Világgazdaság, 1970. március (2. évfolyam, 42/287-61/306. szám)

1970-03-03 / 42. (287.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Miként a VILÁGGAZDASÁG február 26-i számában jelezte, Mitja Ribicsics jugoszláv miniszterelnök Londonban hi­vatalos tárgyalásokat folytat egyebek közt az Angliával való kereskedelmi, ipari és technológiai együttműködésre vonatkozólag is. A miniszterelnök látogatása alkalmá­ból M. Simmons, a Financial Times ke­let-európai tudósítója beszámol a jugo­szláv bankok, valamint nyugati pénz­ügyi intézmények és tőkeérdekeltségek új közös alakításáról. Ennek célja a jugoszláv gazdaság fejlődésének tőke­befektetések és közös vállalkozások út­ján való meggyorsítása és előmozdítása. Az új társaság Investment Corpora­tion for Yugoslavia (Jugoszláviai Tőke­­befektetési Társaság, röviden IICY) cég alatt londoni székhellyel kezdte meg működését; múlt év decemberében Luxemburg székhellyel jegyezték be és első igazgatósági ülésére legközelebb Párizsban kerül sor. A társaság kezdő részvénytőkéje 12 millió dollár. A rész­vények jegyzésében 15 jugoszláv pénz­intézet mellett a Világbank érdekköré­hez tartozó International Finance Cor­poration (IFC), valamint 39 európai, amerikai és japán bank vett részt. Az N­CY alapításának gondolata 1968 vége felé merült fel. Az új társaság létesítésének tervét az akkor már a Világbank élén állott McNamara messze­menően felkarolta. Elnökké az amerikai Anthony M. Solomont választották, aki mielőtt a State Department gazdasági ügyekkel megbízott helyettes állam­titkára volt. Az új társaság üzletköre kiterjed a külföldi magánérdekeltségek és jugo­szláv vállalatok közös vállalkozásainak életrehívására, jugoszláviai kísérleti vál­lalkozások támogatására, új vállalatok létesítésére és meglevők kibővítésére. A társaság egyaránt foglalkozik a jugo­szláv ipar, mezőgazdaság és idegenfor­galom fejlesztésével; mindezeknek fi­nanszírozására mindenkor a megítélése szerint szükséges mértékben vesz részt. Az N­CV fő célja, hogy korszerű tech­nikát, valamint a termeléssel és válla­latvezetéssel kapcsolatos „know-how”-t juttasson Jugoszláviának. Az új vállal­kozás olyan terveket fog támogatni, melyek a jugoszláv gazdaság számára elsőrendű fontosságúak, emellett pedig a társaság részvényesei számára is jöve­­delmezőek. A vállalatnak nincsenek je­lentős saját tőkéi, viszont módjában áll hiteleket felvenni és az igénybe vett összegeket kihelyezze. Jelentős felada­tának tekinti, hogy Jugoszlávia részére kemény valutát szerezzen. Az általa megalakítandó közös vállalkozások ve­zetésében jugoszláv és külföldi szakem­berek együttesen fognak részt venni. Az­­alapítók elképzelése szerint a jugoszláv és külföldi partnerek között teljes egyenlőségen alapuló társas viszonynak kell fennállania, nemcsak a vezetés, ha­nem a jövedelmekben való részesedés tekintetében is. Az N­CV már az első év­ben nyereséggel fog dolgozni. Arra szá­mítanak, hogy a legközelebbi 6—8 hó­nap folyamán megalakítandó közös vál­lalatok két éven belül már ténylegesen működni fognak. Az új társaság első tervei között sze­repel egy nagy ásványkitermelő és fel­dolgozó üzem felépítésére vonatkozó amerikai elgondolás, egy nyugati tőke­­érdekeltség bevonásával létesülő cellu­lózé és papíripari vállalkozás, valamint két multinacionális konszern elképze­lése szerint egy járműipari vállalat életrehívása. Szó van egy nagy elektro­nikai üzem felépítéséről is, mely ameri­kai technológiai eljárások alapján mű­ködik, végül pedig különböző szálloda­­ipari létesítményekről a dalmát tenger­parton. A cikkíró szerint feltehető, hogy