Világgazdaság, 1970. február (2. évfolyam, 22/267-41/286. szám)

1970-02-03 / 22. (267.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1970. FEBRUÁR 3., KEDD II. ÉVFOLYAM 22. (267.) SZÁM A Szovjetunió és az NSZK jelentős megállapodása­ ­ Február elseje nagy jelentőségű dá­tum a kelet-nyugati kereskedelem történetében. Ezen a napon írta alá P­at Oli­c­s­e­v és Schiller a Szov­jetunió és az NSZK eddigi legnagyobb kereskedelmi megállapodását. A meg­figyelők felhívják a figyelmet a­ szer­ződés aláírásának fényes külsőségeire, s hangsúlyozzák, hogy jóllehet tisztán gazdasági ügyletről van szó, hatása nyilván kedvező lesz a politikai klí­mára is. A szerződések egy átfogó euró­pai kooperációs terv részei — mutat­tak rá a szovjet küldöttség tagjai —, az Európát behálózó egységes csőveze­tékrendszer a kontinens gazdasági együttműködésének eddigi legnagyobb eredménye lesz. A szovjet—nyugatnémet megállapo­dás három szerződésre oszlik, két adás­vételi ügyletre és az ezeket egybekap­csoló hitelügyletre. A Szovjetunió 1972 végétől kezdve (az eredeti tervnél egy évvel korábban) földgázt szállít Nyugat- Németországnak. Kezdetben évi félmil­­liárd köbmétert továbbítanak, de 1978- tól kezdve évenként már hárommilliárd köbméter szovjet földgáz érkezik Cseh­szlovákián keresztül Marktredwitznél észak-bajor területre. A szerződést 20 évi időtartamra kötötték. A gáz ára a nyugatnémet határon átvéve 1000 hő­egységenként 53 pfennig. Az NSZK , helyesebben a düssel­dorfi Mannesmann cég, amely átvette a Thyssen-konszern csőgyártó üzemeit és ezzel Európa legjelentősebb csőgyá­ra lett­­, idén júliustól kezdve 1,2 millió tonna, 1,42 méter átmérőjű csö­vet szállít a Szovjetuniónak. A csőszál­lításba a Salzgitter-konszernnel együtt­működő Hoesch AG. is bekapcsolódik, sőt szó van arról is, hogy nyugat-né­met vállalatok a Szovjetunióban is rendeznek be csőgyártó üzemeket. Minthogy a Szovjetunió a csövekért földgázzal fizet, átmeneti finanszíro­zásról kellett gondoskodni, hiszen a gáz csak akkor érkezhet, ha a túlnyo­mórészt Szibériában levő gázmezőkig vezető hatalmas csővezetéket már le­fektették. Erre a célra nyugatnémet bankok 1,2 milliárd márka hitelt bo­csátottak rendelkezésre, amely szükség esetén 1,5 milliárd márkáig is emel­kedhet. A kamatot egyes értesülések szerint 6,5 más értesülések szerint 6,2—6,3 százalékban állapították meg. Vélemények, kommentárok A nyugatnémet Handelsblatt rámutat arra, hogy a holland földgáz igen magas árszínvonala tette lehetővé a Szovjet­uniónak, hogy versenyképes ajánlatot tegyen. A Szovjetuniónak érdeke a föld­gáz exportja — írja a nyugatnémet új­ság —, hiszen az utolsó években óriási földgáztartalékokra bukkantak Szibé­riában. A földgázt azért ajánlotta fel Nyugat-Németországnak, mert az NSZK ipara képes a nagyméretű csöveket viszonylag rövid idő alatt szállítani, és ugyanakkor a nyugatnémet energiapiac hasznosítani tudja a nem jelentéktelen mennyiségű szovjet földgázt. A Szovjet­uniónak fontos, hogy az ország nyugati részében fekvő ipartelepeket elláthassa az olcsóbb szibériai földgázzal. Ezen kí­vül a hálózat megépítése a többi KGST- ország számára is hozzáférhetővé teszi ezt az olcsó energiahordozót. A Handelsblatt becslése szerint Nyu­­gat-Németország 1970. évi energiaszük­séglete kereken 330 millió tonna kő­szén-egységnek felel meg, amiből a földgázra mintegy 5 százalék jut. Szá­mítások szerint a földgáz részesedése a 70-es évek vége felé 10 százalékig emelkedik. A Szovjetunióból érkező földgáz ebből ugyancsak mintegy 10 százalékkal részesedik. Meg kell állapítani — hangsúlyozza a Handelsblatt —, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Németország ügylete első­sorban azért jöhetett létre, mert mind­két fél számára előnyös. Ez a látványos