Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-01 / 166. (411.) szám

1970. SZEPTEMBER 1. VILÁGGAZDASÁG2 vm —......---__________________ A kőolajtermelő arab országok problémái Ortoli francia iparfejlesztési minisz­ter befejezte kétnapos algíri megbeszé­léseit — írja az MTI. Hazaindulása előtt kijelentette: mindkét félben meg­van a jószándék, hogy olyan tartós együttműködést valósítson meg, amely tiszteletben tartja a két ország érde­keit. Az AFP a két ország közti gazda­sági tárgyalások alkalmából röviden ismerteti az előzményeket. Mint írja, az algériai vezetők hibáztatják Fran­ciaországot, mert nem tartotta meg Algéria iparosítására vonatkozóan tett ígéreteit. Másik fő panaszuk az, hogy a franciák az elmúlt hónapokban szán­dékosan halogatták a nyersolaj árá­nak emeléséről folytatott tárgyaláso­kat, holott az algériai államkincstár nagy zavarokkal küzdött. Algéria jú­liusban végül is egyoldalúan határozta el, hogy az olaj barrelenkénti árát 2,00 dollárról 2,85 dollárra emeli. Az eljövendő tárgyalás, amelyet francia részről előreláthatóan ismét Orioli vezet majd, minden bizonnyal nehéz lesz. Kétségtelenül ez az oka annak, hogy — Pompidou elnök sze­mélyes közbelépését követően — Pá­rizsban és Algírban elhatározták, hogy a problémát hosszú lejáratú gazdasági és pénzügyi együttműködés keretében vizsgálják meg és így lehetővé válik egy olyan kompenzációs rendszer meg­teremtése, amelyben az Algéria iparo­sításához nyújtandó segítség szerepelne ellentételként. Az Occidental Petroleum Corp. és az ESSO javaslatot terjesztett elő a líbiai kormánynak a nyersolajár emeléséről — jelenti a Reuter. Az ESSO szóvivő­je szerint a kormány mind ez ideig még nem adott hivatalos választ. A társaság javaslatát augusztus 13-án tette erről, azonban részleteket nem is­mertettek. Olajipari körök szerint a javaslat aligha felel meg a líbiai kor­mány igényeinek. Az Occidental Petroleum Corp. a lí­biai kormány olajtermelést korlátozó politikája miatt emelte az európai fi­nomítókba irányuló nyersolaj árát. Az Occidental a részvényeseknek írt je­lentésben azt közölte, hogy júniusban naponta átlagosan 485 476 barrel olajat hoztak a felszínre, szemben az április­ban feljegyzett 797 216 barrellel.. Má­jus végén a líbiai kormány arra utasí­totta a társaságot, hogy termelését na­pi 300 ezer barrellel csökkentse, augusztus 18-án újabb 60 ezer barrel csökkentést írt elő. A nyugatnémet Gelsenberg AG. a múlt hét végén közölte, hogy a líbiai kormány korlátozó politikája miatt a Mobil Oil-Gelsenberg konzorcium az idén 160 ezer tonnával kevesebb nyers­olajat aknázhat ki. Az árakról még folynak a tárgyalások a társaság és a kormány képviselői között. A Gelsen­berg líbiai kőolaj kitermelése tavaly 0,5 millió tonnával 4,5 millió tonnára emelkedett, s ezzel a mennyiséggel a vásárlók igényeinek 70 százalékát tudta kielégíteni.