Világgazdaság, 1969. október (1. évfolyam, 185-207. szám)
1969-10-10 / 192. szám
: 1969. OKTÓBER 10. fémek EZ EGY NÖVELI FÉMIMPORTJÁT A Közös Piac Brüsszeli Bizottsága javasolja, hogy az egyes tagállamok növeljék a nyersalumínium és bizonyos vasötvözetek idei importkontingensét. A miniszterek tanácsához benyújtott javaslat értelmében az alumíniumkontingenst 130 000 metrikus tonnáról 198 000 tonnára kell növelni, s a megnövekedett mennyiség egésze a Közösség tartaléka lesz, amelyből az egyes tagállamok szükségleteik szerint részesülnek. A termelés növelésének ösztönzésére a Brüsszeli Bizottság az alumínium, a ferroszilícium és a ferroszilikomangán importkontingensét alacsonyabbra szabta a várható keresletnél. A ferroszilícium-kontingens 23 000 tonnával, 43 000 tonnára emelkedik, a ferroszilikomangán-kontingens pedig 37 000 tonnával, 87 000 tonnára. A megnövekedett mennyiség itt is a központi tartalék részét képezi. A Brüsszeli Bizottság javasolta azt is, hogy 3000 tonnáról 4670 tonnára emeljék az ugyancsak központi készleteibe jutó szuperfinomítású ferrokróm importkontingensét. (Reuter) NYUGAT-NÉMETORSZÁG VAS- ÉS ACÉLTERMELÉSE A nyugatnémet nyersacélgyártás szeptemberben 3 800 000 tonnára esett vissza az augusztusi 3 857 000 tonnáról, de még így is meghaladta a tavalyi szeptemberi 3 450 000 tonnát — jelenti a szövetségi statisztikai hivatal. A napi átlagtermelés ideiglenes adatok szerint a tavalyi 125 682 tonnáról idén szeptemberben 135 700 tonnára emelkedett. A nyersvasgyártás szeptemberben csak 2 840 000 tonnát ért el az augusztusi 2 960 000, illetve a tavaly szeptemberi 2 500 000 tonnával szemben. (Reuter) NIKKEL, BIZMUT, SZELÉN A nikkel szabadpiaci árhatárai 5400—6000 fontra szűkültek long tonnánként, minőségtől és szállítási feltételektől függően. Az előző napi ár 5300—6000 font volt. A kereskedők a folyó negyedévi szállításra magasabb árat kaphatnak, minthogy a jelek szerint a Szovjetunió mindent eladott már erre a negyedre és még nem közölte, milyen árat jegyez 1970 első negyedévi szállításra. Az érdeklődés továbbra is általános. A szabadpiaci bizmut is tovább drágult: a libránkénti dejár az előző napi 6,35—6,50 dollár helyett 6,40— 6,50 dollár. Igen sok az érdeklődés, főleg a kontinensről. A kereskedelmi minőségű szelén ára a szabadpiacon fiilránként 6,90—7,10 dollár, df paritásban. Az előző árszint 10 centtel alacsonyabb volt; az áremelkedés a folyamatos érdeklődés és az elégtelen kínálat következménye. HETI JELENTÉS AZ AMERIKAI ACÉLTERMELÉSRŐL Az Egyesült Államokban az október 4-én végződő héten összesen 2 765 000 tonna nyersacélt öntöttek, 1,3 százalékkal többet az előző héten gyártott 2 730 000 tonnánál — jelenti az amerikai Vas- és Acélintézet. Az év elejétől október 4-ig az acéltermelés 106 673 000 tonnát tett ki, 3,9 százalékkal többet, a múlt év azonos időszakában gyártott 102 654 000 tonnánál. A vizsgált héten az ipar indexe — az 1957—1959-es évek átlagához viszonyítva — 148,4 pontra emelkedett az előző heti 146,5 pontról. (Reuter) mezőgazdasági cikkek DRÁGULT A HOLLAND EXPORTVAJ Az Angliába irányuló holland vaj exportárát cwt-ként 10 shillinggel emelték. A friss írós vaj ezentúl csomagolva cwt-ként, fol paritásban, 343—345 shilling, ömlesztve 325—331 shilling. A holland vaj iránti erős kereslet és a dán vaj exportárának emelkedése, melyről a VILÁGGAZDASÁGban hírt adtunk, vezette arra a hollandokat, hogy emeljék az Angliába irányuló szállítmányok árát. (Reuter) ARGENTÍNA IDEI TUNGDIŐTERMÉSE Az argentínai földművelésügyi minisztérium az 1968—1969. évi tungdiótermést 68 300 metrikus tonnára becsüli. Az idei termés — a bimbózás idején fellépett fagy miatt — 50,2 