Világgazdaság, 1970. március (2. évfolyam, 42/287-61/306. szám)

1970-03-26 / 59. (304.) szám

Belgrádi lap a magyar-jugoszláv gazdasági kapcsolatokról Az Ekonomszka •Politika című belgrádi gazdasági hetilap megállapítja: „A Jugoszlávia és Magyarország közötti árucsere-forgalom különösen a múlt évben dinamikusan növekedett. A jugoszláv export tavaly összességében 54 százalékkal nőtt és elérte az 533 millió dinárt, ugyanakkor a magyarországi vásárlások 31 százalékkal növekedtek és az 578 millió dináros szintet érték el. Ezzel a forgalommal a klíringszámla teljesen egyensúlyba került.” A jugoszláv cikk szerint „a klíringszámla végleges egyensúlyba hozása érdekében, ami lehetővé tenné a fizetés rugalmasabb formáira való könynyebb áttérést, ebben az évben az árulistákon kiegyensúlyozatlan forgalmat irányoztak elő, eszerint a jugoszláv kivitelnek 52 millió klíringdollárt (650 millió dinár), a behozatalnak pedig 53,4 millió klíringdollárt (667,5 millió dinár) kell elérnie. A különböző vegyes bizottságok gyakori ülésein, amelyeken a két ország közötti kapcsolatokat tekintik át és vitatják meg, aláhúzzák: az árucsere-forgalom ilyen dinamikus fejlődése mellett meg kell találni a rugalmas kereskedelem és fizetés megfelelő formáit is. Ezeket a kérdéseket is megbeszélték dr. Vályi Péter magyar pénzügyminiszter mostani látogatása alkalmából. A kooperációs szerződésekeddig hatot kötöttek kombájnok, tehergépkocsik, háztartási gépek és elektromos berendezések gyártása terén) úgy látszik, kedvező területei lehetnek az új fizetési formák meglelésének. Ezeknek a törekvéseknek a szempontjából jelentős hozzájárulást várnak a bankkonzorciumtól, amelyet az elektromos Diesel-mozdonyok közös gyártásának hitelezésére hoztak létre. A konzorciumnak idővel át kell alakulnia új kooperációk kezdeményezősévé, amelynek során elsősorban azoknak adnak hitelt, akik a beruházáshoz szükséges részvételi alappal rendelkeznek , akiknek a termelése gazdaságos lenne és biztosítaná a két ország közötti szállításokat, valamint a külföldi piacon való áruelhelyezést. Az új kooperációs kapcsolatokról, amelyeket a konzorciumnak kellene hitelezni, most készítik elő a javaslatokat az elektromosiparban, a színesfémiparban és a bányászatban.” (MTI) VISSZATÉRT A JUGOSZLÁV ÚSZÓKIÁLLÍTÁS LATIN-AMERIKÁBÓL Március közepén visszatért latinamerikai útjáról a Liburnija hajó, a jugoszláv úszókiállítás — írja a Magyar Szó. Nikola Agic, az úszókiállítás igazgatója elmondta: „Indulásunk előtt a legderűlátóbbak sem hitték, hogy a kiállítás ekkora érdeklődést kelt a latin-amerikai országokban. Úgy vélem, körülbelül félmillió ember járt a hajón.” A négy hónap alatt a „hajó kilenc ország szakembereinek és érdeklődő látogatóinak mutatta be a jugoszláv árukat. (Ugyanezen a pénzen a megszokott formában legfeljebb két kiállítást rendezhettek volna.) Az üzletemberek különösen a hajó-, a húsfeldolgozó, a textil-, a zöldség- és gyümölcsfeldolgozó, a vegy-, a bőrfeldolgozó és cipőipar gyártmányait, valamint a konzervgyári felszereléseket, a műanyagokat, a járműveket, a halászati felszereléseket, a villamossági cikkeket és berendezéseket, a Dieselmotorokat, a szerszámgépeket, a fafeldolgozó és mezőgazdasági gépeket, a villanymotorokat, a mosó- és vegytisztítógépeket, a