Világgazdaság, 1970. július (2. évfolyam, 124/369-146/391. szám)

1970-07-01 / 124. (369.) szám

LUXEMBURGBAN MEGKEZDŐDTEK A CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK Kiküldött munkatársunktól: Kedden reggel az előre kiadott program szerint ünnepélyesen meg­nyílt az az előreláthatólag hosszú tár­gyalássorozat, amely valószínűleg hosszú időre eldönti a nyugat-európai integráció jövőjét. A luxemburgi Európa Központ, a 22 emeletes Kirsch­­berg-palota előtt a szokott hat helyett — ezúttal először — tíz zászló lo­bogott, helyesebben csüngött a sza­kadó esőben, amikor a Közös Piac és a felvételre jelentkező országok kül­döttségei, köztük összesen 20 minisz­ter megérkeztek. Az inkább formálisnak tekintett megnyitó üléstől nagy izgalmakat senki sem várt. Mégis némi megle­petés: mind a jelentkező országok képviselői — elsősorban az angol Barber —, mind a Hatok nevében jelentkező Harmel meglehetősen eré­lyes hangot ütöttek meg. Harmel belga külügyminiszter a Hatok nevé­ben igen erélyesen sorolta fel azokat a pontokat, amelyek nem képezhetik alku tárgyát, de a közösség politikai céljait viszonylag kevésbé hangsú­lyozta. Barber, Anglia képviselője viszont meglepően lelkes európainak mutatkozott, többször is beszélt a sajátos arcú Európa megteremtéséről. Ő volt az egyetlen, aki az ülésen megemlítette a katonai együttműkö­dést és a kelet-nyugati kapcsolato­kat. Különösen feltűnő volt Barber hang­vétele a francia elnök vasárnapi be­széde után. Pompidou strasbourgi be­szédét sokfelé úgy értelmezik, hogy összefogást ajánlott Londonnak Bonn egyre nyomasztóbb túlsúlya ellen. Barber viszont — ha ez az értelme­zés helyes — tulajdonképpen vissza­utasította az ajánlatot, amikor keddi felszólalásában hangsúlyozta, hogy a politikai és a gazdasági célokat nem lehet egymástól elválasztani. A megnyitó ülést a sajtó képviselői a képernyőn figyelték. Thorn luxem­burgi külügyminiszter rövid megnyitója után Harmel, a közösség miniszteri ta­nácsának elnöke fejtette ki a Hatok ál­láspontját. A Közös Piac eddigi törté­nelmének rövid áttekintése után ismer­tette a közösség önálló költségvetéséről, az Európai Parlament szerepéről, a gazdasági és a valutaunió megteremté­séről a Hatok között folyó tárgyaláso­kat. Kijelentette, ezeknek a tárgyalások­nak a menetéről tájékoztatni fogják a tagjelölteket, de nem tett célzást arra, hogy bevonják őket a tárgyalásokba. Ami a tagállamok tárgyalási pozíció­ját illeti, Harmel határozottan hangsú­lyozta, hogy az új tagoknak el kell fo­gadniuk a közösség érvényes szerződé­seit, beleértve azokat is, amelyeket külső országokkal kötöttek. Átmeneti idő­szakot lehet engedni az új tagoknak, de annak korlátozottnak kell lennie és az előre megszabott időrendhez kell iga­zodnia. Az új tagok átállási nehézségeit csak az átmeneti időszak beiktatásával lehet áthidalni, nem pedig a most érvé­nyes előírások megváltoztatásával. Harmel szerint a­datok ragaszkodnak ahhoz is, hogy az ipari és a mezőgazda­­sági szektorban párhuzamosan valósul­jon meg a csatlakozás, és az átmeneti időszak — legalábbis az árucsere szek­torában — minden tagjelölt számára egyforma legyen. A csatlakozási szerző­dések egyidejűleg lépjenek életbe. Harmel röviden érintette a volt afri­kai angol gyarmatok helyzetét, és ki­látásba helyezte, hogy ezekkel az orszá­gokkal a Yaounde-i Konvencióhoz ha­sonló megállapodást kötnek. Az EFTA nem csatlakozó tagjaival kapcsolatban azt javasolta, hogy velük ősszel kezdőd­jenek meg a tárgyalások. Beszédében a belga külügyminiszter nem említette meg Új-Zélandot, Auszt­ráliát és általában a Nemzetközösség Anglia számára annyira fontos prob­lémáit. Megemlítette viszont, hogy az Euratom, a Montánunió kérdése és az Angliával külön megvitatandó pénz­ügyi problémák nem tartoznak a je­lenlegi ülés elé. Harmel után — az előre kiadott programtól eltérően — Rey, a brüssze­li bizottság lelépő elnöke beszélt. Meg­említette, hogy a közvélemény sokhe­lyütt idegesen figyeli a luxemburgi tárgyalásokat. Ezért fontos, hogy az ér­dekelt országok parlamentjeit, éppen­­úgy, mint az Európai Parlamentet, ál­landóan tájékoztassák a tárgyalások menetéről. Az Anglia nevében felszólaló Barber mindjárt azzal kezdte, hogy nem sza­bad a részletekben elveszni. Teljesen irreális dolog lenne elválasztani Euró­pa gazdasági és politikai érdekeit. A további gazdasági növekedés és műsza­ki fejlődés megköveteli az európai gaz­daságok integrációját. Senki se higgye — mondta Barber —, hogy előnyére lesz, ha a tárgyalásokon nem sikerül megteremteni Európa egységét. Csak ezen az alapon remélhetjük Kelet és Nyugat szorosabb, gyümölcsözőbb kapcsolatainak megvalósulását és dol­gozhatunk eredményesen ezért. A brit miniszter hangsúlyozta, hogy Anglia magáévá teszi az érvényes szer­ződéseket, de néhány pontot meg kell vitatni. Szó sem lehet csatlakozásról — emelte fel a hangját —, ha a közös­ségi költségvetéshez való hozzájárulás, vagy a nemzetközösségi országok kér­désében nem sikerül elfogadható fel­tételeket kialkudni. Barber szerint a már megvalósult együttműködés mellett Anglia hajlan­dó gazdasági és valutáris, sőt külpoli­tikai és katonai téren is együttműköd­ni a sajátos arculatú Európa megte­remtéséért. Barber nyilatkozatának határozott hangneme némi meglepetést keltett. A francia küldöttséghez közel álló körök­ben azt mondották: Anglia képviselője hajlékonyabb hangot is megüthetett volna, jobban hangsúlyozhatta volna azt, hogy megoldást kell keresni sok problémára az átmeneti időszak idején, ahelyett, hogy ennyire éles fénybe he­lyezi a nehézségeket, elsősorban a me­zőgazdaság vonalán. A másik három jelentkező ország felszólalására csak röviden térhetek ki: Dánia és Norvégia külügyminisz­tere ugyancsak azt kérte, legyenek te­kintettel országuk mezőgazdasági érde­keire. A norvég külügyminiszter kifeje­zésre juttatta: a közös mezőgazdasági árakhoz való igazodás országa terme­lőinek 40—50 százalékos jövedelem­kiesést jelenthet. Hillery, Írország kül­ügyminisztere elsősorban a most fejlő­dő ír ipar védelmének szükségességét hangsúlyozta. A miniszterek ülése után a sajtó­tudósítók hada özönlötte el a nagy tárgyalótermet. Előbb Harmel, majd Barber tartott sajtóértekezletet. A kér­désekre válaszolva a belga külügymi­niszter egyebek között megjegyezte: július 21-e után, tehát az érdembeli tárgyalások megkezdésekor derül ki, hogy hosszú vagy rövid lesz-e az alku­dozás. Ő maga egy-másfél éves tárgya­lásokra számít. Babert elsősorban a katonai együtt­működésre vonatkozó kérdésekkel ostromolták. Azon túl azonban, amit beszédében mondott, nem volt haj­landó nyilatkozni, mert ez nem tar­tozik a Római Szerződés körébe. El­ismerte, hogy Anglia lakosságának nagy része ellenzi a Közös Piachoz való csatlakozást, ezért — mondotta — nagyrészt a Wilson-kormány Fehér könyve felelős, mert az túlságosan ki­emelte a kedvezőtlen azonnali követ­kezményeket, a távolabbi előnyök rovására. Ami a tárgyalások kilátásait illeti, Barber optimistán nyilatkozott, de hozzátette: ha Angliának ez a csatlakozási kísérlete sem sikerül, be­láthatatlan időre vége a szélesebb körű nyugat-európai integrációnak. Az eredeti műsor szerint délután a Hatok miniszteri tanácsának a po­litikai unióra vonatkozó bizottsági jelentést kellett volna megvitatnia. Ez az ülés azonban elmaradt. A hivatalos szóvivő tagadta, de nincs kizárva, hogy a halasztásban szerepe van Pompidou vasárnapi beszédének, ami nagy csalódást okozott a politikai integráció híveinek. I. P. A KGST-országok kapcsolatai Moszkvai tudósítónktól: A szocialista gazdasági integráció el­mélyítése minőségileg új alapot teremt a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködés további tökéletesítésé­hez, a nemzetközi