Világgazdaság, 1969. október (1. évfolyam, 185-207. szám)

1969-10-10 / 192. szám

­: 1969. OKTÓBER 10. fémek EZ EGY NÖVELI FÉMIMPORTJÁT A Közös Piac Brüsszeli Bizottsága javasolja, hogy az egyes tagállamok nö­veljék a nyersalumínium és bizonyos vasötvözetek idei importkontingensét. A miniszterek tanácsához benyújtott javaslat értelmében az alumínium­kontingenst 130 000 metrikus tonnáról 198 000 tonnára kell növelni, s a meg­növekedett mennyiség egésze a Közös­ség tartaléka lesz, amelyből az egyes tagállamok szükségleteik szerint ré­szesülnek. A termelés növelésének ösz­tönzésére a Brüsszeli Bizottság az alu­mínium, a ferroszilícium és a ferro­­szilikomangán importkontingensét ala­csonyabbra szabta a várható kereslet­nél. A ferroszilícium-kontingens 23 000 tonnával, 43 000 tonnára emelkedik, a ferroszilikomangán-kontingens pedig 37 000 tonnával, 87 000 tonnára. A meg­­növekedett mennyiség itt is a központi tartalék részét képezi. A Brüsszeli Bizottság javasolta azt is, hogy 3000 tonnáról 4670 tonnára emeljék az ugyancsak központi készle­teibe jutó szuperfinomítású ferrokróm importkontingensét. (Reuter) NYUGAT-NÉMETORSZÁG VAS- ÉS ACÉLTERMELÉSE A nyugatnémet nyersacélgyártás szeptemberben 3 800 000 tonnára esett vissza az augusztusi 3 857 000 tonnáról, de még így is meghaladta a tavalyi szeptemberi 3 450 000 tonnát — jelenti a szövetségi statisztikai hivatal. A napi átlagtermelés ideiglenes adatok sze­rint a tavalyi 125 682 tonnáról idén szeptemberben 135 700 tonnára emelke­dett. A nyersvasgyártás szeptemberben csak 2 840 000 tonnát ért el az augusz­tusi 2 960 000, illetve a tavaly szep­temberi 2 500 000 tonnával szemben. (Reuter) NIKKEL, BIZMUT, SZELÉN A nikkel szabadpiaci árhatárai 5400—6000 fontra szűkültek long ton­nánként, minőségtől és szállítási fel­tételektől függően. Az előző napi ár 5300—6000 font volt. A kereskedők a folyó negyedévi szállításra magasabb árat kaphatnak, minthogy a jelek sze­rint a Szovjetunió mindent eladott már erre a negyedre és még nem közölte, milyen árat jegyez 1970 első negyedévi szállításra. Az érdeklődés továbbra is általános. A szabadpiaci bizmut is tovább drágult: a libránkénti d­ej­ár az előző napi 6,35—6,50 dollár helyett 6,40— 6,50 dollár. Igen sok az érdeklődés, főleg a kontinensről. A keres­kedelmi minőségű szelén ára a szabadpiacon fiilránként 6,90—7,10 dollár, d­f paritásban. Az előző árszint 10 centtel alacsonyabb volt; az ár­emelkedés a folyamatos érdeklődés és az elégtelen kínálat következménye. HETI JELENTÉS AZ AMERIKAI ACÉLTERMELÉSRŐL Az Egyesült Államokban az október 4-én végződő héten összesen 2 765 000 tonna nyersacélt öntöttek, 1,3 százalék­kal többet az előző héten gyártott 2 730 000 tonnánál — jelenti az ameri­kai Vas- és Acélintézet. Az év elejétől október 4-ig az acéltermelés 106 673 000 tonnát tett ki, 3,9 százalékkal többet, a múlt év azonos időszakában gyártott 102 654 000 tonnánál. A vizsgált héten az ipar indexe — az 1957—1959-es évek átlagához viszo­nyítva — 148,4 pontra emelkedett az előző heti 146,5 pontról. (Reuter) mezőgazdasági cikkek DRÁGULT A HOLLAND EXPORTVAJ Az Angliába irányuló holland vaj exportárát cwt-ként 10 shillinggel emelték. A