Világgazdaság, 1970. március (2. évfolyam, 42/287-61/306. szám)
1970-03-28 / 61. (306.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyik legújabb tanulmányában a numerikus vezérlésű szerszámgépek alkalmazásának elterjedéséről ad képet számszerű adatokkal. A széria- és tömeggyártás már sok éve alkalmaz automatikus, de nem numerikus vezérlésű szerszámgépeket, mégis a szerszámgépek numerikus vezérlésével egyre nagyobb mértékben van lehetőség az egyedi és ikisszériákban történő gyártás automatizálására. Alkalmazásukkal, a programozási rendszerek kapcsán, az üzemi eszközök hatványozottabb kihasználása válik lehetővé. A vezérléshez, főleg a gyártási központokban gyakran válik szükségessé az elektronikus adatfeldolgozó berendezések alkalmazása, mert a hagyományos numerikus vezérlés már nem teszi lehetővé a nagy tömegű információ és a nagy számú logikai döntés feldolgozását. Az első numerikus vezérlésű szerszámgépeket 1952-ben az Egyesült Államokban állították elő. Ezt a magas bérek tették szükségessé, valamint az, hogy növekedett, főleg a repülőgépgyártás és a hadsereg egyedi és kisszériákban való gyártási igénye. A numerikus vezérlésű szerszámgépek termeléseinek értéke 1960-ban 35 millió dollárt, illetve a teljes szerszámgép-gyártás 4,5 százalékát érte el az USA- ban. 1967-ben már 285 millió dollárral és 15,3 százalékos hányaddal szerepeltek a szerszámgép-típusok. Nyugat-Európában először Nagy- Britanniában 1957-ben, Franciaországban pedig 1958-ban gyártottak numerikus vezérlésű szerszámgépeket. A szerszámgépgyártás 1959. évi párizsi kiállításán valamennyi jelentős gyártó ország bemutatott ilyen típusú gépeket. A termelés a következő években Nyugat-Európában is ugrásszerűen emelkedett: 1967-ben a Német Szövetségi Köztársaságban 30, Nagy-Britanniában 20, Svájcban 15, Olaszországban 12, Franciaországban 9, Svédországban pedig 2 millió dollár értékben termeltek. 1965 óta Japánban is fellendült e szerszámgép-típusok gyártása és 1967-ben már 6 millió dollár értékben állított elő a japán ipar. Az 1968. évre vonatkozó adatokat az OECD-tanulmány nem tartalmazza, de a nyugatnémet szerszámgépipari szakmai közösség erre az időpontra is közöl számokat a Német Szövetségi Köztársaságról. Ezek szerint 166 millió márkás termelési értékkel 1968-ban is átlagon felüli eredményt ért el az iparág, amiből 32,6 százalék jutott a numerikus vezérlésű szerszámgépekre. E típusokat 45 vállalat gyártotta. (1970. március 20.) A VILÁGSAJTÓBÓL " mmnirnT—u m archürrin «"ír nii Jiirnui w■inni ■iiiMMiiain ■mi ■fiMiMBwririwrnTiiriTiTiniiaiiwinir - 5minifurer3oitting A numerikus vezérlésű BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT szerszámgépek előretörése INTERNATIONAL Franciaország ipari termelése — a sikerrel működő nagyvállalatok mellett — számos kevéssé életképes közép- és kisebb vállalat között oszlik meg. A francia kormány szükségesnek látta, hogy ezeket a vállalatokat nagyobb, hatékonyabban termelő és versenyképesebb egységekbe vonja össze. (L. a VILÁGGAZDASÁG 1969. december 10-i számában megjelent „Francia iparfejlesztési tervek” c. cikket.) E célból megalakították az Ipari Fejlesztési Intézetet (IDI), melynek tőkéje 1 milliárd frank lesz és melynek feladata a francia ipar egészséges koncentrációjának és strukturális fejlesztésének előmozdítása. Az új intézet elnökévé Maurice Schlegelt, az ország második legnagyobb pénzintézetének elnökét nevezték ki. Az intézet igazgatósága tíz tagból áll, akik közül nyolcat az üzleti világ képviselői közül jelöltek ki. Az IDI tőkéjét az állam bocsátja rendelkezésre és abból 200 millió frankot már ez évben folyósít. Az