Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)

1970-06-03 / 104. (349.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG A VILÁGSAJTÓBÓL CoMita/IMCTMMecKasi HHATCTPMfl A bérmunka előnye és hátránya idén előreláthatólag mintegy há­rommillió dollár értékű bérmunkára kap megbízást a gyapjúszövetet fel­dolgozó magyar konfekcióipar. Erről a nálunk viszonylag új keletű üzleti formáról beszélgettünk Konitz Jó­zseffel, a HUNGAROTEX főosztály­­vezetőjével. — A ruhaipar kapacitása nagyobb, mint a hazai alapanyag-készlet — mon­dotta. — De nemcsak az itthon gyár­tott méteráru mennyisége az, ami szükségessé teszi, hogy a szabad ka­pacitást külföldről vállalt bérmunká­val kössük le. Sajnos, számos külföldi piacon az általunk kínált szövetek minősége sem felel meg. Ez a két fő tényező indokolja a bérmunka­­megbízások elfogadását. Az iparvállalatoktól év végén meg­kapjuk a szabad kapacitásukra vonat­kozó adatokat. Ennek alapján igyek­szünk megtalálni a megfelelő külföldi partnert. Elsősorban sportruházat, elő­ruházat, férfi és női gyapjú felsőruha és felsőkabát magyarországi feldolgo­zására mutatkozik igény. A határidők betartásával nincsenek rossz tapaszta­lataink. Késés főként olyankor fordul elő, ha a külföldi üzletfél nem küldi el a megállapított határidőre a fel­dolgozandó méterárut és a magyar gyár emiatt, természetesen, kénytelen más cikk termelését megkezdeni. Véleményem szerint gazdaságosabb lenne hazai alapanyagokból készült, feldolgozott árut exportálni, de nap­jainkban — amíg a vázolt körülmé­nyek meg nem javulnak — feltétlenül fontos, hogy a ruhaipar bérmunkát vállaljon. Ezt annak ellenére szüksé­gesnek tartom, hogy számos ösztönző a saját­ anyagos eladás irányába hat. A bérmunkának ezenkívül bizonyos piacfenntartó jellege is van: bízunk abban, hogy­ amikorra a textilipari rekonstrukció révén a hazai alap­­anyaggyártó ipar felfejlődik a kellő szintre, a külföldi partnerek, akik időközben megismerték a magyar kon­fekcióipar színvonalát, megmaradnak vevőink sorában. Legnagyobb bérmunka-piacaink: Hollandia, az NSZK, Kanada és Li­banon. Egyelőre az a célunk, hogy szélesítsük a piacot, hosszú távon pedig természetesen az, hogy a na­gyobb devizatömeg kitermelését biz­tosító saját anyagainkból, készített konfekciót adjuk el. A HUNGAROTEX egyik legjelentő­sebb belföldi partnere a Május 1. Ruhagyár. Kovács József vezérigaz­gatót kérdeztük meg, a gyár szem­szögéből nézve jó üzletnek tartja-e a bérmunkát. — Igen, nekünk jól jön a bérmun­ka — mondotta —, mert magunk is azt tapasztaljuk egyelőre, hogy sajnos, az igényesebb piacokon saját anya­gainkkal még nem vagyunk verseny­­képesek. Előnyösen hat az ilyenfajta vállalás a hazai piacra is, mert meg­ismerkedünk a legmodernebb eljárá­sokkal, divatirányzatokkal és ezeket belföldre szánt termelésünkben is hasznosítjuk. Nálunk a bérmunka gaz­daságossága az elmúlt két év tapasz­talatai szerint valamivel jobb, mint a saját­ anyagos eladásé, ugyanis az utóbbinál figyelembe kell venni, hogy a kelmét részben vagy egészen im­portált nyersanyagból állítjuk elő. Voltaképpen a bérmunkával kap­csolatban egyetlen — ismétlődő — nehézségünk van: a nagyon rövid, szezonhoz kötött határidők. Igyek­szünk az ebből adódó problémákat megoldani, mert egyébként hasznos számunkra ez a konstrukció. Know­­how-szerződést is kötöttünk több