Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)

1969-09-11 / 171. szám

VILÁGGAZDASÁG 1969. SZEPTEMBER 11. CSÜTÖRTÖKI -I. ÉVFOLYAM 171. SZÁM Franciaország nehézségei m az A párizsi és bonni helyzet a csúcstalá­lkozó után Szerdán Párizsban és Bonnban egyaránt minisztertanácsra gyűltek össze a kormány tagjai. A két ülés napirendje már magában is rávilágít arra, hogy a két országnak fogas gazdasági kérdésekkel kell megbirkóznia, a kedden befeje­ződött francia—nyugatnémet csúcstalálkozón megvitatott témák kissé háttérbe szorultak. Párizsban az elnök beszámolt ugyan bonni megbeszéléseiről, de a miniszter­­tanács napirendjének közvetlenebb és nagyobb érdeklődést keltő része a taka­rékossági program volt, amellyel a kormánynak szeptember 17-én kell a nemzet­­gyűlés rendkívüli ülése elé állnia. A program részletei még korántsem ismerete­sek, de napról napra jobban kirajzolódnak a takarékossági lépések, amelyeket a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának elítélő nyilatkozata „drákói­nak” minősít. Bonn nehézségei ellenkező előjelűek, de talán nem kevésbé súlyosak: a kormánykoalíciónak most, a választások előestéjén komoly gondot okoz a sztrájk­mozgalom, amely jelzi: a munkásság nem nyugszik bele, hogy a túlfűtött konjunktúra hátrányait ráhárítsák, míg előnyeit a nagytőke élvezi. Ami a bonni csúcstalálkozót illeti, a francia sajtó kommentárjai egyértel­műen azt a felfogást tükrözik, hogy Pompidou közös piaci politikája lényegében nem különbözik a tábornokétól. Anglia ezután sem remélheti, hogy egykönnyen bejut a Hatok sáncai mögé, bár kétségtelen, hogy Párizs a Nyugat-európai Unió bojkottjának ügyében engedett. A francia minisztertanács heti­ ülésén Pompidou elnök beszámolt bonni tár­gyalásairól és kijelentette, hogy a Kiesinger kancellárral folytatott meg­beszélések „hasznosak voltak Európa haladása számára”. A francia kormány­­ örömmel állapítja meg, hogy ezek a megbeszélések szívélyes légkörben foly­tak. Mint Hamon államtitkár, a kor­mány hivatalos szóvivője elmondta, a kormány elhatározta, hogy Francia­­ország újra elfoglalja helyét a Nyugat­európai Unió ülésein, „ha ezt a szerve­zetet nem tekintik fellebbviteli bíróság­nak a közös piaci országok közötti vi­tákban”. A nézeteltérések nem csökkentek • Ez a bejelentés arra mutat, hogy a bonni megbeszéléseken Franciaország némi engedményt tett a szigorú gaul­­leista politikából. A szerdai francia la­pok azonban általában azt írják a csúcs­­találkozóról szóló kommentárokban, hogy a nézeteltérések nem csökkentek, különösen ami a Közös Piac kérdéseit illeti. A francia álláspont nem változott De Gaulle távozása óta, legfeljebb a stílus módosult. A Figaro cikke szerint akkor sem történtek volna a dolgok másképpen, ha Pompidou helyett De Gaulle ment volna el Bonnba. Párizs továbbra is abszolút elsőbbséget bizto­sít a nemzeti függetlenségnek. A tár­gyalások után aligha jutott közelebb céljához az a törekvés, hogy a Hatok vámuniójából közös gazdasági és po­litikai akciókra képes nagy együttest formáljanak. Anglia nem sokat remélhet a bonni találkozó után — írja a Combat. A Les Echos szerint egy lépést jelent­ előre az a megállapodás, hogy novem­berben megtartják a Hatok csúcsér­tekezletét. A franciák és a népjetek a jelek szerint egyetértésre jutottak a hármas feladatot illetően, amelyet Schumann francia külügyminiszter­­így fogalmazott meg: a Közös Piac építésé­nek­­bevégzése, elmélyítése és kiszélesí­tése. Ez szemmel láthatóan messze van a Nagy-Britannia belépésére irányuló tárgyalások megnyitásától — írja a Les Echos. A Le Monde cikke szerint Francia­­ország engedékeny gesztust tett, amikor beleegyezett abba, hogy a Közös­­ Piac megerősítésére és kibővítésére irányuló tárgyalásokat egyidejűleg tartsák. Ang­lia gazdasági nehézségei azonban — fűzi hozzá a lap —, hamarabb lehűtik a lel­kesedést, mint az előzetes politikai el­lenállás. Megjegyzi a Le