friss írós vaj ezentúl cso­magolva cwt-ként, fol paritásban, 343—345 shilling, ömlesztve 325—331 shilling. A holland vaj iránti erős ke­reslet és a dán vaj exportárának emel­kedése, melyről a VILÁGGAZDASÁG­­ban hírt adtunk, vezette arra a hol­landokat, hogy emeljék az Angliába irányuló szállítmányok árát. (Reuter) ARGENTÍNA IDEI TUNGDIŐ­­TERMÉSE Az argentínai földművelésügyi mi­nisztérium az 1968—1969. évi tungdió­­termést 68 300 metrikus tonnára becsüli. Az idei termés — a bimbózás idején fellépett fagy miatt — 50,2 százalékkal marad alatta a tavalyi 137 150 tonnának és 39,5, illetve 37 százalékkal kevesebb az elmúlt öt, illetve az elmúlt tíz év átlagos termésénél. Kereskedelmi körök szerint a múlt havi fagy nem okozott károkat. (Reuter) VISSZAESETT AZ OLÍVAOLAJ-FOGYASZTÁS A fő olívaolaj-termelő országok: Algéria, Görögország, Olaszország, Marokkó, Portugália, Spanyolország, Tunisz és Törökország fogyasztása katasztrofálisan zsugorodik — jelen­tette ki Leonardis, az Étolajtermelők Nemzetközi Szövetségének alelnöke. Az 50-es évek elején — mondotta — három és félszer annyi olívaolaj fo­gyott, mint más növényi olaj. Ma mindkét olaj­fajtából egyenlő mennyi­séget fogyasztanak. 1959 és 1968 között az olívaolaj-felhasználás 40 ezer ton­nával csökkent, ezzel szemben a­ többi növényi olajé csaknem a kétszeresére emelkedett. Több mint 200 biológus, fiziológus és táplálkozási szakértő részvételével konferencia­­kezdődik a hét végén az olaszországi Lucca-ban.­ A konferen­cia, amelynek napirendjén az olíva­olaj tápértékének és biológiai hasz­nosságának bizonyítása szerepel, az alelnök véleménye szerint jelentősen hozzájárul az étolaj-értékesítés fellen­dítésére indított nemzetközi kampány sikeréhez. A konferenciát az 1969— 1970-es Nemzetközi Étolaj-év jegyé­ben rendezik. (Reuter) A KÖZÖS PIAC CUKORELADÁSAI A Közös Piac Brüsszeli Bizottsága valószínűleg október 22-én kezdi meg a rendszeres heti cukoreladásokat, mond­ják jól értesült brüsszeli körökben. Az eladások technikai részleteit még nem dolgozták ki. Az egyes eladások az ál­landó versenytárgyalás keretén belül zajlanak, s a szerződéseket az egy­hetes perióduson belül összegyűlt aján­latok nyomán kötik. Egyelőre nem rögzítették sem a hetenkénti, sem pedig az összesen piacra kerülő cukor mennyiségét. (Reuter) A MAROKKÓI GYÜMÖLCS ÉRTÉKESÍTÉSE Marokkó citrusgyümölcs termése az 1969—70. időszakban 675—700 ezer metrikus tonnát tesz ki. Az előző év­ben 530 ezer tonna, ezt megelőzőleg pedig 610 000 tonna termett. Egyedül mandarinból elérik idén a 100 000 ton­nát, 30 százalékkal, többet mint előző évben. Az ország kereskedelmi és export­­hivatalának egyik vezetője szerint a jó termés hozzájárul az ország fej­lesztésére vonatkozó általános program megvalósításához. Az exporttermés 1975-ben előreláthatólag eléri az egy­millió tonnát, szemben a 4—5 évvel ezelőtt elért 400—500 ezer tonnával. A kitűnő terméshez és a korai be­­éréshez hozzájárult a rendkívül ked­vező időjárás is. A gyümölcsök nagy­sága kielégítő, és illetékes körökben úgy látják, hogy az európai piacokon keresett összes méretek rendelkezésre fognak állni. Az idén már számoltak a Közös Piac által kivetett vámok