az N­CV működése kedvező hatással lesz a jugoszláv fizetési helyzetre, valamint a munkanélküliségre is. (1970. február 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL Nemzetközi társulás aI­NANCIAL TIMES jugoszláv gazdaságfejlesztésre A francia elektromos ipari szerve­zet­ sajtókonferencia keretében ismer­tette a francia elektromos és elektro­nikus ipar 1969. évi termelési és kül­kereskedelmi eredményeit. •­ Az iparág adók nélkül számított üzleti forgalma közel 23 milliárd fran­kot ért el, ami a 4 százalékos áremel­kedést is beleértve, egy év alatt 16 százalékos növekedésnek felelt meg. A legkedvezőbben a felszerelési javak szektorának az alakulása volt, melyre a­ forgalom fele jutott. Ezzel szemben a tartós fogyasztási javak, így az elektromos háztartási, rádió- és tele­víziós készülékek forgalmában erősen érezhető volt a kormány hitelkorlá­tozó politikája, s termelésük is jelen­tősen csökkent. Az elektromosiparban foglalkozta­tottak számának 1969. évi 4 százalé­kos növekedése hosszú idő óta első ízben a munkások sorából adódott. Az órabérek 9 százalékkal emelkedtek, a kiskereskedelmi árak 6 százalékos nö­vekedése mellett. A tényleges vásárló­erő így 3 százalékkal nőtt egy év alatt. A francia elektromos és elektronikus ipar forgalma Az export 30 százalékos növekedése ellenére is deficites maradt az elektro­mos és elektronikai, ipar kereskedelmi mérlege. A kivitel 1969-ben összeg­szerűleg 4,2 milliárdot ért el, ami e szakma teljes üzleti forgalma 20 szá­zalékának felelt meg. Ez a kedvezőt­len arány főleg az elektromos szerelési anyagok piacát érintette érzékenyen. A legfontosabb vásárlók között 1,5 milliárd francia, frankkal a közös piaci országok, 717 millióval pedig a frank­övezet országai szerepelnek. Sorrend­ben az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Japán következett. Az említett exportértékben nem sze­repelnek a katonai célokra vámmen­tesen szállított anyagok, melyek 700 millió frankos értéket képviseltek 1969-ben. 1968 óta jelentősen nőtt az elektro­mos és elektronikus ipar termékeiben a francia bevitel is, s 45 százalékkal emelkedve 4,5 milliárd frankot ért el 1969-ben. (1970. február 15.) IL SOLE A lap munkatársa interjút készített Burakiewicz lengyel külkereskedelmi miniszterrel. A miniszter szerint az utóbbi éveket a két ország közötti gazdasági kapcsolatok állandó fejlő­dése jellemezte. 1965-től 1969-ig az árucsere-forgalom 43 százalékkal nőtt, s ez más viszonylatokhoz képest jóval gyorsabb ütemű terjeszkedést mutat. Jelenleg a lengyel külkereskedelem­­ben a forgalom értékét tekintve Olasz­ország, az NSZK és Anglia után, a harmadik helyen áll. Az igen örven­detes és gyors fejlődés ellenére a köl­csönös szállítások struktúrája még nem felel meg azoknak a szükségle­teknek és lehetőségeknek, amelyeket a két ország gazdasági kapcsolatainak jelenlegi fejlettsége lehetővé tesz. Ugyanis, amíg a Lengyelországba irányuló olasz exportnak 60 százalé­kát ipari termékek, különösen beru­házási javak teszik ki, addig az Olasz­országba irányuló lengyel exportban Ugyanezek a cikkek csak 10 százalékot érnek el. Az ilyen struktúra természe­tesen nehezíti az áruforgalom fejlesz­tését. A lengyel külkereskedelem célja az, hogy az export árustruktúrájának fokozatos javításával leküzdjék a ne­hézségeket. Ezt szolgálja a most meg­kötött ötéves egyezmény is, amennyi­ben egy nagyobb liberalizálás segít­ségével megkönnyíti a lengyel bevi­telt az olasz piacra. Az egyezmény előirányozza az 1971—74-ig terjedő Lengyel nyilatkozat az olasz kapcsolatokról időszakban a mennyiségi korlátozások teljes