százalékkal marad alatta a tavalyi 137 150 tonnának és 39,5, illetve 37 százalékkal kevesebb az elmúlt öt, illetve az elmúlt tíz év átlagos termésénél. Kereskedelmi körök szerint a múlt havi fagy nem okozott károkat. (Reuter) VISSZAESETT AZ OLÍVAOLAJ-FOGYASZTÁS A fő olívaolaj-termelő országok: Algéria, Görögország, Olaszország, Marokkó, Portugália, Spanyolország, Tunisz és Törökország fogyasztása katasztrofálisan zsugorodik — jelentette ki Leonardis, az Étolajtermelők Nemzetközi Szövetségének alelnöke. Az 50-es évek elején — mondotta — három és félszer annyi olívaolaj fogyott, mint más növényi olaj. Ma mindkét olajfajtából egyenlő mennyiséget fogyasztanak. 1959 és 1968 között az olívaolaj-felhasználás 40 ezer tonnával csökkent, ezzel szemben a többi növényi olajé csaknem a kétszeresére emelkedett. Több mint 200 biológus, fiziológus és táplálkozási szakértő részvételével konferenciakezdődik a hét végén az olaszországi Lucca-ban. A konferencia, amelynek napirendjén az olívaolaj tápértékének és biológiai hasznosságának bizonyítása szerepel, az alelnök véleménye szerint jelentősen hozzájárul az étolaj-értékesítés fellendítésére indított nemzetközi kampány sikeréhez. A konferenciát az 1969— 1970-es Nemzetközi Étolaj-év jegyében rendezik. (Reuter) A KÖZÖS PIAC CUKORELADÁSAI A Közös Piac Brüsszeli Bizottsága valószínűleg október 22-én kezdi meg a rendszeres heti cukoreladásokat, mondják jól értesült brüsszeli körökben. Az eladások technikai részleteit még nem dolgozták ki. Az egyes eladások az állandó versenytárgyalás keretén belül zajlanak, s a szerződéseket az egyhetes perióduson belül összegyűlt ajánlatok nyomán kötik. Egyelőre nem rögzítették sem a hetenkénti, sem pedig az összesen piacra kerülő cukor mennyiségét. (Reuter) A MAROKKÓI GYÜMÖLCS ÉRTÉKESÍTÉSE Marokkó citrusgyümölcs termése az 1969—70. időszakban 675—700 ezer metrikus tonnát tesz ki. Az előző évben 530 ezer tonna, ezt megelőzőleg pedig 610 000 tonna termett. Egyedül mandarinból elérik idén a 100 000 tonnát, 30 százalékkal, többet mint előző évben. Az ország kereskedelmi és exporthivatalának egyik vezetője szerint a jó termés hozzájárul az ország fejlesztésére vonatkozó általános program megvalósításához. Az exporttermés 1975-ben előreláthatólag eléri az egymillió tonnát, szemben a 4—5 évvel ezelőtt elért 400—500 ezer tonnával. A kitűnő terméshez és a korai beéréshez hozzájárult a rendkívül kedvező időjárás is. A gyümölcsök nagysága kielégítő, és illetékes körökben úgy látják, hogy az európai piacokon keresett összes méretek rendelkezésre fognak állni. Az idén már számoltak a Közös Piac által kivetett vámok mérséklésével, ezzel szemben Franciaországba irányuló export esetén 4 százalék vámtöbbletet kell fizetniök, amely most lépett érvénybe. Nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a nyugatnémet exportot növeljék, ez azonban Marokkónak a francia piacon elfoglalt eddigi helyét a 4 százalékos új vám ellenére sem gyengíti. Három év óta terjeszkednek az angol piacon is és ezt a tevékenységet nem akarják megszakítani. Az angol piacra való behatolás a termés rohamos emelkedése folytán vált szükségessé, továbbá azért, mert remélik, hogy Anglia előbb-utóbb a Közös Piac tagja lesz. (Reuter) A nyugatnémet zöldség- és gyümölcspiac A szeptember 24-től 30-ig terjedő héten tejessalátából a piacokra vitt menynyiség nem kelt el. Sok volt a hibás és az alacsony darabsúlyú áru. Az árak csökkentek. A belföldi szabadföldi salátát 24 darabos rekeszekben 5,78 márkáért adták, az előző hetinél 0,57 márkával olcsóbban A holland üvegházi saláta ára 6,63 márka volt (elmúlt hét: 8,39 márka). Salátauborkából — főleg holland áruból — lanyha