Világgazdaság, 1970. március (2. évfolyam, 42/287-61/306. szám)

1970-03-28 / 61. (306.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG A Gazdasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet (OECD) egyik leg­újabb tanulmányában a numerikus ve­zérlésű szerszámgépek alkalmazásának elterjedéséről ad képet számszerű ada­tokkal. A széria- és tömeggyártás már sok éve alkalmaz automatikus, de nem nu­merikus vezérlésű szerszámgépeket, mégis a szerszámgépek numerikus ve­zérlésével egyre nagyobb mértékben van lehetőség az egyedi és ikisszériák­­ban történő gyártás automatizálására. Alkalmazásukkal, a programozási rend­szerek kapcsán, az üzemi eszközök hat­­ványozottabb kihasználása válik lehe­tővé.­ A vezérléshez, főleg a gyártási központokban gyakran válik szükséges­sé az elektronikus adatfeldolgozó be­rendezések alkalmazása, mert a hagyo­mányos numerikus vezérlés már nem teszi lehetővé a nagy tömegű informá­ció és a nagy számú logikai döntés fel­dolgozását. Az első numerikus vezérlésű szer­számgépeket 1952-ben az Egyesült Álla­mokban állították elő. Ezt a magas bé­rek tették szükségessé, valamint az, hogy növekedett, főleg a repülőgép­­gyártás és a hadsereg egyedi és kis­­szériákban való gyártási igénye. A nu­merikus vezérlésű szerszámgépek ter­meléseinek értéke 1960-ban 35 millió dollárt, illetve a teljes szerszámgép-gyártás 4,5 százalékát érte el az USA- ban. 1967-ben már 285 millió dollárral és 15,3 százalékos hányaddal szerepel­tek a szerszámgép-típusok. Nyugat-Európában először Nagy- Britanniában 1957-ben, Franciaország­ban pedig 1958-ban gyártottak nume­rikus vezérlésű szerszámgépeket. A szerszámgépgyártás 1959. évi párizsi ki­állításán valamennyi jelentős gyártó or­szág bemutatott ilyen típusú gépeket. A termelés a következő években Nyu­gat-Európában is ugrásszerűen emelke­dett: 1967-ben a Német Szövetségi Köz­társaságban 30, Nagy-Britanniában 20, Svájcban 15, Olaszországban 12, Fran­ciaországban 9, Svédországban pedig 2 millió dollár értékben termeltek. 1965 óta Japánban is fellendült e szerszám­gép-típusok gyártása és 1967-ben már 6 millió dollár értékben állított elő a ja­pán ipar. Az 1968. évre vonatkozó adatokat az OECD-tanulmány nem tartalmazza, de a nyugatnémet szerszámgépipari szak­mai közösség erre az időpontra is közöl számokat a Német Szövetségi Köztár­saságról. Ezek szerint 166 millió már­kás termelési értékkel 1968-ban is át­lagon felüli eredményt ért el az ipar­ág, amiből 32,6 százalék jutott a nume­rikus vezérlésű szerszámgépekre. E tí­pusokat 45 vállalat gyártotta. (1970. március 20.) A VILÁGSAJTÓBÓL " mmnirnT—­u m archür­­­r­in «"ír nii Jiirnui w■inni ■iiiMMiiain ■mi ■fiMiMBwririwrnTiiriTiTiniiaiiwinir - 5minifur­er3oitting A numerikus vezérlésű BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT szerszámgépek előretörése INTERNATIONAL Franciaország ipari termelése — a sikerrel működő nagyvállalatok mellett — számos kevéssé életképes közép- és kisebb vállalat között oszlik meg. A francia kormány szükségesnek látta, hogy ezeket a vállalatokat nagyobb, hatékonyabban termelő és verseny­képesebb egységekbe vonja össze. (L. a VILÁGGAZDASÁG 1969. december 10-i számában megjelent „Francia iparfej­lesztési tervek” c. cikket.) E célból megalakították az Ipari Fej­lesztési Intézetet (IDI), melynek tőkéje 1 milliárd frank lesz és melynek fel­adata a francia ipar egészséges kon­centrációjának és strukturális fejlesz­tésének előmozdítása. Az új intézet elnökévé Maurice Schlegelt, az ország második legnagyobb pénzintézetének elnökét nevezték ki. Az intézet igazgatósága tíz tagból áll, akik közül nyolcat az üzleti világ képviselői közül jelöltek ki. Az IDI tőkéjét