Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-18 / 179. (424.) szám

*W ( 1970. SZEPTEMBER 18. Japán: az autóiparban is rakétatempó I. Japán gazdasági fejlődésének egyik legmarkánsabb, „legjapánosabb” fejezete az ország autóiparának két és fél évtizedes története. A nulláról indulva, de minden létező eszközt megmozgatva — esetenként bőven áthágva az üzleti élet írott és íratlan törvényeit — jutott el Japán odáig, hogy autóexportőrei eséllyel veszik fel a harcot a világ bármely mammutcégével. A japán hatóságok a második világháború után megindult iparteremtés meggyorsítására ellenszolgáltatás nélkül 535 millió dollárnyi összeget adtak a gépkocsi-gyártóknak. A fejlődést a direkt támogatás mellett objektív tényezők is segítették. A környező, gazdaságilag elmaradott országokban nyersanyagvásárlókként a későbbi gépkocsi-exportőrök már jelen voltak és tulajdonképpen tradicionális kapcsolataikra építve kezdték értékesíteni dömpingáras gépkocsijaikat. A gyors és rendkívül meggyőző exportsikereket a mindenkori japán kormányok államközi megállapodásai is előmozdították; a hosszú lejáratú hiteleket, a különböző segélyeket döntő többségükben gépkocsieladásokkal kapcsolták össze. Ugyancsak az állam érdeme a fantasztikus tempóban kiépülő autósztrádahálózat . 1954-ben a bruttó nemzeti termék 0,7, 1966-ban 2,3, 1969-ben pedig 4,2 százalékát fordították ilyen célokra. A konjunktúrát, a belső és a környező piacokon kialakult kedvező helyzetet a gépkocsigyárak maximálisan igyekeztek hasznosítani: a legmodernebb nagyüzemi módszerekkel szervezték meg a termelést, rendkívül magas tőkeberuházásokat eszközöltek — ez utóbbit főként az alacsony munkabérekkel kompenzálták — speciális japán foglalkoztatási rendszert építettek ki. (A gyárak életkorra való tekintet nélkül — az esetek többségében „életfogytiglanig” kötnek szerződést alkalmazottaikkal, meggátolva a fluktuációt, a stabil törzsgárda segítségével emelve a minőség és a termelékenység szintjét.) A fejlődésre rendkívül pozitívan hatott a japán gépkocsiipar vezetőinek szokatlanul magas szakképzettsége is. (Egy angol közgazdász vizsgálatai szerint a japán gépkocsigyárak vezető beosztású dolgozóinak 80, az angoloknak pedig mindössze 36 százaléka végzett egyetemet.) Az ipar magas fokú szervezettségét, a termelőtevékenység tervszerűségét magas szinten biztosítja az, hogy a gazdasági életet irányító kereskedelmi és iparügyi minisztériumok utasításait, javaslatait a gyártók törvényekként tisztelik. Intézkedéseik közül kettőt érdemes — mint az általános fejlődésre döntően ható tényezőt — megemlíteni. Lehetővé tették az iparvállalatok számára a külföldi tőke igénybevételét és ugyannakkor erősen korlátozták a részvények vásárlását. Fejlesztési és állami export—import bankokat hoztak létre, melyek hitelekkel, szubvenciókkal, adókedvezményekkel támogatták a gyárak kutatásait, a műszaki újításokat, és nem utolsósorban az exportot. Az 1967-től 1971-ig tartó második fejlesztési terv — az első 1962-ben kezdődött s nem lépett túl a fejlődés általános tendenciájának meghatározásán — a tőkekoncentráció meggyorsítását tűzte ki célul. A kormány módszerként a fúziók, társulások, közös beruházási és értékesítő szervek létrehozását javasolta, s a még csak tervbe vett intézkedések hatására az iparban már eddig csaknem ezer vállalati egyesülés jött létre. És most vegyük szemügyre közelebbről a japán gépkocsiipar jelenlegi helyzetét. A fejlesztés idegen, főként amerikai szabadalmak és gépi berendezések vásárlásával kezdődött, a termelési metódus azonban az első perctől kezdve sajátos japán viszonyokhoz — klíma, közúthálózat, munkabérrendszer stb. — igazodott. (Az egyes típusok meghonosításával egyidejűleg meglehetősen gátlástalan kopírozás is megkezdődött: a két forrás együttes kihasználása vezetett aztán oda, hogy 