mérséklésé­vel, ezzel szemben Franciaországba irányuló export esetén 4 százalék vámtöbbletet kell fizetniök, amely most lépett érvénybe. Nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a nyu­gatnémet exportot növeljék, ez azon­ban Marokkónak a francia piacon elfoglalt eddigi helyét a 4 százalékos új vám ellenére sem gyengíti. Három év óta terjeszkednek az angol piacon is és ezt a tevékenységet nem akar­ják megszakítani. Az angol piacra való behatolás a termés rohamos emelke­dése folytán vált szükségessé, továbbá azért, mert remélik, hogy Anglia előbb-utóbb a Közös Piac tagja lesz. (Reuter) A nyugatnémet zöldség- és gyümölcspiac A szeptember 24-től 30-ig terjedő hé­ten tejessalátából a piacokra vitt meny­­nyiség nem kelt el. Sok volt a hibás és az alacsony darabsúlyú áru. Az árak csökkentek. A belföldi szabadföldi sa­látát 24 darabos rekeszekben 5,78 már­káért adták, az előző hetinél 0,57 már­kával olcsóbban A holland üvegházi saláta ára 6,63 márka volt (elmúlt hét: 8,39 márka). Salátauborkából — főleg holland áruból — lanyha kereslet mel­lett jelentős mennyiség eladatlan ma­radt. Könnyen elhelyezhető volt a jó minőségű belföldi szabadföldi paradi­csom. A holland és a belga üvegházi áru iránt a vártnál kisebb volt a vá­sárlók érdeklődése. A belföldi paradi­csomot mázsánként 63,10 márkáért ad­ták az előző hetinél 2,09 márkával ol­csóbban. A holland üvegházi paradi­csom ára 6 kg-os rekeszben 5,59 már­kára emelkedett, az előző heti 4,91 már­káról. Fejeskáposztából a keresletet messze meghaladó kínálat volt. Karfiol­nál az ellátmány szűkösnek bizonyult. Az árak emelkedtek, a belföldi áru száz darabonként 121,57 márkáért cserélt gazdát, az előző hetinél 3,05 márkával többért. Bokor- és karababból meglepe­tésszerűen nagy mennyiséget kínáltak. A kereslet — főként a belföldi áru iránt — kielégítően alakult. A zöldpaprika változatlan áron könnyen vevőre talált. Póréból és gumószellerből az igényeket meghaladó mennyiséget kínáltak. Kel­bimbóból import- és belföldi áru is ke­rült a piacokra, a háziasszonyok csak mérsékelten vásároltak. Az almapiacon a már előzőleg kiala­kult túlkínálat — a bel- és külföldi áruból egyaránt — folytatódott. Nyo­mott árak mellett számottevő mennyi­ség maradt eladatlan. A heti átlagár va­lamennyi a piacokra került fajtánál csökkent, mázsánként 33,50—54,30 már­kára az előző heti 36,09—62,18 márkával szemben. A körte piacán az elhelyezési lehetőségek kissé javultak; a friss és jó minőségű árut szívesen vásárolták, a hibás tételek eladatlanul maradtak. A heti átlagár csökkent, a belföldi körtét mázsánként 49,44 márkáért adták, az előző hetinél 1,99 márkával olcsóbban. A korlátozott mennyiségben kínált őszi­barack maradéktalanul vevőre talált. A belföldi árunál­ kisebb áremelkedés volt, az olasz őszibarack ára viszont kissé csökkent. A piacra vitt belföldi szilva csaknem teljesen elkelt. Az importáru minősége sok tételnél a kívánalmak alatt ma­radt. Az átlagárak csökkentek. A bel­földi szilvát heti átlagban mázsánként 51,61 márkáért adták, az előző hetinél 6,31 márkával olcsóbban. Szőlőből az olasz áru dominált. Bőséges ellátmány mellett a kereslet is kielégítő volt. Az árak kissé