Világgazdaság, 1970. március (2. évfolyam, 42/287-61/306. szám)
1970-03-03 / 42. (287.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Miként a VILÁGGAZDASÁG február 26-i számában jelezte, Mitja Ribicsics jugoszláv miniszterelnök Londonban hivatalos tárgyalásokat folytat egyebek közt az Angliával való kereskedelmi, ipari és technológiai együttműködésre vonatkozólag is. A miniszterelnök látogatása alkalmából M. Simmons, a Financial Times kelet-európai tudósítója beszámol a jugoszláv bankok, valamint nyugati pénzügyi intézmények és tőkeérdekeltségek új közös alakításáról. Ennek célja a jugoszláv gazdaság fejlődésének tőkebefektetések és közös vállalkozások útján való meggyorsítása és előmozdítása. Az új társaság Investment Corporation for Yugoslavia (Jugoszláviai Tőkebefektetési Társaság, röviden IICY) cég alatt londoni székhellyel kezdte meg működését; múlt év decemberében Luxemburg székhellyel jegyezték be és első igazgatósági ülésére legközelebb Párizsban kerül sor. A társaság kezdő részvénytőkéje 12 millió dollár. A részvények jegyzésében 15 jugoszláv pénzintézet mellett a Világbank érdekköréhez tartozó International Finance Corporation (IFC), valamint 39 európai, amerikai és japán bank vett részt. Az NCY alapításának gondolata 1968 vége felé merült fel. Az új társaság létesítésének tervét az akkor már a Világbank élén állott McNamara messzemenően felkarolta. Elnökké az amerikai Anthony M. Solomont választották, aki mielőtt a State Department gazdasági ügyekkel megbízott helyettes államtitkára volt. Az új társaság üzletköre kiterjed a külföldi magánérdekeltségek és jugoszláv vállalatok közös vállalkozásainak életrehívására, jugoszláviai kísérleti vállalkozások támogatására, új vállalatok létesítésére és meglevők kibővítésére. A társaság egyaránt foglalkozik a jugoszláv ipar, mezőgazdaság és idegenforgalom fejlesztésével; mindezeknek finanszírozására mindenkor a megítélése szerint szükséges mértékben vesz részt. Az NCV fő célja, hogy korszerű technikát, valamint a termeléssel és vállalatvezetéssel kapcsolatos „know-how”-t juttasson Jugoszláviának. Az új vállalkozás olyan terveket fog támogatni, melyek a jugoszláv gazdaság számára elsőrendű fontosságúak, emellett pedig a társaság részvényesei számára is jövedelmezőek. A vállalatnak nincsenek jelentős saját tőkéi, viszont módjában áll hiteleket felvenni és az igénybe vett összegeket kihelyezze. Jelentős feladatának tekinti, hogy Jugoszlávia részére kemény valutát szerezzen. Az általa megalakítandó közös vállalkozások vezetésében jugoszláv és külföldi szakemberek együttesen fognak részt venni. Azalapítók elképzelése szerint a jugoszláv és külföldi partnerek között teljes egyenlőségen alapuló társas viszonynak kell fennállania, nemcsak a vezetés, hanem a jövedelmekben való részesedés tekintetében is. Az NCV már az első évben nyereséggel fog dolgozni. Arra számítanak, hogy a legközelebbi 6—8 hónap folyamán megalakítandó közös vállalatok két éven belül már ténylegesen működni fognak. Az új társaság első tervei között szerepel egy nagy ásványkitermelő és feldolgozó üzem felépítésére vonatkozó amerikai elgondolás, egy nyugati tőkeérdekeltség bevonásával létesülő cellulózé és papíripari vállalkozás, valamint két multinacionális konszern elképzelése szerint egy járműipari vállalat életrehívása. Szó van egy nagy elektronikai üzem felépítéséről is, mely amerikai technológiai eljárások alapján működik, végül pedig különböző szállodaipari létesítményekről a dalmát tengerparton. A cikkíró szerint feltehető, hogy az