Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-26 / 185. (430.) szám

W( 1970. SZEPTEMBER 26. Befejeződött a FAO-konferencia Tudósítónktól­ Pénteken befejezte munkáját a FAO 7. regionális konferenciája. Mint dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter zárszavában hang­súlyozta, a hétfőtől tartó konferencia a „nagy kérdések” tanácskozásává vált. A különböző nézőpontoktól és felfogá­soktól függetlenül valamennyi részt­vevőt az európai népek békés gazdasági fejlődése iránti felelősség hatotta át. Ez biztosíték lehet egy kölcsönös elő­nyök alapján álló gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműködés kiala­kításának, amelyet elősegítenek az ülésszakokon elfogadott szervezeti és és módszertani ajánlások is. Nem hagy­hatók figyelmen kívül azok az erőfeszí­tések sem — szögezte le a miniszter —, amelyeket a konferencia a fejlődő országok mezőgazdaságának megsegíté­se érdekében tett. Ha az európai or­szágok saját problémáik megoldásában közös nevezőre jutnak, akkor ez a fej­lődő országok számára is nagy előnyö­ket rejt. Az ötnapos tanácskozás-sorozattól a szakemberek azt várták, hogy elősegítse Kelet- és Nyugat-Európa mezőgazda­ságának közeledését. Megfelelt-e a kon­ferencia ennek a várakozásnak? — kér­deztük Kazareczki Kálmán miniszter­­helyettestől, a FAO Magyar Nemzeti Bizottság elnökétől. — Úgy gondolom, mindenképpen si­kerként könyvelhetjük el azt, hogy az európai mezőgazdasági és élelmiszer­termelési problémák napirendjére ke­rültek. Ez ugyanis az első lépés lehet a nehézségek felszámolására. A részt vevő küldöttségek őszintén feltárták a problémákat és szinte kivétel nélkül egyetértettek abban — amint ezt a konferencia záróértekezlete is hang­súlyozott —, hogy szükség van az Európán belüli és más régiókkal is a munkamegosztásra. Természetesen konkrét együttműködési lehetőségek feltárására nem került sor. De ezt nem is várhatjuk el, hiszen első alkalom­mal került sorra ilyen jelentős kérdés a konferencián. Tanulmányok ígérete a fejlődő világnak Bezárult az IMF és a Világbank közgyűlése A fejlődő országok küldöttei jó­­néhány ígérettel gazdagabban távoztak a Nemzetközi Valuta Alap és a Világ­bank pénteken bezárult közgyűléséről. Az ipari országok képviselői pedig ab­ban maradtak, hogy továbbra is a Bretton­ Woodsban 1944-ben lefektetett alapokon állva lehet a legjobban biz­tosítani a valuták stabilitását. A tőkés valutarendszer technikai részletei, mint a valutaparitások rugal­masabb ingadozásának megengedése, kevéssé érdekelték a harmadik világ­nak a résztvevők többségét alkotó kül­dötteit. Annál nagyobb aggodalmuknak adtak hangot hátrányos mellékhatások miatt, amelyek a fejlett országok va­lutapolitikai és egyéb intézkedéseiből következhetnek. Mindkét fél egyetér­tett viszont abban, hogy a legfontosabb feladat az ipari országokban uralkodó infláció leküzdése. Schweitzer, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója záróbeszédében bejelentette, hogy az Alap tanulmá­nyozza az inflációellenes küzdelem kü­lönféle lehetőségeit, s felszólította az ipari országokat,­ hogy gazdaságpoliti­kájukban mindenekelőtt az árstabili­tásra legyenek tekintettel, ne folyamod­janak kereskedelmi protekcionizmushoz, ami ártana a fejlődő országok export­jának. McNamara, a Világbank elnöke be­jelentette, hogy