munkamegosztás magasabb színvonalának eléréséhez — hangsúlyozza M. Leszecsko, a Szovjet­unió minisztertanácsának elnökhelyet­tese és állandó KGST-képviselője a Pravda keddi számában megjelent cik­kében. A KGST-országok közötti integ­ráció gyakorlati szempontból az orszá­gok gazdasági tevékenységének minden szférájában, de főleg az anyagi terme­lés területén az államközi kapcsolatok jelentős bővítésére és elmélyülésére irányul. A KGST-országok közötti együttmű­ködés történetében először a 23. rend­kívüli ülésszak alapozta meg a szocia­lista gazdasági integráció fejlesztését szolgáló hosszú lejáratú komplex prog­ram kidolgozásának a szükségességét. A munkamegosztás bővülésének gazda­sági hatásaként a társadalmi termelés gyorsabb növekedésének hatalmas for­rásához jutunk. Az érdekelt országok erejéből létrehozandó konkrét műsza­ki-termelési és gazdasági jellegű objek­tumok, a termelésszakosítás és koope­ráció bővítése, a nemzetközi gazdasági tudományos kutató és kereskedelmi szervezetek megteremtése a termelő­erők gyors fejlődését szolgálja. Az ed­dig kialakult és életképesnek bizonyult együttműködési formákat a jövőben állandóan fejleszteni kell, s most az a feladatunk, hogy megteremtsük és bő­vítsük alkalmazásuk előfeltételeit. A KGST legutóbb megtartott 24. ülésszaka joggal állapíthatta meg, hogy a szervezet munkacsoportjai és állandó szervei jelentős alkotó munkát végez­tek, s a komplex program nagy része is elkészült. Az ülésszak határozatainak ismer­tetésekor Leszecsko részletesebben fog­lalkozik a tervhivatalok közötti rend­szeres együttműködés kérdésével. Egyebek között megállapítja, hogy a szocialista gazdasági integráció egyik­­ elemét alkotó tervdokumentációs te­vékenységben több irányban is van­nak lehetőségek a munka tökéletesí­tésére. Még a KGST 23. ülésszakán mutattak rá arra, hogy biztosítani kel a koordi­nálandó problémák komplex megoldá­sát, beleértve a tudományos kutatáso­kat, a beruházásokat és az anyagi ter­melést is. Vagyis lényegében a kül­gazdasági kapcsolatok tervezésének tu­dományos színvonalát kell emelni. Ez megköveteli, hogy a tervek koordinálá­sakor és a tervező szervek közötti két­oldalú konzultációk alkalmából a köl­csönös áruszállításokat a szükséges mű­szaki-gazdasági számításokkal megala­pozzák és az együttműködés konkrét módjainak a vizsgálatakor a termelés­szervezési, beruházási, műszaki, techno­lógiai stb. feltételeket komplex módon dolgozzák ki. A két- és sokoldalú gazdasági kap­csolatok fejlesztésének szükségességé­ről, annak politikai jelentőségéről a szerző, L. Brezsnyevnek éppen a Ma­gyar Népköztársaság ünnepi parlamenti ülésszakán ez év áprilisában elhang­zott szavaiból idéz részeket. Végezetül Leszecsko megállapítja, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa, jóváhagyta a szovjet delegációnak a KGST 24. ülésszakán kifejtett­­ tevékenységét, megbízta a megfelelő szovjet minisztériumokat és szerveket a határozatokból adódó konk­rét intézkedések megtételére. NAPRÓL NAPRA ♦ AZ ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓNAK SZÁNT luxemburgi tanácskozá­son, amellyel megkezdődött a Közös Piac kibővítésére irányuló tárgya­lássorozat, a felszólalók váratlanul erélyes hangot ütöttek meg. Anglia küldötte elsősorban a finanszírozási terhek igazságosabb elosztását sür­gette, amely — úgymond — feltétele annak, hogy Nagy-Britannia csatlakozhassék az EGK-hoz. A Közös Piac nevében felszólaló Harmel leszögezte, hogy a közösség kibővítése nem hozhatja magával a jelenleg érvényes előírások megváltoztatását. ♦ A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ ELMÉLYÍTÉSE minő­ségileg új alapot teremt a gazdasági és a műszaki-tudományos együtt­működés további tökéletesítéséhez, a nemzetközi munkamegosztás ma­gasabb színvonalának eléréséhez, — állapítja meg Leszecsko, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnökhelyettese és állandó KGST-képvi­selője a Pravda keddi számában. ♦ RIBICSICS JUGOSZLÁV MINISZTERELNÖK, aki befejezte moszkvai látogatását, sajtóértekezletén felhívta a figyelmet a szovjet—jugoszláv gazdasági kooperáció és szakosítás nagy lehetőségeire. Egyszersmind utalt arra, hogy a fizetések kölcsönös elszámolásával kapcsolatban néhány probléma még tisztázásra vár. ♦ AZ ÉHSÉG ELLENI KÜZDELEMBEN CSAK NEMZETKÖZI ÖSSZE­FOGÁSSAL lehet győzni — mondja ki a FAO égisze alatt megtartott élelmezési világkongresszus deklarációja. Az egyhangúlag elfogadott nyilatkozat sürgeti a „zöld forradalom” végrehajtását, az igazságtalan kereskedelmi szerződések felszámolását és — számos országban — agrárreformok megvalósítását. ♦ A TÁVOL-KELETI SZOVJET ÉS AZ AUSZTRÁLIAI KIKÖTŐK KÖ­ZÖTT közvetlen kapcsolatok létesítését javasolta a Moszkvában tar­tózkodó ausztráliai miniszterelnök-helyettes. A két ország kereskedelmi mérlege erősen kiegyensúlyozatlan és ezért Ausztrália növelni kívánja vásárlásait a Szovjetunióban. Néhány észrevétel a magyar—indiai kereskedelemről A magyar—indiai kereskedelem és a szélesebb körű gazdasági együttműködés fejlesztésének még jelentős fel nem tárt tartalékai vannak és bizonyosra vehető, hogy a következő évek, ha nem is látványos, de egyenletes fejlődést hoznak, je­lentette ki Patrick E. P­eachey, az indiai követség gazdasági ügyekkel meg­bízott első titkára. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy 1966 és 1970 között a kölcsönös árucsere-forgalom viszonylag lassan emelkedett 290 millió rúpiáról 295 millióra. A külkereskedelem szerke­zetében azonban lényeges változások mentek végbe. A Magyarországon ér­tékesített indiai áruk köre az utóbbi időben jelentősen bővült. Az 1970-es előirányzatok is azt tanúsítják, hogy a hagyományos cikkek, a kávé, tea, bors, csillám és földidiódara mellett mind jelentősebb mennyiségben jut­nak el a magyar piacra az indiai konfekcióáruk, cipők, kozmetikai cik­kek, építőanyagok, bőrök, acélcsövek, szerszámgépek, járműalkatrészek és különböző gépipari berendezések. 1971 végéig már 1500 indiai vasúti teher­kocsi egészíti ki a MÁV vagonparkját. A magyar exportban idén elsősor­ban vas- és acélipari termékek, vasúti gördülőanyagok, traktorok, jármű­­alkatrészek, műszaki- és gyógyszer­­ipari alapanyagok, félkész- és kész­termékek, híradástechnikai, nyomda­ipari berendezések, laboratóriumi és kísérleti célokat szolgáló felszerelések szerepelnek. India sajátos gazdasági feltételei miatt arra törekszik, hogy mind több komplett üzemet vásárol­jon Magyarországtól, a szükséges mű­szaki dokumentációkkal és technoló­giai eljárásokkal együtt. E törekvések eredménye az Indiában már üzemelő lámpagyár, gyutacsgyár és kábelgyár, és számos vízi erőmű. Átadás előtt áll a magyar segítséggel épült érc­előkészítő is. Különösen jelentős az indiai alumíniumipar kifejlesztéséhez nyújtott magyar támogatás. A korbai és a koynai alumínium művekhez magyar részről szállítják a komplett timföldgyári berendezéseket, több mint 20 millió rúpia értékben, s magyarok nyerték el a kordai alumínium mű­ben tervezett kötélpálya szállítására kiírt nemzetközi tendert is. A tim­földgyártással kapcsolatos tervdoku­mentációk és knows how-ok eladásá­val egyedül tavaly 3 millió rúpia értékű „szellemi exportot” bonyolított le Magyarország. A gyógyszeripari együttműködés keretében már működik Indiában egy B—12 vitamint előállító üzem és rövi­desen üzembe áll egy chlorampenicol gyár is. A tartós kooperációs kapcso­latok kialakítására jó példa a traktor­­ipari együttműködés: a magyar trak­torokba Indiában szerelik be az ott gyártott Perkins motorokat. A nemrég Budapesten járt indiai ipari küldött­ség komplett gázpalackgyár, valamint varrat nélküli acélcső gyár megvá­sárlásáról tárgyalt. Mindezek alapján kitűnik, hogy az árukontingenseket