csökkentek (Zentralblatt für den deutschen Erwerbsgartenbau) Bolívia saját kezébe veszi az ónérc feldolgozását A bolíviai kormány határozata ér­telmében november elsejétől kezdve az új, állami tulajdonban lévő ónfel­dolgozó üzemnek előjoga van minden Bolíviából származó ónérc átvételére és feldolgozására. Exportra csak az az ónérc kerülhet, amelyre az állami vállalat nem tart igényt. A vállalat az önércet ugyanazon feltételek mellett veszi át, mint amelyek a bolíviai bá­nyák és a külföldi feldolgozó üzemek közötti szerződésekben foglaltatnak. Az új rendelkezés legnagyobb mér­tékben az angol William Harvey céget érinti, amely több év óta Bolíviának majdnem teljes önérctermelését feldol­gozta. (Reuter) AMERIKAI JELENTÉS JUGOSZLÁVIA TERMÉSKILÁTÁSAIRÓL Jugoszlávia idei mezőgazdasági éve sikeresnek mondható — közli nem hivatalos információ alapján az­­ame­rikai földművelésügyi minisztérium. Búzából idén 4 890 000 metrikus ton­na rekordtermés várható a tavalyi 4 360 000 tonnával szemben. A jelen­tős áthozatali készletekkel együtt az idei termés elegendő arra, hogy az ország­­belföldi szükségleteit fedezze az 1969—1970-es évben. Napraforgóból ugyancsak rekord, 420 000 tonna várható, ami 111 000 ton­nával több a tavalyi szintén elég je­lentős mennyiségnél. A jó termés eredményeként Jugoszlávia elegendő napraforgóolajat állíthat elő a bel­földi szükséglet fedezésére. Az elmúlt évek során a hazai kereslet mintegy 30 százalékát kellett importból kielé­gíteni. Idén talán még exportra is jut valamennyi napraforgómag. Kukoricából — a csökkentett vetés­­terület ellenére — 7 500 000 tonna vár­ható, 10 százalékkal több, mint ta­valy. Árpából 550 000 tonnára számítanak a tavalyi 450 000 helyett, és zabból 330 000 tonnát várnak a tavalyi 295 000 tonnával szemben. . A cukorrépatermés 25 százalékkal nő tavalyhoz képest; az idén szedett mintegy 3 600 000 metrikus tonna ré­pából 460—470 ezer tonna cukrot lehet majd előállítani. (Reuter) A LENGYEL VAJELLÁTÁS Lengyelország lakossága 1969 első nyolc hónapjában 9 százalékkal több vajat fogyasztott, mint a múlt év azo­nos időszakában. A hosszantartó nyári szárazság miatt, amely erősen leron­totta a legelőket, az év vége felé bizo­nyos ellátási zavarokkal kell majd szá­molni — mondotta Lengyelország mi­­miniszterelnök-helyettese —, s a megnö­vekedett keresletet a hátralevő hóna­pokban nem lehet kielégíteni. A tele­víziónak adott nyilatkozatában Ma­­jevszki miniszterenök-helyettes a mar­garinfogyasztás fokozását javasolta, s elmondotta azt is, hogy illetékesek a margarin minőségének javítására és választékának bővítésére törekszenek (Reuter) arany, deviza SVÉDORSZÁG TARTALÉKAINAK APADÁSA Svédország arany- és devizatartalékai augusztus végén 4,034 milliárd svéd ko­ronát tettek ki. Ez összehasonlítva a múlt év augusztusi 6,242 milliárddal, 35 százalékos csökkenést jelent. Augusztusban a tartalékok 212 millió­val csökkentek, szemben a tavaly au­gusztusi 246 milliós növekedéssel. Egy év alatt a svéd Riks Bank tartalékai 1,516 milliárddal 2,337 milliárdra csök­kentek és nettó követelése a Nemzetközi Valuta Alappal szemben 336 millióval 567 millióra csökkent. A Kereskedelmi Bank külföldi