Világgazdaság, 1970. augusztus (2. évfolyam, 147/392-165/410. szám)

1970-08-01 / 147. (392.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASAG A napokban közölt júliusi statisztikai adatok még sötétebb képet festenek az angol munkanélküliségről, mint a vá­lasztások idején nyilvánosságra hozott júniusiak: a munkanélküliek száma jelenleg — a szezonális tényezők ki­küszöbölésével — már-már eléri a 600 ezret. Bár a korábban alkalmazott sta­tisztikai módszer nem volt teljesen pontos, a munkanélküliség ugrásszerű emelkedését mégsem lehet egészében a számítások helytelenségével magya­rázni. Ennél sokkal ésszerűbb, ha a munka­­nélküliség alakulását az ipari termelés­sel hozzuk kapcsolatba. A lap által egyébként megbízhatatlannak tartott termelési index annyit mindenesetre elárul, hogy a termelés az utóbbi kilenc hónap alatt nagyon minimálisan, sőt lehet, hogy egyáltalán nem emelkedett, a társadalmi termék pedig az év első negyedében kifejezetten csökkent A gazdasági kilátásokkal foglalkozó érté­kelésében az angol pénzügyminiszté­rium annak a véleményének adott han­got, hogy ez a fejlődés sokkal nagyobb mértékű munkanélküliség-emelkedés­hez is vezethetett volna, s meglepő, hogy a helyzet aránylag nem rosszabb. Az ide vonatkozó adatok háromhavi átlagát tekintve viszont megállapítható, hogy a munkanélküliség a múlt év őszétől egyfolytában emelkedő irány­zatot mutat. Ezzel egyidőben erőtelje­sen visszaesett a túlmunka, s az alkal­mazásban álló munkaerők száma is to­vább hanyatlott. Ugyanakkor az új kor­mány által örökölt infláció nem a ke­reslet túlzott nyomása következtében jött létre. A kormány álláspontja néhány hét­tel ezelőtt az volt, hogy korai lenne még a kereslet ösztönzéséhez folyamod­ni; a legfrissebb külkereskedelmi ada­tok és a kikötőmunkások sztrájkja való­színűleg inkább megerősíti mint meg­változtatja ezt a véleményt. A munka­­nélküliek számának emelkedése viszont az ellenkező irányba mutat, s a kor­mány csak nagy nehézségek árán lesz képes ellenállni a refláció követelésé­nek, ha a munkanélküliség tovább emelkedik. A statisztikai adatok legmegdöbben­tőbb oldala azonban nem annyira a munkanélküliek teljes száma, hanem azon belül a hosszabb ideje nem fog­lalkoztatottak számának az 1966. évi­hez képest történt óriási emelkedése; a jelenlegi munkanélküliek 60 százaléka két vagy több hónapja nincs alkalma­zásban. A munkanélküliséget — a lap véle­ménye szerint — nem a kereslet fel­­duzzasztásával, hanem a munkások át­képzésének és a munkaerő áramlásának elősegítésével, valamint a munka­­igényes iparoknak a munkanélküliség által legjobban sújtott vidékekre tör­ténő áttelepítésével kellene vissza­szorítani. Azok a dolgozók, akik hosz­­szabb időre maradnak munka nélkül — jelenleg majdnem 100 ezer angol munkás nincs több mint egy éve mun­kaviszonyban — hamarosan alkalmaz­hatatlanná fognak válni, figyelmeztet a lap vezércikke. (1970. július 24.) A VILÁGSAJTÓBÓL Felszökött az angol FINANCIAL TIMES munkanélküliek száma Ülfi­r ui­rch­er Jeitimg A három RCD-ország (Regional Co­operation for Development), Török­ország, Irán és Pakisztán külügymi­niszterei nemrégiben a törökországi Bursaban beható tanácskozást folytat­tak arról, hogy miként lehetne a három országot a Közös Piachoz hasonló szer­vezetben egyesíteni. Nehézségeket okoz, hogy a három ország meglehetősen egyező termelési struktúrája miatt igen korlátozottak a kölcsönös árucsere le­hetőségei; az egymást összekötő útvo­nalak sincsenek még megfelelően ki­építve; végül a kölcsönös kereskedelmi elszámolásban a fennálló tartozások igen magasak. Így pl. a Pakisztán és Törökország közötti tárgyalást