Világgazdaság, 1970. augusztus (2. évfolyam, 147/392-165/410. szám)

1970-08-07 / 151. (396.) szám

W( 1970. AUGUSZTUS 7. A nyugat-európai idegenforgalom szerkezete Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet jelentést tett közzé a nyugat-európai idegenforgalom irányairól, szerkezeté­ről és intenzitásáról. A jelentés Nyu­­gat-Európán az OECD európai tagálla­mait és Jugoszláviát érti. A tanulmány szerint 1968-ban a nyugat-európai tu­risták 428 millió vendégéjszakát töltöt­tek külföldön. A legtöbbet utaztak a nyugatnémetek. Ők töltötték idegen országban a vendégéjszakák 29 száza­lékát, 124 milliót. Ausztria lakosságának „utazási in­tenzitása” hasonló a nyugatnémeteké­hez. 1968-ban minden osztrák lakosra két külföldön töltött vendégéjszaka ju­tott. Az angolok, a franciák és az ola­szok szívesebben töltötték szabadságu­kat belföldön. A nyugatnémet turisták, akik 1968- ban külföldön töltötték szabadságukat, 30 százalékban választották úticéljuk­nak Ausztriát. Az összes nyugat-euró­pai turisták utazásaiban Ausztria csak 11 százalékkal részesedett. A belga tu­risták 42 százaléka, a spanyolok 50 szá­zaléka Franciaországba utazott külföldi üdülésre. A teljes nyugat-európai üdülőforgalomból Franciaország csak 16 százalékkal részesedett. Ami az osztrákok utazásainak irá­nyait illeti, Olaszországba 30 száza­lékuk, Jugoszláviába 21 százalékuk és Kelet-Európába 15 százalékuk utazott. A nyugat-európai turisták 428 millió külföldön töltött vendégéjszakájával szemben a nyugat-európai országokban 495 millió külföldi vendégéjszakát töl­töttek. A Nyugat-Európán kívüli terü­letekről érkező turisták tehát 67 millió éjszakával töltöttek többet Nyugat- Európában, mint az onnan utazók Nyugat-Európán kívül. Ez a többlet több mint 1,3 milliárd dollár tiszta be­vételt jelentett. A nyugat-európai országokban töltött vendégéjszakák a következő országok­ra koncentrálódtak: Franciaország — ide jutott 103 millió vendégéjszaka —, Nagy-Britannia, Spanyolország és Olaszország. Ausztria 52 millió vendég­­éjszakával megelőzte Svájcot, az NSZK-t és Jugoszláviát, s az ötödik helyet foglalta el. A vendégéjszakáknak a lakossághoz viszonyított számát tekintve Ausztria vezet, egy osztrák lakosra 1,2 vendég­­éjszaka jutott. Az idegenforgalom nagy szerepét az osztrák gazdaságban mu­tatja az is, hogy ez az ágazat 5,5 szá­zalékkal részesedik Ausztria bruttó nemzeti termékében. Az Ausztriát meglátogató külföldi turisták között­­a nyugatnémetek rész­aránya 72 százalék. Nincs még egy ország, amelynek idegenforgalma ilyen nagymértékben egyetlen más nemzet turistáinak fogadására lenne berendez­kedve. Franciaországot főként a belgák látogatják, ők alkotják az ideérkező külföldiek 13 százalékát. Spanyolország­ban 21 százalékos részesedéssel az an­golok vezetnek. Svájcban és Olasz­országban a nyugatnémet turisták vol­tak a legtöbben, az előbbi országban 28,5, az utóbbiban 37 százalékos része­sedéssel. (APA) Az iparfejlesztés Szíria új ötéves tervében A harmadik ötéves terv időszaká­ban (1971—75-ig) Szíria elsősorban olaj- és vegyiparának termelését kí­vánja növelni. Az északnyugat-szíriai érclelőhelyek feltárásával párhuzamo­san a kohóipar is kiépül. A kőolajtermelést 1980-ig — a har­madik és a negyedik ötéves terv ide­jén — 20 millió tonnára kívánják növelni. Ezt a következő fokozatokon keresztül érhetik el: 1970: 7 millió tonna; 1971: 8 millió tonna; 1972: 9,5 millió tonna; 1973: 11 millió ton­na; 1974: 13 millió tonna; 1975: 15 millió tonna. 