Világgazdaság, 1970. január (2. évfolyam, 1/246-21/266. szám)

1970-01-03 / 1. (246.) szám

2­­IA 1970. JANUÁR 3. Ausztria beruházási problémái A Financ­ial Times cikkszolgá­lata nyomán. A tőkehiányban szenvedő Ausztria kormánya a tiunordi eredetű beruházá­­sok ösztönzése erd­encesen erőteljes ak­ciót indított, úgy tűnik, hogy az akció túlságosan sikeres volt és ebből most számos zavar származik. A zavarok két alapvető okból ered­nek: — a kereskedelemügyi minisztérium attól tart, hogy a kisfeldiek által támo­gatott nagyobb szabású invesztíciók üzemben tartására nem lesz az ország­ban elegendő szakképzett és földrajzi­lag is megfelelően meg­oszló munkaerő; — az a tény, hogy az új beruházások forrása főként észak-amerikai és — ami politikailag még inkább nyugtala­nító — nyugatnémet tőkéből származik, esetleg azzal jár, hogy Ausztria semle­ges státusa veszélybe kerül. Az osztrák ipar termelése 1964 óta valamivel több mint 20 százalékkal emelkedett, bár a múlt év egy szakaszán­ban 40 százalékkal is többet termeltek. Mindkét adat erősen hasonlít a nyu­gatnémet ipari teljesítmény alakulásá­hoz. Alapvető különbség azonban, hogy a hatvanas évek eleje óta a nyugatné­met ipar beruházott vagyona több mint 50 százalékkal nőtt és nagyjában arányban maradt a gyártás és az ex­port fellendülésével, Ausztriában vi­szont nem ez történt. Az osztrák ipar beruházott vagyona szokatlan mérték­ben stagnált. A beruházások megköze­lítik ugyan a bruttó nemzeti termék egynegyedét, és ez egy árnyalattal ma­gasabb, mint más ipari országokban, ezen belül azonban a gyáriparban és a bányászatban eszközölt invesztíciók stagnáltak vagy csökkentek. Míg ezek 1959-ben a bruttó nemzeti termék 5,3 százalékát tették ki és 1962-ben 5,7 szá­zalékra emelkedtek, 1967-ben már csak a bruttó nemzeti termék 4,1 százalékát jelentették. Az osztrák hatóságok véle­ménye szerint, a folyó évre jósolt emel­kedés sem jelent többet, mint hogy az ipari beruházások szintje a hatvanas évek átlagos arányát újból eléri és megközelíti az 5 százalékot. A mérleghiánnyal küszködő kis Ausztria Nyugat-Németországgal ellen­tétben, nem volt képes hazai tőkepia­cot teremteni és ezért legutóbb külföl­dön keresett új forrásokat. Az akció azzal kezdődött, hogy­­a kereskedelem­ügyi miniszter ez év elején körutazást tett az Egyesült Államokban és minisz­tériumában külön beruházási főosz­tályt hozott létre. A különböző törekvéseket rohamos siker követte. Eddig több mint 130 kül­földi vállalattal, főként amerikaiakkal, valamint 30—40 nyugatnémet vállalat­tal állnak tárgyalásban. Már meg­kezdte a termelést 10—12 német és amerikai leányvállalat. Ezek főképp a vegyiparban és az elektronikai iparban működnek és az osztrák termelők és munkáltatók sorában nyilvántartanak most olyan világhírű cégeket is, mint a Texas Instruments of America, a BASF, a Hoechst vagy a nyugatnémet Steatit Magnesia. Félő, hogy ilyen nagyszabású projek­tumok megvalósítása a már most is meglehetősen feszült munkaerőpiaccal szemben támasztott hatalmas igények­kel nehézségeket okozhat. Bár Ausztria gazdasága munkaerőben sohasem volt olyan nagy fogyasztó, mint az NSZK, a munkanélküliség évek óta viszonylag alacsony szinten, körülbelül 