tartalékai 325 millióval 1,120 milliárd koronára estek vissza. A devizatartalékok egy év alatt bekövet­kezett nagymértékű csökkenése az egyik oka annak, hogy a kormány szigorú in­tézkedéseket vezet be a valutaügyletek ellenőrzésére. (SZP) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK A Közös Piac adórendszeréről Az ELTE Állam és Jogtudományi Kara Pénzügyi Jogi Tanszékének ven­dégeként néhány napos látogatásra Bu­dapestre érkezett Max Frank, a Belga Egyetem Pénzügyi Tanszékének pro­fesszora, a Pénzügyminisztérium ál­lamtitkára, a Nemzetközi Állampénz­ügyi Intézet igazgatótanácsának tagja. „Az értéknövekedési adó mint az üzleti forgalom megadóztatásának megoldása a Közös Piacon” ezen a címen tartotta csütörtökön az egyetemen nagy érdek­lődéssel fogadott előadását. Bevezetőként emlékeztetett arra, hogy már a Római Szerződés a Közös Piac egyik fő feladatának tekintette az üz­leti forgalomra vonatkozó adók harmo­nizálását. A kérdés jelentőségét az adja meg, hogy a Közösség valamennyi or­szágában a forgalmi adó és a jövede­lemadó a legfontosabb adóforma. 1967- ben a tagországok közül az NSZK-ban, Luxemburgban és Hollandiában a ku­mulatív forgalmi adózás volt érvény­ben, Olaszországban és Belgiumban ve­gyes rendszerű, míg Franciaországban az értéknövekedési adó korlátozott rendszere működött. Az üzleti forgalom különböző mértékű megadóztatása gát­jává vált az integráció továbbfejleszté­sének. Különösen élesen vetődött fel ez akkor, amikor megkezdődött a tagálla­mok között a vámhatárok lebontása. A harmonizált adórendszer, a szakér­tők döntő többsége szerint, nem való­sulhat meg a kumulatív forgalmi adóz­tatás alapján, amelyben az adóterhek a különböző értékesítési fázisok számától függnek. Ez megkülönböztetés nélkül kedvez a vállalatok vertikális integráló­dásának, és hátrányosan befolyásolja az egyébként szükséges szakosítási törek­véseket. A gépi berendezések alkalma­zását és az energiafelhasználást meg­drágítja az emberi munkához képest, mivel az előbbieket a term­elési és ér­tékesítési folyamatok során "többszörö­sen sújtja az adó. Igen nehéz meghatá­rozni ilyen körülmények között az egyes termékek tényleges pénzügyi terheinek mértékét, a­mi a tranzakciók száma szerint változik. Szakértő bizottságok tanulmányoz­ták e kérdést — folytatta a professzor — és arra az egyhangú következte­tésre jutottak, hogy­­a tagországok többségében működő kumulatív for­galmi adórendszer nem egyeztethető össze az EGK alapvető célkitűzéseivel. A továbbfejlesztés irányára több le­hetőség merült fel, végül a kiskereske­delmi forgalmat is magában foglaló értéknövekedési adó bevezetése mel­lett döntöttek. Ennek az adórendszer­nek arányos hatása van a gazdasági környezet elemeire, az adó minden fázisában csak a termékhez hozzá­adott új értéket sújtja. A vállalatok adófizetéskor levonhatják a vásárlá­saik értékében korábban­­ már kifize­tett adóösszegeket. Az értéknövekedési adónak általános fogyasztási adójel­lege van, amely pontosan arányos a javak és a szolgáltatások áraival. A termelési és elosztási folyamat tranz­akcióinak száma nem befolyásolja az adóterhet. A Közös Piac 1967. április 11-i irányelvei meghatározzák a további