Világgazdaság, 1970. április (2. évfolyam, 62/307-82/327. szám)
1970-04-01 / 62. (307.) szám
Transfikrer Allgemeine Az EGK ipari lemaradása Amerikához képest A Közös Piac történetében első ízben készített az Európai Bizottság 300 oldalnál terjedelmesebb jelentést a következő évek iparpolitikai irányelveiről. A jelentés rámutat ugyan, hogy az EGK iparának helyzete javult, de még igen messze van az amerikaitól. Abszolút számokban kifejezve a lemaradás nem csökkent, sőt nagyobb lett. A jelentés nem részletezi az egyes iparágakban kívánatos intézkedéseket, hanem globális iparpolitikai stratégiát vázol fel. Célja az egyre élesedő versenyben álló közös piaci ipar teljesítőképességének növelése, a kooperáció megkönnyítése, a vállalatok finanszírozási feltételeinek javítása, az üzemek alkalmazkodóképességének fokozása és a Közös Piac megvalósítása az ún. „fejlett technológia” (reaktor és repülés) területén is. E téren ugyanis még nem létezik gazdasági közösség, mert a tagországok beszerzési politikája diszkriminációs és szerződésellenes gyakorlatot követ. Az állami megrendelések tekintetében az egyes országok piacai szinte hermetikusak zártak. Az egy ipari dolgozóra jutó értéktermelés a Közös Piac országaiban 1968-ban csupán 61 százaléka volt az amerikainak. Ugyanakkor az amerikaihoz viszonyított teljesítőképesség Japánban 54 százalék, Angliában pedig 38 százalék volt. A jelentés szerint az USA gazdasági szerkezetének ereje annak tulajdonítható, hogy ott a kereső tevékenységet folytató lakosság 34 százaléka dolgozik az iparban és a társadalmi termék 40 százalékát állítja elő, míg a Közös Piac országaiban a dolgozók 44 százalékának ipari tevékenységére van szükség a társadalmi termék 44 százalékának megtermeléséhez. A mezőgazdaságban még szembeszökőbb a különbség: az EGK-ban a dolgozók 16 százaléka csak 8 százalékkal járul hozzá a társadalmi termékhez, míg Amerikában a dolgozók 5 százaléka 3 százalékot teljesít. A különbözetet, Amerikában 61 százalékot, a szolgáltatások teszik ki, melyekre a Közös Piacon 48 százalék jut. A bizottság szükségesnek tartja az egész közösség számára konszern-jog megalkotását, ami eddig csak Nyugat- Németországban valósult meg. Az adójog terén legalább a legnagyobb akadályokat kellene eltakarítani a nemzetközi fúziók útjából. Rendkívüli gátlást jelent az egyes országok tőkepiacainak elszigeteltsége. A koncentrációt rendszerint akkor fenyegeti a legnagyobb veszély, ha egy országra korlátozódik. A bizottság továbbá meg akarja vizsgálni, hogy az Európai Beruházási Bank milyen könnyítéseket tud a vállalatösszevonásoknak nyújtani. A jelentés végül arra szeretné a közösség iparát rábírni, hogy saját eszközeiből hívjon életre egy európai alapot a vállalatvezetés és képzés fejlesztésének céljára. (1970. március 21.) 5hmr íüirdifr Jetimig A francia Országos Kutatásokat Felhasználó Hivatal (ANVAR) tevékenységéről legutóbb közzétett jelentés tájékoztatást nyújt az intézmény szerepéről és feladatairól. Az ANVAR az 1968. évben létesült, s hatáskörébe utalták az Országos Tudományos Kutatási Központ (CNRS) találmányi osztályának teendőit. A CNRS alapkutatással és alkalmazott kutatással egyaránt foglalkozik. Az AMVAR autonóm állami intézmény, amelyet „vezérkar” formájában szerveztek meg. Csupán ötven munkatársa van. Alapításánál az a megfontolás érvényesült, hogy a francia gazdaság szerkezeti felépítésénél és számos vállalat magatartásánál fogva a találmányok megvalósítása túlságosan lassú ütemben történik. Ezért az AMVAR-t bízták meg azzal a feladattal, hogy a találmányok terjesztéséről és az iparban való felhasználásáról gondoskodjon. E célból az AMVAR