idén kölcsönösen 10— 10 százalékkal növelték tavalyhoz ké­pest. ősszel Budapestre érkezik a kül­kereskedelmi miniszter által vezetett indiai küldöttség, hogy tárgyalásokat kezdjen az év végén lejáró ötéves ke­reskedelmi megállapodás újabb ötéves meghosszabbításáról. Valószínű, hogy az új egyezmény még a jelenleginél is ked­vezőbb keretet biztosít a gazdasági kap­csolatok további erősítéséhez — mon­dotta befejezésül Patrick E­­ Peachey. * A külkereskedelmi minisztérium ille­tékesei e nyilatkozathoz még hozzáfűz­ték, hogy az ősszel sorra kerülő tárgya­lásokon valószínűleg meghosszabbítják majd a két ország közötti 250 millió rúpiás hitelszerződést is. E hitelkeretet idáig csak kisebb mértékben használták ki indiai részről, a jelek szerint azon­ban a következő években mindinkább igénybe veszik. Ez a magyar export le­hetőségeit is javítja, ami számunkra azért is jelentős, mert az indiai piacon egyre élesedik a nemzetközi verseny. A külföldi exportőrök mind nehezebben tudják késztermékeiket eladni. India, hatalmas munkaerőtartalékára és ipar­­fejlesztésének érdekeire való tekintettel kooperációs kapcsolatokra, a műszaki­tudományos szakismeretek átvételére törekszik. Magyar részről különösen a villamosgépipari, járműipari, műszer-, híradástechnikai, vegyi és gyógyszer­­ipari kooperáció kialakítására kínálkoz­nak kedvező adottságok. Ami az importot illeti, érdemes figye­lembe venni a piackutatás során, hogy India évi 60—80 együttműködési szerző­dést írt alá a legfejlettebb technológiát alkalmazó nyugati vállalatokkal, s egyre bővül a korszerű ipari termékek, gépek, berendezések köre. Jellemző, hogy mo­dern textilipari berendezések behozata­lát máris lekötöttük és szóba kerülhet útépítő gépek, tranzisztoros rádiók im­portja is. H. R. Véget ért Ribicsics szovjetunióbeli látogatása Mitja Ribicsics jugoszláv miniszter­­elnök befejezte egyhetes szovjetunióbeli látogatását. Tárgyalt Koszigin minisz­terelnökkel, Podgornij államelnökkel, s a szovjet gazdasági és politikai élet számos vezető képviselőjével. Látogatá­sának záró aktusaként, kedden nemzet­közi sajtóértekezletet tartott. A szovjet vezetőkkel folytatott tár­gyalásokon áttekintették a legfontosabb nemzetközi kérdések mellett a kétolda­lú kapcsolatok témáit is — idézi az MTI Ribicsics nyilatkozatát. A jugo­szláv miniszterelnök szólt a szovjet— jugoszláv gazdasági kooperáció és sza­kosítás, valamint a tudományos-mű­szaki együttműködés nagy lehetőségei­ről. Különösen kiemelte az 1971—75-re szóló hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény tevékeny előkészítésének fontosságát. A két ország gazdasági kapcsolatai­nak fejlesztéséről szólva elmondotta, hogy kormányfői szinten nem konkre­tizálták a szakértőkre váró feladatokat. Mindamellett rámutatott arra — írja a Reuter tudósítója —, hogy Koszigin miniszterelnökkel egyetértésben fontos­nak ítélik meg a szovjet—jugoszláv árucsere-forgalom növelését, s az együtt­működés fejlesztésének meggyorsítását. „A Szovjetunió Jugoszlávia harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, s a kétoldalú árucsere összege évente 500 millió dollárt tesz ki” — hangoztatta a miniszterelnök. Ribicsics ugyanakkor utalt arra, hogy a fizetések kölcsönös elszámolásával kapcsolatosan néhány probléma még megoldásra vár. Mindkét ország igyek­szik a kereskedelem és az elszámolás legmegfelelőbb formáit megtalálni, s e témáról a két ország gazdasági szak­értői tartanak majd konzultációkat. A Reuter jól értesült körökre hivat­kozva közli, hogy a tárgyalásokon fel­merült az 1971—75-ös új szovjet ötéves terv egyeztetése is a hosszú lejáratú jugoszláv gazdasági célkitűzésekkel. E körökben rámutatnak: annak elle­nére, hogy Jugoszlávia nem tagja a KGST-nek, reális esélyei vannak a szov­jet és jugoszláv népgazdasági tervek bi­zonyos szempontok szerinti összehango­lásának.

Next