eltörlését, ezenkívül könnyítése­ket tesz az ipari kooperáció fejlesz­tése érdekében. Ez utóbbival kapcso­latban érdemes aláhúzni — teszi hozzá a lengyel külkereskedelmi miniszter — hogy nem lesznek mennyiségi korláto­zások, sőt továbbmenően még vámked­vezményeket is adnak. A most megkötött kereskedelmi egyezmény egyébként egybeesik az 1971—75-ig terjedő ötéves tervvel, amely Lengyelország jelentős ipari fejlődését irányozza elő. Mindenek­előtt azokat az iparágakat kívánják fejleszteni, amelyekhez a hazai nyers­anyagbázis biztosítva van, valamint azokat, amelyek egy modern gaz­daság fejlődésében döntő szerepet ját­szanak. Ezek közö­tt van elsősorban a bányaiipar, a Vegyipar és az elektro­mechanikai ipar. Ezek az iparágak nyújtják a leg­nagyobb perspektívát az olasz—lengyel forgalom számára: teljes gépi és gyár­berendezések vásárlásának a lehető­ségét Olaszországban, ugyanakkor ezen berendezések által Lengyelországban gyártott termékek eladását Olaszor­szágban. Ami az ipari kooperációt illeti, a lengyel külkereskedelmi mi­niszter nagy lehetőségeket lát a har­madik országok piacán történő olasz— lengyel együttműködésben is. (1970. február 21.) Hirdessen a VILÁG­GAZDASÁG-ban A HENGERELTÁRUK 1970. ÉVI FORGALMÁNAK VÁRHATÓ ALAKULÁSÁRÓL A hengereltáru világpiaci értékesítési lehetőségei szempontjából az elmúlt év rendkívül kedvezően alakult. Az igénye­ket csak szűkösen és magas árak mel­lett lehetett kielégíteni. A kedvező kon­junktúra — még 1968-ban — a lemez­áruknál kezdődött, majd 1969 elején a rúd­idomárukra is átterjedt. A visszaesés jelei egyelőre nem mu­tatkoznak. Kérdéses, lehet-e egyáltalán rövid időn belü lényeges visszaesésre számítani vagy pedig a jelenlegi árszín­vonal megmaradása a valószínűbb? Ez utóbbi mellett szól az a jelenség, hogy a hengereltáruk konjunktúrája nem elszigetelt és fokozatosan átterjedt az egyéb vas- és fémkohászati termé­kekre, az acélgyártás alapanyagaira. Az acélgyártás alapanyagai közül egyedül a vasérc árszintje maradt egyelőre válto­zatlan szinten, de egyes szakértők 1970- ben már ezen a téren is lehetségesnek tartanak egy 10 százalék körüli áremel­kedést, bár a kínálat továbbra is igen bőséges. A világpiaci konjunkúra tartósságát támasztják alá a világ acéltermelése alakulásának számai is­ . A termelés számai tehát azt mutat­ják, hogy 1969-ben az általános kon­junktúra előidézője nem a szokatlanul magas igénynövekedés, hanem inkább a termelés fejlődésének elmaradása volt, amit nem lehet gyorsan pótolni. Még szembetűnőbb ez a jelenség akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az 1969. évi 30 millió tonnás növekményből 16,25 millió tonna, vagyis több mint 50 szá­zalék Japánra esik. A világpiaci konjunktúra tartóssága mellett szól az a feltevés is, hogy a ma­gas árszínvonal miatt készletfeltöltődés­­re sem igen lehet számítani. Az általános konjunktúra éreztette jótékony hatását a magyar export terü­letén is, mert a hengereltáru-félék tőkés exportja az elmúlt évben mintegy 960 millió devizaforintot ért el és jóval meghaladta a korábbi csúcsnak számító 1966. évi szintet. A hengereltáru tőkés exportjának népgazdasági jelentőségét mutatja az a körülmény, hogy 1969-ben az a teljes tőkés exportnak több mint 10 százalékát, míg az összes kohászati termékek dollárviszonylatú exportjának mintegy 63 százalékát reprezentálta. A hengerelt áruk világpiaci áralaku­lásában érdekeltségünket az a körül­mény is alátámasztja, hogy bár összes­ségében az acélfélékben nettó impor­tőrök vagyunk, azonban hengereltáru­­importunknak csak körülbelül egyhar­­mada származik tőkés