Világgazdaság, 1970. május (2. évfolyam, 83/328-102/347. szám)
1970-05-22 / 96. (341.) szám
Nyugati tanácskozások a valutaproblémákról Az infláció — az Atlanti-óceánon innen és túl —, az Egyesült Államok fizetési deficitje, amely lényegében azt jelenti, hogy más országok finanszírozzák Washington kiadásait, új nemzetközi tartalékeszköz teremtése a dollár egyeduralmának megingatására, a nyugat-európai valuta létrehozása vagy a „papírarany” kiterjesztése útján. Ezek a témák bukkannak fel makacsul újra meg újra a nyugati világ pénzügyi vezetőinek tanácskozásain. A hírügynökségi jelentések alapján négy ilyen konferenciáról számolunk be. Párizsban a 22 vezető tőkés ipari országot tömörítő OECD miniszteri tanácsa folytatja értekezletét. A csütörtöki ülésen felszólították a washingtoni kormányt, tegyen valamit gazdaságának ösztönzésére, mielőtt még az óceánon innen is megérzik az amerikai receszszió hatását. Az amerikai Hot Springsben a bankárszövetség konferenciáján Kennedy pénzügyminiszter lényegében elutasította az állami beavatkozás gondolatát akár a gazdaság ösztönzése, akár az áremelkedés megfékezése érdekében. Genfben a „Tizek csoportjának” bankvezetői szerdán egynapos értekezletet tartottak. Ezen az olasz bankelnök erélyesen figyelmeztette Washingtont a túlzott fizetési deficit tarthatatlanságára, a nyugatnémet Bundesbank elnöke pedig közös nyugat-európai valuta megteremtését javasolta, hogy az vegye át a dollár szerepét az Europiacokon. Párizs: Az amerikai recesszió árnyékában Az OECD miniszteri tanácskozásán a francia pénzügyminiszter kifejtette, hogy az infláció jellege egészen más Amerikában, mint Európában. A nyugat-európai országokban túlfűtött konjunktúra kíséri az inflációt, az Egyesült Államokban pedig a gazdasági élet lassulása. Éppen ezért — mondta Giscard d’Estaing — az orvoslás eszközei is mások: a túlfűtött gazdaságú országokban a költségvetési eszközök alkalmasak az egyensúly helyreállítását, miután a monetáris eszközök, amelyeket már bőven igénybe vettek, további megterhelést nem bírnak el. Az OECD miniszteri tanácskozásának résztvevői a megbeszélés második napján elsősorban az Egyesült Államok gazdasági életének lelassulását vitatták meg és a kiszivárgott értesülések szerint igyekeztek nyomást gyakorolni Washingtonra, hogy tegyen ösztönző lépéseket, mielőtt még más országok is megéreznék az amerikai recesszió hatását. A brit pénzügyminiszter — hazája helyzetéről beszámolva — bejelentette, hogy Anglia a március 31-én végződött pénzügyi évben 550 millió font aktívumot ért el külföldi fizetési mérlegében, szemben az előirányzott 300 millió fonttal. Elismerte, hogy Angliában a személyi jövedelmek emelkedése gyorsabb a kelleténél, de ennek aligha lesz hamarosan érezhető hatása a brit fizetési mérleg helyzetére. Hozzátette, hogy Anglia rövid és hosszú lejáratú tartozásai ma már jóval 4 milliárd dollár alá csökkentek. Hot Springs: Fájdalmas átrendeződés az USA-ban Az Amerikai Bankárszövetség konferenciáján Kennedy amerikai pénzügyminiszter kifejtette, hogy az Egyesült Államok gazdasága a „fájdalmas átrendeződés” periódusában van. Az ipari vállalatok — folytatta — amelyek a kellő óvatosság nélkül növelték a kapacitást, nem gondoskodtak a költségek emelkedésének megfékezéséről vagy kellő pénzügyi tartalékokról, most megadják könnyelműségük árát. Az amerikai gazdaság jelenlegi visszaesése talán hasznosnak bizonyult, mert ráébreszti az üzleti vezetőket arra, hogy mennyire fontos a hatékonyság és a termelékenység, a bér- és áremelésben való mérséklet. A miniszter ellenezte a kormány beavatkozását az inflációs megfékezés érdekében, az üzleti és szakszervezeti vezetők mértéktartásától várja az orvoslást. A pénzügyminiszternek ez az állásfoglalása válasz