Világgazdaság, 1970. május (2. évfolyam, 83/328-102/347. szám)

1970-05-26 / 98. (343.) szám

2WGI 1970. MÁJUS 26. Az olasz fizetési mérleg Az olasz fizetési mérleg ez év márciu­sában — két év óta először — aktívumot jelzett. Mint az Olasz Bank közléséből kiderül, márciusban 41 milliárd líra volt az aktív egyenleg, míg egy évvel koráb­ban 121,3 milliárd lírás deficitet köny­veltek. A jelentés szerint 1970 első ne­gyedére — a márciusi kedvező ered­mény ellenére — 473,4 milliárd lírás deficitet mutattak ki. Ez körülbelül két­szerese a tavalyi év első három hónap­jában kimutatott 226,9 milliárd lírás hiánynak. A fizetési mérleg helyzetében márciusban bekövetkezett jelentős vál­tozás mindenekelőtt a tőkeforgalom mérlegében mutatkozó 51,3 milliárdos aktívum eredménye. A változás itt is rendkívül nagymértékű volt, tavaly márciusban ugyanis a tőkeforgalom 184,5 milliárd lírás deficittel járt. Az év első negyedében a külkereske­delmi mérleg 342,7 milliárd lírás import túlsúlyt mutatott. Egy évvel ezelőtt az import-többlet csak 36,9 milliárd líra értékű volt. (AP) • Emmel nyugatnémet küldött hétfőn Prágába érkezett és megkezdte kereske­delmi tárgyalásait Csehszlovákia kép­viselőivel. A látogatásról terjesztett híresztelésekkel kapcsolatban nyugat­német tisztviselők hangsúlyozzák: telje­sen szokványos kereskedelmi tárgyalá­sokról van szó, amelyek az augusztus­ban lejáró csehszlovák—nyugatnémet árucsere-forgalmi megállapodás megújí­tására irányulnak.­­ Helsinkiben befejeződtek az Imatra Volina finn vállalat tárgyalásai a Szov­jetunió külkereskedelmi szerveivel. Jú­nius 9-én Moszkvában írják alá a meg­állapodást, amelynek értelmében a Szovjetunió segítségével a dél-finnor­szági Locisában atomerőmű épül. Az erőmű 440 megawatt teljesítménnyel a tervek szerint 1976 júniusában kezdi meg a működést. • Avramov bolgár miniszterelnök­helyettes négynapos látogatásra a svéd fővárosba érkezett. Hivatalos látogatá­sának napirendjén szerepel Bulgária és Svédország gazdasági, ipari és műszaki együttműködési egyezményének alá­írása.­­ Tanzánia kereskedelmi mérlege ta­valy 12 millió dolláros exporttöbbletet mutatott ki, az előző évi 17 millió dol­láros deficittel szemben. Dar es Salaam­­ban különösen annak tulajdonítanak nagy jelentőséget, hogy tavaly 25 száza­lékkal emelkedett a Kelet-afrikai Kö­zösség másik két tagállamába, Kenyába és Ugandába irányuló kivitel. • Az AGIP olasz olajtársaság a dán kormánnyal kötött egyezmény értelmé­ben kőolaj után kutathat a Davis­­szorosban, Grönland partjainál. Ez a terület geológiailag még feltáratlan. A társaság néhány hét múlva kezdi meg a munkát. • A Gulf Oil visszavonta szakembe­reit az Északi-tenger dán partjaitól, ahol kőolaj és földgáz után kutattak. Az eddigi eredmények alapján a te­rület nem tartalmaz jelentős készlete­ket. • Lemondott Bolívia bánya- és kő­olajipari minisztere, a kormány egyik befolyásos baloldali tagja. Lemondá­sára állítólag azért került sor, mert ki­­vonták közvetlen ellenőrzése alól az állami olajtársaságot. A kőolajipari munkások sztrájkkal biztosították, ro­­konszenvükről a távozó minisztert. • A Shell International Marine Ltd., a Royal Dutch Shell-csoport egyik tagja négy 256 500 tonnás nyersolaj­szállító hajót rendelt a dán odensei Steel Shipyard Ltd-től, 1973 és 1975 közötti szállításra. Jelenleg is tíz 200 ezer tonnás hajó készül a Shell meg­rendelésére. A A Világbank 7 500 000 dolláros köl­csönt nyújt Elefántcsontpartnak a kakaótermesztés fellendítéséhez. Az összeg segítségével jobb minőségű ve­tőmagvakat kísérleteznek ki, kölcsönt nyújtanak az ültetvényeseknek műtrá­gya vásárlására, fellendítik a szakem­berképzést és az