Világgazdaság, 1970. február (2. évfolyam, 22/267-41/286. szám)

1970-02-21 / 36. (281.) szám

VITA GENFBEN A világkereskedelem fejlesztésének akadályai A GATT genfi konferenciáján folyta­tódik a vita az első napirendi pontról, a világkereskedelem kibővítéséről. A felszólaló japán delegátus bejelentette, hogy országa 1971 végén megszünteti ötvenöt árucikk beviteli korlátozását, köztük olyan termékekét is, amelyek a fejlődő országok számára különösen fontosak. Így feloldják a tea, a földi­­mogyoró és a növényi olajok import­restrikcióját is. Az előadó a japán liberalizációs lépé­seket szembeállította több általa meg nem nevezett ország protekcionista po­litikájával. Ezek az országok kereske­delemkorlátozó intézkedéseiket, a vé­delmet egyáltalán nem igénylő ipar­ágakra is ki akarják terjeszteni, sőt többen azzal fenyegetőznek, hogy visz­­szavonják a Kennedy-forduló során tett vámengedményeiket. Egyes államcso­portosulások részéről pedig olyan törek­vések figyelhetők meg — hangoztatta a japán küldött —, hogy néhány fejlett és fejletlen ország számára megkülön­böztető kedvezményeket nyújtanak. Izrael képviselője osztotta ezt az ag­godalmat. Rámutatott, hogy kisebbség­ben vannak a GATT legnagyobb ked­vezmény elvét betartó országok. A vá­mok tekintetében minden tagállam szá­mára azonos elbánást biztosító alap­­.­ elvet az országok egész sora szegi meg — mondotta —, kibúvókat találva a regionális integrációk, a különleges megállapodások és a kereskedelmet ko­molyan akadályozó tilalmi rendelkezé­sek segítségével. „Míg néhány ország meghúzódik a különleges kedvezményeket biztosító megállapodások védőfala mögött, má­sok — köztük kicsiny és fejlődő orszá­gok — ki vannak téve a diszkriminációs politika ártalmainak. Ugyanakkor ezek­től az országoktól is elvárják, hogy tel­jesítsék valamennyi GATT-kötelezett­­ségüket” — fejtegette az izraeli dele­gátus. A Reuter tudósítója ezzel kapcsola­tosan felhívja a figyelmet arra, hogy az USA és más GATT-tagállamok bírála­tának tüzébe kerülő preferenciális ke­reskedelmi megállapodások egyike ép­pen az az egyezmény, amelyet a múlt héten parafáltak Brüsszelben a Közös Piac és Izrael között. Talán leghevesebben az amerikai küldött, Henry Brodie támadta a meg­különböztető jellegű különleges egyez­ményeket, megállapítva, hogy számuk állandóan növekszik. E megállapodások egyenesen a GATT jövőjét veszélyezte­tik, hangoztatta. „Nem lehet a libera­lizált világkereskedelem megvalósítá­sára törekedni és ezzel egyidőben a GATT alapelveit megsérteni.” Bár az amerikai küldött nem említette nevén a Közös Piac szervezetét, a konferen­ciához közelálló körök biztosra veszik, hogy bírálatát elsősorban a Hatok felé intézte. Emlékeztetnek arra, hogy az előző héten a Közös Piachoz delegált amerikai küldött, Schaetzel hasonló okok miatt kemény szavakkal illette a szervezetnek a külső országokkal szem­ben folytatott politikáját. Brodie biztosította a GATT üléssza­kát, hogy az amerikai álláspont nem változott a világkereskedelem liberali­zálását illetően s az amerikai álláspont a kereskedelmi mérleg hagyományos aktívumának eltűnése után is változat­lan. Javasolta, hogy a GATT tagállamai közös nyilatkozatban kötelezzék magu­kat a liberalizált