1975-től évi 1 millió tonnával akarják növelni a kibányá­szott kőolaj mennyiségét. A követ­kező 10 év során 500 millió szíriai fontot ruháznak be az iparágba. A kőolajtermelés növelésével párhuza­mosan — közgazdászok véleménye szerint — szükséges egy második olaj­­finomító megépítése is, amelynek a ka­pacitása 3—4 millió tonna lehetne. En­nek megvalósítását 1980-ra tervezik. A már működő homs-i finomító átla­gos kapacitását ekkorra évi 2,7 mil­lió tonnára szeretnék bővíteni. A bányászat területén is további fejlesztést irányoztak elő a következő ötéves tervre: a foszfáttermelést 3 millió tonnára akarják növelni. A Bul­gária és Lengyelország segítségével felállított berendezések kapacitása je­lenleg­ 1,2 millió tonna évente. A fosz­fáttermelés növelésével szükségessé válik a szuperfoszfát-előállítás bővíté­se is — évi 200 ezer tonnás termelést terveznek. Befejezés előtt áll az ország nagy nitrogén-műtrágya gyára. Kapacitása évi 150 ezer tonna. Az ammónia-be­rendezés már üzemképes, nemsokára beállítják a salétromsav- és ammó­­niumnitrát-előállító berendezéseket is. Már 1967—68-ban megkezdték Ha­­mában lengyel segítséggel egy henger­mű építését, amely évente 105 ezer tonna szerkezeti acélt gyárt majd. A gyárnak egyelőre importált önteccsel kell dolgoznia, később azonban ennek helyét fokozatosan a belföldön bányá­szott vas veszi át. További hozzájárulás a fejlesztéshez a Haleb mellett épülő mezőgazdasági gép- és traktor-összeszerelő üzem. A berendezést a Someca—Renault céggel együttműködve állították fel. A trak­torok 65—PS Diesel-motorokkal mű­ködnek. A termelési cél: 20 egység évente. Az összeszerelést 1970-ben kezdik meg. Az üzemhez alkatrész­­gyárat is terveznek. (MIA) ­ Románia szocialista gazdaságának építésében fontos szerepet játszanak a testvérországokhoz, különösen a Szov­jetunióhoz fűződő gazdasági kapcsola­tok — írja csütörtökön a Pravda a Szovjetunió és Románia közötti diplo­máciai kapcsolatok helyreállításának 25. évfordulója alkalmával. A román lapok azt hangsúlyozzák, hogy a két ország közötti kapcsolatok e két és fél évtized alatt minőségileg magasabb szintre emelkedtek.­­ A világ kereskedelmi flottája az elmúlt hónapban 15,044 millió bruttó­­regisztertonnával, azaz 7,6 százalék­kal nőtt. A legalább 300 bruttó regisz­­tertonnás tengerjáró hajók száma 28 485, ezek együttes hajótere 211 mil­lió 939 ezer BRT. 9 A XII. Nemzetközi Gépipari Vásár szeptember 5-én nyílik meg Brnóban. Az árubemutatón a világ 26 államá­nak 1600 kiállítója vesz részt. 9 A munkanélküliek száma Nyugat- Németországban 1970 júliusában elérte a munkaképes lakosság 0,5 százalékát. A múlt hónapban 98 600 munkanélküli volt az országban, több, mint június­ban, de valamivel kevesebb, mint ta­valy júliusban, amikor létszámukat 108 000 főre becsülték. 9 országút épül Zambia és Botswana között. Erről és a kereskedelem bőví­téséről tárgyaltak a napokban a két ország kereskedelmi képviselői. Az or­szágút keresztezné a Zambézi folyót, Zambia, Botswana, Rhodézia és Dél­nyugat-Afrika határán. A Kanada valutatartalékai a múlt hó­napban a júniusi 4,333 millió dollárról júliusra 4,444 millió dollárra nőttek — jelentette be a kanadai pénzügymi­nisztérium.