Világgazdaság, 1970. augusztus (2. évfolyam, 147/392-165/410. szám)
1970-08-01 / 147. (392.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASAG A napokban közölt júliusi statisztikai adatok még sötétebb képet festenek az angol munkanélküliségről, mint a választások idején nyilvánosságra hozott júniusiak: a munkanélküliek száma jelenleg — a szezonális tényezők kiküszöbölésével — már-már eléri a 600 ezret. Bár a korábban alkalmazott statisztikai módszer nem volt teljesen pontos, a munkanélküliség ugrásszerű emelkedését mégsem lehet egészében a számítások helytelenségével magyarázni. Ennél sokkal ésszerűbb, ha a munkanélküliség alakulását az ipari termeléssel hozzuk kapcsolatba. A lap által egyébként megbízhatatlannak tartott termelési index annyit mindenesetre elárul, hogy a termelés az utóbbi kilenc hónap alatt nagyon minimálisan, sőt lehet, hogy egyáltalán nem emelkedett, a társadalmi termék pedig az év első negyedében kifejezetten csökkent A gazdasági kilátásokkal foglalkozó értékelésében az angol pénzügyminisztérium annak a véleményének adott hangot, hogy ez a fejlődés sokkal nagyobb mértékű munkanélküliség-emelkedéshez is vezethetett volna, s meglepő, hogy a helyzet aránylag nem rosszabb. Az ide vonatkozó adatok háromhavi átlagát tekintve viszont megállapítható, hogy a munkanélküliség a múlt év őszétől egyfolytában emelkedő irányzatot mutat. Ezzel egyidőben erőteljesen visszaesett a túlmunka, s az alkalmazásban álló munkaerők száma is tovább hanyatlott. Ugyanakkor az új kormány által örökölt infláció nem a kereslet túlzott nyomása következtében jött létre. A kormány álláspontja néhány héttel ezelőtt az volt, hogy korai lenne még a kereslet ösztönzéséhez folyamodni; a legfrissebb külkereskedelmi adatok és a kikötőmunkások sztrájkja valószínűleg inkább megerősíti mint megváltoztatja ezt a véleményt. A munkanélküliek számának emelkedése viszont az ellenkező irányba mutat, s a kormány csak nagy nehézségek árán lesz képes ellenállni a refláció követelésének, ha a munkanélküliség tovább emelkedik. A statisztikai adatok legmegdöbbentőbb oldala azonban nem annyira a munkanélküliek teljes száma, hanem azon belül a hosszabb ideje nem foglalkoztatottak számának az 1966. évihez képest történt óriási emelkedése; a jelenlegi munkanélküliek 60 százaléka két vagy több hónapja nincs alkalmazásban. A munkanélküliséget — a lap véleménye szerint — nem a kereslet felduzzasztásával, hanem a munkások átképzésének és a munkaerő áramlásának elősegítésével, valamint a munkaigényes iparoknak a munkanélküliség által legjobban sújtott vidékekre történő áttelepítésével kellene visszaszorítani. Azok a dolgozók, akik hoszszabb időre maradnak munka nélkül — jelenleg majdnem 100 ezer angol munkás nincs több mint egy éve munkaviszonyban — hamarosan alkalmazhatatlanná fognak válni, figyelmeztet a lap vezércikke. (1970. július 24.) A VILÁGSAJTÓBÓL Felszökött az angol FINANCIAL TIMES munkanélküliek száma Ülfir uircher Jeitimg A három RCD-ország (Regional Cooperation for Development), Törökország, Irán és Pakisztán külügyminiszterei nemrégiben a törökországi Bursaban beható tanácskozást folytattak arról, hogy miként lehetne a három országot a Közös Piachoz hasonló szervezetben egyesíteni. Nehézségeket okoz, hogy a három ország meglehetősen egyező termelési struktúrája miatt igen korlátozottak a kölcsönös árucsere lehetőségei; az egymást összekötő útvonalak sincsenek még megfelelően kiépítve; végül a kölcsönös kereskedelmi elszámolásban a fennálló tartozások igen magasak. Így pl. a Pakisztán és Törökország közötti tárgyalást