kereskedelem feltéte­leinek betartására, és arra, hogy a már meglevő korlátozásokat nem tetézik újakkal. A kanadai felszólaló utalva a heves légkörre, sürgette, hogy nyílt támadások helyett békülékeny szellemben oldják meg a preferenciális kereskedelmi meg­állapodások kérdését. Másrészt ő maga is aggodalmát fejezte ki Nagy-Britannia tervezett közös piaci belépésének vár­ható következményei miatt. Célzott a kanadai mezőgazdasági exportot fenye­gető veszélyekre és javasolta, hogy a jövő évre tervezett világkereskedelmi konferencián vitassák meg az angol be­lépés ilyen irányú következményeit is. A Közös Piac kibővítése a kereske­delmi áramlatok elterelődéséhez vezet — jósolta Kanada küldötte — és így az 1971-as újabb Kennedy-fordulón a vám- és nem vámjellegű korlátozások és a mezőgazdaság kérdésének tárgyalása mellett ezzel az elterelődéssel is fog­lalkozni kell. Ily módon a jövő évi konferencia még jelentősebb lesz, mint a Kennedy-forduló tárgyalásai, feltéve, hogy a GATT-tagállamok kellőképpen felkészülnek a tárgyalásokra — tette hozzá. A brit és a svájci delegátus jóval óva­tosabban foglalt állást a jövő évre ja­vasolt konferenciával kapcsolatban. Mindketten azt hangoztatták, hogy egyelőre lehetetlen megjósolni, milyen politikai és gazdasági feltételekkel kell szembenézniük jövőre az említett országoknak. Pénteken véget ért az ülésszak álta­lános vitája. Jövő hétfőn szerkesztő bi­zottság kezdi megszövegezni az ülés­szak február 27-én, pénteken kezdődő plenáris ülése elé terjesztendő határo­zatokat. A Reuter jelentése szerint a tagálla­mok megállapodtak a mezőgazdasági fölöslegek leapasztásával kapcsolatos tranzakciók ellenőrzéséről. A határo­zat kimondja, hogy a fölöslegekkel ren­delkező országoknak évente jelentést kell benyújtaniuk a GATT részére, részletezve a feleslegek csökkentését célzó eladásokat és segélyprogramokat. Az amerikai recesszió újabb jelei Sokasodnak azok a jelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy visszaesik az Egyesült Államok gazdasága. 1969 utolsó negyedében a bruttó nemzeti termék reálisan csökkent, s a szakértők véleménye szerint ez az irányzat 1970 első negyedévében is folytatódik. Idén januárban­­az ipari termelés aránya 169,9-re esett a tavaly decemberi 171,1- ről, vagyis a visszaesés egy hónap alatt 0,7 százalék. A januári lanyhulás azt jelenti, hogy az Egyesült Államok ipari termelése hat hónap óta egyfolytában csökken. Januárban a fogyasztási ár­index 0,6%-kal, évi szinten 7,2%-kal nőtt. A Federal Reserve jelentése szerint az 1969 júliusában észlelt termelési csúcs óta mutatkozó visszaesésben szá­mottevő része volt a villamosgépipari dolgozók elhúzódó sztrájkjának. Ugyan­csak a recesszióra vall, hogy a múlt év­ben a Ford konszern 15 000 alkalma­zottját elbocsátotta az eladások vissza­esése miatt. A munkanélküliek aránya januárban kilenc év óta a legmagasabb volt. A kormány szakértői azonban vitat­ják azt, hogy recesszió következett be az amerikai gazdaságban. Mayo költ­ségvetési igazgató kijelentette: az inflá­cióellenes rendszabályok lassítják az ár­emelkedéseket, és mivel a kormány korlátozó jellegű államháztartási politi­kát követ, növekszik annak lehetősége, hogy a jegybank lazítsa a monetáris