2,75 szá­zalék körül mozog és a múlt télen je­lentkezett szokatlanul magas emelkedés után a szezonszerű kiigazítások figye­lembevételével újra erősen csökkent. A kereskedelemügyi minisztérium annak a reményének adott kifejezést és gya­korlatilag azt is kívánja, hogy­ a terve­zett bővítéseket olyan iparágakra kon­centrálják, amelyek — mint például az elektronika — nem nagyon munkaigé­nyesek vagy a vegyiparhoz hasonlóan betanított vagy átképzett munkásokat tudnak foglalkoztatni. Az osztrák hatóságok nehézségei más téren is jelentkeznek. Egyes politikusok vegyes érzelmekkel figyelik az ország most fejlődő petrol vegyészeti iparában észlelhető nyugatnémet inváziót. Nem­régiben jött létre megállapodás az Österreichische Stickstoffwerke és a nyugatnémet BASF között nagy poli­etilén gyár felépítésére, és ezt most kö­vette megegyezés az osztrák állami olajvállalat és a Hoechst csoport kö­zött közösen létesítendő petrolvegyé­­szeti kombinát tárgyában. Minthogy Ausztria hosszú időn ke­resztül teljes mértékben betöltötte az ideológiai határterület és a semleges állam szerepét, Bécsben a szokásosnál érzékenyebben reagálnak a nyugat­német behatolás szovjet bírálatára. Több szovjet lap már határozottan ál­lást foglalt az ellen, amit a nyugat­német tőke ausztriai „riasztó betörésé­nek” neveznek és ami — nézetük sze­rint — egyre növekvő mértékben fe­nyegeti Ausztria semleges státusának gazdasági alapjait. ­ Willy Brandt nyugatnémet kan­cellár március 3-án és 4-én hivatalos látogatásra Nagy-Britanniába utazik. Találkozik Wilson miniszterelnökkel és eszmecserét folytatnak az angol csat­lakozásról a Közös Piachoz, a kelet­­nyugati kapcsolatokról és más, a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről.­­ A perui külügyminiszter beszédé­ben kiemelte az erősödő kereskedelmi kapcsolatok jelentőségét a szocialista országokkal. Várható — mondotta —, hogy a közeljövőben mezőgazdasági gépvásárlásra 30 millió dolláros hitelt kapnak a Szovjetuniótól. Szólt a Japánnal folytatott kereskedelem bő­vítésének szükségességéről, mivel a távol-keleti szigetország a világ má­sodik tőkés nagyhatalma.­­ Az idei év kilátásai nem túl biz­tatóak a légi szállításban — jelentette ki Hammarskjöld, a Nemzetközi Légi Szállítási Egyezmény (IATA) elnöke. Meredeken emelkednek az üzemelte­tési költségek, csökken a profit, és ha a légi szállítás bővülése nem éri el a kielégítő szintet, problémák je­lentkezhetnek. Az IATA tagjai idén a forgalom 14 százalékos növekedésére számítanak.­­ 1970 tavaszán tartják Prágában a nemzetközi MEDIEXPO gyógyszeripari kiállítást, amelyen legalább 70 cseh­szlovák és 80 külföldi vállalat vesz részt. A rendezők a MEDIEXPO-t a különböző gyógyszerek és a gyógyá­szati technika európai kiállításává sze­retnék fejleszteni.­­ Az Air India légitársaság az évet 18,4 millió rúpia (2,4 millió dollár) nyereséggel zárta. A légitársaság el­nöke kijelentette, hogy az üzemelte­tési költségek az előző évhez viszo­nyítva körülbelül 8 százalékkal emel­kedtek.­­ Több mint 50 millió francia frank összegű mexikói megrendelést kapott távközlési berendezések felszerelésére és szállítására a francia Cie Générale de Constructions Telephoniques (CGCT). A francia vállalat közleménye szerint a megrendelő partner a Telefonos de Mexico.