Világgazdaság, 1970. február (2. évfolyam, 22/267-41/286. szám)
1970-02-03 / 22. (267.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Cprivredni 1PREGLED A jugoszláv export és import viszonylati alakulása 1969-ben egyrészt igen örvendetes, másrészt elgondolkoztató, sőt aggodalmat keltő volt. Örvendetes azért, mert az egyes konvertibilis területekre irányuló exportban igen nagy, helyenként meglepően erőteljes növekedés ment végbe és a kivitel általános növekedési rátája 17%-ot ért el. Elgondolkoztató azonban, hogy ilyen mértékű exportnövekedés mellett sem sikerült megállítani a kereskedelmi mérleg passzívumának további emelkedését. Az, hogy a kivitel erőteljes expanziója legnagyobbrészt konvertibilis területen, mégpedig az ipari termékeknél valósult meg, kétségtelenül nagy sikernek könyvelhető el. A következő időszak fogja majd megmutatni, hogy az ilyen arányban tett fáradozások eredménye tartósnak bizonyul-e, vagy pedig csak esetleges, pillanatnyi hézagpótló exportőrnek tekintik-e Jugoszláviát ezeken a piacokon. A kelet-európai klíringországokkal folytatott kereskedelem szerény mértékben növekedett mindkét irányban, a passzívum valamivel nagyobb mérvű emelkedése mellett; a többi klíringterülettel folytatott kereskedelmet pedig Stagnáló export, nagymértékben megnőtt import és passzív mérleg jellemzi. A legnagyobb figyelem a Közös Piaccal bonyolódó kereskedelemre irányul: mind a hat tagország viszonylatában magas export- és importnövekedési ráta mutatkozik. Franciaországba például lényegesen kisebb importrövekedés mellett, 67%-kal nőtt az export, s ha figyelembe vesszük, hogy ez a franciaországi restrikciós irányzat közepette és az importot semmi esetre sem ösztönző frankleértékelés ellenére ment végbe, az eredmény jónak mondható. A döntő tényező azonban továbbra is a két legnagyobb partner: Olaszország és az NSZK volt. Mindkettő irányában az export növekedési rátája nagyobb, mint az összkivitelé (ugyanígy az annait származó importé is), a kereskedelmi passzívum azonban mégis több mint négymilliárd dinár — az összes múlt évi jugoszláv külkereskedelmi deficit mintegy fele! Az EFTA-országokkal folytatott kereskedelem képe kevésbé egységes. Míg egyfelől ugrásszerűen nőtt a kivitel Nagy-Britanniába, Svájcba. A VILÁGSAJTÓBÓL Jugoszlávia külkereskedelme 1969-ben Norvégiába és Dániába, ezt az Ausztriába irányuló kivitel növekedésének nagyon kis mértéke és a svédországinak a visszaesése jórészt semlegesítette. A KGST-országokkal bonyolódó kereskedelem is egyenetlen volt. Az eredmények részint az 1968. évi szint alatt maradtak, részint ugrásszerű növekedés volt tapasztalható, mint például Magyarország esetében. Az USA viszonylatában — az északamerikai árucsere-forgalmi adatok alapján — az export 22,6, az import pedig csak 3,5%-kal nőtt, ami a kereskedelmi mérleg aktivizálódása javára szolgált. A nyomasztó mérlegdeficit jelentősebb arányú csökkentéséhez arra volna szükség, hogy az 1969-ben tapasztalt tendencia évekig folytatódjék, azonos, vagy legalábbis hasonló feltételek mellett. A jugoszláv export 1969. évi nagyarányú expanzióját kétségkívül elősegítették a körülmények is: a legfontosabb partnerországokban élénk volt a konjunktúra, a világkereskedelemben boom ment végbe, Jugoszlávián belül pedig a gazdaság növekedésének megfelelő tere volt. E tendencia folytatódására azonban sem a külföldi, sem az országon belüli tényezőket tekintve nincs sok kilátás. Már 1970-re a fejlett nyugati országok konjunktúrájának lanyhulását jósolják a prognózisok. Az eddigi tapasztalatok szerint pedig Jugoszlávia exportját a nyugati konjunktúra gyengülése mindig sokkal érzékenyebben érintette, mint az olyan országokét, amelyeket különféle gazdasági csoportosulások vesznek körül. Az országon belüli fejlődés, az 1970-re tervezett növekedési ütem is könnyen inkább az export csökkenése és az import növekedése számára teremthet kedvező klímát. Márpedig, ha egy olyan kedvező évben, mint amilyen 1969 volt, nagyobb mértékű export révén sem sikerült a kereskedelmi mérleg hiányát enyhíteni. 