Világgazdaság, 1970. május (2. évfolyam, 83/328-102/347. szám)
1970-05-26 / 98. (343.) szám
2WGI 1970. MÁJUS 26. Az olasz fizetési mérleg Az olasz fizetési mérleg ez év márciusában — két év óta először — aktívumot jelzett. Mint az Olasz Bank közléséből kiderül, márciusban 41 milliárd líra volt az aktív egyenleg, míg egy évvel korábban 121,3 milliárd lírás deficitet könyveltek. A jelentés szerint 1970 első negyedére — a márciusi kedvező eredmény ellenére — 473,4 milliárd lírás deficitet mutattak ki. Ez körülbelül kétszerese a tavalyi év első három hónapjában kimutatott 226,9 milliárd lírás hiánynak. A fizetési mérleg helyzetében márciusban bekövetkezett jelentős változás mindenekelőtt a tőkeforgalom mérlegében mutatkozó 51,3 milliárdos aktívum eredménye. A változás itt is rendkívül nagymértékű volt, tavaly márciusban ugyanis a tőkeforgalom 184,5 milliárd lírás deficittel járt. Az év első negyedében a külkereskedelmi mérleg 342,7 milliárd lírás import túlsúlyt mutatott. Egy évvel ezelőtt az import-többlet csak 36,9 milliárd líra értékű volt. (AP) • Emmel nyugatnémet küldött hétfőn Prágába érkezett és megkezdte kereskedelmi tárgyalásait Csehszlovákia képviselőivel. A látogatásról terjesztett híresztelésekkel kapcsolatban nyugatnémet tisztviselők hangsúlyozzák: teljesen szokványos kereskedelmi tárgyalásokról van szó, amelyek az augusztusban lejáró csehszlovák—nyugatnémet árucsere-forgalmi megállapodás megújítására irányulnak. Helsinkiben befejeződtek az Imatra Volina finn vállalat tárgyalásai a Szovjetunió külkereskedelmi szerveivel. Június 9-én Moszkvában írják alá a megállapodást, amelynek értelmében a Szovjetunió segítségével a dél-finnországi Locisában atomerőmű épül. Az erőmű 440 megawatt teljesítménnyel a tervek szerint 1976 júniusában kezdi meg a működést. • Avramov bolgár miniszterelnökhelyettes négynapos látogatásra a svéd fővárosba érkezett. Hivatalos látogatásának napirendjén szerepel Bulgária és Svédország gazdasági, ipari és műszaki együttműködési egyezményének aláírása. Tanzánia kereskedelmi mérlege tavaly 12 millió dolláros exporttöbbletet mutatott ki, az előző évi 17 millió dolláros deficittel szemben. Dar es Salaamban különösen annak tulajdonítanak nagy jelentőséget, hogy tavaly 25 százalékkal emelkedett a Kelet-afrikai Közösség másik két tagállamába, Kenyába és Ugandába irányuló kivitel. • Az AGIP olasz olajtársaság a dán kormánnyal kötött egyezmény értelmében kőolaj után kutathat a Davisszorosban, Grönland partjainál. Ez a terület geológiailag még feltáratlan. A társaság néhány hét múlva kezdi meg a munkát. • A Gulf Oil visszavonta szakembereit az Északi-tenger dán partjaitól, ahol kőolaj és földgáz után kutattak. Az eddigi eredmények alapján a terület nem tartalmaz jelentős készleteket. • Lemondott Bolívia bánya- és kőolajipari minisztere, a kormány egyik befolyásos baloldali tagja. Lemondására állítólag azért került sor, mert kivonták közvetlen ellenőrzése alól az állami olajtársaságot. A kőolajipari munkások sztrájkkal biztosították, rokonszenvükről a távozó minisztert. • A Shell International Marine Ltd., a Royal Dutch Shell-csoport egyik tagja négy 256 500 tonnás nyersolajszállító hajót rendelt a dán odensei Steel Shipyard Ltd-től, 1973 és 1975 közötti szállításra. Jelenleg is tíz 200 ezer tonnás hajó készül a Shell megrendelésére. A A Világbank 7 500 000 dolláros kölcsönt nyújt Elefántcsontpartnak a kakaótermesztés fellendítéséhez. Az összeg segítségével jobb minőségű vetőmagvakat kísérleteznek ki, kölcsönt nyújtanak az ültetvényeseknek műtrágya vásárlására, fellendítik a szakemberképzést és az új ültetvények