Világgazdaság, 1970. május (2. évfolyam, 83/328-102/347. szám)

1970-05-22 / 96. (341.) szám

Nyugati tanácskozások a valutaproblémákról Az infláció — az Atlanti-óceánon innen és túl —, az Egyesült Államok fize­tési deficitje, amely lényegében azt jelenti, hogy más országok finanszírozzák Washington kiadásait, új nemzetközi tartalékeszköz teremtése a dollár egyedural­mának megingatására, a nyugat-európai valuta létrehozása vagy a „papírarany” kiterjesztése útján. Ezek a témák bukkannak fel makacsul újra meg újra a nyu­gati világ pénzügyi vezetőinek tanácskozásain. A hírügynökségi jelentések alapján négy ilyen konferenciáról számolunk be. Párizsban a 22 vezető tőkés ipari országot tömörítő OECD miniszteri ta­nácsa folytatja értekezletét. A csütör­töki ülésen felszólították a washingtoni kormányt, tegyen valamit gazdaságának ösztönzésére, mielőtt még az óceánon innen is megérzik az amerikai recesz­­szió hatását. Az amerikai Hot Springs­­ben a bankárszövetség konferenciáján Kennedy pénzügyminiszter lényegében elutasította az állami beavatkozás gon­dolatát akár a gazdaság ösztönzése, akár az áremelkedés megfékezése ér­dekében. Genfben a „Tizek csoportjá­nak” bankvezetői szerdán egynapos ér­tekezletet tartottak. Ezen az olasz bank­elnök erélyesen figyelmeztette Washing­tont a túlzott fizetési deficit tarthatat­lanságára, a nyugatnémet Bundesbank elnöke pedig közös nyugat-európai valuta megteremtését javasolta, hogy az vegye át a dollár szerepét az Euro­­piacokon. Párizs: Az amerikai recesszió árnyékában Az OECD miniszteri tanácskozásán a francia pénzügyminiszter kifejtette, hogy az infláció jellege egészen más Amerikában, mint Európában. A nyu­gat-európai országokban túlfűtött kon­junktúra kíséri az inflációt, az Egyesült Államokban pedig a gazdasági élet las­sulása. Éppen ezért — mondta Giscard d’Estaing — az orvoslás eszközei is má­sok: a túlfűtött gazdaságú országokban a költségvetési eszközök alkalmasak az egyensúly helyreállítását, miután a monetáris eszközök, amelyeket már bő­ven igénybe vettek, további megter­helést nem bírnak el. Az OECD miniszteri tanácskozásá­nak résztvevői a megbeszélés máso­dik napján elsősorban az Egyesült Ál­lamok gazdasági életének lelassulását vitatták meg és a kiszivárgott értesülé­sek szerint igyekeztek nyomást gyako­rolni Washingtonra, hogy tegyen ösz­tönző lépéseket, mielőtt még más or­szágok is megéreznék az amerikai re­cesszió hatását. A brit pénzügyminiszter — hazája helyzetéről beszámolva — bejelentette, hogy Anglia a március 31-én végződött pénzügyi évben 550 millió font aktívu­mot ért el külföldi fizetési mérlegében, szemben az előirányzott 300 millió font­tal. Elismerte, hogy Angliában a sze­mélyi jövedelmek emelkedése gyorsabb a kelleténél, de ennek aligha lesz ha­marosan érezhető hatása a brit fizetési mérleg helyzetére. Hozzátette, hogy Anglia rövid és hosszú lejáratú tarto­zásai ma már jóval 4 milliárd dollár alá csökkentek. Hot Springs: Fájdalmas átrendeződés az USA-ban Az Amerikai Bankárszövetség kon­ferenciáján Kennedy amerikai pénz­ügyminiszter kifejtette, hogy az Egye­sült Államok gazdasága a „fájdalmas átrendeződés” periódusában van. Az ipari vállalatok — folytatta — amelyek a kellő óvatosság nélkül növelték a ka­pacitást, nem gondoskodtak a költségek emelkedésének megfékezéséről vagy kellő pénzügyi tartalékokról, most meg­adják könnyelműségük árát. Az ameri­kai gazdaság jelenlegi visszaesése talán hasznosnak bizonyult, mert ráébreszti az üzleti vezetőket arra, hogy mennyire fontos a hatékonyság és a termelékeny­ség, a bér- és áremelésben való mér­séklet. A miniszter ellenezte a kormány be­avatkozását az inflációs megfékezés ér­dekében, az üzleti és szakszervezeti ve­zetők mértéktartásától várja az orvos­lást. A pénzügyminiszternek ez az ál­lásfoglalása