1970-ben, amikor egy sor kevésbé kedvező elemmel kell számolni, ez még kevésbé remélhető. A megoldást az import csökkentésében kell keresni. A bevitel túlzott növekedésének megállítása — a szövetségi gyűlés vonatkozó határozata alapján — minden bizonnyal mind külkereskedelem-, mind általános gazdaságpolitikai szempontból óvatos és megfontolt intézkedéseket követel. (1970. január 21.) FINANCIAL TIMES A Kelet-afrikai Gazdasági Közösség tagországai, Kenya, Tanzánia és Uganda képviselői Dar es-Salaamban folytatott tárgyalásai nyomán Zambia fokozta erőfeszítéseit a kapcsolatok szorosabbra fűzésére. Jelenleg a lusakai kormány nem anynyira a teljes jogú tagságra törekszik, mint, inkább a társulás valamely formájára, amelynél a hangsúly a közösség speciális szolgáltatásaiban történő részesedésen volna. Mindamellett Zambia nem ejtette el a teljes jogú tagság tevét és Kaunda elnök meg is ragadja majd, az alkalmat, ha ez az út járhatóvá válik. Zambia olyan időpontban terjesztette elő kérését, amikor a közösség láthatólag bizonytalan saját jövője felől. Nyerére, tanzániai és Obote ugandai elnök egyaránt elkötelezte magát az eredeti elképzelés, a szövetség gondolata mellett Obote, az ellene december 19-én megkísérelt merénylet előtt vendégül látta Kampalában Nvérérét és ebből az alkalomból mindketten ismételten kifejezték bizalmukat a szövetség létrejöttében. Tanzánia vezetője még tovább ment, amikor megjósolta, hogy pártja és az Ugandai Népi Kongresszus szövetségesek lesznek a politikailag egyesített Kelet-Afrikában. Nyerere a közelmúltban hasonló érzelmeknek adott kifejezést a Makererében, diákok előtt elmondott beszédében. Tanzánia és Uganda lelkes állásfoglalásaitól eltérően Kenya kissé tartózkodóbb. Egyes megfigyelők véleménye szerint előfordulhat, hogy amennyiben Kenya nem tanúsít élénkebb érdeklődést Tanzánia és Uganda Kenya nélkül is m megkeresi a szövetséghez vezető utat , de Zambiával. A három kelet-afrikai ország még 1964-ben elkötelezte magát a föderáció gondolata mellett, amelynek még abban az évben kellett volna valóra válnia. A kérdés azóta is függőben van, aminek oka főleg hatalmi kérdésekbe i rejlik. .Obote elnök azóta rámutatott, hogy akkor Uganda maga is királyságok és állavisol.oiViil o+Oil o»» M r T »r/\l + államalakulatok szövetsége volt. Most, mint köztársaság, alkalmasabb a kelet-afrikai föderációhoz való csatlakozásra. Obote nem becsüli alá a gyakorlati kérdések jelentőségét, különösen azt,, hogy mindegyik ország igyekszik saját politikai rendszerét kibontakoztatni. Minden ellentét dacára, mindhárom ország hasznát látta a szorosabb együttműködésnek, különösen a szolgáltatások és közlekedés terén. Bizonyos fokú integráció ugyanis már megvalósult a kelet-afrikai közös szolgáltatások szervezetének keretében. Ilyen előzmények Kelet-Afrika az integráció útján után nem keltett meglepetést 1967-ben a kelet-afrikai együttműködési szerződés aláírása. Ez a szerződés főleg a szolgáltatások megosztását tűzte céljául. Elhatározták, hogy a kelet-afrikai posta és távközlés központját Nairobiból Kampalába, a kikötőigazgatást pedig Nairobiból Dar es-Salaamba helyezik át. A postai központ személyzetének és felszerelésének átköltöztetése sok nehézséggel járt és ezért csak a közelmúltban fejeződöttbe. Sajnos a közösség