megne­hezítette az a körülmény, hogy Török­ország Pakisztánnak 4 millió dollárral adósa. Rámutattak arra is, hogy bár a három ország lakosainak száma 200 millióra tehető, az évi kölcsönös áru­forgalom mindössze 20—25 millió dol­lár körül mozog. E csekélynek tűnő forgalom szem­pontjából kiindulva különösen jelentős az a törekvés, hogy az ipari szektort lehetőleg egységes szempontok szerint fejlesszék. A cél — már egy év előtt is — az volt, hogy olyan iparágakat létesítsenek, amelyek a szerző­dő fele­ket elláthatnák nyersanyagokkal, pót­­alkatrészekkel, gépekkel stb. A jövőben tehát el akarják kerülni, hogy esetleg párhuzamosan kerüljenek megvalósí­tásra azonos létesítmények. Sok ipari terv előkészülőben van, vagy már be is fejezték. Ezekhez tar­tozik a bankjegy-papír gyártásához Török—iráni—pakisztáni együttműködés szükséges üzem, borax- és borsavgyár, nagyfeszültségű áramszigetelők gyár­tása, a jutaárugyártás, egy golyóscsap­­ágy-gyár és egy alumíniumüzem. A mi­niszteri konferencia elé terjesztettek újabb nyolc tervet. A megfelelő beren­dezések előállításának az egyes orszá­gokra történő felosztását még nem dol­gozták ki, de közülük ötöt valószínű­leg Törökországnak juttatnak. Feltéte­lezik, hogy az összesen 34 gyárüzem elkészültével, a három ország közötti ipari áruforgalom az iparcikkekkel való ellátottságot olyan mértékben fogja emelni, hogy a devizahelyzet is meg­könnyebbül. Az áruforgalmat klíring­­alapon szeretnék lebonyolítani. Két tervezet van egyelőre előtérben. Az egyik egy elektronikus cikkeket elő­állító gyár, a másik gyár traktorok, autóbuszok és hajók számára Diesel­motorokat állítana elő. A hajómotorok építésére egy svájci cég már kidolgozta a terveket. Az előzetes tervek szerint ez az üzem Isztanbul közelében épülne fel. A finanszírozásban a török állami hajózási vállalat, az International Fi­nance Corporation és az említett svájci vállalat venne részt. Több tervezetre nézve még nem álla­podtak meg abban, hogy a három állam egyenként milyen arányban vesz részt az alapításban. A telephelyek fekvését illetően az látszik valószínűnek , mi­vel Törökország és Pakisztán iparilag fejlettebb Iránnál —, hogy e két or­szág valamelyikét fogják javaslatba hozni és Irán esetében az olajszektor létesítményeit fogják előnyben részesí­teni. (1970. július 26.) Trybuna Lib­ia Lengyelország minisztertanácsa elfo­gadta azt a költségvetési tervezetet, amely majd 1971. január 1-én lép élet­be. Jövőre kezdődik egyúttal az új öt­éves terv és ekkorra valósul meg sok oly fontos intézkedés is, mint az új ösztönzési rendszer, a nagykereskedel­mi árreform és az ipar új finanszíro­zási rendszere. Mindezek kihatnak az állami költségvetésre is.­­ Az eddigi költségvetést az jellemezte, hogy az évenkénti előirányzatok rend­szerint eltértek a hosszú távon előre megállapítottól, és az egyes költség­­vetési előírásokat minden szerv más­ként alkalmazta. Az új költségvetési törvényjavaslat a központi tervezés el­vének megőrzése mellett széles körűen fel kívánja használni a bankhiteleket. Az 1971-es költségvetés annyiban is eltér az eddigitől, hogy a népgazdasági bevételeknek és kiadásoknak a koráb­binál nagyobb hányadát foglalja ma­gában, így most az ún. költségvetésen kívüli gazdaságot is átfogja: az alapo­kat, a költségvetési üzemeket, a­ kiegé­­szítő üzemágakat és a speciális költség­vetési egységek eszközeit. Ezzel a köz­ponti szervek nagyobb áttekintést nyer­nek a népgazdaság és a regionális gaz­daságok működéséről. A költségvetési szervek gazdálkodásának egyre növek­vő részarányát jól jellemzi, hogy szá­­ z lengyel költségvetés új vonásai mukra 67 milliárd