a Hatok sáncai mögé, bár kétségtelen, hogy Párizs a Nyugat-európai Unió bojkottjának ügyében engedett. A francia minisztertanács heti ülésén Pompidou elnök beszámolt bonni tárgyalásairól és kijelentette, hogy a Kiesinger kancellárral folytatott megbeszélések „hasznosak voltak Európa haladása számára”. A francia kormány örömmel állapítja meg, hogy ezek a megbeszélések szívélyes légkörben folytak. Mint Hamon államtitkár, a kormány hivatalos szóvivője elmondta, a kormány elhatározta, hogy Franciaország újra elfoglalja helyét a Nyugateurópai Unió ülésein, „ha ezt a szervezetet nem tekintik fellebbviteli bíróságnak a közös piaci országok közötti vitákban”. A nézeteltérések nem csökkentek • Ez a bejelentés arra mutat, hogy a bonni megbeszéléseken Franciaország némi engedményt tett a szigorú gaulleista politikából. A szerdai francia lapok azonban általában azt írják a csúcstalálkozóról szóló kommentárokban, hogy a nézeteltérések nem csökkentek, különösen ami a Közös Piac kérdéseit illeti. A francia álláspont nem változott De Gaulle távozása óta, legfeljebb a stílus módosult. A Figaro cikke szerint akkor sem történtek volna a dolgok másképpen, ha Pompidou helyett De Gaulle ment volna el Bonnba. Párizs továbbra is abszolút elsőbbséget biztosít a nemzeti függetlenségnek. A tárgyalások után aligha jutott közelebb céljához az a törekvés, hogy a Hatok vámuniójából közös gazdasági és politikai akciókra képes nagy együttest formáljanak. Anglia nem sokat remélhet a bonni találkozó után — írja a Combat. A Les Echos szerint egy lépést jelent előre az a megállapodás, hogy novemberben megtartják a Hatok csúcsértekezletét. A franciák és a népjetek a jelek szerint egyetértésre jutottak a hármas feladatot illetően, amelyet Schumann francia külügyminiszterígy fogalmazott meg: a Közös Piac építésénekbevégzése, elmélyítése és kiszélesítése. Ez szemmel láthatóan messze van a Nagy-Britannia belépésére irányuló tárgyalások megnyitásától — írja a Les Echos. A Le Monde cikke szerint Franciaország engedékeny gesztust tett, amikor beleegyezett abba, hogy a Közös Piac megerősítésére és kibővítésére irányuló tárgyalásokat egyidejűleg tartsák. Anglia gazdasági nehézségei azonban — fűzi hozzá a lap —, hamarabb lehűtik a lelkesedést, mint az előzetes politikai ellenállás. Megjegyzi a Le Monde, hogy Angliában is erősödik a csatlakozás ellenzőinek tábora. „Kérdés, hogy Anglia jelentkezése még érvényben lesz-e, mire a Hatok végre hajlandók megkezdeni a tárgyalásokat.” Drákói takarékossági lépések A minisztertanácson a miniszterelnök ismertette főbb vonásaiban azt a beszámolót, amelyet szeptember 16-án, a francia nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakán mond el. A miniszterek jóváhagyták a frank devalválásának kiegészítésére hivatott gazdasági intézkedéseket. A miniszterelnöki beszámolót — a most jóváhagyott intézkedéseket — nem hozták nyilvánosságra. Egyre-másra szivárognak azonban ki részletek, így például kiderült, hogy az árellenőrzés valamivel szigorúbb lesz a vártnál és a jelenleg érvényes „befagyasztás” tulajdonképpen október 15-ig marad hatályos, egy hónappal tovább az eredetileg közölt határidőnél. Az áremelésekre ugyanis szeptember 16-tól kezdve engedélyt kell kérni, a pénzügyminisztérium azonban csak egy hónap múlva adja meg az engedélyt. Áremelési engedélyt csak olyan cikkekre lehet kérni, amelyeknek termelési költségei a devalválás közvetlen következményeként növekedtek. Tájékozott forrásból származó Reuter - értesülés szerint a francia kormány a takarékossági program keretében 