Monde, hogy Angliában is erősödik a csatlakozás el­lenzőinek tábora. „Kérdés, hogy Anglia jelentkezése még érvényben lesz-e, mire a Hatok végre hajlandók megkezdeni a tárgyalásokat.” Drákói takarékossági lépések A minisztertanácson a miniszterelnök ismertette főbb vonásaiban azt a beszá­molót, amelyet szeptember 16-án, a francia nemzetgyűlés rendkívüli ülés­szakán mond el. A miniszterek jóvá­hagyták a frank devalválásának kiegé­szítésére hivatott gazdasági intézkedé­seket. A miniszterelnöki beszámolót — a most jóváhagyott intézkedéseket — nem hozták nyilvánosságra. Egyre-másra szi­várognak azonban ki részletek, így például kiderült, hogy az árellen­őrzés valamivel szigorúbb lesz a várt­nál és a jelenleg érvényes „befagyasz­tás” tulajdonképpen október 15-ig ma­rad hatályos, egy hónappal tovább az eredetileg közölt határidőnél. Az ár­emelésekre ugyanis szeptember 16-tól kezdve engedélyt kell kérni, a pénzügy­minisztérium azonban csak egy hónap múlva adja meg az engedélyt. Áreme­lési engedélyt csak olyan cikkekre lehet kérni, amelyeknek termelési költségei a devalválás közvetlen következménye­ként növekedtek. Tájékozott forrásból származó Reuter - értesülés szerint a francia kormány a takarékossági program keretében 50 mil­lió frankról 20 millióra szállítja le hoz­zájárulását az ESRO-hoz, a nyugat­európai országok űrkutatási programjá­hoz. Ezenkívül 10 százalékot lefaragnak a francia atomerőhatóság költségvetésé­ből és lemondanak a Fessenheimben tervezett atomerőműről. A kormány szanálási programját egyébként most helyesléssel fogadta a Francia Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége. A gazdasági expanziónak infláció nélküli folytatódása és a frank vásárlóerejének megszilárdítása azon múlik, hogy sikerül-e egyensúlyba hozni az állami költségvetést — mondja a nyi­latkozat és hozzáteszi, hogy e cél eléré­sére a kormány helyes intézkedéseket jelentett be. A szövetség teljes mérték­ben támogatja ezeket a lépéseket, fel­téve, hogy azok nem gátolják a magán­­vállalkozás szabad kibontakozását. Annál élesebben ítélte el a párizsi gazdasági intézkedéseket a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága. Az MTI tudósítójának jelentése szerint a PB megállapította: ezek az intézke­dések közvetett módon beismerését je­lentik a nagytőke érdekeit szolgáló po­litika kudarcának. A drákói intézkedé­sek azonban csak súlyosbítják a gazda­sági helyzetet: a népi fogyasztás csök­kentése és a szociális beruházások korlátozása a valóságban a termelés csökkenését és a munkanélküliség növe­kedését idézi elő. Túlfűtött konjunktúra a szociális feszültség A bonni kormány szerdán rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa a nem hivatalos sztrájkok következtében elő­állott helyzetet. Az egy hét óta tartó sztrájkmozgalom futótűzként terjedt a nyugatnémet acél- és széniparban és bár számos vállalatnál eleget tettek a munkások követeléseinek, több üzemben és bányában úgy határoz­tak, nem veszik fel a munkát. Brémá­ban és Osnabrückben tízezer acél­ipari munkás, a Saar-vidéken pedig 20 ezer bányász folytatja a nem hiva­talos sztrájkot. A feszült légkörben lefolyt minisz­tertanácsi ülésen határozatot hoztak, amelyen a kormány megállapította: „támogatja a szakszervezeteknek és a munkáltatóknak azt a törekvését, hogy mielőbb megoldják a vitás kér­déseket.” Feltűnően hiányzik a sztrájk­­mozgalom okainak és következményei­nek elemzése, mert mint Diehl kor­mányszóvivő hangoztatta, a kormány nem kíván beavatkozni a munkáltató­szövetség és a szakszervezetek dolga­ NSZK problémái­ ba, melyek egyedül hivatottak a bér­kérdés rendezésére. A minisztertanács utáni sajtóérte­kezleten váratlanul megjelent Schiller gazdaságügyi miniszter is. Kijelen­tette: a sztrájkok fő oka, hogy a túl­feszített és elszabadult konjunktúra tüneteként túldolgoztatták az acél- és bányaipari munkásokat, nőtt a szociális feszültség. Ugyanakkor a