­­ Ausztria 40 millió dollár értékű hi­telt kap külföldi bankoktól, elsősorban Nagy-Britanniából. A kamat 10—11 százalékos lesz. Tárgyalások folynak további 10 millió dolláros, Ausztriá­nak nyújtandó hitelről is.­­ Csúcsidény van a londoni idegen­­forgalomban. A látogatók között az amerikaiak és a franciák vezetnek, de a japán turisták száma is megnőtt. Az év első négy hónapjában 18 000 ja­pán turista kereste fel a brit fővárost, a WGO jelenti 9 ötszáz dináros bankjegy jelenik meg 1970. augusztus elsejei kibocsátási dátummal a jugoszláv pénzforgalom­ban. A szövetségi képviselőház meg­szavazta a két és öt dináros fémpénz kibocsátásáról szóló rendeletet is. A jövő év elején korlátozott mennyiség­ben FAO-jelzésű két és öt dinárosok is forgalomba kerülnek az ENSZ éhín­ség elleni megmozdulása tiszteletére. A közös olajkutató intézet létrehozá­sában állapodott meg az Egyesült Arab Köztársaság és Franciaország. A fran­cia olajintézet technikai segítséget nyújt az új intézmény megalapításá­hoz. A segítség első lépéseként 331 000 egyiptomi fontot már az EAK tudo­mányos kutatási­­ minisztériumának rendelkezésére bocsátottak. Az intézet teljes felszerelésének értéke 1,6 millió francia frank lesz.­­ Július közepe óta már valamennyi hely foglalt a burgenlandi szállodák­ban és magánpanziókban. Az odaláto­gató külföldi turisták nagy része nyu­gatnémet, de sokan érkeznek Svájc­ból is. 9 Kamatmentes hitelt nyújt Szudán­nak a Kínai Népköztársaság. A 34,8 millió dolláros hitelt Kína 16 évre ad­ja, visszafizetése mezőgazdasági ter­mékekkel történik.­­ Gyógynövények feldolgozására új gyárat épít Settalában az olasz Inver­ni Della Beffa SPA. A gyár évente 1000 tonna szárított vagy 4000 tonna friss növényt dolgoz majd fel. Gyó­gyászati célokra felhasználható nö­vénykivonatokon kívül itt növényi eredetű finomvegyészeti termékeket, valamint kozmetikai és élelmiszeripari célokra felhasználható növényi kivo­natokat is előállítanak.­­ A részvények árfolyamának hóna­pok óta tartó általános esése hosszú távon nem érinti a bélyegpiacot. Az elmúlt években a bélyegek ára megkö­zelítőleg változatlan volt, tehát a bé­lyeggyűjtés kitűnő befektetésnek bizo­nyult. A Libanon mezőgazdasági termelése a múlt évben 22 százalékkal emelkedett. A 35 millió libanoni font értékű ter­melés-emelkedés elsősorban a zöldség­­termesztés növekedésének köszönhető. Az osztrák acélipar 520 000 tonna csövet szállított a Szovjetuniónak A Szovjetunió és a VÖEST osztrák állami vas- és acéltársaság között 1968- ban megkötött, nagyméretű acélcsövek szállításáról szóló szerződés aláírásait határidőre betartották. A szállítmány utolsó tételét már a brémai kikötőbe irányították, ahonnan augusztus köze­pén hajó szállítja a Szovjetunióba. Az osztrák társaság két év alatt 520 000 tonna csövet szállított, amelyből körül­belül 1500 kilométer hosszúságú föld­­gázvezetéket fektetnek le a Szovjetunió északi részében. A nagyszabású üzlet összértéke — mint erről lapunkban már korábban is beszámoltunk — kereken 100 millió dollárt tett ki, s rekordot je­lentett a VÖEST és a szovjet