NCV működése kedvező hatással lesz a jugoszláv fizetési helyzetre, valamint a munkanélküliségre is. (1970. február 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL Nemzetközi társulás aINANCIAL TIMES jugoszláv gazdaságfejlesztésre A francia elektromos ipari szervezet sajtókonferencia keretében ismertette a francia elektromos és elektronikus ipar 1969. évi termelési és külkereskedelmi eredményeit. • Az iparág adók nélkül számított üzleti forgalma közel 23 milliárd frankot ért el, ami a 4 százalékos áremelkedést is beleértve, egy év alatt 16 százalékos növekedésnek felelt meg. A legkedvezőbben a felszerelési javak szektorának az alakulása volt, melyre a forgalom fele jutott. Ezzel szemben a tartós fogyasztási javak, így az elektromos háztartási, rádió- és televíziós készülékek forgalmában erősen érezhető volt a kormány hitelkorlátozó politikája, s termelésük is jelentősen csökkent. Az elektromosiparban foglalkoztatottak számának 1969. évi 4 százalékos növekedése hosszú idő óta első ízben a munkások sorából adódott. Az órabérek 9 százalékkal emelkedtek, a kiskereskedelmi árak 6 százalékos növekedése mellett. A tényleges vásárlóerő így 3 százalékkal nőtt egy év alatt. A francia elektromos és elektronikus ipar forgalma Az export 30 százalékos növekedése ellenére is deficites maradt az elektromos és elektronikai, ipar kereskedelmi mérlege. A kivitel 1969-ben összegszerűleg 4,2 milliárdot ért el, ami e szakma teljes üzleti forgalma 20 százalékának felelt meg. Ez a kedvezőtlen arány főleg az elektromos szerelési anyagok piacát érintette érzékenyen. A legfontosabb vásárlók között 1,5 milliárd francia, frankkal a közös piaci országok, 717 millióval pedig a frankövezet országai szerepelnek. Sorrendben az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Japán következett. Az említett exportértékben nem szerepelnek a katonai célokra vámmentesen szállított anyagok, melyek 700 millió frankos értéket képviseltek 1969-ben. 1968 óta jelentősen nőtt az elektromos és elektronikus ipar termékeiben a francia bevitel is, s 45 százalékkal emelkedve 4,5 milliárd frankot ért el 1969-ben. (1970. február 15.) IL SOLE A lap munkatársa interjút készített Burakiewicz lengyel külkereskedelmi miniszterrel. A miniszter szerint az utóbbi éveket a két ország közötti gazdasági kapcsolatok állandó fejlődése jellemezte. 1965-től 1969-ig az árucsere-forgalom 43 százalékkal nőtt, s ez más viszonylatokhoz képest jóval gyorsabb ütemű terjeszkedést mutat. Jelenleg a lengyel külkereskedelemben a forgalom értékét tekintve Olaszország, az NSZK és Anglia után, a harmadik helyen áll. Az igen örvendetes és gyors fejlődés ellenére a kölcsönös szállítások struktúrája még nem felel meg azoknak a szükségleteknek és lehetőségeknek, amelyeket a két ország gazdasági kapcsolatainak jelenlegi fejlettsége lehetővé tesz. Ugyanis, amíg a Lengyelországba irányuló olasz exportnak 60 százalékát ipari termékek, különösen beruházási javak teszik ki, addig az Olaszországba irányuló lengyel exportban Ugyanezek a cikkek csak 10 százalékot érnek el. Az ilyen struktúra természetesen nehezíti az áruforgalom fejlesztését. A lengyel külkereskedelem célja az, hogy az export árustruktúrájának fokozatos javításával leküzdjék a nehézségeket. Ezt szolgálja a most megkötött ötéves egyezmény is, amennyiben egy nagyobb liberalizálás segítségével megkönnyíti a lengyel bevitelt az olasz piacra. Az egyezmény előirányozza az 1971—74-ig terjedő Lengyel nyilatkozat az olasz kapcsolatokról időszakban a mennyiségi korlátozások teljes