laboratóriumi felszereléseket, a háztartási gépeket és öntözőberendezéseket keresték. A kiállítás „vízrebocsátását” az indokolta, hogy Jugoszláviának a latinamerikai országokkal folytatott kereskedelmében igen nagy a passzívuma. • • • • 0 Henry Ford, az amerikai autóóriásvállalat elnöke, április 12-én a tervek szerint Moszkvába utazik. Detroiti jelentés szerint a szovjet tudományos és technológiai bizottság meghívásának tesz eleget. Az amerikai vállalat szóvivője közölte, hogy európai részlegei biztató kapcsolatokat építettek ki a szocialista országokkal. Sor kerülhet arra is, hogy autókat adnak el a Szovjetuniónak, de nem jöhet szóba autógyár építése. Nem kielégítő Szerbia árucseréje a szomszédos országokkal, Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával. Erre a következtetésre jutott a szerb gazdasági kamara után a szerb nemzetgyűlés külügyi bizottsága is. A bizottság állásfoglalása szerint Jugoszláviának törekedni kell a kapcsolatok élénkítésére. A brit kormány visszautasította azt a javaslatot, hogy az európai légibusz programnak támasszanak angol versenytársat, és támogassák a Bri tish Aircraft Corporationt egy 230 sze mélyes, széles törzsű repülőgép megépítésében. Benn műszaki fejlesztési miniszter kijelentette: a jelenlegi helyzetben nem teljesítik a BAC 100 millió fontos támogatási kérelmét. Az Egyesült Államok helyt ad Japán kérésének és megvizsgálja, növelhető-e a távol-keleti országnak szállított atomüzemanyag mennyisége. A megállapodást az amerikai és a japán atomenergia-ügynökség találkozóján kötötték. A jelenlegi szerződés szerint Amerika 1968-tól kezdődően 30 évig összesen 161 tonna dúsított urániumot szállít Japánnak. A kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok bővítéséről és a kooperációról kötött Londonban szerződést Adoula, a Kongói Népi Köztársaság külügyminisztere és Stewart brit külügyminiszter. A két ország között létrejött első ilyen megállapodás — Stewart szavai szerint — bizonyítja a tárgyaló partnerek kölcsönös kívánságát, tovább fejleszteni a már eddig is jelentős kereskedelmi kapcsolatokat. Tavaly az afrikai országból származó brit import 30 százalékkal 23 millió fontra nőtt. Hivatalosan is aláírták az amerikai—japán—perui közös vállalkozás alapító okmányát. Eszerint horgany, ólom- és rézkészleteket bányásznak közösen Peruban, az ércet pedig Japánnak adják el. A WGS JELENTI 0 Az USA és Japán között a kis méretű személygépkocsikban éles verseny várható — jósolta az Egyesült Államokban működő legnagyobb külföldi érdekeltségű autógyár, a Volkswagen of America elnöke. Tavaly az USA-ban 1,1 millió külföldi kocsit adtak el, fele a Volkswagen gyárakból származott. Második helyen, 130 000 gépkocsival a japán Toyota állott. Március 25-én rendezték meg az EXPO-n a közös piaci országok napját. Ezen részt vett Harmel, az EGK miniszteri tanácsának elnöke és Rey, a végrehajtó bizottság elnöke vezette küldöttség is. A hat közös piaci ország közösen építette meg a kiállítás egyik legnagyobb csarnokát, amelyben bemutatják országaik múltját és várakozásaikat a jövőre. Szovjet vegyipari kiállítás nyílt Belgrádban a Szojuzhimexport moszkvai vállalat és a Jugomontana belgrádi cég közös rendezésében. A két ország gazdasági együttműködésében és kereskedelmében