Világgazdaság, 1970. április (2. évfolyam, 62/307-82/327. szám)

1970-04-01 / 62. (307.) szám

Transfik­rer Allgemeine Az EGK ipari lemaradása Amerikához képest A Közös Piac történetében első ízben készített az Európai Bizottság 300 ol­dalnál terjedelmesebb jelentést a kö­vetkező évek iparpolitikai irányelveiről. A jelentés rámutat ugyan, hogy az EGK iparának helyzete javult, de még igen messze van az amerikaitól. Abszolút számokban kifejezve a lemaradás nem csökkent, sőt nagyobb lett. A jelentés nem részletezi az egyes iparágakban kívánatos intézkedéseket, hanem globális iparpolitikai stratégiát vázol fel. Célja az egyre élesedő ver­senyben álló közös piaci ipar teljesítő­­képességének növelése, a kooperáció megkönnyítése, a vállalatok finanszíro­zási feltételeinek javítása, az üzemek alkalmazkodóképességének fokozása és a Közös Piac megvalósítása az ún. „fej­lett technológia” (reaktor és repülés) területén is. E téren ugyanis még nem létezik gazdasági közösség, mert a tag­országok beszerzési politikája diszkri­minációs és szerződésellenes gyakorla­tot követ. Az állami megrendelések te­kintetében az egyes országok piacai szinte hermetikusak zártak. Az egy ipari dolgozóra jutó érték­termelés a Közös Piac országaiban 1968-ban csupán 61 százaléka volt az amerikainak. Ugyanakkor az amerikai­hoz viszonyított teljesítőképesség Ja­pánban 54 százalék, Angliában pedig 38 százalék volt. A jelentés szerint az USA gazdasági szerkezetének ereje an­nak tulajdonítható, hogy ott a kereső tevékenységet folytató lakosság 34 szá­zaléka dolgozik az iparban és a társa­dalmi termék 40 százalékát állítja elő, míg a Közös Piac országaiban a dol­gozók 44 százalékának ipari tevékeny­ségére van szükség a társadalmi termék 44 százalékának megtermeléséhez. A mezőgazdaságban még szembeszökőbb a különbség: az EGK-ban a dolgozók 16 százaléka csak 8 százalékkal járul hozzá a társadalmi termékhez, míg Amerikában a dolgozók 5 százaléka 3 százalékot teljesít. A különbözetet, Amerikában 61 százalékot, a szolgálta­tások teszik ki, melyekre a Közös Pia­con 48 százalék jut. A bizottság szükségesnek tartja az egész közösség számára konszern-jog megalkotását, ami eddig csak Nyugat- Németországban valósult meg. Az adó­jog terén legalább a legnagyobb aka­dályokat kellene eltakarítani a nemzet­közi fúziók útjából. Rendkívüli gátlást jelent az egyes országok tőkepiacainak elszigeteltsége. A koncentrációt rend­szerint akkor fenyegeti a legnagyobb veszély, ha egy országra korlátozódik. A bizottság továbbá meg akarja vizs­gálni, hogy az Európai Beruházási Bank milyen könnyítéseket tud a vállalat­összevonásoknak nyújtani. A jelentés végül arra szeretné a közösség iparát rábírni, hogy saját eszközeiből hívjon életre egy európai alapot a vállalat­­vezetés és képzés fejlesztésének céljára. (1970. március 21.) 5hmr íüirdifr Jetimig A francia Országos Kutatásokat Fel­használó Hivatal (ANVAR) tevékeny­ségéről legutóbb közzétett jelentés tájé­koztatást nyújt az intézmény szerepé­ről és feladatairól. Az ANVAR az 1968. évben létesült, s hatáskörébe utalták az Országos Tudo­mányos Kutatási Központ (CNRS) ta­lálmányi osztályának teendőit. A CNRS alapkutatással és alkalmazott kutatás­sal egyaránt foglalkozik. Az AMVAR autonóm állami intéz­mény, amelyet „vezérkar” formájában szerveztek meg. Csupán ötven munka­társa van. Alapításánál az a megfon­tolás érvényesült, hogy a francia gaz­daság szerkezeti felépítésénél és számos vállalat magatartásánál fogva a talál­mányok megvalósítása túlságosan lassú ütemben történik. Ezért az AMVAR-t bízták meg azzal a feladattal, hogy a találmányok terjesztéséről és az ipar­ban való felhasználásáról gondoskod­jon. E célból az AMVAR