a bank egy szakértő bizottsága tanulmányozni fogja a fej­lődő országok eladósodásának problé­máját. A kamatok­­ emelkedése miatt ugyanis a fejlődő országok tartozásai kétszer olyan gyorsan növekszenek, mint exportbevételeik. A harmadik tanulmány, amelyet a fejlődő országoknak ígértek, a Világ­bank és a Valuta Alap közös munkája lesz: megvizsgálják, hogy a különle­ges lehívási jogokat hogyan lehetne felhasználni fejlesztési tervek finanszí­rozására. Jelenleg a papírarany fel­­használása a legfejlettebb országok nemzetközi monetáris tranzakcióira korlátozódik. Végül McNamara megígérte, hogy bankja nemzetközi megállapodást dol­goz ki a tőkebefektetések biztosítására politikai kockázatok ellen. A nyugati tőkepiacokon ugyanis bőven lenne pénz­­ a fejlődő országok iparának fejleszté­sére, de a befektetők visszariadnak a politikai kockázatoktól. Ami a konferenciának a tulajdon­képpeni valuta­kérdésekkel foglalkozó részét illeti, figyelmet keltett a közös nyugat-európai valuta megszületésének egyre határozottabban kirajzolódó ki­látása. Eddig általában úgy gondolták, hogy a Közös Piac legkorábban 1980-ra teremtheti meg valutaunióját. Werner luxemburgi miniszterelnök azonban, az ezzel foglalkozó közös piaci bizottság elnöke, pénteken Koppenhágában be­jelentette, hogy novemberben már a miniszteri tanács elé terjeszti a mone­táris integrációra irányuló tervet és vé­leménye szerint annak megvalósítása jóval rövidebb idő alatt megtörténhet, mint a tervezett egy évtized. Kedvező hatást gyakorolt a konferen­cia utolsó napjának hangulatára Ken­nedy amerikai pénzügyminiszter csü­törtök esti sajtóértekezlete. Ezen rész­letesebben és derűlátóbban ismertette az Egyesült Államok gazdasági helyze­tét és az infláció elleni küzdelem ered­ményeit, mint hivatalos felszólalásá­ban. Kijelentette, hogy a Nixon-kor­­mány erőfeszítéseinek eredményeként a fogyasztói árak emelkedésének átlagos ütemét sikerült a másfél évvel ezelőtt kitűzött célnak megfelelően évi 3,5 szá­zalékra leszorítani. Kennedy hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok kormánya kész tel­jesíteni a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségeit és a dollárt más valu­tákra, vagy a Nemzetközi Valuta Alap­nál fennálló hitelkövetelésekre bevál­tani devizatartalékainak terhére. Erre a megnyugtató nyilatkozatra szükség volt, tekintetbe véve Schweitzernek az amerikai fizetési deficit dollárban való finanszírozásáról tett elítélő megjegy­zését. Az amerikai pénzügyminiszter sajtónyilatkozatának eredményeként pénteken erőteljesen emelkedett a dol­lár irányzata a nyugati devizapiacokon. Ebben a Reuter-iroda devizapiaci szak­értőjének jelentése szerint a dollár iránti bizalom megerősödése tükröző­dött, hiszen az amerikai valuta szi­­lárdulása ezúttal nem járt együtt az Eurodollár-kamatok emelkedésével, ami máskor támogatni szokta a dollár irányzatát. (Reuter, AP, DP­A) • Jugoszláviában 15—20 százalékkal felemelték a kenyér és a liszt árát. Mostantól kezdve fél kilogramm első osztályú kenyér másfél dinárba kerül. Az áremeléssel és elsősorban a liszt árának emelésével a jugoszláv kor­mány azt szeretné elérni, hogy a gaz­dák az eddiginél nagyobb területen termeljenek búzát.