az állam bocsátja ren­delkezésre és abból 200 millió frankot már ez évben folyósít. Az intézet ügy­vitelére és anyagi eszközeinek felhasz­nálására viszont a kormány nem kíván befolyást gyakorolni; ezt egyébként az intézet igazgatóságának összetétele is mutatja. Az intézet üzletpolitikájában Nyugat­ A Új francia iparfejlesztési intézet Európa számos már működő iparszer­vezési és fejlesztési intézetének példá­ját fogja követni. Ezen intézmények közül a legkorábban, még a második világháború előtt az olasz ipari át­szervezési intézet (IRI) alakult meg. Ezenkívül ugyancsak Olaszországban működik az ENIT, mely hatalmas­ holding-társaság feladata a kőolaj-, gáz- és vegyipar irányítása és a vállalatok működésének összehangolása. Az új intézet tevékenysége leginkább a három éve alakult angol ipari át­szervezési társaság (IRC) működéséhez hasonlítható. Ennek célja a vállalati fúziók megkönnyítése, az egyes ipar­ágak növekedésének előmozdítása és a piacon való versenyképességük foko­zása. Hasonló intézmények alakultak Svédországban, Belgiumban és Spa­nyolországban is. Az új francia intézmény megalakí­tásának tervével már fél évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni, de azzal szemben egyes magánvállalatok, valamint pénz­intézetek ellenállást fejtettek ki. Ez utóbbinak leküzdése végett határozta el a kormány, hogy az intézmény tevé­kenységére nem kíván befolyást gya­korolni és hogy annak vezetősége ön­állóan fog működni. (1970. március 20.) © NACHRICHTEN FÜRAUSSENHANDEL Indira Gandhi miniszterelnök, aki ta­valy óta a pénzügyminisztériumot is vezeti, a parlament elé terjesztette az április elsején kezdődő 1970/71. évre szóló költségvetést, valamint az adók és vámok megváltoztatását célzó 1970-es pénzügyi törvényt. Mindkettő Indiában irányt szab a gazdaság további fejlő­désének. Sokan arra számítottak, hogy Indira Gandhi erős fordulatot tervez a gazda­ságpolitikában, de ez nem következett be. A miniszterelnök-asszony egyik leg­főbb célja, hogy a széles tömegek élet­­színvonalát gyorsan és jelentősen fel­emelje (1967/68-ban az egy főre jutó jövedelem 542,90 rúpia volt), mégsem ért egyet azokkal, akik a célt a tulaj­doni viszonyok átrendezésével gondol­ják megvalósítani. A beterjesztett pénzügyi törvény, a „Finance Bill” nem érinti­ a társulati adó jelenlegi rendszerét, ami ösztönzi a részvénytakarékosságot és így a tőzs­dén az árfolyamok javulását idézi elő. Másfelől évi 5000 rúpiára emeli fel az állampolgárok jövedelemadó-mentes be­vételeinek határát, aminek nyomán mintegy félmillió ember szabadul 20—30 millió rúpia adótehertől. A költségvetés egy sor intézkedést tartalmaz a gazda­ságilag gyengébb rétegek helyzetének javítására. Nagy volt a kísértés, hogy eltekintse­nek a népszerűtlen adóemeléstől, nö­veljék a fejlesztési tervet szolgáló ki­adásokat, az így keletkező deficitet pe­dig a bankóprés segítségével tüntessék el. Gandhi asszony azonban nem ezt az utat választotta. Feltételezi, hogy az indiai népgazdaság 1970/71-ben elbírja a közvetlen és közvetett adók 5,7 száza­lékos felemelését s ami vele jár, az 1,7 milliárd rúpia tehertöbbletet. Ehhez já­rul még a postatarifa felemeléséből származó 0,08 milliárd és a magasabb vasúti tarifából adódó 0,39 milliárd rú­pia többletbevétel. Az adóemelést olyan ügyesen irányítják, hogy az a kisem­bereket alig érinti. Az adóbevételek 1,7 milliárd rúpiá­val történő felemelése ellenére a költ­ségvetés még mindig 2,25 milliárdos deficitet irányoz elő (1969/70-ben 2,90). Költségvetési beszédében Indira Gandhi India 1970—71. évi költségvetése azonban hangsúlyozta, bízik abban, hogy a rekordtermés, az élelmiszerellátás kedvező helyzete és a hitelkorlátozás