tőkés nyereségek a béremelésekhez képest aránytalan mértékben növe­kedtek. A gazdaságügyi miniszter való­színűnek tartja, hogy a béremelések költségeit a munkáltatók áthárítják a fogyasztókra és az árak ennek követ­keztében felszökhetnek. Schiller nem akart közvetlen választ adni arra a kérdésre, hogy a sztrájkok kitörése visszavezethető-e a márka felértékelé­sének elodázására. (Mint ismeretes, Schiller annak idején óvott a veszé­lyessé vált konjunktúrától — becs­lése szerint ősszel emiatt nagy ár­emelkedésekre lehet számítani — és megfékezésére a márka felértékelését javasolta.) Alig két héttel a nyugatnémet par­lamenti választások előtt érthető, hogy az NSZK politikai vezetői igyekeznek saját álláspontjuk igazolására felhasz­nálni az eseményeket. A CDU fő­titkára kijelentette: úgy látszik, Schil­ler koncentrált akciója ugyanúgy cső­döt mondott, mint a szakszervezetek tekintélye. Az ellenzéki Szabad Demok­rata Párt elnöke pedig hangoztatta: „Hála Kiesingernek, olyan inflációs jellegű áralakulással kezdjük a 70-es éveket, amilyenre nem volt példa húsz év óta az NSZK-ban.” Kiesinger kancellárt és Strauss pénzügyminisz­tert okolta a jelenlegi helyzetért, amiért elmulasztották a szükséges gazdasági intézkedéseket. Acélipari körök egyelőre nem mér­ték fel, hogy milyen veszteség érte az iparágat a termelés kiesése következ­tében. Becslések szerint azonban a kár több millió márkára tehető. Egyedül a Hoesch AG. vállalatnál a nem hiva­talos munkabeszüntetés eddig egy tel­jes napi termelés (20 ezer tonna acél) megfelelő kárt okozott. A tartalékok rohamosan nőnek Az év első hét hónapjában 25 száza­lékkal növekedett az NSZK iparának rendelésállománya az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest — jelenti a Reuter tudósítója. Az exportrendelések 28, a belföldi rendelések pedig 25 százalék­kal emelkedtek. Ugyanebben az idő­szakban az ipari termelés szintje 15 százalékkal volt magasabb, mint múlt évben. Közzétették Bonnban a januártól szeptemberig tartó időszak fizetésimér­­leg-beszámolóját is. E szerint az év első hét hónapjában 7 milliárd 300 millió márkás deficittel zárult a mérleg. A fo­lyó tételek több mint 4 milliárd márka aktívumot mutattak fel, szemben a múlt év azonos időszakára eső, több mint 5 milliárd 300 millió aktívummal. A hosszú lejáratú tőke exportja több mint 11 milliárd márkával, a rövid le­járatú tőkekivitel pedig 181 millió márkával múlta felül a beáramló ide­gen tőkék összegét. A központi jegybank bejelentette, hogy az augusztus 29-ével végződött héten az NSZK tartalékai több mint 1 milliárd, a következő héten 990 millió márkával emelkedtek és jelenleg meg­haladják a 33 milliárd 720 millió márkát. A nyugatnémet Bankszövetség nyilat­kozatában megállapította, nem mutat­koznak jelei a nyugatnémet gazdaság lelassulásának, s előrejelzésük szerint év végéig további 8 százalékkal növe­kedhet­ az ipari termelés. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar pártküldöttség Szerda este hazaérkezett a magyar pártküldöttség, amely Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével egy hétig a Szovjetunió gazdasági életét tanulmányozta. • Vállalati beszámolók — Ganz-MÁVAG — Lengyelország növeli kereskedelmét Ausztriával . Növekvő export — csökkenő devizaköltségek I. AZ UNCTAD TANÁCSKOZÁSA Tudósítónktól: A Kereskedelmi és Fejlesztési Ta­nács megvitatta az általános, viszonosság nélküli és diszkriminációmentes pre­ferenciarendszer megteremtésével kap­csolatos problémákat. A fejlődő orszá­gok csoportja határozattervezetet nyúj­tott be, amely szerint: — a Tanács hosszabbítsa meg a speciális preferenciális bizottság man­dátumát; — ez a bizottság 1970 elejére fejezze be az általános preferenciális rendszer részleteinek kidolgozását; — még 1970 tavaszán hívják össze a Tanács rendkívüli ülését az általá­nos preferenciális rendszer jóváhagyá­sára. Meglepetést váltott ki a fejlett tőkés-­ országok