a francia gazdaságot folyamatosan tájékoztatja az új találmányokról és tanulmányozza azok ipari felhasználásának lehetőségeit. Mindenekelőtt az állami intézményeknél — elsősorban a CNRS-nél — kidolgozott találmányokkal kell foglalkoznia, emellett azonban a magánvállalatoknak, valamint az egyes feltalálóknak is rendelkezésére áll. Tevékenységének jelentékeny részét a magánszektorban kidolgozott találmányokkal való foglal t találmányok hasznosítása Franciaországban korán veszi igénybe. Az intézmény tevékenysége az új találmányokra vonatkozó szabadalmi bejelentések megtételétől a találmányokat felhasználó vállalatokkal való megállapodások megkötéséig a feladatok egész sorát öleli fel. Az AMVAR a CNRS találmányi osztályától nyolcszáz találmányi ügyet vett át. Ezeknek mintegy egyharmadát már hasznosították, vállalatoknak licenceket adtak el. Ezenkívül külföldön bejelentettek 1200 szabadalmat. 1969 január elseje óta az intézmény további hétszáz találmányi ügyet vizsgált meg. Franciaországban 123, külföldön pedig 114 új szabadalmat jelentett be. A találmányok ipari hasznosítására az ANVAR közel ötven szerződést kötött. További hatvan megállapodást a feltalálókkal, vállalkozókkal és kutató intézetekkel való együttműködés tárgyában létesített. Az ANVAR-t az állam finanszírozza, emellett azonban az intézmény igyekszik saját jövedelmi forrásokat is szerezni. E célból az általa közvetített licenc-megállapodások hozamából meghatározott részesedést köt ki magának. Tevékenységét azonban nem tisztán jövedelmezőségi szempontok irányítják, hanem figyelemmel kell lennie az állami érdekekre, valamint a tudományos szempontokra is. A tervek szerint az intézmény az 1970. évben kiadásainak 70 százalékát már saját bevételeiből képes fedezni. (1970. március 21.) ® NACHRICHTEN FÜRAUSSENHANDEL A közelmúltban gyűjtött adatok szerint az amerikai vállalatok idén is a beruházások tekintélyes emelését tervezik. A kereskedelmi minisztérium és a tőzsde vezetőségének rendelkezésére álló adatok szerint 1970-ben a beruházások összege 10,6 százalékkal 83,58 milliárd dollárra növekszik (az 1969. évi tényszám 75,56 milliárd dollár). Ezen belül a gyártóiparnál a növekedés 9,9 százalék (1969-ben 11,7) és a többi iparágaknál 11,1 (11,4) százalék. Ugyanazon hivatalos becslés szerint a tartós cikkek forgalma 7 százalékkal, a nem tartós cikkeké 6 százalékkal és a szolgáltatásoké 8 százalékkal növekszik. A beruházások 1970-ben várt növekedési üteme valamelyest elmarad ugyan a tavalyi 11,5 százaléktól, mindamellett derűlátó vállalkozási kedvről tanúskodik. Kormánykörökben némileg kételkednek e beruházási tervek megvalósíthatóságában és úgy vélik, hogy a növekedés mértéke közelebb lesz az elnök gazdasági tanácsadó testülete által megjelölt 8 százalékhoz. Mindamellett megkönnyebbülést okoz az a feltételezés, hogy a tartós beruházási kedv útját állja annak, hogy a gazdaság valóságos recesszió felé csússzék. A hivatalos becsléshez hasonló várakozással tekintenek másutt is az idei fejlődéselé. A legnagyobb amerikai beruházási vállalat, a Merill Lynch, Pierce, Fenner and Smith Inc. leányvállalatának, a Lionel D. Edie and Co. beruházási tanácsadó irodának a felmérése szerint 1970-ben az USA-ban a beruházások kereken 10 százalékkal 83 milliárd dollárra emelkednek. Ugyanez az iroda 1969 szeptemberében a várható növekedést még csak 7 százalékra becsülte. A mostani adatfelvétel szerint arra lehet számítani, hogy a tartós cikkeket gyártó vállalatok 10 százalékkal növelik Változatlan beruházási kedv az USA-ban beruházásaikat, a nem tartós cikkeket előállító üzemek 8 százalékkal és a nem feldolgozó jellegű iparágak 