miatt ilyen nagyságrendű deficit nem veszélyezteti az árszínvonal stabilitását. Arra is rámutatott, hogy a gazdaság növekedése 1969/70-ben eléri az 5—5,5 százalékot és hogy az 1970/71. év kilá­tásai sem tekinthetők kedvezőtleneknek, amihez nagymértékben hozzájárul az export szempontjából igen fontos acél­­termelés. Az adott lehetőségek azonban csak úgy használhatók ki, ha a különböző szektorokban nagy és tartós erőfeszíté­seket tesznek, így a többi között szük­séges az exportfejlesztés, az erőforrá­sok fokozottabb kihasználása, az egész­séges beruházási atmoszféra megterem­tése, a termelékenység növelése és a lakosság egyre nagyobb tömegeinek bevonása a fejlesztés folyamatába. A kormány növelni kívánja erőfeszí­téseit a negyedik ötéves terv keretében is, hiszen e tervek már hosszú évek óta a gazdasági fejlődés gerincét képezik. A terv 1970/71. évi összkiadásait az idei évvel szemben 17,8 százalékkal 26,37 milliárd rúpiára emelik. Ebben az évben a deficit a tervezett 2,54 milliárdtól eltérően előreláthatólag 2,90 milliárd rúpia lesz, amit kincstári váltók kibocsátásával fedeznek. Az idei és a jövő évi költségvetési év hiánya számos tényezőnek tulajdonítható, ame­lyek közül a legsúlyosabb az indiai államszövetség tagországaiban a pénz­ügyi fegyelem hiánya. A központi kormánynak módjában állna a banknak adott utasításokkal e számlák túlterhelését megakadályozni, de ezt a lépést, amely az érintett tag­államok csődjét jelentené, az adott po­litikai helyzetben eddig nem tette meg, hanem igyekezett a számlák egyensú­lyát megfelelő átutalásokkal helyreállí­tani. Az 1969/70-es módosított költség­­vetésben ilyen célra 2,75 milliárd rúpia szerepel, ami megközelíti az egész költ­ségvetési deficit mértékét. 1970/71-re a központi költségvetés 1,75 milliárd rú­piát irányoz elő erre és valószínű, hogy az érdekelt tagországok saját költség­vetéseikben eleve számítanak erre a tá­mogatásra. (1970. március 21.) Hogyan alakul az idén a választékcsere-forgalom A lakosság fogyasztási cikkek iránti igényeinek kielégítése érdekében fon­tos munkát végez a KONSUMEX. Ez a vállalat szerzi be az ilyen cikkek im­portjának jelentős részét, egyrészt az úgynevezett normál klíringszerződések keretében (1970-ben rubel-elszámolású viszonylatból mintegy 57 millió rubel-, dollár-elszámolású viszonylatból pedig közel 20 millió dollár értékben) , másrészt a választékcsere keretében. Ez utóbbiból tavaly érték el a legna­gyobb volument (33 millió rubel) s bár ebben az esztendőben a választékcseré­re fordítandó összeg csökkenni fog, a normál klíringimporttal együtt azonban a KONSUMEX mintegy 20 százalékkal magasabb értékű behozatalról gondos­kodik 1970-ben a tavalyihoz viszo­nyítva. A fogyasztási cikkek importlistáján igen széles a választék, a személygép­kocsik és az élelmiszerek kivételével lényegében minden behozatal a KON­SUMEX profiljába tartozik. Érdekes azonban, hogy a választékcsere adott esetben a profilhoz nem tartozó termé­kek importjára is lehetőséget nyújt. Mint ismeretes, az ellátási érdekeken kívül a hiánycikkek pótlását és a választék bővítését kívánja a KONSUMEX a választékcsere keretén belül megoldani, így a behozott cik­kek között az építőanyagoktól kezd­ve az alsó- és felső kötöttáruig, a kü­lönböző háztartási készülékekig sok mindent megtalálunk. Tavaly például a Szovjetunióból 150 ezer tonnányi ce­mentet hoztak be (az idén is nagyobb mennyiség importjára kerül sor), Ro­mániából ajtó- és ablakkeretet, Cseh­szlovákiából lemezjátszót és magneto­font, az NDK-ból bőrdíszműt, függönyt, elektromos és gázkészülékeket stb. Ezeknek a megállapodásoknak egyéb­ként külön sajátossága, hogy a kiegyen­lített forgalomra