­­ Mérséklődik a francia kiskereske­delmi árszínvonal növekedése. Az októ­beri 0,6 pontttal szemben, novemberben az index 0,5 ponttal lett magasabb, ab­szolút értékben 132,6 pontot ért el. A 259 termék árváltozása alapján számí­tott mutató képzésénél az 1962-es ada­tokat vették száznak.­­ Az indiai műtrágyaipar helyzetének tanulmányozására nyugatnémet delegá­ció érkezett Új-Delhibe január 2-án. A küldöttség felméri az iparág gazdasági és műszaki nehézségeit és a potenciális szükségleteket a műtrágyagyártás to­vábbfejlesztésére. A W(­ JELENTI ) Az amerikai kereskedelmi mérleg aktívuma novemberben 153,4 millió dol­lárra ugrott, szemben az októberi 147 milliós többlettel. Az év első tizenegy hónapjában az USA kivitele 37,16 mil­liárd dollárt, ugyanez időszak alatt pe­dig a behozatal 36,04 milliárd dollárt tett ki. A washingtoni kereskedelmi mi­nisztérium adatai szerint így az export 9, az import 8 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi időszakét.­­ A svéd iparban eszközölt beruházá­sok 1969-ben 8,2 milliárd koronát (1,6 milliárd dollárt) tettek ki. Folyó árakon számolva, ez több mint egy­­milliárd koronával múlja felül az 1968- as adatokat, — írja a stockholmi köz­ponti statisztikai hivatal. A legjelentő­sebb összegeket a fém- és acéliparba, a gépgyártásba, a járműiparba, és az energiatermelésbe invesztálták.­­ A svéd Facit cég licence alapján megkezdték az írógépek sorozatgyár­tását a lengyelországi Radomban levő „Walter tábornok” fémművekben. A Prema—101 típusjelzésű gépekből idén háromezret, 1971-ben 15 ezret, 1974- ben pedig már 70 ezer darabot állíta­nak elő. Két év múlva szintén svéd licenc alapján megkezdik a Prema— 202 elektromos írógépek és a Prema— 203 telexírógépek sorozatgyártását. Ő Nixon elnök aláírásával törvény­erőre emelkedett az a tervezet, amely­ben lépéseket irányoztak elő a víz- és levegőszennyeződés csökkentésére az Egyesült Államokban. Az elnök újságírók előtt kijelentette, hogy Fran­ciaország, Anglia, Japán és a többi fejlett tőkésország is hasonló nehézsé­gekkel küzd, ezért jelentős a NATO- tagállamok határozata az együttműkö­désre ezen a téren.­­ Az ausztráliai Mount Isa ólombá­nyászati és feldolgozó centrum 6 éven belül a világ legjelentősebb ólomter­melőjévé fejlődik, jelentette ki a tár­saság vezetője. Értékelése szerint a Mount Isa birtokában vannak a világ leggazdagabb ólom-, ezüst-, horgany- és rézlelőhelyei.­­ Franciaország monetáris tartalékai az 1969. december 25-vel végződött héten 719 millió frankkal 17,77 mil­­liárdra apadtak. A francia intézmé­nyek és magánszemélyek külföldi adósságai viszont 204 millió frankkal csökkentek, így a monetáris tartalé­kok tulajdonképpen csak 515 milliót vesztettek.