szerződés elsősorban kereskedelmi és nem politikai­­ ügylet, noha ebben az esetben a kettőt nehéz egymástól el­választani. A hétfői brit sajtó ugyancsak feltűnő helyen foglalkozik a szovjet—nyugat­német ügylettel. A Guardian megjegy­zi, a szerződés esseni aláírása olyan fényes külsőségek között zajlott le, ami akár egy békeszerződés aláírásának is megfelehetne. A Morning Star fel­hívja a figyelmet arra, hogy a szerző­dést az tette lehetővé, hogy 1966-ban megszűnt a NATO szovjetellenes cső­embargója. Az európai kooperáció legnagyobb eredménye A szerződés aláírása után Patolicsev és Schiller megbeszélést tartott a szov­jet-nyugatnémet kapcsolatok bővítésé­ről — jelenti az MTI tudósítója. A meg­beszélés után a két miniszter kijelen­tette: nagy lehetőséget látnak a gazda­sági kapcsolatok bővítésére, mert mind­két ország gazdasága nagy tartalékok­kal rendelkezik. Egy sajtóértekezleten, amelyet Oszi­­pov, a szovjet külkereskedelmi minisz­terhelyettes, Szorokin szovjet gázipari miniszterhelyettes és az ügyletben rész­vevő nyugatnémet cégek vezetői tar­tottak, kiderült, hogy a szerződések részei egy hatalmas arányú európai gazdasági kooperációs tervnek. A Szov­jetunió, amely — Szorokin szavai sze­rint — mintegy 10 trillió köbméter földgázzal rendelkezik, részben már megkötött, részben tárgyalás alatt álló megállapodások alapján Csehszlová­kiának, az NDK-nak, Lengyelország­nak, Ausztriának, Nyugat-Németország­­nak, Olaszországnak és Franciaország­nak évi 17—18­­milliárd köbméter föld­gázt fog szállítani. Oszipov szovjet külkereskedelmi mi­niszterhelyettes közölte, hogy tárgyalá­sok folynak a Hoesch nyugatnémet vál­lalattal további csővezeték vásárlásáról. Ha a csővezetékek megépülnek, Európát hatalmas egységes csővezetékrendszer fogja behálózni. Ez az európai gazda­sági együttműködés eddig legnagyobb méretű eredménye lesz. A sajtóértekezlet során a szovjet és nyugatnémet gázipari szakértők annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a következő 15—20 évben a földgáz mint energiaforrás nagyobb jelentőségű lesz az atomenergiánál. Ezt a legújabb kutatások és kísérletek igazolták. Gépipari együttműködés a harmadik piacon Hétfő délelőtt a Technika Házában megnyílt az NSZK-beli Német Gép­ipari Vállalat Egyesülésének Mű­szaki Hete. Dr. H­ zur Mieden, a VDMA elnöke, megállapította, hogy a két ország iparának fokozot­tabb együttműködése lehetőséget te­remt a külkereskedelmi kapcsolatok kibővítéséhez is. Ebben jelentőséggel bír az a tény, hogy a VDMA olyan tájékoztató központtal rendelkezik, amely összegyűjti az NSZK gépgyártó iparának legfontosabb műszaki infor­mációit. A szervezet különféle tapasz­talatcsere csoportokat is létrehozott, amelyek jobban megismertethetik a magyar gépipart a nyugatnémet lehe­tőségekkel. A magyar cégek további licencvásárlások, kooperációs megálla­podások, értékesítési tervek, közös műszaki szervizek létrehozása révén bekapcsolódhatnának a nemzetközi munkamegosztásba. A nyugatnémet munkaerő- és kapacitáshiány különö­sen kedvezővé teszi, és elősegíti a magyar vállalatokkal folytatott együtt­működést. Dr. Arndt államtitkár vázolta az NSZK gazdaságának eredményeit az utolsó két évben, és a nemrég nyil­vánosságra hozott Bonni gazdasági je­lentés alapján az idei év várható ki­látásait, különös tekintettel a külke­reskedelemre, illetve a magyar kivitelt érintő problémákra. A nyugatnémet kereskedelmi mérleg szaldója 1969-ben 15 milliárd márka többlettel zárult. Ezért is feltűnő, hogy a Magyar­­országgal folytatott kereskedelemben 50 millió márkás passzívum mutatko­zott. Mindezt pedig a magyar export 30 százalékos növekedése útján érték el, míg a nyugatnémet export 4 száza­lékkal emelkedett csupán. Az állam­titkár hangoztatta, hogy az NSZK kor­mánya