Világgazdaság, 1970. április (2. évfolyam, 62/307-82/327. szám)

1970-04-03 / 64. (309.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG FINANCIAL TIMES Algéria kereskedelmi mérlegének egyensúlya szinte kizárólag az olaj­exportnak köszönhető, amely 1969-ben a teljes kivitelnek 73 százalékát tette ki. Az olajkivitel ugyanakkor mérsé­kelte az ország eddigi fő exportcik­kének, a bornak az értékesítésében bekövetkezett visszaesés hatásait. A fokozódó olajszállítás állandósult ugyan, a mezőgazdaság csökkent ho­zama viszont párosult a kereskede­lempolitikai ellenőrzés újraszervezésé­nek problémáival, s ez egyenlőtlen exporteredményekhez vezetett. Az újraszervezés most már végéhez közeledik, a kormány — államosítá­sokon keresztül — ellenőrzés alá vette az import és az export kulcsfon­tosságú szektorait. Jelentős számú állami vállalat jött létre, például a Sonatract, mely közvetlenül importál­hat vagy mint a Gitexal (textil), amely bevitellel, illetve annak elosztá­sával foglalkozik. A már folyamatban lévő óriási be­ruházási programra tekintettel a kor­mány az exportösztönzés és az im­portellenőrzés legalkalmasabb eszközé­nek az állami beavatkozást tartja: koncessziók adásával segíti a tőkeja­vak behatolását, s a fogyasztási cikkek importját magas vámokkal igyekszik korlátozni. Ezek az intézkedések alap­vető fordulatot idéztek elő az import terén. A fogyasztási javak 1969. évi 48 százalékos importrészesedése a terv szerint 1973-ben 29-re esik vissza, a tőkejavaké pedig 52-ről 71 százalékra fog emelkedni. Algéria hagyományos exportcikkei közül a legfontosabb a bor volt, amely 1966-ig 16 százalékkal részesült a tel­jes kivitelből. A citrusgyümölcs, a gyümölcslé, olajbogyó, és datolya az olajjal együtt a hatvanas évek elején majdnem kizárólag Franciaországba és az EGK tagállamaiba került. 1962-ben az ország kereskedelmének több mint 70 százalékát Franciaországgal bonyo­lította le, az EGK-országok együttesen az algériai export 94, az import 80 százalékát fogadták be, illetve szállí­tották. Az elmúlt három év során Algéria- Algéria külgazdaságának szerkezeti változásai­ nak sikerült kissé változatosabbá ten­nie exportjának viszonylati megoszlá­sát. A statisztika szerint ez a folya­mat elég lassú, mivel Franciaország még mindig 54 százalékkal részesül az ország kereskedelméből, s az EGK részesedése szintén magas, az ország exportjának 77, importjának 73 szá­zalékát teszi ki. Algéria jelenleg leg­fontosabb exportcikkéből, az olajból 80 százalék Nyugat-Európába kerül; ez a részesedési arány várhatóan nem fog csökkenni. A Kelet-Európával folytatott keres­kedelemben némi többlet mutatkozik a szocialista országok javára, melyek körülbelül 6,7 százalékkal veszik ki részüket Algéria kereskedelméből. Az ország élelmiszereket, datolyát és cit­­rusgyümölcsöt, valamint ásványi anya­gokat (foszfort) szállít szocialista part­nereinek tőkejavakért és a bányászat, az olajipar, valamint a gátépítések terén nyújtott technikai segítségért cserébe. A különböző berendezések és felszerelések legaktívabb szállítója a Szovjetunió, amely bor, citrusgyü­mölcs, iparművészeti cikkek és 500 ezer tonna olaj ellenében olajipari berendezéseket, egy higanyfinomítót és az Annaba acélmű számára különböző­­berendezéseket exportál Algériába. A két ország kereskedelmének volumene ez évben el fogja érni a 140 millió dollárt. . Az új tervidőszakban Algéria im­portjának évi átlagos 10 százalékos növekedésére számítanak. A fogyasz­tási javak bevitelét minimálisra ter­vezik, s ugyanakkor remélik, hogy az ország nagymértékben önellátóvá válik olyan élelmiszerek terén, mint a ga­bonafélék és a tejtermék. Ennek el­lenére még a