1955 óta a japánok kizárólag saját tervezésű gépkocsikat dobnak piacra.) Esetenként azonban ma is megvásárolnak egy-egy szabadalmat — lásd NSU-Wankel motor. — A japán gépkocsigyárak 1946 és 1969 között mintegy másfél milliárd dollárt fizettek ki külföldi szabadalmakért, de mindvégig kínosan ügyeltek arra, hogy pénzügyi érdekszférájukba a külföldi tőke ne kerülhessen be. Ezt mellesleg a japán hatóságok is gátolták: a tőkebehatolást első ízben a múlt év elején kiadott rendelet tette csak lehetővé. Azóta az amerikai cégek — például a Chrysler és a Ford — meglehetősen nagy aktivitást fejtenek ki, s a japánokkal együtt harmadik országban közös értékesítő szerveket, irodákat hoznak létre. (A Chryslernak a Mitsubisivel, a Fordnak a Nissan Motorral és a Toyo Kogoval van ilyen megállapodása.) A japánok a tőkebehatolás ellen egyesülések létrehozásával védekeznek — az elmúlt három évben a tizenkét nagy gyár két nagy és egy kisebb egyesülést hozott létre. — pit — A Szovjetunió ipari termelése az év első nyolc hónapjában az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva, 8,3 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a munka termelékenysége 7,2 százalékkal nőtt. Elektromos energiából 6,4 milliárd kilowattórával, kőolajból 2 millió tonnával, földgázból 2,9 milliárd köbméterrel, széntől 13,5 millió, vasércből pedig 1,4 millió tonnával szárnyalták túl az első 8 hónap tervelőirányzatait. Két 115 000 tonna teherbírású hajó építésről kötött megállapodást a spliti hajógyár egy indiai céggel. A 16,4 millió dinár értékű hajókat 1974-ben adja át a jugoszláv gyár. Splitben egyébként 1974-ig összesen 22 hajót építenek, ezek teherbírása 1 178 100 tonna lesz. Megbeszéléseket folytatott Brnóban csehszlovák kollégáival a szudáni közlekedésügyi miniszter. Megállapodás született arról, hogy Csehszlovákia jelentős segítséget nyújt Szudánnak ötéves terve végrehajtásához. Első lépésként berendezések szállításában egyeztek meg. Brazília exportja az év első nyolc hónapjában 25 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, s elérte az 1,78 milliárd dollár értéket. Az ipari termékek kivitele ez idő alatt 135 millióról 242 millió dollárra nőtt. 1970. augusztus 1-én 623 000 munkanélkülit tartottak nyilván Olaszországban. Piackutató körútja során szeptember 19—25 között mexikói kereskedelmi küldöttség tartózkodik Londonban, ahol mezőgazdasági termények és termékek eladási lehetőségeit tanulmányozzák. Európában egyedül a görlitzi VEB Waggonbau gyár készít emeletes vasúti kocsikat. 1951 óta 2000 darab hagyta el az üzemet, amely 1959 óta exportra is dolgozik. Lengyelországon, Bulgárián, Csehszlovákián, Románián kívül számos más ország is megrendelőiközé tartozik. Főleg helyi, munkás, hétvégi és üdülővonatokként alkalmazzák őket, mert nagy, széles ajtói gyors ki- és beszállást biztosítanak, ülő- és állóhely kapacitásuk jelentős. A japán külkereskedelmi mérleg aktívuma augusztusban 44,7 millió dollárra apadt, a júliusi 70,7 millió és az 1969 augusztusi 99,6 millió dollárról. A brit ipari termelés indexe ideiglenes adatok szerint júliusban 122 pontra esett az egy hónappal korábbi 123 pontról (bázis: 1963). A gépgyártó ipar termelésének indexe 127- ről 125-re esett. AW( JELENTI ) Afrikai körúton tartózkodik Ausztria gazdasági küldöttsége. A delegáció csütörtökön Kenyában folytatott tárgyalásokat a politikai, műszaki és gazdasági együttműködés lehetőségeiről. Az osztrák gazdasági szakemberek a hét végén Tanzániában utaznak. 0 Előreláthatólag hamarosan elkezdi a kőolajkutatást a Kelet-Kínai-tenger Japánhoz tartozó kontinentális talapzatában a Nippon Oil fexploration, a Nippon Oil C. leányvállalata, együttműködve az amerikai Texaco Inc. céggel. 