a francia gaz­daságot folyamatosan tájékoztatja az új találmányokról és tanulmányozza azok ipari felhasználásának lehetőségeit. Mindenekelőtt az állami intézmények­nél — elsősorban a CNRS-nél — ki­dolgozott találmányokkal kell foglalkoz­nia, emellett azonban a magánvállala­toknak, valamint az egyes feltalálóknak is rendelkezésére áll. Tevékenységének jelentékeny részét a magánszektorban kidolgozott találmányokkal való foglal­­ t találmányok hasznosítása Franciaországban korán veszi igénybe. Az intézmény te­vékenysége az új találmányokra vonat­kozó szabadalmi bejelentések megtéte­létől a találmányokat felhasználó válla­latokkal való megállapodások megköté­séig a feladatok egész sorát öleli fel. Az AMVAR a CNRS találmányi osz­tályától nyolcszáz találmányi ügyet vett át. Ezeknek mintegy egyharmadát már hasznosították, vállalatoknak licenceket adtak el. Ezenkívül külföldön bejelen­tettek 1200 szabadalmat. 1969 január elseje óta az intézmény további hét­száz találmányi ügyet vizsgált meg. Franciaországban 123, külföldön pedig 114 új szabadalmat jelentett be. A ta­lálmányok ipari hasznosítására az AN­VAR közel ötven szerződést kötött. To­vábbi hatvan megállapodást a feltalá­lókkal, vállalkozókkal és kutató inté­zetekkel való együttműködés tárgyában létesített. Az ANVAR-t az állam finanszírozza, emellett azonban az intézmény igyek­szik saját jövedelmi forrásokat is sze­rezni. E célból az általa közvetített licenc-megállapodások hozamából meg­határozott részesedést köt ki magának. Tevékenységét azonban nem tisztán jövedelmezőségi szempontok irányítják, hanem figyelemmel kell lennie az álla­mi érdekekre, valamint a tudományos szempontokra is. A tervek szerint az intézmény az 1970. évben kiadásainak 70 százalékát már saját bevételeiből képes fedezni. (1970. március 21.) ® NACHRICHTEN FÜRAUSSENHANDEL A közelmúltban gyűjtött adatok sze­rint az amerikai vállalatok idén is a beruházások tekintélyes emelését ter­vezik. A kereskedelmi minisztérium és a tőzsde vezetőségének rendelkezésére álló adatok szerint 1970-ben a beruhá­zások összege 10,6 százalékkal 83,58 milliárd dollárra növekszik (az 1969. évi tényszám 75,56 milliárd dollár). Ezen belül a gyártóiparnál a növekedés 9,9 százalék (1969-ben 11,7) és a többi iparágaknál 11,1 (11,4) százalék. Ugyanazon hivatalos becslés szerint a tartós cikkek forgalma 7 százalékkal, a nem tartós cikkeké 6 százalékkal és a szolgáltatásoké 8 százalékkal növek­szik. A beruházások 1970-ben várt növe­kedési üteme valamelyest elmarad ugyan a tavalyi 11,5 százaléktól, mind­amellett derűlátó vállalkozási kedvről tanúskodik. Kormánykörökben némileg kételkednek e beruházási tervek meg­valósíthatóságában és úgy vélik, hogy a növekedés mértéke közelebb lesz az elnök gazdasági tanácsadó testülete ál­tal megjelölt 8 százalékhoz. Mindamel­lett megkönnyebbülést okoz az a fel­­tételezés, hogy a tartós beruházási kedv útját állja annak, hogy a gazdaság való­ságos recesszió felé csússzék. A hivatalos becsléshez hasonló vára­kozással tekintenek másutt is az idei fejlődés­­elé. A legnagyobb amerikai beruházási vállalat, a Merill Lynch, Pierce, Fenner and Smith Inc. leány­vállalatának, a Lionel D. Edie and Co. beruházási tanácsadó irodának a fel­mérése szerint 1970-ben az USA-ban a beruházások kereken 10 százalékkal 83 milliárd dollárra emelkednek. Ugyan­ez az iroda 1969 szeptemberében a vár­ható növekedést még csak 7 százalékra becsülte. A mostani adatfelvétel szerint arra lehet számítani, hogy a tartós cikkeket gyártó vállalatok 10 százalékkal növelik Változatlan beruházási kedv az USA-ban beruházásaikat, a nem tartós cikkeket előállító üzemek 8 százalékkal és a nem feldolgozó jellegű iparágak 11 