telepítését. A A 39. Nemzetközi Poznani Vásáron (1970. június 14—23.) részt vevő országok jegyzéke ez ,idő szerint 32 államot foglal magába. A vásárigazgatóság statisztikai adataiból kiderül, hogy a háború után Csehszlovákia, Franciaország és Svédország 25-ször, a Szovjetunió, Bulgária, Hollandia és Olaszország 20-szor vett részt a vásáron. A Románia és a Malgas Köztársaság szombaton kereskedelmi egyezményt írt alá a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről. Az egyezmény alapján a szigetország kávét, rizst, ásványkincseket, Románia pedig mezőgazdasági gépeket és ipari berendezéseket szállít. Az egyezményt román részről Corneliu Manescu írta alá. A Az amerikai Occidental Petroleum Corp. olajkutatási koncesszióra vonatkozó szerződéséről tárgyal az Egyesült Arab Köztársasággal, s előreláthatólag néhány héten belül meg is kötik a végleges megállapodást. Az olajkutatási terület 10 000 négyzetmérföld kiterjedésű és a Nyugati Sivatagban, a líbiai határ közelében fekszik. A Ws JELENTI A Az 1966-ban aláírt szovjet—francia űrkutatási egyezmény alapján 1971-ben szovjet hordozórakéták francia mesterséges holdakat és tudományos kutatóműszereket visznek az űrbe, az idén pedig francia gyártmányú lézerreflektorok kerülnek szovjet segítséggel a Holdra — jelentette be Blagosravov szovjet akadémikus, a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság leningrádi ülésén. A A Fiat művek idei termelése körülbelül egyhatoddal csökken a vállalatnál lezajlott 280 sztrájk miatt. A Fiat eredetileg úgy tervezte, hogy 1970-ben 1,8 millió járművet állít elő, de a becslések szerint csupán 1,5 millió jármű gyártására kerül sor. A Vinogradov szovjet külügyminiszterhelyettes törökországi tartózkodása során tárgyalásokat folytatott a két országot összekötő műút építéséről. Az új út megkönnyítené a két ország közötti szállításokat. A Aldo Moro olasz külügyminiszter EAR-beli látogatása során kijelentette, kormánya kész arra, hogy csatlakozzék egyiptomi ipari és gazdasági létesítmények építéséhez. Szóba került többek között az Alexandria—Szuez olajvezeték építését végző társasághoz történő csatlakozás is. A A Ford Motor Company 4 millió dollárt fektet be egy gőzzel működő korszerű autómotor prototípusának kidolgozásába. A kísérleteket a Ford gyárral kötött ötéves szerződés alapján a Thermo Electron Inc. vállalat végzi. A A kölni nemzetközi mezőgazdasági kiállítás vasárnap megnyitotta kapuit. Az egy hétig nyitva tartó vásáron 1270 nyugatnémet és külföldi cég mutatja be termékeit: mezőgazdasági gépeket, gabonatároló- és istállóberendezéseket, valamint új takarmány- és trágyaféleségeket. A Jemen csatlakozott a Nemzetközi Valuta Alaphoz, amelynek 116. tagállama lett. Kvótája 8 millió dollárt tesz ki. Az ország ugyanakkor csatlakozott a Világbankhoz, az IFC-hez és az IDA- hoz is. A Algéria közmunkaügyi minisztere május 24. és 29. között hivatalos látogatásra Belgiumba utazik. Tartózkodása során felkeresi a Belgiumban dolgozó algériai munkásokat és részt vesz a két ország vegyes bizottságának első ülésén. A Khartúmban aláírták a Kínai Népköztársaság és a Szudáni Demokratikus Köztársaság megállapodását, amely az 1970. évi árucsere-forgalmat szabályozza. Javul India kereskedelmi mérlege India külkereskedelmének deficitje kisebb, mint tizennégy év óta valaha. A külkereskedelmi minisztérium adatai szerint —írja a Financial Times tudósítója Új-Delhiből —, az import és az export közötti különbség 1969—70-ben 1 milliárd 570 millió rúpiára szűkült az előző évi 5 milliárd 520 millióról. Ez nem annyira az exportnak köszönhető, amely csak kisebb mértékben