­ Tovább éleződik Szaúd-Arábia és Szíria vitája. A megrongált vezeték üzembehelyezése körüli vita a többi arab országot is érdekli — állapítja meg a Handelsblatt kommentárja. Fejszál király ismételten azzal fenye­gette meg a többi arab államot, hogy leállítja a pénzügyi segélyt, ha Szíria nem járul hozzá a Tapline transz­­arábiai kőolajvezeték megrongált sza­kaszának helyrehozásához. Szíria a Tapline-tól a tranzitdíj emelését köve­teli. Jelenleg Szíria Libanonnal és Jor­dániával együttesen évente körülbelül 15 millió nyugatnémet márka összegű tranzitdíjat kap — írja a Handelsblatt. Szaúd-Arábia nyeresége ugyanakkor 90 millió márkát tesz ki. Miután Szíria megtagadta a javítási munkákat, úgy tűnik, hogy Szaúd-Arábia teljesen le akar mondani az arab világ legnagyobb kőolajvezetékének használatáról, s ola­ját a Perzsa-öbölben fekvő Ras Tanúra kikötőn keresztül kívánja exportálni. , Szaúd-Arábia ilyen irányú döntése el­sősorban Jordániát érintené igen ked­vezőtlenül, mivel az Amman közelé­ben fekvő zerkai oljafinomító az üzemanyagot teljes mértékben a Tap­line vezeték még ép szakaszán keresz­tül kapja. A vezetéket üzemeltető ame­rikai Aramco konzorcium vezetői gaz­­dagástalannak tartják, ha a Tapline-t csak Jordánia viszonylag szerény igé­nyei miatt üzemeltetik. Ennek a dön­tésnek életbeléptetése súlyosan kihat­hat az egész jordániai gazdaságra. A nyugatnémet újságok szerint Szaúd-Arábia már nem várhat sokáig. Hamarosan el kell dönteni: továbbra is — növekvő veszteségekkel — rész­legesen veszi igénybe a vezetéket vagy teljes olajexportját Ras Tanara kikö­tőjén keresztül bonyolítja le. Vita a közép-amerikai közös piacról Honduras visszautasította a közép­amerikai közös piac újjászervezéséről előterjesztett guatemalai, costa-ricai és nicaraguai javaslatot. A javaslatot a na­pokban véget ért ülésen hozták a há­rom ország gazdasági miniszterhelyet­tesei, s célja a Honduras és Salvador kö­zötti 1969-es „labdarúgó-háború” sú­lyos következményeinek felszámolása. Bonilla hondurasi miniszter a terv el­utasítását azzal indokolta, hogy az or­szág vezetői nem látnak benne elegendő biztosítékot az ország krónikus fizetési­­mérleg-deficitjének javítására. A tavaly júliusban kirobbant összeütközés előtt Honduras világviszonylatban is igen kedvező mérleggel rendelkezett. A mi­niszter ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy továbbra is a közös piac tagjai maradnak, de remélik, hogy előbb vagy utóbb megoldódnak a többi tagálammal szemben fennálló problémák. A miniszterhelyettesek azért találkoz­tak, hogy kidolgozzák a banán­országok közös piaci együttműködésének alapjait. Hondurast, amely a csoportosulás ipari­lag legkevésbé fejlett országa, külön­böző kedvezményekkel igyekeztek meg­békíteni. Ugyanakkor a gazdagabb Sal­vadort arról igyekeztek meggyőzni, hogy a Hondurasnak nyújtandó kedvez­mények csak részlegesek lesznek. Az ülésen elfogadott javaslat a mező­­gazdasági és ipari fejlesztési alap létre­hozását, a regionális politikai célok meghatározását, és a fizetési mérleg ja­vítását irányozza elő. Salvador minisz­terhelyettese nem volt hajlandó nyilat­kozni a tervről s ezt azzal indokolta, hogy a dokumentum még alapos tanul­mányozásra vár. Időközben a Reuter-iroda azt jelen­tette, hogy Salvador és Honduras meg­állapodott a postai és távíró-összekötte­­tésük újbóli felvételében. A két ország között most kötött egyezmény azt teszi lehetővé, hogy egyes személyek, fő­ként rokoni látogatásra, beutazási enge­délyt kapjanak. 0 A perui kormány állami ellenőrzés alá helyezte a Banco Continental nevű magánpénzintézetet, amely külföldi, fő­ként amerikai tulajdonban van. Két hónappal ezelőtt Peruban állami ellen­őrzés alá került a külföldi monopóliu­mok érdekeltségébe tartozó Banco Po­pular nevű pénzintézet is.