megnehezítette az a körülmény, hogy Törökország Pakisztánnak 4 millió dollárral adósa. Rámutattak arra is, hogy bár a három ország lakosainak száma 200 millióra tehető, az évi kölcsönös áruforgalom mindössze 20—25 millió dollár körül mozog. E csekélynek tűnő forgalom szempontjából kiindulva különösen jelentős az a törekvés, hogy az ipari szektort lehetőleg egységes szempontok szerint fejlesszék. A cél — már egy év előtt is — az volt, hogy olyan iparágakat létesítsenek, amelyek a szerződő feleket elláthatnák nyersanyagokkal, pótalkatrészekkel, gépekkel stb. A jövőben tehát el akarják kerülni, hogy esetleg párhuzamosan kerüljenek megvalósításra azonos létesítmények. Sok ipari terv előkészülőben van, vagy már be is fejezték. Ezekhez tartozik a bankjegy-papír gyártásához Török—iráni—pakisztáni együttműködés szükséges üzem, borax- és borsavgyár, nagyfeszültségű áramszigetelők gyártása, a jutaárugyártás, egy golyóscsapágy-gyár és egy alumíniumüzem. A miniszteri konferencia elé terjesztettek újabb nyolc tervet. A megfelelő berendezések előállításának az egyes országokra történő felosztását még nem dolgozták ki, de közülük ötöt valószínűleg Törökországnak juttatnak. Feltételezik, hogy az összesen 34 gyárüzem elkészültével, a három ország közötti ipari áruforgalom az iparcikkekkel való ellátottságot olyan mértékben fogja emelni, hogy a devizahelyzet is megkönnyebbül. Az áruforgalmat klíringalapon szeretnék lebonyolítani. Két tervezet van egyelőre előtérben. Az egyik egy elektronikus cikkeket előállító gyár, a másik gyár traktorok, autóbuszok és hajók számára Dieselmotorokat állítana elő. A hajómotorok építésére egy svájci cég már kidolgozta a terveket. Az előzetes tervek szerint ez az üzem Isztanbul közelében épülne fel. A finanszírozásban a török állami hajózási vállalat, az International Finance Corporation és az említett svájci vállalat venne részt. Több tervezetre nézve még nem állapodtak meg abban, hogy a három állam egyenként milyen arányban vesz részt az alapításban. A telephelyek fekvését illetően az látszik valószínűnek , mivel Törökország és Pakisztán iparilag fejlettebb Iránnál —, hogy e két ország valamelyikét fogják javaslatba hozni és Irán esetében az olajszektor létesítményeit fogják előnyben részesíteni. (1970. július 26.) Trybuna Libia Lengyelország minisztertanácsa elfogadta azt a költségvetési tervezetet, amely majd 1971. január 1-én lép életbe. Jövőre kezdődik egyúttal az új ötéves terv és ekkorra valósul meg sok oly fontos intézkedés is, mint az új ösztönzési rendszer, a nagykereskedelmi árreform és az ipar új finanszírozási rendszere. Mindezek kihatnak az állami költségvetésre is. Az eddigi költségvetést az jellemezte, hogy az évenkénti előirányzatok rendszerint eltértek a hosszú távon előre megállapítottól, és az egyes költségvetési előírásokat minden szerv másként alkalmazta. Az új költségvetési törvényjavaslat a központi tervezés elvének megőrzése mellett széles körűen fel kívánja használni a bankhiteleket. Az 1971-es költségvetés annyiban is eltér az eddigitől, hogy a népgazdasági bevételeknek és kiadásoknak a korábbinál nagyobb hányadát foglalja magában, így most az ún. költségvetésen kívüli gazdaságot is átfogja: az alapokat, a költségvetési üzemeket, a kiegészítő üzemágakat és a speciális költségvetési egységek eszközeit. Ezzel a központi szervek nagyobb áttekintést nyernek a népgazdaság és a regionális gazdaságok működéséről. A költségvetési szervek gazdálkodásának egyre növekvő részarányát jól jellemzi, hogy szá z lengyel költségvetés új vonásai mukra 67 milliárd zlotyt irányoztak