0 Első ízben vesz részt a helsinki nemzetközi vásáron a Szovjetunió. A finn fővárosban 22 szovjet külkereskedelmi vállalat sorakoztatja fel exportcikkeit, köztük gépeket és berendezéseket, a legújabb szerszámgépeket, továbbá különböző tartós fogyasztási cikkeket, így rádiókészülékeket, fényképezőgépeket és órákat. Havannába érkezett az NDK gazdasága, amely részt vesz Kuba és az NDK gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottságának negyedik ülésszakán. Az ülésszakon megvitatják majd a két ország gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésének megszilárdításával kapcsolatos kérdéseket. 0 A lassulás jelei mutatkoznak az izraeli gazdaság alakulásában — mondotta az izraeli bank elnöke. Véleménye szerint a lelassulás jelenleg a hitelnyújtások expanziójának visszaesésében mutatkozik meg. 0 A linzi VÖEST bővíteni kívánja kapcsolatait Jugoszláviával — közölte az osztrák társaság vezérigazgatója. A tervek szerint tovább szélesítik a gyártási kooperációt és a jugoszláv vendégmunkások is több munkalehetőséget kapnak Linzben. 0 A Japán Nissan Motor Co. érdekelt lenne csorgó hengerdugattyús motorok gyártásában a nyugatnémet Audi NSU Autounion AG-vel létrejövő műszaki együttműködés keretében. A közeljövőben az NSZK-ba utazik a Nissan elnöke, hogy megbeszélje elképzeléseit a nyugatnémet cég képviselőjével. Jelenleg egyedül a Toyo Kogyo Co. gyárt ilyen típusú motorokat Japánban, szintén az Audi NSU-val kötött licenc-egyezmény alapján. Vízre bocsátották a rostocki Warnow hajógyárban az India számára készült harmadik 13 500 tonna űrtartalmú teherhajót. A Jalamatsya nevű hajó egyik tagja annak a nyolc hajóból álló sorozatnak, amelyet a bombayi Scindia Steam Navigation Co. Ltd. rendelt a rostocki gyártól. Az NDK pénzügyi helyzete Tudósítónktól: Az NDK Népi Kamarájának költségvetési és pénzügyi bizottsága megtárgyalta az 1969. évi költségvetést és az 1971. évi tervteljesítés alakulását. Az ülésen résztvevő Horst Kaminsky államtitkár megállapította, hogy az NDK dolgozói 1969-ben kiemelkedő teljesítményekkel járultak hozzá a népgazdaság hatékonyságának további fokozásához és ezzel stabil alapot teremtettek a pénzügyek egészséges alakulásához. Az NDK állami költségvetése az előző évekhez hasonlóan tavaly is aktívummal zárult. Az idei ipari tervteljesítésről szólva elmondotta, hogy az üzemek és kombinátok mindent megtettek a munkatermelékenység tervszerű növelése, a költségek csökkentése és a rentabilitási célkitűzések elérése érdekében, bár — tette hozzá — egyes iparágakban és kombinátokban lemaradás mutatkozik. A bizottság felhívta a figyelmet a legfontosabb feladatokra, amelyek között a beruházási tervek teljesítését, a lehető legalacsonyabb költségek melletti folyamatos termelést és a maximális anyagtakarékosságot emelte ki. A lengyel mezőgazdasági gépgyártás exportkínálata Az 1963 és 1968 közötti időszakiban a lengyel gépipar 115 000 traktort bocsátott a mezőgazdaság rendelkezésére, 70 százalékkal többet, mint a megelőző ötéves időszakban. A mezőgazdasági gépek és traktorok gyártásának fejlesztésére ebben az időszakban 5,5 milliárd zlotyt fordítottak. Jelenleg évi 5 milliárd zloty értékű terméket állítanak elő ennek az ágazatnak a gyárai. Megszülettek a fejlesztési tervek a következő ötéves időszakra vonatkozólag is. A hazai mezőgazdaság gépszükségletét teljes mértékben belföldi termelésből kívánják fedezni, sőt az említett gépek exportját is bővíteni szeretnék. E célból szigorú gyártmányspecializációt kell megvalósítani. Az 1971—75-ös időszakban Lengyelország mindenekelőtt a következő termékek exportjára helyez súlyt: a trágyaszórógépek, aratógépek és a zöldtakarmányt feldolgozó gépek teljes választékát gyártja majd exportra, és nagy mennyiségben cukorrépa- és burgonyamegmunkáló gépeket. A lengyel mezőgazdasági gépgyártás exportkínálata most a következő: traktorok, mészkő- és műtrágyaszórógépek, silókombájnok, gabona- és