­­ A Szovjetunió még most is rendsze­resen törleszti az Egyesült Államoknak a második világháború utáni lend­­lease-szállítások ellenértékét. Az ame­rikai pénzügyminiszter-helyettes nyilat­kozata szerint Moszkva csökkentett az eredeti 222 millió dolláros ellenértéken, mivel a II. világháború alatti amerikai szállítások félbemaradása károkat oko­zott a szovjet gazdaságnak.­­ Megújította a FIAT a MOGÜRT-tel és a Merkur ügynökséggel 1966-ban aláírt hosszú lejáratú egyezményét — jelentette be Torinóban az olasz vál­lalat. Közlése szerint az új megállapo­dás alapján 10 000 járművet ad el Ma­gyarországnak és vállalja a­ pótalkat­részek szállítását és az eladás utáni szerviz teljesítését is. Pénzügyi részle­teket nem közöltek. • Kulturális, gazdasági és technológiai együttműködésről szóló megállapodáso­kat írtak alá Madrid­ban az Egyesült Államok és Spanyolország képviselői. Az aláírásra szeptember 25-én, egy nap­pal a két ország közötti együttműködési és barátsági szerződés hatályba lépése előtt került sor. Egyidejűleg katonai egyezményt is aláírtak, amely a spa­nyol hadiipar modernizálását és ame­rikai hadiszállításokat irányoz elő. aW JELENTI 9 A Gestifondo Spa. megszerezte a Cadit Sa. of Luxemburgnak, az Inter­­italia befektetési tröszt management társaságának részvénytöbbségét. A mi­lánói Gestifondo befektetési társaság tőkéje 250 millió líra. Az Interitalia egyike annak a Luxemburgban székelő 12 befektetési trösztnek, amely jogo­sult olaszországi ténykedésre.­­ Nemzetközi szimpozion kezdődött Plovdivban a mezőgazdaság tudomá­nyos és műszaki fejlesztésének problé­máiról. A 26. nemzetközi plovdivi vá­sár keretében rendezett szimpozion munkájában a szocialista országok és több nyugati ország szakemberei ismer­kednek meg többek között az NDK melegházi termelésének, Magyarország nagyipari hústermelésének és a Szov­jetunió szarvasmarhatenyésztésének ta­pasztalataival.­­ Fokozódik a nyugtalanság a nyugat­német ipari munkásság körében. Szep­tember 25-én mintegy 100 000 acél­­és­ fémipari munkás hagyta abba rövid időre a munkát, tiltakozásul az alacsony bérek miatt. A legjelentősebb rövid munkabeszüntetésekre az Opel,­­ a Hoesch, a nyugatnémet Ford és a Daimler-Benz gyáraiban került sor.­­ Ismét engedélyezik Franciaország­ban a határidős nyersanyagüzletek kö­tését devizában. Az 1968 végén életbe léptetett devizakorlátozó intézkedések megtiltották az ilyen üzleteket. A szep­tember 17-ével hatályba lépett, a kor­látozást eltörlő új rendelkezés előírja egy hivatalosan „jóváhagyott” bank közreműködését. A GATT tanácsának ülése Az Általános Vámtarifa- és Keres­kedelmi Egyezmény Tanácsa kedden tartja legközelebbi ülését A GATT tit­kárságának Genfben kiadott közlemé­nye szerint a tanács elsősorban­­azokkal a preferenciális kereskedelmi egyezmé­nyekkel és társulási szerződésekkel fog­lalkozik, amelyeket a Közös Piac kötött vagy szándékszik kötni külső , orszá­gokkal. Mint a GATT szóvivője elmondta a DPA tudósítójának, a szervezetben meglehetősen eltérő véleményeket han­goztatnak ezekről a megállapodásokról, különösen pedig a Tunéziával és Ma­rokkóval kötött preferenciális egyez­ményről, amely az aláírók szándéka szerint idővel társulásra vezetne. Ezúttal először tanulmányozza a GATT tanácsa a Hatoknak Tanzániával, Kenyával és Ugandával kötött társulási szerződését is. Ugyancsak szerepel a napirenden a Spanyolországgal és Iz­raellel kötött preferenciális