eltörlését, ezenkívül könnyítéseket tesz az ipari kooperáció fejlesztése érdekében. Ez utóbbival kapcsolatban érdemes aláhúzni — teszi hozzá a lengyel külkereskedelmi miniszter — hogy nem lesznek mennyiségi korlátozások, sőt továbbmenően még vámkedvezményeket is adnak. A most megkötött kereskedelmi egyezmény egyébként egybeesik az 1971—75-ig terjedő ötéves tervvel, amely Lengyelország jelentős ipari fejlődését irányozza elő. Mindenekelőtt azokat az iparágakat kívánják fejleszteni, amelyekhez a hazai nyersanyagbázis biztosítva van, valamint azokat, amelyek egy modern gazdaság fejlődésében döntő szerepet játszanak. Ezek között van elsősorban a bányaiipar, a Vegyipar és az elektromechanikai ipar. Ezek az iparágak nyújtják a legnagyobb perspektívát az olasz—lengyel forgalom számára: teljes gépi és gyárberendezések vásárlásának a lehetőségét Olaszországban, ugyanakkor ezen berendezések által Lengyelországban gyártott termékek eladását Olaszországban. Ami az ipari kooperációt illeti, a lengyel külkereskedelmi miniszter nagy lehetőségeket lát a harmadik országok piacán történő olasz— lengyel együttműködésben is. (1970. február 21.) Hirdessen a VILÁGGAZDASÁG-ban A HENGERELTÁRUK 1970. ÉVI FORGALMÁNAK VÁRHATÓ ALAKULÁSÁRÓL A hengereltáru világpiaci értékesítési lehetőségei szempontjából az elmúlt év rendkívül kedvezően alakult. Az igényeket csak szűkösen és magas árak mellett lehetett kielégíteni. A kedvező konjunktúra — még 1968-ban — a lemezáruknál kezdődött, majd 1969 elején a rúdidomárukra is átterjedt. A visszaesés jelei egyelőre nem mutatkoznak. Kérdéses, lehet-e egyáltalán rövid időn belü lényeges visszaesésre számítani vagy pedig a jelenlegi árszínvonal megmaradása a valószínűbb? Ez utóbbi mellett szól az a jelenség, hogy a hengereltáruk konjunktúrája nem elszigetelt és fokozatosan átterjedt az egyéb vas- és fémkohászati termékekre, az acélgyártás alapanyagaira. Az acélgyártás alapanyagai közül egyedül a vasérc árszintje maradt egyelőre változatlan szinten, de egyes szakértők 1970- ben már ezen a téren is lehetségesnek tartanak egy 10 százalék körüli áremelkedést, bár a kínálat továbbra is igen bőséges. A világpiaci konjunkúra tartósságát támasztják alá a világ acéltermelése alakulásának számai is . A termelés számai tehát azt mutatják, hogy 1969-ben az általános konjunktúra előidézője nem a szokatlanul magas igénynövekedés, hanem inkább a termelés fejlődésének elmaradása volt, amit nem lehet gyorsan pótolni. Még szembetűnőbb ez a jelenség akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az 1969. évi 30 millió tonnás növekményből 16,25 millió tonna, vagyis több mint 50 százalék Japánra esik. A világpiaci konjunktúra tartóssága mellett szól az a feltevés is, hogy a magas árszínvonal miatt készletfeltöltődésre sem igen lehet számítani. Az általános konjunktúra éreztette jótékony hatását a magyar export területén is, mert a hengereltáru-félék tőkés exportja az elmúlt évben mintegy 960 millió devizaforintot ért el és jóval meghaladta a korábbi csúcsnak számító 1966. évi szintet. A hengereltáru tőkés exportjának népgazdasági jelentőségét mutatja az a körülmény, hogy 1969-ben az a teljes tőkés exportnak több mint 10 százalékát, míg az összes kohászati termékek dollárviszonylatú exportjának mintegy 63 százalékát reprezentálta. A hengerelt áruk világpiaci áralakulásában érdekeltségünket az a körülmény is alátámasztja, hogy bár összességében az acélfélékben nettó importőrök vagyunk, azonban hengereltáruimportunknak csak körülbelül egyharmada származik tőkés piacról, míg 