­­ Új termelő üzemekben indul meg a munka Bulgária felszabadulásának 26. évfordulója tiszteletére. A napok­ban szintetikus kaucsukgyártó üzem kezdte meg a termelést a Burgasz mel­letti kőolaj vegyészeti kombinátban és egy új tejfeldolgozó gyár naponta több mint 30­ ezer tonna tejet dolgoz fel Velingrádban. • Aláírás előtt áll az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia kereskedelmi megállapodása, melynek értelmében 1970—71-ben a két ország kereskedelmi forgalmának volumene jelentősen nö­vekszik. A múlt évi árucsere értéke 3 millió egyiptomi font volt, a meg­állapodás szerint az idén a két ország kereskedelmének el kell érnie a 4,5 millió egyiptomi fontot.­­ Húszmillió schilling értékű, kamat­mentes, 10 éven belül visszafizetendő kölcsönt nyújt Ausztria Romániának osztrák mezőgazdasági termékek vá­sárlására. A megállapodást a két kor­mány képviselői augusztus 31-én kö­tötték. Ausztria ezzel az árvízkataszt­rófa következményeinek leküzdéséhez akar segítséget nyújtani Romániának.­­ A General Motors of Canada el­küldte az első 17 Diesel-mozdonyt a ZTP Sarajevo vasútigazgatóság részére. Jugoszlávia 33 mozdonyt rendelt, össze­sen 9 millió dollár értékben. az­§ jelenti . Az indiai kormány a parlament hozzájárulását kéri a hercegek és ma­haradzsák privilégiumainak megszünte­téséhez. A volt uralkodók 48 millió rúpia jövedelemnek, ezenfelül szemé­lyes használati tárgyaik vámmentes be­hozatalának, ingyenes orvosi kezelés­nek és egyéb külön jogoknak örven­denek.­­ Az NDK-ban a nemzeti jövedelem 1970 első félévében 5 százalékkal ha­ladta meg 1969 első félévének nemzeti jövedelmét. Az ipar árutermelése 7,5, a munkatermelékenység több mint 6, a beruházás volumene 5 százalékkal nőtt.­­ Magas rangú külügyi és gazdasági szakértőkből álló norvég delegáció uta­zik ötnapos látogatásra Kenyába. Az afrikai országban a norvég fejlesztési segélypolitikáról tárgyalnak és a ven­dégek meglátogatják a norvég tőkével épült és épülő kenyai gazdasági objek­tumokat. 0 Indiai ipari kiállítás nyílt Singa­­poreban. A kiállítás feladata hogy elő­segítse a két ország kereskedelmi és ipari kapcsolatainak bővülését. 0 Ausztrália exportja a Kínai Népköz­­társaságba 1969-ben 26,3 százalékkal nőtt az előző évihez képest és 135,6 mil­lió ausztráliai dollár értéket ért el. A kivitelnövekedéshez jelentősen hozzá­járult az, hogy Ausztrália fokozta búza­szállításait a kínai piacra.­­ A japán dolgozók átlagos jövedelme az év első hat hóapjában — névleges értékben — 15,1 százalékkal nőtt a múlt év hasonló időszakához képest. Az ár­emelkedések következtében a reáljöve­delmek növekedése csak 6,8 százalékos volt. A Szovjetunió és Bulgária gazdasági együttműködése Moszkvában aláírták a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság 1971—75-re vonatkozó népgazdaságfejlesztési terv­egyeztető jegyzőkönyvét. A Bajbakov és Zsivko Zsivkov minisztrelnök-helyet­­tesek által aláírt jegyzőkönyv a tudo­mányos műszaki együttműködésre vo­natkozó komplex megállapodások kö­tését, közszükségleti cikkek, gépek és felszerelések kölcsönös cseréjének nö­velését irányozza elő. A Szovjetunió a következő ötéves terv folyamán mindenekelőtt kőolaj-, gáz- és olajvezeték szállításait fokozza. Bulgária több gépkocsit, repülőgépet, útépítőgépet, kohóipari