a vegyipar igen komoly szerepet játszik. Az indiai parlament alsóháza jóváhagyta a 14 nagy kereskedelmi bank államosítását szabályozó törvénytervezetet, de visszautasította a Kongresszus Párt szakadár szárnyának (Indira Gandhi miniszterelnök-asszony ellenfeleinek), javaslatát, hogy a külföldi pénzintézeteket is vegyék állami ellenőrzésbe. Naponta 8000 gépkocsi használná a csatorna alatt átívelő alagutat francia és angol szakértők szerint. A brit parlamentben többek között szóba került, hogy 1985-ben óránként 2500 autó venné igénybe a csúcsidőben az alagutat. Felvetődött az a lehetőség is, hogy az alagútban a gépkocsikat vasúti kocsikon szállítanák az egyik partróla másikra. Olasz—bolgár megállapodást írtak alá Rómában a tudományos és kulturális együttműködésről. Az egyezmény tudósok, szakemberek, diákok kölcsönös cseréjét irányozza elő. Rómában bemutatták a nyilvánosságnak az American Motors legújabb típusú, AMX3 jelzésű GT sportkocsiját, az első gépkocsit, amelyet középmotorral építettek. Az AMX3-at amerikai és európai műszaki ismeretekkel Torinóban építették. A 250 kilométer óránkénti csúcssebességű gépkocsi nem tartozik a legolcsóbb járművek közé. Árát a szakértők a 8 000—12 000 dolláros tartományba becsülik. • • • 1970. MÁRCIUS 26. LENGYELORSZÁG ANGLIÁBAN KONTÉNERSZÁLLÍTÁSI MÓDSZEREK IRÁNT ÉRDEKLŐDIK A Lengyel Külkereskedelmi Kamara szervezésében 14 főnyi delegáció látogatott Angliába a Londoni Kereskedelmi Kamara meghívására. A delegációnak az a feladata, hogy a konténerszállításhoz szükséges berendezések és know-how beszerzésének angliai lehetőségeit tisztázza. A küldöttség tagjai különösképpen a vasúton, közúton és vízen való konténerszállításhoz szükséges berendezésekkel kívánnak megismerkedni, és tájékozódni az említett három szállítási módszer közötti kapcsolatokról. Érdeklődnek továbbá konténerszállítási berendezések és hajók gyártása, valamint a konténerszállítás megszervezése iránt is, egyrészt tengerentúli viszonylatokban, másrészt a Dánia és Anglia közötti baconszállítmányok kezelése tekintetében. (UTI) CSEHSZLOVÁKIA IMPORTJA ELEKTROAKUSZTIKUS KÉSZÜLÉKEKBEN A csehszlovák KOVO külkereskedelmi vállalat tavaly 94 ezer televíziós vevőkészüléket, 199 ezer rádióvevőt stb. importált. Egyedül Japántól 5000 magnetofont vásárolt. Az idei import ezekben a készülékekben várhatóan eléri ugyanezt a szintet. (CTK) A közös piaci országok tavalyi villamosenergia-fogyasztása A hat közös piaci tagország gazdaságában tavaly elért komoly fejlődés természetesen jelentkezett az energiafogyasztásban is, növekedett az igény. A hat ország nettó fogyasztása (természetesen beleértve a szállítás veszteségeit) 1969-ben 9 százalékkal haladta meg az előző évit és 517,1 milliárd kilowattórát tett ki. 1960 ótaaz energiafogyasztás nem ért el ilyen nagy évi növekedést. A lista élén Hollandia (+10,5 százalék) és az NSZK (+9,9 százalék) áll; az előbbi fogyasztása 34,9 milliárd kilowattra, az utóbbié pedig 214,4 milliárdra szökött fel. Szakértői vélemény szerint a nagyobb villamosenergia-igény elsősorban a termelésbe belépő új gyárakét jelzi, különösen a magas fajlagos energiafogyasztású iparágak expanziójára utal. A hat tagország közül az olaszok lettek a sereghajtók, mindössze 6,3 százalékkal emelték tavaly