szolgáltatásai nehezen bírják el a kritikát: a keletafrikai telefonhálózatot csaknem hagyományosan támadják, a vasúti és légi közlekedés is ugyancsak sok panaszra ad okot. Ez is arra utal, hogy a közösséget meg kell szilárdítani és a tagországoknak ehhez meg kell adniuk a támogatást. Most fontolják meg a közösség propagandahálózatának kiépítésére, ezen belül a saját rádióállomás létesítésére vonatkozó javaslatokat. Ezek a javaslatok esetleg megbirkózhatnak a jóindulatú kritikával, de nem érintenek olyan alapvetően fontos kérdéseket, mint a közösségen belüli „közös piac” problémáját. Ezt a kérdést jól világítja meg az ipar elhelyezése, így például mindhárom ország tervezi gumiabroncsgyárak építését. De ezek közül egynek a kapacitása is elég az egész közösség szükségleteinek, fedezéséhez. Ennél még fontosabb a külkereskedelem összehangolása. Tanzánia például Skandináviától szokott sajtot importálni, tekintet nélkül arra, hogy azonos minőségű sajtot készítenek Kenyában. Nehéz kérdés a közösségi szervezet személyzetének megválogatása. Minthogy ennek a tagországok között arányosnak kell lennie, könnyen előfordulhat, hogy nem a megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyre. Javasolták, hogy a közösség megfelelő hatáskörrel nevezzen ki főtitkárt. Az erős kezű vezetés garantálná a megfelelő személyi összetételt. Legutóbb a Közös Piac titkársága két főre apadt, mert a hat közül négyen csalódottan távoztak. Mindezek a problémák arra késztetik a három tagország politikusait, hogy óvatosak legyenek, amikor az államszövetség életrehívásának időpontjáról kell dönteni. Úgy látszik, e tekintetben a közeljövőben aligha várható változás. Mindamellett a közösség eszméje Kelet- Afrikában több követőre is talál. Zambia mellett élénk érdeklődést tanúsít Burundi, Etiópia és Szomália is. (1970. január 21.) Ismerjük meg jobban az angol piacot A jelenleg érvényben lévő magyar— angol hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodást még 1968 februárjában írtuk alá. A megállapodás 1972. december 31-ig érvényes. A napokban sorra kerülő vegyesbizottsági tárgyalások előtt a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok alakulásáról kértünk tájékoztatást Antalpéter Tibortól, a Külkereskedelmi Minisztérium államközi főosztályvezető helyettesétől. — A magyar—angol forgalom évek óta lényegében stagnál, amit mutat, hogy míg 1966-ban exportunk 396 millió devizaforint volt, 1967-ben 480 millió, 1968-ban 514 és 1969-ben (nem végleges adatok alapján) 480 millió devizaforint. Importunk 1966-ban 640 millió devizaforint, 1967-ben 654 millió, 1968- ban 591 millió és 1969-ben 700 millió devizaforint volt. Az 1970-es évi kivitelünk is várhatóan alig éri el az 1968. évi szintet. Az import idén az előző évhez képest valamivel nagyobb lesz. Az áruforgalmi adatok azt mutatják, hogy az 1964-ben bevezetett részleges angol liberalizáció a sajátos áruösszetételünk miatt a magyar exportnak mindössze 45—50 százalékát érinti csak. Az exportunk áruösszetételén belül a gépek hányada mindössze 5—6 százalék. Ennek is jelentős része inkább fogyasztási termékekből (rádió, rádiócső) áll, és csak kisebb részét képezték a szerszámgépek és traktorok. Angliába a bevitel szabad, így csak a mi versenyképességünktől függ a magyar gépipari termékek eladásának növelése. Az 1969. évi forgalomból az anyagjellegű cikkek kivitele 13—15 százalék volt. Ezen belül elsősorban alumíniumtömböt, vegyicikkeket és gyógyszereket szállítottunk Angliába. A magyar exportban a legjelentősebbek a könnyűipar és a mezőgazdaság termékei. (Az utóbbi angliai exportunk 42—45 százaléka, a könynyűipari cikkek pedig 32—35 százaléka.) Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a magyar export áruösszetétele kedvező. Ez az előny azonban részben az angol engedélyezési rendszer, részben cikkeink konjunktúraérzékenysége miatt bizonyos esetekben problémát jelent. Az angolok által életbe léptetett liberalizáció elsősorban a nyersanyagokra és a gépekre és nem a fogyasztási, könnyűipari, valamint a mezőgazdasági cikkekre vonatkozik. Mivel azonban exportunk főleg az utóbbiakra épül, ezért a beviteli korlátozások érintenek bennünket. Exportunk stagnálását befolyásolta az angol importletéti rendszer is. Importunknak 1967-ben a gépvásárlások képezték a felét, ami 1968-ban és 1969-ben csökkent. Ennek oka, hogy a komplett gyárberendezések vásárlása lett kevesebb. A magyar—angol együttműködésben még igen sok a kihasználatlan lehetőség. Az adatokból is kitűnik, hogy Magyarország külkereskedelmi mérlege tartósan deficites a szigetországgal Külkereskedelmünket a jövőben csak úgy tudjuk fejleszteni, ha új utakat keresünk. Eddig még nem éltünk a kooperációs lehetőségekkel, s ennek következtében csak igen-igen szerény mértékben születtek magyar—angol vállalati együttműködési megállapodások. Ennek okát nagyrészt a magyar külkereskedelmi vállalatoknál kell keeresnünk, mivel nem eléggé ismerik az angol piac sajátosságait. Igaz, hogy az ipari szakemberek lényegesen többet utaznak ma, mint azelőtt, de ez csak akkor gyümölcsöző, ha a nyert tapasztalatokat megfelelően hasznosítják. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok gépipari vállalat elhanyagolja az angol piacot azzal a meggondolással, hogy termékeink úgysem versenyképesek. A konzerv-és mélyhűtőipar is többet tudna produkálni, ha jobban ismerné az angol sajátosságokat, hiszen termékeikből Nagy-Britannia kitűnő elhelyezési lehetőséget kínál. Az 1969. évre vonatkozó kontingenslisták megfelelő kereteket biztosítottak a forgalom fejlesztésére. A napokban kezdődő magyar—angol vegyesbizottsági tárgyalásokon a kontingensemelést szeretnénk elérni mezőgazdasági cikkekben (sonka, sertéshúskészítmények, baromfi, gyümölcskonzerv és jam), valamint a könnyűipari termékekben. Ami a textiltermékek exportját illeti, néhány — nem pamuttartalmú cikkeknél — kérünk kontingensemelést, bár a szocialista országok közül mi rendelkezünk a legnagyobb textilkvótával Angliában. A vegyesbizottsági tárgyalások eredményeként várhatóan tovább bővülhet az árucsere-forgalom, s nem utolsósorban nő a magyar kivitel. A felemelt kontingenslisták kihasználása nem a Külkereskedelmi Minisztériumon múlik. A vállalatoknak 1970-ben szervezettebben és körültekintőbb piackutató munkával kellene felmérniük, hogy például a gépiparban (speciális célgépek, műszeripari termékek) a vegyiparban és az élelmiszerfeldolgozó iparban milyen lehetőségek lennének az együttműködésre, vagy a nagyobb értékesítésre. Magyarország tőkés partnerei között Anglia a negyedik helyen áll. Ezen változtatni csak a vállalatokkal közösen lehet, — mondotta befejezésül Antalpéter Tibor. Mocsári Erika Idén 14 százalékkal nő a forgalom a szocialista országokkal A szocialista országokkal aláírtuk az 1970. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyveket — mondotta Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. Külkereskedelmi forgalmunknak mintegy 70%-át szocialista országokkal bonyolítjuk. Az 1970-re szóló megállapodásainkat már az új gazdasági mechanizmus tapasztalatainak birtokában köthettük. Az önállóbb vállalati gazdálkodás nem jelent akadályokat az államközi szerződések teljesítésében. Tapasztalatunk szerint a vállalatok növelték árukínálataikat, jobban figyelembe vették a külföldi piac igényeit. Értékeltük az 1970-re kötött megállapodásokat, amelyek a tavalyinál mintegy 14 százalékkal magasabb forgalmat tesznek lehetővé. Egyik legfontosabb feladatunk a fogyasztási cikkek behozatalának növelése. 