Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)

1970-06-02 / 103. (348.) szám

Befejeződtek a szovjet—román tárgyalások SEGÍTSÉG AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK Maurer román miniszterelnök befe­jezte moszkvai tárgyalásait. A tár­gyalás után kiadott TASZSZ-jelentés szerint Koszigin miniszterelnök­kel megbeszélték a két ország gazdasági, tudományos és műszaki együttműkö­dését és kifejezték reményüket or­szágaik kooperációjának jövőjében. A román hírügynökség, az Agerpres jelentése szerint a felvetett problémák egyike az árvíz sújtotta romániai terü­letek segélyezése volt. A Szovjetunió első gesztusa 50 ezer rubel adományo­zása — jelenti az Agerpres. A román árvízkárosultak megsegí­tése mind több ország és nemzetközi szervezet ügye lett. A Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjában kö­zölték, hogy több mint 30 ország Vö­röskereszt társasága adományozott eddig több mint 4 millió svájci fran­kot, az Egyházak Világtanácsa 10 ezer, a Lutheránusok Világszövetsége 7 ezer dolláros csekket küldött s a két szervezet további 100 ezer dollárt kíván e célra összegyűjteni. Az angol Vöröskereszt 50 ezer font sterling ösz­­szegyűjtését és elküldését irányozta elő. Az osztrák Caritas építőanyagokat, sátrakat, takarókat stb. gyűjt. A kínai Vöröskereszt 500 ezer jüant ajánlott fel készpénzben, további 500 ezret gyógyszerekben és más segédeszkö­zökben. Spanyolország gyógyszereket, élelmiszereket és ruhaneműt küldött Romániának, mintegy 43 ezer dollár értékben. VI. Pál pápa 10 ezer dol­láros csekket, a libanoni és a török Vörösfélhold szervezet több tonna ru­haneműt, élelmiszert és gyógyszert küldött. Az NSZK katolikus és protestáns segélyszervezetei ugyancsak takarókkal,­­sátrakéval és ruhaneműekkel, az Egész­ségügyi Világszervezet 10 ezer lakost szolgáló mozgó kutakkal, és vízszűrő állomásokkal jelentkezett. A francia Renault cég 250 ezer fran­kot utalt át, az Air France utasította dél-amerikai járatait, álljanak a román külképviseletek rendelkezésére s a Dél-Amerikában összegyűlt adományo­kat azonnal szállítsák Romániába. A Londonba akkreditált román kereske­delmi tanácsos az angol cégekhez for­dult, segítsenek helyreállítani az ár­vízsújtotta üzemeket , több mint 250 ipari egységet, közte országos je­lentőségű üzemeket ért károsodás. Az osztrák kormány 1 millió schil­­linget bocsát a román kormány ren­delkezésére, Románia ebből többek között a legfontosabb mezőgazdasági termékeket vásárolhatja, hosszú lejá­ratú hitel keretében.­­ Részben az árvíz okozta súlyos ká­rok, részben az állandóan növekvő ke­reslet szükségessé tette, hogy a Román Kommunista Párt és a minisztertanács határozatot hozzon olyan új intézke­désekről, amelyek serkentőleg hatnak az állattenyésztés fellendítésére — je­lenti az Agerpres. E program megvalósítása megköve­teli a­ szarvasmarha és az állati ter­mékek felvásárlási árának emelését és rendezését, valamint más olyan intéz­kedések bevezetését, amelyek növelik az állattenyésztők érdekeltségét a ter­melés fokozásában. A központi bizottság és a miniszter­­tanács elhatározta, hogy az év június 1-től kilogrammonként 1—1,70 lejjel emeli a marhahús és 0,10—0,50 lejjel a tej felvásárlási