Burnsnak, a Federal Reserve Board elnökének és Schweitzernek, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatójának. Mindketten azt javasolták a múlt héten, hogy a Nixon-kormány adminisztrációs eszközökkel korlátozza a jövedelmeket. A miniszter foglalkozott az USA külkereskedelmi helyzetével is, felszólítva Japánt és a Közös Piacot a protekcionista vámsorompók lebontására. „Hangsúlyoznom kell, hogy az egyre emelkedő import miatt az érdekelt üzleti és szakszervezeti csoportok minden eddiginél erősebben támadják a szabadabb kereskedelemre irányuló politikánkat” — mondta Kennedy. Ami a tőkés világ általános pénzügyi helyzetét illeti, a megbeszélés résztvevői derűlátóan nyilatkoztak, eltekintve Volcke amerikai pénzügyminiszter-helyettestől, aki arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok külföldi fizetési deficitjét el kell tüntetni. Ha ezt elmulasztják, a dollár ismét nyomás alá kerülhet. Schleiminger, a Nemzetközi Valuta Alap nyugatnémet igazgatója elmondta, hogy a márka felértékelésének az NSZK versenyképességére gyakorolt hatását időközben a többi országban mutatkozó infláció nagyrészt semmissé tette. Ennek ellenére 1970-ben Nyugat- Németország fizetési mérlegének aktívuma valószínűleg kisebb lesz, mint az előző évben. Genf: Az arany demonetizálása felé A nyugati központi bankvezetők Genfben tartott konferenciáján Carli az olasz jegybank elnöke kijelentette: megnyílt az út az arany fokozatos demonetizálása és új nemzetközi tartalékvalutával való felváltása előtt. A „különleges lehívási jogok” (SDR) bevezetése olyan folyamatot indított meg, amelynek eredményeként 10—15 év múlva ezek az új fizetési eszközök fogják a világ tartalékainak legnagyobb összetevőjét alkotni. Tekintetbe véve, hogy az arany iránti ipari kereslet előreláthatólag egyre erősödik, és hogy Dél-Afrikával létrejött a megegyezés az újonnan kitermelt arany értékesítéséről, joggal feltehető, hogy az arany előbb-utóbb teljesen elveszíti monetáris szerepét. Az Egyesült Államok fizetési mérlegének problémájára utalva, Carli kijelentette: az ipari országok már nem sokáig hajlandók eltűrni azt a rendszert, amelyben az Egyesült Államok tengerentúli befektetéseit, katonai kötelezettségeit és fejlesztési segélyeit tulajdonképpen ők finanszírozzák, az USA-nak nyújtott hitelekkel. Ha Amerikának nem sikerül helyreállítania a külkereskedelmi mérleg szükséges mértékű aktívumát, akkor csak a valutabeváltási árfolyamok rugalmasabbá tételével lehet kielégítő egyensúlyt biztosítani. Nagy feltűnést keltett Emmingernek, a nyugatnémet Bundesbank elnökének beszéde, aki kifejtette, hogy az angol fontot ma már nem lehet kulcsvalutának tekinteni. Az egyetlen igazi tartalék valuta a dollár. Ennek paritását Washington nem változtathatja meg, csak a többi valutát lehet a dollárhoz képest fel- vagy leértékelni. Emminger kételkedik abban a felfogásban is, hogy a font újra világszerephez juthat, ha Anglia csatlakozik a Közös Piachoz. Egyetlen lehetőség van arra, hogy a világ a dollár mellett más tartalékvalutához jusson: a közös nyugateurópai valuta megteremtése. Ez az Euro-pénzpiacokon átvehetné a dollár által jelenleg játszott szerepet. Brüsszeli jelentés az A Közös Piac végrehajtó bizottsága jelentést állított össze Anglia gazdaságának várható fejlődéséről. Nagy- Britannia exportja, ha lassúbb ütemben is növekszik a következő hónapokban, még mindig eléggé erősen fejlődik ahhoz, hogy az ország kereskedelmi aktívumát magas szinten tartsa. A jelentés figyelmezetet azonban arra, hogy a növekvő export, a fokozott ipari beruházás és a bérek rohamos emelkedése miatt az árak is egyre feljebb mennek majd. A jelentés mintegy előkészítője annak a szélesebb körű felmérésnek, amelyet a brüsszeli bizottság az angol