50 millió frankról 20 millióra szállítja le hozzájárulását az ESRO-hoz, a nyugateurópai országok űrkutatási programjához. Ezenkívül 10 százalékot lefaragnak a francia atomerőhatóság költségvetéséből és lemondanak a Fessenheimben tervezett atomerőműről. A kormány szanálási programját egyébként most helyesléssel fogadta a Francia Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége. A gazdasági expanziónak infláció nélküli folytatódása és a frank vásárlóerejének megszilárdítása azon múlik, hogy sikerül-e egyensúlyba hozni az állami költségvetést — mondja a nyilatkozat és hozzáteszi, hogy e cél elérésére a kormány helyes intézkedéseket jelentett be. A szövetség teljes mértékben támogatja ezeket a lépéseket, feltéve, hogy azok nem gátolják a magánvállalkozás szabad kibontakozását. Annál élesebben ítélte el a párizsi gazdasági intézkedéseket a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága. Az MTI tudósítójának jelentése szerint a PB megállapította: ezek az intézkedések közvetett módon beismerését jelentik a nagytőke érdekeit szolgáló politika kudarcának. A drákói intézkedések azonban csak súlyosbítják a gazdasági helyzetet: a népi fogyasztás csökkentése és a szociális beruházások korlátozása a valóságban a termelés csökkenését és a munkanélküliség növekedését idézi elő. Túlfűtött konjunktúra a szociális feszültség A bonni kormány szerdán rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa a nem hivatalos sztrájkok következtében előállott helyzetet. Az egy hét óta tartó sztrájkmozgalom futótűzként terjedt a nyugatnémet acél- és széniparban és bár számos vállalatnál eleget tettek a munkások követeléseinek, több üzemben és bányában úgy határoztak, nem veszik fel a munkát. Brémában és Osnabrückben tízezer acélipari munkás, a Saar-vidéken pedig 20 ezer bányász folytatja a nem hivatalos sztrájkot. A feszült légkörben lefolyt minisztertanácsi ülésen határozatot hoztak, amelyen a kormány megállapította: „támogatja a szakszervezeteknek és a munkáltatóknak azt a törekvését, hogy mielőbb megoldják a vitás kérdéseket.” Feltűnően hiányzik a sztrájkmozgalom okainak és következményeinek elemzése, mert mint Diehl kormányszóvivő hangoztatta, a kormány nem kíván beavatkozni a munkáltatószövetség és a szakszervezetek dolga NSZK problémái ba, melyek egyedül hivatottak a bérkérdés rendezésére. A minisztertanács utáni sajtóértekezleten váratlanul megjelent Schiller gazdaságügyi miniszter is. Kijelentette: a sztrájkok fő oka, hogy a túlfeszített és elszabadult konjunktúra tüneteként túldolgoztatták az acél- és bányaipari munkásokat, nőtt a szociális feszültség. Ugyanakkor a tőkés nyereségek a béremelésekhez képest aránytalan mértékben növekedtek. A gazdaságügyi miniszter valószínűnek tartja, hogy a béremelések költségeit a munkáltatók áthárítják a fogyasztókra és az árak ennek következtében felszökhetnek. Schiller nem akart közvetlen választ adni arra a kérdésre, hogy a sztrájkok kitörése visszavezethető-e a márka felértékelésének elodázására. (Mint ismeretes, Schiller annak idején óvott a veszélyessé vált konjunktúrától — becslése szerint ősszel emiatt nagy áremelkedésekre lehet számítani — és megfékezésére a márka felértékelését javasolta.) Alig két héttel a nyugatnémet parlamenti választások előtt érthető, hogy az NSZK politikai vezetői igyekeznek saját álláspontjuk igazolására felhasználni az eseményeket. A CDU főtitkára kijelentette: úgy látszik, Schiller koncentrált akciója ugyanúgy csődöt mondott, mint a szakszervezetek tekintélye. Az ellenzéki Szabad Demokrata Párt