nőtt, hanem az import igen jelentős csökkenésének, különösen az élelemgabonában. Az 1969—70. évi kivitel összértéke 14 milliárd 100 millió rúpia volt, a behozatal 15 milliárd 670 millió. A kormánynak nagy gondot okoz, hogy az export növekedése csak 3,8 százalék volt, alig fele annak, amit az ötéves tervben előirányoztak. A kedvezőtlen helyzet fő oka a tea és a jutagyártmányok világpiaci árának esése. A nem hagyományos kiviteli cikkek — műszaki áruk és vasérc — exportja ebben az évben haladta meg először az 1 milliárd rúpiát. A Szovjetunió gépkocsiipari terveiről Taraszov, a Szovjetunió Japánban tartózkodó gépkocsiipari minisztere Tokióban nyilatkozott a szovjet gépkocsiipar terveiről. Elmondta, hogy az 1971-ben induló új ötéves tervben az évi gépkocsitermelést 2 millió egységre akarják emelni. Ebből 1,3 millió lenne a személyautó. A folyó évre előirányzott termelés 900 000 egység, ebből 330 000 a személykocsi. A miniszter sajtóértekezletén megemlítette, hogy a Szovjetunió külföldről szándékszik beszerezni gépeket és berendezéseket a tervezett új hatalmas teherautógyár számára. A szóba jövő exportáló országok között Japánt, az Egyesült Államokat, Nyugat-Németországot, Olaszországot, Svédországot és Svájcot sorolta fel. (AP) Meghiúsult fúzió Ausztria vegyiparában Az ÖMV osztrák állami olajvállalat és az Österreichische Stickstoffwerke, amely ugyancsak állami kézben van, tavaly karácsony előtt fúziós határozatot hozott. Az osztrák kormány legújabb állásfoglalása azonban ezt a fúziót meghiúsította. A kormány határozata osztrák ipari körökben igen kedvezőtlen hatást keltett. Azt állítják, hogy a kormány eddigi gazdaságpolitikai megnyilatkozásai ennek a döntésnek a szellemével homlokegyenest ellenkeznek. Az Osztrák Iparszövetség ebben a kérdésben nyilvánosan állást foglalt. Rámutatott, a fúziós határozat semmiféle formai hiányosságot nem tartalmaz és a jövőre nézve rendkívül aggasztó, hogy jogszerű döntéseket egyszerűen megváltoztatnak olyan erők, amelyek tartományi politikai meggondolások alapján járnak el. A döntés iparpolitikai szempontból sem helyes. A világgazdaság fejlődése mindenütt szükségszerűen a nemzetközi integráció irányába mutat és ettől Ausztriában sem szabad eltérni. Különösképpen a vegy- és ásvány-, olajiparban károsak a fejlődést fékező ilyen döntések, mert ezekben az iparágakban az óriási beruházási és kutatási költségek parancsolólag koncentrációs irányzatot követelnek meg — hangoztatja az Osztrák Iparszövetség nyilatkozata. (APA) Fiat teherautók Zambiának A Financial Times cikkszolgálata nyomán Zambia már öt év óta igyekszik függetleníteni áruszállítását az eddig e téren uralkodó Dél-Afrikától. Ennek elősegítésére most körülbelül 300 ezer font sterling értékben 120 harminctonnás teherszállító autót rendelt az olasz Fiat művektől és ezeket egy év alatt fokozatosan állítja üzembe a Zambia—Tanzánia útvonalon. A Zambia és Tanzánia közötti közútiáruszállítást a Zamtan Road Services nevű, állami irányítás alatt levő vállalat látta el, amely részben olasz tulajdonban van. Az új járműveket főleg az elmúlt négy év alatt elhasználódott járművek pótlására használják fel a tanzániai Dar es Salaam kikötő és Zambia egyes városai közötti 1600 kilométeres útvonalon. Zambia importőrei már panaszkodtak, hogy az említett vállalat nem tud megbirkózni a Dar es Salaamban felhalmozódott árutömegekkel. Eddig havi 15—25 ezer tonna fűtőanyag, réz-és vegyes rakományt szállítottak a fenti útvonalon. A Time amerikai folyóirat közvéleménykutatást tartott. Ennek során 537 vállalati vezetőnek tett fel kérdéseket a Nixon-kormány eddig elért