célkitűzések megvaló­sítása esetén is mintegy 180 millió dollár értékű élelmiszerimportra lesz szükség a tervidőszak során. Bővülni fog a nyersanyagok és félkésztermé­kek (textília, cement) bevitele is, s az ipari berendezéseké feltehetően 31 százalékkal részesedik majd a teljes importból. Hivatalos előrejelzések sze­rint 1973-ra az import 1160 millió dollár, az export 1370 millió dollár lesz. (1970. március 23.) THE TIMES Két cambridge-i kutató, H. A. Tur­ner és D. A. S. Jackson kimutatja, hogy Angliában mennyire befolyásolja a bérszint alakulását a parlamenti választásokkal kapcsolatos politikai helyzet szakaszos változása. A hatás egyébként más téren is megmu­tatkozik, így az általános választások idején lazább, míg a közbeeső évek­ben szigorúbb állami költségvetésekkel kell számolni. Ennek a „politikai”, avagy „válasz­tási ciklusnak” a kihatásai mélyen belenyúlnak a gazdasági életbe és ér­vényesülnek az ár, valamint a bérszint alakulásában is. Angliában a máso­dik világháború óta a legtöbb kor­mány valamilyen formában igyekezett céltudatos ár- és jövedelempolitikát folytatni. A szerzők megállapítják, hogy ez a politika a választások idején sokkal engedékenyebb volt, mint a vá­lasztások közötti években. Ugyanez az irányzat mutatkozott az állami bér­egyeztető bizottságnak a választások idején hozott döntéseiben is. A bérszint alakulásának elemzése egyértelműen azt mutatja, hogy az 1950—52, 1955—56, 1959—60 és 1964— 1966. évi választási időszakokban a bérszint a választások előtt gyorsabb ütemben kezdett emelkedni és ez az emelkedés a választások alatt és bizo­nyos idővel utánuk is tartott. 1946 és 1969 között azokban az években, ami­kor nem volt választás, a bérszint átlagosan 5,8 százalékkal, a válasz­tások éveiben pedig 7,4 százalékkal Bérinfláció és „választási ciklus” emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a választási ciklus „fölfelé menő szaka­szában” a bérszint emelkedésének üteme negyedével magasabb volt, mint a választások közötti években. Ez pedig évi másfél százalékos rend­kívüli bérinflációnak felelt meg. Mind­ezt közvetlenül a választások okoz­ták, és ennek köszönhető, hogy a bérszint ma Angliában 17 százalékkal magasabb, mint a „választási ciklus” kihatása nélkül lett volna. A szerzők felteszik, hogy a terme­lékenység emelkedésének mérvét meg­haladó bérszint-emelkedések az ár­szintnek megközelítően ugyanilyen mértékű emelkedését okozták. Hasonló jelenség tapasztalható a munkanélküliek számának változásá­nál, így a vizsgálat által felölelt 23 évi időszak folyamán a választási években az angol munkanélküliek száma átlagosan 338 ezer, a választá­sok közötti években viszont átlag 433 ezer volt. A szerzők szerint ez a „politikai ciklus” a gazdasági élet minden mu­tatójára kihat, de arra legérzékenyeb­ben a munkabérszint és a munkanél­küliség reagál, így ennek a jelenség­nek a munkások nem sok hasznát látják, minthogy életszintjük reális emelkedése a termelékenységtől és a tartós foglalkoztatottságtól függ, sőt ebből a szempontból a gazdaságnak időnkénti nekilendülése és újbóli el­akadása (stop-go) határozottan káros volt. (1970. március 24.) ^hntifttríer^nimm BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT A latin-amerikai jegybankok ülésén 30 millió dolláros hitelkeret nyújtásá­nak a lehetőségét tárgyalták meg a La­tin-amerikai Szabadkereskedelmi öve­zet (LAFTA) országai számára. Átme­neti jellegű fizetésimérleg-nehézségek áthidalására szolgálna ez az összeg. Egyelőre csak 90 napos hitelekre gon­dolnak, de tárgyalnak egy hosszú lejá­ratú hiteleket nyújtó másik alapról is. Az első alap kezdőtőkéjét az alábbi megoszlásban biztosítanák: Argentína 6,3 