11 százalékkal. Egyes iparágaknál kiugró növekedés várható, így például a vegyiparnál 15—20 százalékra, a gépiparnál pedig 25—30 százalékra. Viszont a beruházások csökkenése valószínű az autóiparban.., míg az acélipar előreláthatólag tartja a tavalyi szintet. A hasonló adatkutatást végző Rinfret Boston Associates cég felmérése szerint idért a beruházási összeg mintegy 12,5 százalékkal 85,4 milliárd dollárra nő. A National Conference Board (NICB) kimutatása szerint a múlt év utolsó negyedében az amerikai ipar beruházásai valamelyest visszaestek. Mintegy ezer vezető amerikai nagyvállalat 5 százalékkal kevesebbet ruházott be, mint az előző negyedévben, de mégis 13 százalékkal többet, mint az előző év megfelelő időszakában. A nyersolajipar beruházásainak erős növekedése nélkül a visszaesés elérte volna a 15 százalékot. A 17 legfontosabb iparág közül csak 4 emelte jelentősen beruházási kiadásait, kettő csak kismértékben és 11-nél visszaesés történt. Éppen ebből a megtorpanásból következtet az MNCB arra, hogy 1970 első felében fellendülés várható. Martin R. Gainsbrugh, az MNCB vezető közgazdásza ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy azoknak a vállalatoknak a fele, amelynek adatait feldolgozták, 1970-ben hasonló vagy még nagyobb összegeket fordít beruházásra, mint 1969-ben. Nagyobb beruházásra a 100 millió dollár vagy ennél nagyobb aktívummal záró vállalatok hajlanak. Másfelől fékező tényezőnek tekinthető a hitelpiac szűkössége, építkezések és szállítások elhúzódása és a nyereségcsökkenés. A monetáris helyzet javulása jelentős mértékben hozzájárulhatna a beruházási tevékenység megélénküléséhez. (1970. március 20.) Kukoricaexportunk távlatai Az 1969-es esztendő több szempontból is fordulópont volt a magyar kukoricatermesztésben : rekordhozamok születtek, s soha ennyi termény nem került a raktárakba, továbbá — logikus következményként — megszüntettük a takarmányimportot, sőt kukoricaexportáló ország lettünk. Diadalmaskodtak a hibridek! A nemesítés e csodái érdekében a legtöbbet az MTA Martonvásári Kutató Intézetében tették, ahol körülbelül hárommillió forint szubvenció jut évente a kukoricára az agrotechnikai kutatásokkal együtt. Több száz törzszsel, több ezer hibridkeresztezéssel foglalkoznak itt a kutatók, hogy kiválaszthassák a legmegfelelőbbeket. A témával egyébként keszthelyi és szegedi kutatók is eredményesen foglalkoztak, az elterjesztésben és ellenőrzésben pedig nagy szerep jut az Országos Fajtaminőségvizsgáló Intézetnek. Két—három évig 30 élettani tulajdonságát figyelik a hibridnek, utána javasolnak egyet—kettőt köztermesztésre, alapos tehát a szelekció. 1967-ig az úgynevezett kétszeres, azóta az egyszeres keresztezésűek a favoritok; ez utóbbiak 10—15 százalékkal nagyobb termést adnak, mint az előbbiek. Tavaly már 420 ezer holdat foglaltak el — 1968-ban csupán 140 ezer holdat —, közülük 130 ezer holdon jugoszláv hibridet termesztettek meg. Hazánkban öt év alatt felváltották a hibridek a régi fajtákat. A martonvásári hibrideket 1967-ben mindössze ötezer holdon termesztették — most, 1970-ben Martonvásár már majdnem 700 000 holdnyi vetésterületet láthat el vetőmaggal új típusú kétvonalas és mintegy 300 000 holdat háromvonalas hibriddel. Néhány esztendeje 2—3 hazai nemesítésű kukoricahibrid állt rendelkezésre; a mostani tavaszon több mint húsz, államilag elismert, köztermesztésre engedélyezett vetőmag között válogathat a termelő. Felveszik a versenyt a világ legjobbjaival, az amerikai, jugoszláv, francia hibridekkel, sőt termésbiztonság és a betegségnek való ellenállás dolgában fölöttük is állanak. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezetésével öthetes tanulmányúton járt egy delegáció tavaly az USA-ban. Azt tapasztalták, hogy az úgynevezett kukoricaövezetben a vetésterület háromnegyed részét foglalják el kétvonalas hibridek. Nos, az idén a nagyüzemek közös kukoricásainak hozzávetőleg felére van már vetőmag e típusból. Egy kuriozitás e témához: kísérleti célokra, felhasználásra importálunk a többi között — jugoszláv, román, olasz, francia típusokon kívüli amerikai hibrideket is, ilyen módon tehát ma is van összeköttetésünk a kukorica őshazájával, Amerikával. A világpiacon jobb áron kel el a kukorica, mint a kenyérgabona, igaz, hogy a kukoricaforgalom sokkal kisebb, hiszen a termelő államok állatállománya föléli javarészt. Az USA- ban például százmillió tonnát termesztenek évente, magasan a legtöbbet, ám csupán 11—12 millió tonnát — így is a legtöbbet — exportálnak az amerikaiak. A legnagyobb importőr Anglia, évi 3—4 millió tonnával. Mi tehát úgyszólván teljes termésünket elszállíthatnánk ide, hiszen Magyarországon a következőképpen alakult az utóbbi évek produktuma: A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőinek véleménye szerint a kukoricatermesztés fejlesztésében kihasználatlanok még lehetőségeink. Ezt bizonyítja, hogy a legjobb állami gazdaságok és termelőszövetkezetek 55—60 mázsa, sőt ezt meghaladó átlagot értek el hektáronként. A hibridek alkalmazásán kívül fontos az úgynevezett optimális növényszám kialakítása, az ésszerű, nagy adagú műtrágyázás, az öntözés kiterjesztése, a vegyszeres termeléssel kombinált komplex gépesítés, beleértve a termény megszárítását is. Mindent összevetve, aligha túlzás a következő évektől azt várni, hogy elérjük az ötvenmázsás, hektáronkénti termésátlagot, vagyis hozzávetőleg azt a színvonalat, amit Franciaország már az elmúlt évben elért. Franciaoroszág Európa legnagyobb kukoricatermesztő állama. Miként a Figaro Agricole elemzéséből kiderül, az elmúlt évben 51 millió mázsára rúgott a termés, s 22 millió mázsát exportálnak. Ebből 12 millió mázsa jut az Európai Közös Piac államaiba, amelyeknek — mint a lap írja — 85 millió mázsa a kukoricahiánya. „A francia termelők további 150 millió mázsa szemes kukoricát is könnyen értékesíthetnének; ez annyit jelent, hogy 50 mázsa termésátlaggal számolva, a kukoricatermelést még hárommillió hektár vetésterülettel lehet növelni” — jut e végkövetkeztetésre a francia lap. Ne boncoljuk, mennyire merész ez a következtetés, bennünket most az érdekel, hogyan tudnánk bekapcsolódni az exportba. A kukoricaexport ugyanis gazdaságosabb a búzáénál. Amíg a búzáért nagy átlagban 46 dollárt kapunk tonnánként, addig a kukorica vételára 55 dollár. Ha tehát a termelés mai színvonala megmarad — vagy méginkább, ha emelkedik, a Külkereskedelmi Minisztérium szakembereink véleménye szerint kívánatos a magyar kukoricaexport. (Természetesen csakis akkor, ha az állatállomány szükségletét kielégítették, s megfelelő tartalékot halmoztak fel.) Hová és mennyi kukoricát szállítunk exportunk első esztendejében? Mindjárt az induláskor jelentős tételt, 150 ezer tonnát, mégpedig elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságba. Svájc is komoly vevő, a tengelyfuvar miatt azonban itt kedvezőtlenebb az árfekvés. Éppen a dunai megközelítés következtében vagyunk Nyugat-Európa számára sokkalta pozicionáltabb helyzetben, mint az USA, Argentína, hiszen a fuvardíjak rendkívüli módon felszöktek a tengeren. Érdeklődik kukoricánk iránt Olaszország is. A szocialista államok között azonban vannak hagyományos exportőrök is, mindenekelőtt Románia, Jugoszlávia. Románia például 1969-ben nem kevesebb mint 800 ezer tonnányit exportált