fogyasztásukat 107,6 milliárd kilowattra. A szerény növekedésre persze van magyarázat, hiszen 1969 utolsó negyedében, a „forró ősz” időszakában a sztrájkok megbénították a termelést, rontották az egész év eredményét. A többi országok közül a belga fogyasztás 22,2 milliárdra (+ 9 százalék), Franciaországé 130,6 milliárdra (+ 9,6 százalék) és Luxemburgé 2,4 milliárd kilowattórára (+ 7,6 százalék) ugrott fel. A közösség elektromosenergia-termelésében a hőerőművek 76,4 százalékban (1968, 74,6 százalék), a vízi erőművek 21,5 százalékban (23,8 százalék), míg az atomerőművek 2,1 százalékban (1,6 százalék) részesedtek. (APA) Görög importkorlátozások A katonai kormányzás ideje alatt, 1969-ben az import 14 százalékkal emelkedett, ez arra késztette a juntát, hogy intézkedéseket hozzon az ipar és a fogyasztásicikk-behozatal korlátozására — írja a Financial Times. A görög kormány hivatalos lapja március 18-án rendeletet közölt, amelyben 74 termékre közvetett behozatali korlátozásokat léptetett életbe. A rendelkezés szerint az importőrök által letétbe helyezett összegeket az eddigi két hónap helyett négy hónapig tartják vissza a bankok. Ugyaneddig az időszakig az importőrök a számlákat nem is egyenlíthetik ki. Azok a kereskedők, akik külföldről vásárolnak, és az ellenértéket az említett négy hónapon belül kívánják az eladónak átutalni, kötelesek befizetni az áru teljes cíf értékét meg a vámot. Ezt az értéket a letétbehelyezett összegből nem vonják le. A négyhónapos letétrendszer eddig is létezett, de csak az autók, textíliák és háztartási elektromos készülékek behozatalánál alkalmazták. A listát most whiskyvel, sörrel, borokkal, gyümölcsszörpökkel, szappannal, fémtömegcikkekkel, konyhai berendezésekkel, egészségügyi árucikkeikkel, fűtőkészülékekkel, valódi- és bizsuékszerekkel, elemekkel, zárakkal, páncélszekrényekkel, fényképezőgépekkel, órákkal, öngyújtókkal, napszemüvegekkel, hangszerekkel, gramofonlemezekkel és egy sor szerszámmal bővítették. Az export 14 százalékos emelkedése sem tudta csökkenteni a kereskedelmi mérleg feszültségét, a mérleghiány 830 millió dollárt tettki tavaly. A kínai textilipar fejlődése A nagy múlttal rendelkező kínai textilipar, amely egyike az ország legfejlettebb iparágainak, az elmúlt két évtizedben az Új Kína jelentése szerint ötszörösére növelte a gyapotfonal és anyag termelését. Ez a cérnaáruk tekintetében a leggyorsabb fejlődés a világon (700 millió kínai számára a fő ruházkodási cikket a gyapotáruk jelentik). Kínatextilipara a múltban külföldről szerezte be felszerelésének javát, a felszabadulás óta azonban létrejött a kínai textilgépipar is, amely ma már ezer különféle gépet gyárt természetes és műanyag textíliák előállítására. Kína az elmúlt két évtizedben tucatnyi országnak nyújtott segítséget textilgyárak építésében — hangsúlyozza az Új Kína. (MTI) Japán újabb liberalizációs intézkedései A japán kormány ez év április elsejétől kezdve 11 árukategória behozatalát liberalizálja — jelenti a Kyodo hírügynökség. A kormány ez irányú döntése a még korlátozás alá eső cikkcsoportok közül többek között a kazánokat, dinamókat, használt szerszámgépeket és a gyümölcsízeket is kiemelte. Ezek után az importkorlátozási listán 98 árufajta maradt. A kormány arra is határozatot hozott, hogy 