fizetési mérleg helyzetéről készít, s amelyet hat tagállam miniszterei a csatlakozási tárgyalások kezdete előtt tanulmányoznak majd. A brüsszeli bizottság jelentése szerint a következő hónapok gazdasági expanzióját jelentősen elősegíti az alacsonyabb jövedelemnek múlt hónapban bejelentett kisebb megadóztatása és a hitelkorlátozások enyhítése. Az EKG tagállamaiban kialakuló fogyasztói árakra vonatkozóan a jelentés megállapítja, hogy bizonyos fajta ipari fogyasztási cikkek ára — különösen Hollandiában és Franciaországban — nem emelkedik annyira erősen, mint a múlt évben. Hollandiában például a ruházati cikkek áremelkedése megállt, Franciaországban a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet csökkenése korlátozza az árak angol gazdaságról emelkedését. Ezzel ellentétben, az NSZK-ban és Olaszországban a kiskereskedelmi árak rohamosan növekednek és az ipari termelői árak is igen jelentősen nőttek az utóbbi hónapokban. (Reuter) JANUÁRTÓL ÚJ PRÉMIUMRENDSZER LENGYELORSZÁGBAN Mint a VILÁGGAZDASÁG szerdai számában jelentettük, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottsága a hét elején tartott ülésén megvitatta az 1971. január elsején életbe lépő új anyagi ösztönzési és prémiumrendszert. Az erre vonatkozó határozatot kétnapos vita után elfogadták. E szerint prémiumot csak azokban az üzemekben fizetnek, amelyek termelésüket az átlagon felül növelik. A vitában résztvevő több mint negyven gazdasági szakember, ipari vezető, szakszervezeti funkcionárius és központi bizottsági tag egyhangúan úgy döntött, hogy a fizikaiés szellemi dolgozók jövedelme 1971. január 1-től kezdődően inkább a költségcsökkentés és a termelésnövelés függvénye legyen, mint a kitűzött terv teljesítéséé. Boleslaw Jaszczuk, a központi bizottság titkára a plenáris ülésen kijelentette, hogy a fenti határozat végrehajtása az extenzív gazdaságfejlesztési politikáról az egyes gazdasági ágak szelektív fejlesztése felé tett lépésnek tekinthető. (Reuter, AP) 70T? NAPRÓL NAPRA ♦ NÉGY NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI KONFERENCIÁRÓL beszámoló cikkünkből kiderül, hogy a tőkésországok gazdasági és pénzügyi köreit ma leginkább az általánossá vált infláció nyugtalanítja. A dollár hegemóniájának megtörésére részben a SDR rendszert kívánják erősíteni, Nyugat-Európában pedig közös valuta létrehozásán fáradoznak. Ily módon a nemzetközi pénzügyi stabilitás is kevésbé függ majd az Egyesült Államok fizetési mérlegének egyensúlyától. ♦ AZ OLASZORSZÁGI „FORRÓ TAVASZ” meghátrálásra kényszerítette a római kormányt. Számos gazdasági és társadalmi reformot helyezett kilátásba a három nagy szakszervezet képviselőivel folytatott tárgyalások után. Az olasz tőke- és valutapiacokról érkező jelentések arról tanúskodnak, hogy tőkés körökben megrendült a bizalom a gazdaság stabilitása iránt. A jelenlegi olasz problémákat mélyrehatóan elemzi a Sajtószemle rovatunkban közölt cikk is. ♦ A SZOCIALISTA ORSZÁGOK INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEINEK jegyében lefolytatott varsói KGST-konferencia továbbra is az érdeklődés előterében áll, Keleten éppúgy, mint Nyugaton. Ismertetjük a különböző lapvéleményeket és hírügynökségi jelentéseket, köztük azokat a lengyel értesüléseket, hogy az új Nemzetközi Beruházási Bank működésére vonatkozó döntéseket — az elképzelések szerint — kétharmados szótöbbséggel hozzák, s ezzel eltérnének az egyhangúság elvétől. ♦ A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR MAI hivatalos megnyitása arra késztette munkatársainkat, hogy széles körű tájékoztatást adjanak a különböző sajtóértekezletekről, s beszámoljanak az előkészületek utolsó szakaszáról. Ide vonatkozó cikkeinket a harmadik oldalon közöljük. ♦ MEGSZAKADTAK A KÍNAI—JAPÁN ACÉLTÁRGYALÁSOK. A