egyezmény is. A GATT tanácsa ezenkívül foglalko­zik néhány más kereskedelmi problé­mával, például az Egyesült Államok Dánia elleni panaszával. Az UDA ki­fogásolja, hogy Dánia korlátozta egyes gabonafajták bevitelét. Hollandia kereskedelmi deficitje A holland kereskedelmi deficit a jú­liusi 609 millió holland forintról augusztusban 410 millióra csökkent, de még így is majdnem kétszerese az 1969 augusztusi 214 millió forintos hiánynak. A hágai központi statisztikai hivatal kimutatása szerint az augusz­tusi behozatal 3713 millióra esett a jú­liusi 4015 millióról, a kivitel pedig 3303 millióra csökkent a júliusi 3406 millióról. Hollandia központi bankja — írja a Reuter amszterdami tudósítója — fel­hívta a figyelmet arra, hogy az ország kereskedelmi mérlege kedvezőtlenül alakul. Legutóbbi negyedévi jelentése kifejti, hogy a második negyedévben az import és az export egyaránt erő­sen növekedett. A behozatal növeke­dése azonban meghaladta a kivitelét és így kedvezőtlen irányzat állt elő a kereskedelmi mérlegben. Ez az irány­zat, amely folytatódott a harmadik ne­gyedben is, károsan befolyásolta a fi­zetési mérleget. A bank véleménye szerint a bérek legutóbbi rendezése erősen fellendítheti a fogyasztói vásár­lást és tovább ronthatja a fizetési mérleget. Lengyel segítség a perui halászatnak Varsóban tartózkodik Tantalean Va­­nini, Peru­­halászati minisztere. Kijelen­tette, Peru szívesen venné Lengyel­­ország műszaki segítségét a halászat fejlesztésében és halászati kutatóhajók építésében. A miniszter sajtókonferenciáján, el­mondotta, hogy nyugat- és kelet-euró­pai útja során 500 millió dollár értékű műszaki segítséget szeretne kapni or­szága halászflottájának és halfeldolgozó iparának ötéves fejlesztési tervéhez. A miniszter már megfordult Spanyolor­szágban, az NSZK-ban és Hollandiában. Lengyelországból Jugoszlávia és Fran­ciaország felé veszi útját. (Reuter) A munkaerő-helyzet az NDK-ban Tudósítónktól: Az NDK-ban 1969-ben 7 746 000 em­ber dolgozott, 100 000-rel többen, mint 1963-ban. Nemzetközi viszonylatban ez igen alacsony növekedés és az ország­ban nincsen számottevő munkaerőtar­talék. A munkaképes korban levő nők csaknem 75 százaléka dolgozik, a dol­gozók összlétszámának 48 százaléka nő. A helyzetre való tekintettel, rend­kívül fontos a meglevő munkaerőket a leghatékonyabban elosztani az egész népgazdaságban. A dolgozók száma 1963 óta csak 1,3 százalékkal, a nemzeti jövedelem vi­szont ugyanezen idő alatt 34 százalék­kal nőtt. Ez többek között arra vezet­hető vissza, hogy a munkaerők aránya azokban az ágazatokban, illetve azo­kon a területeken, emelkedett átlagon felül, amelyeknek teljesítményétől a népgazdaság gyorsított fejlődése függ. Az iparban 1963-tól 1969-ig 2,6 szá­zalékkal nőtt a dolgozók száma, más ágazatokban ugyanakkor lényegesen magasabb volt az emelkedés aránya. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy a mezőgazdaságból nagyon sokan men­tek át az iparba, illetve más terüle­tekre. A dolgozók száma a mezőgazda­ságban­­ növekvő teljesítmények mel­lett — az 1963. évi 1 255 000-ről 1 026 000-re csökkent 1969-ig. Az ipa­ron belül is eltolódás mutatkozik az egyes ágazatok, illetve területek kö­zött. Az egész iparban 1969-ben 6100- zal nőtt a dolgozók száma az előző évhez viszonyítva, az elektrotechnika, az elektronika és szerszámgépgyártás területén viszont 15 900-zal. Ezekben a műszaki-tudományos forradalom szem­pontjából olyan fontos ágazatokban többek között nagyon sok volt textil­­munkásnő talált új munkahelyet. VILÁGGAZDASÁG A SZÖVETKEZETEK NAGY-BRITANNIÁBAN Értesülésünk szerint magyar szö­vetkezeti küldöttség utazik Londonba. Ebből az alkalomból közöljük lon­doni tudósítónk beszámolóját az an­gol szövetkezeti mozgalomról. Nagy-Britannia szövetkezeti társulá­sai között a fogyasztói kiskereskedelmi szövetkezetek taglétszáma a legmaga­sabb. Körülbelül 13 millió kiskereske­delmi szövetkezeti tag van és ez a szám állandóan nőtt az elmúlt negyven év során. Ezzel párhuzamosan csökkent a szövetkezetek száma, úgyhogy ma mint­egy fele annyi szövetkezet működik, mint a második világháború előtt. A koncentrációval együttjárt a­ forgalom jelentős növekedése is: a kiskereske­delmi szövetkezetek jelenlegi forgalma csaknem ötszöröse az 1938. évinek, az egy szövetkezetre jutó forgalom tehát nyolcszorosára nőtt. A társulások nagysága nagyon vál­tozó. A tagság 43 százaléka 25 nagy társulásban összpontosul. Mindegyiknek a taglétszáma meghaladja a 100 ezret. A spektrum másik szélén 100 társulás van, 1500-nál kisebb létszámú tagság­gal. A legnagyobb társulás a London Cooperative Society. Taglétszáma meg­haladja az egymilliót. Itt említjük meg: a nagykereskedelmi szövetkezeteknek is van kiskereskedelmi bolthálózatuk. 1968 végén a szövetkezetek vagyona elérte az 500 millió fontot, a készpénz pedig több mint 10 millió fontot tett ki. A fogyasztási szövetkezetek egyes esetekben maguk termelik, illetve ma­guk készítik elő az eladásra szánt ter­mékeiket, így például van sütödéjük é­s és cukrászatuk, tejfeldolgozó üzemük stb. Az elmúlt években a kiskereske­delmi társulások teljes forgalmának mintegy 6­0 százalékát adta a saját ter­melés és szolgáltatás. Jellegzetesen brit képződmény az or­szág három nagykereskedelmi szövet­kezete. Az egyik Angliában és Wales­ben működik (a Cooperativ Wholesale Society, CWS), a másik Skóciában (Scottish Cooperative Wholesale So­ciety, SCWS), míg a harmadik tea- és kávéfeldolgozással, csomagolással és forgalmazással foglalkozik (Cooperative Tea Society). Ezek a nagykereskedelmi társulások több mint 100 éve jöttek lét­re és alapvető szerkezetük azóta sem sokat változott. Eredetileg azért hívták őket életre, hogy a kiskereskedelmi társulások igényeit területenként ki­elégítsék, de a szövetkezeti mozgalom fejlődésével működésüket kiterjesztették jóformán a kereskedelmi és termelési szféra minden területére, beleértve a a biztosítási és a bank üzletágat is. A nagykereskedelmi szövetkezeteknek bejegyzett szövetkezetek a tagjai, ki­véve a SCWS-t, melynek egyének is részjegyesei lehetnek. A szövetkezeti tagok között a fogyasztási szövetkezetek mellett termelő és mezőgazdasági szö­vetkezetek, sőt külföldi szövetkezetek is vannak Jelenleg a CWS-nek körül­belül 600, a SCWS-nek pedig 131 tagja van. A CWS nagykereskedelmi forgalma 1968-ban 470 millió font volt és így a világ legnagyobb szövetkezete, sőt a világ egyik legnagyobb vállalata. Az SCWS forgalma 85 millió font volt. A legnagyobb volumen természetesen az élelmiszereké, a CWS említett forgal­mában kereken 370 millió font, de a szövetkezet kereskedik nagyon sokféle más áruval