1971 végével további öt kategória importját szabadítja fel. Ezek között szerepel a glutaminsav, a kalcinált szóda és a kéntartalmú érc is. Ezzel a döntéssel az 1971 végén felszabadítandó árufajták száma az eddigi 55 helyett 60-ra emelkedik. Hirdessen a VILÁGGAZDASÁGban VILÁGGAZDASÁG Az euro-kötvénypiac struktúrája és újabb tendenciái A külföldi kölcsönöket 1963-ig gyakorlatilag teljes egészében egy-egy ország nemzeti tőkepiacán bocsátották ki — főként az Egyesült Államokban, kisebb mértékben egyes nyugat-európai országokban, mindenekelőtt Svájcban és Angliában. Ezek a kölcsönkötvények az említett átvevő országok valutájára szóltak. Az elmúlt hat év folyamán azonban a külföldi kötvényeknek e hagyományos fajtája mellett mind nagyobb jelentőségre tettek szert az ún. euro-kötvények. 1963-ban az euro-kötvények részesedése az akkor 2 milliárd dollárt képviselő külföldi kötvénykibocsátásból még csak 6 százalék volt, 1968-ra azonban ez a részarány már a 6,2 milliárd dolláros teljes összeg 50 százalékára nőtt, s — valamivel alacsonyabb összvolumen mellett — 1969- ben is fennmaradt. Az euro-kötvénypiac kialakulása — s mind ez ideig részben maga a piaci helyzet is — szorosan összefüggött az Egyesült Államok fizetésimérleg-politikájával. Az ún. kamatkiegyenlítési adó 1964-ben történt bevezetése az USA- ban a külföldi kibocsátók számára nagy mértékben megnövelte a hosszú lejáratú kölcsönök terheit a New York-i tőkepiacon. Ezért a külföldi kölcsönök egyre nagyobb hányada a nyugat-európai piacra terelődött át s az amerikai emissziós házak szerepét a nagy európai pénzintézetek, illetve a részvételükkel alakult szindikátusok vették át, amelyekhez az utóbbi időben egyes nagy amerikai bankfiókok is csatlakoztak. Az euro-kötvénypiac, fennállásának alig több mint hat esztendeje alatt, a megtakarítások „újraelosztása” gyorsan fejlődő csatornájának bizonyult, részben Nyugat-Európán belül, részben Nyugat-Európa és a tőkés világ többi országa, mindenekelőtt az Egyesült Államok között. Ezzel „egyengetőjévé” vált a nemzetközi tőkekapcsolatok szorosabbá válásának, a különböző pénzes tőkepiacok integrálódásának, beleértve a hosszú lejáratú tőkék kamatszintjének viszonylagos kiegyenlítődését is. Az euro-kötvénypiacnak ugyanis nincsenek nemzeti határai, bár súlypontja Nyugat-Európa. 1965 óta az amerikai cégek és külföldi leányvállalataik csapolták meg mindinkább az euro-kötvénypiacot. Ez a tendencia a tőkeexportra vonatkozó további amerikai korlátozások nyomán vált a piaci helyzet egyre lényegesebb — sőt 1968-ban meghatározó — tényezőjévé. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy a nemzetközi tőkepiacoknak az előbbiekben jelzett integrálódási folyamata mindenekelőtt az amerikai vállalatok expanziós törekvéseinek finanszírozási forrását teremtette meg az USA határain túl, minthogy a Nyugat-Európában időlegesen jelentkező tőkefelesleget az éppen itt terjeszkedő amerikai cégek vagy érdekeltségek pénzkereslete kötötte le elsősorban. Egyes időszakokban — főként 1968 első felében — az egyébként tőkeerős amerikai vállalatok kötvénykibocsátása olyan intenzív volt, hogy egyes európai kibocsátók kötvényelhelyezéseik elhalasztására kényszerültek. Végeredményben 1968-ban a 3,1 milliárd dollár összvolumenben kibocsátott euro-kötvények kétharmada amerikai vállalatoktól származott: kölcsönfelvételeik összege az előző évinek négyszeresére, 2,1 milliárd dollárra nőtt, miközben például a nyugat-európai kibocsátóknak 886 millió dollár helyett 658 millió dollárral kellett beérniük. 