árát. Ezenkívül más ked­vezményeket is nyújtanak az állat­­tenyésztőknek. A felvásárlási árak eme­léséhez szükséges összegeket részben állami alapokból, részben a kiskereske­delmi árak emelése révén nyert össze­gekből fedezik, így 1970. június 1-től a marhahús kiskereskedelmi ára átlago­san 1,85 lejjel, a sertéshúsé pedig átla­gosan 1,35 lejjel emelkedik. Elsősorban az elsőrendű minőségi húsok árát eme­lik. A tej kiskereskedelmi ára 0,20 lejjel lesz magasabb. Ennek megfelelően emel­kedik a húskonzervek és húskészítmé­nyek, valamint a tejtermékek ára. A határozat rámutat, hogy a kiskeres­kedelmi árak emelése nem akadályozza a dolgozók reálbérének a jelenlegi öt­éves tervre előirányzott emelkedését. Gromiko párizsi látogatásának gazdasági vonatkozásai A szovjet főváros politikai köreiben — írja az MTI tudósítója — a nem­zetközi diplomáciai élet egyik legfon­tosabb eseményeként értékelik Andrej Gromiko külügyminiszter párizsi láto­gatását. A szovjet fővárosban a két ország kapcsolatait illetően az együttműködés széles skáláját és sokrétűségét húzzák alá. Kiemelik, hogy ez az árucserétől a politika szférájáig terjed. Ha a ke­reskedelmi forgalomban vannak is egyes olyan tőkésállamok — Anglia, Japán, Finnország, az NSZK és Olaszország, — amelyek az import— export listán megelőzik Franciaor­szágot, a szovjet—francia tudomá­nyos-műszaki együttműködés egé­szen­­sajátos formákat és jellegze­tességeket mutat. Így például világ­szerte szenzációt keltett az a beje­lentés, hogy a francia műholdat szovjet hordozórakéta fogja Földkörüli pályá­ra vinni. Ez egyúttal­ jelzi azt is, hogy Moszkva bizonyos fokú betekintést en­gedélyez Párizs számára a szovjet űr­kutatás és rakétatechnika féltve őrzött titkaiba. Legutóbb idén májusban — a rendszeresen tanácskozó szovjet—fran­cia „kis bizottság” Tbilisziben tartott ülése után — mindkét fél szakemberei elégedetten búcsúztak egymástól. Egész sereg fontos terv — a gépkocsigyártás­tól a nukleáris kutatásig — megvalósu­lóban, illetve a kidolgozás szakaszában van. A szovjet külügyminiszter a vezető politikusokkal folytatott megbeszélése mellett — állítja a nyugatnémet DP­A hírügynökség —, megkísérli, hogy a nyugati pénzügyi köröket a Szovjet­unióban invesztíciókra ösztönözze. Gro­miko szerdán tanácskozik Giscard d’Estaing pénzügyminiszterrel és mun­katársaival. E megbeszélések közép­pontjában valószínűleg szó esik majd arról, hogy Franciaország esetleg köz­reműködik a tervezett tehergépkocsi­gyár felépítésében. Tárgyalnak majd — véli a hírügynökség — arról is, hogy a Szovjetunió földgázt szállít Francia­­országnak, továbbá arról, hogy a fran­ciákkal közreműködik a közép-ázsiai rézlelőhelyek kitermelésében. A szibériai hatalmas réztelepek kö­zös kiaknázása — írja diplomáciai for­rásokra hivatkozva a Reuter — egyike a legfontosabb javaslatoknak, amelye­ket Gromiko magával vitt Párizsba. Gromiko valószínűleg megvitatja azt a lehetőséget is, hogy nemzetközi kon­zorciumot alakítanak — esetleg ameri­kai érdekeltségek bevonásával — a szibériai vállalkozás végrehajtására. Elvi megállapodás Velencében A Közös Piacot gazdasági és monetá­ris unióvá kell kiépíteni, amelynek vég­célja az egységes európai valuta