új ültetvények tele­pítését. A A 39. Nemzetközi Poznani Vásáron (1970. június 14—23.) részt vevő orszá­gok jegyzéke ez ,idő szerint 32 államot foglal magába. A vásárigazgatóság statisztikai adataiból kiderül, hogy a háború után Csehszlovákia, Francia­­ország és Svédország 25-ször, a Szov­jetunió, Bulgária, Hollandia és Olasz­ország 20-szor vett részt a vásáron. A Románia és a Malgas Köztársaság szombaton kereskedelmi egyezményt írt alá a kétoldalú kapcsolatok fejlesz­téséről. Az egyezmény alapján a sziget­­ország kávét, rizst, ásványkincseket, Románia pedig mezőgazdasági gépeket és ipari berendezéseket szállít. Az egyezményt román részről Corneliu Manescu írta alá. A Az amerikai Occidental Petroleum Corp. olajkutatási koncesszióra vonat­kozó szerződéséről tárgyal az Egyesült Arab Köztársasággal, s előreláthatólag néhány héten belül meg is kötik a vég­leges megállapodást. Az olajkutatási terület 10 000 négyzetmérföld kiterje­désű és a Nyugati Sivatagban, a­ líbiai határ közelében fekszik. A W­s JELENTI A Az 1966-ban aláírt szovjet—francia űrkutatási egyezmény alapján 1971-ben szovjet hordozórakéták francia mester­séges holdakat és tudományos kutató­műszereket visznek az űrbe, az idén pedig francia gyártmányú lézerreflek­torok kerülnek szovjet segítséggel a Holdra — jelentette be Blagosravov szovjet akadémikus, a Nemzetközi Űr­kutatási Bizottság leningrádi ülésén. A A Fiat művek idei termelése körül­belül egyhatoddal csökken a vállalat­nál lezajlott 280 sztrájk miatt. A Fiat eredetileg úgy tervezte, hogy 1970-ben 1,8 millió járművet állít elő, de a becslések szerint csupán 1,5 millió jár­mű gyártására kerül sor. A Vinogradov szovjet külügyminiszter­helyettes törökországi tartózkodá­sa során tárgyalásokat folytatott a két országot összekötő műút építéséről. Az új út megkönnyítené a két ország közötti szállításokat. A Aldo Moro olasz külügyminiszter EAR-beli látogatása során kijelentette, kormánya kész arra, hogy csatlakozzék egyiptomi ipari és gazdasági létesítmé­nyek építéséhez. Szóba került többek között az Alexandria—Szuez olajveze­ték építését végző társasághoz történő csatlakozás is. A A Ford Motor Company 4 millió dollárt fektet be egy gőzzel működő korszerű autómotor prototípusának ki­dolgozásába. A kísérleteket a Ford gyárral kötött ötéves szerződés alapján a Thermo Electron Inc. vállalat végzi. A A kölni nemzetközi mezőgazdasági kiállítás vasárnap megnyitotta kapuit. Az egy hétig nyitva tartó vásáron 1270 nyugatnémet és külföldi cég mutatja be termékeit: mezőgazdasági gépeket, gabonatároló- és istállóberendezéseket, valamint új takarmány- és trágyafé­leségeket. A Jemen csatlakozott a Nemzetközi Valuta Alaphoz, amelynek 116. tagál­lama lett. Kvótája 8 millió dollárt tesz ki. Az ország ugyanakkor csatlakozott a Világbankhoz, az IFC-hez és az IDA- hoz is. A Algéria közmunkaügyi minisztere május 24. és 29. között hivatalos láto­gatásra Belgiumba utazik. Tartózko­dása során felkeresi a Belgiumban dolgozó algériai munkásokat és részt vesz a két ország vegyes bizottságá­nak első ülésén. A Khartúmban aláírták a Kínai Nép­­köztársaság és a Szudáni Demokratikus Köztársaság megállapodását, amely az 1970. évi árucsere-forgalmat szabá­lyozza. Javul India kereskedelmi mérlege India külkereskedelmének deficitje kisebb, mint tizennégy év óta valaha. A külkereskedelmi minisztérium adatai szerint —írja a Financial Times tudó­sítója Új-Delhiből —, az import és az export közötti különbség 1969—70-ben 1 milliárd 570 millió rúpiára szűkült az előző évi 5 milliárd 520 millióról. Ez nem annyira az exportnak köszön­hető, amely csak kisebb mértékben nőtt, hanem az import igen jelentős