1969-ben az euro-kötvénypiacon érvényesült tendenciák több szempontból is eltértek a korábbi években megszokott irányzatoktól. A legfigyelemre méltóbb változás az, hogy az újabb kibocsátások összvolumiene első ízben nem érte el az előző évit, sőt annál 13 százalékkal alacsonyabb volt. A másik lényeges eltérés, hogy az amerikai vállalatok kibocsátásai kereken 1 milliárd dollárral, 900 millióra csökkentek, s ezzel részesedésük az emissziós forgalom egyharmadára mérséklődött. További változást jelentett a nyugatnémet márkára szóló kötvények részarányának ugrásszerű emelkedése: az 1967. évi 8 százalékról és az 1968. évi 21 százalékról 38 százalékra, miközben az USA-dollár részaránya fokozatosan 59 százalékra esett vissza. Végül a piaci helyzet jellemzéseként az euro-kötvényeket sem kerülte el a nemzetközi kamatszint — évtizedek óta nem tapasztalt mértékű — múlt évi emelése. Mindezen , egymással is összefüggő tendenciák mögött több tényező húzódik meg. 1968-ban a kötvénypiacra jellemző nagymérvű tőkekereslet következtében a dollárra szóló kötvények hozama már jelentős mértékben emelkedett. Ez olyan időszakban következett be, amikor a New York-i részvénytőzsdén erőteljes árfolyamhossz jelentkezett, összefüggésben az akkor egyre inkább túlfűtött konjunktúrával. Ilyen körülmények között a nagy amerikai vállalatok euro-kötvény kibocsátásaikban — a korábbi évekre jellemző közönséges kötvények (straight bonds) helyett — nagyobbrészt ún. átcserélhető kötvények (convertible bonds) elhelyezésére tértek át. Ez utóbbi olyan kötvénytípus, amelyet az értékpapír átvevője egy bizonyos idő elteltével az anyavállalat részvényére cserélhet át a kibocsátás időpontjában rögzített arányban, így a befektető haszonra tehet szert, ha a vállalat részvényeinek árfolyama emelkedik, s emellett kamatjövedelemmel is rendelkezik. Ezért az átcserélhető kötvények előnyösebbek a befektetők számára, ugyanakkor viszont a kibocsátók számára mintegy 11 2—3 százalékkal kisebb kamatterhet jelentenek, mint a közönséges kötvények. Múlt évben azonban erőteljes besszirányzat jelentkezett a New York-i tőzsdén, ami az átcserélhető kötvények vonzerejét rövid idő alatt megszüntette. Másrészt a rövid lejáratú nemzetközi pénzpiacokon bekövetkezett nagyarányú kamatszintemelkedés is csökkentette a hosszú lejáratú tőkebefektetések előnyeit. E megváltozott helyzettel függött össze, hogy az amerikai vállalatok által 1969-ben kibocsátott átcserélhető kötvények volumere 1 milliárd dollárral 500 millióra esett vissza, ami éreztette hatását az euro-kötvény elhelyezésének összforgalmában is. Részben kamatmegfontolásokkal függ össze a nyugatnémet márkára szóló euro-kötvények részarányának növekedése is. A nyugatnémet tőkepiac 1968— 69-ben rendkívül likvid volt, s ez az alacsony kamatszintben is megmutatkozott. Egyre több kibocsátó számára látszott előnyösebbnek a márkában eszközölt emisszió, arra számítva, hogy a dollár és márka közötti kamatkülönbözet mellett érdemes vállalni a felértékelés kockázatát. A