képviselőinek bejelentése, hogy a határozattervezet ellentmond a Delhiben hozott határozatnak. Ezen az ülésszakon — hangsúlyozták — a preferenciális bizottságot nem hatal­mazták fel arra, hogy a preferenciá­lis rendszer részleteit kidolgozza. Ko­rai lenne még a munka jövő év ta­vaszi befejezéséről, s még inkább arról dönteni, hogy a kidolgozott rendszer jóváhagyására rendkívüli ta­nácsülést hívjanak össze. Azt java­solták, hogy a preferenciális bizottság a Tanács 1970 augusztusában vagy szeptemberében tartandó 10. üléssza­kán számoljon be munkájáról. E bejelentés megdöbbenést keltett, hiszen eddig úgy tűnt, hogy a fejlett tőkésországok többé-kevésbé egyetérte­nek a kidolgozás alatt álló preferen­ciális rendszer 1970 elejére tervezett bevezetésével. A Tanács ez évi elnöké­nek, Asante ghanai nagykövetnek dön­tése nyomán a kérdést levették a napi­rendről s további konzultációk végett a csúcs-munkacsoporthoz utalták. Ellentétek merültek fel az ENSZ ke­reskedelmi és fejlesztési konferenciája 3. ülésszakának időpontjával és helyé­nek meghatározásával kapcsolatban is. A fejlett tőkésországok — úgy tűnik —, csak 1972-re és Genfbe kívánják a kon­ferencia összehívását. Ezzel­­szemben számos fejlődő ország a konferencia 1971-ben és valamelyik fejlődő ország­ban való megtartását szorgalmazza. Szerdán megkezdték „A fejlett orszá­gok gazdasági regionális csoportosulá­sainak hatása a nemzetközi kereskede­lemre” című napirendi pont tárgyalá­sát. E vita alapját Bulgária Delhiben előterjesztett, de idő hiányában ak­kor el nem fogadott határozati javaslata képezte. A bolgár és a szovjet delegáció kép­viselői hangsúlyozták, hogy a Közös Piac növekvő diszkriminációja a szo­cialista országokkal szemben nagy gon­dot okoz. E zárt tőkés regionális cso­portosulások fékezik a világkereskede­lem fejlődését, hátráltatják a szocia­lista országokkal való kereskedelmet, s ugyanakkor súlyosan érintik a legtöbb fejlődő országot is. Utaltak a Titkár­ság tanulmányára, amely kimutatja, hogy a fejlődő országok exportjának a részesedése a Közös Piac országainak összes külkereskedelmi forgalmában 1960 és 1967 között 22 százalékról 18 százalékra csökkent. A szovjet küldött kitért a Közös Piac által tervbe vett újabb diszkriminá­ciós lépésekre, amelyek új rendszert vezetnének be a szocialista országokból származó importokra. Ez az import­­rendszer növelné a szocialista orszá­gokból származó termékeket sújtó kor­látozásokat, sőt lehetőséget adna az ilyen import teljes betiltására is. A vitában felszólalt a magyar dele­gáció vezetője, Nyerges János is. Ele­mezte a Közös Piac országaiba irá­nyuló magyar mezőgazdasági export jelentőségét, s bemutatta, hogy mit is jelent tulajdonképpen az a mező­­gazdasági termékekre vonatkozó teljes liberalizálás, amellyel a Közös Piac országai dicsekednek. — Igaz ugyan — mondotta —, hogy megszűntek a meny­­nyiségi korlátozások, de a változó mértékű lefölözés rendszerével még jobban meg tudják akadályozni a ma­gyar mezőgazdasági exportot, mint bármely más eszközzel. Ezt a módszert rendkívül tanulságosnak tartjuk, és nagy érdeklődéssel tanulmányozzuk. Megtanulhatjuk belőle, hogy egy úgy­nevezett liberalizált gazdaságban mi­lyen módszerekkel lehet hatásosan védekezni. Megfigyelések szerint a Közös Piaccal való tárgyalások kérdésében egy bizo­nyos fajta „tudathasadásnak” vagyunk tanúi— mondotta.