külkeres­kedelmi vállalatok eddigi forgalmában. A Szovjetunió a csövekért földgázzal fizet. A csőüzlet befejeződése után a VÖEST és a Szovjetunió közötti üzleti tevé­kenység ismét a karosszérialemezek ha­gyományos exportjára koncentrálódnak majd. A VÖEST hosszú lejáratú szerző­dések alapján másfél évtizede szállítja ezt a lemeztípust a szovjet vállalatok­nak. Az osztrák társaság vezérigazgatója a közelmúltban Moszkvában járt, ahol — az APA jelentése szerint — sikeres tárgyalásokat folytatott a karosszéria­lemez exportjának további kiszélesíté­séről. Újabb csőüzlet megkötésére egyelőre nincs kilátás, mivel az eddig leszállí­tott nagy csövek, ellenértékét képező földgázt Ausztria a szerződés értelmé­ben csak öt év alatt kapja meg. Ezen időszakban az ország belső adottságai miatt nem lehet további földgáz-szállí­tásokkal számolni. Az osztrák vállalat azonban mégis úgy véli, hogy a magas értékű acélból készült csövek szállítását érdemes tovább folytatni. Több nagy­méretű csöveket gyártó európai vállalat érdeklődik az osztrák pipeline-lemez iránt. Ezenkívül a VÖEST részt kíván venni a Csehszlovákiából Olaszországba haladó, szovjet földgázt szállító csőveze­ték kiépítésében s ehhez egyedül oszt­rák területen több mint 100 000 tonna nagyméretű csövet kell lefektetni. Jugoszlávia külkereskedelmi forgalma A szövetségi statisztikai hivatal igaz­gatója sajtóértekezleten bejelentette, hogy Jugoszlávia ez év júliusában 3,8 milliárd dinár értékű árut impor­tált, vagyis 50 százalékkal többet, mint a múlt év azonos hónapjában. A július havi kivitel értéke 1,8 mil­liárd dinár volt. Az év első hét hónapjában Jugo­szlávia összesen mintegy 12 milliárd dinár értékű árut exportált, 20 száza­lékkal többet, mint a múlt év első hét hónapjában. Ugyanakkor a héthavi import értéke meghaladja a 19 mil­liárd dinárt, ami 24 százalékkal több az 1969. év első hét hónapjában im­portált értéknél. Ilyenformán az idei külkereskedelmi deficit összege meghaladja a 7 milliárd dinárt és 30 százalékkal nagyobb, mint tavaly ebben az időszakban volt. (MTI) A Közös Piac acélipara Erőteljesen növekszik a következő években a Közös Piac vas- és acél­ipara. Kedden nyilvánosságra hozott jelentésében az EGK-bizottság arra számít, hogy 1970-ben a vas- és acél­iparba több mint 1,6 milliárd dollárt fektetnek be. Ezzel első ízben szár­nyalják túl az 1963-as befektetési re­kordév 1,46 milliárd dolláros összegét. A közösség nyersacél-termelési kapa­citása 1973-ig minimálisan 147 millió tonnára bővül az 1969. évi 121 millió tonnáról. Az iparvállalatok ugyanak­kor 119 millió tonnára becsülik az 1973-ban előállítandó nyersvas meny­­nyiségét. 1969-hez képest ez 5,3 száza­lékos évi növekedést jelent. A világ vasérc-kitermelésében ta­pasztalható fellendüléssel szemben a közös piaci érctermelés a következő években stagnálni fog — hangsúlyoz­za a bizottság jelentése. A tagállamok ércbányászata 1962-ben még megha­ladta a 105 millió tonnát, ez a meny­­nyiség 1969-re 80 millió tonnára csök­kent. Valószínűleg erőteljesen növekszik a befektetés a koksz-előállításban is. A kapacitásokat 1963-ig a jelenlegi elég­telen ellátás miatt újabb 10 millió tonnával bővítik. (DP­A) ír sóbányák Bulgáriában Nagy­­sólelőhelyre bukkantak Bulgá­riában, Provadia