hitelezők számára viszont éppen a felértékelés lehetősége miatt látszott előnyösnek a DM-re szóló átvétele, jóllehet azok hozama 1—12 százalékkal alacsonyabb volt mint a dollár kötvényeké. A márkára szóló kötvények kamata a nagy kereslet miatt fokozatosan emelkedni kezdett, s múlt év vége felé már 72—8 százalék körül mozgott. (Összehasonlításul: 1967—68- ban még a 6—Li/2 százalékos szinten állt.) Végül az euro-kötvény piacokon jelentkező újabb tendenciák összefüggnek az egyes fejlett tőkésországokban hozott korlátozó intézkedésekkel is. Az eurokötvényekbe történő befektetésekre vonatkozóan 1969-ben ugyanis bizonyos restrikciókat léptettek életbe Olaszországban, az NSZK-ban és Belgiumban.B akó Ede Nyugati tőkebehatolás a fejlődő országokba A legutóbbi napokban több oldalról érkezett híradás arról, hogy a nyugati tőke a fejlődő országokban kooperációra törekszik, érdekeltségeket vállal, vagy meglévő érdekeltségeit bővíti. Ezekből a hírekből közlünk alant egy csokorra valót. A osakai Toyo Menka Kaisha cég burmai ipari fejlesztési szervezetével megállapodott abban, hogy három milliárd 300 millió yen értékben nagy teljesítményű fonodát és szövőgyárat szállít, amely 40 ezer orsóval és 600 szövőgéppel lesz felszerelve. A gyár előreláthatólag jövő év végére készül el. Burma az ellenérték 15 százalékát készpénzben fizeti. A hátralék 10 éves hitelt kap, és hat-hét százalék közötti kamatát is megtéríti. Az amerikai Cerro Corporation Peru kormányával tárgyal több mint 300 millió dollárnak különböző bányászati vállalkozásokba való befektetéséről. Az ország pénzügyminisztere a tárgyalásokról bővebben nyilatkozni nem volt hajlandó, tájékozott források szerint a megbeszélések csak akkor öltenek konkrétabb alakot, amikor a kormány kihirdeti az új bányászati törvényt. A z angol A. and W. Smith and Co. vállalat kétmillió font sterling értékű cukorfinomítót szállít Nyugat-Pakisztánba. A gyár napi kapacitása 3000 tonna cukornád feldolgozása. Az ugyancsak angol Mirrlees Watson Co. másfél millió font sterlingért szállít berendezéseket a venezuelai Acariguában már működő cukornádfeldolgozó üzem számára. Az üzem jelenlegi napi 3000 tonna kapacitását a duplájára emelik. Huszonhárom főnyi holland gazdasági küldöttség járja Ausztráliát és keres ipari partenereket Indonéziában létesítendő közös vállalkozásokhoz. Olyan vállalatok alapítása is szóba kerül, amelyek Ausztráliát érdeklő más délkelet-ázsiai államokban jönnének létre. A vállalatokat 50—50 százalékos alapon kívánják létrehozni. A küldöttség vezetője szerint Ausztráliának nagy érdekei vannak Indonéziában, a hollandok viszont jobban ismerikaz országot, tapasztalataik 300 évesek. Ez a körülmény minden közös vállalkozásban fontos. A szóban forgó terület 200 millió fogyasztója számára Hollandia, amely Európa kapuja, igen hasznos kereskedelmi piacot jelent. A küldöttség egy másik tagja rámutatott arra, hogy — ha Anglia csatlakozik a Közös Piachoz — Ausztrália elveszítheti tejtermékeinek piacát, főleg a vaj piacot. Ezért hasznos lehet számára, ha Európában új piacokat keres. Hollandia annyi szójababot kész átvenni, amennyit Ausztrália csak termeszteni tud. Annak sem lehet akadálya, hogy az ország körülbelül 250 ezer tonna olajosmagvat adjon el Európában. (Reuter, Kyodo)