millió dollár; Brazília 6,2; Mexikó 4,8; Venezuela 4,5; Kolumbia 2,2; Chile 2,2; Peru 1,5; Uruguay 1 millió; Bolí­via és Ecuador egyenként 500 ezer, Pa­raguay pedig 300 ezer dollár. Ez a meg­oszlás a szóban levő országoknak a Nemzetközi Valuta Alapnál fennálló kvótájával, valamint saját devizatarta­lékaikkal állna arányban. Egyelőre kétséges még, hogy sikerül-e a tervezett alapot megteremteni, mert a jelenlegi körülmények között meglő­ Latin-amerikai valutaalap terve­ zetősen hosszú az út egy független la­tin-amerikai pénzforrás szükségességé­nek a felismerésére és az ezzel járó anyagi áldozat tényleges meghozatala között. Az is elképzelhető, hogy a ha­tározathozatalt elnapolják és egyik kö­zeli konferencián majd napirendre tűzik e kérdést. Kétségtelen azonban annak a gondo­latnak a térhódítása, hogy különvá­lasszák Latin-Amerikát a nemzetközi pénzügyi szervezetektől. A Nemzetközi Valuta Alapot olyan európai és észak­amerikai titkos klubnak tekintik, ahol ténylegesen csak tíz ország érdekeit képviselik. A többinek viszont, köztük Latin-Amerikának is az a benyomása, hogy az eseményeket csak kívülálló­ként szemlélheti és érdekei képvisele­tére új szervezetet kellene életre hívni, mégpedig minden más ország kizárásá­val szigorúan latin-amerikai keretek között. (1970. március 27.) 1970. ÁPRiLIS 3. a világsajtóból /­TERIMPEX kapcsolata a termelőkkel A TERIMPEX 1969-ben igen ered­ményes gazdasági évet zárt. Különö­sen kiemelendő a tőkés előirányzat 36 százalékos túlteljesítése. A vállalat forgalmának nagyságáról képet ad, hogy a külkereskedelmi összes tőkés forgalom csaknem 25 százalékát a TERIMPEX bonyolította. Milyen tapasztalatokat szereztek a TERIMPEX-nél a gazdasági reform bevezetésének első két esztendejében? Erről beszélgetett munkatársunk Dézsi Albert vezérigazgatóval és Király László vezérigazgató-helyettessel. — A TERIMPEX és partnerei kö­zötti kapcsolatokat, szerződések rögzí­tik. Az elmúlt két év távlatából tekint­ve elmondható, hogy a Hús- és Állat­forgalmi, a Konzervipari és a Gyapjú­forgalmi Trösztökkel kötött améta szer­ződések beváltak. A többi partnerek­kel bizományosi megállapodás született. A bizományosi megállapodások már korántsem funkcionálnak olyan jól, mint az atéta szerződések. Sajnos, az elmúlt időszakban — a bizományosi megbízókkal — ezen a ponton több „ütközés” is történt. Mi úgy érezzük, hogy a mechanizmusreformnak nem volt a célja és a jövőben sem lesz, a monopolhelyzet erősítése. Márpedig azt tapasztaltuk az elmúlt időben, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari trösz­tök, országos vállalatok közül többen is, a termelési és a felvásárlási mono­pólium mellé az értékesítési, a külke­reskedelmi monopóliumot is meg sze­retnék szerezni. Mint tényt kell meg­állapítani, hogy a TERIMPEX-szel kap­csolatban álló trösztök, országos válla­latok közül többen is létrehozták saját külkereskedelmi apparátusukat és ezek a TERIMPEX-szel párhuzamosan mű­ködnek. Kétévi tapasztalat után több tröszt, illetve országos vállalat úgy érezte, hogy már megteremtette a fel­tételeit az önálló kereskedelemnek. (1969-ben több tröszt nyújtotta be a kül­kereskedelmi jog iránti kérelmét.) Az iparnak az export—import jog iránti túlzott törekvése a külkereskedelmi vál­lalatnál bizonytalanságot teremt. S ez a helyzet nem jó. Nem jó, mert az iparvállalatok energiájuk egy részét, az export—import jog megszerzésére for­dítják és ez hátráltatja a termelés fej­lesztésével kapcsolatos tevékenységet. A külkereskedelmi vállalat pedig a külkereskedelmi jogkérelmek miatt olyan bizonytalan helyzetbe kerül, amely akadályozza a folyamatos táv­lati piaci munka kialakítását. A leg­nagyobb