­­ A belorussziai Zsitkovicsszk körze­tében új barnaszén-lelőhelyet fedeztek fel. A lelőhely készleteit 10 millió ton­nán bemülik. A szm külszíni féltéssel feltárható, így a brikettgyárak számára jó alapanyagul szolgál. Az új szénlelő­hely termelésbe állításával Belorusszia függetlenné válik az ukrajnai széntől. Japán—nyugatnémet acélipari vállalkozás A Fuji Steel and Iron Company tárgyalásokat folytat a kanadai Phoe­nix Steel and Pipe Company-val, a nyugatnémet August Thyssen Hütte leányvállalatával acélcsőgyár létesíté­séről Kanadában — közölték Tokió­ban. A Fuji Steel képviselője nem ismertette a tárgyalások részleteit, csak annyit mondott, hogy a tervezett acélcsőgyár méreteit tekintve nem tar­tozik a legnagyobbak közé. A Tokió­ban megjelenő Nihon Keizai Shimbun gazdasági napilap értesülései szerint a gyárat a kanadai Alberta tartomány­ban építik fel. A legmodernebb gé­pekkel rendezik be és nagy átmérőjű csöveket állít elő. A londoni Guardian ezzel kapcso­latban azt panaszolja, hogy a British Steel Corp. lemarad a fejlődéstől, mert a többi angol társával együtt nem hajlandó a nemzeti határokon túl­lépni. „A bejelentés azt mutatja, mennyire sebesen válnak a gondolatok tettekké, és az ipar úgy érzi, hogy a nemzetközi acélprojektumok fejlő­dése nagy lendületet fog venni” — írja a lap. (Reuter) Svédország papíripara A svéd cellulóz- és papíripar 1969- ben részleteiben és összességében egy­aránt termelési rekordot ért el. A cel­lulóztermelés 1968-hoz képest 7 száza­lékkal emelkedett és elérte a 7,6 millió tonnást. A papír- és lemezgyártás kö­rülbelül 4,1 millió tonnát tesz ki, 13 százalékkal többet, mint az előző év­ben. A cellulózeladás 6 százalékkal ma­gasabb, és eléri a 3,4 millió tonnát. 1970. évre a cellulózgyártásban 5— 600 ezer tonnás emelkedést, a papír­­gyártásban 3—400 ezer tonnás, az el­adásra gyártott cellulózban pedig 150 000 tonnás növekedést várnak. A gyárak kapacitáskihasználási tervei alapján megállapítható, hogy az 1970— 1975 időszakban az ország cellulózter­­melése évente 4,7 százalékkal emelke­dik, az 1960—1969 időszak alatt elért, évi átlagban 5,6 százalék helyett. A pa­pír- és lemezgyártásra vonatkozó azo­nos adatok 5,2, illetve 8,3 százalékot tesznek ki. (SÍP) Bővül a lengyel-olasz ipari kooperáció A lengyel és olasz vállalatok a gép­kocsigyártásban megvalósult kooperá­ció után a közelmúltban újabb két ipari együttműködési megállapodást ír­tak alá. A Polmot és a Fiat gyár egyez­ménye alapján az olasz cég részt vesz a varsói személygépkocsi-gyár (ahol a Polski Fiat készül) szállítóberendezé­seinek felszerelésében. A berendezések bizonyos alkatrészei lengyel gyárakban készülnek majd. A nápolyi Wortington és a varsói Polna vállalat kooperációs szerződése alapján a lengyelek villanymotorokat szállítanak bizonyos olasz munkavédel­mi berendezésekhez (MTI) ­ Átszervezik a lengyel hajózást Jövő év elejével átszervezik Lengyel­­ország két állami hajózási társaságát — jelenti a Reuter varsói tudósítója —. A teherhajó- és tankerforgalmat elvá­lasztják a kereskedelmi és utasforga­lomtól. Jelenleg Lengyelországban két hajó­zási társaság működik: a PZM (lengyel gőzhajózási társaság) és a PLO (lengyel tengeri utak). Mindkettő foglalkozik rendszeres kereskedelmi és utasszállí­tással, ugyanakkor teherhajó- és tanker­forgalmat is lebonyolít. „Ez — mondotta beszédében a lengyel hajózási ügyek minisztere — egészségtelen partikula­­rizmust és gazdaságilag megalapozatlan versengést váltott ki.” 1970-től a PLO 46 hajót vesz át a PZM-től, 120 000 tonna össz-űrtartalom­­mal és egy komphajót, amely Svéd­ország és Lengyelország