Világgazdaság, 1970. október (2. évfolyam, 188/433-210/455. szám)

1970-10-01 / 188. (433.) szám

w 1970. OKTÓBER 1. Az IMF közgyűlése után a Nemzetközi Valuta Alap idei közgyűlése elé bizonyos üzleti körök — hagyományosan — nagy várakozással tekintettek, attól fontos, konkrét döntéseket vártak. Főleg ennek tulajdonítható, hogy a szabad piacokon az arany ára feljebb ment, tükrözve a vélekedést: a Valuta Alap ülésén minden megtörténhet, az arany hivatalos paritása felemelésének elhatározása is. Bankári, főleg pedig jegybank körökben józanabbul ítélték meg a várható fejleményeket, látványos határozatokra nem számítottak. A tények ismét az utóbbi tábort igazolták. Ezek után olvasóink látszólag joggal kérdezhetik: miért tartjuk érdemesnek mégis, hogy ezzel 3. kérdéssel foglalkozzunk? Válaszunk: a Valuta Alap közgyűlése elé kerülő dokumentumok, az ott, illetve a sajtóértekezleteken elhangzott jegybank-elnöki, vagy pénzügyminiszteri nyilatkozatok erősen rávilágítanak a tőkés valutáris rendszer problémáira, azok megítélésére a legilletékesebb tényezők részéről, a különféle valutapolitikai felfogásokra és nem utolsósorban az erőviszonyokra. Ez történt most is. Önmagában már az is érdekes, hogy a megbeszélések során milyen kérdések kerültek napirendre, és melyek nem. Kezdjük az utóbbiakkal. Nem esett szó például az arany hivatalos árának felemeléséről, de még arról sem, hogy a szabadpiaci arany árfolyamának esetleg huzamosabb emelkedése nem veszélyezteti-e a nemzetközi fizetési rendszert? De nem beszéltek a korábban olyan sokat emlegetett nemzetközi likviditási hiányról sem. Egyáltalán nem vetették fel a monetáris rendszer alaposabb reformjának szükségességét. Mivel foglalkozott tehát a nemzetközi valutáris szféra legfőbb fóruma? Mindenekelőtt az USA fizetési mérlegének helyzetével, amelyet maga a Valuta Alap vezérigazgatója, Schweitzer is elítélő szavakkal illetett. Rajta kívül a bírálók seregét Franciaország pénzügyminisztere, Giscard d’Estaing vezette. Mindezek a felszólalók az amerikai fizetési deficit csökkentését, az amerikai infláció— mint a világinfláció legfőbb okozójának — megfékezését követelték. A francia államkincstár gondozójának beszéde most sem szűkölködött a költői fordulatokban. De ezt már megszoktuk az egyébként is kiváló szakembertől. Feltűnőbb volt Schweitzer állásfoglalása, aki végül is nem követelt kevesebbet, mint azt, hogy az USA ne növelje dollártartozásait, hanem monetáris készletébe nyúlva csökkentse fizetési deficitjét. A közgyűlés mindezek után megelégedett az USA pénzügyminiszterének Kennedynek azzal a hangzatos nyilatkozatával, hogy az USA teljesíteni fogja nemzetközi monetáris kötelezettségeit. E mondat hatására a devizatőzsdéken tovább erősödött a dollár, noha hamarosan nyilvánvaló lett: az USA ezentúl sem hajlandó nagyobb mennyiségű dollárt aranyra konvertálni. Schweitzer jelentésének másik fő témája a világszerte elburjánzó infláció veszélye volt. A jelenlevők ebben egyetértettek — csupán a japán pénzügyminiszter tett hiábavaló javaslatot a nemzetközi inflációellenes akció megindítására. A Valuta Alap vezérigazgatója jelentésének legfőbb tárgya a valutaárfolyamok rugalmasabbá tételének problémája volt. Figyelemre méltó, hogy a Valuta Alap vezetőségének műve csupán a jelenlegi árfolyamhullámzási határok kiterjesztésével, az időleges szabadon flotálással, régióként pedig az érvényben levő rögzített valutaparitások sűrűbb időközökben történő kiigazításával foglalkozott. Szó sem esett tehát az árfolyamok alakulásának teljesen szabaddá tételéről, illetve az automatikus árfolyamváltozásokról (crawling peg). A rugalmasabb árfolyamok ellen elsősorban a francia pénzügyminiszter emelte fel a szavát. De ebben az értelemben nyilatkozott — a