gazdasági eredményeiről, valamint általában az USA helyzetére vonatkozólag. A megkérdezettek kétharmada republikánus volt és az elnökválasztáskor 84 százalékban Nixonra adták le szavazatukat. Az említett vállalati vezetők legsúlyosabb gondja az infláció. Helyeslik az elnök külpolitikáját, viszont aggodalmak nyilvánulnak meg a háborúnak Kambodzsára és Laoszra való kiterjesztése, valamint a diákság tiltakozásával szemben tanúsított magatartása miatt. Ezeknek a véleményeknek nyomán Nixonnak az 1972. évi elnökválasztáson az üzleti világ támogatásának lanyhulásával kell számolnia. Bár a gazdasági vezetők 59 százaléka helyesli Nixon elnök gazdaságpolitikai vonalát, mégis e téren hangzik el a legtöbb kritika. Így a megkérdezettek 78 százaléka szerint Nixon politikája hozzájárult az értéktőzsde áreséséhez és csupán 40 százalék van megelégedve az elnök inflációellenes rendszabályaival. A vállalati vezetők 55 százaléka szerint a gazdasági recesszió már be is következett, 9 százaléka szerint pedig még csak kitörőben van. A megkérdezettek több mint 80 százaléka szerint 1970-ben az infláció folytatódni, a munkanélküliség pedig növekedni fog. A gazdasági vezetők több mint 80 százaléka szerint legalább egy évig tart, amíg az inflációt meg lehet fékezni, 20 százalékának pedig az a véleménye, hogy ez sohasem fog sikerülni. Hogy ebben a helyzetben milyen gyakorlati intézkedéseket kell tenni, abban a megkérdezettek ugyanolyan bizonytalanok, mint maga Nixon elnök. Hetvenöt százalékuk ellenzi az ár- és bérellenőrzést, mint az infláció leküzdésének eszközét. Ezzel szemben 89 százalék szükségesnek tartja az állami kiadások csökkentését, 59 százaléka pedig kívánatosnak látja, hogy az elnök fokozottan érvényesítse személyes befolyását az ár- és béremelkedések mérséklése érdekében. Ennek ellenére a gazdasági vezetők 72 százaléka meg van elégedve Nixonnak a Fehér Házban kifejtett működésével, 60 százalékuk pedig helyesli a kormány tagjainak és az államigazgatás vezetőinek személy szerinti kiválasztását. A megkérdezettek általában hajlanak arra, hogy az ország gazdasági bajaiért a Johnson-kormányzatot tegyék felelőssé. (1970. május 18.) A VILÁGSAJTÓBÓL TIME THE WEEKLY NEWS MAGAZINE Közvélemény kutatás a Nixon-kormány gazdálkodásáról Die Presse Az ismert osztrák napilap több vezető gazdasági szakembernek ugyanazt a három kérdést tette fel. A beérkezett válaszok közül közöljük dr. Franz Nemschak, az Osztrák Gazdaságkutató Intézet igazgatójának nyilatkozatát. 1. kérdés: Milyen áralakulásra számíthatunk 1970-ben? Válasz: A konjunktúra jelenlegi fázisában világszerte gyorsabb áremelkedés tapasztalható. Ausztriában az év első négy hónapjában a fogyasztói árak 4 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbiaknál. Az OECD legutóbbi adatai szerint Ausztriában — akárcsak az NSZK-ban és Svájcban — a drágulás mértéke kisebb, mint a többi OECD- ország zömében. A következő hónapokban valószínűleg Ausztriában is meggyorsul az áremelkedés, amit a nagykereskedelmi árindex máris sejtet. A kedvezőtlen időjárás következtében nyáron az idénycikkek valószínűleg drágábbak lesznek és az árindex átmenetileg 5 százaléknál többel is emelkedhet. Évi átlagban a fogyasztói árindex mintegy 4,5 százalékkal, az idénycikkek nélkül pedig 4,25 százalékkal növekedhet. 