Világgazdaság, 1969. december (1. évfolyam, 227-245. szám)

1969-12-03 / 228. szám

1969. DECEMBER 3. A LONDONI FÉMTŐZSDE JE­LENTÉSE KEDDEN - TECHNIKAI HIBA MIATT - NEM ÉRKEZETT MEG. ANTIMON, WOLFRAM, NIKKEL, SZELÉN, PLATINA London, december 2. — A Kínai Nép­­köztársaságból­­ származó minimálisan 99,6 százalékos tisztaságú áraimon fém ára a londoni szabad piacon az előző napi 1950—2100 font sterlingről 2000— 2150 fontra emelkedett, metrikus ton­nánként, dif paritásban. Az érdeklődés — különösen Kelet-Európából — to­vábbra is élénk, az ellátmány elégtelen. A wolframérc­eis-Európa ára long tonnaegységenként újabb 10 shillinggel emelkedett a londoni szabad piacon. Az ellátmány szűkössége miatt az eladók tartózkodásába ütköznek a vevők. A szabadpiaci nikkel árelképzelése közötti különbözet az előző 5750—6600 font sterlingről 5700—6250 fontra szű­kült leng tonnánként, minőségtől és szállítási feltételektől függően. Az ol­­csóbb ajánlatok, amelyek régebben a távolabbi határidős szállításokra össz­pontosultak, most a közeli határidős szállításokra kezdenek érvényesülni. A lanyhuláshoz hozzájárult az is, hogy bár mutatkozik némi fogyasztói érdeklődés, az általános irányzat az, hogy csak az azonnali, sürgős szükségleteket fedezik. A szabadpiaci, kereskedelmi minőségű szelén ára Londonban libránként 21—25 dollár lett, d­f paritásban. Az 1—2 dol­láros áremelkedés az érdeklődés növe­kedését és az elégtelen ellátmányt tük­rözi. A platina szabadpiaci ára 2 font ster­linggel, 73,79 fontra emelkedett prog­anciánként. A londoni irányzat a New York-i szilárdabb tendenciát követi. (Reuter) FÉMÁREMELÉSEK AZ USA-BAN Az Allegheny Kudlum Steel Corp. és a Jones and Laughlin Steel Corp. be­jelentette, hogy december 14-től 4, il­letve 5 és fél százalékkal emeli a nik­­keltartalmú rozsdamentes acélgyártmá­nyok alapárát. Az AMAX kétféle áremelést is be­jelentett: január 1-től az ólom- és ón­lemezek árát 5—15 százalékkal, decem­ber 1-től pedig a kadmium árát emelte 50 centtel, libránként 4 dollárra. Ez utóbbi lépéssel — állítja a cég — köze­lebb hozta egymáshoz az amerikai és az európai árat. Az­­ AMAX kadmiumáremeléséhez csatlakozott az ASARCO és az Ameri­can Zinc Co. is. (Reuter) SZOVJET OLAJKUTATÁS Szovjet olajkutatók abban remény­kednek, hogy az ország távol-keleti ré­szében, az Amur alsó folyása mentén, ipari nyersanyagok továbbá a Japán-tenger és az Ohotszki­­tenger mentén újabb olaj- és gázkészle­teket találnak. A TASZSZ a napokban jelentette, hogy Habarovszktól 640 kilo­méternyire nyugatra olajkutat nyitot­tak, amelynek terméke most van vizs­gálat alatt. Szahalin szigetét kivéve a szovjet Távol-Keleten eddig olaj- vagy gázkészletről nem tudtak. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy a Szovjetunió egy 90 kilométeres csatornával össze akarja kötni az Amur­folyót a Csendes-óceánnal. Ezt múlt hó végén Moszkvában hivatalosan bejelen­tették. A csatorna körülbelül 800 kilo­méternyire készülne a kínai határtól és a Csendes-óceán felé haladó szállítási utat 1000—1500 kilométerrel megrövidí­tené. További előnye volna, hogy át­hidalná az Amur deltájában jelentkező eliszaposodás és eljegesedés folytán elő­álló problémákat. (Reuter) A GUMIÁR ALAKULÁSA A singapore-i gumipiacon december 1-én a I­­RSS minőségű nyersgumi árát decemberi szállításra libránként 603/8 malaysiai centtel jegyezték, az ár az előző heti záráshoz képest nem változott. Colombói kereskedelmi források szerint egyébként az elkövetkezendő néhány hét alatt a gumiárak csök­kenni fognak. Az áresést elősegíti a Vietnamban tartózkodó amerikai csa­patok visszavonására vonatkozó