is (például: szénnel, ház­tartási cikkekkel, textillel stb.). Ha az árukat nem maguk termelik, lehetőleg termelő tagvállalataiktól vásárolják, de vásárlásaiknak nagy részét magánterme­lőktől és iparosoktól szerzik be. Mind­két nagy szövetkezet az élelmiszer nagy részét közvetlenül importálja, ugyan­akkor exportál is. A CWS első gyárát, egy kekszgyárat 1873-ban helyezte üzembe. Ezt hama­rosan malmok, cipőgyárak, bútorgyá­rak stb. követték. Ma a szövetkezet 145 gyárat, malmot és mezőgazdasági üze­met mondhat magáénak. A CWS az ország legnagyobb margarin-gyártója és Észa­k-Íror­szágban az Egyesült Ki­rályság egyik legnagyobb tej­konzerv­gyárát üzemelteti; van 7 malma, köz­tük a Royal Victoria, mely 40 000 ton­na gabonát tud tárolni. Ebben az év­ben lép üzembe egy új malom Tilbury-ben, London kikötői területen, egymillió font beruházással. 1968-ban termelésé­nek értéke 140 millió font volt, a ke­reskedelmi forgalomnak kereken 28 százaléka saját termelés. Az összes fog­lalkoztatottak száma 27 000. A termelés legnagyobb tételei: tejtermékek (44 millió font értékben), kenyér és cuk­rászati termékek (17 millió font), üdítő italok (14 millió). A CWS elosztó és szállító részlege kereken 6000 főt fog­lalkoztat, adminisztrációjában és szol­gáltató ágazataiban 2000 ember dolgo­zik, azaz a termelésben dolgozókkal együtt mintegy 35 000 dolgozója van. A Tea Society-nek négy teacsomagoló és keverő, és egy kávéfeldolgozó gyára van. Teaültetvényekkel rendelkezik In­diában, Ceylonban és Kelet-Afrikában. Termelésnek értéke 1968-ban 16 millió font volt; teában az országos forgalom egyhetede a szövetkezeté. Az ipari termelőszövetkezetek igen gyengék Nagy-Britanniában. Összesen körülbelül 30 ilyen szövetkezet létezik. Ezek valamivel több mint 3000 mun­kást foglalkoztatnak, akiknek legna­gyobb része szövetkezeti tag a munka­helyén. Évi forgalmuk mintegy 6 mil­lió font. Ennek a ruházati és cipész­­szakma adja a 60 százalékát, a nyomda­ipar pedig több mint 25 százalékát.. A szövetkezeteik központi szerve az 1869-ben létrehozott Cooperative Union, a Szövetkezeti Szövetség. Kiskereske­delmi, nagykereskedelmi, termelő- és egyéb szövetkezetek a tagjai. Feladata az egész mozgalom koordinálása, ta­nácsadás és az országos szövetkezeti politika kialakítása. Áruforgalommal nem foglalkozik (kivéve saját kiadvá­nyainak forgalmazását) és nem nyújt tagjai részére könyv-revíziós szolgálta­­tást sem. Legfelsőbb ,­szerve az éven­ként egyszer összeülő Szövetkezeti Kongresszus. Mivel a szövetkezetek részesedése a kiskereskedelmi áruforgalomban erősen csökken, a szövetség bizottságot kül­dött ki 1955-ben, hogy vizsgálatot tart­son a szövekezeti tevékenység teljes területén és javaslatokat dolgozzon ki az esetleges átszervezésekre, korszerű­sítésekre. A bizottság ajánlásainak és az elfogadott határozatoknak az lett a következménye, hogy a sok kis szövet­kezetet nagyobbakba szervezték át. A mezőgazdasági szövetkezeti moz­galom is mintegy 100 éves Nagy-Bri­tanniában. Jelentős fejlődés után a két világháború közötti periódusban vissza­esett, de 1945 után újra fellendült. A legutolsó felmérés szerint több mint 500 társulás van az országban, tagjaik száma megközelíti az 500 000-et. A be­szerzési szövetkezetek forgalma 160, az értékesítő szövetkezeteké 150, a szolgál­tató