meg­teremtése — ezt az elvi megállapodást sikerült megszövegezni Velencében a Közös Piac pénzügyminisztereinek és központi bankvezetőinek a múlt hét vé­gén tartott kétnapos ülésén. A Közös Piac ilyenformán hivatalosan is magáévá tette azt az elgondolást, amelyet a tagállamok egymástól többé­­kevésbé eltérő javaslatai alapján az úgynevezett Werner-bizottság dolgozott ki. A megállapodást azonban még jóvá kell hagynia a közösség teljes minisz­teri tanácsának (amelyben a külügy­miniszterek is helyet foglalnak). A hírügynökségi jelentések szerint a kétnapos értekezleten mélyreható ellen­tét mutatkozott meg. A közös piaci or­szágok egyik csoportja — Franciaország, Belgium és Luxemburg — az unió meg­valósításában a valutapolitikai intézke­déseknek, elsősorban a közös piaci valutaárfolyamok egymás közti rögzí­tésének akart elsőbbséget biztosítani. Az NSZK, Hollandia és Olaszország vi­szont a gazdasági integrációt tartotta el­sőrendűnek — beleértve a költségvetési és adóügyi intézkedések összehangolását A két álláspont összecsapása döntet­len eredményre vezetett: a pénzügy­­miniszterek határozata értelmében a teljes gazdasági és monetáris unió meg­valósításában sem a valutapolitikai, sem a gazdasági integráció nem élvez el­sőbbséget, az összehangolást párhuzamo­san kell végrehajtani. Colombo olasz pénzügyminiszter, aki a velencei érte­kezleten elnökölt, a következőkben tájé­koztatta a sajtót az elvi megállapodás részleteiről: A gazdasági- és valutaunió megvaló­sítása 1971-től kezdve kilenc év alatt történne meg. Az első átmeneti szakasz 1974-ig tartana. Ebben a szakaszban a tagállamok összehangolják költségvetési politikájukat, az eddiginél szorosabban koordinálják az egyes országok gazda­ságpolitikájának rövid távú céljait, ki­dolgozzák a három-öt évre szóló gazda­ságpolitikai célkitűzéseket, tekintetbe véve a gazdasági növekedés ütemét, ösz­­szehangolják a hitelpolitikát. Megkérdezték az olasz pénzügymi­nisztert, hogy miképpen akarják ebbe a tervbe bevonni Angliát és a fel­vételre jelentkezett többi országot. Azt válaszolta, hogy ezt majd a június 30-án meginduló csatlakozási tárgya­lásokon kell tisztázni. Ami a valutapolitikai együttműkö­dést illeti, a miniszterek elhatározták, hogy stabilizációs alapot hoznak létre, amelynek segítségével a tagállamok központi bankjai interveniálhatnak a devizapiacon. Különösen nagy figyelmet keltett a minisztereknek az a döntése, hogy a közös piaci valuták árfolyamának in­gadozása ezután sem haladhatja meg a 0,75 százalékot a dollárparitástól fel­vagy lefelé. Ez a francia javaslatra hozott határozat kudarcra ítéli a Nemzetközi Valuta Alap elgondolását a tőkés valutarendszer rugalmasabbá tételére. Az Alap washingtoni köz­pontjában most folynak a tárgyalá­sok arról az amerikai ihletésű terv­ről, hogy a valuta­nehézségekkel küz­dő országoknak nagyobb mozgási sza­badságot adjanak, szélesebb árfolyam­ingadozások megengedésével. Ha a közösség nem egyezik bele nagyobb árfolyamingadozásokba, akkor a Va­luta Alap elgondolása halálra van ítélve — idézi a Reitter-iroda vezető nyugat-európai bankárok véleményét. A­datok nélkül csak két-három szá­mottevő valutára vonatkozna az új rendszer, úgy pedig már nincs ér­telme. A