piacról, míg 1969. évi exportunknak közel 80 százaléka dollár-elszámolású viszonylatban került értékesítésre. A hengereltáru tőkés exportjának gazdaságosságát támasztja alá az a körülmény, hogy az 1968—69. évi vi­lágpiaci árszinten az export már nye­reséges volt és a kohászati termékek exportja még az 1966. évi nyomott világpiaci árszint mellett is vala­mennyi exportszempontból fontos ága­zat közül a legkevesebb állami visz­­szatérítést igényli, ugyanakkor az­ össz­exportnak valamennyi ipari ágazat közül a legnagyobb hányada kerül a tőkés piacon minden nehézség nélkül értékesítésre. Felmerül a kérdés, vajon 1970-ben hogyan fog alakulni hengerelt áru­forgalmunk és számíthatunk-e az­­ el­múlt év nekünk kedvező eredményei­nek megismétlődésére? A szocialista országokkal lebonyoló­dó forgalmunkat volumen és ár te­kintetében egyaránt a hosszú lejáratú megállapodáson alapuló éves jegyző­könyvek szabályozzák, így e téren bi­zonytalansággal nem kell számolnunk. A nem szocialista országok viszony­latában már­ sokkal bonyolultabb a várható forgalom felmérése, mert az átalakulások bizonytalansága mellett nem ítélhető meg egyértelműen sem a belföldi igények alakulása, sem pedig az ettől nagymértékben függő export­­árualap volumene. Viszonylag még egyszerűbb a kérdés az importnál, mert ott az árak és az igények terén is csak kisebb mérvű változások lehetőségével kell számol­nunk. Tőkés importunk ugyanis első­sorban olyan munkaigényesebb hen­gerelté­rő-félékből tevődik össze, ame­lyek a konjunktúrára kevésbé érzé­kenyek és az elmúlt évben is csak későbbi időpontban és mérsékeltebb formában jelentkezett az áremelkedés. Feltételezhető, hogy az árak kisebb emelkedése és az igényeknek a múlt évinél valamivel nagyobb arányú nö­vekedése következtében a dollárvi­szonylatú import 1970-ben mintegy 10—20 százalékkal magasabb lesz, mint 1969-ben (körülbelül 420 millió devi­zaforint). A tőkés exportnál a belföldi fel­­használás alakulása és az, ettől függő export-árualap volumene már lénye­gesen nagyobb mértékben is kihatás­sal lehet a kivitelünkre. Az 1969. évi kiugró exportnövekedést ugyanis a jelek szerint nem a hazai kohászat termelésének jelentős növekedése, ha­nem elsősorban a belföldi igények­ben bekövetkezett mérséklődés tette lehetővé. (Ez a világméretű konjunk­túrával ellentétes jelenség.) Megmutat­kozik ez abban is, hogy bár 1968-ban a kohászat termelése mintegy 9 száza­lékkal nőtt, az 1969. évi 4 százalék körüli emelkedéssel szemben az 1969. évi export-árualap mégis messze meg­haladta az 1968. évit. Az is kétség­telen, hogy ebben a készletalakulások ellentétes irányzata is közrejátszott, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ipari termelés fejlődési ütemének mérséklődését sem. Feltételezhető, hogy a készletalaku­lásokban 1970-ben már lényeges vál­tozás nem várható. Ezért az export­­árualap volumene elsősorban az ipari termelés növekedésének, valamint a kohászat termelésének alakulásától függ. A termelés fejlődési előirányza­tainak ismeretében, valamint a világ­piaci áraknak az 1969. évivel közel azonos szinten maradását feltételezve, arra lehet számítani, hogy az 1970. évi tőkés hengereltáru-export is el­érheti az 1969. évi rekord szintet. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a vaskohászati vállalatok megkapják az általuk igényelt alapanyagokat oly módon, hogy a meglevő kapacitásokat teljes mértékben kihasználhassák. Szanyi István ÉV Acéltermelés Százalékos növekedés 1966 475 millió tonna— 1967 499 millió tonna 5,0 1968 530 millió tonna 6,2 1969 560 millió tonna 5,7 Együttműködés Indiával és Iránnal Március közepén tartja alakuló ülését a magyar—indiai gazdasági kapcsolatok fejlesztésének előmozdítására életre hívott tárcaközi bizottság. Januárban indiai delegáció járt Magyarországon, s vizsgálta az együttműködés kialakítá­sára alkalmas területeket, közöttük a híradástechnikai ipart, a gázpalack­gyártást, a csőgyártást és az elektromos és elektronikus berendezéseket gyártó üzemeket. A Budapesten megkezdett tárgyalásokat a mikrohullámú beren­dezések témakörében, februárban, ma­gyar híradástechnikai szakértőcsoport folytatta Indiában. A napokban hazaérkezett­­Indiából a BUDAVOX és a Híradástechnikai Egye­sülés képviselőinek csoportja, amely az Indiában ez év végére tervezett magyar híradástechnikai és műszeripari kiállí­tás részleteiről tárgyalt. Ugyancsak a napokban érkezett vissza a magyar alumíniumipari küldöttség, amely az indiai alumíniumiparral már eddig is kialakult együttműködés és szellemi export további növelésének módjait vizsgálta. A növény­védőszer-gyártási és gyógyszeripari együttműködést ugyan­csak vállalati szakemberek tanulmá­nyozták Indiában. A közelmúltban In­diában járt a HUNGAROTEX küldött­sége is, nyersszövetet vásárolt. Még ez év első felében belkereskedelmi szak­értők látogatnak Indiába, hogy köz­szükségleti cikkeket szerezzenek be. Januárban hosszabbították meg a je­lenleg érvényben levő magyar—indiai árucsere-forgalmi megállapodás kon­tingenslistáit és a szakértők most ké­szülnek újabb államközi egyezmény megkötésére, mivel a meglevő árucsere­forgalmi és fizetési megállapodás határ­ideje ez év végén lejár. Irán jelenleg a harmadik helyet fog­lalja el Magyarországnak a fejlődő or­szágokkal folytatott kereskedelmében, de Irán gazdaságfejlesztési tervei, va­lamint a magyar export-import-érde­kek lehetővé teszik, hogy a jövőben még szélesebb alapokra helyeződjenek a két ország kereskedelem-gazdasági kapcso­latai. E kapcsolatok ápolására és fej­lesztésük elősegítésére vegyes bizottság van alakulóban. A Magyar Kereske­delmi Kamara felvette a kapcsolatot az iráni kamarával, hogy kölcsönösen ta­gozatokat alakítsanak és a szekciókban részt vevő vállalatok képviselői is szor­galmazzák az együttműködést. A beruházási javak beszerzésére Irán­nak már korábban felajánlott 10 millió dolláros hitelnyújtás keretében több megrendelést adtak a vállalatok. A TRANSELEKTRO nemzetközi verseny­­tárgyalás megnyerése alapján másfél millió dollár értékben szállít elosztó transzformátorokat a teheráni és az ahvazi elektromos művek részére. A BUDAVOX felkészült arra, hogy 2,4 millió dollár értékben szállítson hír­adástechnikai berendezéseket az iráni postának. Jelenleg is több szakértő cso­port tartózkodik Iránban és rövidesen tárgyalások kezdődnek arról is, hogyan kapcsolódhatnak be magyar szakértők a gorgáni terület mezőgazdaságának fejlesztésébe és miként vehetnének részt Irán új sportstadionjának építésében. Még ebben a hónapban magyar import­delegáció utazik Iránba, hogy ottani termékek beszerzését vizsgálja. wmmmmm röviden . A Magyar Kereskedelmi Kamara hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulója alkalmából nyolc külföldi gaz­dasági újságírót hívott meg hazánkba. A vendégek közül V. Vavilov a moszkvai Ekonomicseszkaja Gazeta, B. Rucskor a moszkvai Vnyesnyaja Torgovlja, Ryszard Lange a varsói Handel Zagraniczny, Miroslaw Kowa­­lewsky a varsói Trybuna Ludu, Wal­traud Schlicker a berlini Horizont, dr. I. Janssen a düsseldorfi Han­delsblatt, Jacques Clergier a párizsi Les Echos és dr. Karl Gräber a bécsi Die Presse szerkesztője.