felszerelést, szerszámgépet és az élelmiszeripari gépgyárak számára több futószalagot gyárt. A kölcsönös szállítások fontos tételei lesznek az elektronikus adat­­feldolgozó és számítógépek. (MTI, TASZSZ) A japán liberalizálás várható újabb lépései A japán kormány — mint arról la­punkban már beszámoltunk — szep­tember 1-i hatállyal széles körű libe­ralizációs intézkedést hozott. Tokiót e részleges lépés után továbbra is élesen bírálták külföldi partnerei. Valószínű­leg ez volt az oka, hogy a kormány a múlt hét végén úgy döntött, hogy a tőkeforgalom liberalizálásának negye­dik, utolsó szakaszát 1971 őszére hozza előre, az eredetileg 1972 tavaszára ter­vezett időpontról. A tőkeforgalom általános liberalizá­lásának részét képezi az a kormány­­határozat is, amely a külföldi japán magánbefektetések maximumát az ed­digi 300 000 dollárról 1 millió dollárra emeli. Szeptember 1-i hatállyal a kormány 8 árucikk import-kvótáját teljesen, 5 árucikk kvótáját pedig részlegesen feloldotta. Gazdasági szakemberek szep­tember 10-én vitatják meg, mi legyen azokkal a cikkekkel, amelyekre Japán a mostani döntés után is fenntartja az importkorlátozásokat. Az import libe­ralizálásának következő szakaszai de­cemberre, 1971 júniusára és decembe­rére várhatók és körülbelül 40 áru­cikket érintenek majd. A szabad kereskedelmi politikájával tüntető japán kormány magatartása azonban nem tartja vissza az Egyesült Államokat az újabb protekcionista ter­vektől. A Kyodo jelentése szerint az Egyesült Államok a közeljövőben ismét életbe akarja léptetni a japán fém evőeszközökre már­­korábban 8 évre kivetett, de 1967-ben feloldott, vám- és kvóta-rendszert. Egy ilyen lépés súlyo­san érintené a japán gyártókat, mivel termékeik jelentős része az Egyesült Államokba irányul. Japánban azonban ennél is súlyosabbnak tartják az ame­rikai pénzügyminisztériumnak a japán televíziógyártók ellen emelt vádját, amely szerint a japán televíziók döm­­ping­áron kerülnek az amerikai piacra. A minisztérium szigorú ellenintézkedé­seket helyezett kilátásba, amelyeknek megvalósítása esetén az Egyesült Álla­mokba irányuló japán televíziók száma az idén 150 000-rel kevesebb lesz, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Kereskedelmi szerződés Jugoszlávia és Kinshasa­ Kongó között Kereskedelmi szerződést írt alá hét­főn Belgrádban Jugoszlávia és a Kon­gói Demokratikus Köztársaság képvi­selője. A szerződés a jövő évi árulistát és a konvertibilis valutában való fi­zetést írja elő. Az aláírásra Mobutu elnök háromnapos jugoszláviai látoga­tása alkalmából került sor. Jugoszláviának mindeddig nem volt kereskedelmi egyezménye a Kongói Demokratikus Köztársasággal, s ezért az árucsere az 1961-ben megkötött, a baráti kapcsolatok fejlesztését célzó jegyzőkönyv alapján történt. Jugoszlávia az idén 1000 tonna nyersgyapotot és kávét importált Kongóból. (DPA, MTI) Franciaország fegyvert szállít Athénnek Görögország titokban 50 darab AMX—30 típusú középnagyságú tankot vásárolt Franciaországtól 33 millió dol­lár értékben — jelenti amerikai for­rásra hivatkozva a Reuter-iroda. Az erről szóló megállapodást még július­ban írták alá. Az athéni hatóságok a fegyvervásárlást hivatalosan nem erő­sítették meg, de nem is cáfolták. Diplomáciai források szerint az athé­ni katonai rezsim nehézfegyverek, el­sősorban