zöldtakarmányszárító berendezések, tárcsás boronák, fogatos és traktorekék, sorvetőgépek (cserélhető tárcsákkal), továbbá különböző talajmegmunkáló gépek. Lengyelország elsősorban a traktor-, kivitelt ösztönzi; 1960-ban csak 1100 darab került exportra, 1968-ban már 9500 darab. A lengyel traktorok legnagyobb vásárlója a szocialista országok mellett India, Olaszország és Franciaország. A mezőgazdasági gépek és traktorok exportjának növekedési üteme gyorsabb, mint a gépiparé általában. Traktorok és mezőgazdasági gépek eladásából Lengyelországnak 1960- ban 27,4 millió zloty jövedelme volt, 1968-ban pedig már 113,7 millió zloty. Az említett országokon kívül Lengyelországtól sok mezőgazdasági gépet vesz Nagy-Britannia, Finnország, Svédország és Svájc is. (MIA) Amerikai beruházások Kinshasa-Kongóban Mobutu, Kinshasa-Kongó elnöke aközelmúltban látogatást tett az Egyesült Államokban. Ezt követően nyilvánosságra hozták a két ország gazdasági kapcsolatait erősítő terveket. Ezek szerint a Kaiser Aluminium and Chemical Cory, amerikai cég több millió dolláros költséggel alumíniumolvasztót épít az afrikai országban. A szükséges elektromos energiát a Kongó-folyón épülő Inga vízi erőmű szolgáltatja majd. A Goodyear Tire and Rubber 16 millió dolláros költséggel megépíti Kongó első autógumigyárát. A termelés két év múlva kezdődik, 470 kongói munkást foglalkoztatnak majd. A General Motors alvállalatot létesít, amely a társaság járműeladásait intézi az afrikai országban. A GM tanulmányt szándékozik készíteni, érdemes-e autóösszeállító-üzemet létesíteni Kongóban. A New York-i First National City Bank hamarosan megnyitja kongói fiókját. (Eddig csak a Morgan Guaranty Trust és a Bank of America működtetett fiókot az afrikai országban.) Az Union Carbide, a kongói kormány és belga érdekeltségek bekapcsolásával nagyszabású vállalkozást tervez a világ állítólag leggazdagabb kolumbiumérclelőhelyének kiaknázására. (A kolumbiumot különleges minőségű acélokban alkalmazzák.) A Gulf Oil egyik leányvállalata, közösen a kongói kormánnyal olaj után kutat. Matadi kikötőjében pedig az amerikai Continental Grain Company felépíti Kongó első malmát. Kinshasában, a kongói fővárosban az Intercontinental épít 259 szobás szállodát. VILÁGGAZDASÁG A SZOVJET—NYUGATNÉMET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK LEHETŐSÉGEI Sok apró mozaikból áll össze az a kép, amely az augusztus 13-án aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés gazdasági hatását mutatja. A műszaki és a kereskedelmi együttműködés tartalma érthetően nem az egyik pillanatról a másikra változott meg, mégis fontosnak tarthatjuk, hogy a moszkvai aláírással kedvezőbb politikai légkör alakult ki a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok bővítésére. Az együttműködésnek már az elmúlt években számos konkrét formája alakult ki. Megemlíthető a kapitalista országok technikai és pénzügyi részvétele a szocialista országok természeti kincseinek kiaknázásában, szintén több példája van a gépipari kooperációnak és specializációnak, s a licenckereskedelem is fejlődésnek indult. Nyilvánvaló, hogy ezek a kapcsolatok kölcsönös érdekeket képviselnek: a korszerű nyugati ipari berendezésekre és gépekre szükségük van a szocialista országoknak, s ugyanakkor a nyugati cégek is kedvező beruházási lehetőségekhez jutnak. Bár az NSZK és a Szovjetunió kereskedelmi forgalma már az elmúlt években is gyors fejlődést mutatott — 1969-ben már Nyugat-Németország volt a legjelentősebb európai tőkés partnere —, összkülkereskedelmi forgalmuknak egyelőre még csak kis része az egymás közti áruforgalom. Az NSZK 98,5 milliárd márkás importjából mindössze 1,3 milliárd jutott a szovjet árukra, s a 113,5 milliárd márka nagyságrendű kiviteléből 1,58 milliárdos volt a szovjet reláció. A nyugati szakemberek véleménye