Világgazdaság, 1970. április (2. évfolyam, 62/307-82/327. szám)
1970-04-03 / 64. (309.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG FINANCIAL TIMES Algéria kereskedelmi mérlegének egyensúlya szinte kizárólag az olajexportnak köszönhető, amely 1969-ben a teljes kivitelnek 73 százalékát tette ki. Az olajkivitel ugyanakkor mérsékelte az ország eddigi fő exportcikkének, a bornak az értékesítésében bekövetkezett visszaesés hatásait. A fokozódó olajszállítás állandósult ugyan, a mezőgazdaság csökkent hozama viszont párosult a kereskedelempolitikai ellenőrzés újraszervezésének problémáival, s ez egyenlőtlen exporteredményekhez vezetett. Az újraszervezés most már végéhez közeledik, a kormány — államosításokon keresztül — ellenőrzés alá vette az import és az export kulcsfontosságú szektorait. Jelentős számú állami vállalat jött létre, például a Sonatract, mely közvetlenül importálhat vagy mint a Gitexal (textil), amely bevitellel, illetve annak elosztásával foglalkozik. A már folyamatban lévő óriási beruházási programra tekintettel a kormány az exportösztönzés és az importellenőrzés legalkalmasabb eszközének az állami beavatkozást tartja: koncessziók adásával segíti a tőkejavak behatolását, s a fogyasztási cikkek importját magas vámokkal igyekszik korlátozni. Ezek az intézkedések alapvető fordulatot idéztek elő az import terén. A fogyasztási javak 1969. évi 48 százalékos importrészesedése a terv szerint 1973-ben 29-re esik vissza, a tőkejavaké pedig 52-ről 71 százalékra fog emelkedni. Algéria hagyományos exportcikkei közül a legfontosabb a bor volt, amely 1966-ig 16 százalékkal részesült a teljes kivitelből. A citrusgyümölcs, a gyümölcslé, olajbogyó, és datolya az olajjal együtt a hatvanas évek elején majdnem kizárólag Franciaországba és az EGK tagállamaiba került. 1962-ben az ország kereskedelmének több mint 70 százalékát Franciaországgal bonyolította le, az EGK-országok együttesen az algériai export 94, az import 80 százalékát fogadták be, illetve szállították. Az elmúlt három év során Algéria- Algéria külgazdaságának szerkezeti változásai nak sikerült kissé változatosabbá tennie exportjának viszonylati megoszlását. A statisztika szerint ez a folyamat elég lassú, mivel Franciaország még mindig 54 százalékkal részesül az ország kereskedelméből, s az EGK részesedése szintén magas, az ország exportjának 77, importjának 73 százalékát teszi ki. Algéria jelenleg legfontosabb exportcikkéből, az olajból 80 százalék Nyugat-Európába kerül; ez a részesedési arány várhatóan nem fog csökkenni. A Kelet-Európával folytatott kereskedelemben némi többlet mutatkozik a szocialista országok javára, melyek körülbelül 6,7 százalékkal veszik ki részüket Algéria kereskedelméből. Az ország élelmiszereket, datolyát és citrusgyümölcsöt, valamint ásványi anyagokat (foszfort) szállít szocialista partnereinek tőkejavakért és a bányászat, az olajipar, valamint a gátépítések terén nyújtott technikai segítségért cserébe. A különböző berendezések és felszerelések legaktívabb szállítója a Szovjetunió, amely bor, citrusgyümölcs, iparművészeti cikkek és 500 ezer tonna olaj ellenében olajipari berendezéseket, egy higanyfinomítót és az Annaba acélmű számára különbözőberendezéseket exportál Algériába. A két ország kereskedelmének volumene ez évben el fogja érni a 140 millió dollárt. . Az új tervidőszakban Algéria importjának évi átlagos 10 százalékos növekedésére számítanak. A fogyasztási javak bevitelét minimálisra tervezik, s ugyanakkor remélik, hogy az ország nagymértékben önellátóvá válik olyan élelmiszerek terén, mint a gabonafélék és a tejtermék. Ennek ellenére még a