elő, ami az összes költségvetés 18%-át teszi ki. Az egyes szervek nagyobb önállóságát és beleszólását a költségvetésbe úgy akarják biztosítani, hogy már az előkészítő munkákba bevonják a vajdasági nemzeti tanácsokat. A költségvetési szervek anyagi önállósága is megnő, mert közvetlenül az egyes költségvetési egységek kapnak nagyobb lehetőséget arra, hogy a pótlólagos bevételeikből fedezhessék többletkiadásaikat. (Eddig ezt a jogot csak a területi egységek kapták meg.) A nemzeti tanácsok ezután már ez év végén rendelkezhetnek a költségvetési többlet, felett (pl. átvihetik a következő évre). A költségvetési többlet egy részéből a tanácsoknak ún. tartalékalapot kell alkotniok, amely az esetleges költségvetési hiányosságok fedezésére vagy az illetékes tanács alá tartozó szervek egyensúlyba hozására szolgál. Ilyen tartalékalapot mind a városi, vajdasági, mind pedig a községi tanácsok képeznek. Ezzel az intézkedéssel tehát a pénzügyi eszközök egy részének átcsoportosítása megy végbe a különböző fokozatú tanácsok között, ami lehetővé teszi az esetleges ingadozások kiküszöbölését. (1970. július 23.) Hirdessen a VILÁGGAZDASÁGban Az import-árkülönbözeti tartalékalapok fejlesztése Az új gazdaságirányítási rendszer indításakor felismertük, hogy belföldi árrendszerünket — legalábbis az import területén — meg kell védenünk bizonyos rapszodikus áringadozásoktól. Ezért olyan vállalatok, „amelyek jelentős mértékben használnak fel vagy forgalmaznak olyan importált nyers- és alapanyagokat, vagy rögzített, illetőleg maximált belföldi áras, tipikus félgyártmányokat, amelyekre a beszerzési árak az egyes importbeszerzési források tekintetében jelentős mértékben eltérőek, az áringadozásból és a beszerzési források összetételének változásából eredő további ármódosítások ésszerű keretek közt tartására importárkülönbözeti tartalékalapot létesíthetnek” a 128/1968. (PK. 19.) PM. számú utasítás szerint. A lehetőséggel tíznél valamivel több vállalat élt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy igen sok területen akkoriban az importárak meglehetősen alacsonyak voltak, az így elért árnyereségből viszont a vállalatok nem szívesen tartalékoltak volna. Ma, amikor sok termék importára jelentősen megemelkedett, fokozott igény mutatkozik import-árkülönbözeti tartalékalapok létesítésére. Csakhogy arra általában nem térnek ki a javaslatok, hogy a jelenlegi magas árak mellett létesítendő alapokba a szükséges pénzt milyen forrásokból kellene biztosítani. Az elmúlt időszak legfőbb tapasztalata az, hogy a kedvező importárak idején a vállalatok tartózkodtak a tartalékolástól, míg az árak emelkedése esetén (különösen, ha az adott cikk ára hatósági árszabályozás szerint alakul belföldön) a költségtöbbletet a költségvetéstől kérték és kapták meg. A költségvetési támogatásnak igen sok formája alakult ki, kezdve a vámok mérséklésétől, import-árkiegészítés megállapításán keresztül, egészen a belföldi forgalmi adó csökkentéséig (pl. műselyem). A korábbi elképzelések szerint az import-árkülönbözeti tartalékalapokba kerülő pénz árnyereségből származik, tehát az éves vállalati nyereségből van kihasítva. A vállalati nyereség ilyen csökkentése miatt természetesen a költségvetés nyereségadóból származó bevételei is csökkennek. A költségvetést ezért a kiesésért csak az kompenzálhatja, ha az árak emelkedő irányzata mellett a belföldi árak változatlanul tartása az így felhalmozódott pénzeszközökből történik. Az import-árkülönbözeti tartalékalapokról szóló rendelkezések kidolgozásánál számításon kívül hagytuk azt a megfontolást, hogy olyan importtermékek