nyugati partnerrel; a korszerű tech­nológia, célgépek alkalmazása gyor­sabb átfutást eredményez. A legtöbb bérmunkát a skandináv országokból, Angliából, az NSZK-ból, Hollandiából, Belgiumból, Kanadából, Líbiából rendelik tőlünk. Kapcsola­taink kezdődnek Japánnal is. A gazdasági ösztönzők jelenleg a bérmunka-vállalásnak kedveznek, de ha eljön az az idő, amikor a saját­anyagos árut megközelítőleg olyan elő­nyösen tudjuk értékesíteni, mint amennyit most a bérmunka hoz a kony­hára, ha a saját­ anyagos eladás ked­vezőbb dollárhozamot jelent majd, akkor természetesen csökkenteni kell a bérmunka mennyiségét. Hogyan ítéli meg ugyanezt a prob­lémakört Bossányi György, a Fővárosi Kézműipari Vállalat vezérigazgatója? — Szerintem a külkereskedelem nem eléggé érdekelt abban, hogy bérmun­ka-partnereket keressen a hazai cé­geknek, mert kicsi az értékesítési volumen, a készáru-termelés és el­adás van előtérben. Nekünk igen elő­nyös a bérmunka — piaci stabilitást, forgóeszköz-megtakarítást, újabb piaci ismereteket jelent a vállalatnak. A magyar feldolgozás, ezt bátran mond­hatom, megfelel a világpiaci követel­ményeknek. Az anyagmentes bér­munka-konstrukció ezért csak öreg­bítheti tekintélyünket külföldön. Tapasztalatom: bebizonyosodott, hogy a Fővárosi Kézműipari Vállalat meg tud felelni a legkényesebb igényeknek. Elismerést kaptunk munkánkért Pá­rizsból, Londonból, Kanadából. Ebből következik, ha a külkereskedelem aktívabban keresne nekünk partnere­ket, mi is nagyobb mértékben vehet­nénk részt ilyesfajta együttműködés­ben. A magunk részéről ennek nincs akadálya — szívesen eleget tennénk például annak az ausztráliai igénynek, amely harmadik piacra irányuló to­­vább-exportra vonatkozik, szintén bér­munka-konstrukcióban, de valahol el­akad ez az ügy. A legnagyobb fantáziát az egyre specializálódó teenager-divat­­és a fol­­klorisztikus elemekkel díszített kon­fekcióban látom. Itt újat, eredetit tud­nánk adni. Galla-Kovács Ágnes A szovjet sajtó hasábjain széles körű vita folyik a gazdasági reform továbbfejlesztésének irányáról. (A vita fontosabb vagy érdekesebb meg­nyilatkozásairól igyekszünk e rovat szűk keretei között is a lehetőséghez képest tájékoztatást adni. — A Szerk.) Figyelemre méltó adalékokat szolgál­tat a reform vitájához V. Maszkovcev, a kemerovói terület, sütőipari igaz­gatóságának vezetője, az ágazatában fellelhető visszás jelenségekről írott cikkében. A cikkíró következtetése: rugalmasabb, a helyi és ágazati sajá­tosságokhoz jobban alkalmazkodó gaz­dasági szabályozórendszert kell ki­alakítani. A szovjet lakosság életszínvonalá­nak növekedésével jelentős kereslet­­változás állt be a sütőipari termékek különböző fajtái iránt. 1969-ben a kemerovói területen 4,7%-kal vissza­esett a kenyérfogyasztás, egyes váro­sokban pedig több mint 10%-ka. A különböző cukrászkészítmények vásár­lása ugyanakkor 14—24%-kal nőtt. Ezt a változást a sütőipar is örömmel fo­gadná, mert a pékáruk termelési mennyiségének csökkenése mellett is nagyobb nyereségre tesznek szert. A dolgozók azonban jelenleg a pékáruk termelésének növelésében érdekeltek. 