szerint a következő években gyors változásra nem lehet számítani, de azt nem tartják lehetetlennek, hogy a nyugatnémet külkereskedelemben a szocialista országok részesedése a jelenlegi 5 százalékról 13 százalékra növekedjen. Természetesen a szovjet— nyugatnémet szerződés aláírása önmagában még nem tudja megszüntetni a kereskedelmi kapcsolatok bővítésének útjában álló valamennyi akadályt és problémát. A szovjet lapok a közelmúltban is utaltak arra, hogy az NSZK-ban érvényben levő úgynevezett kontingens-megállapítások és engedélyrendszerek még mindig tartalmaznak megkülönböztető intézkedéseket a szovjet árukkal szemben. A még meglevő mesterséges akadályok részben azzal is összefüggésben állnak, hogy a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok nincsenek kielégítő módon szabályozva. Az 1958-ban kötött kereskedelmi és hajózási megállapodás érvénye ugyanis öt évvel később lejárt, és azt — elsősorban politikai okok miatt — azóta sem újították meg. Feltételezhető, hogy Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter szeptember 23-án kezdődő moszkvai látogatásán szóba kerül a hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés kérdése is, hiszen a Szovjetunió a közelmúltban több nyugati országgal is kötött ilyen megállapodást. A két ország közötti áruforgalom bővítésének nem technikai jellegű akadálya az árulisták összetételéből adódó különbség. Ugyanis míg a nyugatnémet szállításoknak több mint 40 százaléka gépekből áll, a szovjet kivitel 80 százaléka 1968-ban még elsősorban nyersanyag és félkésztermék volt. Ez a tény befolyásolta az év elején megkötött nagyszabású csőszállítási ügyletet is. A 2500 kilométer hosszúságú csőszerelvényekre, amelyet a Thyssen-Roehrenwerke gyárt, 17 nyugatnémet bankból álló konzorcium nyújtott 1,2 milliárd márka nagyságrendű hosszú lejáratú hitelt, s a szovjet fél 20 év alatt törleszti majd le gázszállítással a tartozást. A műszaki együttműködés területén kedvezőbb a helyzet. Ugyanis a licenc- és know-how-ügyletekben a szovjet fél is igen kezdeményezően lépett fel. A júniusi frankfurti vásáron például 400 licencet kínáltak eladásra a szovjet vállalatok, s csupán az elmúlt évben több mint 2000 szovjet műszaki dokumentációt jegyeztek be az NSZK- ban. A tudományos együttműködésben új szakaszt nyithat Leussink nyugatnémet miniszter szeptember 17-én kezdődött közel kéthetes szovjetunióbeli látogatása. Az év eleje óta már napirenden van a két ország közötti tudományos csere, a szakemberek és professzorok kölcsönlátogatásainak a kérdése. A nagy vonalakban vázolt összképből is kitűnik, hogy széles skálán lehetséges a szovjet—nyugatnémet gazdasági együttműködés bővítése. A közelmúltban, a kialakult kedvezőbb politikai légkörben, már számos konkrétabb kérdésben indultak tárgyalások. Hogy csak néhány példát említsünk: a hannoveri szerszámgépipari bemutatón a szovjet szakemberek 700 millió márka értékben rendeltek gépeket és berendezéseket, a Siemens villamosipari konszern ipari kooperációról tárgyal a szovjet fővárosban, a Flick óriásöntöde felépítéséről folytat megbeszéléseket, a BMW pedig motorgyár ügyében „szondáz” Moszkvában. Mindezek mellett egyre inkább kirajzolódik a kelet-nyugati kereskedelem történetének legnagyobb ügylete, a Kama folyó menti teherautógyár terve. Augusztus második fele óta jelennek meg kommentárok a nyugati sajtóban a Daimler-Benz és több nyugati autógyár együttműködésével tervezett hatalmas vállalkozás körvonalairól. Ugyanúgy mint a csőszállítási ügylet esetében, a teherautógyár létesítéséről is már két éve megkezdődtek a tárgyalások. Az egyezmény hatalmas méretei — előzetesbecslések szerint 4 milliárd márkás ügyletről van szó — indokolhatják is az üzletkötés lassúságát, az alapos körültekintést. Másrészt szerepet játszott az a tény is, hogy a nyugatnémet cég az