intézet ügyvitelére és anyagi eszközeinek felhasználására viszont a kormány nem kíván befolyást gyakorolni; ezt egyébként az intézet igazgatóságának összetétele is mutatja. Az intézet üzletpolitikájában Nyugat A Új francia iparfejlesztési intézet Európa számos már működő iparszervezési és fejlesztési intézetének példáját fogja követni. Ezen intézmények közül a legkorábban, még a második világháború előtt az olasz ipari átszervezési intézet (IRI) alakult meg. Ezenkívül ugyancsak Olaszországban működik az ENIT, mely hatalmas holding-társaság feladata a kőolaj-, gáz- és vegyipar irányítása és a vállalatok működésének összehangolása. Az új intézet tevékenysége leginkább a három éve alakult angol ipari átszervezési társaság (IRC) működéséhez hasonlítható. Ennek célja a vállalati fúziók megkönnyítése, az egyes iparágak növekedésének előmozdítása és a piacon való versenyképességük fokozása. Hasonló intézmények alakultak Svédországban, Belgiumban és Spanyolországban is. Az új francia intézmény megalakításának tervével már fél évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni, de azzal szemben egyes magánvállalatok, valamint pénzintézetek ellenállást fejtettek ki. Ez utóbbinak leküzdése végett határozta el a kormány, hogy az intézmény tevékenységére nem kíván befolyást gyakorolni és hogy annak vezetősége önállóan fog működni. (1970. március 20.) © NACHRICHTEN FÜRAUSSENHANDEL Indira Gandhi miniszterelnök, aki tavaly óta a pénzügyminisztériumot is vezeti, a parlament elé terjesztette az április elsején kezdődő 1970/71. évre szóló költségvetést, valamint az adók és vámok megváltoztatását célzó 1970-es pénzügyi törvényt. Mindkettő Indiában irányt szab a gazdaság további fejlődésének. Sokan arra számítottak, hogy Indira Gandhi erős fordulatot tervez a gazdaságpolitikában, de ez nem következett be. A miniszterelnök-asszony egyik legfőbb célja, hogy a széles tömegek életszínvonalát gyorsan és jelentősen felemelje (1967/68-ban az egy főre jutó jövedelem 542,90 rúpia volt), mégsem ért egyet azokkal, akik a célt a tulajdoni viszonyok átrendezésével gondolják megvalósítani. A beterjesztett pénzügyi törvény, a „Finance Bill” nem érinti a társulati adó jelenlegi rendszerét, ami ösztönzi a részvénytakarékosságot és így a tőzsdén az árfolyamok javulását idézi elő. Másfelől évi 5000 rúpiára emeli fel az állampolgárok jövedelemadó-mentes bevételeinek határát, aminek nyomán mintegy félmillió ember szabadul 20—30 millió rúpia adótehertől. A költségvetés egy sor intézkedést tartalmaz a gazdaságilag gyengébb rétegek helyzetének javítására. Nagy volt a kísértés, hogy eltekintsenek a népszerűtlen adóemeléstől, növeljék a fejlesztési tervet szolgáló kiadásokat, az így keletkező deficitet pedig a bankóprés segítségével tüntessék el. Gandhi asszony azonban nem ezt az utat választotta. Feltételezi, hogy az indiai népgazdaság 1970/71-ben elbírja a közvetlen és közvetett adók 5,7 százalékos felemelését s ami vele jár, az 1,7 milliárd rúpia tehertöbbletet. Ehhez járul még a postatarifa felemeléséből származó 0,08 milliárd és a magasabb vasúti tarifából adódó 0,39 milliárd rúpia többletbevétel. Az adóemelést olyan ügyesen irányítják, hogy az a kisembereket alig érinti. Az adóbevételek 1,7 milliárd rúpiával történő felemelése ellenére a költségvetés még mindig 2,25 milliárdos deficitet irányoz elő (1969/70-ben 2,90). Költségvetési beszédében Indira Gandhi India 1970—71. évi költségvetése azonban hangsúlyozta, bízik abban, hogy a rekordtermés, az élelmiszerellátás kedvező helyzete és a hitelkorlátozás miatt ilyen nagyságrendű deficit nem veszélyezteti az árszínvonal