csökkenésének, különösen az élelem­gabonában. Az 1969—70. évi kivitel összértéke 14 milliárd 100 millió rúpia volt, a be­hozatal 15 milliárd 670 millió. A kormánynak nagy gondot okoz, hogy az export növekedése csak 3,8 szá­zalék volt, alig fele annak, amit az öt­éves tervben előirányoztak. A­ kedve­zőtlen helyzet fő oka a tea és a juta­gyártmányok világpiaci árának esése. A nem hagyományos kiviteli cikkek — műszaki áruk és vasérc — exportja ebben az évben haladta meg először az 1 milliárd rúpiát. A Szovjetunió gépkocsiipari terveiről Taraszov, a Szovjetunió Japánban tartózkodó gépkocsiipari minisztere Tokióban nyilatkozott a szovjet gép­kocsiipar terveiről. Elmondta, hogy az­ 1971-ben induló új ötéves tervben az évi gépkocsitermelést 2 millió egy­ségre akarják emelni. Ebből 1,3 millió lenne a személyautó. A folyó évre előirányzott termelés 900 000 egység, ebből 330 000 a személykocsi. A miniszter sajtóértekezletén meg­említette, hogy a Szovjetunió külföld­ről szándékszik beszerezni gépeket és berendezéseket a tervezett új hatalmas teherautógyár számára. A szóba jövő exportáló országok között Japánt, az Egyesült Államokat, Nyugat-Németor­­szágot, Olaszországot, Svédországot és Svájcot sorolta fel. (AP) Meghiúsult fúzió Ausztria vegyiparában Az ÖMV osztrák állami olajvállalat és az Österreichische Stickstoffwerke, amely ugyancsak állami kézben van, tavaly karácsony előtt fúziós határoza­tot hozott. Az osztrák kormány leg­újabb állásfoglalása azonban ezt a fú­ziót meghiúsította. A kormány határozata osztrák ipari körökben igen kedvezőtlen hatást kel­tett. Azt állítják, hogy a kormány ed­digi gazdaságpolitikai megnyilatkozá­sai ennek a döntésnek a szellemével homlokegyenest ellenkeznek. Az Oszt­rák Iparszövetség ebben a kérdésben nyilvánosan állást foglalt. Rámutatott, a fúziós határozat semmiféle formai hiányosságot nem tartalmaz és a jövőre nézve rendkívül aggasztó, hogy jog­szerű döntéseket egyszerűen megváltoz­tatnak olyan erők, amelyek tartományi politikai meggondolások alapján járnak el. A döntés iparpolitikai szempontból sem helyes. A világgazdaság fejlődése mindenütt szükségszerűen a nemzetközi integráció irányába mutat és ettől Ausztriában sem szabad eltérni. Különösképpen a vegy- és ásvány-, olajiparban károsak a fejlődést fékező ilyen döntések, mert ezekben az ipar­ágakban az óriási beruházási és kuta­tási költségek parancsolólag koncentrá­ciós irányzatot követelnek meg — han­goztatja az Osztrák Iparszövetség nyi­latkozata. (APA) Fiat teherautók Zambiának A Financial Times cikkszolgá­lata nyomán­ Zambia már öt év óta igyekszik füg­getleníteni áruszállítását az eddig e té­ren uralkodó Dél-Afrikától. Ennek elő­segítésére most körülbelül 300 ezer font sterling értékben 120 harminctonnás teherszállító autót rendelt az olasz Fiat művektől és ezeket egy év alatt fokoza­tosan állítja üzembe a Zambia—Tanzá­nia útvonalon. A Zambia és Tanzánia közötti közúti­­áruszállítást a Zamtan Road Services nevű, állami irányítás alatt levő vállalat látta el, amely részben olasz tulajdon­ban van. Az új járműveket főleg az el­múlt négy év alatt elhasználódott jár­művek pótlására használják fel a tan­zániai Dar es Salaam kikötő és Zambia egyes városai közötti 1600 kilométeres útvonalon. Zambia importőrei már panaszkod­tak, hogy az említett vállalat nem tud megbirkózni a Dar es Salaamban fel­halmozódott árutömegekkel. Eddig havi 15—25 ezer tonna fűtőanyag, réz-és ve­gyes rakományt szállítottak a fenti út­vonalon. A Time amerikai folyóirat közvéle­ménykutatást tartott. Ennek során 537 vállalati vezetőnek tett fel kér­déseket a Nixon-kormány eddig elért gazdasági eredményeiről, valamint