zlotyt irányoztak elő, ami az összes költségvetés 18%-át teszi ki. Az egyes szervek nagyobb önálló­ságát és beleszólását a költségvetésbe úgy akarják biztosítani, hogy már az előkészítő munkákba bevonják a vajda­sági nemzeti tanácsokat. A költségvetési szervek anyagi ön­állósága is megnő, mert közvetlenül az egyes költségvetési egységek kapnak nagyobb lehetőséget arra, hogy a pótló­lagos bevételeikből fedezhessék többlet­­kiadásaikat. (Eddig ezt a jogot csak a területi egységek kapták meg.) A nem­zeti tanácsok ezután már ez év végén rendelkezhetnek a költségvetési többlet, felett (pl. átvihetik a következő évre). A költségvetési többlet egy részéből a tanácsoknak ún. tartalékalapot kell alkotniok, amely az esetleges költség­­vetési hiányosságok fedezésére vagy az illetékes tanács alá tartozó szervek egyensúlyba hozására szolgál. Ilyen tar­talékalapot mind a városi, vajdasági, mind pedig a községi tanácsok képez­nek. Ezzel az intézkedéssel tehát a pénzügyi eszközök egy részének átcso­portosítása megy végbe a különböző fokozatú tanácsok között, ami lehetővé teszi az esetleges ingadozások kiküszö­bölését. (1970. július 23.) Hirdessen a VILÁGGAZDASÁG­ban Az import-árkülönbözeti tartalékalapok fejlesztése Az új gazdaságirányítási rendszer in­dításakor felismertük, hogy belföldi ár­rendszerünket — legalábbis az import területén — meg kell védenünk bizo­nyos rapszodikus áringadozásoktól. Ezért olyan vállalatok, „amelyek jelen­tős mértékben használnak fel vagy forgalmaznak olyan importált nyers- és alapanyagokat, vagy rögzített, illető­leg maximált belföldi áras, tipikus fél­­gyártmányokat, amelyekre a beszerzé­si árak az egyes import­beszerzési for­rások tekintetében jelentős mértékben eltérőek, az áringadozásból és a be­szerzési források összetételének válto­zásából eredő további ármódosítások ésszerű keretek közt tartására import­árkülönbözeti tartalékalapot létesíthet­nek” a 128/1968. (PK. 19.) PM. számú utasítás szerint. A lehetőséggel tíznél valamivel több vállalat élt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy igen sok területen akkoriban az importárak meglehetősen alacsonyak voltak, az így elért árnyereségből vi­szont a vállalatok nem szívesen tarta­lékoltak volna. Ma, amikor sok termék importára jelentősen megemelkedett, fokozott igény mutatkozik import-ár­különbözeti tartalékalapok létesítésére. Csakhogy arra általában nem térnek ki a javaslatok, hogy a jelenlegi magas árak mellett létesítendő alapokba a szükséges pénzt milyen forrásokból kellene biztosítani. Az elmúlt időszak legfőbb tapaszta­lata az, hogy a kedvező importárak idején a vállalatok tartózkodtak a tar­talékolástól, míg az árak emelkedése esetén (különösen, ha az adott cikk ára hatósági árszabályozás szerint ala­kul belföldön) a költségtöbbletet a költ­ségvetéstől kérték és kapták meg. A költségvetési támogatásnak igen sok formája alakult ki, kezdve a vámok mérséklésétől, import-árkiegészítés megállapításán keresztül, egészen a belföldi forgalmi adó csökkentéséig (pl. műselyem). A korábbi elképzelések szerint az import-árkülönbözeti tartalékalapokba kerülő pénz árnyereségből származik, tehát az éves vállalati nyereségből van kihasítva. A vállalati nyereség ilyen csökkentése miatt természetesen a költ­ségvetés nyereségadóból származó be­vételei is csökkennek. A költségvetést ezért a kiesésért csak az kompenzálhat­ja, ha az árak emelkedő irányzata mel­lett a belföldi árak változatlanul tartá­sa az így felhalmozódott pénzeszközök­ből történik. Az import-árkülönbözeti tartalék­­alapokról szóló rendelkezések kidolgo­zásánál számításon kívül hagytuk azt a megfontolást, hogy