elgon­dolás is. Emellett csökkentőleg hat még az a lehetőség, hogy a GSA a stratégiai gumikészletek állományát csökkenti, hogy Európában pénzszűke van; továbbá az angol gépkocsi­ipar helyzete, az olaszországi sztrájkhul­lám és az a körülmény, hogy a Szov­jetunió Singapore-ban nem jelentkezik vásárlóként. (Reuter) Kiújul a „csirkeháború”az USA és a Hatok között? Az Egyesült Államok bejelentette, hogy a broiler csirke Görögországba irányuló exportját a jövőben állami támogatásban részesíti. Ezzel újabb területre terjedt ki a Közös Piaccal vívott baromfiexport-háború — jelenti a Reuter-iroda. Az USA már tavaly megkezdte a svájci baromfiexport támogatását, mert fennállott az a veszély, hogy elveszíti e hasznos piacot a Közös Piac ver­senyével szemben. A baromfiexport körüli viták 1962-ben élesedtek ki, amikor a Közös Piac megkezdte a külföldi áru kiszorítását a hat tag­állam baromfipiacáról, majd meg­indult a tagállamok exportjának szub­vencionálása. Amerikai közlés szerint 1960 és 1964 között Görögország baromfiexportjá­nak 53 százaléka származott az USA- ból, ez a hányad az idén a 7 száza­lékot sem éri el, nagyrészt a Hatok fokozódó exportja következtében. Nemcsak a baromfi , a citrusgyü­­mölcsök kereskedelme is összetűzésre ad okot az EGK és az Egyesült Ál­lamok között. Genfi tájékozott forrá­sok szerint az Egyesült Államok, amely a citrusgyümölcsök nagy ex­portőre, a GATT-tanácskozáson meg­torló kereskedelmi intézkedésekkel fenyegetőzik abban az esetben, ha a Közös Piac továbbra is alkalmazza a „megkülönböztető” vámok politikáját. Lehetséges, hogy felhívja a Közös Piacot, vegye ismét fontolóra az Izrael és Spanyolország számára engedélye­zett 40 százalékos vámcsökkentés kér­dését. Az EFTA kereskedelme az év első kilenc hónapjában Az EFTA tagállamainak kivitele 1969 első kilenc hónapjában jelentős emelkedést mutat az előző két évhez képest — közli az EFTA genfi köz­pontja. A tavalyi azonos időszakhoz hasonlítva az export (15 százalékkal) 27 milliárd 600 millió dollárra, az import (9,5 százalékkal) 32 milliárd dollárra nőtt. A növekedés, különösen az export gyarapodása, jóval meg­haladja 1967 és 1968 azonos időszaká­nak mintegy 5 százalékos emelkedését. Az EFTA tagállamai — Ausztria, Dánia, Norvégia, Portugália, Svédor­szág, Svájc és Anglia — közötti ke­reskedelem (15,7 százalékkal) 7 mil­liárd 235 millió dollárra nőtt. Erősen nőtt a Szabadkereskedelmi Társulás árucseréje az Európai Közös Piaccal is: az export 19, az import 10 száza­lékkal. Az USA-val folytatott keres­kedelem viszont csak igen lassan fej­lődött, itt az export 1,4, az import 7,4 százalékos növekedést mutat. A vizsgált időszak adatai kimutat­ták, hogy Anglia importja nagymér­tékben csökkent, de exportja nem ért el olyan sikereket, mint a többi EFTA-beli partnereié. Az import növe­kedését tekintve Anglia 5­ százalékkal az ötödik helyen áll és 14 százalékos exportnövekedésével is csak a hatodik helyet tudta megszerezni. Az export növekedését illetően Finnország és Dánia jár az élen, mindketten 10 szá­zalékkal növelték kivitelüket. Finnor­szág áll az első helyen a behozatal emelkedésében is: eredménye itt 24 százalékos. A szeptember havi adatok azt mu­tatják­­ — folytatja az EFTA genfi jelentése —, hogy a 3 milliárd 247 millió dolláros export 15,6 százalék­kal magasabb a tavaly szeptemberinél, a 3 milliárd 684 millió dolláros import pedig 14,9 százalékkal haladja meg a tavaly szeptemberi eredményeket. (Reuter) Az OECD fejlesztési segélybizottságának ülése Párizsban befejeződött az OECD fej­lesztési segélybizottságának (DAC) kétnapos ülése. A bizottságban az OECD 22 