árnyeresége nem illetheti meg jogosan az importőr vállalatokat, amelyek belföldi árja hatóságilag szabályozott. Véleményem szerint itt legalábbis az lenne indokolt, hogy az árnyereség bizonyos hányadára kötelezővé tegyük tartalékalap képzését. Az eddig létesített import-árkülönbözeti tartalékalapok működésének legfőbb tapasztalata, hogy ezt a tartalékolási lehetőséget csak arra szabad felhasználni, amire a neve is utal, tehát az import-árkülönbözetek kiegyenlítésére. Csak nehezen működnek azok a tartalékalapok, amelyek létrehozásánál egyéb célt is kitűztünk (pl. belföldi hatósági áfás egyes vegyi anyagok belföldi és a számított import-árkülönbözetének elszámolását). Nem helyeselhető az sem, ha egy úgynevezett import-árkülönbözeti tartalékalapot a magas árú (és nem kielégítő minőségű) belföldi termék preferálására használunk, mint ahogy az a gyapjúnál történik. De például nyugodtan kijelenthetjük, hogy a déligyümölcsök körében igen eredményes a tartalékalap működtetése, ennek köszönhető, hogy a citrom változatlan ára akkor is minden beavatkozás nélkül tartható, amikor az importára sokkal magasabb fogyasztói árat indokolna, de a tartalékalap teszi lehetővé a változatlan minőségű narancs olcsóbb áron történő árusítását is. Tapasztalataink azt is igazolják, hogy az import-árkülönbözeti tartalékalapot vállalati kategóriának kell tekinteni és az árkülönbözetből (végső soron az adózatlan nyereségből) "kell képezni. A jövőre vonatkozóan a következő elképzeléseket célszerű figyelembe venni: 1. A belföldön (valamilyen formában) hatóságilag szabályozott áras termékek esetében törekedni kell kötelező jellegű tartalékalapok létesítésére. 2. A jelenleginél szélesebb körben kell alkalmaznunk import-tartalékalapot olyan területeken, ahol az alap valóban a költségvetéstől függetlenül működhet, tehát ahol az áringadozások nagyjából-egészéből kiegyenlítik egymást. Lényeges figyelmet kell azért fordítanunk arra, hogy helyesen „jósoljuk” meg azt az időszakot, amelyen belül az ármozgások kiegyenlítődése várható (ideértve a konjunkturális ármozgásokat is!), mert ennek alapján és a várható forgalmat figyelembe véve kell az alapba helyezhető összeg maximumát meghatároznunk. Ha a kiegyenlítődés a tervek szerint nem következnék be (aminek igen nagy a valószínűsége, mert egy felfelé kúszó világpiaci áralakulás mellett valamely cikk árcsúcsa után az ár mélypontja feltehetően magasabb lesz az előző mélypontnál), akkor meg kell vizsgálni az okot, és ha szükséges, le kell vonni ennek belföldi árkonzekvenciáit. Vagyis a tartós árirányzatokat „belföldiesíteni” kell. Ezzel a tartalékalap további évekre válik alkalmassá a nem árszintjellegű változások kiegyenlítésére. 3. Az import-árkülönbözeti tartalékalap főleg tőzsdei cikkek áringadozásainak kiegyenlítésére alkalmas, illetve a tőzsdecikkeken kívül olyan árufélékre, amelyek meghatározott minőséget képviselnek és e minőség standardjai hosszabb időn keresztül sem változnak (például a műszaki haladás iránt érzéketlenek) , amelyeknek van figyelemmel kísérhető fő piaci áruk (pl. déligyümölcsök) és végül, amely árukat nagy volumenben és állandó jelleggel importálunk. 4. Egy import-árkülönbözeti tartalékalap az azonos vagy azonos árucsoporthoz tartozó (esetleg azonos jellegű termék gyártásához felhasznált) cikkek áringadozásainak kiegyenlítésére alkalmas. A „tételt” célszerű azzal is kiegészíteni, hogy a tartalékalapot a közvetlen importőrnél kell képezni, de ha ezt nem is tartjuk be, arra általában ügyelni kell, hogy valamely termékre csak egy vertikumban létesüljön tartalékalap. 