korábbi angol álláspontot elhagyva — Barber, Anglia pénzügyminisztere is. Hasonló értelemben szólott Schiller, az NSZK pénzügyminisztere, aki pedig ebben a kérdésben a liberálisabb álláspontot képviselte. Ő csupán a rögzített paritások szükség szerinti, gyakoribb, halogatás nélküli, kisebb mérvű megváltoztatása mellett kardoskodott. Ez a kijelentés különösen akkor válik jelentőssé, ha meggondoljuk: éppen a nyugatnémet márka felértékelése tűnik viszonylag leghamarabb időszerűnek. Mivel a flexibilisebb árfolyamok kérdésében túlnyomó volt az elutasító álláspont — a fejlődő országok egyébként mindnyájan azt a nézetet vallották — az USA óhaja, a rugalmasabb árfolyamok bevezetése aligha fog teljesedni, amitől pedig az amerikai körök a dollár burkolt devalválását, vagyis az amerikai versenyképesség növekedését várják. Ugyanekkor határozottan kirajzolódott a közös piaci országoknak az az elhatározása, hogy eltökélten törekszenek a Közös Piacon belüli monetáris integrációra, amit lépésről lépésre haladva, valutáik egymás közötti árfolyama hullámzási határainak szűkítésével kívánnak megközelíteni. Szólottak még a közgyűlésen az SDR- rendszerről, amelynek működését a résztvevők egyöntetűen helyesnek, szükségesnek ítélték, beleértve a francia pénzügyminisztert is, aki egy évvel azelőtt még ugyanezen a fórumon az SDR-t „monetáris LSD”-nek bélyegezte. A fejlődő országok követelésére a közgyűlés megbízta a Valuta Alap igazgatóságát, hogy ■ — az árfolyamrugalmasság további kutatása mellett — tanulmányozza az SDR-rendszer és a fejlődő országoknak nyújtandó segély összekapcsolásának lehetőségeit. A Valuta Alap közgyűlésén történteket mérlegelve megállapítható: a dollár vezető és nélkülözhetetlen szerepe miatt a többi vezető tőkésország fanyalogva bár, de egyelőre elfogadni látszott azt, hogy nem sok lehetőség van az amerikai fizetési deficit lényeges csökkentésére. Ugyanekkor ezek az országok nem hajlandók az USA kívánságának megfelelően áttérni a rugalmasabb árfolyamrendszerre. Bizonyos jele mutatkozott annak, hogy nem nyilvánul meg túlzott mérvű ellenállás a rögzített árfolyamok szükségszerinti és gyakoribb módosításával szemben. Kirajzolódnak a Közös Piac monetáris együttműködésének vonalai — a még meglevő ellentétek dacára — ami a jövőben nagy jelentőségre tehet szert az egész monetáris rendszer szempontjából. Mindezek együtt a nemzetközi erőviszonyok további eltolódásának jeleit mutatják, kiegészítve azzal, hogy a monetáris rendszert fenyegető fő veszély — az infláció — megfékezésének útját nem lelik. Az SDR-rendszer működik, jelentősége lassan fokozódhat. Dr. Keviczky Lóránd • Todor Zsivkov bolgár miniszterelnök visszaérkezett Szófiába tíznapos észak-európai körútjáról, amelynek során Norvégiában, Izlandon és Dániában tett hivatalos látogatást. A tárgyalások középpontjában mindhárom helyen a kétoldalú kapcsolatok, s ezen belül is elsősorban a gazdasági-műszaki együttműködés eddigi eredményei, valamint a továbbfejlesztés lehetőségei szerepeltek. Tizenkét napos szovjetunióbeli útjáról visszaérkezett Bonnba Leussink nyugatnémet közoktatás- és tudományosügyi miniszter. A repülőtéren újságírók előtt jelentős eseménynek minősítette azt, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia és a nyugatnémet tudományos kutatások társasága megállapodást írt alá tudóscseréről és a két ország tudományos intézeteinek és laboratóriumainak közvetlen kapcsolatairól. A szükséges kétharmados többséggel elfogadta a Nemzetközi Atomenergia Hivatal Bécsben folyó közgyűlése Olaszország javaslatát, hogy az öttagú igazgató tanácsot négy új taggal bővítsék ki. A négy új tag az NSZK, Olaszország, Japán és India lenne. A szocialista országok által ellenzett javaslat életbelépéséhez még az kell, hogy a 103 tagállam kétharmada ratifikálja. Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Mayer Gunthoff, az osztrák gyárosok szövetségének elnöke Moszkvában a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatairól tárgyal. A két ország árucsere-forgalmának értéke tavaly elérte a 140 millió rubelt. JELENTI 0 Nemzetközi színesfém-konferenciát tartanak október 26-án Londonban. A konferencia szervezője az American Metal Market című lap. Áruszállítási, tudományos-műszaki együttműködési és kulturális-tudományos kapcsolatokra vonatkozó megállapodást írt alá Berlinben Solle, az NDK külgazdasági minisztere és Patasse, a Közép-afrikai Köztársaság földművelésügyi, állattenyésztési, erdészeti és vadgazdálkodási minisztere. A tengerek felhasználását bemutató kiállítással egybekötve „Interoceán 70” néven nemzetközi kongresszust rendeznek november 10. és 15. között Düsseldorfban. 0 A japán járműexport a múlt hónapban nem érte el a júliusi szintet; augusztusban 89 000 járművet szállított külföldre Japán, az előző hónapban pedig 100 000 darabot. 0 Rudi Sternberg, angol üzletember, a British Agricultural Export Council elnöke Bulgáriában tenyésztési és keresztezési célokra 13 tenyészszamarat vásárolt. 0 Összesen 6,6 millió munkanap-kiesést okoztak Nagy-Brittanniában az év első nyolc hónapjában a bérviták. 1969 hasonló időszakában a kiesés csak 3,6 millió munkanap volt. Először az 1967-es izraeli-arab háború óta lehetőség nyílik arra, hogy izraeli diákok a szocialista országokba utazhassanak. A közelmúltban elvben megállapodás született Csehszlovákiával, Jugoszláviával és Romániával a diák-turistautazások újrafelvételéről. Jugoszláv—indiai—egyiptomi gazdasági együttműködés Jugoszláv, indiai és egyiptomi gazdasági vezetők tanácskoztak Bledben a háromoldalú gazdasági együttműködés kiszélesítéséről és más fejlődő országokkal folytatott kapcsolatok megerősítéséről. Nasszer elnök hirtelen halála miatt az értekezletet a tervezettnél hamarabb fejezték be. A kétnapos ülésen, amelyen részt vettek az érdekelt országok gazdasági, illetve külkereskedelmi miniszterei, valószínűleg olyan szerződés alapjait fektették le, amelynekkeretében növelik a preferenciális tarifákkal kölcsönösen behozható áruk mennyiségét. A vezetők megtárgyalták a fejlődő országok regionális gazdasági együttműködését előmozdító javaslatot is. (Reuter) Növekszik Svédország kereskedelmi hiánya Svédország külkereskedelmi forgalma az év első hét hónapjában egymilliárd 457 millió korona deficittel zárult. A múlt év azonos időszakában a hiány 679 millió koronát tett ki. Az export 17 százalékkal 19 milliárd 369 millióra, az import pedig 21 százalékkal 20 milliárd 826 millió koronára emelkedett. Svédország exportja a többi EFTA- tagországba 21 százalékkal emelkedett és elérte a 8 milliárd 371 millió koronát, míg a 7 milliárd 752 millió korona értékű import 23 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. A Közös Piac országai 17 százalékkal többet vásároltak Svédországtól, összesen 5 milliárd 460 millió korona értékben, viszont a Közös Piac államaiból származó import 7 milliárd 102 millió korona összérték mellett 20 százalékkal haladta meg a tavalyi behozatalt. Az Egyesült Államokba Svédország egymilliárd 210 millió korona értékű exportot bonyolított le (+13 százalék) , viszont 22 százalékkal többet, összesen egymilliárd 866 millió korona értéket importált az USA-tól. A Kelet-Európába irányuló export 22 százalékkal 989 millió koronára, az onnan vásárolt importáruk értéke pedig 24 százalékkal 962 millió koronára emelkedett. (SIP) Tőkés hajóstársaságok a zászló-diszkrimináció ellen Oslóban kétnapos ülést tartott 15 ország hajótulajdonosainak és hajózási társaságainak 128 képviselője. Elsősorban a