ál­talában az USA helyzetére vonatkozó­lag. A megkérdezettek kétharmada re­publikánus volt és az elnökválasztás­kor 84 százalékban Nixonra adták le szavazatukat. Az említett vállalati vezetők leg­súlyosabb gondja az infláció. Helyeslik az elnök külpolitikáját, viszont aggo­dalmak nyilvánulnak meg a háború­nak Kambodzsára és Laoszra való kiterjesztése, valamint a diákság tilta­kozásával szemben tanúsított maga­tartása miatt. Ezeknek a vélemények­nek nyomán Nixonnak az 1972. évi elnökválasztáson az üzleti világ tá­mogatásának lanyhulásával kell szá­molnia. Bár a gazdasági vezetők 59 száza­léka helyesli Nixon elnök gazdaság­­politikai vonalát, mégis e téren hang­zik el a legtöbb kritika. Így a meg­kérdezettek 78 százaléka szerint Nixon politikája hozzájárult az értéktőzsde áreséséhez és csupán 40 százalék van megelégedve az elnök inflációellenes rendszabályaival. A vállalati vezetők 55 százaléka szerint a gazdasági recesszió már be is következett, 9 százaléka szerint pe­dig még csak kitörőben van. A meg­kérdezettek több mint 80 százaléka szerint 1970-ben az infláció folytatód­ni, a munkanélküliség pedig növe­kedni fog. A gazdasági vezetők több mint 80 százaléka szerint legalább egy évig tart, amíg az inflációt meg lehet fékezni, 20 százalékának pedig az a véleménye, hogy ez sohasem fog sike­rülni. Hogy ebben a helyzetben milyen gyakorlati intézkedéseket kell tenni, abban a megkérdezettek ugyanolyan bizonytalanok, mint maga Nixon el­nök. Hetvenöt százalékuk ellenzi az ár- és bérellenőrzést, mint az infláció leküzdésének eszközét. Ezzel szemben 89 százalék szükségesnek tartja az állami kiadások csökkentését, 59 szá­zaléka pedig kívánatosnak látja, hogy az elnök fokozottan érvényesítse sze­mélyes befolyását az ár- és béremel­kedések mérséklése érdekében. Ennek ellenére a gazdasági vezetők 72 százaléka meg van elégedve Nixon­nak a Fehér Házban kifejtett műkö­désével, 60 százalékuk pedig helyesli a kormány tagjainak és az államigaz­gatás vezetőinek személy szerinti ki­választását. A megkérdezettek általá­ban hajlanak arra, hogy az ország gazdasági bajaiért a Johnson-kor­­mányzatot tegyék felelőssé. (1970. május 18.) A VILÁGSAJTÓBÓL TIME THE WEEKLY NEWS MAGAZINE Közvélemény kutatás a Nixon-kormány gazdálkodásáról Die Presse Az ismert osztrák napilap több ve­zető gazdasági szakembernek ugyanazt a három kérdést tette fel. A beérkezett válaszok közül közöljük dr. Franz Nemschak, az Osztrák Gazdaságkutató Intézet igazgatójának nyilatkozatát. 1. kérdés: Milyen áralakulásra szá­míthatunk 1970-ben? Válasz: A kon­junktúra jelenlegi fázisában világszerte gyorsabb áremelkedés tapasztalható. Ausztriában az év első négy hónapjá­ban a fogyasztói árak 4 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel koráb­biaknál. Az OECD legutóbbi adatai szerint Ausztriában — akárcsak az NSZK-ban és Svájcban — a drágulás mértéke kisebb, mint a többi OECD- ország zömében. A következő hónapok­ban valószínűleg Ausztriában is meg­gyorsul az áremelkedés, amit a nagy­kereskedelmi árindex máris sejtet. A kedvezőtlen időjárás következtében nyáron az idénycikkek valószínűleg drágábbak lesznek és az árindex átme­netileg 5 százaléknál többel is emel­kedhet. Évi átlagban a fogyasztói árin­dex mintegy 4,5 százalékkal, az idény­cikkek nélkül pedig 4,25 százalékkal növekedhet. 