stabilitását. Arra is rámutatott, hogy a gazdaság növekedése 1969/70-ben eléri az 5—5,5 százalékot és hogy az 1970/71. év kilátásai sem tekinthetők kedvezőtleneknek, amihez nagymértékben hozzájárul az export szempontjából igen fontos acéltermelés. Az adott lehetőségek azonban csak úgy használhatók ki, ha a különböző szektorokban nagy és tartós erőfeszítéseket tesznek, így a többi között szükséges az exportfejlesztés, az erőforrások fokozottabb kihasználása, az egészséges beruházási atmoszféra megteremtése, a termelékenység növelése és a lakosság egyre nagyobb tömegeinek bevonása a fejlesztés folyamatába. A kormány növelni kívánja erőfeszítéseit a negyedik ötéves terv keretében is, hiszen e tervek már hosszú évek óta a gazdasági fejlődés gerincét képezik. A terv 1970/71. évi összkiadásait az idei évvel szemben 17,8 százalékkal 26,37 milliárd rúpiára emelik. Ebben az évben a deficit a tervezett 2,54 milliárdtól eltérően előreláthatólag 2,90 milliárd rúpia lesz, amit kincstári váltók kibocsátásával fedeznek. Az idei és a jövő évi költségvetési év hiánya számos tényezőnek tulajdonítható, amelyek közül a legsúlyosabb az indiai államszövetség tagországaiban a pénzügyi fegyelem hiánya. A központi kormánynak módjában állna a banknak adott utasításokkal e számlák túlterhelését megakadályozni, de ezt a lépést, amely az érintett tagállamok csődjét jelentené, az adott politikai helyzetben eddig nem tette meg, hanem igyekezett a számlák egyensúlyát megfelelő átutalásokkal helyreállítani. Az 1969/70-es módosított költségvetésben ilyen célra 2,75 milliárd rúpia szerepel, ami megközelíti az egész költségvetési deficit mértékét. 1970/71-re a központi költségvetés 1,75 milliárd rúpiát irányoz elő erre és valószínű, hogy az érdekelt tagországok saját költségvetéseikben eleve számítanak erre a támogatásra. (1970. március 21.) Hogyan alakul az idén a választékcsere-forgalom A lakosság fogyasztási cikkek iránti igényeinek kielégítése érdekében fontos munkát végez a KONSUMEX. Ez a vállalat szerzi be az ilyen cikkek importjának jelentős részét, egyrészt az úgynevezett normál klíringszerződések keretében (1970-ben rubel-elszámolású viszonylatból mintegy 57 millió rubel-, dollár-elszámolású viszonylatból pedig közel 20 millió dollár értékben) , másrészt a választékcsere keretében. Ez utóbbiból tavaly érték el a legnagyobb volument (33 millió rubel) s bár ebben az esztendőben a választékcserére fordítandó összeg csökkenni fog, a normál klíringimporttal együtt azonban a KONSUMEX mintegy 20 százalékkal magasabb értékű behozatalról gondoskodik 1970-ben a tavalyihoz viszonyítva. A fogyasztási cikkek importlistáján igen széles a választék, a személygépkocsik és az élelmiszerek kivételével lényegében minden behozatal a KONSUMEX profiljába tartozik. Érdekes azonban, hogy a választékcsere adott esetben a profilhoz nem tartozó termékek importjára is lehetőséget nyújt. Mint ismeretes, az ellátási érdekeken kívül a hiánycikkek pótlását és a választék bővítését kívánja a KONSUMEX a választékcsere keretén belül megoldani, így a behozott cikkek között az építőanyagoktól kezdve az alsó- és felső kötöttáruig, a különböző háztartási készülékekig sok mindent megtalálunk. Tavaly például a Szovjetunióból 150 ezer tonnányi cementet hoztak be (az idén is nagyobb mennyiség importjára kerül sor), Romániából ajtó- és ablakkeretet, Csehszlovákiából lemezjátszót és magnetofont, az NDK-ból bőrdíszműt, függönyt, elektromos és gázkészülékeket stb. Ezeknek a megállapodásoknak egyébként külön sajátossága, hogy a kiegyenlített forgalomra épülnek. E szerződések keretében Magyarország