zászló-diszkrimináció és a törvénysértő hajózási eljárások kérdését vitatták meg. Sikerült megállapodni abban, hogy elítélik a zászló-diszkriminációt, mint protekcionista intézkedést, de nem sikerült az ezzel kapcsolatos határozati javaslat megszövegezése. Korábban a Brit Hajózási Kamara nyilatkozatban ítélte el a zászló-diszkriminációt, amely fenyegeti a tenger szabadságát. Példaként hozta fel egyes, főként dél-amerikai országok politikáját, amelyek előírják, hogy áruikat csak olyan hajók szállíthatják, amelyek az adott ország zászlaját viselik. Az ülésen a kormányok elé terjesztendő nyilatkozatot fogadtak el, aminek alapján remélik, hogy három hónapon belül megállapodás születhet a törvénysértőnek minősített hajózási eljárások ellen. Az ülésen a CENSA európai hajótulajdonos szövetség és az Európai Szállítmányozási Tanács képviselői vettek részt. A CENSA tömöríti a világ kereskedelmiflottájának 55 százalékát, 115 millió BRT tonnatartalommal. (Reuter) Áremelés várható a nyugatnémet autóiparban A nyugatnémet autóipar szövetségének véleménye szerint a következő hónapokban elkerülhetetlenné válik az autóárak emelése, amennyire azt a piaci helyzet engedni fogja. A szövetség taggyűlésén az érdekképviselet szóvivője rámutatott arra, hogy az autógyárak a legutóbbi áremelés alkalmával csak a költségemelkedések felét, az alkatrészgyárak pedig csak annak egyharmadát tudták az árakban érvényesíteni. Minél nagyobb kihatással lesznek a várható béremelések a költségekre, annál nagyobb szükség lesz újabb áremelésekre. A lakossági jövedelmek általános alakulásából következtetve, az 1971-es évre is kielégítő autóeladások várhatók. A termelés a folyó évben körülbelül 6 százalékkal 3,8 millió egységre növekszik. A folyó év első nyolc hónapjában a növekedés a múlt évhez képest 6,8 százalékot tett ki. Az eddig végzett vizsgálatok azonban arra mutatnak, hogy a nyugatnémet gyárak profitja abszolút értékben nem fogja meghaladni az 1967. évi recesszió idején elért szintet, viszonylagosan pedig az akkori eredménytől, egyharmaddal elmarad. A szövetség tagjai a belföldi forgalom értékének egytized százalékát, körülbelül 2 millió márkát a német közlekedésbiztonsági tanácsnak bocsátanak rendelkezésére, közlekedési, oktatási célokra. (APA) VILÁGGAZDASÁG Preferencia-felajánlások az UNCTAD előtt Az alábbiakban folytatjuk tudósítónk ismertetését az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának preferencia-bizottsága elé terjesztett javaslatokról, amelynek első részét a VILÁGGAZDASÁG szeptember 30-i számában közöltük. 3. Ausztria javaslata Az ipari eredetű kész- és félkésztermékekre meghatározottkivételektől eltekintve a legnagyobb kedvezmény elve szerinti vámszintnél 30 százalékkal alacsonyabb preferenciás vámszintet ajánlott fel. A kivételi listán szerepel az összes pamutttextilféleség, néhány vegyipari cikk és ipari termék. A feldolgozott mezőgazdasági termékek mintegy 60 termékcsoportjára készek preferenciás vámelbánást nyújtani, a vámcsökkentés mértéke kb. a legnagyobb kedvezmény elve szerinti vámtételek fele. A fejlődő országok nyomatékos kérése ellenére az osztrák ajánlat nem tartalmaz preferenciáikat a citrusfélékre és az olívaolajra. A preferált import féken tartására védőzáradékrendszert vezetnek be. Ez globális és individuális elemből áll.JEszerint Ausztriának előzetes bejelentés nélkül joga lesz egy bizonyos termék összes preferenciás forrásból származó importját teljesen leállítani, ha az a hivatkozási év összimportját 25 százalékkal meghaladja. Ugyancsak joga lesz a preferenciára jogosult egy bizonyos országból való importját leállítani, ha az a hivatkozási év importjánál 10 százalékkal magasabb, s ha az illető ország a szóban forgó termék fő szállítója, Ausztria e védőzáradék-rendszerrel kívánja megvédeni az elmaradottabb fejlődő országok exportérdekeit. 