Világgazdaság, 1970. február (2. évfolyam, 22/267-41/286. szám)

1970-02-03 / 22. (267.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Cprivredni 1PREGLED A jugoszláv export és import vi­szonylati alakulása 1969-ben egyrészt igen örvendetes, másrészt elgondolkoz­tató, sőt aggodalmat keltő volt. Örven­detes azért, mert az egyes konver­tibilis területekre irányuló exportban igen nagy, helyenként meglepően erő­teljes növekedés ment végbe és a kivitel általános növekedési rátája 17%-ot ért el. Elgondolkoztató azon­ban, hogy ilyen mértékű exportnöve­kedés mellett sem sikerült megállí­tani a kereskedelmi mérleg passzívu­mának további emelkedését. Az, hogy a kivitel erőteljes expan­ziója legnagyobbrészt konvertibilis te­rületen, mégpedig az ipari termékek­nél valósult meg, kétségtelenül nagy sikernek könyvelhető el. A következő időszak fogja majd megmutatni, hogy az ilyen arányban tett fáradozások eredménye tartósnak bizonyul-e, vagy pedig csak esetleges, pillanatnyi hé­zagpótló exportőrnek tekintik-e Jugo­szláviát ezeken a piacokon. A kelet-európai klíringországokkal folytatott kereskedelem szerény mér­tékben növekedett mindkét irányban, a passzívum valamivel nagyobb mér­vű emelkedése mellett; a többi klíring­­területtel folytatott kereskedelmet pe­dig Stagnáló export, nagymértékben megnőtt import és passzív mérleg jellemzi. A­­ legnagyobb figyelem a Közös Piaccal bonyolódó kereskedelemre irá­nyul: mind a hat tagország viszony­­latában magas export- és importnö­vekedési ráta mutatkozik. Franciaor­szágba például lényegesen kisebb im­­portr­övekedés mellett, 67%-kal nőtt az export, s ha figyelembe vesszük, hogy ez a franciaországi restrikciós irányzat közepette és az importot semmi esetre sem ösztönző frankleér­tékelés ellenére ment végbe, az ered­mény jónak mondható. A döntő té­nyező azonban továbbra is a két leg­nagyobb partner: Olaszország és az NSZK volt. Mindkettő irányában az export növekedési rátája nagyobb, mint az összkivitelé (ugyanígy az annait származó importé is), a keres­kedelmi passzívum azonban mégis több mint négymilliárd dinár — az összes múlt évi jugoszláv külkereskedelmi deficit mintegy fele! Az EFTA-országokkal folytatott ke­reskedelem képe kevésbé egységes. Míg egyfelől ugrásszerűen nőtt a kivitel Nagy-Britanniába, Svájcba. A VILÁGSAJTÓBÓL Jugoszlávia külkereskedelme 1969-ben Norvégiába és Dániába, ezt az Auszt­riába irányuló kivitel növekedésének nagyon kis mértéke és a svédországi­nak a visszaesése jórészt semlegesí­tette. A KGST-országokkal bonyolódó ke­reskedelem is egyenetlen volt. Az eredmények részint az 1968. évi szint alatt maradtak, részint ugrásszerű nö­vekedés volt tapasztalható, mint pél­dául Magyarország esetében. Az USA viszonylatában — az észak­amerikai árucsere-forgalmi adatok alapján — az export 22,6, az import pedig csak 3,5%-kal nőtt, ami a ke­reskedelmi mérleg aktivizálódása ja­vára szolgált. A nyomasztó mérlegdeficit jelentő­sebb arányú csökkentéséhez arra volna szükség, hogy az 1969-ben tapasztalt tendencia évekig folytatódjék, azonos, vagy legalábbis hasonló feltételek mel­lett. A jugoszláv export 1969. évi nagy­arányú expanzióját kétségkívül elő­segítették a körülmények is: a legfon­tosabb partnerországokban élénk volt a konjunktúra, a világkereskedelemben boom ment végbe, Jugoszlávián belül pedig a gazdaság növekedésének meg­felelő tere volt. E tendencia folytatódására azonban sem a külföldi, sem az országon belüli tényezőket tekintve nincs sok kilátás. Már 1970-re a fejlett nyugati országok konjunktúrájának lanyhulását jósolják a prognózisok. Az eddigi tapasztalatok szerint pedig Jugoszlávia exportját a nyugati konjunktúra gyengülése min­dig sokkal érzékenyebben érintette, mint az olyan országokét, amelyeket különféle gazdasági csoportosulások vesznek körül. Az országon belüli fej­lődés, az 1970-re tervezett növekedési ütem is könnyen inkább az export csökkenése és az import növekedése számára teremthet kedvező klímát. Márpedig, ha egy olyan kedvező évben, mint amilyen 1969 volt, na­gyobb mértékű export révén sem sike­rült a kereskedelmi mérleg hiányát enyhíteni. 