kukoricából, s bár ez a rekord azóta visszaesett, a mostani gazdasági évben is 250 ezer tonnát értékesít külföldön. Megvan tehát a konkurrenciánk, mégpedig éppen a környező államokkal. Ebben a konkurenciában elsősorban a jobb minőséggel állhatunk helyt; a kukorica esetében nem hivatkozhatunk múltra, nagy hagyományra, miként a búzánál! A jövő dolga megtalálni helyünket az európai forgalomban, s az lenne reális, ha hozzávetőleg felefele arányban exportálnánk búzát és kukoricát. Az idei 600 ezer tonnás búzaexport — miként a közelmúltban e hasábokon leírtuk — irreálisan nagy, 150—200 ezer tonna lehet legfeljebb a jövőben piacképes. Ha ilyen mennyiséget tudunk stabilizálni kukoricából is, az már sikerként könyvelhető el. Mindez persze nem történhet a várhatóan most már fejlődő magyar állatállomány rovására. Keresztényi Nándor Vetésterület 1966 1967 1968 1969 ezer hektárban 1 237 1 237 1,258 1 ,247 Termésátlag/ha összes termés 31,6 28,5 29,9 37,9 ezer tonnában 3 907 3 522 3 764 4 732 A moszkvai kiállítás üzleti eredményei A Csepel Vas- és Fémművek értékesítési főosztályán a közelmúltban befejeződött moszkvai kiállításokon folytatott megbeszélésekről, üzletkötésekről tájékoztatták munkatársunkat. A Híradástechnikai Gépgyár képviselői garázsipari szakemberekkel tárgyaltak az 1971—1975-i szállításokról. Az A VB 1 típusú vákuumimpregnálóból 10-et igényel a szovjet partner. Az A VB 31 típusból most mérik fel a szükségleteket, s a végeredményt a BNV-n közlik a magyar vállalattal. Megállapodtak abban is, hogy a harmadik A VB 1 gépsort a magyar szakemberek még ebben az évben üzembe helyezik. A Híradástechnikai Gépgyár 1970 végén szállítja a megkötött pótszerződés értelmében az újabb 15 sortekercselőgépet is. Nagy kereslet mutatkozik a szovjet piacon a magyar autómosó- és szárítóberendezések iránt is. A következő ötéves tervidőszakban előreláthatóan évente 100 darabot rendelnek e termékből. Mintaszállítást kértek különböző vállalatok a BA 40 típusú kerékkiegyensúlyozó berendezésből. Amenynyiben a termékek megfelelnek a műszaki és közgazdasági partnereknek, évente legalább 150-et rendelnek tőlünk. A szovjet partnerek ajánlatot kértek 20—20 szervizállomás szállítására is. A Pannónia 70 000 rubelért szállít a kiállításon aláírt szerződés szerint textilipari gépeket és alkatrészeket a Szovjetunióba. A magyar vállalat vasalósorokra tett ajánlatát elfogadták és most 300 ilyen berendezés szállításáról kezdődnek tárgyalások. A kiállításon importmegállapodásra is sor került: 1970-ben 12 000 szovjet női és férfi kerékpár érkezik az országba. Tárgyalnak még 2 3000 Riga moped behozataláról is. Jövőre június 21—25-e között rendezik Brnóban az „Embax Brno ’71” nemzetközi csomagolástechnikai kiállítást mintegy 24 ezer négyzetméternyi területen, amely felöleli a csomagolástechnika összes részletkérdéseit. Bemutatják a csomagolóanyagokat gyártó és vizsgáló-, töltő- és csomagológépeket, mérlegeket, nyomdagépeket, élelmiszeripari csomagológépeket, csomagolóanyagokat és -eszközöket, segédanyagokat, tartósító anyagokat, likvidáló gépeket stb. A baranyai termelőszövetkezetek közös kereskedelmi vállalkozása szerződést kötött a jugoszláv muraszombati kombináttal. Ennek értelmében 400 tonna tyúkot és 300 tonna kölest szállítunk a jugoszláv vállalatnak és cserébe sört kapunk. •• © A svéd FURNIMEX HUSSNA AB. cég és a Pécsi Faipari Ktsz közötti megállapodás értelmében 1970-ben szekrényfal-garnitúrákat szállít a magyar szövetkezet Svédországba. A mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár 18 automatizált tojóházi berendezést szállított a VDK-ba. A magyar vállalat szakemberei rövidesen útnak