között közle­kedik, öt tankörrel viszont (50 000 tonna űrtartalom), amelyeket a PLO-tól vesz át, a PZM egészíti ki tanker- és teher­­hajó-flottilláját.. Az átszervezés és néhány új hajó be­állítása érdekében a lengyel kormány hiteleket vesz fel külföldi kereskedelmi partnereitől — mondotta a miniszter. Statisztikák szerint a lengyel kereske­delmi flotta össz-űrtartalma 1968-ban 1 722 000 tonna volt. Jugoszláv alumíniummű japán segítséggel Jugoszláviában új timföldgyár és alumíniumfinomító felállítását tervezik japán segítséggel. Mint a Nisiho­ Iwai Ltd. japán alumíniumvállalat szóvivője közölte a Reuter-irodával, Jugoszlávia 40 millió dollár kölcsönt szeretne kapni erre a célra Japántól. A tervek szerint a timföldgyár évi 200 000 tonnát termel­ne, a finomító pedig évi 50 000 tonna alumíniumot bocsátana ki 1971-től kez­dődően. Később meg akarják kétszerez­ni ezt a kapacitást. A japán alumínium­­ipar tanulmányozza a jugoszláv javas­latot — mondja a jelentés. VILÁGGAZDASÁG A CSEHSZLOVÁK GÉPKOCSI ÉS TRAKTORKIVITEL Csehszlovákiában a MOTOKOV kül­kereskedelmi vállalat foglalkozik a közlekedési eszközök külföldi piacokra történő eladásával. Statisztikájából idéz az Új Szó: A vállalat kirendeltségei mintegy 80 országba exportálnak csehszlovák ter­méket, zömében személy- és teher­gépkocsit, traktort. 1968-ban a vállalat 10 milliárd 725 millió devizakorona értékű forgalmat bonyolított le. Ugyan­ebben az évben összesen 57 000 sze­mélygépkocsit adott el külföldön, és ez azt bizonyítja, hogy a Skoda mind­máig nem szorult ki a világpiacról. Az elmúlt 19 év alatt — idézi a lap a MOTOKOV statisztikáját — 140 000 tehergépkocsit értékesítettek külföldön. Csehszlovákiától számos fejlett ország vásárol Zetor traktort, többek között Franciaország, Görögország, Anglia és Japán. A traktorok esetében nagyon fontos a megrendelők speciális igényeinek kielégítése. Japánban most a rizsföl­dek gépesítése van napirenden, a trak­tor ezeken a területeken tengelyig érő sárban, iszapban dolgozik. A Zetor alvázát, a kormányműveket, a csap­ágyak szigetelését ezekhez a követel­ményekhez kell hozzáigazítani. Ha ez sikerül, a csehszlovák traktorok nem­csak a japán piacot hódítják meg, hanem más, kelet-ázsiai vevőket sze­reznek. A Zetor-Crystal 8011 nemrég jelent meg a piacon és nagy sikert aratott. A 80 lóerős motorral ellátott gép úgy­szólván minden mezőgazdasági munka elvégzésére alkalmas. Az angol, fran­cia, olasz és belga autószalonokban nagy feltűnést keltett típusra a MO­TOKOV annyi megrendelést kapott, hogy a Zetor-Crystal 2011-ből hazai piacokra egyelőre csak korlátozott mennyiség jut. A MOTOKOV statisztikája jelentős gépkocsi-behozatalról is tanúskodik. Az 57 000 exportált személyautóval szemben Csehszlovákia csak 40 000-et importál, többnyire a szocialista orszá­gokból. Megérkezett Csehszlovákiába az első japán kiskocsi, a Toyota. Nagyobb mennyiség vásárlása annak függvénye, mennyi csehszlovák trak­tort sikerül eladni a japán piacokon. Csehszlovákiában nagy probléma a szervizhálózat kiépítése. Külföldön a gépkocsijavítókat ma már sorozatban gyártják, nem csak Nyugaton, hanem például Magyarországon is. A MOTO­KOV import útján próbálja a hiányo­kat