2. kérdés: Mikor következhet be for­dulat az osztrák konjunktúrában? Vá­lasz: A konjunktúra visszafejlődése klasszikus értelmezés szerint recesszió vagy depresszió alakjában lépett fel, vagyis a gazdasági tevékenység abszo­lút visszafejlődését jelentette. Ilyesmi a háború vége óta Európában nem for­dult elő. A konjunktúra ingadozásai csupán a növekedési ütem gyorsulásá­ban vagy lassulásában nyilvánulnak meg. A konjunktúra fordulatának fo­galma ezért korántsem olyan drámai, mint régebben. Ha tehát a konjunktúra fordulatán csak a növekedési ütem las­sulását értjük, elmondhatjuk, hogy Ausztria ezen már túljutott. A lassuló, de az átlagosnál még mindig magasabb növekedés továbbá a kapacitás foko­zott kihasználását és a munkaerőhiány merre halad az osztrák gazdaság­ növekedését jelenti. Ha viszont a kon­junktúra fordulatán azt az időpontot értjük, amikor a növekedési ráta a hosszabb irányzat alá süllyed, amivel megkezdődik a kapacitás és a munka­erőpotenciál átlagon aluli kihasználása, akkor ezt a fordulópontot feltehetően ősszel éri el az ország. E két forduló­pont közötti időszak gazdaságpolitikai szempontból igen kritikus, mert ilyen­kor, amikor a lanyhulás már elkezdő­dött, az árak rendszerint erőteljesen emelkednek és a konjunktúra ösztön­zésére szánt intézkedések az áremelke­dést csak fokozzák. Ez a konjunktúra­­politika Achilles-sarka. 3. kérdés: Milyen konjunktúrapoli­tikai intézkedések látszanak a legsür­gősebbeknek? Válasz: A lassú hatású monetáris intézkedések az Osztrák Gaz­daságkutató Intézet elemzése szerint már elkéstek. Mindamellett a gazdaság­­politika ne üljön ölbe tett kézzel, ha­nem törekedjék a kínálat bővítésére és a kereslet korlátozására. A kínálat bő­vítésére legalkalmasabbnak látszik azoknak a vám- és liberalizálási intéz­kedéseknek a meghosszabbítása, ame­lyeket a nyugatnémet márka felértéke­lése után vezettek be, sőt ezeket a jegyzékeket bővíteni is lehetne. A me­zőgazdasági idénytermékek behozatalá­nak rugalmas szabályozása alkalmas volna a belföldi kínálat időjárás okoz­ta elhúzódásának enyhítésére. A keres­let csökkentése érdekében az államnak folytatnia­­kellene a­ beszerzések, átto­­lását az­ év második­ felére vagy még annál is későbbre. Az adómérséklése­ket elő lehet ugyan készíteni, de élet­be léptetni ,csak, a kereslet lecsillapo­dása után,szabad. Végül pedig az állam csak akkor egyezzék bele a bértarifa emelésébe,, ha­ már nem kell a költség­­inflációs következményektől tartani és sem a szakszervezetek, sem a gazdasági politika ne reagáljon azonnal idegesen, ha ősszel az árindex átmenetileg kissé erősebben emelkedik. (1970. május 17.) London aggódik a Wall Street miatt Sokatmondó karikatúra jelent meg a Guardian tegnapi számának címol­dalán. A rajzon Wilson látható egy font alakú gumiállaton ülve, s a Wall Street feliratú vihar mind mélyebbre sodorja a riadt arcú politikust. E gúnyrajz tömören és találóan fe­jezi ki a brit sajtó és közvélemény hangulatát, ami — egy rövid londoni látogatás benyomásait összefoglalva — így is megfogalmazható: az angol bel­ső helyzet a kormány szempontjából nagyon alkalmas volt arra, hogy kiír­ják a választásokat, a kedvező légkört azonban egyre növekvő mértékben za­varja az amerikai bizonytalanság. A kormány és az ellenzék mind job­ban tart attól, hogy az Egyesült Álla­mok gazdasági helyzetének romlása a legkevésbé kívánatos időszakban át­­sugárzik a szigetországra is. Az újsá­gok kiemelt helyen és terjedelemben foglalkoznak az USA bajaival, elemzik az amerikai megrázkódtatások okait és összetevőit. Az Egyesült Államok gazdaságának és részvénypiacának szűnni nem aka­ró gyengülése ma már nagyobb fej­törést okoz Nixonnak, mint Indokína — írja a Daily Telegraph hétfői szá­mában az újság washingtoni tudósítója. „Mélypontra esett a bizalom a kor­mányzat gazdaságpolitikájának szava­hihetősége iránt, de még inkább az iránt, hogy állja a szavát az Indokíná­­ból való kivonulásra tett ígéretekkel kapcsolatban. A bizalmi válság az egyik legfőbb oka a jelenlegi