válasz Burnsnak, a Federal Reserve Board elnökének és Schweit­­zernek, a Nemzetközi Valuta Alap ve­zérigazgatójának. Mindketten azt java­solták a múlt héten, hogy a Nixon-kor­­mány adminisztrációs eszközökkel kor­látozza a jövedelmeket. A miniszter foglalkozott az USA kül­kereskedelmi helyzetével is, felszólítva Japánt és a Közös Piacot a protekcio­nista vámsorompók lebontására. „Hang­súlyoznom kell, hogy az egyre emel­kedő import miatt az érdekelt üzleti és szakszervezeti csoportok minden eddiginél erősebben támadják a sza­badabb kereskedelemre irányuló poli­tikánkat” — mondta Kennedy. Ami a tőkés világ általános pénzügyi hely­zetét illeti, a megbeszélés résztvevői derűlátóan nyilatkoztak, eltekintve Volcke amerikai pénzügyminiszter-he­lyettestől, aki arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok külföldi fizetési deficitjét el kell tüntetni. Ha ezt el­mulasztják, a dollár ismét nyomás alá kerülhet. Schleiminger, a Nemzetközi Valuta Alap nyugatnémet igazgatója elmond­ta, hogy a márka felértékelésének az NSZK versenyképességére gyakorolt hatását időközben a többi országban mutatkozó infláció nagyrészt semmissé tette. Ennek ellenére 1970-ben Nyugat- Németország fizetési mérlegének aktí­vuma valószínűleg kisebb lesz, mint az előző évben. Genf: Az arany demonetizálása felé A nyugati központi bankvezetők Genfben tartott konferenciáján Carli az olasz jegybank elnöke kijelentette: megnyílt az út az arany fokozatos demonetizálása és új nemzetközi tar­talékvalutával való felváltása előtt. A „különleges lehívási jogok” (SDR) be­vezetése olyan folyamatot indított meg, amelynek eredményeként 10—15 év múlva ezek az új fizetési eszközök fogják a világ tartalékainak legnagyobb összetevőjét alkotni. Tekintetbe véve, hogy az arany iránti ipari kereslet előreláthatólag egyre erősödik, és hogy Dél-Afrikával létrejött a megegyezés az újonnan kitermelt arany értékesíté­séről, joggal feltehető, hogy az arany előbb-utóbb teljesen elveszíti monetá­ris szerepét. Az Egyesült Államok fizetési mérle­gének problémájára utalva, Carli ki­jelentette: az ipari országok már nem sokáig hajlandók eltűrni azt a rend­szert, amelyben az Egyesült Államok tengerentúli befektetéseit, katonai kö­telezettségeit és fejlesztési segélyeit tulajdonképpen ők finanszírozzák, az USA-nak nyújtott hitelekkel. Ha Ame­rikának nem sikerül helyreállítania a külkereskedelmi mérleg szükséges mér­tékű aktívumát, akkor csak a valuta­beváltási árfolyamok rugalmasabbá té­telével lehet kielégítő egyensúlyt biz­tosítani. Nagy feltűnést keltett Emminger­­nek, a nyugatnémet Bundesbank el­nökének beszéde, aki kifejtette, hogy az angol fontot ma már nem lehet kulcsvalutának tekinteni. Az egyetlen igazi tartalék­ valuta a dollár. Ennek paritását Washington nem változtat­hatja meg, csak a többi valutát lehet a dollárhoz képest fel- vagy leérté­kelni. Emminger kételkedik abban a felfogásban is, hogy a font újra világ­szerephez juthat, ha Anglia csatla­kozik a Közös Piachoz. Egyetlen lehetőség van arra, hogy a világ a dollár mellett más tartalék­­valutához jusson: a közös nyugat­európai valuta megteremtése. Ez az Euro-pénzpiacokon átvehetné a dollár által jelenleg játszott szerepet. Brüsszeli jelentés az A Közös Piac végrehajtó bizottsága jelentést állított össze Anglia gazda­ságának várható fejlődéséről. Nagy- Britannia exportja, ha lassúbb ütem­ben is növekszik a következő hóna­pokban, még mindig eléggé erősen fej­lődik ahhoz, hogy az ország kereske­delmi aktívumát magas szinten tart­sa. A jelentés figyelmezetet azonban arra, hogy a növekvő export, a foko­zott ipari beruházás és a bérek ro­hamos emelkedése miatt az árak is egyre feljebb mennek majd. A jelentés mintegy előkészítője an­nak a szélesebb körű felmérésnek, amelyet a brüsszeli bizottság az angol fizetési