probléma azonban az, hogy mindkét fél a „saját igazát” akarja bizonyítani és ez a gyakorlatban feles­leges torzulásokhoz vezet. A TER­­IMPEX-nél olyan vélemény alakult­ ki, hogy szükséges lenne a külkereskedelmi jog kérdésében — alapos és sokoldalú mérlegelés után — olyan döntést hozni, amely hosszabb időre véget vet az évről évre megújuló bizonytalanságnak. Azok a termelővállalatok, ahol a külkeres­kedelmi jog megadása indokolt volt, az elmúlt időszakban a jogot megkapták. Azoknál a kérelmeknél azonban, ame­lyek nagy volumenű, más cikkekkel összefüggő vagy egymást helyettesítő árukra vonatkoznak, ott a döntés előtt jobban figyelembe kellene venni a világpiacon jelenleg kialakuló tenden­ciákat. Mit mutat a világpiaci tapasz­talat? A világpiaci tapasztalat a nagy kereskedőházak létrejöttét, a kereske­delem koncentrációját mutatja. Nem szorul bizonyításra, bár vannak, akik ezt tagadják, hogy a külkereskedelem ma már külön szakmává vált, alapos felkészülést, hozzáértést, szakértelmet igényel. A modern külkereskedelemben kiemelkedően fontos szerepe van az ésszerű üzleti kockázatvállalásnak és erre csak olyan nagyvállalat képes, amely a cikkek széles skálájával ren­delkezik. De különösen szükséges a kon­centrált külkereskedelem fenntartása olyan árucikkeknél, amelyeket döntő részben a Közös Piac országaiba szállí­tunk.­­ Az új gazdasági mechanizmus na­gyobb önállóságot, nagyobb gazdálko­dási teret biztosított a vállalatoknak. Lehetővé tette, hogy a külkereskedelmi vállalat hosszabb távon tervezze és szervezze meg gazdálkodását, és a jövő érdekében — ha szükséges — áldoza­tokat és ésszerű „rizikót”, vállaljon. A TERIMPEX nagy figyelmet fordított és fordít üzleti tevékenységének a javítá­sára. A külföldi piac követelményeinek megfelelően, a jobb, a szakszerűbb munka megvalósítása több belső válla­lati intézkedést tett szükségessé. Nagy figyelmet fordít a vállalat a külföldi vegyes vállalkozás további lehetőségei­nek a felkutatására, az export-áruala­pok fejlesztésére. E célok megvalósítása érdekében új osztály szerveződik, amelynek elsőrendű feladata lesz, hogy irányítsa az exportfejlesztési alap fel­­használását, kapcsolatot tartson ter­melőszövetkezetekkel, állami gazdasá­gokkal, ipari és termelő üzemekkel. Tervezzük továbbá újabb vállalati iro­dák létrehozását, a külföldi piacok ki­­szélesítését. A fejlesztési alap elégtelensége első­sorban ipari probléma, de hatását a külkereskedelem is érzi. A helyzet ugyanis az, hogy ha az iparnak, a ter­melőknek nincs módjukban a konkur­­rens külföldi szállítókhoz hasonlóan, rugalmasan alkalmazkodni a piaci igé­nyekhez és a változásokat gyorsan megvalósítani, akkor számolni kell az­zal, hogy a piaci „versenyben” lemara­dunk. Az ipari partnerek tudatában vannak a piaci követelmények növe­kedésének és igyekeznek a rendelkezé­sükre álló beruházási összegeket a ter­melés, a raktározás korszerűsítésére fordítani, azonban egyre több partner a vállalathoz fordul, hogy a TERIMPEX a saját F-alapjából nyújtson segítséget beruházásaihoz. Az igényeknek csak egy kis töredékét tudja a vállalat ki­elégíteni. A TERIMPEX a képződött F-alapjának egy részét olyan beruhá­zások segítéséhez használja fel, ame­lyek közvetlenül vagy közvetve az export-árualap növekedését, a tőkés devizabevétel növekedését, vagy import­megtakarítást eredményez. Az F-alap odaítélése a várható piaci tendenciák alapos tanulmányozása után történik. Meg kell jegyezni azt is, hogy a pilla­natnyilag rendelkezésre álló fejlesztési alap többszörösét tudná a vállalat a népgazdaság szempontjából nagyon elő­nyösen felhasználni. A TERIMPEX 1968-ban saját fejlesz­tési alapjából 5,4 millió forintot fordí­tott a mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházások támogatására. A cél: az exporttermékek előállításának korsze­rűsítése, a világpiacon kedvező feltéte­lek mellett értékesíthető cikkek terme­lési kapacitásának a bővítése — fejező­dött be a beszélgetés Dézsi Alberttel és Király Lászlóval.