közelében. A 3900 mé­ter mélységben fekvő táró az ország legnagyobb sóbányája lesz. Feltárásá­val Bulgária sószükséglete évtizedekre megoldódik. A bánya mellett a követ­kező éveikben nagy vegyipari kombi­nátot létesítenek. (MIA) Hirdessen a VILÁGGAZDASÁG­ ban VILÁGGAZDASÁG Portugália gazdasági problémái Bár Portugália tőlünk igen távol eső, és ezért igen kevéssé ismert or­szág, gazdaságának fejlődési lehetősé­geit érdemes megvizsgálni. Portugália területe és lakosainak szá­ma nagyjából hazánkénak felel meg. Az ország gazdasági és pénzügyi elem­zésekor legszembetűnőbb az alacsony életszínvonal és a magas hivatalos arany- és devizatartalék között fennálló ellentmondás. A fejenkénti évi átlag­­jövedelem — amely 1968-ban 454 dol­lár volt — jóval kisebb, mint Nyugat- Európában általában, a valutáris tar­talék viszont kb. 15 havi import fede­zésére elegendő, s ez már a leg­fejlettebb országokban is szokatlan. Ennek hátterében elsősorban az áll, hogy a kormány az utóbbi 40 év alatt főleg a valutáris stabilitást tartotta szem előtt és ennek érdekében erősen deflatórikus politikát alkalmazott. Ez­zel elérte ugy­an, hogy az escudo — amelynek paritása (1 dollár , 28,75 escudo) 1949 óta nem változott — hosszú idő óta a legszilárdabb konvertibilis valuták közé tartozik, de ezt az ered­ményt az általános gazdasági fejlődés, a beruházások és a korszerűsítés üte­mének lassúsága, a nyomott életnívó árán érték el. Ez az elmaradottság azonban ma már olyan hátrányt je­lent, amely az ország egész jövőjét fe­nyegeti és — természetesen jóval sze­rényebb mértékben — némileg emlé­keztet a De Gaulle bukását okozó fran­ciaországi helyzetre. Portugália tehát ma sok tekintetben fordulóponthoz érkezett. A kormánynak új gazdaságpolitikai irányvonalat kel­lene kidolgoznia, amelynek fő célja az expanzió, a fejlődési ütem meggyorsí­tása, a hátráltató tényezők kiküszöbö­lése és általában a gazdasági életnek a korszerű, fejlett technológiai követel­ményekhez való alkalmazása, a nem­zetközi versenyképesség fokozása. Lehetséges-e ez, és ha igen, milyen úton kívánja a kormány elérni? Az expanzívabb irányzat érvényesí­tése nemcsak feltétlenül szükséges, ha­nem lehetséges is az ország már emlí­tett tekintélyes devizatartaléka és a bő­ségesen rendelkezésre álló külföldi hi­telek mellett. Korlátozza viszont a lehetőségeket a gyarmatbirodalom fenntartásával járó anyagi teher. Portugália gyarmatbiro­dalmának kiterjedése az anyaország te­rületének több mint hússzorosa. Az 1961 óta folytatott gyarmati háborúk fel­emésztik az ország pénzügyi forrásai­nak jelentős részét, a költségvetés kb. 45 százalékát. Az államháztartás hiánya 1969-ben 5,4 milliárd escudo volt az előző évi 3,8 milliárddal szemben és legutóbb az összkiadásoknak kb. 20 szá­zalékát jelentette. A deficitet bel- és külföldi kölcsönök felvételével fedez­ték. Az 1968 óta uralmon levő Caetano­­kormány felismerte, hogy az országot el kell indítani egy modern ipari állam kialakítása felé vezető úton és ehhez az egész gazdasági és pénzügyi életet át kell szervezni. Eddig a következő in­tézkedések történtek: a harmadik fej­lesztési terv teljesítését szolgáló külön­leges beruházásokkal kapcsolatban je­lentős adókönnyítéseket léptettek élet­be, a vámkedvezményeket