indulnak, hogy üzembe helyezzék a gépeket. A magyar hűtőipar több ezer dollár értékű liofilizáló berendezést vásárolt az NSZK-beli Wulff cégtől. Az új gépsort a győri hűtőházban szerelik fel, előreláthatólag még ebben az évben. A magyar vállalat a berendezés értékét termékekkel egyenlíti ki, liofilizált málnát és epret szállít NSZK-beli partnerének. A Corning cég Magyarországon A Nyugattal való kereskedelmi és üzleti kapcsolatok megerősítésére Magyarország önálló külkereskedelmi jogokat ad bizonyos gyártóvállalatoknak és bátorítja a Nyugattal kötött licenc- és műszaki segítségnyújtási egyezményeket. Ilyen módon került sor az amerikai Corning Glass Co. és a budapesti Egyesült Izzó tárgyalásaira is. A két fél elvben megegyezett abban, hogy közös üzemet létesítenek Magyarországon s ahhoz a Corning cég nyújtja a műszaki segítséget és a berendezéseket. Az itt előállított termékeket — főleg izzólámpákat — a bel- és külföldi piacokon értékesítik. A terv költségeit nem hozták nyilvánosságra. (Business International) Az Aeroszán bemutatója Az Aviaexport szovjet össz-szövetségi egyesülés és a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselete, a NIKEX külkereskedelmi vállalattal együttműködve, kedden a magyar szakértőknek és a sajtó képviselőinek bemutatta a Tupoljev repülőgéptervező iroda egyik érdekes konstrukcióját, az Aeroszánt, amely úgynevezett amfibia, kétéltű jármű. A Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviseletén tartott tájékoztató és filmbemutató után a MAHART dunaharaszti javítóműhelyének környékén, a Duna egyik szakaszán tett próbautat a hajótestű, légcsavar-meghajtású szánkó. A jégmezőn, havas vidékeken, zajló jégen és egész sekély vizeken is közlekedő kétéltű jármű jól alkalmazható hírközlésnél, teher- és utasszállításnál, valamint mentési munkáknál. A gép másfél tonna hasznos teher szállítására alkalmas és 50—70 kilométeres óránkénti sebességre képes. A különleges jármű iránt a mentőszolgálat és a vízügyi hivatal szakemberei érdeklődnek. Elektronikus adatfeldolgozás A CHEMOLIMPEX-nél 1968 óta foglalkoznak üzemszerűen az export adatainak rendszeres, széles körű feldolgozásával. Ez a tevékenység biztosítja a számviteli analitikus és szintetikus nyilvántartásokat, a megbízókkal való elszámolást, az üzleti döntésekhez szükséges tényadatokon alapuló információikat, és az egyes üzletek értékelését is. 1970. január 1-től az import megfelelő adatait is üzemszerűen dolgozzák fel a vállalatnál. Az adatfeldolgozási rendszer a viszonylati elv alapján áll, s legfőbb erőssége, hogy a számviteli és pénzügyi alapadatok egyszeri ,rögzítésével széles körű információt nyújt a vállalati szakemberek számára, s a korábbam középgépeken és manuálisan vezetett számviteli nyilvántartásokat is szolgáltatja. A rendszer az eddigi tapasztalatok alapján teljesen megbízható, egységes adatokat szolgáltat. Önmagában az a tény, hogy az adatok rögzítése számviteli és pénzügyi viszonylatokon alapul, a rendszer sokoldalú ellenőrzését is lehetővé teszi a Magyar Nemzeti Bank, a külföldi szállítók és a belföldi megbízó partnervállalat számára is. A CHEMOLIMPEX a hazai külkereskedelmi vállalatok között elsőként vezette be, s fejlesztette üzemszerűen az elektronikus adatfeldolgozást. Az általa kialakított modellek alkalmasak arra, hogy más külkereskedelmi vállalatoknak a bevezetéssel kapcsolatos nehézségeit csökkentse,, s hogy végül is egységes külkereskedelmi információs rendszer alakuljon ki. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. evrv. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2577/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25608