2. kérdés: Mikor következhet be fordulat az osztrák konjunktúrában? Válasz: A konjunktúra visszafejlődése klasszikus értelmezés szerint recesszió vagy depresszió alakjában lépett fel, vagyis a gazdasági tevékenység abszolút visszafejlődését jelentette. Ilyesmi a háború vége óta Európában nem fordult elő. A konjunktúra ingadozásai csupán a növekedési ütem gyorsulásában vagy lassulásában nyilvánulnak meg. A konjunktúra fordulatának fogalma ezért korántsem olyan drámai, mint régebben. Ha tehát a konjunktúra fordulatán csak a növekedési ütem lassulását értjük, elmondhatjuk, hogy Ausztria ezen már túljutott. A lassuló, de az átlagosnál még mindig magasabb növekedés továbbá a kapacitás fokozott kihasználását és a munkaerőhiány merre halad az osztrák gazdaság növekedését jelenti. Ha viszont a konjunktúra fordulatán azt az időpontot értjük, amikor a növekedési ráta a hosszabb irányzat alá süllyed, amivel megkezdődik a kapacitás és a munkaerőpotenciál átlagon aluli kihasználása, akkor ezt a fordulópontot feltehetően ősszel éri el az ország. E két fordulópont közötti időszak gazdaságpolitikai szempontból igen kritikus, mert ilyenkor, amikor a lanyhulás már elkezdődött, az árak rendszerint erőteljesen emelkednek és a konjunktúra ösztönzésére szánt intézkedések az áremelkedést csak fokozzák. Ez a konjunktúrapolitika Achilles-sarka. 3. kérdés: Milyen konjunktúrapolitikai intézkedések látszanak a legsürgősebbeknek? Válasz: A lassú hatású monetáris intézkedések az Osztrák Gazdaságkutató Intézet elemzése szerint már elkéstek. Mindamellett a gazdaságpolitika ne üljön ölbe tett kézzel, hanem törekedjék a kínálat bővítésére és a kereslet korlátozására. A kínálat bővítésére legalkalmasabbnak látszik azoknak a vám- és liberalizálási intézkedéseknek a meghosszabbítása, amelyeket a nyugatnémet márka felértékelése után vezettek be, sőt ezeket a jegyzékeket bővíteni is lehetne. A mezőgazdasági idénytermékek behozatalának rugalmas szabályozása alkalmas volna a belföldi kínálat időjárás okozta elhúzódásának enyhítésére. A kereslet csökkentése érdekében az államnak folytatniakellene a beszerzések, áttolását az év második felére vagy még annál is későbbre. Az adómérsékléseket elő lehet ugyan készíteni, de életbe léptetni ,csak, a kereslet lecsillapodása után,szabad. Végül pedig az állam csak akkor egyezzék bele a bértarifa emelésébe,, ha már nem kell a költséginflációs következményektől tartani és sem a szakszervezetek, sem a gazdasági politika ne reagáljon azonnal idegesen, ha ősszel az árindex átmenetileg kissé erősebben emelkedik. (1970. május 17.) London aggódik a Wall Street miatt Sokatmondó karikatúra jelent meg a Guardian tegnapi számának címoldalán. A rajzon Wilson látható egy font alakú gumiállaton ülve, s a Wall Street feliratú vihar mind mélyebbre sodorja a riadt arcú politikust. E gúnyrajz tömören és találóan fejezi ki a brit sajtó és közvélemény hangulatát, ami — egy rövid londoni látogatás benyomásait összefoglalva — így is megfogalmazható: az angol belső helyzet a kormány szempontjából nagyon alkalmas volt arra, hogy kiírják a választásokat, a kedvező légkört azonban egyre növekvő mértékben zavarja az amerikai bizonytalanság. A kormány és az ellenzék mind jobban tart attól, hogy az Egyesült Államok gazdasági helyzetének romlása a legkevésbé kívánatos időszakban átsugárzik a szigetországra is. Az újságok kiemelt helyen és terjedelemben foglalkoznak az USA bajaival, elemzik az amerikai megrázkódtatások okait és összetevőit. Az Egyesült Államok gazdaságának és részvénypiacának szűnni nem akaró gyengülése ma már nagyobb fejtörést okoz Nixonnak, mint Indokína — írja a Daily Telegraph hétfői számában az újság washingtoni tudósítója. „Mélypontra esett a bizalom a kormányzat gazdaságpolitikájának szavahihetősége iránt, de még inkább az iránt, hogy állja a szavát az Indokínából való kivonulásra tett ígéretekkel kapcsolatban. A bizalmi válság az egyik legfőbb oka a