elsősorban csillárt, játékot, kozmetikai cikket, kereskedelmi berendezéseket (nem gépi), hangszereket, műbőr-díszműárut, bort, konyakot, golyóstollat stb. szállít, ugyanakkor a behozatali listán elsősorban azok a cikkek dominálnak, amelyekre a belföldi piacon különösen szükség van. (Például alsó- és felső kötöttáru, borotvapenge, szárazelem, szőnyeg, óra stb.) A helyes kép megalkotásához érdemes egy kicsit visszatekinteni a választékcsere kezdeti időszakára is. Lényegében az ötvenes évek elejétől kezdve beszélhetünk az importnak erről a formájáról. De ebben ez időszakban tulajdonképpen a tevékenység a KGST- országok elfekvő készleteinek egymás közöötti cseréjére korlátozódott, s ez csak a belföldi piacok élénkítésének szerepét szolgálhatta. A változást az új gazdasági mechanizmus jelentette ezen a téren is, mert az árualap elkülönülésének megszüntetésével eltűnt a normál klíring és a választékcsere keretében kivihető termékek közötti minőségi differencia, s természetesen érvényesül ez az importra is, tehát a belföldi vevő ma már nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik árut szerezte be a KONSUMEX normál klíring útján, illetve választékcserében. De a fejlődést tükrözi az a kapcsolat is, amely jugoszláv partnereinkkel köt össze bennünket. A két ország termékeinek cseréje három formában bonyolódik le. Az első a normál klíring, amely az államközi megállapodások kontingenslistáján nyugszik és biztosítja például Magyarország jobb bútorellátását. A másik a határmenti árucsere-forgalom, amely ebben az évben a KONSUMEX-nél 2,3 millió klíringdollárt, a HUNGAROCOOP-nál 1,2 millió klíringdollárt tesz ki oldalanként és ebben a kiegyensúlyozott forgalomban lisztes áru (nápolyi, sósrúd stb.), sör, levespor, bútor, szőnyeg, építőanyag és textilcikkek importját — háztartási készülékek, pamut-méteráruk, zománcozott füstcsövek és műanyag háztartási cikkek exportját bonyolítjuk le. A harmadik megoldás: az adresszációs megállapodás, amely a KONSUMEX és a jugoszláv Interexport között szabályozza a kiegyensúlyozott forgalmat. Értéke meghaladja a 2 millió klíringdollárt oldalanként 1970-ben, s ez jelentős növekedés, ugyanis tavaly kötötték meg az első ilyen szerződést mindössze félmillió dolláros forgalomra szólóan. Jugoszlávia tehát jelentős partnerünk a fogyasztási cikkek cseréjében, s ez indokolta, hogy a múlt évben a KONSUMEX létrehozta a déli megyék zavartalanabb ellátása érdekében a pécsi kirendeltséget, amelyet rövidesen követni fog a Szegeden létesítendő kirendeltség is. Végül a fogyasztási cikkek importjának — s így természetesen a válasz- tékcserének a bonyolultságát érzékeltetve, meg kell említenünk, hogy ez a munka sem nélkülözheti az alapos piackutatást. A baráti országokban is sokat változott a cserére szánható áruk cikklistája, s ez érthető, hiszen az életszínvonal emelkedése náluk is megköveteli a belföldi piac színvonalas ellátását. A KONSUMEX, felismerve a helyzetet, a további importlehetőségek felkutatása érdekében önálló vállalati képviseleteket hozott létre a KGST-országokban. Berlinben és Moszkvában már négy éve, Prágában egy éve, Bukarestben (a FERMION-nal közösen) három éve, a múlt év végétől pedig Pozsonyban és 1970 januárjától Varsóban is működik egy-egy vállalati megbízottja. S ha a helyzet indokolttá teszi, ezt a hálózatot — a belföldi piac még jobb ellátása érdekében — más városokra is kiterjesztik. Jó ütemben haladnak a BNV előkészületei Az 1970. évi Budapesti Nemzetközi Vásárra — a legújabb összesítés szerint — 33 országból jelentkeztek kiállítók. Huszonhárom ország hivatalos formában vesz részt a bemutatókon. A