Nippon Steel, Japán egyik legnagyobb acélipari trösztje Kantonban folytatott tárgyalásokat japán acél Kínába történő eladásáról. Értesülések szerint a japán cég nem felelt meg a Kína által támasztott négypontos politikai követelményeknek. ♦ AUSZTRIA ÉS A KÖZÖS PIAC KÖZÖTTI ÁTMENETI JELLEGŰ megállapodás képezi majd tárgyát a Bécs és Brüsszel közötti párbeszédnek. A Közös Piac külügyminisztereinek előzőleg azonban el kell dönteniük, s erre július végén kerül sor, hogy egyáltalán megkezdik-e Ausztriával a tárgyalásokat. Luxemburg: Monetáris unió terve Éppen ennek a nyugat-európai valutának a megvalósításáról tanácskozott a negyedik nemzetközi értekezlet. Luxemburgban csütörtökön a Közös Piac pénzügyi és bank szakértői dolgozták ki a közösség gazdasági és monetáris uniójának megvalósítására irányuló javaslatokat. Ezeket a miniszteri tanács június 8-i ülése elé terjesztik majd. A Pierre Werner luxemburgi miniszterelnök elnökletével megalakított bizottság márciusban kezdte meg a monetáris unió megvalósítására irányuló különféle tervek összehangolását. Hivatalosan nem közöltek részleteket arról, hogy a bizottságnak végül is milyen egységes tervezete kerül a miniszterek elé. Tájékozott körök szerint azonban a Werner-csoport a gazdasági és monetáris unió felé irányuló első lépésre, a 3-4 évig tartó átmeneti szakaszra négy fő célt tűz ki adatok elé: a tagállamok költségvetési politikájának összehangolását; az egységes tőke- és pénzpiac megvalósítását; a közösség egységes jövedelmi politikájának kidolgozását; és a „monetáris koordináció”, azaz a valutaárfolyamok egymásközötti rögzítése terén az első konkrét lépések megtételét. NAGY LÉPÉS AZ INTEGRÁCIÓ FELÉ KOMMENTÁROK A KGST 24. ÜLÉSSZAKÁRÓL A KGST-országoknak a múlt héten Varsóban tartott konferenciájával még mindig nagy terjedelemben foglalkoznak nemcsak a szocialista országokban megjelenő lapok, hanem a nyugati hírügynökségek is. Valamennyi kommentár hangsúlyozza, hogy a KGST 24. ülésszaka nagy lépést tett előre a tagországok integrációja felé. A Pravda keddi vezércikkében kiemelte: a testvéri országok ma eljutottak a fejlődésnek arra a fokára, amelyen lehetővé válik a társadalmi élet szocialista megszervezése adta előnyök lényegesen teljesebb kihasználása, mind nemzeti, mind nemzetközi méretekben. A Rudé Právo kommentárban méltatja az ülésszak jelentőségét. Hangoztatja, hogy az elfogadott intézkedések megfelelő feltételeket teremtenek a komplex távlati együttműködési program gyors kimunkálásához és megvalósításához, s ily módon a tagországok gazdasági integrációjának tökéletesítéséhez. A gazdasági ágak számának gyors növekedése — írja a lap —, valamint a sorozatgyártás növelése és a termelés színvonalának emelése között tapasztalható ellentmondásokat csak a nemzetközi szakosodás, mindenekelőtt a termelési kooperáció alapján lehet megoldani. Több lengyel napilap foglalkozott kommentárban a KGST varsói ülésszakának jelentőségével. A Trybuna Ludu „A további integráció útján” című cikkében az új beruházási bankról ír. Hangoztatja, hogy a tagországoknak egyre gyakrabban kell komoly, közös érdekű beruházásokat eszközölniök és a bank feladata ezek biztosítása lesz. A Nemzetközi Beruházási Bank — amelynek alaptőkéjét egyebek között szabaddevizás betétek alkotják —, várhatóan széles körű tevékenységet fejt majd ki a nemzetközi piacokon is. A Zycie Warszawy a bank létrehozására vonatkozó szerződéstervezetet elemzi. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a bank operatív tevékenységének biztosítása végett elhatározták, hogy a működésre vonatkozó döntéseket kétharmados szótöbbséggel hozzák. Ez eltér az eddig alkalmazott egyhangúsági elvtől és a jövő gyakorlata szempontjából általánosabb jelentősége is lehet. Az egyhangúsági elvtől való eltérés foglalkoztatja a nyugati hírügynökségeket is. A többségi elv a határozathozatalnál rugalmasabbá teheti a szervezet politikáját, de nem befolyásolja a már meglevő közös szervezetek és vállalatok tevékenységét — írja a Reuter a lengyel lapra hivatkozva. Utal a lengyel hírügynökség jelentésére, amely szerint a varsói ülés nem a KGST tevékenységének részleges javítására, hanem új, átfogó áru- és pénzügyi mechanizmus kialakítására törekedett. Az olasz sztrájkhelyzet és a kormány ígéretei Egyre szélesebb körökben terjed az olasz sztrájkhullám. Harmadik napja nem vették fel a munkát a tűzoltók, a vasutasok, a nyomdászok, a segélyszolgálatok alkalmazottai, szünetel a telefon- és távíró-szolgáltatás. Annak ellenére, hogy szám szerint kevesebben vesznek részt a megmozdulásokban, mint a tavalyi „forró ősszel”, hatása az utca emberére sokkal nyilvánvalóbb és zavaróbb. A kormány, amely napokig elzárkózott attól, hogy meghallgassa a panaszokat, kénytelen volt leülni tárgyalni a három nagy szakszervezet képviselőivel. Estétől reggelig tartó tanácskozásuk után a római rádió kormányközleményt ismertetett. A közlemény bejelenti, hogy a kormány júniusban és júliusban fokozott intézkedéseket tesz a lakásépítés és a mezőgazdaság fejlesztésére. Adókedvezményeket nyújtanak az alacsonyjövedelmű rétegeknek, újjászervezést ígérnek az egészségügy és a közlekedés terén és felveszik a harcot az árak emelkedése ellen. A helyzetet súlyosbítja, hogy júniusra választásokat írtak ki. Súlyos bizalmi válságba jutott az olasz kötvénypiac, s ennek a válságnak mélyreható következményei lehetnek az egész gazdasági életre — jelenti milánói pénzügyi körökből a Reuter-iroda. A kötvények nagy részének értéke 5 százalékkal esett, s erősen lanyhultak a részvények is. A folytatódó sztrájkok és a június 7-re kiírt regionális választások körüli bizonytalanság miatt a líra is a gyengülés jeleit mutatta. A hanyatló belföldi kötvénypiac a tőke kiáramlását vonhatja maga után s ez problémákat jelent mind a líra stabilitása, mind a gazdaság növekedési potenciálja szempontjából. (Az olasz gazdasági helyzet részletes elemzése megtalálható mai Sajtószemle rovatunkban.) AUSZTRIA ÉS A KÖZÖS PIAC Július végén döntenek a Közös Piac külügyminiszterei arról, hogy megkezdik-e Ausztriával azokat a tárgyalásokat, amelyek az ideiglenes osztrák— közös piaci egyezmény megkötéséhez vezethetnek. Bár Ausztriának érdeke az egyezmény megkötése, és a brüsszeli Európa Bizottság is a tárgyalás mellett van, szükség van még a Hatok minisztertanácsának hozzájárulására a megbeszélések megkezdéséhez. Az Ausztriával kötendő ideiglenes szerződéstől függetlenül is a közös piaci miniszterek június második hetében tárgyalásokat folytatnak majd arról, hogyan alakul kapcsolatuk a többi EFTA-országgal Nagy-Britannia, Írország, Hollandia és Norvégia csatlakozása után. Ami az osztrák—közös piaci ideiglenes egyezményt illeti, ismeretes: Ausztria olyan közbenső megoldásra törekszik, hogy ipari árucikkeinek vámját 30 százalékkal csökkentsék, miközben a Közös Piac az Ausztriából származó importra vonatkozó korlátozásokat is enyhíti. Az osztrák szövetségi kancellár véleménye szerint nem cél, hogy már véglegesen rögzítsék a Hatok és Ausztria viszonyát. Fenn kell tartani a szabadkereskedelmi zóna, vagy a vámunió megteremtésének lehetőségét. Ausztria ugyanis szeretne egyidejűleg az EFTA-nak is tagja maradni. Április végén a Zürcher Zeitung is foglalkozott Ausztria kilátásaival az Európai Gazdasági Közösséggel való kapcsolatainak rendezése után. A lap az Európa Parlament egy kiadványára hivatkozva kijelenti, hogy a Közös Piacban nagy rokonszenv nyilvánul meg az Ausztriával való szorosabb gazdasági kapcsolat megteremtése iránt. (APA)