jelenlegi gazdasági helyzetnek.” Egy másik lap cikkének jellemző címe: „Kísért 1929”. Az értéktőzsde tartós romlása már nagyobb aggodalmakat kelt a politikusok, az ipari vezetők és a tőzsdei szakemberek körében, mint 1958-ban az „Eisenhowerrecesszió”. Jelenleg a kormányzattól eltekintve nem sokan hajlanak arra, hogy osszák az elnök optimizmusát. Senki sem tud válaszolni arra, hogy a Wall Street összeomlása a gazdaság, a Nixon-adminisztráció vagy az amerikai társadalom jövőjével kapcsolatos bizalmi válság kifejezője-e? A politikusokat és a tőzsdei szakértőket — írja a nagyon figyelemreméltó elemzés — egyformán az aggasztja, hogy a jelenlegi recessziót nem lehet csupán gazdasági fogalmakkal magyarázni. Mind jobban tért hódít az a feltevés, hogy az amerikai nép, a gazdagok és a szegények, illetve a középrétegekhez tartozó emberek többsége — most először — őszintén kételkedik abban, hogy az Egyesült Államok társadalmi és kormányrendszere életképes. A részvénypiac az első olyan intézmény, amely a lázat jelzi. A Sunday Times kolumnás cikkének ez a címe: „Kicsúszott Nixon kezéből a kormány?” A cikk, miként címe is sejteti, az amerikai bizalmi válság okát végső soron az elnök politikájában véli felfedezni, közelebbről abban, hogy Nixon szavaival és tetteivel mind jobban elmélyíti az amerikai társadalmat megosztó szakadékokat. Ennek hátterében pedig az van, hogy a Nixon-adminisztráció eleve azzal az igénnyel lépett fel, hogy a Republikánus Pártot többségi párttá teszi a következő választások időszakára. Ezért azt a benyomást keltette, hogy tüntetően figyelmen kívül hagyja a kisebbségi csoportok érdekeit, hogy összehozza az új koalíciós republikánus pártot, elsősorban a déli fehéreknek való kedvezés révén, és az ellenzéki csoportosulások — a feketék, a szegények, a diákok, a professzorok, a liberálisok, sőt, ami ennél nyomósabb, a fehér angolszász protestánsok (az úgynevezett keleti establishment) — mellőzésével. Stratégiája, amely arra irányul, hogy a „csendes többséget” harsánnyá tegye, hogy a jobboldal gyűlöletét a baloldal iránt aktivizálja — cáfolatát jelenti választási jelszavainak, sőt a mérsékelteket a radikálisok karjába löki. Ezek a cikkek azért érdemlik meg az idézést, mert felvetítik a gazdasági bonyodalmak, az összefonódó három baljós tünet — az árak emelkedése, a reáljövedelem csökkenése és a hitel nyugtalanító drágulása — hátterét. Ilyenformán nagyon is érthető, hogy Angliában ennyire találgatják, válságba csap-e át az amerikai recesszió, és a hanyatló értékpapírárak, amelyek 1968 decembere óta 33 százalékot vesztettek értékükből (ebből 20 százalékot az utóbbi hét hétben), veszélybe sodorják-e a brit ipart is, megállítják-e az angol gazdaságban mutatkozó javuló tendenciákat. E kérdés nemcsak távlatilag fontos, de — amint utaltunk rá — a legközelebbi jövő, a választások szempontjából is. A választási kampány ugyan még nem bontakozott igazán ki, de már minden új esemény így vagy úgy vonatkozásba kerül a szavazással, minden „egy esernyő alá kerül". Mindamellett már az is látható, hogy a középpontba az életszínvonal alakulása kerül majd, s a propagandakampány e problémakör összes vonatkozásait felöleli, az adóztatást, az inflációt, az árak és bérek kérdéscsoportját, a Közös Piachoz való csatlakozás kihatásait. Az átlagangolt a belépés a Közös Piacba is elsősorban az életszínvonal alakulásával összefüggésben érdekli. Miután mindkét párt tudvalevőleg híve a csatlakozásnak, a licitálás akörül folyik, ki lenne határozottabb a tárgyalások során, melyik politikus lenne jobb sáfárja az angol érdekeknek. . . Vajna János VILÁGGAZDASÁG