tagállamából 16-an vesznek részt. Az ülés befejezésekor tartott sajtókonferencián a bizottság amerikai elnöke, Edwin Martin, elmondotta, hogy a bizottság a fejlődő országok gazdasági irányzatával, az ehhez nyúj­tott segélyekkel és az ENSZ második fejlesztési dekádjának előkészítésével foglalkozott. Martin elégedetten nyilatkozott a fejlődő országok gazdasági növekedé­séről. Az 1970-es exportkilátások jók, különösen azért, mert a készgyártmá­nyok exportja 1968-ban 20 százalékkal emelkedett. Míg 1960-ban a fejlődő országok exportjának csak 10 száza­lékát tették ki a készgyártmányok, 1968-ban már 16 százalékot értek el. Ez lehetővé tette a termelési struk­túra megváltoztatását és elősegítette a fejlődő országok kereskedelmi cse­rearányainak javítását. Az új vámta­rifakedvezmények megállapításánál még jobban ki kell szélesíteni és meg­gyorsítani ezt a sokat ígérő folya­matot — mondotta Martin. A bizottság elnöke ugyanakkor szóvá tette, hogy stagnál a fejlődő orszá­goknak nyújtott amerikai és francia segítség. A cél az, hogy a fejlett or­szágok 1975-re a­­ bruttó nemzeti ter­mékük (GNP) 1 százalékát juttassák a fejlődő országoknak, s az erre vo­natkozó kilátások „elég jók.” Ehhez azonban az szükséges, hogy az USA és Franciaország növelje hozzájáru­lását. Az amerikai segítség jelenleg csak a GNP 0,65 százaléka, s a francia segítség, amely eredetileg jóval maga­sabb volt, nem­­ növekedett arányosan Franciaország bruttó nemzeti termé­kével. Stagnál az angol segély is, de Anglia megígérte, hogy a közeljövő­ben növelni fogja a fejlődő országok támogatására szánt összeget. A bizottság következő ülését 1970. szeptember 14—15-én Tokióban tart­ják. (Reuter) arany, deviza ÚJABB MÉLYPONTON AZ ARANYÁR London, december 2. •­ Az arany ára a londoni szabad piacon kedden délután unciánként 15 centtel 35,30 dollárra esett. Ez a legalacsonyabb szintje 1968 márciusa óta, amikor létrehozták a ket­tős aranypiac rendszerét. Az előző mély­pontot, 35,35 dollárt, november 25-én mérték. A kereskedők különféle körülmények­ben látják az áresés okát. Valószínűnek tartják, hogy a legutóbbi ipari szükség­let már kielégült, s ezért nem jelentke­zett új kereslet. Szerepet játszhatott az, hogy egy vezető amerikai szakértő nem­rég azt jósolta: a szabadpiaci aranyár 34,80 dolláron fog megállapodni, tehát a hivatalos, 35 dolláros ár alatt. Végül óvatossá teszi a piacot az is, hogy Ken­nedy amerikai pénzügyminiszter a kö­zeljövőben Európába utazik és elsősor­ban az aranyról folytat tárgyalásokat a nyugat-európai fővárosokban. (Reuter) Meghosszabbították a lengyel-kanadai búzaegyezményt A kanadai külügyminisztérium közöl­te, hogy az 1966. június 26-án aláírt hároméves lengyel-kanadai búzaegyez­­­ményt 1971. július 31-ig meghosszabbí­tották. Az eredeti egyezmény értelmé­ben Lengyelországnak 900 000 tonna kanadai búzát kellett volna 1969. no­vember 5-ig megvásárolnia. Különböző okok miatt azonban Lengyelország ed­dig az időpontig csak a tétel felét hívta le. A meghosszabbított egyezmény kere­tében Lengyelország 1971. július 31-ig megvásárolja a fennmaradt 400 000 ton­nát, és lehetősége nyílik arra is, hogy a mennyiség 50 százalékáig búza helyett árpát vásároljon. A megvásárlandó mennyiségből 200 000 tonnát 1970. július 31-ig szállítanak le, s már eddig konkrétan lekötöttek 100 000 tonna árpát és 70 000 tonna búzát. Az egyezmény fizetési feltétele: 10 száza­lék készpénzben fizetendő szállításkor, a fennmaradó részt egyenlő részletek­ben kell 24, 30, illetve 36 hónap alatt kiegyenlíteni. (Reuter) HETI ÁTTEKINTÉS A BÖRPIACOKRÓL Liverpool, december 2. — A börpiacok általában