miniszterek határozata értelmében a­datok összehangolják valutapoliti­kai állásfoglalásaikat, hogy a Nemzet­közi Valuta Alap szeptemberi közgyű­lésén egységes platformot képviselje­nek. Az erre vonatkozó javaslat ki­dolgozásával a Werner luxemburgi miniszterelnök vezetése alatt álló szakértői csoportot bízták meg, amely a most elfogadott javaslatok szerzője volt. Ami végül a közös valuta megte­remtését illeti, ezt a miniszterek elvi célnak tűzték ki. Colombo azonban sajtótájékoztatójában elismerte: nem sikerült megegyezni, hogy mikor tegyék meg az első lépéseket e cél elérése felé. (Reuter, AP, DP­A) NAPRÓL NAPRA ♦ A SZOVJET—ROMÁN KORMÁNYFŐI TÁRGYALÁSOK napirend­jén szerepelt a többi között az árvízsújtotta romániai területek megsegítése — jelenti az Agerpres hírügynökség. Ismertetjük a Romá­nia megsegítésére irányuló nemzetközi akció első eredményeit is, továbbá azt az új romániai rendelkezést, amely — részben az árvíz­okozta károk miatt — szükségesnek minősíti az állattenyésztés fej­lesztésének országos programját és ennek keretében előirányozza­­ a marhahús és a tej árának felemelését. ♦ A KANADAI DOLLÁR RÖGZÍTÉSÉT FELFÜGGESZTETTÉK, a kanadai valuta árfolyama szabadon lebeg, ami gyakorlatilag a fel­értékeléssel egyértelmű. Egyidejűleg leszállították a kamatlábat. A ka­nadai dollár árfolyama az intézkedés nyomán emelkedni kezdett az összes devizatőzsdéken. Az árfolyamrögzítés felfüggesztése elsőd­legesen belgazdasági intézkedés, de — csakúgy, mint a nyugatnémet márka felértékelése — kedvez a dollárnak. A bejelentés hatására talál­gatják, nem kerül-e hasonló sorsra a svájci frank és a holland forint is. ♦ A MAGYAR—KÍNAI ÁRUFORGALMI MEGÁLLAPODÁS kidolgozá­sára tárgyalások kezdődtek Pekingben. Tavaly a két ország közötti árucsere értéke 18 millió rubel volt. ♦ A SZOVJET—FRANCIA EGYÜTTMŰKÖDÉS SOKRÉTŰ, s gazdasági­műszaki téren sajátos jellegzetességei vannak — hangsúlyozzák Moszk­vában a szovjet külügyminiszter párizsi látogatása alkalmából. A poli­tikai témák mellett — értesülnek a nyugati hírügynökségek — szó lesz Franciaország közreműködéséről a Szovjetunióban tervezett teher­autógyár építésében, szovjet földgáz szállításról és a szibériai rézlelő­helyek közös kiaknázásának tervéről. ♦ A HATOK PÉNZÜGYMINISZTEREINEK VELENCEI TANÁCSKO­ZÁSÁN elvi megállapodás született arról, hogy a Közös Piacot gaz­dasági és monetáris unióvá kell kiépíteni, amelynek végcélja az egy­séges európai valuta megteremtése. A tervezett közösséget kilenc év alatt akarják végrehajtani. Az első hároméves szakaszban — a tervek szerint — összehangolják a költségvetési politikát, s koordinálják a rövid lejáratú gazdaságpolitikai célkitűzéseket. A Hatok külügymi­niszterei, francia kezdeményezésre, kudarcra ítélték az IMF elgondo­lását a tőkés valutarendszer rugalmasabbá tételére. Szabadon lebeg a kanadai dollár árfolyama A nemzetközi devizatőzsdék állóvize — amelyet a közelmúltban lezajlott ál­talános értéktőzsdei árzuhanás meg sem rebbentet —, június 1-én hullámzani kezdett. Az történt ugyanis, hogy a kormány a kanadai dollár árfolyamának alaku­lását szabaddá tette és ugyanekkor a jegybank váltóleszámítási kamatlábát 71­ 2 százalékról 7 százalékra szállította