épülnek. E szerződé­sek keretében Magyarország elsősorban csillárt, játékot, kozmetikai cikket, ke­reskedelmi berendezéseket (nem gépi), hangszereket, műbőr-díszműárut, bort, konyakot, golyóstollat stb. szállít, ugyanakkor a behozatali listán első­sorban azok a cikkek dominálnak, ame­lyekre a belföldi piacon különösen szükség van. (Például alsó- és felső kötöttáru, borotvapenge, szárazelem, szőnyeg, óra stb.) A helyes kép megalkotásához érde­mes egy kicsit visszatekinteni a válasz­tékcsere kezdeti időszakára is. Lénye­gében az ötvenes évek elejétől kezdve beszélhetünk az importnak erről a for­májáról. De ebben ez időszakban tu­lajdonképpen a tevékenység a KGST- országok elfekvő készleteinek egymás közöötti cseréjére korlátozódott, s ez csak a belföldi piacok élénkítésének szerepét szolgálhatta. A változást az új gazdasági mechanizmus jelentette ezen a téren is, mert az árualap elkü­lönülésének megszüntetésével eltűnt a normál klíring és a választékcsere ke­retében kivihető termékek közötti mi­nőségi differencia, s természetesen ér­vényesül ez az importra is, tehát a belföldi vevő ma már nem tudja meg­különböztetni, hogy melyik árut sze­rezte be a KONSUMEX normál klíring útján, illetve választékcserében. De a fejlődést tükrözi az a kapcso­lat is, amely jugoszláv partnereinkkel köt össze bennünket. A két ország ter­mékeinek cseréje három formában bo­nyolódik le. Az első a normál klíring, amely az államközi megállapodások kontingenslistáján nyugszik és biztosít­ja például Magyarország jobb bútor­ellátását. A másik a határmenti áru­csere-forgalom, amely ebben az évben a KONSUMEX-nél 2,3 millió klíring­­dollárt, a HUNGAROCOOP-nál 1,2 mil­lió klíringdollárt tesz ki oldalanként és ebben a kiegyensúlyozott forgalomban lisztes áru (nápolyi, sósrúd stb.), sör, levespor, bútor, szőnyeg, építőanyag és textilcikkek importját — háztartási ké­szülékek, pamut-méteráruk, zománco­zott füstcsövek és műanyag háztartási cikkek exportját bonyolítjuk le. A har­madik megoldás: az adresszációs megállapodás, amely a­ KONSUMEX és a jugoszláv Interexport között szabá­lyozza a kiegyensúlyozott forgalmat. Értéke meghaladja a 2 millió klíring­dollárt oldalanként 1970-ben, s ez je­lentős növekedés, ugyanis tavaly kö­tötték meg az első ilyen szerződést mindössze félmillió dolláros forgalomra szólóan. Jugoszlávia tehát jelentős partnerünk a fogyasztási cikkek cseré­jében, s ez indokolta, hogy a múlt év­ben a KONSUMEX létrehozta a déli megyék zavartalanabb ellátása érde­kében a pécsi kirendeltséget, amelyet rövidesen követni fog a Szegeden léte­sítendő kirendeltség is. Végül a fogyasztási cikkek importjá­nak — s így természetesen a válasz-­­ tékcserének a bonyolultságát érzékel­tetve, meg kell említenünk, hogy ez a munka sem nélkülözheti az alapos piac­kutatást. A baráti országokban is sokat változott a cserére szánható áruk cikk­listája, s ez érthető, hiszen az életszín­vonal emelkedése náluk is megkövete­li a belföldi piac színvonalas ellátását. A KONSUMEX, felismerve a helyzetet, a további importlehetőségek felkuta­tása érdekében önálló vállalati képvi­seleteket hozott létre a KGST-orszá­­gokban. Berlinben és Moszkvában már négy éve, Prágában egy éve, Bukarest­ben (a FERM­ION-nal közösen) három éve, a múlt év végétől pedig Pozsony­ban és 1970 januárjától Varsóban is működik egy-egy vállalati megbízottja. S ha a helyzet indokolttá teszi, ezt a hálózatot — a belföldi piac még jobb ellátása érdekében — más városokra is kiterjesztik. Jó ütemben haladnak a BNV előkészületei Az 1970. évi Budapesti Nemzetközi Vásárra — a legújabb összesítés sze­rint — 33 országból jelentkeztek ki­állítók. Huszonhárom ország hivatalos