olyan importter­mékek árnyeresége nem illetheti meg jogosan az importőr vállalatokat, ame­lyek belföldi árja hatóságilag szabályo­zott. Véleményem szerint itt legalábbis az lenne indokolt, hogy az árnyereség bizonyos hányadára kötelezővé tegyük tartalékalap képzését. Az eddig létesített import-árkülön­bözeti tartalékalapok működésének legfőbb tapasztalata, hogy ezt a tarta­lékolási lehetőséget csak arra szabad felhasználni, amire a neve is utal, te­hát az import-árkülönbözetek kiegyen­lítésére. Csak nehezen működnek azok a tartalékalapok, amelyek létrehozásá­nál egyéb célt is kitűztünk (pl. belföldi hatósági áfás egyes vegyi anyagok bel­földi és a számított import-árkülönbö­zetének elszámolását). Nem helyesel­hető az sem, ha egy úgynevezett im­port-árkülönbözeti tartalékalapot a ma­gas árú (és nem kielégítő minőségű) belföldi termék preferálására haszná­lunk, mint ahogy az a gyapjúnál törté­nik. De például nyugodtan kijelenthet­jük, hogy a déligyümölcsök körében igen eredményes a tartalékalap működ­tetése, ennek köszönhető, hogy a cit­rom változatlan ára akkor is minden beavatkozás nélkül tartható, amikor az importára sokkal magasabb fogyasz­tói árat indokolna, de a tartalékalap teszi lehetővé a változatlan minőségű narancs olcsóbb áron történő árusítá­sát is. Tapasztalataink azt is igazolják, hogy az import-árkülönbözeti tartalékalapot vállalati kategóriának kell tekinteni és az árkülönbözetből (végső soron az adózatlan nyereségből) "kell képezni. A jövőre vonatkozóan a következő elképzeléseket célszerű figyelembe venni: 1. A belföldön (valamilyen formá­ban) hatóságilag szabályozott áras ter­­mék­ek esetében törekedni kell kötelező jellegű tartalékalapok létesítésére. 2. A­ jelenleginél szélesebb körben kell alkalmaznunk import-tartalékala­pot olyan területeken, ahol az alap va­lóban a költségvetéstől függetlenül mű­ködhet, tehát ahol az áringadozások nagyjából-egészéből kiegyenlítik egy­mást. Lényeges figyelmet kell azért fordítanunk arra, hogy helyesen „jó­soljuk” meg azt az időszakot, amelyen belül az ármozgások kiegyenlítődése várható (ideértve a konjunkturális ár­mozgásokat is!), mert ennek alapján és a várható forgalmat figyelembe véve kell az alapba helyezhető összeg maxi­mumát meghatároznunk. Ha a kiegyenlítődés a tervek szerint nem következnék be (aminek igen nagy a valószínűsége, mert egy felfelé kúszó világpiaci áralakulás mellett valamely cikk árcsúcsa után az ár mélypontja feltehetően magasabb lesz az előző mélypontnál), akkor meg kell vizsgálni az okot, és ha szükséges, le kell vonni ennek belföldi árkonzekvenciáit. Vagyis a tartós árirányzatokat „belföldiesíte­­ni” kell. Ezzel a tartalékalap további évekre válik alkalmassá a nem árszint­­jellegű változások kiegyenlítésére. 3. Az import-árkülönbözeti tartalék­­alap főleg tőzsdei cikkek áringadozá­sainak kiegyenlítésére alkalmas, illetve a tőzsdecikkeken kívül olyan árufélék­re, amelyek meghatározott minőséget képviselnek és e minőség standardjai hosszabb időn keresztül sem változnak (például a műszaki haladás iránt érzé­ketlenek) , amelyeknek van figyelem­mel kísérhető fő piaci áruk (pl. déli­gyümölcsök) és végül, amely árukat nagy volumenben és állandó jelleggel importálunk. 4. Egy import-árkülönbözeti tarta­lékalap az azonos vagy azonos árucso­porthoz tartozó (esetleg azonos jellegű termék gyártásához felhasznált) cikkek áringadozásainak kiegyenlítésére al­kalmas. A „tételt” célszerű azzal is ki­egészíteni, hogy a tartalékalapot a köz­vetlen importőrnél kell képezni, de ha ezt nem is tartjuk be, arra általában ügyelni kell, hogy valamely termékre csak egy vertikumban létesüljön tar­talékalap. 