1970-re vonatkozóan ugyanis a sütőipar — a területi kereskedelmi, tervezési és igazgatási szervek hoz­zájárulásával — javaslatot tett a köz­­társasági élelmiszeripari minisztérium­nak a lakosság keresletváltozását fi­gyelembe vevő tervek kialakítására. A tervek végül mégis a kenyérterme­lés növelését írták elő. Már ez év első negyedében kiderült, hogy a fa- Gazdasági szabályozók a szovjet sütőiparban hosság még a sütőipar számításánál is kevesebb kenyeret igényel. A sütőiparban a múlt évben csök­kentették a dolgozók létszámát, moder­nizáltak, mégis, a termelés szerkeze­tének a munkaigényesség irányában történt eltolódása következtében a bérek növekedése 0,6%-kal túlhaladta a termelékenységét Minthogy a ren­delkezések értelmében az átlagbér növekedése nem előzheti meg a munka termelékenységét, a dolgozók nem kaphattak jutalmat. A fogyasztók kárára, a cukrászipari termékek el­adásának visszafogásával a sütőipar „az égig emelhette volna” a termelé­kenységi mutatót. Az iparág jelenleg a cukrászati termékeken kívül 127 fajta árut állít elő. A lakosság ke­resletének tanulmányozásával a vá­lasztékot állandóan növelni szeretnék. Ez az irányzat azonban ellentétes az érvényben lévő átlagos termelékeny­ségi mutató követelményeivel. A vál­lalat kénytelen energiájának nagy ré­szét „kiskapuk” keresésére fordítani, vagy a fogyasztói érdekekkel ellenté­tesen eljárni. Az ágazat sajátosságai­nak a jelenlegi termelékenységi mu­tató helyett jobban megfelelne az egy rubel nyereségre eső bérköltség mu­tatója. A szabályozóknak lehetőséget kel­lene nyújtaniuk arra, hogy az iparág tartalékokat képezhessen a lakosság keresletében évközben mutatkozó in­gadozásokhoz való alkalmazkodás ér­dekében. A kenyérfogyasztás az egyes hónapokban 25%-ig terjedően inga­dozik, a cukrászkészítmények iránti igény pedig egyes ünnepek előtt az átlagosnak tízszeresét is elérheti. (1970. május 24.) NACHRICHTEN FÜRAUSSENHANDEL A kambodzsai hadműveletek nem­csak a gazdaságnak a Lon Nol-kor­­mány által elhatározott és ismételten hangoztatott liberalizálását gátolták meg, hanem ezen felül messzemenően meg is bénítják a gazdaságot. A liberalizálás tervét Phlek Phouen közmunkaügyi miniszter ismertette április végén az ECAFE bangkoki konferenciáján. Eszerint a kormány az állam mindenféle termelési tevé­kenységét meg akarta szüntetni és nagyobb kezdeményezést szánt a ma­gánszektornak. Csupán néhány tevé­kenységi kör (energiatermelés, vasút, posta távközlés) maradt volna állami ellenőrzés alatt. A kereskedelmi bank­ügyleteket továbbra is az állami pénz­intézetek útján kellene lebonyolítani, de a kormány lehetővé tenné, hogy a A háború megbénítja Kambodzsa gazdaságát magánbankok közép- és hosszú­ lejá­ratú kötéseket eszközöljenek. Ezeket a terveket egyelőre elso­dorta a háború, amely nemcsak a kül­kereskedelmet fékezi, hanem az or­szág valutáját is veszélyezteti. A riel szabad árfolyama máris 30 százalék­kal a hivatalos árfolyam (1 dollár , 55,54 riel) alá zuhant. Az ország köz­lekedése messzemenően megbénult, a Vietnamba és Laoszba vezető utak megszakadtak, sőt még a Phnom Penhből a tengerpartra vezető utak is bizonytalanná váltak. Végül pedig a belkereskedelmet még a háború által eddig megkímélt országrészek­ben is erősen befolyásolja a Kínába és a szocialista Vietnamba irányuló rizsszállítások megszűnése, amelyek a mezőgazdasági lakosság jövedelmének jelentős részét adták. (1970. május 25.) Vinif­ou­rcfi­r sffttng A Szovjetunió segítséget nyújt az észak-afrikai országoknak kőolajterme­lésük fokozásához és fejlesztéséhez, így a líbiai kormány meghívására