elnöke pedig hangoztatta: „Hála Kiesingernek, olyan inflációs jellegű áralakulással kezdjük a 70-es éveket, amilyenre nem volt példa húsz év óta az NSZK-ban.” Kiesinger kancellárt és Strauss pénzügyminisztert okolta a jelenlegi helyzetért, amiért elmulasztották a szükséges gazdasági intézkedéseket. Acélipari körök egyelőre nem mérték fel, hogy milyen veszteség érte az iparágat a termelés kiesése következtében. Becslések szerint azonban a kár több millió márkára tehető. Egyedül a Hoesch AG. vállalatnál a nem hivatalos munkabeszüntetés eddig egy teljes napi termelés (20 ezer tonna acél) megfelelő kárt okozott. A tartalékok rohamosan nőnek Az év első hét hónapjában 25 százalékkal növekedett az NSZK iparának rendelésállománya az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest — jelenti a Reuter tudósítója. Az exportrendelések 28, a belföldi rendelések pedig 25 százalékkal emelkedtek. Ugyanebben az időszakban az ipari termelés szintje 15 százalékkal volt magasabb, mint múlt évben. Közzétették Bonnban a januártól szeptemberig tartó időszak fizetésimérleg-beszámolóját is. E szerint az év első hét hónapjában 7 milliárd 300 millió márkás deficittel zárult a mérleg. A folyó tételek több mint 4 milliárd márka aktívumot mutattak fel, szemben a múlt év azonos időszakára eső, több mint 5 milliárd 300 millió aktívummal. A hosszú lejáratú tőke exportja több mint 11 milliárd márkával, a rövid lejáratú tőkekivitel pedig 181 millió márkával múlta felül a beáramló idegen tőkék összegét. A központi jegybank bejelentette, hogy az augusztus 29-ével végződött héten az NSZK tartalékai több mint 1 milliárd, a következő héten 990 millió márkával emelkedtek és jelenleg meghaladják a 33 milliárd 720 millió márkát. A nyugatnémet Bankszövetség nyilatkozatában megállapította, nem mutatkoznak jelei a nyugatnémet gazdaság lelassulásának, s előrejelzésük szerint év végéig további 8 százalékkal növekedhet az ipari termelés. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar pártküldöttség Szerda este hazaérkezett a magyar pártküldöttség, amely Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével egy hétig a Szovjetunió gazdasági életét tanulmányozta. • Vállalati beszámolók — Ganz-MÁVAG — Lengyelország növeli kereskedelmét Ausztriával . Növekvő export — csökkenő devizaköltségek I. AZ UNCTAD TANÁCSKOZÁSA Tudósítónktól: A Kereskedelmi és Fejlesztési Tanács megvitatta az általános, viszonosság nélküli és diszkriminációmentes preferenciarendszer megteremtésével kapcsolatos problémákat. A fejlődő országok csoportja határozattervezetet nyújtott be, amely szerint: — a Tanács hosszabbítsa meg a speciális preferenciális bizottság mandátumát; — ez a bizottság 1970 elejére fejezze be az általános preferenciális rendszer részleteinek kidolgozását; — még 1970 tavaszán hívják össze a Tanács rendkívüli ülését az általános preferenciális rendszer jóváhagyására. Meglepetést váltott ki a fejlett tőkés- országok képviselőinek bejelentése, hogy a határozattervezet ellentmond a Delhiben hozott határozatnak. Ezen az ülésszakon — hangsúlyozták — a preferenciális bizottságot nem hatalmazták fel arra, hogy a preferenciális rendszer részleteit kidolgozza. Korai lenne még a munka jövő év tavaszi befejezéséről, s még inkább arról dönteni, hogy a kidolgozott rendszer jóváhagyására rendkívüli tanácsülést hívjanak össze. Azt javasolták, hogy a preferenciális bizottság a Tanács 1970 augusztusában vagy szeptemberében tartandó 10. ülésszakán számoljon be munkájáról. E bejelentés megdöbbenést keltett, hiszen eddig úgy