száza­lékkal. Egyes iparágaknál kiugró növe­kedés várható, így például a vegyipar­nál 15—­20 százalékra, a gépiparnál pe­dig 25—30 százalékra. Viszont a beruhá­zások csökkenése valószínű az autó­iparban.., míg az acélipar előrelátható­lag tartja a tavalyi szintet. A hasonló adatkutatást végző Rinfret Boston Asso­ciates cég felmérése szerint idért a be­ruházási összeg mintegy 12,5 százalék­kal 85,4 milliárd dollárra nő. A National Conference Board (NICB) kimutatása szerint a múlt év utolsó negyedében az amerikai ipar beruhá­zásai valamelyest visszaestek. Mintegy ezer vezető amerikai nagyvállalat 5 szá­zalékkal kevesebbet ruházott be, mint az előző negyedévben, de mégis 13 szá­zalékkal többet, mint az előző év meg­felelő időszakában. A nyersolajipar be­ruházásainak erős növekedése nélkül a visszaesés elérte volna a 15 száza­lékot. A 17 legfontosabb iparág közül csak 4 emelte jelentősen beruházási kiadásait, kettő csak kismértékben és 11-nél visszaesés történt. Éppen ebből a megtorpanásból következtet az MNCB arra, hogy 1970 első felében fellendülés várható. Martin R. Gainsbrugh, az MNCB ve­zető közgazdásza ezzel kapcsolatban ki­fejtette, hogy azoknak a vállalatoknak a fele, amelynek adatait feldolgozták, 1970-ben hasonló vagy még nagyobb összegeket fordít beruházásra, mint 1969-ben. Nagyobb beruházásra a 100 millió dollár vagy ennél nagyobb aktí­vummal záró vállalatok hajlanak. Más­felől fékező tényezőnek tekinthető a hitelpiac szűkössége, építkezések és szállítások elhúzódása és a nyereség­­csökkenés. A monetáris helyzet javu­lása jelentős mértékben hozzájárulhatna a beruházási tevékenység megélénkülé­séhez. (1970. március 20.) Kukoricaexportunk távlatai Az 1969-es esztendő több szempont­ból is fordulópont volt a magyar ku­koricatermesztésben : rekordhozamok születtek, s soha ennyi termény nem került a raktárakba, továbbá — lo­gikus következményként — megszün­tettük a takarmányimportot, sőt kuko­ricaexportáló ország lettünk. Diadalmaskodtak a hibridek! A ne­mesítés e csodái érdekében a legtöb­bet az MTA Martonvásári Kutató Intézetében tették, ahol körülbelül hárommillió forint szubvenció jut évente a kukoricára az agrotechnikai kutatásokkal együtt. Több száz törzs­­zsel, több ezer hibridkeresztezéssel foglalkoznak itt a kutatók, hogy ki­választhassák a legmegfelelőbbeket. A témával egyébként keszthelyi és sze­gedi kutatók is eredményesen foglal­koztak, az elterjesztésben és ellenőr­zésben pedig nagy szerep jut az Orszá­gos Fajtaminőségvizsgáló Intézetnek. Két—három évig 30 élettani tulajdon­ságát figyelik a hibridnek, utána ja­vasolnak egyet—kettőt köztermesztés­re, alapos tehát a szelekció. 1967-ig az úgynevezett kétszeres, azóta az egy­szeres keresztezésűek a favoritok; ez utóbbiak 10—15 százalékkal nagyobb termést adnak, mint az előbbiek. Tavaly már 420 ezer holdat foglaltak el — 1968-ban csupán 140 ezer holdat —, közülük 130 ezer holdon jugoszláv hibridet termesztettek meg. Hazánkban öt év alatt felváltották a hibridek a régi fajtákat. A marton­vásári hibrideket 1967-ben mindössze ötezer holdon termesztették — most, 1970-ben Martonvásár már majdnem 700 000 holdnyi vetésterületet láthat el vetőmaggal új típusú kétvonalas és mintegy 300 000 holdat háromvonalas hibriddel. Néhány esztendeje 2—3 ha­zai nemesítésű kukoricahibrid állt rendelkezésre; a mostani tavaszon több mint húsz, államilag elismert, közter­mesztésre engedélyezett vetőmag kö­zött válogathat a termelő. Felveszik a versenyt a világ legjobb­jaival, az amerikai, jugoszláv, fran­cia hibridekkel, sőt termésbiztonság és a betegségnek való ellenállás dol­gában fölöttük is állanak. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezetésével öthetes tanulmányúton járt egy delegáció ta­valy az USA-ban. Azt tapasztalták, hogy az úgynevezett kukoricaövezet­ben a vetésterület háromnegyed részét foglalják el kétvonalas hibridek. Nos, az idén a nagyüzemek közös kukori­cásainak hozzávetőleg felére van már vetőmag e típusból. Egy kuriozitás e témához: kísérleti célokra, felhasználásra importálunk a többi között — jugoszláv, román, olasz, francia típusokon kívül­i ame­rikai hibrideket is, ilyen módon tehát ma is van összeköttetésünk a kuko­rica őshazájával, Amerikával. A világpiacon jobb áron kel el a kukorica, mint a kenyérgabona, igaz, hogy a kukoricaforgalom sokkal ki­sebb, hiszen a termelő államok állat­­állománya föléli javarészt. Az USA- ban például százmillió tonnát ter­mesztenek évente, magasan a legtöb­bet, ám csupán 11—12 millió tonnát — így is a legtöbbet — exportálnak az amerikaiak. A legnagyobb importőr Anglia, évi 3—4 millió tonnával. Mi tehát úgyszólván teljes termésünket elszállíthatnánk ide, hiszen Magyar­­országon a következőképpen alakult az utóbbi évek produktuma: A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőinek véleménye szerint a kukoricatermesztés fejlesz­tésében kihasználatlanok még lehető­ségeink. Ezt bizonyítja, hogy a legjobb állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek 55—60 mázsa, sőt ezt meg­haladó átlagot értek el hektáronként. A hibridek alkalmazásán kívül fon­tos az úgynevezett optimális növény­szám kialakítása, az ésszerű, nagy adagú műtrágyázás, az öntözés kiter­jesztése, a vegyszeres termeléssel kom­binált komplex gépesítés, beleértve a termény megszárítását is. Mindent összevetve, aligha túlzás a következő évektől azt várni, hogy elérjük az ötvenmázsás, hektáronkénti termés­átlagot, vagyis hozzávetőleg azt a színvonalat, amit Franciaország már az elmúlt évben elért. Franciaoroszág Európa legnagyobb kukoricatermesztő állama. Miként a Figaro Agricole elemzéséből kiderül, az elmúlt évben 51 millió mázsára rúgott a termés, s 22 millió mázsát exportálnak. Ebből 12 millió mázsa jut az Európai Közös Piac államaiba, amelyeknek — mint a lap írja — 85 millió mázsa a kukoricahiánya. „A francia termelők további 150 millió mázsa szemes kukoricát is könnyen értékesíthetnének; ez annyit jelent, hogy 50 mázsa termésátlaggal számol­va, a kukoricatermelést még három­millió hektár vetésterülettel lehet nö­velni” — jut e végkövetkeztetésre a francia lap. Ne boncoljuk, mennyire merész ez a következtetés, bennünket most az érdekel, hogyan tudnánk be­kapcsolódni az exportba. A kukoricaexport ugyanis gazdaságo­sabb a búzáénál. Amíg a búzáért nagy átlagban 46 dollárt kapunk tonnánként, addig a kukorica vételára 55 dollár. Ha tehát a termelés mai színvonala meg­marad — vagy méginkább, ha emel­kedik, a Külkereskedelmi Minisztérium szakembereink véleménye szerint kívá­natos a magyar kukoricaexport. (Ter­mészetesen csakis akkor, ha az állat­­állomány szükségletét kielégítették, s megfelelő tartalékot halmoztak fel.) Hová és mennyi kukoricát szállítunk exportunk első esztendejében? Mindjárt az induláskor jelentős té­telt, 150 ezer tonnát, mégpedig elsősor­ban a Német Szövetségi Köztársaságba. Svájc is komoly vevő, a tengelyfuvar miatt azonban itt kedvezőtlenebb az árfekvés. Éppen a dunai megközelítés következtében vagyunk Nyugat-Európa számára sokkalta pozicionáltabb hely­zetben, mint az USA, Argentína, hiszen a fuvardíjak rendkívüli módon felszök­tek a tengeren. Érdeklődik kukoricánk iránt Olaszország is. A szocialista államok között azonban vannak hagyományos exportőrök is, mindenekelőtt Románia, Jugoszlávia. Románia például 1969-ben nem keve­sebb mint 800 ezer tonnányit exportált kukoricából, s bár ez a rekord azóta