4. Kanada javaslata Kanada az ipari kész- és félkésztermékekre a Kennedy-féle vámtárgyalások eredményeként kialakult legnagyobb kedvezmény elve szerint vagy a nemzetközösségi preferenciák vámszintjénél 33,3 százalékkal alacsonyabb preferenciális vámszintet ajánlott fel, aszerint, hogy melyik alacsonyabb. A preferált importot nem vámkontingensekkel, hanem a GATT-nak a piaczavarásra vonatkozó cikke szerinti elsajátítással, hasonlóan, az északi országcsoporthoz, kívánja szabályozni. A mezőgazdasági kész- és félkésztermékek kb. 30 termékcsoportjára hajlandó több esetben vámmentes preferenciás elbánást nyújtani. A javaslat kilátásba helyezi,, hogy a csökkentéseket esetleg két fázisban hajtják végre. Fenti javaslatuknak azonban két szigorú feltétele van: az egyik, hogy legfontosabb kereskedelmi partnereik, így Anglia, a Közös Piac, Japán és az USA egyidejűleg vezesse be a preferenciákat; a másik, hogy a Nemzetközösséghez tartozó fejlődő országok más fejlett piacokon elnyert megfelelő preferenciális elbánás révén kárpótlást kapjanak azért, hogy az eddig élvezett nemzetközösségi preferenciáikat hajlandók más fejlődő országokkal megosztani. AZ NDK ÉS A KGST HÚSZ ÉVE A Német Demokratikus Köztársaság húszéves KGST-tagságát méltatta az NSZEP központi lapjában, a Neues Deutschlandban dr. Gerhard Weiss miniszterelnök-helyettes. Cikkében megállapítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot, amikor 1955. szeptember 29-én belépett az első többoldalú szocialista gazdasági szövetségbe, a szocialista országokat öszszekötő közös célok vezérelték. Ez az elgondolás irányítja a jelenben is a párt- és állami vezetésnek a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szoros szövetségre alapított politikáját. A cikk kitér a KGST-országok népgazdaságának és együttműködésének jelentős fejlődésére az elmúlt húsz esztendőben. Hangsúlyozza, hogy a szocialista országok együttműködése, és a lépésenként megvalósítandó szocialista gazdasági integráció alapvetően eltér a tőkés országok közötti gazdasági integrációtól. Megállapítja, hogy a szocialista országok együttműködése, a tervszerűségen alapuló, szilárd szocialista világpiacot alakított ki. A Német Demokratikus Köztársaság külkereskedelmének egyharmadát a Szovjetunióval és a szocialista országokkal bonyolítja le. A cikk hangsúlyozza, hogy a szocialista országok együttműködése és munkamegosztása ma átfogó és mélyreható tervegyeztetésen alapszik. Kiemeli, hogy a műszaki-tudományos forradalom feltételei között szükségszerű a nemzetközi együttműködés elmélyítése, mert csak így biztosítható a folyamatos és gyors fejlődés. Az együttműködés az újratermelési folyamat komplex és hosszú időre megtervezett integrációját követeli meg — hangoztatja a cikk. Ezzel összefüggésben rámutat a KGST 23. és 24. tanácskozásán hozott határozatok jelentőségére. A cikk a szocialista integráció fő módszerének a nemzetközi tervegyeztetést jelöli meg, kiemelve ezen belül a műszaki-tudományos prognosztikának, a súlyponti feladatok hosszú lejáratú tervkoordinálásának és bizonyos kiválasztott termékek közös tervezésének jelentőségét. Mindezzel kapcsolatban példaként említi a Szovjetunióval az 1971—75. évi tervidőszakra kötött megállapodásait. Ezután rámutat, hogy az NDK a következő ötéves terve során elmélyíti együttműködését a Szovjetunióval és más KGST-országokkal a népgazdaság tervezési és vezetési rendszerének tökéletesítésében, a gazdaságmatematikai módszerek alkalmazásában és az elektronikus adatfeldolgozó gépek felhasználásában. (MTI) Szaúd-Arábia gazdasága és külkereskedelme Szaúd-Arábia nemzetgazdaságára jellemző az olaj exportjából származó bevételek tartós