— Ha ugyanis egy har­madik országnak problémája van, és az érdekelt közös piaci ország hatóságaihoz fordul, akkor az Európai Gazdasági Kö­zösségnek az adott kérdésben illetékes szervéhez küldik. Gyakori azonban a válasz: nem tehetünk semmit, ha a megoldást bármelyik tagország ellenzi. Ez pedig gyakran megtörténik. Kapcsolatban állunk a Közös Piac illetékes szerveivel és készek vagyunk tárgyalni Magyarország és a Közös Piac országai közötti kereskedelem problé­máiról, hogy kölcsönösen előnyös meg­oldást találjunk. Ennek ellenére semmi reményt nem látunk arra, hogy hama­rosan rendezni lehetne a problémákat, mivel egyik vagy másik tagország, ame­lyekkel egyébként kitűnő kétoldalú kap­csolataink vannak, ezt meggátolhatja — mondotta Nyerges János. Felemelték az osztrák bankkamatlábat Hivatalos jelentés szerint csütörtöki hatállyal felemelték az osztrák kamat­lábat. Az emelkedés mértéke 1 szá­zalék, a kamatláb az eddigi 33/4 szá­zalék helyett 45 százalék lett. Az emelést az Osztrák Nemzeti Bank igazgató tanácsa határozta el. Ez a bankkamatláb első módosítása 1967 októbere óta. Akkor százalék­ról 33/4 százalékra szállították le a kamatlábat. Az újabb intézkedés beilleszkedik az idei, infláció megfékezése céljából hozott, kamatlábemelési sorozatba. Idén 12 nyugati ország, közte az Egyesült Államok, Nyugat-Német­­ország, Anglia és Franciaország emelte fel a kamatlábat. Az Osztrák Nemzeti Bank közle­ménye kifejti, hogy a rendelkezés célja­­­„az osztrák kamatláb összhang­ba hozása a nemzetközi színvonallal”. Az emelés megfelel a osztrák gazda­sági helyzetnek és nem akadályozza az ország gazdaságának további növe­kedését — hangoztatja a közlemény. (Reuter) I­N­DON­ÉZIA TARTOZÁSAI Eddig nem vezettek eredményre azok a tárgyalások, amelyeket a szovjet delegáció az indonéz kormány képvise­lőivel folytat az indonéz adósságok visszafizetéséről. A szovjet—indonéz szerződés értel­mében (amelyet még Sukarno elnöksé­ge alatt kötöttek), az indonéz kormány­nak ebben az évben meg kellene kez­denie 694,6 millió dolláros adósságának törlesztését. Indonézia összes tartozásának értéke meghaladja a kétmilliárd dollárt; eb­ből az összegből a nyugati kölcsön mintegy 1,5 milliárd. A kormány han­goztatja, kész visszafizetni a kölcsönö­ket, de úgy, hogy a törlesztés ne veszé­lyeztesse az ország gazdasági fejlődé­sét. Az indonéz kormány abban a re­ményben kezdte el a 15 tagú szovjet delegációval augusztus végén a tárgya­lásokat, hogy sikerül elérni a szovjet kölcsön visszafizetésének elhalasztását viszonylag hosszú időre. Nem sikerült megállapodni az Indo­néziában épülő szovjet létesítmények további sorsáról sem. A szovjet dele­gáció szakértői részlege a helyszínen tanulmányozza a helyzetet. Az eredeti tervek szerint a szovjet küldöttség szeptember 9-én visszatért volna a Szovjetunióba, de jól informált kormánykörök szerint a megállapodás reményében a tárgyalásokat meghatá­rozatlan ideig folytatják. A delegáció indonéziai látogatásával egyidőben nyilvánosságra került az indonéz tartozásokról készült­­ Abs­­jelentés. Dr. Hermann Abs, nyugat­német bankár, öt hónappal ezelőtt In­donéziában járt. Jelentése a tartozások visszafizetésének lehetőségeit elemzi. Az Abs-jelentés egyetért azzal, hogy Indonéziának pénzre és időre van szüksége gazdasági újjáéledéséhez. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a visszafizetést 2—3 éven belül el kell kezdeni. A jelentés azt vizsgálja, ho­gyan lehetne elkerülni azt, hogy az új kölcsönöket Indonézia ne az esedékes régi tartozások részleteire fordítsa. Ha például Indonézia még ebben az év­ben megkezdené a szovjet hitelek visz­­szafizetését (ami pillanatnyilag való­színűtlen), akkor az 500 millió dollár, amelyet az ország 1969-ben támogatás­ként kapott a nyugati országoktól, köz­vetlenül a Szovjetunióhoz áramlana. A nyugati hitelező országok szeptem­ber 15-én Párizsban elemzik Abs-jelen­­tését. (Reuter) Dr. Bíró József Romániába utazott Cornel Burtica román külkereske­delmi miniszter meghívására szerdán Bukarestbe utazott dr. Bíró József, hogy román partnerével gazdasági tárgyalásokat folytasson, többek között az 1970. évre szóló államközi tárgya­lások, valamint az 1971—75. évekre vonatkozó hosszú lejáratú árucsere­forgalmi egyezmény előkészítéséről, továbbá a gazdasági együttműködés bővítéséről. Romániai tartózkodása során dr. Bíró József megtekinti „A román Népgazdaság 25 éve” címmel megren­dezett nagyszabású kiállítást.

Next