­­ Hétfőn Budapestre érkezett Ioan Avram román gépipari miniszter, aki dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszterrel az együttműködés elmélyí­téséről, a kooperációk lehetőségeiről tárgyalt.­­ Nő a magyar elektrotechnikai cik­kek olasz exportja. Az ELEKTRO­­MODUL két újabb 100 ezer dolláros üzletet kötött olasz partnerekkel. En­nek keretében 200 ezer legújabb tí­pusú HAGY-Alfra fémcső-előtétet és 850 ezer KOVAC öntöttmágnest szál­lít a magyar vállalat. KAMARAI TÁRGYALÁSOK MOSZKVÁBAN Moszkvai tudósítónktól: A Magyar Kereskedelmi Kamara delegációja, Fülöp Sándor főtitkár ve­zetésével február 25-e óta Moszkvá­ban folytat tárgyalásokat. J. P. Pitov­­ranovval, a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarájának elnökhelyettesével, a két kamara közötti együttműködés to­vábbfejlesztésével és a megfelelő szek­ciók munkájában kapcsolatos aktuális kérdéseket vitatják meg. M. K. Kur­­mazenkóval, a szovjet kamara magyar szekciója és a TYEHMASEXPORT külkereskedelmi egyesülés elnökével a következő szekcióülés programterve­zetéről folytattak eszmecserét. Szovjet részről közölték, hogy a szovjet kereskedelmi kamara elnöksé­gének határozata alapján a magyar szekció információs irodát létesít az idei BNV-n a szovjet pavilonban. Itt a szekció titkára tájékoztatja majd az érdeklődő szakembereket a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarája és a magyar szekció tevékenységéről, terveiről és a két ország közötti külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei­ről. A magyar vállalatok képviselői információkat kaphatnak a szovjet külkereskedelem rendszeréről, tevé­kenységéről is. Az új iroda kívánságra kapcsolatot teremt a magyar üzlet­emberek, s a BNV-n kiállítóként nem jelentkező szovjet külkereskedelmi vállalatok között. 10 MILLIÓ DOLLÁROS SZERZŐDÉS Csillag Géza, az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat igazgatója sajtótájékoztatón jelentette be, hogy vállalata nevében 10 millió dolláros keretszerződést írt alá a kanadai Ca­­ristrap céggel. A megállapodás értelmében az IGV csomagoló- és pántológépeket szállít montreali partnerének. A kanadai cég a különleges, műanyagból készülő csomagolópántok és egyéb anyagok előállításához eddig Japánból is im­portált gépeket; a magyar vállalattal néhány hónappal ezelőtt kezdődtek a tárgyalások. A 10 millió dolláros keretszerződés elvileg azt jelenti, hogy 17 éven belül, vagyis a csomagolóanyagok gyártási licencénak lejártáig szállítaná az IGV a gépeket, gyakorlatilag azonban mód van arra, hogy 2-3 év alatt konkrét szerződésekkel kitöltsék a kontingenst. A keretszerződéssel egyidejűleg az első 800 ezer dolláros tétel szállításá­ban már megállapodtak, de a tárgya­lások folytatódnak a keretszerződés további egymillió dolláros realizálásáról. A gépek gyártásához szükséges do­kumentációkat a kanadai cég adja át az IGV-nek. Az ötmázsányi rajz hét­főn érkezett meg Budapestre. A raj­zok alapján készülő gépeket a magyar vállalat kizárólag a kanadai cégnek szállítja. Mivel a korszerű csomagoló­anyagok és a gyártáshoz szükséges gépek iránt hazánkban és egész sor más európai országban is nagy a ke­reslet, az IGV arra törekszik, hogy ilyen gépeket más megrendelők ré­szére is gyárthasson. Rövidesen tár­gyalások kezdődnek a két vállalat kooperációjáról; szó van például Budapesten létesítendő közös vállalat­ról, amely a kanadai licenc alapján gyártana és közösen értékesítene pán­tológépeket. 1970. MÁRCIUS 3. 3 VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. ev­. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2218/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next