visszaesett, a mostani gazdasági évben is 250 ezer tonnát értékesít­ külföldön. Megvan tehát a konkurrenciánk, még­pedig éppen a környező államokkal. Ebben a konkurenciában elsősorban a jobb minőséggel állhatunk helyt; a kukorica esetében nem hivatkozhatunk múltra, nagy hagyományra, miként a búzánál! A jövő dolga megtalálni helyünket az európai forgalomban, s az lenne reális, ha hozzávetőleg fele­fele arányban exportálnánk búzát és kukoricát. Az idei 600 ezer tonnás búzaexport — miként a közelmúltban e hasábokon leírtuk — irreálisan nagy, 150—200 ezer tonna lehet legfeljebb a jövőben piacképes. Ha ilyen mennyisé­get tudunk stabilizálni kukoricából is, az már sikerként könyvelhető el. Mind­ez persze nem történhet a várhatóan most már fejlődő magyar állatállomány rovására. Keresztényi Nándor Vetésterület 1966 1967 1968 1969 ezer hektárban 1 237 1 237 1,258 1 ,247 Termésátlag­­/ha összes termés 31,6 28,5 29,9 37,9 ezer tonnában 3 907 3 522 3 764 4 732 A moszkvai kiállítás üzleti eredményei A Csepel Vas- és Fémművek érté­kesítési főosztályán a közelmúltban befejeződött moszkvai kiállításokon folytatott megbeszélésekről, üzletkö­tésekről tájékoztatták munkatársunkat. A Híradástechnikai Gépgyár képvi­selői garázsipari szakemberekkel tár­gyaltak az 1971—1975-i szállításokról. Az A VB 1 típusú vákuumimpregnáló­­ból 10-et igényel a szovjet partner. Az A VB 31 típusból most mérik fel a szükségleteket, s a végeredményt a BNV-n közlik a magyar vállalattal. Megállapodtak abban is, hogy a har­madik A VB 1 gépsort a magyar szak­emberek még ebben az évben üzem­be helyezik. A Híradástechnikai Gép­gyár 1970 végén szállítja a megkötött pótszerződés értelmében az újabb 15 sortekercselőgépet is. Nagy kereslet mutatkozik a szovjet piacon a magyar autómosó- és szárító­­berendezések iránt is. A következő ötéves tervidőszakban előreláthatóan évente 100 darabot rendelnek e ter­mékből. Mintaszállítást kértek külön­böző vállalatok a BA 40 típusú kerék­kiegyensúlyozó berendezésből. Ameny­­nyiben a termékek megfelelnek a mű­szaki és közgazdasági partnereknek, évente legalább 150-et rendelnek tő­lünk. A szovjet partnerek ajánlatot kértek 20—20 szervizállomás szállítá­sára is. A Pannónia 70 000 rubelért szállít a kiállításon aláírt szerződés szerint textilipari gépeket és alkatrészeket a Szovjetunióba. A magyar vállalat va­salósorokra tett ajánlatát elfogadták és most 300 ilyen berendezés szállítá­sáról kezdődnek tárgyalások. A kiállí­táson importmegállapodásra is sor ke­rült: 1970-ben 12 000 szovjet női és férfi­ kerékpár érkezik az országba. Tárgyalnak még 2­ 3000 Riga moped behozataláról is. ­ Jövőre június 21—25-e között ren­dezik Brnóban az „Embax Brno ’71” nemzetközi csomagolástechnikai kiál­lítást mintegy 24 ezer négyzetméternyi területen, amely felöleli a csomagolás­­technika összes részletkérdéseit. Be­mutatják a csomagolóanyagokat gyár­tó és vizsgáló-, töltő- és csomagoló­gépeket, mérlegeket, nyomdagépeket, élelmiszeripari csomagológépeket, cso­magolóanyagokat és -eszközöket, se­gédanyagokat, tartósító anyagokat, lik­vidáló gépeket stb.­­ A baranyai termelőszövetkezetek közös kereskedelmi vállalkozása szer­ződést kötött a jugoszláv muraszom­bati kombináttal. Ennek értelmében 400 tonna tyúkot és 300 tonna kölest szállítunk a jugoszláv vállalatnak és cserébe sört kapunk. •• © A svéd FURNIMEX HUSSNA AB. cég és a Pécsi Faipari Ktsz közötti megállapodás értelmében 1970-ben szekrényfal-garnitúrákat szállít a ma­gyar szövetkezet Svédországba.­­ A mosonmagyaróvári Mezőgazda­­sági Gépgyár 18 automatizált tojóházi berendezést szállított a VDK-ba. A magyar vállalat szakemberei rövidesen útnak indulnak, hogy üzembe helyez­zék a gépeket.