minden segítséget megad gép­iparának, hogy a szocialista országok­kal fokozza együttműködését, különö­sen harmadik országok piacain. Dr. Szalai Béla külkereskedelmi mi­niszterhelyettes Arndt államtitkár meg­állapításával kapcsolatosan megjegyez­te, hogy a magyar aktívum legnagyobb része a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok, illetve félkész-termékek eladásából származott, a gépek, beren­dezések exportja számottevően nem emelkedett. A magyar külkereskedelem­ben is elsősorban a kooperációs meg­állapodásoktól remélnek sikert e téren. „Azokon a területeken, ahol nem üt­közik a GATT szabályaiba, adó- és vámkedvezményeket nyújtunk a ko­operációs szerződésekben résztvevő vál­lalatoknak” — hangoztatta dr. Szalai Béla, H. R. Az Egyesült Nemzetek Európai Gaz­dasági Bizottsága mezőgazdasági albi­zottságának Genfben nyilvánosságra hozott évi jelentése szerint 1969-ben a kedvezőtlen időjárás Nyugat- és Kelet- Európa legtöbb országában erősen be­folyásolta a mezőgazdasági termelést. Kivétel csupán Csehszlovákia, Finnor­szág, Magyarország és Jugoszlávia volt. A jelentés megállapítja, hogy már 1968 telén Kelet-Európa legnagyobb ré­szében igen kevés csapadék esett. Ezt követően 1969 júliusában és augusztu­sában Észak- és Kelet-Európa számos részében szárazság pusztított. A jelentés szerint az észak- és nyu­gat-európai országok burgonyatermelé­sében, valamint egész Európa cukorré­patermelésében és főként a takarmány­­növények termesztésében következett be jelentős visszaesés. A rendkívüli száraz időjárás miatt a Német Szövet­ségi Köztársaságban 11 százalékkal, Finnországban 13, Dániában pedig 20 százalékkal kevesebb takarmánynövény termett, mint 1969-ben. Számos ország­nak különleges rendszabályokat kellett életbe léptetnie az állatállomány nagy­arányú csökkenésének megakadályozá­sára. A jelentés végül megállapítja, hogy az európai országok mezőgazda­sága egészében véve 1969-ben a kedve­zőtlen időjárási viszonyok ellenére sok­kal kedvezőbb eredményeket ért el, mint az előző években. Ennek bizonyítására a jelentés utal a Szovjetunió gabonatermelésére, amely a mostoha időjárási körülmények elle­nére nem maradt az elmúlt négy év átlaga alatt. Kelet-Európa országainak is sikerült a gabona és a tej termelését jelentős mértékben növelniök. (MTI) KÖZÖS PIACI TANÁCSKOZÁSOK Hétfőn két nagy horderejű kérdésben tanácskoztak a Közös Piac brüsszeli fő­hadiszállásán. Utolsó szakaszukba ér­keztek a jugoszláv delegáció tárgyalá­sai. Jugoszlávia a GATT-rendelkezések figyelembevételével szeretné elérni ag­rárexportja behozatali korlátozásainak enyhítését és a többi jugoszláv áru­cikk kivitelének teljes liberalizációját. A Hatok mezőgazdasági miniszterei is asztalhoz ültek, hogy újabb erőfeszí­téseket tegyenek a közös bor- és do­hánypiac megszervezésére, a gabona, cukor és tejtermék feleslegek csökken­tésére. Brüsszeli körökben nem tartják valószínűnek, hogy gyors politikai dön­téseket lehessen hozni e kényes kérdé­sekben. A minisztereknek mindenesetre meg­egyezésre kell jutniuk a mostani ta­nácskozásokon ahhoz, hogy csütörtö­kön a külügy-, pénzügy- és mezőgaz­dasági miniszterek együttes ülésén meg lehessen tenni az új általános pénzügyi megállapodás irányába vezető utolsó lépéseket. (DPA) NAPRÓL NAPRA ♦ A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ NSZK — sőt talán az egész kelet­­nyugati kereskedelem — legnagyobb megállapodását írták alá vasár­nap. A szovjet földgáz és nyugatnémet acélcsövek kölcsönös szállí­tására vonatkozó 20 éves megállapodás tisztán gazdasági ügylet, de hatása nyilván kedvező lesz a politikai légkörre, és közelebb hozza az egész Európát behálózó egységes csővezeték-rendszer megvaló­sulását. ♦ A KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁS tavaly Európaszerte ártott a mező­­gazdasági eredményeknek — állapítja meg az EGB mezőgazdasági albizottságnak évi jelentése. A Szovjetuniónak és a kelet-európai országoknak azonban a mostoha természet ellenére sikerült jó gabo­natermést betakarítaniuk. ♦ NIXON ELNÖKNEK HÉTFŐN a kongresszus elé terjesztett költ­ségvetését és gazdasági üzenetét az óvatosság jellemzi. Az infláció elleni harc sikerét a kormány is csak néhány hónap múlva várja, viszont máris mind erőteljesebben mutatkozik a gazdasági vissza­esés veszélye. ♦ A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK EXPORT­BEVÉTELEINEK NÖVELÉSE az egyik fő célja az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Tanácsának, amely hétfőn kezdte­ meg Genfben idei ülésszakát. Az előkészítő munka alapján remélhető, hogy sikerül megállapodni: miképpen járuljon hozzá az UNCTAD az ENSZ II. Fejlesztési Évtizedének sikeréhez. ♦ MALAYSIÁVAL MEGKÖTÖTTÜK A KERESKEDELMI EGYEZ­MÉNYT, amely magában foglalja a „legnagyobb kedvezmény” elvét is. A Kuala Lumpurban folytatott tárgyalásokon Sós Iván, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke vezette a magyar küldöttséget. ♦ ALÁÍRTUK AZ ÁRUCSERE-FORGALMI JEGYZŐKÖNYVEKET 1970-re vonatkozólag a szocialista országokkal, legnagyobb kereske­delmi partnereinkkel. Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyet­tes nyilatkozata szerint a soron következő fő feladat a még hiányzó magánjogi szerződések mielőbbi megkötése. ♦ A NYUGATNÉMET GÉPIPAR TELJESÍTMÉNYEIT ISMERTETŐ MŰSZAKI HÉT — a budapesti Technika Házában —, az első ilyen jellegű rendezvény, amelyet nyugatnémet csoport rendez Magyar­­országon. A rendezvény érdekességét növeli az a tény, hogy Magyar­­országnak tavaly 50 millió márkás exporttöbblete volt az NSZK-val folytatott kereskedelemben.­ ­A­l Az NDK növekvő gazdasági ereje „Közös elveinkből, kölcsönös érde­keltségünkből fakad, hogy nagy öröm­mel töltenek el bennünket a Német Demokratikus Köztársaság imponáló eredményei, s azt tartjuk, hogy az NDK-ban elért sikerek a mi népünk erőit is növelik.” (Kádár János nyilat­kozata berlini látogatása után.) Az NDK-ban 1969-ben meggyorsult a fejlődés. 1969 november végéig az ipar termelése az előző év azonos időszaká­hoz képest 8,4 százalékkal, a nemzeti jövedelem 5 százalékkal, a termelékeny­ség pedig 8 százalékkal növekedett. Ezek az eredmények — állapítja meg az NSZEP beszámolója — igazolják a párt VII. kongresszusának a szocialista gazdasági rendszer fejlesztésére és a szerkezeti reformokra vonatkozó hatá­rozatát. Az NDK növekvő gazdasági erejének bizonyítéka, hogy 1969-ben a beruházá­sok majdnem négymilliárd márkával haladták meg az előző évi beruházások összegét. 1968-hoz képest a lakosság jö­vedelme 4,8 százalékkal, a kiskereske­delmi forgalom 6,1 százalékkal emelke­dett. A népgazdaság kulcskérdéseként emelte ki a beszámoló a modern tudo­mányos munkaszervezés és a komplex automatizálás megvalósítását. 1970-ben a termelékenység az NDK- ban az előző évi színvonalhoz képest 9,4 százalékkal emelkedik. Az ipari ter­melés a tervelőirányzat szerint 8,5 szá­zalékkal növekszik, a nemzeti jövedelem 6,3 százalékkal. 1970-ben további intézkedések történ­nek a termelés automatizálására, hogy a döntő iparágakban rekordteljesítmé­nyeket érjenek el. A kutatások tizenkét nagy fe­ladatra összpontosulnak, ame­lyek megoldására 5 milliárd márkát fordítanak. Növekszik 1970-ben az ipari beruhá­zások összege. Míg az összberuházások 12,6 százalékkal emelkednek, az ipari beruházásoknál 20 százalékos növeke­dés várható. A kiemelt iparágakban — vegyipar és az elektronika, továbbá a földtani kutatásokban — a beruhá­zások 40—50 százalékkal lesznek ma­gasabbak, mint 1969-ben. A felsőokta­tásra és a szakoktatásra fordítandó