kereslet mellett jelentős mennyiség eladatlan maradt. Könnyen elhelyezhető volt a jó minőségű belföldi szabadföldi paradicsom. A holland és a belga üvegházi áru iránt a vártnál kisebb volt a vásárlók érdeklődése. A belföldi paradicsomot mázsánként 63,10 márkáért adták az előző hetinél 2,09 márkával olcsóbban. A holland üvegházi paradicsom ára 6 kg-os rekeszben 5,59 márkára emelkedett, az előző heti 4,91 márkáról. Fejeskáposztából a keresletet messze meghaladó kínálat volt. Karfiolnál az ellátmány szűkösnek bizonyult. Az árak emelkedtek, a belföldi áru száz darabonként 121,57 márkáért cserélt gazdát, az előző hetinél 3,05 márkával többért. Bokor- és karababból meglepetésszerűen nagy mennyiséget kínáltak. A kereslet — főként a belföldi áru iránt — kielégítően alakult. A zöldpaprika változatlan áron könnyen vevőre talált. Póréból és gumószellerből az igényeket meghaladó mennyiséget kínáltak. Kelbimbóból import- és belföldi áru is került a piacokra, a háziasszonyok csak mérsékelten vásároltak. Az almapiacon a már előzőleg kialakult túlkínálat — a bel- és külföldi áruból egyaránt — folytatódott. Nyomott árak mellett számottevő mennyiség maradt eladatlan. A heti átlagár valamennyi a piacokra került fajtánál csökkent, mázsánként 33,50—54,30 márkára az előző heti 36,09—62,18 márkával szemben. A körte piacán az elhelyezési lehetőségek kissé javultak; a friss és jó minőségű árut szívesen vásárolták, a hibás tételek eladatlanul maradtak. A heti átlagár csökkent, a belföldi körtét mázsánként 49,44 márkáért adták, az előző hetinél 1,99 márkával olcsóbban. A korlátozott mennyiségben kínált őszibarack maradéktalanul vevőre talált. A belföldi árunál kisebb áremelkedés volt, az olasz őszibarack ára viszont kissé csökkent. A piacra vitt belföldi szilva csaknem teljesen elkelt. Az importáru minősége sok tételnél a kívánalmak alatt maradt. Az átlagárak csökkentek. A belföldi szilvát heti átlagban mázsánként 51,61 márkáért adták, az előző hetinél 6,31 márkával olcsóbban. Szőlőből az olasz áru dominált. Bőséges ellátmány mellett a kereslet is kielégítő volt. Az árak kissé csökkentek (Zentralblatt für den deutschen Erwerbsgartenbau) Bolívia saját kezébe veszi az ónérc feldolgozását A bolíviai kormány határozata értelmében november elsejétől kezdve az új, állami tulajdonban lévő ónfeldolgozó üzemnek előjoga van minden Bolíviából származó ónérc átvételére és feldolgozására. Exportra csak az az ónérc kerülhet, amelyre az állami vállalat nem tart igényt. A vállalat az önércet ugyanazon feltételek mellett veszi át, mint amelyek a bolíviai bányák és a külföldi feldolgozó üzemek közötti szerződésekben foglaltatnak. Az új rendelkezés legnagyobb mértékben az angol William Harvey céget érinti, amely több év óta Bolíviának majdnem teljes önérctermelését feldolgozta. (Reuter) AMERIKAI JELENTÉS JUGOSZLÁVIA TERMÉSKILÁTÁSAIRÓL Jugoszlávia idei mezőgazdasági éve sikeresnek mondható — közli nem hivatalos információ alapján azamerikai földművelésügyi minisztérium. Búzából idén 4 890 000 metrikus tonna rekordtermés várható a tavalyi 4 360 000 tonnával szemben. A jelentős áthozatali készletekkel együtt az idei termés elegendő arra, hogy az országbelföldi szükségleteit fedezze az 1969—1970-es évben. Napraforgóból ugyancsak rekord, 420 000 tonna várható, ami 111 000 tonnával több a tavalyi szintén elég jelentős mennyiségnél. A jó termés eredményeként Jugoszlávia elegendő napraforgóolajat állíthat elő a belföldi szükséglet fedezésére. Az elmúlt évek során a hazai kereslet mintegy 30 százalékát kellett importból kielégíteni. Idén talán még exportra is jut valamennyi napraforgómag. Kukoricából — a csökkentett vetésterület