5. Egy vállalatnál párhuzamosan több import-árkülönbözeti tartalékalap is működhet egyszerre. Ez belátható a 4. pont alapján is, de különösen indo­kolja, hogy az alapok — képzésüket tekintve — kétfélék lehetnek: kötelező jelleggel és vállalati elhatározásból működők. Általában nem indokolható, hogy egyetlen tartalékalapot képezzünk azok után az árucikkek után, amelyek ár­képzését a vállalat saját elhatározásá­ból módosítja és azok után, amelyek „alapba vitelét” utasítással írtuk elő. Az utasításra az alapba kerülő termék „elfogyaszthatja” azokat a pénzeszkö­zöket, amelyeket a vállalat saját jó ár­politikája eredményeképpen kitermelt. Gaál Gyula ÚTON AZ EGYMILLIOMODIK TONNA SZÉN A HALDEX-TŐL Az első magyar—lengyel közös rész­vénytársaság, a HALDEX részvénytár­saság alapító okmányait 11 évvel ez­előtt írta alá a magyar Nehézipari Minisztérium és a lengyel bánya- és energiaügyi minisztérium. A létreho­záskor azt a célt tűzték az új vál­lalat elé, hogy a lengyel kőszénbányák meddőhányóit — a tatabányai szak­emberek találmánya alapján — hasz­nosítsa. A HALDEX az eltelt idő alatt beruházásait az eredeti program szerint valósította meg és az államközi meg­állapodásokban előírt szénmennyiséget a két ország népgazdaságának rendel­kezésére bocsátotta. A ma már öt üzemmel dolgozó vállalat a termelési adatok szerint eddig 15,5 millió tonna meddőt dolgozott fel, amelyből 2 mil­lió tonna 6000 kalóriás szenet nyert. Mivel a szerződés szerint a kitermelt szén egyik felét — önköltségi áron — hazánk kapja, várható, hogy rövide­sen megérkezik a magyar vállalatok­hoz az egymilliomodik tonna lengyel feketeszén. A HALDEX a szén kinyerése után megmaradt meddő anyagokat is érté­kesíti. A maradékot a lengyel cement­es kerámiaipar adalékanyagként, a szénbányászat pedig tömedékként hasz­nálja fel. A magyar és lengyel szakemberek elégedettek a HALDEX gazdasági tevé­kenységével. Az első években ugyan a pénzügyi eredmények nem voltak kielégítőek, de a későbbiek során nem­csak a veszteségeket pótolták — még nyereségre is szert tettek. A koope­ráció gazdaságosságát bizonyítja to­vábbá az, hogy az egyes üzemek tőke­­befektetése 6-7 év alatt megtérül. A közelmúltban a két ország kép­viselői tárgyalásokat kezdtek az együtt­működés tovább-bővítéséről. Olyan be­ruházások megvalósítását tervezik, ame­lyek segítségével a meddőből más ter­méket is előállíthatnak. A kísérletek ugyanis azt bizonyították, hogy a szén kinyerése után megmaradt anyagok alkalmasak könnyű betonpanelek ter­melésére is. Az elképzelések szerint a HALDEX vaskoszonyi, rokitnicai és siemianowicei üzemegységei mellett új gyárakat létesítenek, amelyek az építő­ipar számára e keresett termékeket készítenék. . A HUNGEXPO jelentést kapott a Bogotában véget ért vásárról. Eszerint az árubemutatón több üzleti tárgyalás kezdődött: a TECHNOIMPEX szer­számgépeket, a MEDICOR orvosi be­rendezéseket, a LAMP­ART vegyipari berendezéseket, a MOM műszereket kínált fel eladásra.­­ Az augusztus 20-án nyíló izmiri vá­sáron 310 négyzetméteres pavilonban mutatják be termékeiket a magyar vál­lalatok. A CHEMOLIMPEX festékfélé­ket és fotócikkeket állít ki, a MOM geodéziai műszerekkel szerepel, a HUNGAROTEX pedig műszaki textí­liákat küld Izmirbe. A legnagyobb te­rületet a TRANSELEKTRO foglalja el, amely a legújabb típusú villanymoto­rokkal és elektromos berendezésekkel kíván bemutatkozni. RÖVIDEN : 100 tonna huzalt exportált az NSZK- ba a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Indiába és Jugoszláviába több vagon hidegen hengerelt szalagacélt szállított. KERESKEDELEMTECHNIKAI HÍREK Vám-, adó- és liberalizációs