fejlődés útját a harmonizált adórend­szer megteremtése felé. E szerint a kumulatív forgalmi adót értéknöve­kedési adóval helyettesítik. Ezt min­den tagállam a neki legmegfelelőbb időben, de legkésőbb 1970. január 1-ig köteles bevezetni. Az új adórendszer kiterjed a kiskereskedelmi forgalomra is, de a tagállamok átmenetileg csak a nagykereskedelmi fázisig terjedően alkalmazzák. A tagállamok szabadon állapítják meg az adóztatási tételek számát és szintjét, lehetőségük nyílik arra is, hogy bizonyos termékeket és szolgáltatásokat az adó alkalmazási területéről kivonjanak. Az exportnál és az importnál alapelv a rendelte­tési ország szerinti adóztatás. Az át­meneti intézkedések lehetővé tehetik, hogy a beruházások és az árukészle­tek adóvisszatérítésben részesüljenek. Különleges rendszert alkalmazhatnak a kisvállalatok és a mezőgazdasági termékek adóztatásánál. Későbbi fel­adat lesz a pénzügyi határok teljes megszüntetése az értéknövekedési adó tételeinek és szintjének egységesítése, az ehhez kapcsolódó rendelkezések közelítése egymáshoz. Inflációs tényező-e az értéknöveke­dési adó? A professzor erre a kérdésre igennel válaszol. Az átmenet bizonyos áremelkedéssel jár a magánfogyasztás­ban. Rövid távon az új beruházások és az export adóvisszatérítése árcsökke­néssel járhat ugyan, de ez az árcsök­kenés csak nagyon részleges. A terme­lési költségek alakulásában jelentős sze­repet játszanak a régebbi tőkejavakkal összefüggő amortizációs terhek, amelye­ket korábban nem részesítettek adóked­vezményben. A magánfogyasztás ár­emelkedése azzal a kockázattal is jár, hogy indukáló hatása van a jövedelmek és bérek alakulására, ez megdrágítja a termelési költségeket, elindítja az ár-bér spirált. Ilyen jelenségek tapasz­talhatók Hollandiában 1969. első felét vizsgálva, és ettől tartanak Belgiumban is a következő év elején, bár természe­tes, hogy az inflációs veszély nagysága függ az adott ország konjunkturális helyzetétől és más gazdasági-pénzügyi intézkedésektől. (Belgium — mint a VILÁGGAZDASÁG már jelentette — egy évvel el is halasztotta az új adó­típus bevezetését.) Kérdésekre válaszolva a professzor szólt arról, hogy az új adórendszer ál­talános bevezetése a Közös Piac terü­letén milyen hatással lehet a KGST országokkal folytatott kereskedelemre. Az adórendszer növeli a tagországok exportlehetőségeit, az adóvisszatérítés­sel az exportálandó termékek verseny­képesebbek lesznek, ugyanakkor a kül­földről származó áruk adóterhe maga­sabb. Ez a devalvációhoz hasonló ha­tással jár a külgazdasági kapcsolatok­ban és így más országokat kedvezőt­lenül érinthet. BOM AZ ARGENTIN GYAPJÚTERMELÉS FEJLŐDÉSE A 38. Nemzetközi Gyapjúipari Kon­ferencián Párizsban, az Argentin Gyap­­júipari Szövetség küldötte ismertette az argentin gyapjútermelés és piac elmúlt húsz évi fejlődését, a jelenlegi helyze­tet és a jövő kilátásait. A konferenciáról kiadott hivatalos tájékoztató összehasonlította az 1943— 1944-es gyapjútermelési adatokat a je­lenlegi időszak adataival a négy leg­fontosabb exportáló ország vonatkozá­sában. Ausztráliában, Új-Zélandban és Dél- Afrikában az utóbbi húsz évben sza­badkereskedelem folyt, export-import­korlátozások