tankok és Mirage típusú har­ci repülőgépek vásárlásáról folytat to­vábbi tárgyalásokat francia és nyugat­német cégekkel. A görög fegyver­piacot eddig teljes mértékben az Egyesült Államok ural­ta, de az 1967. évi görög katonai ál­lamcsínyt követően, az akkori ameri­kai kormányzat embargót hirdetett a Görögországba irányuló nehéz fegyver­­szállításokra. A tilalom feloldása már hosszabb ideje napirenden szerepel, de a Nixon-adminisztráció a kérdésben még nem döntött véglegesen. Jelentés a múlt hétről A NYUGATI ÉRTÉKTŐZSDÉK A Wall Street nem okozott csalódást azoknak a befektetőknek, akik az előző heti fejlemények alapján további javu­lással számoltak: az irányzat szilárd, illetve nagyon szilárd volt. Azok a je­lek, amelyek a hitelpolitika lazítására utaltak — a többi között a júliusban kezdett építkezések rekordszintje — pozitív hangulatot váltottak ki. A ked­vező tények között szerepelt az, hogy a fogyasztói árindex, illetve a kereske­delmi minisztérium összesített indexe az infláció gyengülését, illetve az ex­panzió fokozódását mutatta. Kedvező továbbá a jelentés a rendelésállomány növekedéséről, és az a hír, hogy az év hátralevő részében kevés a valószínű­sége a gépkocsiipari sztrájknak. A pri­­­me-rate — a kereskedelmi bankok leg­nagyobb fogyasztóinak biztosított ked­vezményes kamatláb — várható leszál­lításáról szállongó hírek ugyancsak hozzájárultak a tevékenység ösztönzé­séhez. Az ipari papírok Dow Jones átlagindexe, amely a hét elején 729 ponton állott, a hét utolsó napján 759 pontos szintet ért el. A londoni értéktőzsdén lanyha és eseménytelen volt az elmúlt hét. Mind­amellett a vezető iparvállalatok papír­jai tartották pozíciójukat. A sztrájk­­sorozat elkedvetlenítette a vásárlókat, de a munkanélküliség fokozódásáról szóló jóslatok nem csapódtak le az ér­tékpapírok piacán. A Financial Times tőzsdei indexe 1,7 ponttal emelkedett. Az állami papírok árszintje árnyalattal gyengült, az aranyipari papírokat ke­resték. Frankfurtban széles fronton gyengül­tek a papírok árai. Az irányzat alaku­lásához hozzájárult a Bayer vállalat kedvezőtlen jelentése, a hét végén pe­dig elkedvetlenítette a hangulatot az, hogy a Bundesbank nem módosította a lombard-bankok szintjét. Figyelemre ■méltó kivételt jelentett az általános hanyatlás közepette a Daimler-Benz; ennek részvényei­­ nyilván a Szov­jetunióval kötendő megállapodás remé­nyében figyelemre méltóan emelkedtek. Algéria gazdasági forradalma, angol szemmel A Financial Times cikkszol­gálata nyomán, Algéria gazdaságának fejlesztésében sikeresen alkalmazott néhány új elgon­dolást és úgy látja, hogy más fejlődő országok részéről is mutatkozik érdek­lődés ezek iránt. Mauritánia például, Algéria egyik szomszédja, már jó ideje foglalkozik azzal a gondolattal, hogy nagy kikötőt épít, a terv kivitelezéséhez azonban nem kívánja igénybe venni azokat a hagyományos módszereket, amelyeket a fejlődő országok általában hasznosí­tanak. Ahelyett ugyanis, hogy behívták volna az országba egy nagy nyugati nemzetközi konszernt, vagy a szocia­lista államok támogatását keresték volna. Mauritánia vezetői Algériához fordultak segítségért­­ ahhoz az or­szághoz, amely maga is csak 8 év óta független és saját gazdaságában is ha­talmas fejlődési problémákkal áll szem­ben. Algéria a kérésnek eleget tesz és