kiállítói területet tovább már nem lehet bővíteni, sőt a rendezők a tavalyi zsúfoltságot igyekeznek enyhíteni, ezért a szabad területet hozzávetőleg 23 ezer négyzetméterrel csökkentik. A külföldiek eddig 52 ezer, a hazaiak pedig közel 60 ezer négyzetméteres területet béreltek ki. A vásár szervezése jó ütemben halad. A külföldi előkészületek során sajtófogadást tartottak Párizsban, Milánóban és Bécsben. A nagy érdeklődésre való tekintettel a belgiumi, a hollandiai, a dániai, a norvégiai és a japán kereskedelmi kirendeltségeket újabb információs anyagokkal látták el. A BNV hazai előkészítése során — a szervezőkkel egyidőben — a műszakiak is munkához láttak. A NIM- pavilon fényvisszaverő alumínium kupolát kap. Három csarnok homlokzatát korszerűsítik, a vásárváros pavilonjaiban legalább 100 tárgyalóirodát létesítenek. A rendezők minden eddiginél jobban igyekeznek elősegíteni a kereskedelmi tevékenység érvényesülését. A kapcsolatok felvétele érdekében berendezik a külföldiek találkozóhelyét. A korábbi évektől eltérően a külföldiek találkozóhelyén a külkereskedelmi vállalatok irodái részére nem biztosítanak területet. Ezeket a vállalatokat a rendezők felkérték, hogy tárgyalóhelyiségeiket az iparvállalatok kiállításain üzemeltessék. A rendezők naponta 10—12 óra között rendszeres találkozókat szerveznek a külkereskedelmi vállalatok és a külföldi cégek szakemberei között. Eldőlt már az is, hogy a Mezőgazdasági Múzeum épületében kap helyet a szakmai klub, ahol a belföldi iparvállalatok és a kereskedelem megbízottai adhatnak egymásnak randevút. A klubban ankétokat, előadásokat, szakmai megbeszéléseket és tájékoztatókat rendeznek majd. A BMV sikereként lehet elkönyvelni, hogy az UNIDO, amely tavaly először vett részt szocialista ország vásárán, a BNV-n, idén ismét bejelentette részvételét. A külföldi kiállítási áruk megvásárlásának könnyítésére a HUNGEXPO javaslatot tett a Külkereskedelmi Minisztériumnak, amely döntést hozott, hogy a kiállított gépek és berendezések megvásárlása esetén soron kívül kiadják a behozatali engedélyeket. A vásár főterén „A külkereskedelem 25 éve” címmel jubileumi kiállításra kerül sor. r. g. GÉPKOCSIANTEN Az Elektroakusztikai és Villamossági Szövetkezet termelése 1970-ben az elmúlt évhez képest mintegy kétszeresére nőtt és várhatóan 97 millió forint lesz. Ezzel párhuzamosan emelkedik az export is. A szövetkezet termékeinek 40 százalékát szállítja külföldi partnereknek. — A legnagyobb megrendelőnk az NDK-beli Elektrotechnik külkereskedelmi vállalat, amellyel kapcsolataink több mint két évre tekintenek vissza — mondotta Kschwendt János elnök. — 1968-ban még csak 4,5 millió forintért vásároltak hármas dugaszolóaljzatot, tavaly már 16 millió forintra növekedett a rendelés összege. 1970- ben e terméken kívül már világítótesteket is szállítunk, így kivitelünk körülbelül 28 millió forint lesz. Az NDK-beli vállalat, mivel Magyarországon gondot jelent a kábelzsinórok beszerzése, a szerződés értelmében rendelkezésünkre bocsátja a gyártáshoz szükséges mennyiségeket. A következő években várhatóan tovább bővül majd az NDK-ba szállított termékeink köre. Partnereink átadják azokat a berendezéseket, amelyeknek előállítására az országban nincs gyártási kapacitás és ezeket tőlünk szerzik majd be. Egy termék előállítására már megállapodás is született. Új típusú csengő prototípusát küldték el, amelyből 1970-ben 40 000, a jövő évben pedig már 100 000 darabot szállítunk. NAK EXPORTRA Az idén kezdte meg a sorozatgyártását a szövetkezet az önműködő gépkocsiantennáknak. Spanyol és osztrák vállalatok 1000, illetve 250 darabot rendeltek e termékből. Az