tűnt, hogy a fejlett tőkésországok többé-kevésbé egyetértenek a kidolgozás alatt álló preferenciális rendszer 1970 elejére tervezett bevezetésével. A Tanács ez évi elnökének, Asante ghanai nagykövetnek döntése nyomán a kérdést levették a napirendről s további konzultációk végett a csúcs-munkacsoporthoz utalták. Ellentétek merültek fel az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája 3. ülésszakának időpontjával és helyének meghatározásával kapcsolatban is. A fejlett tőkésországok — úgy tűnik —, csak 1972-re és Genfbe kívánják a konferencia összehívását. Ezzelszemben számos fejlődő ország a konferencia 1971-ben és valamelyik fejlődő országban való megtartását szorgalmazza. Szerdán megkezdték „A fejlett országok gazdasági regionális csoportosulásainak hatása a nemzetközi kereskedelemre” című napirendi pont tárgyalását. E vita alapját Bulgária Delhiben előterjesztett, de idő hiányában akkor el nem fogadott határozati javaslata képezte. A bolgár és a szovjet delegáció képviselői hangsúlyozták, hogy a Közös Piac növekvő diszkriminációja a szocialista országokkal szemben nagy gondot okoz. E zárt tőkés regionális csoportosulások fékezik a világkereskedelem fejlődését, hátráltatják a szocialista országokkal való kereskedelmet, s ugyanakkor súlyosan érintik a legtöbb fejlődő országot is. Utaltak a Titkárság tanulmányára, amely kimutatja, hogy a fejlődő országok exportjának a részesedése a Közös Piac országainak összes külkereskedelmi forgalmában 1960 és 1967 között 22 százalékról 18 százalékra csökkent. A szovjet küldött kitért a Közös Piac által tervbe vett újabb diszkriminációs lépésekre, amelyek új rendszert vezetnének be a szocialista országokból származó importokra. Ez az importrendszer növelné a szocialista országokból származó termékeket sújtó korlátozásokat, sőt lehetőséget adna az ilyen import teljes betiltására is. A vitában felszólalt a magyar delegáció vezetője, Nyerges János is. Elemezte a Közös Piac országaiba irányuló magyar mezőgazdasági export jelentőségét, s bemutatta, hogy mit is jelent tulajdonképpen az a mezőgazdasági termékekre vonatkozó teljes liberalizálás, amellyel a Közös Piac országai dicsekednek. — Igaz ugyan — mondotta —, hogy megszűntek a menynyiségi korlátozások, de a változó mértékű lefölözés rendszerével még jobban meg tudják akadályozni a magyar mezőgazdasági exportot, mint bármely más eszközzel. Ezt a módszert rendkívül tanulságosnak tartjuk, és nagy érdeklődéssel tanulmányozzuk. Megtanulhatjuk belőle, hogy egy úgynevezett liberalizált gazdaságban milyen módszerekkel lehet hatásosan védekezni. Megfigyelések szerint a Közös Piaccal való tárgyalások kérdésében egy bizonyos fajta „tudathasadásnak” vagyunk tanúi— mondotta.— Ha ugyanis egy harmadik országnak problémája van, és az érdekelt közös piaci ország hatóságaihoz fordul, akkor az Európai Gazdasági Közösségnek az adott kérdésben illetékes szervéhez küldik. Gyakori azonban a válasz: nem tehetünk semmit, ha a megoldást bármelyik tagország ellenzi. Ez pedig gyakran megtörténik. Kapcsolatban állunk a Közös Piac illetékes szerveivel és készek vagyunk tárgyalni Magyarország és a Közös Piac országai közötti kereskedelem problémáiról, hogy kölcsönösen előnyös megoldást találjunk. Ennek ellenére semmi reményt nem látunk arra, hogy hamarosan rendezni lehetne a problémákat, mivel egyik vagy másik tagország, amelyekkel egyébként kitűnő kétoldalú kapcsolataink vannak, ezt meggátolhatja — mondotta Nyerges János. Felemelték az osztrák bankkamatlábat Hivatalos jelentés szerint csütörtöki