1970-ben, amikor egy sor kevésbé kedvező elemmel kell szá­molni, ez még kevésbé remélhető. A megoldást az import csökkentésében kell keresni. A bevitel túlzott növe­kedésének megállítása — a szövetségi gyűlés vonatkozó határozata alapján — minden bizonnyal mind külkeres­kedelem-, mind általános gazdaság­­politikai szempontból óvatos és meg­fontolt intézkedéseket követel. (1970. január 21.) FINANCIAL TIMES A Kelet-afrikai Gazdasági Közösség tagországai, Kenya, Tanzánia és Ugan­da képviselői Dar es-Salaamban foly­tatott tárgyalásai nyomán Zambia fokozta erőfeszítéseit a kapcsolatok szorosabbra fűzésére. Jelenleg a lusakai kormány nem any­­nyira a teljes jogú tagságra törekszik, mint, inkább a társulás valamely for­májára, amelynél a hangsúly a közös­ség speciális szolgáltatásaiban történő részesedésen volna. Mindamellett Zam­bia nem ejtette el a teljes jogú tagság tevét és Kaunda elnök meg is ragadja majd, az alkalmat, ha ez az út jár­hatóvá válik. Zam­bia olyan időpontban terjesztette elő kérését, amikor a közösség látható­lag bizonytalan saját jövője felől. Nye­rére, tanzániai és Obote ugandai elnök egyaránt elkötelezte magát az eredeti elképzelés, a szövetség gondolata mel­lett Obote, az ellene december 19-én megkísérelt merénylet előtt vendégül látta Kampalában Nvérérét és ebből az­ alkalomból mindketten ismételten kifejezték bizalmukat a szövetség létre­jöttében. Tanzánia vezetője még tovább ment, amikor megjósolta, hogy pártja és az Ugandai Népi Kongresszus szö­vetségesek lesznek a politikailag egye­sített Kelet-Afrikában. Nyerere a kö­­zelmúltban hasonló érzelmeknek adott kifejezést a Makererében, diákok előtt elmondott beszédében. Tanzánia és Uganda lelkes állásfog­lalásaitól eltérően Kenya kissé tartóz­kodóbb. Egyes megfigyelők véleménye szerint előfordulhat, hogy amennyiben Kenya nem tanúsít élénkebb érdeklő­dést Tanzánia és Uganda Kenya nélkül is m megkeresi a szövetséghez vezető utat , de Zambiával. A három kelet-afrikai ország még 1964-ben elkötelezte magát a föderáció gondolata mellett, amelynek még abban az évben kellett volna való­ra válnia. A kérdés azóta is függőben van,­ aminek oka főleg hatalmi kérdé­­sekbe i­ rejlik. .Obote elnök azóta rámutatott, hogy akkor Uganda maga is királyságok és álla­visol.oiViil o+Oil­ o»» M­ r T »r/\l + államalakulatok szövetsége volt. Most, mint köztársaság, alkalmasabb a kelet-afrikai föderációhoz való csatla­kozásra. Obote nem becsüli alá a gya­korlati kérdések jelentőségét, különösen azt,, hogy mindegyik ország igyekszik saját politikai rendszerét kibontakoz­tatni.­­ Minden ellentét dacára, mindhárom ország hasznát látta a szorosabb együtt­működésnek, különösen a szolgáltatá­sok­­ és közlekedés terén. Bizonyos fokú integráció ugyanis már megvalósult a kelet-afrikai közös szolgáltatások szer­vezetének keretében. Ilyen előzmények Kelet-Afrika az integráció útján után nem keltett meglepetést 1967-ben a kelet-afrikai együttműködési szerző­dés aláírása. Ez a szerződés főleg a szolgáltatások megosztását tűzte céljául. Elhatározták, hogy a kelet-afrikai posta és távközlés központját Nairobiból Kampalába, a kikötőigazgatást pedig Nairobiból Dar es-Salaamba helyezik át. A postai központ személyzetének és felszerelé­sének átköltöztetése sok nehézséggel járt és ezért csak a közelmúltban feje­ződött­­be. Sajnos