pótolni, többek között Magyaror­szágtól is vásárolnak szervizberende­zéseket. Kutatási-fejlesztési kiadások a fejlett tőkésországokban A kutatás és fejlesztés igen sok in­tézmény és vállalat tevékenységét öleli fel, s bár elsődlegesen az olyan mo­dern iparágakra koncentrálódik, mint az elektronika, a vegyipar és a szinte­tikus szálak gyártása, az utóbbi időben a hagyományos iparágakban is tért hódít. A Lloyds Bank Review leg­utóbbi számának cikke — a kérdést A kutatásigényes iparágakban — a bérdifferenciákat figyelembe véve — az Egyesült Államokban kutatási cé­lokra fordított összegek az eladási for­galom 6 százalékát, Angliában 3,5 szá­zalékát tették ki (ezen belül a repülő­­gépgyártásban 23,1, illetve 23,9 száza­­lékát) néhány évvel ezelőtt. A kevésbé kutatásigényes iparágakban ez­ az arányszám az USA-ban 0,7, Angliában 0,4 százalék, míg az egyéb iparágakban (élelmiszer-, textil-, fa- és bútoripar stb.), 0,2—0,2 százalék volt a részese­dés. Az összes iparágat tekintve az USA az eladási volumen 2,8, Anglia 1,5 százalékát fordította kutatási célra. Az Egyesült Államok és Anglia kö­zötti „technológiai szakadék” nagy­ságrendjét, jellegét jellemezve a cikk — többek között — megállapítja, hogy a piacok bővítéséhez nemcsak a kuta­tási-fejlesztési kiadások tartoznak. Rö­­vidlátra ennél is fontosabb például a marketing és a termelés-szervezés. Az angol gazdasági fejlődés szempontjá­ból is több eredménnyel járna, ha a kutatási célra fordított összegek meg­oszlásán változtatnának. Angliában ugyanis a tudományos munkaerő na­gyobb hányadát foglalkoztatják az ipa­ron kívül, mint az Egyesült Államok­ban. Ezenkívül az iparban a termelés és a marketing frontján kevesebb a kvalifikált munkaerő. Mindez magya­rázatot ad arra, hogy Anglia esetében miért hosszabb az az idő, ami egy új angol szemszögből vizsgálva — több érdekes adatot és megállapítást közöl. A rendelkezésre álló — a dolog ter­mészetéből adódóan csak néhány évvel ezelőttről származó — adatok alap­ján a cikk a fontosabb tőkésországok­ban kutatási célra fordított összegeket az alábbiakban mutatja be: projektum kivitelezésének megkezdé­sétől az előállított termék piacra tör­ténő bevezetéséig eltelik. A cikk utal arra is, hogy Angliában jelenleg túl sok tudományos munkaerőt foglalkoz­tatnak az állami intézmények, ahe­lyett, hogy az iparban dolgoznának. A kutatási-fejlesztési kiadások fe­lét Angliában 1966—1967-ben az állam finanszírozta, 40 százaléka származott a magánipartól és 10 százalék egyéb forrásokból. Az ilyen rendeltetésű ösz­­szegek felhasználásának 64 százaléka esett a magániparra s az állami intéz­mények részesedése csupán 22 száza­lék volt. A magánipar kutatási-fejlesz­tési kiadásainak 93 százaléka egyéb­ként a 2000 alkalmazottnál többet fog­lalkoztató vállalatokra jutott. Az USA-ban és Franciaországban (1964—1965-ben) a kutatási e­ntoudások 64 százalékát fedezte az állam, az NSZK-ban 41 százalékát. Az utóbbi években fokozódott a ma­gas képzettségű angol szakemberek külföldre, elsősorban az USA-ba való áramlása. 