megszorítások politikáját. Kevésbé derűlátó Heller, az előző el­nök gazdasági tanácsadója. Szerinte 1970-ben átmeneti állapot lesz a pan­gás és a recesszió között, ennek során azonban a munkanélküliség arányszáma elérheti az 5 százalékot. Heller kijelen­tette: az év első negyedében 1,5 száza­lékkal csökken a bruttó nemzeti termék és csupán a negyedik negyedévben nö­vekszik majd, igaz, akkor olyan arány­ban, hogy az év folyamán GNP emel­kedése 20 százalék lesz. A recesszió ellenére folytatódó jelen­tékeny áremelkedéssel mind a pénzügy­­miniszter, mind a jegybank elnöke fog­lalkozott a kongresszus egyesített gaz­dasági bizottsága előtt tett nyilatkoza­tában. Kennedy óva intett az olyan vá­rakozásoktól, hogy rövidesen jelentéke­nyen csökken majd az inflációs ráta. Hangsúlyozta: számítani kell arra, hogy az 1970. évi bruttó nemzeti termék nö­vekedésének legalább fele az áremelke­désekből származik majd. Ilyen körül­mények között a kamatszínvonal to­vábbra is viszonylag magas marad. A kormány gazdaságpolitikai irányvonala változatlan marad: állampénzügyi és hitelpolitikai eszközökkel kívánják a gazdaságot stabilizálni. Mindazonáltal, amennyiben akár recesszió, akár még nagyobb mérvű infláció nyilatkozna meg, a kormány egész sor határozott in­tézkedést tesz majd e káros irányzatok megfékezésére. Burns, a jegybank elnöke úgy véli, nincs szükség újabb hitelkorlátozásokra, mivel az inflációellenes politika követ­kezményeként a gazdasági tevékenység lassulni kezd. Éppen ezért a jegybank­nak ébernek kell lennie, hogy politikáját gyorsan megváltoztathassa, ha a jelen­legi lanyhulás a recesszió felé mutatna. Ugyancsak a kongresszus­ előtt Vol­­cker pénzügyi államtitkár arról szólott, hogy az USA fizetési mérlege valószínű­leg 1970-ben is deficites lesz, különö­sen, ha lazítják az inflációellenes poli­tikát. Mivel a világgazdaság egyre job­ban integrálódik, az USA-nak fel kell készülnie arra, hogy fizetési pozíciójá­ban rövid távon ismét nagyobb arányú hullámzások léphetnek fel. Mindazon­által az USA gazdasága erős és min­den eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy ilyen fejlemények esetén megfelelő in­tézkedéseket tegyen. Volcker sem ta­gadhatta azonban azt, hogy az USA fi­zetési mérlegének számottevő javulása nélkül súlyos zavarok keletkeznek. (Reuter) Az USA kereskedelmi politikájának pekingi fogadtatása Az amerikai kormány nem számít arra, hogy Kína különösebb érdeklődés­sel reagál az USA kezdeményezéseire, amely a kereskedelmi kapcsolatok javí­tására irányul — jelenti a Reuter-iroda, összefüggésben a tegnapi újabb nagy­követi találkozóval. A vállalt titoktartás miatt washing­toni hivatalos körökben nem hajlandók elismerni, hogy az amerikai kormány a nagyköveti találkozók legutóbbi ülé­sén valamilyen konkrét javaslatot tett volna a­­kapcsolatok javítására. A State Department sem megerősíteni, sem meg­cáfolni nem volt hajlandó azt a jelen­tést (amelyet a VILÁGGAZDASÁG pénteki számának 4. oldalán közöltünk), nagy Amerika búzát ajánlott fel ked­vezményes eladásra a kínaiaknak. A nagyköveti megbeszélések újrafel­­vételének bevezetéseként Washington tavaly enyhítette az amerikai állam­polgárok kínai utazásainak korlátozá­sát. Enyhítette a húsz