1969. évi exportunknak közel 80 százaléka dollár-elszámolású viszonylatban került értékesítésre. A hengereltáru tőkés exportjának gazdaságosságát támasztja alá az a körülmény, hogy az 1968—69. évi világpiaci árszinten az export már nyereséges volt és a kohászati termékek exportja még az 1966. évi nyomott világpiaci árszint mellett is valamennyi exportszempontból fontos ágazat közül a legkevesebb állami viszszatérítést igényli, ugyanakkor az összexportnak valamennyi ipari ágazat közül a legnagyobb hányada kerül a tőkés piacon minden nehézség nélkül értékesítésre. Felmerül a kérdés, vajon 1970-ben hogyan fog alakulni hengerelt áruforgalmunk és számíthatunk-e az elmúlt év nekünk kedvező eredményeinek megismétlődésére? A szocialista országokkal lebonyolódó forgalmunkat volumen és ár tekintetében egyaránt a hosszú lejáratú megállapodáson alapuló éves jegyzőkönyvek szabályozzák, így e téren bizonytalansággal nem kell számolnunk. A nem szocialista országok viszonylatában már sokkal bonyolultabb a várható forgalom felmérése, mert az átalakulások bizonytalansága mellett nem ítélhető meg egyértelműen sem a belföldi igények alakulása, sem pedig az ettől nagymértékben függő exportárualap volumene. Viszonylag még egyszerűbb a kérdés az importnál, mert ott az árak és az igények terén is csak kisebb mérvű változások lehetőségével kell számolnunk. Tőkés importunk ugyanis elsősorban olyan munkaigényesebb hengereltérő-félékből tevődik össze, amelyek a konjunktúrára kevésbé érzékenyek és az elmúlt évben is csak későbbi időpontban és mérsékeltebb formában jelentkezett az áremelkedés. Feltételezhető, hogy az árak kisebb emelkedése és az igényeknek a múlt évinél valamivel nagyobb arányú növekedése következtében a dollárviszonylatú import 1970-ben mintegy 10—20 százalékkal magasabb lesz, mint 1969-ben (körülbelül 420 millió devizaforint). A tőkés exportnál a belföldi felhasználás alakulása és az, ettől függő export-árualap volumene már lényegesen nagyobb mértékben is kihatással lehet a kivitelünkre. Az 1969. évi kiugró exportnövekedést ugyanis a jelek szerint nem a hazai kohászat termelésének jelentős növekedése, hanem elsősorban a belföldi igényekben bekövetkezett mérséklődés tette lehetővé. (Ez a világméretű konjunktúrával ellentétes jelenség.) Megmutatkozik ez abban is, hogy bár 1968-ban a kohászat termelése mintegy 9 százalékkal nőtt, az 1969. évi 4 százalék körüli emelkedéssel szemben az 1969. évi export-árualap mégis messze meghaladta az 1968. évit. Az is kétségtelen, hogy ebben a készletalakulások ellentétes irányzata is közrejátszott, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ipari termelés fejlődési ütemének mérséklődését sem. Feltételezhető, hogy a készletalakulásokban 1970-ben már lényeges változás nem várható. Ezért az exportárualap volumene elsősorban az ipari termelés növekedésének, valamint a kohászat termelésének alakulásától függ. A termelés fejlődési előirányzatainak ismeretében, valamint a világpiaci áraknak az 1969. évivel közel azonos szinten maradását feltételezve, arra lehet számítani, hogy az 1970. évi tőkés hengereltáru-export is elérheti az 1969. évi rekord szintet. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a vaskohászati vállalatok megkapják az általuk igényelt alapanyagokat oly módon, hogy a meglevő kapacitásokat teljes mértékben kihasználhassák. Szanyi István ÉV Acéltermelés Százalékos növekedés 1966 475 millió tonna— 1967 499 millió tonna 5,0 1968 530 millió tonna 6,2 1969 560 millió tonna 5,7 Együttműködés Indiával és Iránnal Március közepén tartja alakuló ülését a magyar—indiai gazdasági kapcsolatok fejlesztésének előmozdítására életre hívott tárcaközi bizottság. Januárban indiai delegáció járt Magyarországon, s vizsgálta az együttműködés kialakítására alkalmas területeket, közöttük a híradástechnikai ipart, a gázpalackgyártást, a csőgyártást és az elektromos és elektronikus berendezéseket gyártó üzemeket. A Budapesten megkezdett tárgyalásokat a mikrohullámú berendezések témakörében, februárban, magyar híradástechnikai szakértőcsoport folytatta Indiában. A napokban hazaérkezettIndiából a BUDAVOX és a Híradástechnikai Egyesülés képviselőinek csoportja, amely az Indiában ez év végére tervezett magyar híradástechnikai és műszeripari kiállítás részleteiről tárgyalt. Ugyancsak a napokban érkezett vissza a magyar alumíniumipari küldöttség, amely az indiai alumíniumiparral már eddig is kialakult együttműködés és szellemi export további növelésének módjait vizsgálta. A növényvédőszer-gyártási és gyógyszeripari együttműködést ugyancsak vállalati szakemberek tanulmányozták Indiában. A közelmúltban Indiában járt a HUNGAROTEX küldöttsége is, nyersszövetet vásárolt. Még ez év első felében belkereskedelmi szakértők látogatnak Indiába, hogy közszükségleti cikkeket szerezzenek be. Januárban hosszabbították meg a jelenleg érvényben levő magyar—indiai árucsere-forgalmi megállapodás kontingenslistáit és a szakértők most készülnek újabb államközi egyezmény megkötésére, mivel a meglevő árucsereforgalmi és fizetési megállapodás határideje ez év végén lejár. Irán jelenleg a harmadik helyet foglalja el Magyarországnak a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmében, de Irán gazdaságfejlesztési tervei, valamint a magyar export-import-érdekek lehetővé teszik, hogy a jövőben még szélesebb alapokra helyeződjenek a két ország kereskedelem-gazdasági kapcsolatai. E kapcsolatok ápolására és fejlesztésük elősegítésére vegyes bizottság van alakulóban. A Magyar Kereskedelmi Kamara felvette a kapcsolatot az iráni kamarával, hogy kölcsönösen tagozatokat alakítsanak és a szekciókban részt vevő vállalatok képviselői is szorgalmazzák az együttműködést. A beruházási javak beszerzésére Iránnak már korábban felajánlott 10 millió dolláros hitelnyújtás keretében több megrendelést adtak a vállalatok. A TRANSELEKTRO nemzetközi versenytárgyalás megnyerése alapján másfél millió dollár értékben szállít elosztó transzformátorokat a teheráni és az ahvazi elektromos művek részére. A BUDAVOX felkészült arra, hogy 2,4 millió dollár értékben szállítson híradástechnikai berendezéseket az iráni postának. Jelenleg is több szakértő csoport tartózkodik Iránban és rövidesen tárgyalások kezdődnek arról is, hogyan kapcsolódhatnak be magyar szakértők a gorgáni terület mezőgazdaságának fejlesztésébe és miként vehetnének részt Irán új sportstadionjának építésében. Még ebben a hónapban magyar importdelegáció utazik Iránba, hogy ottani termékek beszerzését vizsgálja. wmmmmm röviden . A Magyar Kereskedelmi Kamara hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából nyolc külföldi gazdasági újságírót hívott meg hazánkba. A vendégek közül V. Vavilov a moszkvai Ekonomicseszkaja Gazeta, B. Rucskor a moszkvai Vnyesnyaja Torgovlja, Ryszard Lange a varsói Handel Zagraniczny, Miroslaw Kowalewsky a varsói Trybuna Ludu, Waltraud Schlicker a berlini Horizont, dr. I. Janssen a düsseldorfi Handelsblatt, Jacques Clergier a párizsi Les Echos és dr. Karl Gräber a bécsi Die Presse szerkesztője. Hétfőn Budapestre érkezett Ioan Avram román gépipari