a közösség szolgáltatásai ne­hezen bírják el a kritikát: a kelet­afrikai telefonhálózatot csaknem ha­gyományosan támadják, a vasúti és légi közlekedés is ugyancsak sok pa­naszra ad okot. Ez is arra utal, hogy a közösséget meg kell szilárdítani és a tagországoknak ehhez meg kell ad­niuk a támogatást. Most fontolják meg a közösség propagandahálózatának ki­építésére, ezen belül a saját rádió­állomás létesítésére vonatkozó javas­latokat. Ezek a javaslatok esetleg megbirkóz­hatnak a jóindulatú kritikával, de nem érintenek olyan alapvetően fontos kér­déseket, mint a közösségen belüli „közös piac” problémáját. Ezt a kérdést jól világítja meg az ipar elhelyezése, így például mindhárom ország tervezi gumiabroncsgyárak építését. De ezek közül egynek a kapacitása is elég az egész közösség szükségleteinek, fedezé­séhez. Ennél még fontosabb a külke­reskedelem összehangolása. Tanzánia például Skandináviától szokott­­ sajtot importálni, tekintet nélkül arra, hogy azonos minőségű­­ sajtot készítenek Kenyában. Nehéz kérdés a közösségi szervezet személyzetének megválogatása. Mint­hogy ennek a­­ tagországok között ará­nyosnak kell lennie, könnyen előfor­dulhat, hogy nem a megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyre. Javasolták, hogy a közösség meg­felelő hatáskörrel nevezzen ki főtitkárt. Az erős kezű vezetés garantálná a meg­felelő személyi összetételt. Legutóbb a Közös Piac titkársága két főre apadt, mert a hat közül négyen csalódottan távoztak. Mindezek a problémák arra késztetik a három tagország politikusait, hogy óvatosak legyenek, amikor az állam­­szövetség életrehívásának időpontjáról kell dönteni. Úgy látszik, e tekintetben a közeljövőben­ aligha várható változás. Mindamellett a közösség eszméje Kelet- Afrikában több követőre is talál. Zam­bia mellett élénk érdeklődést­ tanúsít Burundi, Etiópia és Szomália is. (1970. január 21.) Ismerjük meg jobban az angol piacot A jelenleg érvényben lévő magyar— angol hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodást még 1968 februárjában írtuk alá. A megállapodás 1972. de­cember 31-ig érvényes. A napokban sorra kerülő vegyesbizottsági tárgya­lások előtt a két ország közötti keres­kedelmi kapcsolatok alakulásáról kér­tünk tájékoztatást Antalpéter Tibor­tól, a Külkereskedelmi Minisztérium államközi főosztályvezető helyettesétől. — A magyar—angol forgalom évek óta lényegében stagnál, amit mutat, hogy míg 1966-ban exportunk 396 millió devizaforint volt, 1967-ben 480 millió, 1968-ban 514 és 1969-ben (nem végle­ges adatok alapján) 480 millió deviza­forint. Importunk 1966-ban 640 millió devizaforint, 1967-ben 654 millió, 1968- ban 591 millió és 1969-ben 700 millió devizaforint volt. Az 1970-es évi ki­vitelünk is várhatóan alig éri el az 1968. évi szintet. Az import idén az előző évhez képest valamivel nagyobb lesz. Az áruforgalmi adatok azt mutatják, hogy az 1964-ben bevezetett részleges angol liberalizáció a sajátos áruössze­tételünk miatt a magyar exportnak mindössze 45—50 százalékát érinti csak. Az exportunk áruösszetételén belül a gépek hányada mindössze 5—6 százalék. Ennek is jelentős része inkább fogyasztási termékekből (rádió, rádiócső) áll, és csak kisebb részét képezték a szerszámgépek és trakto­rok. Angliába a bevitel szabad, így csak a mi versenyképességünktől függ a magyar gépipari termékek eladásá­nak növelése. Az 1969. évi forgalom­ból az anyagjellegű cikkek kivitele 13—15 százalék volt. Ezen belül első­sorban alumíniumtömböt, vegyicik­keket és gyógyszereket szállítottunk Angliába. A magyar exportban a leg­jelentősebbek a könnyűipar és a mező­­gazdaság termékei. (Az utóbbi angliai exportunk 42—45 százaléka, a köny­­nyűipari cikkek pedig 32—35 száza­léka.) Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a magyar export áru­­összetétele kedvező. Ez az előny azon­ban részben az angol engedélyezési rendszer, részben cikkeink konjunk­túraérzékenysége miatt bizonyos ese­tekben problémát jelent. Az angolok által életbe léptetett liberalizáció első­sorban a nyersanyagokra és a gépekre és nem a fogyasztási, könnyűipari, valamint a mezőgazdasági cikkekre vonatkozik. Mivel azonban exportunk főleg az utóbbiakra épül, ezért a be­viteli korlátozások érintenek bennün­ket. Exportunk stagnálását befolyá­solta az angol importletéti rendszer is. Importunknak 1967-ben a gépvásár­lások képezték a felét, ami 1968-ban és 1969-ben csökkent. Ennek oka, hogy a komplett gyárberendezések vásár­lása lett kevesebb. A magyar—angol együttműködésben még igen sok a kihasználatlan lehető­ség. Az adatokból is kitűnik, hogy Ma­gyarország külkereskedelmi mérlege tartósan deficites a szigetországgal Külkereskedelmünket a jövőben csak úgy tudjuk fejleszteni, ha új utakat ke­resünk. Eddig még nem éltünk a ko­operációs lehetőségekkel, s ennek kö­vetkeztében csak igen-igen szerény mértékben születtek magyar—angol vállalati együttműködési megállapodá­sok. Ennek okát nagyrészt a magyar külkereskedelmi vállalatoknál kell ke­e­resnünk, mivel nem eléggé ismerik az angol piac sajátosságait. Igaz, hogy az ipari szakemberek lényegesen töb­bet utaznak ma, mint azelőtt, de ez csak akkor gyümölcsöző, ha a nyert tapasztalatokat megfelelően hasznosít­ják. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok gépipari vállalat elhanyagolja az angol piacot azzal a meggondolással, hogy termékeink úgysem versenyképesek. A konzerv-és mélyhűtőipar is többet tud­na produkálni, ha jobban ismerné az angol sajátosságokat, hiszen termékeik­ből Nagy-Britannia kitűnő elhelyezési lehetőséget kínál. Az 1969. évre vonatkozó kontingens­­listák megfelelő kereteket biztosítottak a forgalom fejlesztésére. A napokban kezdődő magyar—angol vegyesbizott­sági tárgyalásokon a kontingensemelést szeretnénk elérni mezőgazdasági cik­kekben (sonka, sertéshúskészítmények, baromfi, gyümölcskonzerv és jam), va­lamint a könnyűipari termékekben. Ami a textiltermékek exportját illeti, néhány — nem pamuttartalmú cikkeknél — kérünk kontingensemelést, bár a szo­cialista országok közül mi rendelkezünk a legnagyobb textilkvótával Angliában. A vegyesbizottsági tárgyalások ered­ményeként várhatóan tovább bővülhet az árucsere-forgalom, s nem utolsósor­ban nő a magyar kivitel. A felemelt kontingenslisták kihasználása nem a Külkereskedelmi Minisztériumon mú­lik. A vállalatoknak 1970-ben szerve­zettebben és körültekintőbb piackutató munkával kellene felmérniük, hogy például a gépiparban (speciális cél­gépek, műszeripari termékek) a vegy­iparban és az élelmiszerfeldolgozó ipar­ban milyen lehetőségek lennének az együttműködésre, vagy a nagyobb érté­kesítésre. Magyarország tőkés partnerei között Anglia a negyedik helyen áll. Ezen változtatni csak a vállalatokkal közösen lehet, — mondotta befejezésül Antalpéter Tibor. Mocsári Erika Idén 14 százalékkal nő a forgalom a szocialista országokkal A szocialista országokkal aláírtuk az 1970. évi árucsere-forgalmi jegyző­könyveket — mondotta Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. Külkereskedelmi forgalmunknak mint­egy 70%-át szocialista országokkal bonyolítjuk. Az 1970-re szóló megálla­podásainkat már az új gazdasági me­chanizmus tapasztalatainak birtokában köthettük. Az önállóbb vállalati gaz­dálkodás nem jelent akadályokat az ál­lamközi szerződések teljesítésében. Ta­pasztalatunk szerint a vállalatok növel­ték árukínálataikat, jobban figyelembe vették a külföldi piac igényeit. Értékeltük az 1970-re kötött megálla­podásokat, amelyek a tavalyinál mint­egy 14 százalékkal magasabb forgalmat tesznek lehetővé. Egyik legfontosabb feladatunk a fogyasztási cikkek behoza­talának növelése. 