mérleg helyzetéről készít, s amelyet hat tagállam miniszterei a csatlakozási tárgyalások kezdete előtt tanulmányoznak majd. A brüsszeli bizottság jelentése sze­rint a következő hónapok gazdasági expanzióját jelentősen elősegíti­­ az alacsonyabb jövedelemnek múlt hó­napban bejelentett kisebb megadózta­tása és a hitelkorlátozások enyhítése. Az EKG tagállamaiban kialakuló fogyasztói árakra vonatkozóan a je­lentés megállapítja, hogy bizonyos fajta ipari fogyasztási cikkek ára — különösen Hollandiában és Francia­­országban — nem emelkedik annyira erősen, mint a múlt évben. Hollan­diában például a ruházati cikkek ár­emelkedése megállt, Franciaországban a tartós fogyasztási cikkek iránti ke­reslet csökkenése korlátozza az árak angol gazdaságról emelkedését. Ezzel ellentétben, az NSZK-ban és Olaszországban a kis­kereskedelmi árak rohamosan növe­kednek és az ipari termelői árak is igen jelentősen nőttek az utóbbi hó­napokban. (Reuter) JANUÁRTÓL ÚJ PRÉMIUM­­RENDSZER LENGYELORSZÁGBAN Mint a VILÁGGAZDASÁG szerdai számában jelentettük, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt központi bizottsága a hét elején tartott ülésén megvitatta az 1971. január elsején életbe lépő új anya­gi ösztönzési és prémiumrendszert. Az erre vonatkozó határozatot kétnapos vita után elfogadták. E szerint prémiu­mot csak azokban az üzemekben fizet­nek, amelyek termelésüket az átlagon felül növelik. A vitában résztvevő több mint negyven gazdasági szakember, ipari vezető, szakszervezeti funkcioná­rius és központi bizottsági tag egyhan­gúan úgy döntött, hogy a fizikai­­­és szellemi dolgozók jövedelme 1971. ja­nuár 1-től kezdődően inkább a költség­­csökkentés és a termelésnövelés függ­vénye legyen, mint a kitűzött terv tel­jesítéséé. Boleslaw Jaszczuk, a közpon­ti bizottság titkára a plenáris ülésen kijelentette, hogy a fenti határozat vég­rehajtása az extenzív gazdaságfejlesz­tési politikáról az egyes gazdasági ágak szelektív fejlesztése felé tett lépésnek tekinthető. (Reuter, AP) 70T? NAPRÓL NAPRA ♦ NÉGY NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI KONFERENCIÁRÓL beszámoló cikkünkből kiderül, hogy a tőkésországok gazdasági és pénzügyi köreit ma leginkább az általánossá vált infláció nyugtalanítja. A dollár hege­móniájának megtörésére részben a SDR rendszert kívánják erősíteni, Nyugat-Európában pedig közös valuta létrehozásán fáradoznak. Ily módon a nemzetközi pénzügyi stabilitás is kevésbé függ majd az Egyesült Államok fizetési mérlegének egyensúlyától. ♦ AZ OLASZORSZÁGI „FORRÓ TAVASZ” meghátrálásra kényszerítette a római kormányt. Számos gazdasági és társadalmi reformot helyezett kilátásba a három nagy szakszervezet képviselőivel folytatott tárgyalá­sok után. Az olasz tőke- és valutapiacokról érkező jelentések arról tanúskodnak, hogy tőkés körökben megrendült a bizalom a gazdaság stabilitása iránt. A jelenlegi olasz problémákat mélyrehatóan elemzi a Sajtószemle rovatunkban közölt cikk is. ♦ A SZOCIALISTA ORSZÁGOK INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEINEK jegyében lefolytatott varsói KGST-konferencia továbbra is az érdeklő­dés előterében áll, Keleten éppúgy, mint Nyugaton. Ismertetjük a kü­lönböző lapvéleményeket és hírügynökségi jelentéseket, köztük azokat a lengyel értesüléseket, hogy az új Nemzetközi Beruházási Bank mű­ködésére vonatkozó döntéseket — az elképzelések szerint — kétharma­dos szótöbbséggel hozzák, s ezzel eltérnének az egyhangúság elvétől. ♦ A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR MAI hivatalos megnyitása arra késztette munkatársainkat, hogy széles körű tájékoztatást adjanak a különböző sajtóértekezletekről, s beszámoljanak az előkészületek utolsó szakaszáról. Ide vonatkozó cikkeinket a harmadik oldalon közöljük. ♦ MEGSZAKADTAK A KÍNAI—JAPÁN ACÉL­TÁRGYALÁSOK. A