1970-re a tavalyinál 42 százalékkal nagyobb kontingens áll rendelkezésünkre. Jelentősen több személygépkocsit és más tartós fogyasztási cikket vásárolunk. Például tavaly a szocialista országokból 14 ezer személygépkocsit hoztunk be, az idén pedig a kontingensek alapján több mint 26 ezret importálhatunk. Újabb típusokkal bővül a választék: a Szovjetunióból a Fiatlicenc alapján készült személygépkocsik, valamint Zaporozsec típusú kisautók érkeznek. Megkétszereződik a Polski-Fiat behozatala is. Ezen kívül 53 ezer hűtőszekrényt, 20 ezer magnetofont, 300 ezer négyzetméter szőnyeget, 1,9 millió pár harisnyát importálunk. Ugyancsak növekszik az energiahordozók és az alapvető fontosságú nyersanyagok behozatala idén. A Szovjetunióból például 10 százalékkal több nyersanyagot vásárolhatunk. A vállalatok a legfontosabb cikkek szállítására már megkötötték a magánjogi szerződéseket is: a kötésállomány nagyobb, mint tavaly ilyenkor volt. Soron következő feladat a hiányzó magánjogi szerződések mielőbbi megkötése. LICENC-MEGÁLLAPODÁS A Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat a múlt évben 1968-hoz viszonyítva 5,5 százalékkal növelte termelését és 11 százalékkal exportját. (Termelési értéke egy évben közel 700 millió forint és exportált cikkei a múlt évben 900 ezer rubelt, illetve 600 ezer dollárt jövedelmeztek.) Gyártmányai közül elsősorban a kozmetikai cikkek iránt érdeklődnek külföldi partnereik. Az összexportnak több mint 50 százalékát teszik ki ezek a készítmények. Igen hasznosnak bizonyult az új gazdaságirányítási rendszerben létrejött bizományosi szerződésük a CHEMOLIMPEX-szel. A kimutatható eredmények szerint — miután a külkereskedelmi vállalat is érdekelt a nagyobb forgalom elérésében — az első év alatt 28 százalékos növekedést mutathattak fel az exportban. A szocialista országokkal, az államközi szerződések megkötésével, már realizálódtak erre az évre szóló kiviteli kötelezettségeik, a tőkésországokkal pedig folyamatosan egyeztetik az igényeket és az exportlehetőségeket. Érdekességként megemlítették, hogy megnőtt az afrikai államok érdeklődése termékeik iránt, új piaciként már Etiópiára is számíthatnak ebben az évben. 1970-re további 8,9 százalékos termelésnövekedést irányoztak elő és ugyancsak további 11 százalékos exportnövekedést is. A CHEMOLIMPEX képviseletében ebben az évben szintén részt vesznek a számukra jelentős vásárokon és kiállításokon, így például a moszkvai nemzetközi vegyipari kiállításon, a zágrábi és tripoli vásáron, valamint az afrikai országokban rendezendő nemzetközi találkozókon, így Algírban is. A vállalat exportjának kedvező alakulása még nagyobb mértékben is érvényesülhetett volna, ha évközben a csomagolóanyagok ellátásával kapcsolatban kevesebb problémával kellett volna szembenézniök. Főleg a kartondobozok, üvegek és tubusok hiánya okoz gondot. A belföldi üzemek nem tudják folyamatosan szállítani ezeket a cikkeket számukra, és a fennálló rendelkezések szerint csak az ő akadályközlésük után folyamodhat a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat behozatali engedélyért. Sokat segíthetne a vállalaton, ha lehetővé tennék számára, hogy legalább az üvegellátásnál — függetlenül a belföldi szállításoktól — időben feladhassa importmegrendelését. Végül megtudtuk, hogy a mennyiség növelésén túl, változatlanul törekednek a választék bővítésére is. Éppen ezért tárgyalásba kezdtek különböző külföldi (tőkés) cégekkel a kinti gyártmányok licencének megvásárlásáról. Az NSZK- beli Beiersdorf cég képviselőjével néhány nappal ezelőtt szerződést is kötöttek a Nivea krém magyarországi gyártásáról és a licenc ellenértékét a szerződés szerint áruval egyenlítik ki. b. 1. 