együttműködésre kért fel egy angol építőipari és gépipari csoportot. A meg­valósítással e pillanatban itt tartanak. Első hallásra meglepő, hogy Algéria vállalkozott erre a tevékenységre, holott önmaga sem rendelkezik a szük­séges műszaki felkészültséggel. Lénye­gében arról van szó, hogy egyik fej­lődő ország a másikhoz fordul támo­gatásért, és az utóbbi a Nyugat tech­nikáját vonja be a feladat megoldá­sára. Az algériai vezetők megítélése szerint azonban a dolgok ilyetén ala­kulása rendkívül fontos és előnyös, mert a fejlődő ország számára olyan beleszólási és irányítási lehetőséget biz­tosít, amely a hagyományos módszer mellett nem volna elérhető. Ennek fe­jében még azt is el kell nézni, hogy végső soron a terv megvalósítása drá­gább lesz. Ami a konkrét esetet illeti, Algériá­nak különös érdeke, hogy Mauritániá­nak ebben az elgondolásában részt ve­gyen: az ország közvetlen szomszédja és a létesítendő kikötő bekapcsolásával az algériai Tindouf mellett feltárt, de eddig ki nem aknázott gazdag vasérc­­készleteket hasznosítani lehetne. Ez azonban Algéria bekapcsolódásának csak részbeni magyarázata; a teljes megértéshez az országnak a független­ség elnyerése óta lezajlott gazdaság­­történetét kell elemezni. Kívülről tekintve néha úgy tűnt, hogy Algéria leginkább politikai kérdésekkel foglalkozik. Arról beszéltek, hogy az ország az arab világ vezető helyére aspirál. De a vezetők ambíciói ennél tovább terjednek. A fejlődő országok élvonalába kívánnak kerülni és olyan helyzetbe, hogy elgondolásaikkal a fej­letlenség elleni harcot támogatni tud­ják. A függetlenség megszerzése óta, 1962- től Algériában alapvetően arra töreked­tek, hogy mindenféle külföldi gazda­sági behatást elkerüljenek és az ország gazdasági fejlődését önmaga irányítsa. Százharminc éven keresztül Francia­­ország dominált minden területen, ami­nek következtében Algéria gazdasága a francia piac igényeihez idomult, a függetlenné vált ország vezetői felis­merték, hogy a politikai függetlenség, amelyet hét hosszú éven át tartó ke­mény harccal vívtak ki, önmagában nem elegendő. A politikai téren sike­res forradalom valójában nem vezetett teljes függetlenségre, mert az ország még függött a francia piactól, a fran­cia pénzügyi köröktől és a francia tech­nikától. Sokkal nehezebb Algéria szá­mára a gazdasági forradalom végre­hajtása és ezt az elmúlt négy év során tapasztalhatták, amikor masszív fejlesz­tési terv végrehajtásáért küzdöttek. Ezek után tulajdonképpen mi is Al­géria gazdasági filozófiája? Nyersen megformulázva a választ : az állam­nak kézben kell tartani a gazdaság kulcsszektorait és külföldi vállalat min­denféle vállalkozásnak csak legfeljebb 49 százalékát tarthatja kézben, habár egyesek még ezt is túl magasnak mond­ják. Annak ellenére, hogy Algéria gya­korlatilag „nulláról” indult, komoly mértékben javára vált az, hogy jelen­tős természeti kincsekkel rendelkezik, főleg olajjal. A gyakorlatban ez az alapelv úgy érvényesült, hogy az évek során a gaz­daság számos szektorát államosították, a bányászat, a gépgyártás, a vaskohá­szat, az áramszolgáltatás stb. összefogá­sára nagy állami szerveket hoztak létre és így valójában az államkapitalizmus egy fajtáját vezették be. Ez korántsem jelentette azt, hogy a kínaiak által alkalmazott módszereket fogadták volna el és traktorok és