hatállyal felemelték az osztrák kamatlábat. Az emelkedés mértéke 1 százalék, a kamatláb az eddigi 33/4 százalék helyett 45 százalék lett. Az emelést az Osztrák Nemzeti Bank igazgató tanácsa határozta el. Ez a bankkamatláb első módosítása 1967 októbere óta. Akkor százalékról 33/4 százalékra szállították le a kamatlábat. Az újabb intézkedés beilleszkedik az idei, infláció megfékezése céljából hozott, kamatlábemelési sorozatba. Idén 12 nyugati ország, közte az Egyesült Államok, Nyugat-Németország, Anglia és Franciaország emelte fel a kamatlábat. Az Osztrák Nemzeti Bank közleménye kifejti, hogy a rendelkezés célja„az osztrák kamatláb összhangba hozása a nemzetközi színvonallal”. Az emelés megfelel a osztrák gazdasági helyzetnek és nem akadályozza az ország gazdaságának további növekedését — hangoztatja a közlemény. (Reuter) INDONÉZIA TARTOZÁSAI Eddig nem vezettek eredményre azok a tárgyalások, amelyeket a szovjet delegáció az indonéz kormány képviselőivel folytat az indonéz adósságok visszafizetéséről. A szovjet—indonéz szerződés értelmében (amelyet még Sukarno elnöksége alatt kötöttek), az indonéz kormánynak ebben az évben meg kellene kezdenie 694,6 millió dolláros adósságának törlesztését. Indonézia összes tartozásának értéke meghaladja a kétmilliárd dollárt; ebből az összegből a nyugati kölcsön mintegy 1,5 milliárd. A kormány hangoztatja, kész visszafizetni a kölcsönöket, de úgy, hogy a törlesztés ne veszélyeztesse az ország gazdasági fejlődését. Az indonéz kormány abban a reményben kezdte el a 15 tagú szovjet delegációval augusztus végén a tárgyalásokat, hogy sikerül elérni a szovjet kölcsön visszafizetésének elhalasztását viszonylag hosszú időre. Nem sikerült megállapodni az Indonéziában épülő szovjet létesítmények további sorsáról sem. A szovjet delegáció szakértői részlege a helyszínen tanulmányozza a helyzetet. Az eredeti tervek szerint a szovjet küldöttség szeptember 9-én visszatért volna a Szovjetunióba, de jól informált kormánykörök szerint a megállapodás reményében a tárgyalásokat meghatározatlan ideig folytatják. A delegáció indonéziai látogatásával egyidőben nyilvánosságra került az indonéz tartozásokról készült Absjelentés. Dr. Hermann Abs, nyugatnémet bankár, öt hónappal ezelőtt Indonéziában járt. Jelentése a tartozások visszafizetésének lehetőségeit elemzi. Az Abs-jelentés egyetért azzal, hogy Indonéziának pénzre és időre van szüksége gazdasági újjáéledéséhez. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a visszafizetést 2—3 éven belül el kell kezdeni. A jelentés azt vizsgálja, hogyan lehetne elkerülni azt, hogy az új kölcsönöket Indonézia ne az esedékes régi tartozások részleteire fordítsa. Ha például Indonézia még ebben az évben megkezdené a szovjet hitelek viszszafizetését (ami pillanatnyilag valószínűtlen), akkor az 500 millió dollár, amelyet az ország 1969-ben támogatásként kapott a nyugati országoktól, közvetlenül a Szovjetunióhoz áramlana. A nyugati hitelező országok szeptember 15-én Párizsban elemzik Abs-jelentését. (Reuter) Dr. Bíró József Romániába utazott Cornel Burtica román külkereskedelmi miniszter meghívására szerdán Bukarestbe utazott dr. Bíró József, hogy román partnerével gazdasági tárgyalásokat folytasson, többek között az 1970. évre szóló államközi tárgyalások, valamint az 1971—75. évekre vonatkozó hosszú lejáratú árucsereforgalmi egyezmény előkészítéséről, továbbá a gazdasági együttműködés bővítéséről. Romániai tartózkodása során dr. Bíró József megtekinti „A román Népgazdaság 25 éve” címmel megrendezett nagyszabású kiállítást.