célkitűzések megvalósítása esetén is mintegy 180 millió dollár értékű élelmiszerimportra lesz szükség a tervidőszak során. Bővülni fog a nyersanyagok és félkésztermékek (textília, cement) bevitele is, s az ipari berendezéseké feltehetően 31 százalékkal részesedik majd a teljes importból. Hivatalos előrejelzések szerint 1973-ra az import 1160 millió dollár, az export 1370 millió dollár lesz. (1970. március 23.) THE TIMES Két cambridge-i kutató, H. A. Turner és D. A. S. Jackson kimutatja, hogy Angliában mennyire befolyásolja a bérszint alakulását a parlamenti választásokkal kapcsolatos politikai helyzet szakaszos változása. A hatás egyébként más téren is megmutatkozik, így az általános választások idején lazább, míg a közbeeső években szigorúbb állami költségvetésekkel kell számolni. Ennek a „politikai”, avagy „választási ciklusnak” a kihatásai mélyen belenyúlnak a gazdasági életbe és érvényesülnek az ár, valamint a bérszint alakulásában is. Angliában a második világháború óta a legtöbb kormány valamilyen formában igyekezett céltudatos ár- és jövedelempolitikát folytatni. A szerzők megállapítják, hogy ez a politika a választások idején sokkal engedékenyebb volt, mint a választások közötti években. Ugyanez az irányzat mutatkozott az állami béregyeztető bizottságnak a választások idején hozott döntéseiben is. A bérszint alakulásának elemzése egyértelműen azt mutatja, hogy az 1950—52, 1955—56, 1959—60 és 1964— 1966. évi választási időszakokban a bérszint a választások előtt gyorsabb ütemben kezdett emelkedni és ez az emelkedés a választások alatt és bizonyos idővel utánuk is tartott. 1946 és 1969 között azokban az években, amikor nem volt választás, a bérszint átlagosan 5,8 százalékkal, a választások éveiben pedig 7,4 százalékkal Bérinfláció és „választási ciklus” emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a választási ciklus „fölfelé menő szakaszában” a bérszint emelkedésének üteme negyedével magasabb volt, mint a választások közötti években. Ez pedig évi másfél százalékos rendkívüli bérinflációnak felelt meg. Mindezt közvetlenül a választások okozták, és ennek köszönhető, hogy a bérszint ma Angliában 17 százalékkal magasabb, mint a „választási ciklus” kihatása nélkül lett volna. A szerzők felteszik, hogy a termelékenység emelkedésének mérvét meghaladó bérszint-emelkedések az árszintnek megközelítően ugyanilyen mértékű emelkedését okozták. Hasonló jelenség tapasztalható a munkanélküliek számának változásánál, így a vizsgálat által felölelt 23 évi időszak folyamán a választási években az angol munkanélküliek száma átlagosan 338 ezer, a választások közötti években viszont átlag 433 ezer volt. A szerzők szerint ez a „politikai ciklus” a gazdasági élet minden mutatójára kihat, de arra legérzékenyebben a munkabérszint és a munkanélküliség reagál, így ennek a jelenségnek a munkások nem sok hasznát látják, minthogy életszintjük reális emelkedése a termelékenységtől és a tartós foglalkoztatottságtól függ, sőt ebből a szempontból a gazdaságnak időnkénti nekilendülése és újbóli elakadása (stop-go) határozottan káros volt. (1970. március 24.) ^hntifttríer^nimm BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT A latin-amerikai jegybankok ülésén 30 millió dolláros hitelkeret nyújtásának a lehetőségét tárgyalták meg a Latin-amerikai Szabadkereskedelmi övezet (LAFTA) országai számára. Átmeneti jellegű fizetésimérleg-nehézségek áthidalására szolgálna ez az összeg. Egyelőre csak 90 napos hitelekre gondolnak, de tárgyalnak egy hosszú lejáratú hiteleket nyújtó másik alapról is. Az első alap kezdőtőkéjét az alábbi megoszlásban biztosítanák: Argentína 6,3 millió dollár; Brazília 6,2; Mexikó 4,8; Venezuela 4,5; Kolumbia 2,2; Chile 2,2; Peru 1,5; Uruguay 1 millió; Bolívia és Ecuador egyenként 500 ezer, Paraguay pedig 300 ezer dollár. Ez a megoszlás a szóban levő országoknak a Nemzetközi Valuta Alapnál fennálló kvótájával, valamint saját devizatartalékaikkal állna arányban. Egyelőre kétséges még, hogy sikerül-e a tervezett alapot megteremteni, mert a jelenlegi körülmények között meglő Latin-amerikai valutaalap terve zetősen hosszú az út egy független latin-amerikai pénzforrás szükségességének a felismerésére és az ezzel járó anyagi áldozat tényleges meghozatala között. Az is elképzelhető, hogy a határozathozatalt elnapolják és egyik közeli konferencián majd napirendre tűzik e kérdést. Kétségtelen azonban annak a gondolatnak a térhódítása, hogy különválasszák Latin-Amerikát a nemzetközi pénzügyi szervezetektől. A Nemzetközi Valuta Alapot olyan európai és északamerikai titkos klubnak tekintik, ahol ténylegesen csak tíz ország érdekeit képviselik. A többinek viszont, köztük Latin-Amerikának is az a benyomása, hogy az eseményeket csak kívülállóként szemlélheti és érdekei képviseletére új szervezetet kellene életre hívni, mégpedig minden más ország kizárásával szigorúan latin-amerikai keretek között. (1970. március 27.) 1970. ÁPRiLIS 3. a világsajtóból /TERIMPEX kapcsolata a termelőkkel A TERIMPEX 1969-ben igen eredményes gazdasági évet zárt. Különösen kiemelendő a tőkés előirányzat 36 százalékos túlteljesítése. A vállalat forgalmának nagyságáról képet ad, hogy a külkereskedelmi összes tőkés forgalom csaknem 25 százalékát a TERIMPEX bonyolította. Milyen tapasztalatokat szereztek a TERIMPEX-nél a gazdasági reform bevezetésének első két esztendejében? Erről beszélgetett munkatársunk Dézsi Albert vezérigazgatóval és Király László vezérigazgató-helyettessel. — A TERIMPEX és partnerei közötti kapcsolatokat, szerződések rögzítik. Az elmúlt két év távlatából tekintve elmondható, hogy a Hús- és Állatforgalmi, a Konzervipari és a Gyapjúforgalmi Trösztökkel kötött améta szerződések beváltak. A többi partnerekkel bizományosi megállapodás született. A bizományosi megállapodások már korántsem funkcionálnak olyan jól, mint az atéta szerződések. Sajnos, az elmúlt időszakban — a bizományosi megbízókkal — ezen a ponton több „ütközés” is történt. Mi úgy érezzük, hogy a mechanizmusreformnak nem volt a célja és a jövőben sem lesz, a monopolhelyzet erősítése. Márpedig azt tapasztaltuk az elmúlt időben, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari trösztök, országos vállalatok közül többen is, a termelési és a felvásárlási monopólium mellé az értékesítési, a külkereskedelmi monopóliumot is meg szeretnék szerezni. Mint tényt kell megállapítani, hogy a TERIMPEX-szel kapcsolatban álló trösztök, országos vállalatok közül többen is létrehozták saját külkereskedelmi apparátusukat és ezek a TERIMPEX-szel párhuzamosan működnek. Kétévi tapasztalat után több tröszt, illetve országos vállalat úgy érezte, hogy már megteremtette a feltételeit az önálló kereskedelemnek. (1969-ben több tröszt nyújtotta be a külkereskedelmi jog iránti kérelmét.) Az iparnak az export—import jog iránti túlzott törekvése a külkereskedelmi vállalatnál bizonytalanságot teremt. S ez a helyzet nem jó. Nem jó, mert az iparvállalatok energiájuk egy részét, az export—import jog megszerzésére fordítják és ez hátráltatja a termelés fejlesztésével kapcsolatos tevékenységet. A külkereskedelmi vállalat pedig a külkereskedelmi jogkérelmek miatt olyan bizonytalan helyzetbe kerül, amely akadályozza a folyamatos távlati piaci munka kialakítását. A