ellenére — 7 500 000 tonna várható, 10 százalékkal több, mint tavaly. Árpából 550 000 tonnára számítanak a tavalyi 450 000 helyett, és zabból 330 000 tonnát várnak a tavalyi 295 000 tonnával szemben. . A cukorrépatermés 25 százalékkal nő tavalyhoz képest; az idén szedett mintegy 3 600 000 metrikus tonna répából 460—470 ezer tonna cukrot lehet majd előállítani. (Reuter) A LENGYEL VAJELLÁTÁS Lengyelország lakossága 1969 első nyolc hónapjában 9 százalékkal több vajat fogyasztott, mint a múlt év azonos időszakában. A hosszantartó nyári szárazság miatt, amely erősen lerontotta a legelőket, az év vége felé bizonyos ellátási zavarokkal kell majd számolni — mondotta Lengyelország miminiszterelnök-helyettese —, s a megnövekedett keresletet a hátralevő hónapokban nem lehet kielégíteni. A televíziónak adott nyilatkozatában Majevszki miniszterenök-helyettes a margarinfogyasztás fokozását javasolta, s elmondotta azt is, hogy illetékesek a margarin minőségének javítására és választékának bővítésére törekszenek (Reuter) arany, deviza SVÉDORSZÁG TARTALÉKAINAK APADÁSA Svédország arany- és devizatartalékai augusztus végén 4,034 milliárd svéd koronát tettek ki. Ez összehasonlítva a múlt év augusztusi 6,242 milliárddal, 35 százalékos csökkenést jelent. Augusztusban a tartalékok 212 millióval csökkentek, szemben a tavaly augusztusi 246 milliós növekedéssel. Egy év alatt a svéd Riks Bank tartalékai 1,516 milliárddal 2,337 milliárdra csökkentek és nettó követelése a Nemzetközi Valuta Alappal szemben 336 millióval 567 millióra csökkent. A Kereskedelmi Bank külföldi tartalékai 325 millióval 1,120 milliárd koronára estek vissza. A devizatartalékok egy év alatt bekövetkezett nagymértékű csökkenése az egyik oka annak, hogy a kormány szigorú intézkedéseket vezet be a valutaügyletek ellenőrzésére. (SZP) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK A Közös Piac adórendszeréről Az ELTE Állam és Jogtudományi Kara Pénzügyi Jogi Tanszékének vendégeként néhány napos látogatásra Budapestre érkezett Max Frank, a Belga Egyetem Pénzügyi Tanszékének professzora, a Pénzügyminisztérium államtitkára, a Nemzetközi Állampénzügyi Intézet igazgatótanácsának tagja. „Az értéknövekedési adó mint az üzleti forgalom megadóztatásának megoldása a Közös Piacon” ezen a címen tartotta csütörtökön az egyetemen nagy érdeklődéssel fogadott előadását. Bevezetőként emlékeztetett arra, hogy már a Római Szerződés a Közös Piac egyik fő feladatának tekintette az üzleti forgalomra vonatkozó adók harmonizálását. A kérdés jelentőségét az adja meg, hogy a Közösség valamennyi országában a forgalmi adó és a jövedelemadó a legfontosabb adóforma. 1967- ben a tagországok közül az NSZK-ban, Luxemburgban és Hollandiában a kumulatív forgalmi adózás volt érvényben, Olaszországban és Belgiumban vegyes rendszerű, míg Franciaországban az értéknövekedési adó korlátozott rendszere működött. Az üzleti forgalom különböző mértékű megadóztatása gátjává vált az integráció továbbfejlesztésének. Különösen élesen vetődött fel ez akkor, amikor megkezdődött a tagállamok között a vámhatárok lebontása. A harmonizált adórendszer, a szakértők döntő többsége szerint, nem valósulhat meg a kumulatív forgalmi adóztatás alapján, amelyben az adóterhek a különböző értékesítési fázisok számától függnek. Ez megkülönböztetés nélkül kedvez a vállalatok vertikális integrálódásának, és hátrányosan befolyásolja az egyébként szükséges szakosítási törekvéseket. A gépi berendezések alkalmazását és az energiafelhasználást megdrágítja az emberi munkához képest, mivel az előbbieket a termelési és értékesítési folyamatok során "többszörösen sújtja az adó. Igen nehéz meghatározni ilyen