nélkül. Argentínában ugyanazon időszakban majdnem állan­dóan korlátozott volt az exportpiac, különleges kiviteli megszorításokkal (kiviteli engedélyek, exportkvóták, mi­nimális árak), melyek nem voltak ser­kentő hatással a termelésre. Az állam beavatkozása elkedvetlení­tette a külföldi vevőket, ezért azok gyapjúszükségletüket más országokból elégítették ki. Magában az országban is visszafejlődött a gyapjúipar. Az inflá­ció a belső fogyasztás kismértékű növe­kedését okozta, ez a legtöbb iparválla­latot régi gépberendezésének tovább­felhasználására sarkallta. Ugyanakkor a magas behozatali vámok meggátolták a géppark korszerűsítését, pedig ez fel­tétlenül szükséges lett volna. Az inflá­ció csalóka hatása, jelentős haszonrésze­sedések kiosztását tette lehetővé, ame­lyek azonban a valóságban tőkerésze­sedések voltak. Az ország jelenlegi közgazdaságpoli­tikája megújulási fázisban van, az ille­tékesek intézkedéseinek célja az utolsó időkben elszenvedett veszteségek hely­rehozása. Az 1967 óta érvényben levő új gazdaságpolitikával az argentin gyapjúipar belső piaca már sokkal ki­egyensúlyozottabb, és a kormány libe­ralizációs programja a textil-gépberen­dezések behozatala terén lehetővé teszi az üzemek gépberendezésének korsze­rűsítését. Ennek következtében nő a ter­melékenység és jobb a gépkihasználás. Az amúgy is csökkenő tendenciát mu­tató gyapjútermelés az utolsó két évben ismét csökkent. Ebben két, csak átme­netileg ható tényező játszott szerepet: az első, a nagy szárazság volt, amely az ország hatalmas területeit tette termé­ketlenné és a gyapjútermelés nagy­mértékű csökkenését is okozta a finom keresztezett gyapjúfajták területén; a második, a keresztezett gyapjú árának csökkenése, amelynek következtében a termelés is körülbelül 16 százalékkal volt kevesebb. Miután a két fent említett tényezőt sikerült kiküszöbölni­, minden remény megvan arra, hogy a kereskedelem fo­kozódó liberalizálása következtében, a pénz stabilizálódásával, az export meg­könnyítésével (az eddigi exportvámok eltörlésével) lehetővé teszik Argentína számára elvesztett pozícióinak vissza­szerzését. Az új általános­ gazdasági irányvonallal összhangban az Argentin Gyapjúipari Szövetség fokozott mérték­ben működik együtt a Nemzetközi Gyapjú Titkársággal. Ez lehetővé teszi a gyapjútermelők számára a legújabb technikai eredmények gyümölcsöző ki­használását, amelyeket Ausztráliában, Új-Zélandban, Dél-Afrikában már meg­valósítottak­. Ugyanakkor a gyapjúipar számíthat a Nemzetközi Gyapjú Titkár­ság műszaki szakembereinek segítsé­gére és felhasználhatja a „Gyapjú­piacot”. NYITOTT GYAPJÚ TERMELÉS (millió tonnában) 1943—1944 időszak 1968—1969 időszak Különbség Ausztrália 530 850 + 60% Új-Zéland 149 333 + 123% Dél-Afrika 100 139 + 39% Argentína 232 180 - 22% textíliák AZ ÚJ-ZÉLANDI GYAPJÚ ÁRA Az új-zélandi gyapjúárveréseken a július 1. és szeptember 30. között elért átlagár libránként 26,3 új-zélandi cent volt, szemben a múlt év azonos idő­szakában elért 23,7 centtel. A jelentés­hez az új-zélandi Gyapjúbizottság hoz­záfűzi, hogy az ebben az időszakban értékesített 110 082 bála az árverésre bocsátott teljes mennyiségnek csak 6 százalékát tette ki. (Reuter)

Next