legnagyobb probléma azonban az, hogy mindkét fél a „saját igazát” akarja bizonyítani és ez a gyakorlatban felesleges torzulásokhoz vezet. A TERIMPEX-nél olyan vélemény alakult ki, hogy szükséges lenne a külkereskedelmi jog kérdésében — alapos és sokoldalú mérlegelés után — olyan döntést hozni, amely hosszabb időre véget vet az évről évre megújuló bizonytalanságnak. Azok a termelővállalatok, ahol a külkereskedelmi jog megadása indokolt volt, az elmúlt időszakban a jogot megkapták. Azoknál a kérelmeknél azonban, amelyek nagy volumenű, más cikkekkel összefüggő vagy egymást helyettesítő árukra vonatkoznak, ott a döntés előtt jobban figyelembe kellene venni a világpiacon jelenleg kialakuló tendenciákat. Mit mutat a világpiaci tapasztalat? A világpiaci tapasztalat a nagy kereskedőházak létrejöttét, a kereskedelem koncentrációját mutatja. Nem szorul bizonyításra, bár vannak, akik ezt tagadják, hogy a külkereskedelem ma már külön szakmává vált, alapos felkészülést, hozzáértést, szakértelmet igényel. A modern külkereskedelemben kiemelkedően fontos szerepe van az ésszerű üzleti kockázatvállalásnak és erre csak olyan nagyvállalat képes, amely a cikkek széles skálájával rendelkezik. De különösen szükséges a koncentrált külkereskedelem fenntartása olyan árucikkeknél, amelyeket döntő részben a Közös Piac országaiba szállítunk. Az új gazdasági mechanizmus nagyobb önállóságot, nagyobb gazdálkodási teret biztosított a vállalatoknak. Lehetővé tette, hogy a külkereskedelmi vállalat hosszabb távon tervezze és szervezze meg gazdálkodását, és a jövő érdekében — ha szükséges — áldozatokat és ésszerű „rizikót”, vállaljon. A TERIMPEX nagy figyelmet fordított és fordít üzleti tevékenységének a javítására. A külföldi piac követelményeinek megfelelően, a jobb, a szakszerűbb munka megvalósítása több belső vállalati intézkedést tett szükségessé. Nagy figyelmet fordít a vállalat a külföldi vegyes vállalkozás további lehetőségeinek a felkutatására, az export-árualapok fejlesztésére. E célok megvalósítása érdekében új osztály szerveződik, amelynek elsőrendű feladata lesz, hogy irányítsa az exportfejlesztési alap felhasználását, kapcsolatot tartson termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal, ipari és termelő üzemekkel. Tervezzük továbbá újabb vállalati irodák létrehozását, a külföldi piacok kiszélesítését. A fejlesztési alap elégtelensége elsősorban ipari probléma, de hatását a külkereskedelem is érzi. A helyzet ugyanis az, hogy ha az iparnak, a termelőknek nincs módjukban a konkurrens külföldi szállítókhoz hasonlóan, rugalmasan alkalmazkodni a piaci igényekhez és a változásokat gyorsan megvalósítani, akkor számolni kell azzal, hogy a piaci „versenyben” lemaradunk. Az ipari partnerek tudatában vannak a piaci követelmények növekedésének és igyekeznek a rendelkezésükre álló beruházási összegeket a termelés, a raktározás korszerűsítésére fordítani, azonban egyre több partner a vállalathoz fordul, hogy a TERIMPEX a saját F-alapjából nyújtson segítséget beruházásaihoz. Az igényeknek csak egy kis töredékét tudja a vállalat kielégíteni. A TERIMPEX a képződött F-alapjának egy részét olyan beruházások segítéséhez használja fel, amelyek közvetlenül vagy közvetve az export-árualap növekedését, a tőkés devizabevétel növekedését, vagy importmegtakarítást eredményez. Az F-alap odaítélése a várható piaci tendenciák alapos tanulmányozása után történik. Meg kell jegyezni azt is, hogy a pillanatnyilag rendelkezésre álló fejlesztési alap többszörösét tudná a vállalat a népgazdaság szempontjából nagyon előnyösen felhasználni. A TERIMPEX 1968-ban saját fejlesztési