Nippon Steel, Japán egyik legnagyobb acélipari trösztje Kantonban folytatott tárgyalásokat japán acél Kínába történő eladásáról. Értesü­lések szerint a japán cég nem felelt meg a Kína által támasztott négy­pontos politikai követelményeknek. ♦ AUSZTRIA ÉS A KÖZÖS PIAC KÖZÖTTI ÁTMENETI JELLEGŰ megállapodás képezi majd tárgyát a Bécs és Brüsszel közötti párbeszéd­nek. A Közös Piac külügyminisztereinek előzőleg azonban el kell dön­teniük, s erre július végén kerül sor, hogy egyáltalán megkezdik-e Ausztriával a tárgyalásokat. Luxemburg: Monetáris unió terve Éppen ennek a nyugat-európai valu­tának a megvalósításáról tanácskozott a negyedik nemzetközi értekezlet. Lu­xemburgban csütörtökön a Közös Piac pénzügyi és bank szakértői dolgozták ki a közösség gazdasági és monetáris uniójának megvalósítására irányuló ja­vaslatokat. Ezeket a miniszteri tanács június 8-i ülése elé terjesztik majd. A Pierre Werner luxemburgi miniszter­­elnök elnökletével megalakított bizott­ság márciusban kezdte meg a monetá­ris unió megvalósítására irányuló kü­lönféle tervek összehangolását. Hivata­losan nem közöltek részleteket arról, hogy a bizottságnak végül is milyen egységes tervezete kerül a miniszterek elé. Tájékozott körök szerint azonban a Werner-csoport a gazdasági és mo­netáris unió felé irányuló első lépésre, a 3-4 évig tartó átmeneti szakaszra négy fő célt tűz ki a­datok elé: a tag­államok költségvetési politikájának összehangolását; az egységes tőke- és pénzpiac megvalósítását; a közösség egységes jövedelmi politikájának ki­dolgozását; és a „monetáris koordiná­ció”, azaz a valutaárfolyamok egy­más­­közötti rögzítése terén az első konkrét lépések megtételét. NAGY LÉPÉS AZ INTEGRÁCIÓ FELÉ KOMMENTÁROK A KGST 24. ÜLÉSSZAKÁRÓL A KGST-országoknak a múlt héten Varsóban tartott konferenciájával még mindig nagy terjedelemben foglalkoz­nak nemcsak a szocialista országokban megjelenő lapok, hanem a nyugati hír­­ügynökségek is. Valamennyi kommen­tár hangsúlyozza, hogy a KGST 24. ülésszaka nagy lépést tett előre a tag­országok integrációja felé. A Pravda keddi vezércikkében ki­emelte: a testvéri országok ma elju­tottak a fejlődésnek arra a fokára, amelyen lehetővé válik a társadalmi élet szocialista megszervezése adta elő­nyök lényegesen teljesebb kihasználá­sa, mind nemzeti, mind nemzetközi méretekben. A Rudé Právo kommen­tárban mél­tatja az ülésszak jelentőségét. Hangoz­tatja, hogy az elfogadott intézkedések megfelelő feltételeket teremtenek a komplex távlati együttműködési prog­ram gyors kimunkálásához és megvaló­sításához, s ily m­ódon a tagországok gazdasági integrációjának tökéletesíté­séhez. A gazdasági ágak számának gyors növekedése — írja a lap —, va­lamint a sorozatgyártás növelése és a termelés színvonalának emelése között tapasztalható ellentmondásokat csak a nemzetközi szakosodás, mindenekelőtt a termelési kooperáció alapján lehet megoldani. Több lengyel napilap foglalkozott kommentárban a KGST varsói üléssza­kának jelentőségével. A Trybuna Ludu „A további integráció útján” című cik­kében az új beruházási bankról ír. Hangoztatja, hogy a tagországoknak egyre gyakrabban kell komoly, közös érdekű beruházásokat eszközölniök és a bank feladata ezek biztosítása lesz. A Nemzetközi Beruházási Bank — amely­nek alaptőkéjét egyebek között sza­baddevizás betétek alkotják —, várha­tóan széles körű tevékenységet fejt majd ki a nemzetközi piacokon is. A Zycie Warszawy a bank létrehozá­sára vonatkozó szerződéstervezetet elemzi. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a bank operatív tevékeny­ségének biztosítása végett elhatározták, hogy a működésre vonatkozó döntése­ket kétharmados szótöbbséggel hozzák. Ez eltér az eddig alkalmazott egyhan­gúsági elvtől és a jövő gyakorlata szempontjából általánosabb jelentősé­ge is lehet. Az egyhangúsági elvtől való eltérés foglalkoztatja a nyugati hírügynöksé­geket is. A többségi elv a határozat­­hozatalnál rugalmasabbá teheti a szer­vezet politikáját, de nem befolyásolja a már meglevő közös szervezetek és vállalatok tevékenységét — írja a Reuter a lengyel lapra hivatkozva. Utal a lengyel hírügynökség jelentésé­re, amely szerint a varsói ülés nem a KGST tevékenységének részleges javí­tására, hanem új, átfogó áru- és pénz­ügyi mechanizmus kialakítására töre­kedett. Az olasz sztrájkhelyzet és a kormány ígéretei Egyre szélesebb körökben terjed az olasz sztrájkhullám. Harmadik napja nem vették fel a munkát a tűzoltók, a vasutasok, a nyomdászok, a segély­­szolgálatok alkalmazottai, szünetel a telefon- és távíró-szolgáltatás. Annak ellenére, hogy szám szerint kevesebben vesznek részt a megmozdulásokban, mint a tavalyi „forró ősszel”, hatása az utca emberére sokkal nyilvánvalóbb és zavaróbb. A kormány, amely napokig elzárkózott attól, hogy meghallgassa a panaszokat, kénytelen volt leülni tár­gyalni a három nagy szakszervezet kép­viselőivel. Estétől reggelig tartó tanács­kozásuk után a római rádió kormány­­közleményt ismertetett. A közlemény bejelenti, hogy a kormány júniusban és júliusban fokozott intézkedéseket tesz a lakásépítés és a mezőgazdaság fejlesztésére. Adókedvezményeket nyúj­tanak az alacsonyjövedelmű rétegek­nek, újjászervezést ígérnek az egészség­ügy és a közlekedés terén és felveszik a harcot az árak emelkedése ellen. A helyzetet súlyosbítja, hogy júniusra választásokat írtak ki. Súlyos bizalmi válságba jutott az olasz kötvénypiac, s ennek a válságnak mélyreható következményei lehetnek az egész gazdasági életre — jelenti milá­nói pénzügyi körökből a Reuter-iroda. A kötvények nagy részének értéke 5 százalékkal esett, s erősen lanyhultak a részvények is. A folytatódó sztrájkok és a június 7-re kiírt regionális vá­lasztások körüli bizonytalanság miatt a líra is a gyengülés jeleit mutatta. A hanyatló belföldi kötvénypiac a tőke kiáramlását vonhatja maga után s ez problémákat jelent mind a líra stabilitása, mind a gazdaság növeke­dési potenciálja szempontjából. (Az olasz gazdasági helyzet részletes elem­zése megtalálható mai Sajtószemle ro­vatunkban.) AUSZTRIA ÉS A KÖZÖS PIAC Július végén döntenek a Közös Piac külügyminiszterei arról, hogy megkez­dik-e Ausztriával azokat a tárgyalá­sokat, amelyek az ideiglenes osztrák— közös piaci egyezmény megkötéséhez vezethetnek. Bár Ausztriának érdeke az egyezmény megkötése, és a brüsszeli Európa Bizottság is a tárgyalás mellett van, szükség van még a Hatok minisz­tertanácsának hozzájárulására a meg­beszélések megkezdéséhez. Az Ausztriával kötendő ideiglenes szerződéstől függetlenül is a közös piaci miniszterek június második hetében tárgyalásokat folytatnak majd arról, hogyan alakul kapcsolatuk a többi EFTA-országgal Nagy-Britannia, Ír­ország, Hollandia és Norvégia csatla­kozása után. Ami az osztrák—közös piaci ideig­lenes egyezményt illeti, ismeretes: Ausztria olyan közbenső megoldásra törekszik, hogy ipari árucikkeinek vám­ját 30 százalékkal csökkentsék, miköz­ben a Közös Piac az Ausztriából szár­mazó importra vonatkozó korlátozáso­kat is enyhíti. Az osztrák szövetségi kancellár véleménye szerint nem cél, hogy már véglegesen rögzítsék a Hatok és Ausztria viszonyát. Fenn kell tartani a szabadkereskedelmi zóna, vagy a vám­unió megteremtésének lehetőségét. Ausztria ugyanis szeretne egyidejűleg az EFTA-nak is tagja maradni. Április végén a Zürcher Zeitung is foglalkozott Ausztria kilátásaival az Európai Gazdasági Közösséggel való kapcsolatainak rendezése után. A lap az Európa Parlament egy kiadványára hivatkozva kijelenti, hogy a Közös Piac­ban nagy rokonszenv nyilvánul meg az Ausztriával való szorosabb gaz­dasági kapcsolat megteremtése iránt. (APA)

Next