miniszter, aki dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszterrel az együttműködés elmélyítéséről, a kooperációk lehetőségeiről tárgyalt. Nő a magyar elektrotechnikai cikkek olasz exportja. Az ELEKTROMODUL két újabb 100 ezer dolláros üzletet kötött olasz partnerekkel. Ennek keretében 200 ezer legújabb típusú HAGY-Alfra fémcső-előtétet és 850 ezer KOVAC öntöttmágnest szállít a magyar vállalat. KAMARAI TÁRGYALÁSOK MOSZKVÁBAN Moszkvai tudósítónktól: A Magyar Kereskedelmi Kamara delegációja, Fülöp Sándor főtitkár vezetésével február 25-e óta Moszkvában folytat tárgyalásokat. J. P. Pitovranovval, a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarájának elnökhelyettesével, a két kamara közötti együttműködés továbbfejlesztésével és a megfelelő szekciók munkájában kapcsolatos aktuális kérdéseket vitatják meg. M. K. Kurmazenkóval, a szovjet kamara magyar szekciója és a TYEHMASEXPORT külkereskedelmi egyesülés elnökével a következő szekcióülés programtervezetéről folytattak eszmecserét. Szovjet részről közölték, hogy a szovjet kereskedelmi kamara elnökségének határozata alapján a magyar szekció információs irodát létesít az idei BNV-n a szovjet pavilonban. Itt a szekció titkára tájékoztatja majd az érdeklődő szakembereket a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarája és a magyar szekció tevékenységéről, terveiről és a két ország közötti külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. A magyar vállalatok képviselői információkat kaphatnak a szovjet külkereskedelem rendszeréről, tevékenységéről is. Az új iroda kívánságra kapcsolatot teremt a magyar üzletemberek, s a BNV-n kiállítóként nem jelentkező szovjet külkereskedelmi vállalatok között. 10 MILLIÓ DOLLÁROS SZERZŐDÉS Csillag Géza, az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat igazgatója sajtótájékoztatón jelentette be, hogy vállalata nevében 10 millió dolláros keretszerződést írt alá a kanadai Caristrap céggel. A megállapodás értelmében az IGV csomagoló- és pántológépeket szállít montreali partnerének. A kanadai cég a különleges, műanyagból készülő csomagolópántok és egyéb anyagok előállításához eddig Japánból is importált gépeket; a magyar vállalattal néhány hónappal ezelőtt kezdődtek a tárgyalások. A 10 millió dolláros keretszerződés elvileg azt jelenti, hogy 17 éven belül, vagyis a csomagolóanyagok gyártási licencénak lejártáig szállítaná az IGV a gépeket, gyakorlatilag azonban mód van arra, hogy 2-3 év alatt konkrét szerződésekkel kitöltsék a kontingenst. A keretszerződéssel egyidejűleg az első 800 ezer dolláros tétel szállításában már megállapodtak, de a tárgyalások folytatódnak a keretszerződés további egymillió dolláros realizálásáról. A gépek gyártásához szükséges dokumentációkat a kanadai cég adja át az IGV-nek. Az ötmázsányi rajz hétfőn érkezett meg Budapestre. A rajzok alapján készülő gépeket a magyar vállalat kizárólag a kanadai cégnek szállítja. Mivel a korszerű csomagolóanyagok és a gyártáshoz szükséges gépek iránt hazánkban és egész sor más európai országban is nagy a kereslet, az IGV arra törekszik, hogy ilyen gépeket más megrendelők részére is gyárthasson. Rövidesen tárgyalások kezdődnek a két vállalat kooperációjáról; szó van például Budapesten létesítendő közös vállalatról, amely a kanadai licenc alapján gyártana és közösen értékesítene pántológépeket. 1970. MÁRCIUS 3. 3 VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. ev. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2218/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008