szovjet kőolajipari szakértőkből álló bizottság utazza be az országot. Líbia ugyanis elégedetlen a kőolajtermelés­ből eredő bevételeinek alakulásával. A kormány szerint az országban működő koncessziós vállalatok, az amerikai Standard Oil és Occidental Petroleum felére csökkentették fúrásaik számát. Ezért a kormány felszólította a válla­latokat, hogy fúrási tevékenységüket egy hónapon belül újból a régi szintre emeljék. Ugyanez okból felhívta őket, hogy eladási áraikat jelentősen emel­jék fel, hogy ezáltal a kincstár foko­zott bevételekhez jusson. Algéria kőolajtermelésének fokozása érdekében a Szovjetunió kormánya az algériai kormánnyal négy hosszú le­járatú megállapodást létesített. Ugyan­is az algériai függetlenség kikiáltása­kor Franciaország Algériával egyez­ményt kötött a kőolajgazdaság terén való együttműködés tárgyában. A fran­cia kormány azt remélte, hogy ennek révén megtarthatja vezető pozícióját az algériai kőolajiparban. Az egyez­mény végrehajtása során azonban ne­hézségek merültek fel. Líbiához hason­lóan az algériai kormány is igyekezett a kőolaj kitermeléséből eredő bevéte­leit fokozni, emellett pedig nem látta elégségesnek az együttműködésben részt vevő francia állami vállalatok­nak, az ELF-nek és az ERAP-nak kő­olajipari beruházásait, valamint az olajkutatás és feltárás terén végzett tevékenységét. Jelenleg mindezekre vo­natkozólag tárgyalások folynak az al­gériai kormány és a francia vállalatok között. Algériában a kormányzat megfelelő ellensúlyt keresett a francia vállalatok erős befolyásával szemben. E célból Szovjet segítség az észak­afrikai olajtermeléshez előbb amerikai vállalatokkal tárgyalt, ámde látható eredmény nélkül. Ezek után a Szovjetunióhoz fordult segít­ségért. Ennek eredményeképpen már 1967 januárjában megállapodás jött létre, amelynek értelmében a szovjet kőolajipari hatóságok a Sonatrach al­gériai állami kőolajvállalatnak 78 kő­olajtermelési szakértőt bocsátottak ren­delkezésre. Ezek után a Szovjetunió és Algéria között még további négy megállapodás jött létre, az előbbinél jóval messzebb­menő hozzájárulást jelentve az algé­riai kőolajipar fejlesztéséhez. Ezek közül az első megállapodás értelmé­ben a Szovjetunió közreműködik az al­gériai olajtermelés fokozásában. Ez a termelés egyébként 1968-ban 42 millió, 1969-ben pedig 44 millió tonna volt. A második megállapodás értelmében vizsgálatokat folytatnak arra nézve, hogy miképpen lehetne a Hasszi Messzaud-i és a Rhourde-el Baguel-i kőolajmező termelését évi 20 millióról 30 millió tonnára felemelni. A harma­dik megállapodás szerint tanulmányoz­zák az úgynevezett kondenzátumok — kőoajjal kevert földgáznak — racio­nális felhasználási lehetőségeit. Ezeket ugyanis a francia vállalatok elhanya­golták. A negyedik megállapodás ér­telmében a Szovjetunió egy Minszk 32 típusú komputert szállít, amelyet Al­gériában a szénhidrogénipari központ­ban állítanak fel. A svájci lap szerint Algéria szovjet támogatással jelentősen emelni kívánja kőolajtermelését, másfelől az algériai kormány a Szovjetunióval létesített kapcsolat révén taktikai előnyt kíván­­szerezni francia tárgyaló partnereivel szemben. A lap szerint Algériának az általa kitermelt kőolaj értékesítéséhez a nyugati piacokra továbbra is szük­sége van. (1970. május 24.) Hirdessen a VILÁG­GAZDASÁG-ban AMERIKAI LICENCVÁSÁRLÁS• Nagy