1970-re a tavalyinál 42 százalékkal nagyobb kontingens áll rendelkezésünkre. Jelentősen több sze­mélygépkocsit és más tartós fogyasz­tási cikket vásárolunk. Például tavaly a szocialista országokból 14 ezer személy­­gépkocsit hoztunk be, az idén pedig a kontingensek alapján több mint 26 ezret importálhatunk. Újabb típusokkal bővül a választék: a Szovjetunióból a Fiat­­licenc alapján készült személygép­kocsik, valamint Zaporozsec típusú kis­autók érkeznek. Megkétszereződik a Polski-Fiat behozatala is. Ezen kívül 53 ezer hűtőszekrényt, 20 ezer magnetofont, 300 ezer négyzetméter szőnyeget, 1,9 millió pár harisnyát importálunk. Ugyancsak növekszik az energiahordo­zók és az alapvető fontosságú nyers­anyagok behozatala idén. A Szovjet­unióból például 10 százalékkal több nyersanyagot vásárolhatunk. A vállalatok a legfontosabb cikkek szállítására már megkötötték a magán­jogi szerződéseket is: a kötésállomány nagyobb, mint tavaly ilyenkor volt. So­ron következő feladat a hiányzó ma­gánjogi szerződések mielőbbi megkötése. LICENC-MEGÁLLAPODÁS A Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat a múlt évben 1968-hoz viszo­nyítva 5,5 százalékkal növelte terme­lését és 11 százalékkal exportját. (Ter­melési értéke egy évben közel 700 mil­lió forint és exportált cikkei a múlt évben 900 ezer rubelt, illetve 600 ezer dollárt jövedelmeztek.) Gyártmányai közül elsősorban a kozmetikai cikkek iránt érdeklődnek külföldi partnereik. Az összexportnak több mint 50 száza­lékát teszik ki ezek a készítmények. Igen hasznosnak bizonyult az új gazda­ságirányítási rendszerben létrejött bizo­mányosi szerződésük a CHEMOL­­IMPEX-szel. A kimutatható eredmé­nyek szerint — miután a külkereske­delmi vállalat is érdekelt a nagyobb forgalom elérésében — az első év alatt 28 százalékos növekedést mutathattak fel az exportban. A szocialista orszá­gokkal, az államközi szerződések meg­kötésével, már realizálódtak erre az évre szóló kiviteli kötelezettségeik, a tőkésországokkal pedig folyamatosan egyeztetik az igényeket és az export­­lehetőségeket. Érdekességként megem­lítették, hogy megnőtt az afrikai álla­mok érdeklődése termékeik iránt, új piaciként már Etiópiára is számíthatnak ebben az évben. 1970-re további 8,9 százalékos ter­melésnövekedést irányoztak elő és ugyancsak további 11 százalékos export­­növekedést is. A CHEMOLIMPEX kép­viseletében ebben az évben szintén részt vesznek a számukra jelentős vá­sárokon és kiállításokon, így például a moszkvai nemzetközi vegyipari kiállí­táson, a zágrábi és tripoli vásáron, va­lamint az afrikai országokban rende­zendő nemzetközi találkozókon, így Algírban is. A vállalat exportjának kedvező ala­kulása még nagyobb mértékben is ér­vényesülhetett volna, ha évközben a csomagolóanyagok ellátásával kapcso­latban kevesebb problémával kellett volna szembenézniök. Főleg a karton­dobozok, üvegek és tubusok hiánya okoz gondot. A belföldi üzemek nem tudják folyamatosan szállítani ezeket a cikkeket számukra, és a fennálló ren­delkezések szerint csak az ő akadály­közlésük után folyamodhat a Kozmeti­kai és Háztartásvegyipari Vállalat be­hozatali engedélyért. Sokat segíthetne a vállalaton, ha lehetővé tennék szá­mára, hogy legalább az üvegellátásnál — függetlenül a belföldi szállítások­tól — időben feladhassa importmeg­rendelését. Végül megtudtuk, hogy a mennyiség növelésén túl, változatlanul törekednek a választék bővítésére is. Éppen ezért tárgyalásba kezdtek különböző külföldi (tőkés) cégekkel a kinti gyártmányok licencének megvásárlásáról. Az NSZK- beli Beiersdorf cég képviselőjével né­hány nappal ezelőtt szerződést is kötöt­tek a Nivea krém magyarországi gyár­tásáról és a licenc ellenértékét a szerződés szerint áruval egyenlítik ki. b. 1. 