1970. FEBRUÁR 3. I ÜZLETKÖTŐK ÚTIJELENTÉSEIBŐL leányvállalatai, vagy azok érdekszférájába tartozó cégek. Gyakorlatilag minden jelentősebb vállalat a gyógyszergyárak egyesületének tagja. Ez a szervezet, belső megállapodás alapján, tagvállalatai számára monopolhelyzetet teremt azon keresztül, hogy az állami kiírásoknál mindig csak egy-egy vállalat pályázik a termék szállítására. Így az állami beszerzések és a magánpiac árszintje is igen magas. A kikészítőkiszerelő kapacitás az országban túlméretezett, alapanyaggyártás nincs. Peruban a gyógyszerkészítményekre csak eljárási szabadalmakat engedélyeznek. Ezek értéke rendkívül csekély: a cégek a gyógyszergyárosok egyesületének megállapodásaihoz tartják magukat, nem pedig a tényleges szabadalmi helyzethez. Az export és az import szigorú ellenőrzés alatt áll: a hatóságok a kész, kiszerelt gyógyszerkészítmények importját csak akkor segítik elő, ha azok állami kiírás alapján kerülnek megrendelésre. A kormány hosszú idő óta tesz erőfeszítéseket a jobb és olcsóbb gyógyszerellátás megszervezéséért. * • • v Nemrég jelent meg egy rendelkezés, amely úgy intézkedik, hogy a különböző állami intézmények a jövőben kizárólag az ebben felsorolt készítményeket rendelhetik meg. A rendelet egyben lehetőséget ad a hazai iparnak, hogy megadott készítményeik gyártására javaslatot tegyen.. A vállalatoknak egyben kötelezniük kell magukat, hogy a kért mennyiséget 1970-ben leszállítják, így a rendelés elnyerője monopóliumot kap a kérdéses cikk szállítására, hiszen a termékre teljes importtilalmat rendelnek el. A gyógyszergyárosok egyesülete várhatóan tiltakozni fog az érdekeit sértő rendelet ellen, s gyakorlati megvalósítását, minden bizonnyal gátolni próbálja majd. A MEDIMPEX üzletkötői dél-amerikai utazásuk során Peruba is ellátogattak, s úti jelentésükben általános tájékoztatót adnak az ország gyógyszerpiacának helyzetéről. Peru 12 millió lakosából mintegy 3 milliót tarthatunk — európai mércével mérve — gyógyszerfogyasztónak. Az országban körülbelül 50 kisebbnagyobb gyógyszercég működik, túlnyomórészt európai és amerikai cégek A Genfi Autókiállításon, az év legnagyobb nemzetközi autószalonjában, kooperációban készült két autóbuszt mutat be a MOGÜRT. Az egyik IKARUS—Steyr (osztrák), a másik pedig IKARUS—Volvo (svéd) típusú. A 20 millió forintos költséggel korszerűsített Parádsasvári Üveggyár termékei külföldön is keresettek. A gyár exportja az utóbbi négy évben megkétszereződött. 1970-ben több mint 10 országba — közöttük Kanadába, az USA-ba és Svájcba — küldenek ólomkristály és más üvegkészítményeket. 310 millió No-Spa tablettát adtunk el tavaly csak a Szovjetuniónak. Ezt a készítményt a Chinoin gyártotta, de tőkésországokkal kötött licencszerződések alapján már 12 ország készít magyar szabadalom szerint No-Spá-t. Mexikó lesz valószínűleg a következő állam, ahol erre sor kerül. Legnagyobb forgalmat a többi között Argentína, India, NSZK, Spanyol- és Törökország bonyolítja le egyébként a magyar szabadalom alapján előállított No-Spaval. Genovában megnyílt a IX. Nemzetközi Hajózási Kiállítás, amelyen a Magyar Hajó- és Darugyár, a már Európaszerte ismert vitorláshajókat, a nemesfából és műanyagból készült hagyományos és legfújab típusú csónakokat mutatja be. VIlÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. etr.«. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61.066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2218/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008