körülmények között az egyes termékek tényleges pénzügyi terheinek mértékét, ami a tranzakciók száma szerint változik. Szakértő bizottságok tanulmányozták e kérdést — folytatta a professzor — és arra az egyhangú következtetésre jutottak, hogya tagországok többségében működő kumulatív forgalmi adórendszer nem egyeztethető össze az EGK alapvető célkitűzéseivel. A továbbfejlesztés irányára több lehetőség merült fel, végül a kiskereskedelmi forgalmat is magában foglaló értéknövekedési adó bevezetése mellett döntöttek. Ennek az adórendszernek arányos hatása van a gazdasági környezet elemeire, az adó minden fázisában csak a termékhez hozzáadott új értéket sújtja. A vállalatok adófizetéskor levonhatják a vásárlásaik értékében korábban már kifizetett adóösszegeket. Az értéknövekedési adónak általános fogyasztási adójellege van, amely pontosan arányos a javak és a szolgáltatások áraival. A termelési és elosztási folyamat tranzakcióinak száma nem befolyásolja az adóterhet. A Közös Piac 1967. április 11-i irányelvei meghatározzák a további fejlődés útját a harmonizált adórendszer megteremtése felé. E szerint a kumulatív forgalmi adót értéknövekedési adóval helyettesítik. Ezt minden tagállam a neki legmegfelelőbb időben, de legkésőbb 1970. január 1-ig köteles bevezetni. Az új adórendszer kiterjed a kiskereskedelmi forgalomra is, de a tagállamok átmenetileg csak a nagykereskedelmi fázisig terjedően alkalmazzák. A tagállamok szabadon állapítják meg az adóztatási tételek számát és szintjét, lehetőségük nyílik arra is, hogy bizonyos termékeket és szolgáltatásokat az adó alkalmazási területéről kivonjanak. Az exportnál és az importnál alapelv a rendeltetési ország szerinti adóztatás. Az átmeneti intézkedések lehetővé tehetik, hogy a beruházások és az árukészletek adóvisszatérítésben részesüljenek. Különleges rendszert alkalmazhatnak a kisvállalatok és a mezőgazdasági termékek adóztatásánál. Későbbi feladat lesz a pénzügyi határok teljes megszüntetése az értéknövekedési adó tételeinek és szintjének egységesítése, az ehhez kapcsolódó rendelkezések közelítése egymáshoz. Inflációs tényező-e az értéknövekedési adó? A professzor erre a kérdésre igennel válaszol. Az átmenet bizonyos áremelkedéssel jár a magánfogyasztásban. Rövid távon az új beruházások és az export adóvisszatérítése árcsökkenéssel járhat ugyan, de ez az árcsökkenés csak nagyon részleges. A termelési költségek alakulásában jelentős szerepet játszanak a régebbi tőkejavakkal összefüggő amortizációs terhek, amelyeket korábban nem részesítettek adókedvezményben. A magánfogyasztás áremelkedése azzal a kockázattal is jár, hogy indukáló hatása van a jövedelmek és bérek alakulására, ez megdrágítja a termelési költségeket, elindítja az ár-bér spirált. Ilyen jelenségek tapasztalhatók Hollandiában 1969. első felét vizsgálva, és ettől tartanak Belgiumban is a következő év elején, bár természetes, hogy az inflációs veszély nagysága függ az adott ország konjunkturális helyzetétől és más gazdasági-pénzügyi intézkedésektől. (Belgium — mint a VILÁGGAZDASÁG már jelentette — egy évvel el is halasztotta az új adótípus bevezetését.) Kérdésekre válaszolva a professzor szólt arról, hogy az új adórendszer általános bevezetése a Közös Piac területén milyen hatással lehet a KGST országokkal folytatott kereskedelemre. Az adórendszer növeli a tagországok exportlehetőségeit, az adóvisszatérítéssel az exportálandó termékek versenyképesebbek lesznek, ugyanakkor a külföldről származó áruk adóterhe magasabb. Ez a devalvációhoz hasonló hatással jár a külgazdasági kapcsolatokban és így más országokat kedvezőtlenül érinthet. BOM AZ ARGENTIN GYAPJÚTERMELÉS FEJLŐDÉSE A 