növekedése. A bruttó nemzeti termék értéke az elmúlt néhány évben átlagosan évi 8 százalékkal emelkedett. Az állami és magángazdaságfejlesztési beruházások értéke egyaránt emelkedik és ez biztosítja a további gyors növekedés előfeltételeit. A beruházások értéke a bruttó nemzeti termék értékének 24 százalékával egyenlő. Idén megkezdődött az új — 1970— 1971-től 1974—1975-ig tartó — ötéves terv végrehajtása. A terv alapvető célkitűzése a bruttó nemzeti termék értékének növelése az 1969—70. évi 3 milliárd 727 millió dollárról 1974—75- ben 5 milliárd 822 millió dollárra (az átlagos évi növekedés üteme a korábbi 8,5 százalékról 9,3 százalékra emelkedik) ; a rendelkezésre álló munkaerőtartalékok maximális felhasználása a termelés növelésére; a nemzetgazdaság függőségének csökkentése az olajbevételtől, amely a bruttó nemzeti termék értékének 60 százalékát, a költségvetési bevételek 86 százalékát és a külföldi valutatartalék 90 százalékát adja. Szaúd-Arábia a világ kőolajtermelő országainak sorában a negyedik helyen áll az USA, a Szovjetunió és Venezuela után. Az ország kőolaj tartalékait közel 20 milliárd tonnára becsülik. A kormány 1968-ban az olajiparból 926 millió dollár bevételre tett szert (1964-ben 523 millió dollár). Az olajkitermelés 1968-ban 150 millió tonnát, 1969-ben 159 millió tonnát és 1970-ben előreláthatólag 170 millió tonnát tesz ki. A kormány jelentős összegeket fordít ásványi nyersanyagok lelőhelyeinek feltárására és kutatására. Nemrégiben megkezdte termelését egy olajfinomító és újabbnak az építése indult meg. Számos élelmiszeripari üzem is épül az országban. A nemzetgazdaság diverzifikálása érdekében megindult a fémkohászati ipar alapjainak lerakása, amely részben az országban kitermelt vasércet, részben importérceket dolgoz fel. A mezőgazdaság a bruttó nemzeti termék értékének valamivel kevesebb mint 10 százalékát termeli meg. Az ország területének alig egy százaléka áll mezőgaddasági művelés alatt. Megfelelő öntözőrendszer kialakításával az ország területének mintegy 15 százaléka mezőgazdasági művelés alá vonható. Amerikai szakértők közreműködésével kidolgozták az új földterületek művelés alá vonásának tervét. A kormány 208 millió rial ráfordításával El-Hasa körzetében 20 000 hektárnyi földterületet tesz művelésre alkalmassá. Megindult szervezett formában a mezőgazdasági szakemberek kiképzése is. A mezőgazdasági bank tőkéjét az elmúlt 5 év folyamán 16 millió rialról 50 millió rialra emelték. A bank az elmúlt évben a mezőgazdasági kitermelőknek 12,2 millió rial kedvezményes hitelt nyújtott. Az 1969—70. évi állami költségvetés kiadásainak 30,7 százalékát a közlekedés és szállítás fejlesztésére fordítják. Az 1968. év folyamán nagyszabású közúti építkezéseket indítottak meg. Igen nagy az ország nemzetgazdaságának függősége a külső piacoktól. Az elmúlt 10 évben az áruimport értéke megháromszorozódott és átlagosan évi 13,5 százalékkal növekedett. Az export értéke is hasonló arányokban növekedett, átlagosan évi 14 százalékkal. Az exportbevételek 95 százaléka az olajkivitelből származott. Az import 32 százalékát az élelmiszerek, 15 százalékát építőanyagok, 5,5 százalékát textilipari termékek és készruhák, 31 százalékát gépek és szállítási berendezések, 5 százalékát vegyipari termékek, 11 százalékát egyéb termékek képezték. Szaúd-Arábia legfontosabb árufelvevő piaca Nyugat-Európa, ide irányul teljes exportjának 42,4 százaléka (a Közös Piac országaiba 26,6 százaléka). Másik nagy piaca az ázsiai országokexportja értékének 30 százaléka — ezen belül Japánba 23,2 százaléka). A közép-keleti országokba irányul az export 6,4 százaléka, az Egyesült Államokba pedig a 3,6 százaléka. A szocialista országokkal lebonyolított kereskedelmi forgalma jelentéktelen. O. A.