intézkedések Izlandban Izland 1970. március 1-től az EFTA teljes jogú tagja lett. Ezzel a lépéssel egyidejű­leg több áruforgalmat érintő intézkedés lá­tott Izlandan napvilágot. Az EFTA-tagországok — mint ismeretes — már megszüntették az egymás közötti forga­lomban (iparcikkek vonatkozásában) a vámo­kat, ugyanakkor Izland — mint új tag — a vámok fokozatos leépítését csak most kezdi meg. Következésképpen az első lépcsőben végrehajtott 30 százalékos vámcsökkentés, kizárólag az EFTA-n belüli forgalomnak kedvez. A sales tax felemelése azonban, amelyet a vámcsökkentések okozta költségvetési bevé­tel-kiesés pótlására hoztak, már elsősorban a harmadik országok exportját érinti hátrá­nyosan, mivel ez a tulajdonképpeni forgalmi­­adó szerepét betöltő úgynevezett eladási adó, az emelés folytán, importnál (a vámmal nö­velt CIF-érték után számítva) a korábbi 8,25 százalékról 12,1 százalékra nőtt. (Megjegy­zendő, hogy a kiskereskedelmi forgalomban a jelenleg érvényes sales tax 11,1 százalék a kiskereskedelmi ár után számítva.) Minthogy Izland teljesen liberális kereske­delempolitikát folytat irányunkban, a mi ex­portunkat is könnyíti az 1970. március 1-i ha­tállyal bevezetett új importliberalizáció. Ez az intézkedés — 47. vt. sz. alá eső termék kivételével — megszüntette az importnál a mennyiségi korlátozásokat. A még mennyiségi korlátozás alá eső áruk a kövekezők: VI. sz. Árumegnevezés 01.01/06 Élő állat 02.01/06 Hús és élelmezésre alkalmas vágási melléktermék 04.01/05 Tej és tejtermék, tojás Ex 07.01 Burgonya és paradicsom (friss vagy fagyasztott) 09.01 Kávé (pörkölve is) Ex 11.01 Rozsliszt 15.01/03 Hús és egyéb sertészsír, faggyú (nyers vagy olvasztott), zsírsztearin, oleo­­sztearin stb. 16.01/02 Húsból és belsőségekből készült kon­­zervek és egyéb készítmények Ex 17.01 Cukor (kristály és kocka) Ex 17.04 és Ex 18.06 Cukorka, csokoládé és kakaótar­­tartalmú készítmények, kivéve man­dulacukor vagy marcipán 10 kg-os vagy ennél nagyobb masszában Ex 20.04 Gyümölcs stb., cukorral tartósítva (cukorral tartósított gyümölcshéjak kivésével) 22.03 Sör 22.04 Szőlőmust, részben erjesztett, máskép­pen mint alkohol hozzáadásával el­fojtva 25.23 Hidraulikus cement 27.09 Nyers kőolaj és palaolaj Ex 27.10 Részben finomított kőolaj, benzin, más mint repülőbenzin, gázolaj és fű­tőolaj (nehéz) Ex 59.04 Horgászzsinór, kötél, kivéve a nö­vényből készültek és fémmel átszőt­tek 85.01 Transzformátor, neoncsőhöz való bal- S laszt kivételével 94.01 és Ex 94.03 és 94.04 Ülőbútor és bútor, más mint orvosi és sebészeti stb., kivéve a vasból és acél­ból készült osztályozó szekrényeket, matrac, ágyfelszerelés 96.01 és Ex 96.02 Seprő és kis seprő, valamint egyéb kefeáru, kivéve művészecsetek, gép­kefék, szobafestő-hengerek, törlők, mosogatók és fogkefék (A fenti lista, francia nyelven, valamint egyéb adatok a Magyar Kereskedelmi Kamara Kereskedelemtechnikai Oszályán betekintésre rendelkezésre állanak.) Magyar fénytájékoztatók az algíri stadionban Több nyugati cég vett részt azon a tenderen, amelyet az algíri sportstadion felszereléséhez szükséges két fény­tájé­koztató vásárlására írtak ki. Ajánlatát elküldte az ELEKTROIMPEX is és je­lentést kapott arról, hogy megnyerte a versenytárgyalást. Ily módon a Villa­mosberendezések és Készülék Művek VILLESZ gyáregysége készíti és az ELEKTROIMPEX szállítja a stadion­város két 10x30 méteres fény­tájékozta­tóját, amelynek felavatására 1971 köze­p­én kerül majd sor. 1970. AUGUSZTUS 1.3 VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­la, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.3354/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next