le. A kanadai dollár árfolyama koráb­ban hosszú ideig szabadon ingadozott, 1962 május óta azonban rögzített pari­tás volt érvényben, 1 kanadai dollár 1 ,­92,50 USA-centet jelentett. Benson pénzügyminiszter nyilatko­zatában hangsúlyozta, hogy az árfo­lyamalakulás szabaddá tételére azért volt szükség, mert az utóbbi időben igen sok külföldi vásárolt kanadai dol­lárt, továbbá mivel Kanada kereske­delmi aktívuma hatalmas mértékben növekedett. Ez év első negyedében az exporttöblet 672 millió dollárt, majd áprilisban 256 millió dollárt ért el. Mindezek következtében egyedül má­jusban 600 millió dollárral növekedett Kanada monetáris tartaléka, szintje 4,2 milliárd dollárt, vagyis az eddigi legmagasabb csúcsot érte el. A pénzügyminiszter kiemelte Kanada határozatának meghozatala előtt ta­nácskozott a Nemzetközi Valuta Alap­pal, s ez hozzájárult ahhoz, hogy Ka­nada felfüggessze a rögzített paritás te­kintetében az alapszabályok értelmé­ben elvállalt kötelezettségét. Benson hangsúlyozta, hogy Kanada olyan ha­mar, amint csak a körülmények meg­engedik, ismét rögzíteni fogja a valuta paritását. Hogy ez azonban mikor kö­vetkezik be, illetve a szabad hullámzás következtében a kanadai dollár árfo­lyama milyen színvonalra fog emel­kedni , arról hallgatott. A kormány arra számít, hogy ezzel a monetáris lépéssel, ami gyakorlatilag a valuta felértékelését jelenti, előmoz­dítja a kanadai infláció elleni küzdel­met. Az importcikkek ára ugyanis csök­kenni fog, a kanadai bevitel tehát nö­vekedik és versenyt támaszt a kanadai termelőknek. Rámutatott azonban arra is, hogy az új árfolyamalakulás várható hatását a kanadai exportra —, amely természetesen a csökkentés irányába hat — a legközelebbi jövőben megfele­lő intézkedésekkel (tehát exportösztön­zéssel) ellensúlyozni fogják. A kanadai intézkedés bejelentése után azonnal emelkedni kezdett min­den devizatőzsdén a kanadai dollár ár­folyama. New Yorkban a nyitáskor a kanadai valutát 95 USA-centtel jegyez­ték. Hír szerint az angol pénzügyi ha­tóságok, de lehetséges, hogy más nyu­gat-európai jegybankok is arra töre­kednek, hogy a kanadai dollár árfolya­ma minél magasabbra emelkedjék. Ezzel egyidejűleg bizonyos mérvű spekuláció is mutatkozott, amely látha­tólag arra számít, hogy a kanadai dol­lár felértékelését a svájci frank és hol­land forint is követi majd. Ezek a manőverek főleg Svájcban voltak ész­lelhetők, ahol az USA-dollár árfolyama előbb esett, majd később emelkedni kez­dett. Az utóbbi irányzat azonban — piaci körök szerint — a svájci jegy­bank intervenciójának tulajdonítható. A holland forintnak a dollárral szem­beni készpénz- és határidős jegyzése emelkedett, a holland forint iránti ke­reslet erősen megnőtt, és itt sor került a holland jegybank részéről az ameri­kai dollár árfolyamának támogatására. Pénzügyi szerkesztőnk írja: a kana­dai dollárárfolyam alakulásának sza­baddá tétele, vagyis várható folyamatos felértékelődése látszólag kizárólag ka­nadai gazdasági meggondolások alapján történt. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az egyre növekvő és nagymértékű kanadai exporttöbblet már önmagában véve is hatékony inflációs tényező, ami meg­tetézi a Kanadában is lejátszódó, és a tőkés világban általában megnyilvánuló inflációs irányzatot. A felértékelés kö­vetkeztében valóban lehetséges, hogy csökken majd a kanadai exporttöbblet, bár ennek teljes megszüntetése nem célja a kanadai kormánynak. Itt megint a belföldi gazdaságpolitikának (pl. a foglalkoztatottság, a gazdasági növeke­dés fenntartása stb.) és a nemzetközi pénzügyi egyensúly előmozdításának a konfliktusáról van szó. Mindezért a kanadai kormány olyan középutat keres, amely a gazdasági nö­­vekedés, az infláció leküzdése és a nemzetközi monetáris egyensúly köve­telményei között vonul végig. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a kanadai dollár árfolyama szabad hul­lámzásának biztosítása, vagyis felérté­kelése rendkívül kedvezően érinti az amerikai dollárt. A nyugatnémet már­ka felértékelése után — amelyet szin­tén többé-kevésbé szabad árfolyam­­hullámzás előzött meg — most egy má­sik vezető tőkés valuta, a kanadai dol­lár felértékelésének folyamata indult meg. Ezek a fejlemények máris bizo­nyos mértékű valóraváltását jelentik annak a nem titkolt amerikai kíván­ságnak, amely szerint több erős valu­tát fel kell értékelni. Erre azért van szükség, mert a ma már egyetlen kulcs­valutát, vagyis a dollárt nem lehet le­értékelni, mivel az az egész tőkés nem­zetközi pénzügyi rendszer középpontja, és értékmérője. Joggal merülhet fel ezek után az a kérdés, hogy ebben a szakaszban a ka­nadai dollár felértékelése elszigetelt je­lenség marad-e, vagy azt követni fog­ja — tekintetbe véve, hogy a márkát már korábban felértékelték — a svájci frank és a holland forint is. Mi azt tartjuk valószínűnek, hogy ebben a közvetlen periódusban nem kerül sor a svájci frank felértékelésére, de talán a holland forintéra sem. K. L. A DUNA-EURÓPAI INTÉZET KONFERENCIÁJA . Tizennégy ország képviselőinek rész­vételével hétfőn nyílt meg Salzburgban a Duna-európai Intézet ez évi gazda­sági konferenciája. A megnyitó referá­tumot Fritz Bock, Ausztria képviselője mondotta. Dr. Tonck­, az Európa Tanács titkára „az Európa Tanács és a Duna menti te­rületek” címmel tartott előadást. A ta­nács feladatairól, a Duna menti népek gazdasági életében betöltött szerepéről beszélt. Magyarországot az ülésen ,dr. Baczoni Jenő képviselte. Előadásában a kelet-nyugati kereskedelmet elemezte magyar szemszögből. Hangsúlyozta, hogy a KGST-országok közti árucsere-for­galom 1955 és 1968 között jóval gyor­sabban nőtt, mint a világkereskedelem,­­majd rámutatott arra, hogy a kelet- nyugati forgalom szerkezete általában nem kedvező az iparilag fejlett szocia­lista államok számára. Magyarország képviselője végül a nyugat-európai or­szágok gazdaságának integrációjából adódó, a bilateralizmussal, a multi­­lateralizmussal összefüggő problémákról beszélt. A Duna-európai Intézet ülése június 4-én ér véget. (APA) MAGYAR-KÍNAI TÁRGYALÁSOK A kínai külkereskedelmi miniszté­riumban megkezdődtek a magyar—kí­nai kereskedelmi tárgyalások az 1970. évi árucsere-forgalmi megállapodás ki­dolgozására. Tavaly a magyar—kínai árucsere értéke 18 millió rubel volt. Hazánk tavaly főleg gépeket, alkatré­szeket, hengerelt árut szállított Kíná­nak, ahonnan elsősorban színesfémeket, textíliákat és nyersanyagokat importált.

Next