csendesek, a kereslet vissza­tartott, és — az észak-amerikai piacot kivéve — az árak árnyalatnyit estek. Az észak-amerikai piac szilárd, mérsé­kelt bel- és külföldi kereslet mutatko­zik mind nehéz, mind könnyű bőrök iránt. Argentínában továbbra is a köny­­nyű bőrök iránt mutatkozik jelentős kereslet; a nehéz bőrök ára változatlan, a frigorifica bőröké kisebb csökkenést mutat. Az új-zélandi piacon erősen esett a borjúbőr ára — az eladók most számol­ják fel a szezon végi készleteket. Az ausztráliai és az új-zélandi piac alap­jában véve tartott, de az árak — a kon­tinensről mutatkozó érdeklődés ellenére — a spekuláció tevékenységének követ­keztében estek. A szárított bőrök piacai általában csöndesek. Igen kevés áru került fel­kínálásra, az árak változatlanok. A hagyományos vevők közül Spanyol­­ország vásárolja továbbra is a szokásos tételeket. Az európai piacok csöndesek, az árak majdnem mindenütt tartottak. (Reuter) Lengyel gyapjúvásárlás Új-Zélandtól Emelkedik az Új-Zélandban eladott lengyel gyapjúfeldolgozógépek és be­rendezések száma. Ez lehetővé teszi Lengyelországnak, hogy növelje gyap­júvásárlásait az óceániai szigetország­tól. Az Új-Zélandban akkreditált len­gyel főkonzul kijelentette, hogy a len­gyel Textilimport vállalat képviselői a közeljövőben sok ezer bála gyapjút vásárolnak, mind a közvetítő keres­kedelemtől, mind aukciók útján. A lengyel üzletkötőket főként a közepes és a finom keresztezéses szalagok ér­deklik. (Reuter) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Az ELEC III. kerekasztal-konferenciája 1969. december 4-én nyílik meg Brüsszelben a Gazdasági Együttmű­ködés Európai Ligájának (European League for Economic Cooperation) III. kerekasztal-konf­erenciá­j­a. A Kelet és Nyugat közötti gazda­sági kapcsolatokban a hatvanas évek­ben új korszak kezdődött, amely töb­bek között a kereskedelmi forgalom dinamikus növekedését eredményezte. A KGST-tagállamok és a fejlett tőkés­országok közötti árucsere-forgalom ér­téke 1969-ban az 1960. évinek már több mint kétszerese volt. Magyaror­szágnak az­ iparilag fejlett országokba irányuló exportja, illetve onnan szár­mazó importja hasonló fejlődést mu­tat. Az utóbbi egy-két évben a kelet­nyugati kapcsolatokban is fokozatos átalakulás kezdődött meg. Lassanként tért vesztenek a klasszikus értelem­ben vett külkereskedelem formái és módszerei, amelyek túlnyomó részben a rövid távú érdekeknek megfelelő nagyszámú viszonylatban egyaránt le­bonyolítható puszta árucsere jellemez. Mind Nyugaton, mind Keleten a kap­csolatok megszilárdítására törekednek, oly módon is, hogy hosszú távú együttműködés kialakítását szorgal­mazzák nemcsak kereskedelmi, hanem az ipari termelésben is, hogy ezáltal kiaknázzák a nemzetközi kereskede­lem eddig fel nem tárt tartalékait. Magyarországon a nyugati iparvál­lalatokkal létesítendő kooperációk iránti érdeklődés különösen 1968. január 1-től, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta került elő­térbe. Kooperációs kapcsolatok léte­sítésére vonatkozóan is a vállalatok hatáskörébe került a kezdeményezés és döntés joga és semmi sem állja útját a nyugati iparvállalatokkal való szorosabb hosszú távú együttműködés kiépítésének, ha az hozzájárul a vál­lalat rentábilisabb működéséhez, mű­szaki fejlődéséhez és egy korszerűbb gyártmányösszetétel kialakulásához. Sőt, ha a vállalat által kezdeménye­zett kooperáció a népgazdaság szá­mára különös előnnyel bír­ó adott feltételek fennforgása esetén — a kormány különböző módon preferen­ciákat nyújt, például a kölcsönösség elve alapján kész vámkedvezményeket adni. Természetesen — mint általá­ban valamennyi