új típusú kaputelefonok iránt is nagy az érdeklődés, noha eddig csak a lipcsei vásáron szerepelt. Szovjet és francia vállalatokkal tárgyalunk e termék exportjáról. F. A. Folyóirat-export Az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta bárki szabadon előfizethet bármilyen külföldi napilapra, folyóiratra. Ugyanígy megrendelheti külföldi intézmény vagy magánszemély a hazánkban megjelenő összes újságokat. Az üzlet kereskedelmi bonyolítását a KULTÚRA külkereskedelmi vállalat végzi. A legtöbb újságot a szocialista országokba, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Romániába, Jugoszláviába exportáljuk. A szocialista országokban — és ezenkívül még az NSZK-ban és Svájcban — utcai terjesztésre is kerülnek magyar újságok. A tőkésországok közül az USA, Kanada, Ausztrália a magyar sajtó legnagyobb piacai. A magyar szakfolyóiratok megtalálhatók a világ valamennyi jelentősebb könyvtárában is. Keresettek az Akadémiai Könyvkiadó idegen nyelvű kiadványai, azok a nemzetközi tudományos folyóiratok, amelyek különböző külföldi kiadókkal — ELSEVIER, HEYDEN and Sons stb. — közösen készülnek. 1968 óta megsokszorozódott a külföldi lapok magyar előfizetőinek száma is. A szocialista országokból körülbelül 3 és fél, a tőkés államokból több mint másfél millió újság kerül hazai olvasók kezébe. —i —! A Magyar Kereskedelmi Kamara propaganda pénzügyi bizottsága pénteken ülést tartott. Ismertették a bizottság pályázati felhívását a propagandatervezés korszerű irányelveinek és metodikájának kidolgozására, majd kijelölték a zsűrit. Ezután a központi propagandaalap létesítéséről tárgyaltak. A Ganz Műszer Művek és a svájci Tettex cég kooperációjában villamos mérőműszereket készít. Az első 200 darab a közelmúltban került átadásra. Osztrák vízierőmű-berendezések Magyarországnak Az osztrák Mabeg gépgyár megbízást kapott, hogy a Balatont a Dunával összekötő Sió-csatornán torkolati erőművet tervezzen és a szükséges berendezéseket szállítsa — írja az APA hírügynökség Bécsből. Az erőmű lehetővé tenné, hogy a dunai árvizeket a területen elkerüljék, csökkentsék az egyéb árvízvédelmi berendezéseket, de a vízmű segítségével a nagyobb hajók is használhatnák a Sió-csatornát, és a környező földek öntözését is biztosítani lehet majd. A hidraulikus mozgatóberendezéshez két zsilipkapu, egy emelő-süllyesztő szerkezet, két töltő- és leeresztő-zsilip, egy angolnafogó berendezés és egy emelőhíd tartozik. A berendezéseket a tervek szerint még 1972 végéig Magyarországra szállítják. 1970. MÁRCIUS 28.3 RÖVIDEM 0 A bábolnai állami gazdaságban szállításra készek az ukrajnai baromfigyárnak épülő tojásgyár első épületei. A magyar gazdaság és a szovjet vállalat újszerű szerződést kötött. A bábolnaiak évi egymillió csibe és 50 millió étkezési tojás előállítására alkalmas kombinátot építenek az ukrajnai gyárnak. Cserébe mezőgazdasági gépeket, építőanyagokat kapnak. A gyógyszeripar egyik fontos alapanyaga a tőkés importból származó parafenatidin. Ennek az anyagnak a folyamatos beszerzése azonban nehézségekbe ütközik. Különös tekintettel a parafenatidinből készült termékek tőkés exportlehetőségeire, az alapanyag hazai gyártását vették tervbe. A Nehézipari Minisztérium felhívása nyomán több vállalat pályázott a termék kivitelezésére. A benyújtott eljárások közül a NIM a Material Ktsz gyártási eljárását fogadta el. Ennek alapján megállapodás jött létre a szövetkezet és a Philaxia között a termék előállítására. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. eml. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2402/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008