formában vesz részt a bemutatókon. A kiállítói területet tovább már nem lehet bővíteni, sőt a rendezők a ta­valyi zsúfoltságot igyekeznek enyhí­teni, ezért a szabad területet hozzá­vetőleg 2­3 ezer négyzetméterrel csökkentik. A külföldiek eddig 52 ezer, a hazaiak pedig közel 60 ezer négy­zetméteres területet béreltek ki. A vásár szervezése jó ütemben ha­lad. A külföldi előkészületek során sajtófogadást tartottak Párizsban, Mi­lánóban és Bécsben. A nagy érdeklő­désre való tekintettel a belgiumi, a hollandiai, a dániai, a norvégiai és a japán kereskedelmi kirendeltségeket újabb információs anyagokkal látták el. A BNV hazai előkészítése során — a szervezőkkel egyidőben — a mű­szakiak is munkához láttak. A NIM- pavilon fényvisszaverő alumínium ku­polát kap. Három csarnok homlokza­tát korszerűsítik, a vásárváros pavi­lonjaiban legalább 100 tárgyalóirodát létesítenek.­ A rendezők minden eddiginél job­ban igyekeznek elősegíteni a kereske­delmi tevékenység érvényesülését. A kapcsolatok felvétele érdekében be­rendezik a külföldiek találkozóhelyét. A korábbi évektől eltérően a kül­földiek találkozóhelyén a külkereske­delmi vállalatok irodái részére nem biztosítanak területet. Ezeket a válla­latokat a rendezők felkérték, hogy tár­gyalóhelyiségeiket az iparvállalatok­­ kiállításain üzemeltessék. A rendezők naponta 10—12 óra kö­zött rendszeres találkozókat szervez­nek a külkereskedelmi vállalatok és a külföldi cégek szakemberei között. Eldőlt már az is, hogy a Mezőgaz­dasági Múzeum épületében kap helyet a szakmai klub, ahol a belföldi ipar­­vállalatok és a kereskedelem meg­bízottai adhatnak egymásnak randevút. A klubban ankétokat, előadásokat, szak­mai megbeszéléseket és tájékoztatókat rendeznek majd. A BMV sikereként lehet elkönyvelni, hogy az UNIDO, amely tavaly először vett részt szocialista ország vásárán, a BNV-n, idén ismét bejelentette rész­vételét. A külföldi kiállítási áruk megvásár­lásának könnyítésére a HUNGEXPO javaslatot tett a Külkereskedelmi Mi­nisztériumnak, amely döntést hozott, hogy a kiállított gépek és berendezé­sek megvásárlása esetén soron kívül kiadják a behozatali engedélyeket. A vásár főterén „A külkereskedelem 25 éve” címmel jubileumi kiállításra kerül sor. r. g. GÉPKOCSIANTEN Az Elektroakusztikai és Villamossági Szövetkezet termelése 1970-ben az el­múlt évhez képest mintegy kétszere­sére nőtt és várhatóan 97 millió forint lesz. Ezzel párhuzamosan emelkedik az export is. A szövetkezet termékei­nek 40 százalékát szállítja külföldi partnereknek. — A legnagyobb megrendelőnk az NDK-beli Elektrotechnik külkereske­delmi vállalat, amellyel kapcsolataink több mint két évre tekintenek vissza — mondotta Kschwendt János elnök. — 1968-ban még csak 4,5 millió fo­rintért vásároltak hármas dugaszoló­aljzatot, tavaly már 16 millió forintra növekedett a rendelés összege. 1970- ben e terméken kívül már világító­­testeket is szállítunk, így kivitelünk körülbelül 28 millió forint lesz. Az NDK-beli vállalat, mivel Magyaror­szágon gondot jelent a kábelzsinórok beszerzése, a szerződés értelmében rendelkezésünkre bocsátja a gyártás­hoz szükséges mennyiségeket. A kö­vetkező években várhatóan tovább bővül majd az NDK-ba szállított ter­mékeink köre. Partnereink átadják azokat a berendezéseket, amelyeknek előállítására az országban nincs gyár­tási kapacitás és ezeket tőlünk szer­zik majd be. Egy termék előállítására már megállapodás is született. Új típusú csengő prototípusát küldték el, amelyből 1970-ben 40 000, a jövő évben pedig már 100 000 darabot szállítunk. NAK EXPORTRA Az idén kezdte meg a sorozatgyár­tását a szövetkezet az önműködő gép­kocsiantennáknak. Spanyol és osztrák vállalatok 1000, illetve 