1970. FEBRUÁR 3. I ÜZLETKÖTŐK ÚTIJELENTÉSEIBŐL leányvállalatai, vagy azok érdekszférá­jába tartozó cégek. Gyakorlatilag min­den jelentősebb vállalat a gyógyszer­­gyárak egyesületének tagja. Ez a szer­vezet, belső megállapodás alapján, tag­vállalatai számára monopolhelyzetet teremt azon keresztül, hogy az állami kiírásoknál mindig csak egy-egy válla­lat pályázik a termék szállítására. Így az állami beszerzések és a magánpiac ár­szint­je is igen magas. A kikészítő­kiszerelő kapacitás az országban túl­méretezett, alapanyaggyártás nincs. Peruban a gyógyszerkészítményekre csak eljárási szabadalmakat engedé­lyeznek. Ezek értéke rendkívül csekély: a cégek a gyógyszergyárosok egyesüle­tének megállapodásaihoz tartják ma­gukat, nem pedig a tényleges szaba­dalmi helyzethez. Az export és az im­port szigorú ellenőrzés alatt áll: a ha­tóságok a kész, kiszerelt gyógyszer­­készítmények importját csak akkor se­gítik elő, ha azok állami kiírás alap­ján kerülnek megrendelésre. A kor­mány hosszú idő óta tesz erőfeszíté­seket a jobb és olcsóbb gyógyszerellá­tás megszervezéséért. * • • v Nemrég jelent meg egy rendelkezés, amely úgy intézkedik, hogy a külön­böző állami intézmények a jövőben ki­zárólag az ebben felsorolt készítmé­nyeket rendelhetik meg. A ren­delet egyben lehetőséget ad a hazai iparnak, hogy megadott készítményeik gyártására javaslatot tegyen.. A válla­latoknak egyben kötelezniük kell magu­kat, hogy a kért mennyiséget 1970-ben­ leszállítják, így a rendelés elnyerője monopóliumot kap a kérdéses cikk szállítására, hiszen a termékre teljes importtilalmat rendelnek el. A gyógy­szergyárosok egyesülete várhatóan til­takozni fog az érdekeit sértő rendelet ellen, s gyakorlati megvalósítását, min­den­ bizonnyal gátolni próbálja majd. A MEDIMPEX üzletkötői dél-ameri­kai utazásuk során Peruba is ellátogat­tak, s úti jelentésükben általános tájé­koztatót adnak az ország gyógyszer­­piacának helyzetéről. Peru 12 millió lakosából mintegy 3 milliót tarthatunk — európai mér­cével mérve — gyógyszerfogyasztónak. Az országban körülbelül 50 kisebb­­nagyobb gyógyszercég működik­­, túl­nyomórészt európai és amerikai cégek ­ A Genfi Autókiállításon, az év leg­nagyobb nemzetközi autószalonjában, kooperációban készült két autóbuszt mutat be a MOGÜRT. Az egyik IKARUS—Steyr (osztrák), a másik pedig IKARUS—Volvo (svéd) típusú.­­ A 20 millió forintos költséggel kor­szerűsített Parádsasvári Üveggyár ter­mékei külföldön is keresettek. A gyár exportja az utóbbi négy évben meg­kétszereződött. 1970-ben több mint 10 országba — közöttük Kanadába, az USA-ba és Svájcba — küldenek ólom­kristály és más üvegkészítményeket.­­ 310 millió No-Spa tablettát adtunk el tavaly csak a Szovjetuniónak. Ezt a készítményt a Chinoin gyártotta, de tőkésországokkal kötött licencszer­ződések alapján már 12 ország készít magyar szabadalom szerint No-Spá-t. Mexikó lesz valószínűleg a következő állam, ahol erre sor kerül. Legnagyobb­­ forgalmat a többi között Argentína, India, NSZK, Spanyol- és Törökország bonyolítja le egyébként a magyar sza­badalom alapján előállított No-Spa­­val.­­ Genovában megnyílt a IX. Nemzet­közi Hajózási Kiállítás, amelyen a­­ Magyar Hajó- és Darugyár, a már Európaszerte ismert vitorláshajókat, a nemesfából és műanyagból készült ha­gyományos és legfújab típusú csóna­kokat mutatja be. VIlÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. etr.«. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61.066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2218/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008

Next