külgazdasági kapcso­latban — az ipari kooperációknál is érvényesül az állami kereskedelem­politikai irányító szerepe. A Kelet és Nyugat közötti ipari együttműködés előtérbe kerülését bizo­nyítja, hogy nemzetközi szervezetek­ben is egyre több szó esik erről a témáról. Például az Európai Gazda­sági Bizottság kereskedelemfejlesztési bizottságának legutóbbi ülésszaka első ízben foglalkozott behatóan a szocia­lista és a tőkés iparvállalatok közötti kereskedelmi és ipari együttműködés problémáival. A Gazdasági Együttműködés Európai Ligája, mint nemzetközi társadalmi szervezet, élenjáró szerepet tölt be a Kelet és Nyugat közötti ipari koope­ráció fontosságának felismerésében, a kapcsolatok kibontatkoztatásának szor­galmazásában. A Liga 1946-ban alakult meg, s az úgynevezett „Európa-mozgalom” kere­tében társadalmi úton, azaz jelentős üzletemberek, nagyiparosok, bankárok, közgazdászok, egyetemi professzorok közreműködésével kezdeményezte a nyugat-európai országok gazdasági együttműködését. A Ligának külön nemzeti bizottságai vannak az NSZK- ban, Ausztriában Spanyolországban, Franciaországban, a Benelux-államok­­ban, Angliában, Svédországban és Svájcban. A nemzetközi liga elnöke Boel báró, belga nagyiparos, a Solvey­­üzem igazgatósági tagja. A Liga tit­kárságának vezetője Charles Roger professzor, aki egyúttal az Országos Gazdasági Tanács, a belga kormány hivatalos gazdasági tanácsadó szervé­nek titkára is. A hatvanas évek elejétől a Liga tag­jainak érdeklődését egyre inkább fel­keltették a kelet-nyugati kereskede­lemben rejlő lehetőségek. Az 1965. május 14—15-én megtartott I. kelet­­nyugati kerekasztal-értekezlet már ezt a témát tűzte napirendre. Ez alkalom­mal azonban az értekezlet részvevői még csak a nyugati országokból kerül­tek ki. Az 1967. február 24-én és 25-én megrendezett II. kelet-nyugati kerek­­asztal-konferenciára már meghívták a szocialista országok képviselőit is. Közvetlen eszmecsere segítségével, el­sősorban gyakorlati oldalról világítot­ták meg a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének szükség­­szerűsége és lehetőségei keretében az ipari és kereskedelmi együttműködés távlatait. A most kezdődő ülésszak tovább kíván lépni a már megkezdett úton. Az értekezlet napirendjén szerepel a kelet-nyugati kooperációk technikai és termelési vetületének, kereskedelmi aspektusainak, s pénzügyi problémái­nak megvitatása. A világ legfontosabb cukortermelő országainak várható termelése 1970-ben A világ cukortermelése az 1969— 1970-es időszakban — a Reuter­ hír­­ügynökség által összeállított hivatalos és nem hivatalos becslések alapján — körülbelül fél százalékkal alatta marad az 1968—69-es időszakban elért ered­ménynek. (Kuba és a Kínai Népköz­­társaság termelése nem szerepel a prog­nózisban.) Figyelembe véve a várható 10 millió tonna körüli kubai cukorter­melést, az következő évben a világter­melés jó 5 százalékkal múlja felül az idei eredményt. A Szovjetunió cukortermelése jövőre valószínűleg nem éri el az idei szintet, mivel a mezőgazdasági minisztérium tájékoztatása szerint a cukorrépatermés nem alakult, kielégítően. Moszkvában tartózkodó nyugati szakemberek a vár­ható jövő évi termelést 8,6 millió tonná­ra becsülik, szemben az 1969-es 9,03 millió tonnával. A cukorrépa-termelésre kedvezőtlen hatást gyakorolt a tavaszi időjárás és a fő termőterületek­ egy ré­szét sújtó nyári szárazság. Idén tovább csökkentették a cukorrépa termőterüle­tét, amely 3,5 millió hektárt tett ki, 100 000 hektárral kevesebbet, mint az előző időszakban. Washingtoni mezőgazdasági szakértők a jövő évi amerikai cukortermést 4 550 000 és 4 900 000 