5. Egy vállalatnál párhuzamosan több import-árkülönbözeti tartalékalap is működhet egyszerre. Ez belátható a 4. pont alapján is, de különösen indokolja, hogy az alapok — képzésüket tekintve — kétfélék lehetnek: kötelező jelleggel és vállalati elhatározásból működők. Általában nem indokolható, hogy egyetlen tartalékalapot képezzünk azok után az árucikkek után, amelyek árképzését a vállalat saját elhatározásából módosítja és azok után, amelyek „alapba vitelét” utasítással írtuk elő. Az utasításra az alapba kerülő termék „elfogyaszthatja” azokat a pénzeszközöket, amelyeket a vállalat saját jó árpolitikája eredményeképpen kitermelt. Gaál Gyula ÚTON AZ EGYMILLIOMODIK TONNA SZÉN A HALDEX-TŐL Az első magyar—lengyel közös részvénytársaság, a HALDEX részvénytársaság alapító okmányait 11 évvel ezelőtt írta alá a magyar Nehézipari Minisztérium és a lengyel bánya- és energiaügyi minisztérium. A létrehozáskor azt a célt tűzték az új vállalat elé, hogy a lengyel kőszénbányák meddőhányóit — a tatabányai szakemberek találmánya alapján — hasznosítsa. A HALDEX az eltelt idő alatt beruházásait az eredeti program szerint valósította meg és az államközi megállapodásokban előírt szénmennyiséget a két ország népgazdaságának rendelkezésére bocsátotta. A ma már öt üzemmel dolgozó vállalat a termelési adatok szerint eddig 15,5 millió tonna meddőt dolgozott fel, amelyből 2 millió tonna 6000 kalóriás szenet nyert. Mivel a szerződés szerint a kitermelt szén egyik felét — önköltségi áron — hazánk kapja, várható, hogy rövidesen megérkezik a magyar vállalatokhoz az egymilliomodik tonna lengyel feketeszén. A HALDEX a szén kinyerése után megmaradt meddő anyagokat is értékesíti. A maradékot a lengyel cementes kerámiaipar adalékanyagként, a szénbányászat pedig tömedékként használja fel. A magyar és lengyel szakemberek elégedettek a HALDEX gazdasági tevékenységével. Az első években ugyan a pénzügyi eredmények nem voltak kielégítőek, de a későbbiek során nemcsak a veszteségeket pótolták — még nyereségre is szert tettek. A kooperáció gazdaságosságát bizonyítja továbbá az, hogy az egyes üzemek tőkebefektetése 6-7 év alatt megtérül. A közelmúltban a két ország képviselői tárgyalásokat kezdtek az együttműködés tovább-bővítéséről. Olyan beruházások megvalósítását tervezik, amelyek segítségével a meddőből más terméket is előállíthatnak. A kísérletek ugyanis azt bizonyították, hogy a szén kinyerése után megmaradt anyagok alkalmasak könnyű betonpanelek termelésére is. Az elképzelések szerint a HALDEX vaskoszonyi, rokitnicai és siemianowicei üzemegységei mellett új gyárakat létesítenek, amelyek az építőipar számára e keresett termékeket készítenék. . A HUNGEXPO jelentést kapott a Bogotában véget ért vásárról. Eszerint az árubemutatón több üzleti tárgyalás kezdődött: a TECHNOIMPEX szerszámgépeket, a MEDICOR orvosi berendezéseket, a LAMPART vegyipari berendezéseket, a MOM műszereket kínált fel eladásra. Az augusztus 20-án nyíló izmiri vásáron 310 négyzetméteres pavilonban mutatják be termékeiket a magyar vállalatok. A CHEMOLIMPEX festékféléket és fotócikkeket állít ki, a MOM geodéziai műszerekkel szerepel, a HUNGAROTEX pedig műszaki textíliákat küld Izmirbe. A legnagyobb területet a TRANSELEKTRO foglalja el, amely a legújabb típusú villanymotorokkal és elektromos berendezésekkel kíván bemutatkozni. RÖVIDEN : 100 tonna huzalt exportált az NSZK- ba a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Indiába és Jugoszláviába több vagon hidegen hengerelt szalagacélt szállított. KERESKEDELEMTECHNIKAI HÍREK Vám-, adó- és liberalizációs intézkedések