eredeti elképzelésektől valamelyest visszatáncolt, s legutóbb úgy foglalt állást: a gyártáshoz szükséges licencek mellett csak műszaki tanácsadást vállal. A gyár felépítésében, valamint a későbbi gyártási időszakban több nyugat-európai és természetesen szovjet vállalat kooperációja érvényesülne. Egyelőre viszont ellentmondásosak azok a jelentések, amelyek az ügyletben részt vevő konszernek körét említik. A tervezett teherautógyár egy másik még függőben levő kérdése — amely a Thyssen-ügyletnél is döntő szerepet játszott —, hogy a hosszú lejáratú hitelt ki és hogyan folyósítja. A tisztázatlan kérdések megoldásában feltételezhetően még ebben a hónapban előrehaladás történik. A Spiegelnek az az értesülése, hogy a stuttgarti központban szeptember elején ellátogatott Taraszov szovjet gépkocsiipari miniszter, ugyan tévesnek bizonyult, de a DPA hírügynökség olyan információt szerzett, hogy még szeptemberben a szovjet miniszter helyettese utazik a Daimler központjába a tárgyalások folytatására. Nem fér kétség ahhoz sem, hogy Schiller gazdaságügyi miniszter szeptember 23-án kezdődő moszkvai megbeszélésein a két ország együttműködésének kérdései között lesz majd a kámai teherautógyár ügye is. L. GY. FAO-KONFERENCIA BUDAPESTEN Budapesten szeptember 21. és 25. között rendezik meg a FAO 7. regionális konferenciáját amelyen a tervek szerint 26 európai ország vesz részt. A FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations) az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete. Létrehozását az 1943-ban megtartott első élelmezési és mezőgazdasági konferencián határozták el, amelyre az Egyesült Államokban került sor. A FAO alapokmányát 1945-ben 42 állam írta alá. A közös munkában részt vevők száma jelenleg 123, a szocialista országok közül Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Kuba, Magyarország és Románia tagja a szervezetnek. Az alapokmány értelmében a FAO tevékenységi köre a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a vízgazdálkodás, az erdészet, a halászat területére terjed ki. Feladata az egész világon a mezőgazdasági és élelmiszertermelés növelésének elősegítése. Ennek érdekében ösztönzi a mezőgazdasági tudományos kutatómunka, a technika fejlesztését, szakemberek képzését, ezeken a területeken elért legújabb eredmények elterjesztését, gyakorlati alkalmazásukat. Hazánk 1967 óta tagja a nemzetközi szervezetnek. A FAO-nak elsősorban szellemi tőkénket bocsáthatjuk rendelkezésére, amelyet főleg a fejlődő országok mezőgazdaságának korszerűsítésében hasznosít a világszervezet. Jelenleg például mintegy 30 magyar szakértő működik a különböző országokban. Ugyanakkor mi is igénybe vesszük a FAO segítségét problémáink megoldásában. Nemcsak különböző kiadványokkal szerezhetünk hasznos ismereteket konferenciákon, rendezvényeken, hanem anyagi támogatást is nagyszabású országos programjainkhoz, így például a Tisza II. modellgazdaságaival kapcsolatos FAO- terv első részét az ENSZ Fejlesztési Programjának Kormányzó Tanácsa elfogadta és ennek alapján 309 000 dolláros hozzájárulással szakértők, tanulmányutak és egyes felszerelések költségeit fedezi. A program második szakaszában pedig a tervek szerint az öntözési modellüzemekhez szükséges berendezések, licencek kerülnének hazánkba. Cserébe mi gondoskodnánk arról, hogy a fejlődő országok szakemberei nálunk tanulmányozhassák az öntözéses gazdálkodás tapasztalatait. A FAO világélelmezési programja keretében évi 80 000 dollár értékű mezőgazdaság és élelmiszerterméket ajánlunk fel. Ugyanakkor e program keretében halgazdaságunk fejlesztéséhez eddig 1 300 000 dollár értékű takarmányt kaptunk. Nagy a jelentősége annak is, hogy több magyar szakember FAO-ösztöndíjjal képezheti magát tovább és a külföldön szerzett tapasztalatokat itthon hasznosíthatja. Hirdessen a VILÁGGAZDASÁGban