tonna közé eső ér­tékre jósolják. A múlt időszakban 4 747 000 tonna cukrot pároltak az Egye­sült Államok cukorgyáraiban. A cukor­répatermés nyerscukor-tartalma jövőre rekord értéket (3 500 000—3 800 000 ton­nát) érhet el. Mintegy 8 százalékkal csökken idén a cukornád-termesztés, az összes cukornád nyerscukor-tartalma 1 050 000—1 100 000 tonna közé tehető. A mezőgazdasági minisztérium 11 mil­lió tonnára becsüli a belföld szükség­leteit az október 1-ével kezdődött egy­éves időszakban. India — a várakozások szerint — jövőre átlépi a 4 millió tonnás határt a cukortermelésben. A múlt évben­ 3 560 000 tonna cukrot állítottak elő. A cukornáddal bevetett terület a múlt év­hez képest 20,2 százalékkal növekedett. A brazil cukortermelést a hivatalos becslés az 1969—70-es időszakban 4,3 millió tonnában állapítja meg, szemben az idei 4 134 250 tonnás eredménnyel. Az elemzés szerint a növekedés a ter­melékenység emelkedésének tulajdonít­ható. Mexikóban jövőre 2 346 620 tonna cu­kortermelésre számíthatnak. Az 1969-es eredmény 2 363 219 tonna volt. A fran­cia cukortermelők szövetségének előre­jelzése szerint az országban jövőre 2,3 millió tonna cukrot gyártanak, 100 000 tonnával többet, mint idén. A kedvező nyári időjárás eredményeként szeptem­ber 30-ig a termés 7,5 százalékát már betakarították, szemben az egy évvel ezelőtti 3,8 százalékkal. Ausztrália cukortermelése jövőre nem éri el az 1969-es szintet és becslések szerint körülbelül 2,1 millió tonnát fog kitenni. Az idén ezzel szemben 2 805 720 tonna cukrot pároltak. A manilai Cukorhivatal 140 000 ton­nás termelésnövekedést jósol 1969— 1970-b­e. A múlt szezonban 1 760 000 ton­nát tett ki a cukortermelés, míg az idén 1 900 000 tonnára számítanak. A nyugatnémet cukorgyárak az idén is, tehát 1969—1970-ben, ugyanannyi cukrot termelnek, mint a megelőző idő­szakban. A kedvezőtlen időjárási viszo­nyok nem okoznak jelentős károkat a cukorrépa-termesztésben, hatásukat je­lenleg még nem lehet pontosan felbe­csülni. A termelés valószínűleg az 1,82 millió tonnás érték körül fog mozogni. Dél-Afrikában az idén 1,75 millió ton­na cukorra számítanak, szemben az 1968— 1969-es szezon 1 659 399 tonnájá­val. A feldolgozási időszak valószínűleg egészen január végéig tart. A szárazság kedvezőtlenül befolyá­solta a lengyel cukorrépa-termelést és hátráltatta a feldolgozás megkezdését. A jövő évi hozam 1 440 000 tonna körül alakul, szemben az 1968—1969-es idő­szak 1 570 000 tonnájával. Az olasz cukorgyárak termelése az 1969— 1970-es szezonban meghaladja az 1,26 millió tonnát; mintegy 60 000 ton­nával többet termelnek jövőre, mint az idén. Az angol cukortermelést 950 000 ton­nára becsülik a következő szezonban, ez körülbelül 20 000 tonnával marad alatta az 1968—1969-es időszakban elért eredménynek. 1969—1970-ben Argentína cukorter­melése eléri a 850 000 tonnát. A spanyol termelés 20 000 tonnával m­agasabb lesz, mint az idei évi 730 000 tonnás eredménye. Ebből mintegy 45 000 tonnát cukornádból állítanak elő. Tajvaniban 1969—1970-re 700 000 ton­nák cukor előállításával számolnak; ez 68 000 tonnával kevesebb, mint az idei év termelése. A holland cukortermelés az 1968— 1969-ben elért 718 800 tonnával szemben jövőre 738 000 tonna körül alakul. Közép-Európában Jugoszlávia a becs­lések szerint 475 000 tonnát állít elő, 30 százalékkal többet, mint idén. Magyarország termelése jövőre 415 000 tonna körül alakul, ez csaknem ugyan­annyi, mint idén. Ausztriában 1969—1970-ben 300 000 tonna cukrot finomítanak. Csehszlovák és román hivatalos körök 850 000, illetve 400 000 tonnára becsülik az 1969—1970-es termést. (Reuter)

Next