éve fennálló ke­reskedelmi embargót is, megengedve, hogy amerikai cégek külföldi leány­vállalatai szállítsanak Kínának. Az Egyesült Államokban készült árucik­kekre a szállítási tilalom továbbra is érvényes. Az enyhítés elsősorban a Hongkongban működő amerikai leány­vállalatokat érintené, de Washington­ban még nem tudnak arról, hogy való­ban kötöttek volna üzleteket Hongkong és Peking között. A külügyminiszté­riumban megerősítették, hogy a Pan American World Airways repülőtársa­ság szeretne járatot indítani a Kínai Népköztársaság területére. Hivatalos lépés a terv megvalósítása érdekében azonban eddig nem történt. A kínaiak várható magatartására vo­natkozóan a megfigyelők utalnak a Renm­án Ribao nemrég közölt cikkére, amely szerint nem változott Washing­ton „ellenséges politikája a Kínai Nép­­köztársaság iránt”. A lap beszámolt ar­ról, hogy február 10-én Hajnan szigete felett­­lelőttek egy vezető nélküli ame­rikai felderítő repülőgépet. Varsóban sem az amerikai, sem a kínai nagykövetség tisztviselői nem voltak hajlandók nyilatkozni arról, hogy ez az incidens milyen hatással lesz a nagyköveti megbeszélésre. NAPRÓL NAPRA ♦ A GENFI GATT-TANÁCSKOZÁSON a felszólalók többsége élesen bírálja egyes országok és csoportosulások protekcionista politikáját. Különösen a Közös Piac preferenciális egyezményeit érik támadások. Aggodalmakat vált ki a Közös Piac tervezett kibővítése is, mivel — úgymond — a kereskedelmi áramlatok elterelődéséhez vezethet. ♦ AZ NDK MINISZTERELNÖK-HELYETTESE, GERHARD SCHÜRER vezetésével küldöttség utazott a jugoszláv fővárosba, hogy a két ország kereskedelmének és ipari együttműködésének fejlesztéséről tárgyaljon. A tanácskozáson ki akarják küszöbölni a kereskedelem kiegyensúlyo­zatlanságát, amelyet az NDK importjának megtorpanása idézett elő. Itt hívjuk fel a figyelmet a szovjet—jugoszláv kereskedelem értékelé­sét tartalmazó cikkre is a sajtószemlénkben. ♦ FRANCIAORSZÁGBAN A KIVITEL FOKOZÁSÁRA újabb intézke­déseket hoznak, s egyszersmind az eddiginél fokozottabban ösztönzik a külföldi beruházásokat. A jelentések utalnak arra, hogy a kormány gazdasági tervei a De Gaulle által kezdeményezett s a nemzeti érde­keket nagyobb mértékben figyelembe vevő gazdaságpolitikát követik. ♦ A HUNGAROTEX-RE HÁRUL az 1970-es év külkereskedelmi fel­adatai közül egyike a legnehezebbeknek. A növekvő belföldi igények, a korlátozott gyártókapacitás, az iparfejlesztés gondjai és más objek­tív akadályok árán kell megismételni az 1969-es eredményeket, meg­tartani a nem ritkán évtizedes piackapcsolatokat. A gondokról, a meg­oldási lehetőségekről a vállalat igazgatóhelyettese nyilatkozott. ♦ AZ OLASZ LÍRA-BANKJEGYEK ÁTVÉTELÉT a svájci bankok után most már az osztrák bankok is megtagadják. Az olasz hatóságok kor­látozó rendelkezései ellenére folytatódik a pénz kimenekülése Olasz­országból. Megingott a svéd korona helyzete is, Zürichben és London­ban felfüggesztették e valuta­­fix árjegyzését a spekuláció hatására. Stockholmi hivatalos körökben leszögezik, nem devalválják a koronát. ♦ A FŐ VAJTERMELŐ ORSZÁGOK KÉSZLETEI — jelenti a FAO — tavaly novemberben elérték a 680 ezer tonnát. Főleg Nyugat-Európá­­ban állítottak elő a szükségleteket jóval meghaladó mennyiségű