250 darabot rendeltek e termékből. Az új típusú kaputelefonok iránt is nagy az ér­deklődés, noha eddig csak a lipcsei vásáron szerepelt. Szovjet és francia vállalatokkal tárgyalunk e termék ex­portjáról. F. A. Folyóirat-export Az új gazdasági mechanizmus be­vezetése óta bárki szabadon előfizet­het bármilyen külföldi napilapra, fo­lyóiratra. Ugyanígy megrendelheti kül­földi intézmény vagy magánszemély a hazánkban megjelenő összes újságokat. Az üzlet kereskedelmi bonyolítását a KULTÚRA külkereskedelmi vállalat végzi. A legtöbb újságot a szocialista országokba, a Szovjetunióba, Csehszlo­vákiába, Romániába, Jugoszláviába ex­portáljuk. A szocialista országokban — és ezenkívül még az NSZK-ban és Svájcban — utcai terjesztésre is ke­rülnek magyar újságok. A tőkésorszá­gok közül az USA, Kanada, Ausztrália a magyar sajtó legnagyobb piacai. A magyar szakfolyóiratok megtalál­hatók a világ valamennyi jelentősebb könyvtárában is. Keresettek az Aka­démiai Könyvkiadó idegen nyelvű ki­adványai, azok a nemzetközi tudomá­nyos folyóiratok, amelyek különböző külföldi kiadókkal — ELSEVIER, HEYDEN and Sons stb. — közösen készülnek. 1968 óta megsokszorozódott a kül­földi lapok magyar előfizetőinek száma is. A szocialista országokból körülbelül 3 és fél, a tőkés államokból több mint másfél millió újság kerül hazai ol­vasók kezébe. —i —! ­ A Magyar Kereskedelmi Kamara propaganda pénzügyi bizottsága pén­teken ülést tartott. Ismertették a bi­zottság pályázati felhívását a propa­gandatervezés korszerű irányelveinek és metodikájának kidolgozására, majd kijelölték a zsűrit. Ezután a központi propagandaalap létesítéséről tárgyal­tak.­­ A Ganz Műszer Művek és a svájci Tettex cég kooperációjában villamos mérőműszereket készít. Az első 200 darab a közelmúltban került átadásra. Osztrák vízierőmű-berendezések Magyarországnak Az osztrák Mabeg gépgyár megbí­zást kapott, hogy a Balatont a Duná­val összekötő Sió-csatornán torkolati erőművet tervezzen és a szükséges berendezéseket szállítsa — írja az APA hírügynökség Bécsből. Az erőmű le­hetővé tenné, hogy a dunai árvizeket a területen elkerüljék, csökkentsék az egyéb árvízvédelmi berendezéseket, de a vízmű segítségével a nagyobb hajók is használhatnák a Sió-csatornát, és a környező földek öntözését is bizto­sítani lehet majd. A hidraulikus moz­gató­berendezéshez két zsilipkapu, egy emelő-süllyesztő szerkezet, két töltő- és leeresztő-zsilip, egy angolna­fogó berendezés és egy emelőhíd tar­tozik. A berendezéseket a tervek sze­rint még 1972 végéig Magyarországra szállítják. 1970. MÁRCIUS 28.3 RÖVIDEM 0 A bábolnai állami gazdaságban szál­lításra készek az ukrajnai baromfigyár­nak épülő tojásgyár első épületei. A magyar gazdaság és a szovjet vállalat újszerű szerződést kötött. A bábolnaiak évi egymillió csibe és 50 millió étke­zési tojás előállítására alkalmas kom­binátot építenek az ukrajnai gyárnak. Cserébe mezőgazdasági gépeket, építő­anyagokat kapnak.­­ A gyógyszeripar egyik fontos alap­anyaga a tőkés importból származó parafenatidin. Ennek az anyagnak a folyamatos beszerzése azonban nehéz­ségekbe ütközik. Különös tekintettel a parafenatidinből készült termékek tő­kés exportlehetőségeire, az alapanyag hazai gyártását vették tervbe. A Nehéz­ipari Minisztérium felhívása nyomán több vállalat pályázott a termék ki­vitelezésére. A benyújtott eljárások közül a NIM a Material Ktsz gyár­tási eljárását fogadta el. Ennek alap­ján megállapodás jött létre a szövet­kezet és a Philaxia között a termék előállítására. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. eml. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2402/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next