gazdasági hely­zetnek.” Egy másik lap cikkének jellemző címe: „Kísért 1929”. Az értéktőzsde tartós romlása már nagyobb aggodal­makat kelt a politikusok, az ipari ve­zetők és a tőzsdei szakemberek köré­ben, mint 1958-ban az „Eisenhower­­recesszió”. Jelenleg a kormányzattól eltekintve nem sokan hajlanak arra, hogy osszák az elnök optimizmusát. Senki sem tud válaszolni arra, hogy a Wall Street összeomlása a gazdaság, a Nixon-adminisztráció vagy az ameri­kai társadalom jövőjével kapcsolatos bizalmi válság kifejezője-e? A politi­kusokat és a tőzsdei szakértőket — írja a nagyon figyelemreméltó elemzés — egyformán az aggasztja, hogy a je­lenlegi recessziót nem lehet csupán gazdasági fogalmakkal magyarázni. Mind jobban tért hódít az a feltevés, hogy az amerikai nép, a gazdagok és a szegények, illetve a középrétegekhez tartozó emberek többsége —­ most elő­ször — őszintén kételkedik abban, hogy az Egyesült Államok társadalmi és kormányrendszere életképes. A rész­vénypiac az első olyan intézmény, amely a lázat jelzi. A Sunday Times kolumnás cikké­nek ez a címe: „Kicsúszott Nixon ke­zéből a kormány?” A cikk, miként címe is sejteti, az amerikai bizalmi válság okát végső soron az elnök poli­tikájában véli felfedezni, közelebbről abban, hogy Nixon szavaival és tet­teivel mind jobban elmélyíti az ame­rikai társadalmat megosztó szakadé­kokat. Ennek hátterében pedig az van, hogy a Nixon-adminisztráció eleve az­zal az igénnyel lépett fel, hogy a Re­publikánus Pártot többségi párttá te­szi a következő választások időszakára. Ezért azt a benyomást keltette, hogy tüntetően figyelmen kívül hagyja a kisebbségi csoportok érdekeit, hogy összehozza az új koalíciós republikánus pártot, elsősorban a déli fehéreknek való kedvezés révén, és az ellenzéki csoportosulások — a feketék, a szegé­nyek, a diákok, a professzorok, a libe­rálisok, sőt, ami ennél nyomósabb, a fehér angolszász protestánsok (az úgy­nevezett keleti establishment) — mel­lőzésével. Stratégiája, amely arra irá­nyul, hogy a „csendes többséget” har­sánnyá tegye, hogy a jobboldal gyű­löletét a baloldal iránt aktivizálja — cáfolatát jelenti választási jelszavai­nak, sőt a mérsékelteket a radikálisok karjába löki. Ezek a cikkek azért érdemlik meg az idézést, mert felvetítik a gazdasági bonyodalmak, az összefonódó három baljós tünet — az árak emelkedése, a reáljövedelem csökkenése és a hitel nyugtalanító drágulása — hátterét. Ilyenformán nagyon is érthető, hogy Angliában ennyire találgatják, vál­ságba csap-e át az amerikai recesszió, és a hanyatló értékpapírárak, amelyek 1968 decembere óta 33 százalékot vesz­tettek értékükből (ebből 20 százalékot az utóbbi hét hétben), veszélybe so­dorják-e a brit ipart is, megállítják-e az angol gazdaságban mutatkozó ja­vuló tendenciákat. E kérdés nemcsak távlatilag fontos, de — amint utaltunk rá — a legköze­lebbi jövő, a választások szempontjá­ból is. A választási kampány ugyan még nem bontakozott igazán ki, de már minden új esemény így vagy úgy vonatkozásba kerül a szavazással, min­den „egy esernyő alá kerül". Mind­amellett már az is látható, hogy a középpontba az életszínvonal alakulása kerül majd, s a propagandakampány e problémakör összes vonatkozásait fel­öleli, az adóztatást, az inflációt, az árak és bérek kérdéscsoportját, a Kö­zös Piachoz való csatlakozás kihatá­sait. Az átlagangolt a belépés a Közös Piacba is elsősorban az életszínvonal alakulásával összefüggésben érdekli. Miután mindkét párt tudvalevőleg híve a csatlakozásnak, a licitálás akö­rül folyik, ki lenne határozottabb a tárgyalások során, melyik politikus lenne jobb sáfárja az angol érdekek­nek. . . Vajna János VILÁGGAZDASÁG

Next