alapjából 5,4 millió forintot fordított a mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházások támogatására. A cél: az exporttermékek előállításának korszerűsítése, a világpiacon kedvező feltételek mellett értékesíthető cikkek termelési kapacitásának a bővítése — fejeződött be a beszélgetés Dézsi Alberttel és Király Lászlóval. Magyar híradástechnikai A BUDAVOX külkereskedelmi vállalat — a 10 millió dolláros magyar— iráni kormányhitel-megállapodás keretében — 2,4 millió dollárért híradástechnikai berendezéseket exportál Iránba. A szerződés értelmében további 2,4 millió dollár értékű árut a későbbiekben specifikálnak. A leszállítandó termékek — az ORION DM 400/6 típusú mikrohullámú rádió relei, valamint a Telefongyár 3 és 12 csatornás légvezetékes átviteltechnikai berendezései — az iráni posta birtokába kerülnek. Ezzel lehetőség nyílik állandó és megbízható összeköttetés megteremtésére a Kaspi-tenger partszakasza, és a főváros, Teherán között. Mint minden hasonló üzletkötés — a szóban forgó is — több fázison ment keresztül. Kolozs György a BUDAVOX ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az alkalmat a bemutatkozásra az 1968 áprilisában megtartott teheráni magyar kiállítás adta; itt láthatták először termékeinket az iráni posta vezetői. A tárgyalások során nagy segítséget nyújtottak azok a gazdasági szakemberek, akik 1969 novemberében a Losonczi Pál vezette kormánydelegációval érkeztek Iránba. A két gyártó cég — az új gazdasági mechanizmus alapelveit maximálisan szem előtt tartva — példamutatóan vette ki részét a vállalkozásból. Egyegy millió font értékű anyagi kockázatot vállaltak az ügy érdekében, díjmentesen szállítottak ki próbaberendezéseket, amelyek kifogástalanul működtek, annak ellenére, hogy a 3 hónapra tervezett próbaidő több mint 1 évig elhúzódott. A berendezéseket ma is használják, ugyanis az iráni partner — mint az első részszállítmányt — megvette ezeket. A további szállításokra is mini berendezések Iránnak máris határidőt garantáltak az érintett vállalatok, úgyhogy a berendezések jelentős része még ebben az évben megérkezik a rendeltetési helyére. (Itt érdemes megemlíteni, hogy a magyar gyártmányok olyan konkurrenciával állták a versenyt, mint például egy japán—amerikai—nyugatnémet nemzetközi konszern termékei.) Irán gazdaságilag kiegyensúlyozott, a legfejlettebb műszaki színvonalat igénylő ország, egyre erősödő konjunktúrával. A stabil piacot egyre több szocialista és tőkésország fedezi föl, egyre keményebben meg kell küzdeni egy-egy sikeres üzletkötésért. Ezért is olyan figyelemre méltó a most létrejött szerződés, amely a gépeladások terén a legnagyobb összegű az eddigi magyar—iráni üzletkötések történetében. Jelentőségét még fokozza, hogy olyan munkaigényes és gazdaságos árucikket tudtunk eladni, amely azelőtt csak kapitalista relációból került Iránba. A BUDAVOX távlati terveiben nagyon fontos szerepet játszik a Közelés Közép-Kelet. Rövidesen állandó képviselőjük utazik Teheránba. Amenynyiben az Iránba leszállított berendezések beválnak, bizonyos, hogy ez elsőrangú referenciát jelent majd további üzletkötéseknél. (Elsősorban török és pakisztáni viszonylatban, hiszen ezekkel az országokkal Irán közös gazdasági együttműködést kíván létrehozni.) Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy az üzlet tárgyát képező két gyártmány csupán töredéke a magyar híradástechnikai ipar termékeinek, és ha ezek beválnak, reális esély van más cikkek értékesítésére is. Várkonyi Péter Építőipari berendezések az NDK-ból Az NDK-beli VEB Kombinat Luft und Kältetechnik tröszttel kötött szerződést a NIKEX-en keresztül a Csőszerelőipari Vállalat. Ennek értelmében 1970 első félévében 8 nagy teljesítményű ventillátort veszünk. Ugyancsak ekkor érkeznek be a babelsbergi gyár első klímaszekrényei is. A tervek szerint jövőre tovább növekszik majd a magyar vállalatnál az NDK-ból importált építőipari gépek felhasználási területe, és a tervek szerint már mintegy 15 millió forintért vásárolunk. Az NDK-beli tröszt képviselői áprilisban Magyarországra látogatnak. Találkoznak tervezőmérnökökkel, műszaki és közgazdasági szakemberekkel, hogy megismertessék velük a légtechnikai berendezések műszaki és gazdasági paramétereit, valamint tájékoztatást adnak az új típusokról is. Ezenkívül tárgyalásokat kezdenek széles körű együttműködési szerződés megkötéséről is. CSEHSZLOVÁK HIDRAULIKAI ELEMEK MAGYAR ÜZEMEKBEN Magyarországon a TECHNOIMPEX évente körülbelül 39—40 millió forint értékben importál hidraulikus alkatrészeket. Legnagyobb szállítónk az NDK, de évek óta kisebb mennyiségeket vásárolunk Csehszlovákiától is. Április 6-tól forig a Strojexport vállalat rendez kiállítást Budapesten. A cél, megismertetni a magyar felhasználókkal a csehszlovák termékek műszaki és közgazdasági paramétereit, és az, hogy ne csak a BNV-n, hanem szakkiállítások keretében is megismerkedjenek a magyar partnerek igényeivel. Svatopluk Dytrych, a Technometra vállalat főmérnöke a VILÁGGAZDASÁG munkatársának kérdésére elmondotta, hogy már 1967-ben is rendeztek árubemutatót a TECHNOIMPEX-szel közösen Budapesten. Az NDK-beli vállalatok azonban — meglátása szerint — mintegy három-négy évvel megelőzték a csehszlovák vállalatokat a magyar piac igényeinek tanulmányozásával. Sok prospektust és katalógust szállítottak, s ennek következtében termékeik igen keresettek Magyarországon. Az NDK-beli partnerek azonban ma már nem tudják kielégíteni a magyar vállalatok összes igényét a megnövekedett hazai kereslet következtében, így a Strojexport évi 300 ezer rubelért szállít hidraulikai elemeket és berendezéseket Magyarországra. Azt tervezik, hogy 1975-ig ezt a menynyiséget mintegy hétszeresére növelik majd. Az elképzelések megvalósítása érdekében a TECHNOIMPEX-en keresztül kapcsolatba lépnek a magyar felhasználókkal és tanulmányozzák a piac igényeit. Ezenkívül ellátogatnak a nagyobb gépipari vállalatokhoz is, mint például a Vörös Csillag Traktorgyárba, a Győri Vagon- és Gépgyárba, és a DIGÉP-hez. A szállítási határidőkről szólva, Svatopluk Dytrych elmondotta, hogy azokat a termékeket, amelyeket prospektusaikban ajánlottak, a megrendeléstől számított 3—4 hónapon belül a felhasználók rendelkezésére bocsátják. F. A. iini Millma röviden . Tízmillió forintos beruházással NSZK-gyártmányú bányagyalugépet helyeznek üzembe az egercsehi szénbányában, s használatával teljesen megszüntetik a kézi csákányos fejtést. © öt vagon ementáli sajtot adott el Franciaországba a Zala megyei Tejipari Vállalat. Ez az első szerződés, amelyet francia partnerrel kötöttek, s további megrendelésre is van kilátás. © Osztrák megrendelésre női autós kesztyűket készít a Kecskeméti Kesztyűs Ktsz. © 35 millió forint értékű zakuszkát vásárolt a Békéscsabai Konzervgyártól szovjet partnere. Az árut április 20-ig kell leszállítaniuk. © Tízezer tavaszi fiúruhát szállít a Szovjetunióba a Kecskeméti Háziipari Szövetkezet. © 16 ezer méter hevedert adott el az NDK-ba — automata berendezésekhez — a Kiskunmajsai Drótfonógyártó Vállalat. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon , pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. env. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2577/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008