1961 és 1966 között az Ang­liát elhagyó mérnökök és technikusok száma megkétszereződött, s jelenleg az ilyen képzettséget szerzők 40 százalé­kát teszi ki, öt évvel ezelőtt ez az arányszám 24 százalék volt. Hasonló a helyzet, ha kisebb mértékben is, a tu­dósok esetében. Ma az újonnan képzett szakemberek egynegyede elhagyja az országot. Egy főre eső Teljes összeg Ország Év Teljes évi fejlesztési a bruttó tár­összeg összeg sadalmi ter­millió $$ mék %-ában USA 1963—65 21 075 110,5 3,4 Anglia 1964—65 2 160 39,8 ’ 2,3 NSZK 1964 1 436,. 24,6 1,4 Franciaország 1963 1 299 27,1 1,6 Hollandia 1964 330 27,2 1,9 Olaszország 1963 291 5,7 0,6 Belgium 1963 137 14,7 1,0 Derűlátó prognózisok a nyugati acéliparban A szokásos év végi nyilatkozatok az acéliparban világszerte optimizmust sugároznak. A francia acélgyárosok szövetsége azt jósolja, hogy az ország az 1969. évi 22,6 millió tonna helyett 1970-ben 24 millió tonna acélt termel. A szövetség évi jelentésében azt állítja, hogy 1970 első felében a hazai kereslet magas marad, az év második felében viszont a belföldi igény csökken és a termelés növekvő hányada kerül exportra. A szövetség megerősíti azt a hírt (amely­ről már a VILÁGGAZDASÁG is meg­emlékezett), hogy a francia acéltermé­kek árait az Európai Szén- és Acélkö­zösségen belül átlagban 9 százalékkal emelik. Korábban ipari körökben az emelés mértékét csak 6 százalékra be­csülték. Tekintettel arra, hogy a fran­cia árak még az emelés után is alacso­nyabbak maradnak a Közös Piac más államai által érvényesített árakhoz ké­pest, s ezen belül januárra 4,5 száza­lékos nyugatnémet áremelés is várha­tó, elképzelhető, hogy a francia acél­ipar kénytelen lesz árait rövidesen to­vább emelni. A British Steel Corp. elnöke szerint az angol acélipar 1970-ben termelését körülbelül 2 millió tonnával növeli. A BSC tagjai 1969-ben 24 millió tonna nyersacélt állítottak elő. A belföldi és külföldi kereslet egyaránt nagy volt és a termelés magasabb is lett volna, ha nem következtek volna be termelési veszteségek. A nagy kereslet, sajnos, nem tükröződik az ipar pénzügyi ered­ményeiben — mondotta a BSC elnöke. Ebben egyrészt a már említett terme­lési veszteségek játszottak közre, más­részt a belföldön érvényesülő árkorlá­tozások, amelyek nem tették lehetővé a folyamatos költségemelkedések áthá­rítását. Az amerikai Republic Steel Corp. el­nöke beszámolt arról, hogy a vállalat 1969-ben termelési rekordot ért el, amennyiben az előző év 10,2 millió tonnás eredményét már december kö­zepén túlhaladta. A folyamatos nagy kereslet, valamint az acélimportban mutatkozó csökkenés 1969-ben a hazai ipar számára termelésben és fogyasz­tásban egyaránt igen kedvező lehető­séget teremtett. Az RSC elnökének vé­leménye szerint az inflációellenes in­tézkedések, amelyek most kezdenek ér­vényesülni, 1970-ben valamelyest csök­kentik majd az acél iránti keresletet, a termelés szintje azonban viszonylag magas marad. Argentína acéltermelése 1968-ban ép­pen csak meghaladta az egymillió ton­nát. A kormány 1968 decemberében hozott határozata szerint az ország acéltermelését 1973 végéig évi 3,86 mil­lió tonnára kell emelni. Ennek a hatá­rozatnak egyik eredménye, hogy a múlt év utolsó napjaiban üzembe he­lyezték az Ensenada városban épített új hideghengerművet. Ennek évi ka­pacitása teljes kiépítés után, 1975-ben eléri a 2,5 millió tonnát. (Reuter)

Next