szövetkezeteké 2 millió font. A be­szerzési szövetkezetek, melyek a parasz­tokat műtrágyával, nagyértékű vető­maggal, géppel,­­gépalkatrészekkel, üzemanyaggal és építőanyaggal látják el, 1968-ban több mint 150 000­­tagot tömörítettek. A legtöbb szövetkezet­­tag­létszáma meghaladta az 1000 főt. Az értékesítő szövetkezetek többnyire egyes szűk területekre specializálják magukat, így például tojáscsomagolásra vagy gyapjúeladásra,­­gyümölcs- és zöld­ség-értékesítésre stb. A tojáscsomago­lásra például nyolc szövetkezet­­alakult és az ország csomagolt tojásforgalmá­nak mintegy egyharmadát bonyolítják le. A hat gyapjúeladó szövetkezet a brit gyapjúeladás 30 százalékát forgal­mazza. Az utóbbi években terjedtek el a szolgáltatásokat nyújtó szövetkezetek. E szolgáltatások között szerepel a ga­bona cséplése, a termények szárítása, a mesterséges­­megtermékenyítés, a a csirkekeltetés stb. A múlt­­század­­közepén fejlődésnek indult angol szövetkezeti mozgalom­ ter­mészetesen nem maradt hatás nélkül. Mintául­­szolgált sok­­más európai ország szövetkezeti mozgalmának -és csak ter­mészetes, hogy az első­­nemzetközi szö­vetkezeti kongresszust 1895-ben Ang­liában tartották. Ekkor alakult meg az ICA (International Cooperative Alli­ance), a Nemzetközi Szövetkezeti Egye­sülés. A szervezet székhelye London. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Taná­csa (ECOSOC) „A” kategóriájú státusz­­szal ruházta fel az egyesülést. Dr. Sattler Tamás Román-osztrák együttműködési kormánybizottság alakul Románia és Ausztria — mint a VILÁGGAZDASÁG pénteki számában jelentettük — hosszú lejáratú keres­kedelmi megállapodást kötött. Egy­idejűleg aláírták a két ország 1971. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvét is. A hosszú lejáratú megállapodásról szóló kommüniké hangsúlyozza, hogy a két fél elégedett az árucsere-for­galom növekedésével és továbbra is mindent megtesz a kapcsolatok bőví­tése érdekében. A gazdasági, ipari és műszaki együttműködésnek az 1968 februárjában aláírt megállapodáson kell alapulnia — hangoztatja a köz­lemény. Az együttműködés megterem­tése érdekében a felek megállapod­tak, hogy gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes kormánybizott­ságot hoznak létre. Az Ausztriában tartózkodó román külkereskedelmi miniszter látogatását felhasználta arra is, hogy tárgyaláso­kat folytasson kooperációs megállapo­dásokról, Románia számára komplett ipari berendezések gyártására. Az osztrák külkereskedelmi minisztérium a közeljövőben kezd megbeszéléseket az orsztrák állami és magánvállalatok­kal a kooperáció konkrét formáinak megvalósításáról. Megvitatásra vár a finanszírozás kérdése is. Románia ugyanis — az APA értesülése szerint —, hitelt szándékszik igénybe venni a kooperációs szállításokhoz. Ausztria eddig körülbelül 35 millió dollár ér­tékű hitelt nyújtott Romániának. Staribacher osztrák külkereskedelmi miniszter kijelentette, ha további kooperációs megállapodások megköté­sére kerül sor, ez a­­keret is kibővülne. Ausztria és Románia árucsere-for­galma az év első hét hónapjában osztrák adatok szerint a következő­képpen alakult: az osztrák export 30,8 millió dollár értékű volt, szemben a múlt év hasonló időszakának 27,5 mil­lió dollárjával, az import pedig 14,6 millió dollárra emelkedett a tavalyi 8,5 millió dollárról.

Next