­­ A magyar hűtőipar több ezer dollár értékű liofilizáló berendezést vásárolt az NSZK-beli Wulff cégtől. Az új gép­sort a győri hűtőházban szerelik fel, előreláthatólag még ebben az évben. A magyar vállalat a berendezés értékét termékekkel egyenlíti ki, liofilizált málnát és epret szállít NSZK-beli part­nerének. A Corning cég Magyarországon A Nyugattal való kereskedelmi és üzleti kapcsolatok megerősítésére Ma­gyarország önálló külkereskedelmi jo­gokat ad bizonyos gyártóvállalatoknak és bátorítja a Nyugattal kötött licenc- és műszaki segítségnyújtási egyezmé­nyeket. Ilyen módon került sor az ame­rikai Corning Glass Co. és a budapesti Egyesült Izzó tárgyalásaira is. A két fél elvben megegyezett abban, hogy kö­zös üzemet létesítenek Magyarországon s ahhoz a Corning cég nyújtja a mű­szaki segítséget és a berendezéseket. Az itt előállított termékeket — főleg izzólámpákat — a bel- és külföldi pia­cokon értékesítik. A terv költségeit nem hozták nyilvánosságra. (Business International) Az Aero­szán bemutatója Az Aviaexport szovjet össz-szövetségi egyesülés és a Szovjetunió magyar­­országi kereskedelmi képviselete, a NIKEX külkereskedelmi vállalattal együttműködve, kedden a magyar szak­értőknek és a sajtó képviselőinek be­mutatta a Tupoljev repülőgéptervező iroda egyik érdekes konstrukcióját, az Aero­szánt, amely úgynevezett amfibia, kétéltű jármű. A Szovjetunió magyar­­országi kereskedelmi képviseletén tar­tott tájékoztató és filmbemutató után a MAHART dunaharaszti javítóműhe­lyének környékén, a Duna egyik sza­kaszán tett próbautat a hajótestű, lég­csavar-meghajtású szánkó. A jégmezőn, havas vidékeken, zajló jégen és egész sekély vizeken is közlekedő kétéltű jármű jól alkalmazható hírközlésnél, teher- és utasszállításnál, valamint mentési munkáknál. A gép másfél ton­na hasznos teher szállítására alkalmas és 50—70 kilométeres óránkénti sebes­ségre képes. A különleges jármű iránt a mentőszolgálat és a vízügyi hivatal szakemberei érdeklődnek. Elektronikus adatfeldolgozás A CHEMOLIMPEX-nél 1968 óta fog­lalkoznak üzemszerűen az export ada­tainak rendszeres, széles körű feldolgo­zásával. Ez a tevékenység biztosítja a számviteli analitikus és szintetikus nyil­vántartásokat, a megbízókkal való elszámolást, az üzleti döntés­ekhez szükséges tényadatokon alapuló infor­mációikat, és az egyes üzletek értéke­lését is. 1970. január 1-től az import megfelelő adatait is üzemszerűen dol­gozzák fel a vállalatnál. Az adatfel­dolgozási rendszer a viszonylati elv alapján áll, s legfőbb erőssége, hogy a számviteli és pénzügyi alapadatok egyszeri ,­rögzítésével széles körű infor­mációt nyújt a vállalati szakemberek számára, s a korábbam középgépeken és manuálisan vezetett számviteli nyil­vántartásokat is szolgáltatja. A rend­szer az eddigi tapasztalatok alapján teljesen megbízható, egységes adatokat szolgáltat. Önmagában az a tény, hogy az adatok rögzítése számviteli és pénz­ügyi viszonylatokon alapul, a rendszer sokoldalú ellenőrzését is lehetővé teszi a Magyar Nemzeti Bank, a külföldi szállítók és a belföldi megbízó partner­­vállalat számára is. A CHEMOLIMPEX a hazai külkeres­kedelmi vállalatok között elsőként ve­zette be, s fejlesztette üzemszerűen az elektronikus adatfeldolgozást. Az általa kialakított modellek alkalmasak arra, hogy más külkereskedelmi vállalatok­nak a bevezetéssel kapcsolatos nehéz­ségeit csökkentse,, s hogy végül is egy­séges külkereskedelmi információs rendszer alakuljon ki. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik­ hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. evrv. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2577/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25608

Next