az ipar kor­szerűsítése érdekében kiterjesztették a nyersanyagokra és beruházási javakra. A Banco de Portugal szelektívebb hi­telpolitikát folytat. Exporthitelbiztosító intézetet állítot­tak fel; különleges exportfejlesztési alapot hoztak létre; megszervezték a már 1962 óta tervezett nemzeti termelé­kenység-vizsgáló intézeteket és végül megkezdték a közigazgatás újjászerve­zését. Ebben az évben különösen megerő­södött a gazdasági tevékenység­ élénkí­tésére irányuló törekvés, mivel a múlt évben a fejlődés nem volt kielégítő. A bruttó társadalmi termék az előirány­zott 7 százalékkal szemben csak 5,2 szá­zalékkal nőtt. Az ipar területén főleg a beruházási javak termelése stagnált vagy csökkent. A hagyományos hal- és halkonzervipar tevékenysége az elavult berendezések és korszerűtlen technoló­gia miatt lanyhult. A megélhetési költ­ségek egyre emelkedtek, a növekedés üteme 1966-ban 5,1 százalék, 1967-ben 5,5 százalék, 1968-ban 6,1 százalék, 1969- ben pedig már 8,8 százalék volt. Ez év februárjában egyik fő célul azt tűzték ki, hogy meg kell teremteni a krónikus külkereskedelmi mérleg­hiány kiküszöbölésének és a portugál ipar nemzetközi versenyképességének felté­teleit. Ez igen nehéz feladat. Elsősorban a bürokratikus portugál igazgatási rend­szert kell egyszerűsíteni. Az ország vámrendszere pl. bonyolult intézkedé­sek olyan labirintusa, ahol még a legjá­­ratosabb­ exportőrök is felmondják a szolgálatot. A gazdasági expanziót ugyancsak hátráltatja a sok konzerva­tív ipari és kereskedelmi vállalat, amelyek az új gazdaságpolitikai mód­szereket a hagyományokhoz való ra­gaszkodás miatt nem hajlandók alkal­mazni. A hagyományokhoz tartozik pl. a „condicionamento industrial”, vagyis egy olyan engedélyezési rendszer, amelynek segíségével a nagyvállalatok távol tarthatják működési területüktől az „újonnan jötteket”. Ezért sok iparág nem tudott fejlődni. Előnyben kíván­ják részesíteni elsősorban azokat az iparágakat, ahol rövid időn belül gyors fejlődésre van lehetőség. Ezek főleg a belföldi nyersanyagokat felhasználó iparok, valamint a munkaintenzív ipar­ágak, mint műbútor, optikai és elekt­ronikai cikkek. A belföldi és külföldi tőkeberuházások ösztönzése céljából új iparfejlesztési intézetet létesítenek. Igen nagy szükség lenne az idegen­­forgalom fejlesztésére is. Portugáliát évente mindössze kb. 3 millió külföldi látogatja, ugyanakkor a szomszédos Spanyolországot 25 millió. Az ebből származó devizabevételek az utóbbi években állandóan csökkentek, pedig a természeti adottságok igen alkalmasak az idegenforgalom fejlesztésére. Ehhez elsősorban az ország belföldi közleke­dési hálózatának, valamint a szálloda­kapacitásnak a nagymérvű bővítésére lenne szükség. A külkereskedelmi mérleg krónikus deficitjének felszámolásával és az új exportpiacok felkutatásának szükséges­ségével kapcsolatban ma a gazdaság­­politika egyik legfontosabb kérdőjele: Afrika vagy Európa felé orientálód­jék-e az ország? Portugália exportjá­nak mintegy 52 százaléka a Közös Piac­ra és az EFTA-országokba irányul és csak­ 25 százaléka a tengerentúli terü­letekre. Importjának 60 százalékát szin­tén a két európai közösségből szerzi be, a tengerentúli területek az ország be­vitelének csak 13 százalékát adják. A fenti adatok