vajat és tejport. Brüsszeli értesülések szerint — adja tudtul egy másik hír —, a Szovjetunió 60—80 ezer tonna körüli vajmennyiséget szándéko­zik vásárolni a Közös Piactól. ♦ JAPÁNBAN MEGSZÜNTETTÉK AZ IPARI MONOPÓLIUMOKAT a második világháború után és a nagy holding társaságokat feloszlatták. A jelek most arra vallanak, hogy e társaságok új, leginkább az ame­rikai konglomerát-konszernekhez hasonlítható formában kelnek életre, állapítja meg az International Herald Tribune cikke. MA­G­YA­R—PERUI MEGÁLLAPODÁS E héten Limában kompenzációs fize­tési és hitelmegállapodást írtak alá a Magyar Nemzeti Bank és a perui Banco de la Nation képviselői. Az aláírásnál jelen volt Peru gazdasági és pénzügy­­minisztere, aki a múlt év novemberé­ben Budapesten járt. Ott voltak az ün­nepélyes aláíráson a perui vezető ban­kok elnökei is. Amint arról a limai magyar keres­kedelmi kirendeltségről a Külkereske­delmi Minisztériumba érkezett fele­­­lentés beszámol a megállapodással egy időben Peruban törvényerőre emel­ték a Budapesten november végén a két ország pénzügyminisztere által aláírt magyar—perui gazdasági együttműkö­dés elveire vonatkozó megállapodást. A most aláírt kompenzációs fizetési és a 15 millió dolláros hitelnyújtási egyezményről a perui miniszter Vályi Péter pénzügyminiszterrel Magyar­­országon folytatott tárgyalásai során már elvileg megállapodott, s akkor úgy döntöttek, hogy az érdekelt szervek három hónapon belül megkötik a meg­állapodást. Ennek alapján lehetőség nyílik arra, hogy a perui beruházók ipari és mezőgazdaságfejlesztési, okta­tási, egészségügyi programjai végrehaj­tásához különböző gépeket, berendezé­seket, kórházi, oktatásügyi felszerelé­seket szerezzenek be. Az egyik perui bányatársaság és a perui bányászati bank néhány hónappal ezelőtt Magyarországon a NIKEX-nél már lekötött egy ércdúsító berendezést, amely 3,3 millió dolláros exportot je­lent. A hitelmegállapodás azonban le­hetőséget ad arra, hogy más magyar berendezéseket is vásároljanak (helyez­zenek üzembe) a perui bányák, amelyek termékeiből a jövőben a magyar kül­kereskedelem mindig növekvő mennyi­séget kíván importálni. Eddig Peru,­­több más latin-ame­­rikai országhoz hasonlóan, főként im­portpiacot jelentett Magyarország szá­mára (évente több millió dollár érték­ben érkezett halliszt takarmányozási célra). Az új megállapodás lehetővé teszi és várhatóan elősegíti az export- import szélesítését. Az import-cikklista Peru hagyományos exportcikkeit — a halliszten és a kávén kívül — ércekkel és érckoncentrátumokkal is bővíti. A jövő héten perui delegáció látogat Budapestre az ottani ipari és kereske­delemügyi miniszterehelyettes vezetésé­vel, hogy tárgyalásokat folytasson és megvizsgálja: a hitelmegállapodás ér­telmében milyen magyar gépipari ter­mékek vásárolhatók. Jugoszlávia és az NDK gazdasági tárgyalásai Belgrádban pénteken gazdasági tár­gyalások kezdődtek Jugoszlávia és a Német Demokratikus Köztársaság kö­zött. A tárgyalásokon a két ország közötti árucsere-forgalom és az ipari együttműködés problémái szerepelnek. Gerhard Schürer a legmagasabb ran­gú NDK-beli politikai vezető személyi­ség, aki 1968 augusztus óta Jugoszláviá­ban jár. A mostani látogatása rövid, alig 24 órás. Közvetlen célja, hogy tisztázza azokat a nehézségeket, amelyek a két or­szág gazdasági együttműködésében a nagy összegű mutatók ellenére fennáll­nak. Az elmúlt két évben ugyanis meg­torpanás következett be a jugoszláv­ NDK árucserében és gazdasági együtt­működésben. 