­­ Magyar híradástechnikai A BUDAVOX külkereskedelmi válla­lat — a 10 millió dolláros magyar— iráni kormányhitel-megállapodás kere­tében — 2,4 millió dollárért híradás­­technikai berendezéseket exportál Iránba. A szerződés értelmében további 2,4 millió dollár értékű árut a későb­biekben specifikálnak. A leszállítandó termékek — az ORION DM 400/6 típusú mikrohullámú rádió relei, vala­mint a Telefongyár 3 és 12 csatornás légvezetékes átviteltechnikai berende­zései — az iráni posta birtokába kerül­nek. Ezzel lehetőség nyílik állandó és megbízható összeköttetés megteremté­sére a Kaspi-tenger partszakasza, és a főváros, Teherán között. Mint minden hasonló üzletkötés — a szóban forgó is — több fázison ment keresztül. Kolozs György a BUDAVOX ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az alkalmat a bemutatkozásra az 1968 áprilisában megtartott teheráni magyar kiállítás adta; itt láthatták először ter­mékeinket az iráni posta vezetői. A tár­gyalások során nagy segítséget nyújtot­tak azok a gazdasági szakemberek, akik 1969 novemberében a Losonczi Pál ve­zette kormánydelegációval érkeztek Iránba. A két gyártó cég — az új gazdasági mechanizmus alapelveit maximálisan szem előtt tartva — példamutatóan vette ki részét a vállalkozásból. Egy­­egy millió font értékű anyagi kocká­zatot vállaltak az ügy érdekében, díj­mentese­n szállítottak ki próbaberende­­zéseket, amelyek kifogástalanul működ­tek, annak ellenére, hogy a 3 hónapra tervezett próbaidő több mint 1 évig el­húzódott. A berendezéseket ma is hasz­nálják, ugyanis az iráni partner — mint az első részszállítmányt — megvette ezeket. A további szállításokra is mini­ berendezések Iránnak máris határidőt garantáltak az érintett vállalatok, úgyhogy a berendezések je­lentős része még ebben az évben meg­érkezik a rendeltetési helyére. (Itt ér­demes megemlíteni, hogy a magyar gyártmányok olyan konkurrenciával állták a versenyt, mint például egy j­apán—amerikai—nyugatnémet nemzet­közi konszern termékei.) Irán gazdaságilag kiegyensúlyozott, a legfejlettebb műszaki színvonalat igénylő ország, egyre erősödő konjunk­túrával. A stabil piacot egyre több szocialista és tőkésország fedezi föl, egyre keményebben meg kell küzdeni egy-egy sikeres üzletkötésért. Ezért is olyan figyelemre méltó a most létre­jött szerződés, amely a gépeladások terén a legnagyobb összegű az eddigi magyar—iráni üzletkötések történeté­ben. Jelentőségét még fokozza, hogy olyan munkaigényes és gazdaságos árucikket tudtunk eladni, amely azelőtt csak kapitalista relációból ke­rült Iránba. A BUDAVOX távlati terveiben na­gyon fontos szerepet játszik a Közel­és Közép-Kelet. Rövidesen állandó képviselőjük utazik Teheránba. Ameny­­nyiben az Iránba leszállított berende­zések beválnak, bizonyos, hogy ez el­sőrangú referenciát jelent majd to­vábbi üzletkötéseknél. (Elsősorban tö­rök és pakisztáni viszonylatban, hi­szen ezekkel az országokkal Irán kö­zös gazdasági együttműködést kíván létrehozni.) Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy az üzlet tárgyát képező két gyártmány csupán töredéke a magyar híradástechnikai ipar termékeinek, és ha ezek bevál­nak, reális esély van más cikkek ér­tékesítésére is. Várkonyi Péter Építőipari berendezések az NDK-ból Az NDK-beli VEB Kombinat Luft und Kältetechnik tröszttel kötött szer­ződést a NIKEX-en keresztül a Cső­­szerelőipari Vállalat. Ennek értelmében 1970 első félévében 8 nagy teljesítményű ventillátort veszünk. Ugyancsak ekkor érkeznek be a babelsbergi gyár első klímaszekrényei is. A tervek szerint jövőre tovább növekszik majd a ma­gyar vállalatnál az NDK-ból importált építőipari gépek felhasználási területe, és a tervek szerint már mintegy 15 mil­lió forintért vásárolunk. Az NDK-beli tröszt képviselői áprilisban Magyar­­országra látogatnak. Találkoznak ter­vezőmérnökökkel, műszaki és közgaz­dasági szakemberekkel, hogy megismer­tessék velük a légtechnikai berende­zések műszaki és gazdasági paraméte­reit, valamint tájékoztatást adnak az új típusokról is. Ezenkívül tárgyaláso­kat kezdenek széles körű együttműkö­dési szerződés megkötéséről is. CSEHSZLOVÁK HIDRAULIKAI ELEMEK MAGYAR ÜZEMEKBEN Magyarországon a TECHNOIMPEX évente körülbelül 39—40 millió forint értékben importál hidraulikus alkat­részeket. Legnagyobb szállítónk az NDK, de évek óta kisebb mennyisége­ket vásárolunk Csehszlovákiától is. Április 6-tól forig a Strojexport vál­lalat rendez kiállítást Budapesten. A cél, megismertetni a magyar felhasz­nálókkal a csehszlovák termékek mű­szaki és közgazdasági paramétereit, és az, hogy ne csak a BNV-n, hanem szakkiállítások keretében is megismer­kedjenek a magyar partnerek igényei­vel. Svatopluk Dytrych, a Technometra vállalat főmérnöke a VILÁGGAZDA­SÁG munkatársának kérdésére elmon­dotta, hogy már 1967-ben is rendeztek árubemutatót a TECHNOIMPEX-szel közösen Budapesten. Az NDK-beli vál­lalatok azonban — meglátása szerint — mintegy három-négy évvel meg­előzték a csehszlovák vállalatokat a magyar piac igényeinek tanulmányo­zásával. Sok prospektust és katalógust szállítottak, s ennek következtében termékeik igen keresettek Magyaror­szágon. Az NDK-beli partnerek azon­ban ma már nem tudják kielégíteni a magyar vállalatok összes igényét a megnövekedett hazai kereslet követ­keztében, így a Strojexport évi 300 ezer rubelért szállít hidraulikai eleme­ket és berendezéseket Magyarországra. Azt tervezik, hogy 1975-ig ezt a meny­­nyiséget mintegy hétszeresére növelik majd. Az elképzelések megvalósítása érdekében a TECHNOIMPEX-en ke­resztül kapcsolatba lépnek a magyar felhasználókkal és tanulmányozzák a piac igényeit. Ezenkívül ellátogatnak a nagyobb gépipari vállalatokhoz is, mint például a Vörös Csillag Traktor­gyárba, a Győri Vagon- és Gépgyár­ba, és a DIGÉP-hez. A szállítási határidőkről szólva, Sva­topluk Dytrych elmondotta, hogy azo­kat a termékeket, amelyeket prospek­tusaikban ajánlottak, a megrendeléstől számított 3—4 hónapon belül a fel­használók rendelkezésére bocsátják. F. A. i­ini M­ill­ma­ röviden . Tízmillió forintos beruházással NSZK-gyártmányú bányagyalugépet helyeznek üzembe az egercsehi szén­bányában, s használatával teljesen megszüntetik a kézi csákányos fejtést. © öt vagon ementáli sajtot adott el Franciaországba a Zala megyei Tej­ipari Vállalat. Ez az első szerződés, amelyet francia partnerrel kötöttek, s további megrendelésre is van kilátás. © Osztrák megrendelésre női autós kesztyűket készít a Kecskeméti Kesz­tyűs Ktsz. © 35 millió forint értékű zakuszkát vásárolt a Békéscsabai Konzervgyártól szovjet partnere. Az árut április 20-ig kell leszállítaniuk. © Tízezer tavaszi fiúruhát szállít a Szovjetunióba a Kecskeméti Háziipari Szövetkezet. © 16 ezer méter hevedert adott el az NDK-ba — automata berendezésekhez — a Kiskunmajsai Drótfonógyártó Vállalat. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon , pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. env. Telefon: 180-830­­ Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2577/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next