jelentőségű licencszerződés alá­írására került sor a TRANSELEKTRO- nál az amerikai Clark Equipment Co. Niles/Michigan céggel. A szerződést a TRANSELEKTRO részéről Kozma Miklós vezérigazgató-helyettes, a Clark Equipment Co. részéről Thomas Tyler és Julian R. Alvarez elnökhelyettesek írták alá. A szerződés aláírása után megkértük Kozma Miklóst, hogy is­mertesse a szerződést. — A licencvásárlás révén — mon­dotta —, a Jászberényi (Lehel) Hűtő­gépgyár a világ egyik legkorszerűbb hűtőberendezéséhez jutott. A Tyler­­típusú mélyhűtő és normál hőmérsék­letű önkiszolgáló hűtőbútorok és ke­reskedelmi hűtőszekrények az egész világon ismertek. A nagy érdeklődés a Tyler-termékek iránt indokolt, hi­szen a legkiválóbb műszaki paraméte­rekkel rendelkeznek. A mostani licenc­vásárlás a kereskedelmi hűtőgépek gyártását megfelelő színvonalon tudja kielégíteni. A kereskedelmi hűtőszek­rények iránt óriási az érdeklődés és nagy a hiány belőlük. A Tyler­­típusú hűtőbútorok a jövő ABC-áru­­házaiban, a szupermaketek­­en, de a kisebb üzletekben is a legkorszerűbb igényeknek megfelelő felszerelést biz­tosítanak. Megállapodtunk abban is, hogy a szocialista és a fejlődő országokba a TRANSELEKTRO közvetlenül értéke­sít, míg az NSZK-ba alkatrészeket szállítunk. A hűtőbútorok egy részét, amelyeket a Clark Equipment Co. NSZK-ban működő gyára nem készít — például az önkiszolgáló pultokat —, mi exportáljuk. Ezeket a cég saját eladási hálózatán keresztül kívánja forgalomba hozni. A gyártás 1971 végén indul meg és a Jászberényi Hűtőgépgyár már most megkezdte az új gyáregység építését. Vásár utáni kapcsolatok az NSZK-val Vásárzárás után munkatársunk fel­kereste az NSZK pavilonjának vezető­jét, Günter Henkét, aki a következőket mondta: — A német ipar elsősorban nem azért jön a BNV-re, hogy itt, helyben, azonnal szerződéseket kössön, hanem, hogy meglevő kapcsolatait bővítse. Az először kiállítók közül azok a cégek, amelyek kizárólag eladni akartak (élel­miszeripari gépeket, fűrészlapokat) ke­vésbé voltak elégedettek, nehezen ta­láltak partnert. De azok a cégek, ame­lyek rugalmasabb kereskedelmi elkép­zelésekkel érkeztek, mind megtalálták a számításukat a vásáron. Nézetünk szerint minden kiállítónknak, mielőtt eljönne, meg kell keresnie a piacfeltá­rás módját. Ez fordítva is érvényes. A magyar kereskedelmi kirendeltség Kölnben — mint tapasztaltam — vagy a Bundesstelle für Aussenhandelsin­­formation (BfA) ugyanott szívesen se­gít ebben. Hasznosak a kongresszusok, szimpozionok is, vagy a műszaki hét­nek nevezett előadássorozaton való részvétel, mint amilyent a Verein Deutscher Maschinenbauanstalten (VDMA) legutóbb Budapesten rende­zett. Miután magam is itt voltam a VDMA-héten, elmondhatom, hogy utá­na körlevelet intéztünk a résztvevők­­höz, akik kivétel nélkül nagyon ered­ményesnek ítélték budapesti szereplé­süket. Meggyőződésem, hogy ugyan­ilyen gyümölcsöző, eredményes és si­keres lesz az az előadássorozat, ame­lyet „Ungarische Wirtschaftstage” cím­mel ősszel Düsseldorfban rendez a Magyar Kereskedelmi Kamara az MTESZ közreműködésével, s amelyet a magunk részéről a legmesszebbme­­nően támogatunk — mondotta végül Günter Henke. A Kairóból érkezett telexjelentés arról, hogy az eredetileg május 16-tól június 5-ig tervezett vásárt tíz nappal meg akarják hosszabbítani. A leglátogatot­tabbak közé tartozik a