be­ruházások összegét 200—380 millió márkával emelik. Fogyasztásra 1970- ben hárommilliárd márkával többet irányoznak elő, mint 1969-ben. 1970- ben az NDK-ban körülbelül 77 000 új lakás épül NIXON GAZDASÁGI ÜZENETÉNEK KÉTKEDŐ VISSZHANGJA Nixon elnök hétfőn terjesztette a kongresszus elé gazdasági üzenetét. „Az év második felében mérsékelt gazdasági növekedésre lehet számítani, ami nem mond ellent az inflációs ütem fékezésének”, — hangoztatta az elnök. „A következő hónapokban mindamellett lassan növekszik a ter­melés, az értékesítés és a foglalko­zási szint.” A jelentés kilátásba helyezi a pénz­ügyi politika enyhítését már erre az évre. „Óvatos költségvetési politika, melynek segítségével elkerülhető a deficit, ugyanakkor óvatos pénzügyi politika a túlságosan hosszú és szi­gorú korlátozások mellőzésével, együt­tesen vezethetnek a pénzügyi piacok torzulásainak és feszültségeinek eny­hítéséhez, a kamatlábak csökkentésé­hez és a gazdasági élet nomális tevé­kenységének ösztönzéséhez. A gazdaság 5,5 százalékos növekedési rátája az év második felében már elérhető” — han­goztatta Nixon. A jövő évi amerikai költségvetés­ben előirányzott 1 milliárd 300 millió dolláros többletet csalódáskeltően cse­kélynek nevezte McCracken, Nixon elnök legfőbb gazdasági tanácsadója. Mint mondotta több hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy csökkenjen a drágulás üteme az Egyesült Államok­ban. A gazdaság növekedésének lassí­tása csupán része az áremelkedések ellen indított háborúnak és csak az év második felében várható lényeges ja­vulás. Az év egészét tekintve jelentős haladással lehet számolni, jelentette ki az elnök tanácsadója. Kevésbé derűlátóan ítéli meg az ame­rikai konjunkturális helyzetet a DPA New York-i tudósítója. Nehezen ért­hető, hogy Nixon elnök immár 12 hó­napos inflációellenes harcát még min­dig nem kísérte siker — állapítja meg. Múlt év decemberében nem kevesebb, mint 7,2 százalékkal emelkedtek az árak az előző évhez képest. Az acéliparban bekövetkezett legutóbbi 5,6 száza­lékos áremelkedés, a fémfeldolgozó és vegyiparban végrehajtott drágítás nem hagynak kétséget afelől, hogy a tenden­cia januárban is folytatódik. Ugyanakkor mind erőteljesebben je­lentkeznek a gazdasági visszaesés tüne­tei. A detroiti „három nagy”, a General Motors, a Ford és a Crysler szolgál­tatják ennek a legjobb példáját terme­lésük korlátozásával és időszakonkénti beszüntetésével. Számos iparágban a dolgozóknak már nemcsak túlóráikról kell lemondaniok, de munkahelyük is veszélybe került. Hasonló hangot ütnek meg az ameri­kai gazdaság helyzetének megítélésében, az angol lapok is. Az Observer szerint az USA-ba irányuló angol export vissza­esése valószínűnek látszik és a brit ki­vitel veszteségei az idén elérhetik az 50—75 millió fontot. Az amerikai gaz­daság lelassulása valószínűleg más or­szágok fejlődését is vissza fogja tar­tani és ez megint hatással lesz Nagy- Britanniára. A lap azzal vigasztalja olvasóit, hogy a láncreakció következ­tében árcsökkentő tendencia érvénye­sül majd az alapvető nyersanyagoknál és ez jótékonyan befolyásolja a brit­ fizetési mérlegét. Tokióban kétkedéssel fogadták Ni­xon elnök ígéretét az év második felé­ben bekövetkező fellendülésről. Japán gazdasági körökben nem tartják való­színűnek, hogy a gazdasági feltételek ilyen rövid időszakon belül megváltoz­nának. Megértéssel viseltetnek viszont az állami kiadások drasztikus lefara­gása iránt. A Kyodo hírügynökség pénz­ügyi köröket idézve megállapítja, hogy a Nixon-kormányzatnak valójában nem áll más út rendelkezésére, amikor az infláció megállítását a munkanélküliek számának növelése nélkül kívánja el­érni. Bírálja ugyanakkor Nixon elnö­köt, amiért „nem mutat erős elhatá­rozottságot az áremelések letörésére”.

Next