azt mutatják, hogy az európai piacok fontosabbak Portu­gália számára, mint az afrikaiak. Mivel Angliának a Közös Piachoz való csatlakozása már komoly formá­ban merült fel, Portugáliának is köze­lednie kellene a Közös Piachoz, ha nem akarja, hogy on­nan a kívülállók­kal szemben alkalmazott magas vá­mok miatt teljesen kiszoruljon. A Kö­zös Piacnál azonban Portugália koránt­sem részesülhetne olyan kedvező el­bánásban, mint az EFTA-ban. Emel­lett bármiféle társulási szerződést köt­ne, abból ki kellene zárnia afrikai tar­tományait, sőt, a Közös Piac tagorszá­gai részéről erősödne a nyomás, hogy Portugália is adja meg a függetlensé­get tengerentúli tartományainak. Ez egyébként a katonai kiadások csökken­tését és a gazdaságfejlesztésre szánt eszközök növelését is jelentené. Érthető tehát, hogy ma Portugáliá­ban nagy viták folynak erről a kérdés­ről. Legújabban az a gondolat is fel­merült, hogy a Spanyolországgal 1939 óta fennálló ún. ibériai paktum alapján „ibériai közös piacot” hozzanak létre. Portugália így előnyökhöz jutna, mivel Spanyolországnak társulási egyezmé­nye van a Közös Piaccal, Spanyolor­szág viszont Portugália EFTA-tagságát tudná a maga részére is kihasználni. Mindenesetre feltehető, hogy Portu­gália lassan a realitások útjára lép, s e folyamat folyamán felismeri azokat az előnyöket is, amelyek számára a szocialista országokhoz fűződő — jelen­leg csekély mérvű — kapcsolatok fo­kozódásából származhatnak. Enyedy Anna PETRÓLEUMGÁZ-VISSZANYERŐ TELEP ALGÉRIA SZÁMÁRA Az angliai Fluor Ltd. és Algéria ál­lami nyersolajvállalata, a Sonatract megállapodást kötött, hogy az angol cég folyékony petróleumgáz-vissza­­nyerő telepet tervez és szállít Algériá­nak. A megrendelés értéke több mint 7,5 millió font sterling, a telep 1972 júliusában kerül átadásra. A megrendelés lebonyolítására angol bankkonzorcium nyújt több mint 6 millió font sterling értékű hitelt, amely a telep átadásától számított hét éven belül fizetendő vissza. A hitelért az angol állam garanciát vállalt. (Reuter) TALAJJAVÍTÁS AUTOMATÁK SEGÍTSÉGÉVEL Kalinyingrád mellett hatalmas talaj­javító hálózatot hoztak létre. Segítségé­vel 100 ezer hektár, a tenger színénél alacsonyabban fekvő szántóföldet víz­telenítenek. A hálózat 122 szivattyúállomását auto­maták vezérlik, a vizet a Keleti-ten­gerbe szivattyúzzák, és a vízálláshoz képest be- vagy kikapcsolódnak. (MIA) IPAR ÉS TECHNIKA ÚJ RENDSZERŰ MELEGHÁZAK Az idei erfurti virágkiállításon külö­nös érdeklődést keltenek a virágkerté­szek körében azok az új, műanyagból készült melegházak, amelyek egyenként 0,8 hektár területet foglalnak el, és amelyek az NDK-ban már kezdenek el­terjedni. Ezek az épületek szabványosak, acél­­szerkezetük könnyen felállítható és fel­építésüket segédmunkások is elvégez­hetik. (M­S) KÖZÖS AMERIKAI-JAPÁN ALUMÍNIUMFINOMÍTÓ A Showa Denko Kaisha japán cég megállapodott az amerikai Bell Inter­­continental Corp. vállalattal, hogy 120 millió dollár beruházással az USA-ban közös alumíniumfinomítót épít. Az amerikai vállalat biztosítja a telep­helyet és az olcsó áramot, a japán cég a finomító berendezését és technológiá­ját szolgáltatja. A gyár 1972-ben készül el, évi kapacitása ekkor 68 000 tonna lesz, 1974-re pedig 136 000 tonnára emelkedik. (Reuter)

Next