magyar pavilon, ahol 1000 négyzetméternyi területen 12 külkereskedelmi és iparvállalat sora­koztatja fel exportcikkeit. A „Magyarország bemutatkozik” cím­mel nyílt meg Quitóban, Ecuador fő­városában az önálló magyar ipari ki­állítás. Az onnan érkezett telexjelentés arról ad hírt, hogy sikere van a 12 kül­kereskedelmi vállalat árukínálatának és az orvosi műszerek, berendezések, szerszámgépek, geodéziai műszerek, árammérők már gazdára találtak. A Barcelonában a június 3-án nyíló vásáron az idei magyar részvétel a ti­zedik lesz. Először jelentkezik a MOM geodéziai műszereivel, a MEDICOR pedig a kórházi berendezések szakosí­tott kiállításán a korábbinál bősége­sebb anyaggal képviselteti magát. A vásáron szakmai napokat tart majd a TRANSELEKTRO, a MEDICOR, és a CHEMOKOMPLEX. RÖVIDEN : Kedden magyar—dán vegyes bizott­sági ülés kezdődött a Külkereskedelmi Minisztériumban. Knud Hannover ipar­tanácsos vezetésével hattagú dán gaz­dasági küldöttség tartózkodik Budapes­ten. A vegyes bizottság megvizsgálja az eddig kialakult, illetve most kibontako­zó magyar—dán kooperációs kapcsola­tokat.­­ Elkészült az Élelmiszeripari Gép­gyár és Szerelő Vállalat szombathelyi gépgyárában a lebegtető szárítóberen­dezés, amely a konzervipar mellékter­mékeiből különválasztja a gyümölcs héját és a magját. Az idén a magyar üzem hét darabot szállít a gépből szov­jet konzervgyáraknak is.­­ Idei és jövő évi szállításra 1 200 000 rubel értékű gépet vásárolt a Sztrojex­­porttól a NIKEX. A csehszlovák gépek a magyar útépítést gyorsítják, valamint egy részét az árvízvédelem szolgálatá­ba állítják.­­ Az angol ICL vállalat, amelynek 11 komputere már működik hazánkban, újabb három berendezésre kapott ren­delést 1,3 millió font sterling értékben. Az új gépeket a Nehézipari Miniszté­rium, a Magyar Méréstechnikai Egye­sülés és az Országos Tervhivatal ré­szére szállítja az angol vállalat.­­ A MONIMPEX képviselői import­­szerződést írtak alá Indiában 13 millió devizaforint értékű tea és bors behoza­talára. HUNGEXPO» BUDAPEST 1970. JÚNIUS 3.( BAROMFI FELDOLGOZÓ ÜZEMEKET SZÁLLÍTUNK AZ NDK-NAK A KOMPLEX az elmúlt napokban újabb nagy értékű szerződést kötött a berlini Unitechna vállalattal mint­egy 800 ezer rubel értékben, 1971-es szállítási határidőre. A szerződés két komplett baromfi-feldolgozó berende­zésre vonatkozik. Az egyik berendezés a Moekrediná­­ban, Lipcse mellett kerül felállításra. Óránként 2500 broiler csirkét dolgoz fel, és az emberi fogyasztásra alkal­matlan részekből (fej, láb, bél, toll stb.) a feldolgozó­ üzemhez csatlakozó mel­léktermék-feldolgozó berendezés állati fehérjét tartalmazó takarmánylisztet állít elő. A másik, az előbbivel azonos kapa­citású berendezést Eisenbergben állít­ják fel és Gera élelmiszer-ellátását fogja szolgálni. A berendezések sze­reléséhez és üzembe helyezéséhez a magyar ipar ad műszaki vezetést. A berlini nagyvágóhíd rekonstruk­ciójához régebben szállított magyar berendezés kielégítette a német elő­írásokat és ennek alapján további marha- illetve sertés-vágóvonalak szállítására írt alá szerződést a KOMPLEX 450 ezer rubel értékben. F. P. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. • A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. evrv. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.3158/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next