Izlandban Izland 1970. március 1-től az EFTA teljes jogú tagja lett. Ezzel a lépéssel egyidejűleg több áruforgalmat érintő intézkedés látott Izlandan napvilágot. Az EFTA-tagországok — mint ismeretes — már megszüntették az egymás közötti forgalomban (iparcikkek vonatkozásában) a vámokat, ugyanakkor Izland — mint új tag — a vámok fokozatos leépítését csak most kezdi meg. Következésképpen az első lépcsőben végrehajtott 30 százalékos vámcsökkentés, kizárólag az EFTA-n belüli forgalomnak kedvez. A sales tax felemelése azonban, amelyet a vámcsökkentések okozta költségvetési bevétel-kiesés pótlására hoztak, már elsősorban a harmadik országok exportját érinti hátrányosan, mivel ez a tulajdonképpeni forgalmiadó szerepét betöltő úgynevezett eladási adó, az emelés folytán, importnál (a vámmal növelt CIF-érték után számítva) a korábbi 8,25 százalékról 12,1 százalékra nőtt. (Megjegyzendő, hogy a kiskereskedelmi forgalomban a jelenleg érvényes sales tax 11,1 százalék a kiskereskedelmi ár után számítva.) Minthogy Izland teljesen liberális kereskedelempolitikát folytat irányunkban, a mi exportunkat is könnyíti az 1970. március 1-i hatállyal bevezetett új importliberalizáció. Ez az intézkedés — 47. vt. sz. alá eső termék kivételével — megszüntette az importnál a mennyiségi korlátozásokat. A még mennyiségi korlátozás alá eső áruk a kövekezők: VI. sz. Árumegnevezés 01.01/06 Élő állat 02.01/06 Hús és élelmezésre alkalmas vágási melléktermék 04.01/05 Tej és tejtermék, tojás Ex 07.01 Burgonya és paradicsom (friss vagy fagyasztott) 09.01 Kávé (pörkölve is) Ex 11.01 Rozsliszt 15.01/03 Hús és egyéb sertészsír, faggyú (nyers vagy olvasztott), zsírsztearin, oleosztearin stb. 16.01/02 Húsból és belsőségekből készült konzervek és egyéb készítmények Ex 17.01 Cukor (kristály és kocka) Ex 17.04 és Ex 18.06 Cukorka, csokoládé és kakaótartartalmú készítmények, kivéve mandulacukor vagy marcipán 10 kg-os vagy ennél nagyobb masszában Ex 20.04 Gyümölcs stb., cukorral tartósítva (cukorral tartósított gyümölcshéjak kivésével) 22.03 Sör 22.04 Szőlőmust, részben erjesztett, másképpen mint alkohol hozzáadásával elfojtva 25.23 Hidraulikus cement 27.09 Nyers kőolaj és palaolaj Ex 27.10 Részben finomított kőolaj, benzin, más mint repülőbenzin, gázolaj és fűtőolaj (nehéz) Ex 59.04 Horgászzsinór, kötél, kivéve a növényből készültek és fémmel átszőttek 85.01 Transzformátor, neoncsőhöz való bal- S laszt kivételével 94.01 és Ex 94.03 és 94.04 Ülőbútor és bútor, más mint orvosi és sebészeti stb., kivéve a vasból és acélból készült osztályozó szekrényeket, matrac, ágyfelszerelés 96.01 és Ex 96.02 Seprő és kis seprő, valamint egyéb kefeáru, kivéve művészecsetek, gépkefék, szobafestő-hengerek, törlők, mosogatók és fogkefék (A fenti lista, francia nyelven, valamint egyéb adatok a Magyar Kereskedelmi Kamara Kereskedelemtechnikai Oszályán betekintésre rendelkezésre állanak.) Magyar fénytájékoztatók az algíri stadionban Több nyugati cég vett részt azon a tenderen, amelyet az algíri sportstadion felszereléséhez szükséges két fénytájékoztató vásárlására írtak ki. Ajánlatát elküldte az ELEKTROIMPEX is és jelentést kapott arról, hogy megnyerte a versenytárgyalást. Ily módon a Villamosberendezések és Készülék Művek VILLESZ gyáregysége készíti és az ELEKTROIMPEX szállítja a stadionváros két 10x30 méteres fénytájékoztatóját, amelynek felavatására 1971 közepén kerül majd sor. 1970. AUGUSZTUS 1.3 VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámla, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.3354/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008