bull­dózerek importja helyett a munkát a csákánnyal és lapáttal végezték volna. Algéria igénybe vette a nyugati tech­nika minden finomságát és ez sok pénz­be került. Becslés szerint ilyen felsze­relések vásárlására évi 60 millió dollárt költenek. A nyugati technikával való együtt­működés legjobb példája az olajipar, ahol amerikai konszernekkel együtt­működve 51/49 százalékos bázison több közös vállalatot hoztak létre. Nem is titkolják, hogy a személyzet és főleg a szakértők nagyobb része külföldi. A lé­nyeg az, hogy a vállalatok algériai irá­nyítás alatt működnek. Ha például ku­tatóvállalatról van szó, a kutatófúráso­kat olyan területekre is kiterjesztik, amelyeket a külföldi vállalatok régeb­ben érdektelennek minősítettek. Az ál­lam határozott fellépése következtében ez az alapelv igen sikeresnek bizonyult. Az ország gazdasága virágzik, és a rö­vid ideje alakult állami vállalatok már műtrágyagyárakat, acélkohókat és autó­szerelő telepeket is üzemeltetnek. Az algériaiak azonban itt nem akar­nak megállni. Gazdasági forradalmuk tapasztalatait széles körben exportálni kívánják. Ez az alapja a Mauritániá­val vállalt együttműködésnek és ez a vállalásuk nem egyedülálló. Algéria fő­leg arra koncentrálta erőit, hogy a ba­ráti vagy testvéri országokat a kőolaj­ipar szektorában támogassák, ha azok hasonló gazdasági elveket vallanak és osztoznak az antiimperialista politikai célkitűzésekben. Algériai geofizikai és olajkutató cso­portok működnek jelenleg Jemenben, Dél-Jemenben és Szíriában. Rövidesen Irakban is felveszi a munkát az algériai állami olajvállalat, a Sonatrach néhány szakembere. (A Sonatrach bekapcsoló­dik a kubai olajkutatásba is.) A kikül­dött szakemberek nem csupán Algériá­ból származnak, sok más ország szak­értői is közreműködnek ebben a mun­kában, még amerikaiak is. Kissé fur­csának tűnik, hogy például Dél-Jemen, amely erősen tiltakozik az amerikai behatolás ellen, megbékél azzal, hogy egy algériai vállalat számára nála ame­rikaiak dolgoznak. A lényeg az, hogy a vállalkozás algériai zászló alatt fut, és így a vendéglátó ország számára el­fogadható. Az érdekelt országok, ami­kor Algéria részéről ezt a támogatást elfogadják, érzik, hogy jól járnak. Ha ugyanis közvetlenül meghívnak egy nyugati vállalatot, attól kellene tarta­niuk, hogy ez a vállalat vagy az ér­dekelt nyugati kormány az országban érdekeltséget kívánna szerezni és a kö­tött megállapodást nyerészkedésre igye­kezne felhasználni. Algériának azt az igyekezetét, hogy a gazdasági átalakítás terén szerzett tapasztalatait külföldön is terjessze, hiba volna lebecsülni. Ennek legjobb bizonyítéka Líbia esete, ahol az algé­riai példa erősen befolyásolta az ország olajpolitikáját. Algéria már messze tart azon az úton, hogy saját olajiparának irányí­tását maradéktalanul kézbe vegye. Azzal kezdte, hogy államosította a kül­földi értékesítési vállalatokat, majd át­vette a külföldi termelővállalatokat is, a francia cégek kivételével. A francia vállalatokat viszont most ultimátum­szerűen kényszeríti arra, hogy az államo­­mal kooperáljanak, mert ellenkező esetben őket is az államosítás veszélye fenyegeti. (Jellemző, hogy Algéria ta­nácsára az olajipar feletti uralom meg­szerzése érdekében Líbia is azzal kezdt­­e, hogy nemrégiben az értékesítő vál­lalatokat államosította.)

Next