38. Nemzetközi Gyapjúipari Konferencián Párizsban, az Argentin Gyapjúipari Szövetség küldötte ismertette az argentin gyapjútermelés és piac elmúlt húsz évi fejlődését, a jelenlegi helyzetet és a jövő kilátásait. A konferenciáról kiadott hivatalos tájékoztató összehasonlította az 1943— 1944-es gyapjútermelési adatokat a jelenlegi időszak adataival a négy legfontosabb exportáló ország vonatkozásában. Ausztráliában, Új-Zélandban és Dél- Afrikában az utóbbi húsz évben szabadkereskedelem folyt, export-importkorlátozások nélkül. Argentínában ugyanazon időszakban majdnem állandóan korlátozott volt az exportpiac, különleges kiviteli megszorításokkal (kiviteli engedélyek, exportkvóták, minimális árak), melyek nem voltak serkentő hatással a termelésre. Az állam beavatkozása elkedvetlenítette a külföldi vevőket, ezért azok gyapjúszükségletüket más országokból elégítették ki. Magában az országban is visszafejlődött a gyapjúipar. Az infláció a belső fogyasztás kismértékű növekedését okozta, ez a legtöbb iparvállalatot régi gépberendezésének továbbfelhasználására sarkallta. Ugyanakkor a magas behozatali vámok meggátolták a géppark korszerűsítését, pedig ez feltétlenül szükséges lett volna. Az infláció csalóka hatása, jelentős haszonrészesedések kiosztását tette lehetővé, amelyek azonban a valóságban tőkerészesedések voltak. Az ország jelenlegi közgazdaságpolitikája megújulási fázisban van, az illetékesek intézkedéseinek célja az utolsó időkben elszenvedett veszteségek helyrehozása. Az 1967 óta érvényben levő új gazdaságpolitikával az argentin gyapjúipar belső piaca már sokkal kiegyensúlyozottabb, és a kormány liberalizációs programja a textil-gépberendezések behozatala terén lehetővé teszi az üzemek gépberendezésének korszerűsítését. Ennek következtében nő a termelékenység és jobb a gépkihasználás. Az amúgy is csökkenő tendenciát mutató gyapjútermelés az utolsó két évben ismét csökkent. Ebben két, csak átmenetileg ható tényező játszott szerepet: az első, a nagy szárazság volt, amely az ország hatalmas területeit tette terméketlenné és a gyapjútermelés nagymértékű csökkenését is okozta a finom keresztezett gyapjúfajták területén; a második, a keresztezett gyapjú árának csökkenése, amelynek következtében a termelés is körülbelül 16 százalékkal volt kevesebb. Miután a két fent említett tényezőt sikerült kiküszöbölni, minden remény megvan arra, hogy a kereskedelem fokozódó liberalizálása következtében, a pénz stabilizálódásával, az export megkönnyítésével (az eddigi exportvámok eltörlésével) lehetővé teszik Argentína számára elvesztett pozícióinak visszaszerzését. Az új általános gazdasági irányvonallal összhangban az Argentin Gyapjúipari Szövetség fokozott mértékben működik együtt a Nemzetközi Gyapjú Titkársággal. Ez lehetővé teszi a gyapjútermelők számára a legújabb technikai eredmények gyümölcsöző kihasználását, amelyeket Ausztráliában, Új-Zélandban, Dél-Afrikában már megvalósítottak. Ugyanakkor a gyapjúipar számíthat a Nemzetközi Gyapjú Titkárság műszaki szakembereinek segítségére és felhasználhatja a „Gyapjúpiacot”. NYITOTT GYAPJÚ TERMELÉS (millió tonnában) 1943—1944 időszak 1968—1969 időszak Különbség Ausztrália 530 850 + 60% Új-Zéland 149 333 + 123% Dél-Afrika 100 139 + 39% Argentína 232 180 - 22% textíliák AZ ÚJ-ZÉLANDI GYAPJÚ ÁRA Az új-zélandi gyapjúárveréseken a július 1. és szeptember 30. között elért átlagár libránként 26,3 új-zélandi cent volt, szemben a múlt év azonos időszakában elért 23,7 centtel. A jelentéshez az új-zélandi Gyapjúbizottság hozzáfűzi, hogy az ebben az időszakban értékesített 110 082 bála az árverésre bocsátott teljes mennyiségnek csak 6 százalékát tette ki. (Reuter)