1964 és 1967 között a két­oldalú árucsere-forgalom már 135—159 millió dollár volt. 1968-ban a külkeres­kedelem értéke azonban 126 millió dol­lárra esett vissza, s a forgalom tavaly sem haladta meg a 130 millió dollárt. A fő probléma ebben a két évben az volt, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság nem vásárolt a német export­nak megfelelő értékű jugoszláv árut. Ez az árucsere-forgalom lassúbbá válásán kívül bizonyos mértékben negatív ha­tással volt az ipari kooperációra is. Eze­ket a nehézségeket most mindkét fél meg akarja szüntetni, amire az 1970-es külkeresekdelmi áruforgalmi megálla­podás is utal. (MTI) ÚJ GAZDASÁGPOLITIKAI ELKÉPZELÉSEK FRANCIAORSZÁGBAN Giscard d’Estaing pénzügyminiszter párizsi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a kivitel ösztönzésére március ele­jétől egyes hitelkorlátozó intézkedése­ket enyhítenek. A francia kormány már hivatalosan jóváhagyta az exportberu­házások finanszírozásához felvett kül­földi kölcsönök feltételeinek könnyíté­sét. A jövő hónaptól kezdve a francia exportőrök külföldi bevételeikből fedez­hetik az általuk importált árucikkeket. Giscard d’Estaing véleménye szerint az ösztönző rendelkezések hatásaként az idén a kivitel hozzávetőleg 20 százalék­kal bővül, míg az import 12 százalékos emelkedésére lehet számítani. A korlátozások feloldásával foglalko­zott a február 20-i minisztertanácson Pompidou köztársasági elnök is. Jól értesült párizsi körökre hivatkozva a Reutier-iroda azt jelenti, hogy az új gazdaságpolitikai irányvonal értelmében a külföldi beruházásokat az eddiginél nagyobb támogatásban részesítik. Ezzel párhuzamosan támogatják a francia vállalatoknak azon terveit, hogy meg­szerzik az ellenőrzést a belföldön működő, de idegen érdekeltségű­­ cégek felett. A támogatást úgy kell biztosí­tani, hogy az megfeleljen a francia nemzetgazdaság érdekeinek. Pénzügyi megfigyelők kiemelik az in­tézkedés távlati jelentőségét, mivel az követi a De Gaulle-kormány által meg­kezdett, a francia nemzeti érdekeket messzemenően támogató gazdaságpoli­tikát. A bankkörökben rámutatnak az intézkedések gondos időzítésére, tekin­tettel ara, hogy Pompidou a jövő héten utazik az Egyesült Államokba. Mint ismeretes, a Nyugat-Európában működő külföldi érdekeltségek közül az ameri­kaiak a legjelentősebbek, az USA-válla­­latok folytatják a legaktívabb, expanzív üzletpolitikát. A párizsi minisztertanács ülésén meg­jegyezték, hogy az öt közös piaci társ­ország franciaországi beruházásainak értéke az elmúlt hat évben megkétsze­reződött, ezzel szemben az amerikai beruházások 1962 és 1968 között nem változtak számottevően. A francia áruk értékesítésének ja­vítására a minisztertanács 2,5 milliárd frankot szavazott meg a piackutató in­tézetek és a külföldi értékesítő hálózat fejlesztésére. Mint a DPA hírügynök­ség Párizsból jelenti, új biztosítási rendszert és export hitelrendszert dol­goznak ki a kivitelt ösztönző gazdaság­­politika keretében.

Next