Világgazdaság, 1970. október (2. évfolyam, 188/433-210/455. szám)

1970-10-27 / 206. (451.) szám

1970. OKTÓBER 27. INTEGRÁCIÓ ÉS KIBŐVÍTÉS A Hatok miniszteri tanácsának értekezlete Luxemburgban hétfőn megnyílt a Közös Piac miniszteri tanácsának két­napos ülésszaka, amelyen először a kö­zösség belső kiépítésének kérdései, majd az Angliával folytatandó tárgyalások új szakasza vannak napirenden. A hétfői ülésen a külügyminiszterek megvitatták a tagállamok szorosabb politikai együttműködésére irányuló úgynevezett Davignon-tervet, amely rendszeres konzultációkat ír elő a kül­politika összehangolására. A hétfő délutáni ülésen Werner luxemburgi miniszterelnök hivatalosan előterjesztette az általa vezetett külön­bizottság tervét a Hatok gazdasági és pénzügyi uniójának fokozatos megvaló­sításáról. Az úgynevezett Werner-terv értelmében tíz év alatt valósulna meg a teljes gazdasági és pénzügyi unió. A terv részleteiről már tájékoztattuk olvasóinkat. A gazdasági és monetáris unió foko­zatos megvalósításának előkészülete­ként a Közös Piac brüsszeli bizottsága kidolgozta az 1971-től 1975-ig terjedő időszakra a tagállamok gazdasági nö­vekedésének előirányzatát. Az egyes országok növekedési ütemének össze­hangolása ugyanis előfeltétele a foko­zottabb gazdasági integrációnak. A bizottság a bruttó nemzeti termék évi átlagos növekedését az egyes tag­államok számára a következőkben adja meg: NSZK 4,3—4,8, Franciaország 5,0— 5,9, Olaszország 5,7—6,2, Hollandia 4,5— 5,9, Belgium 4,3—4,8, Luxemburg 3,0— 3,8 százalék. Ezeket az irányszámokat be kell tartani, nehogy a közösségen belüli egyensúly felboruljon, mondja a jelentés. A bizottság által most közzétett je­lentés, amely ezeket az előirányzatokat tartalmazza, tulajdonképpen az úgy­nevezett Barre-tervnek — a Werner-terv elődjének — egyik része, s a mi­niszterek végleges jóváhagyását várja. A másik rész, amelyet még szintén el kell fogadniuk a minisztereknek, a tag­államoknak egymásnak nyújtandó kö­zép lejáratú pénzügyi támogatását sza­bályozza. A miniszteri ülés napirendjén — mint már jelentettük — szerepel még a Hazóik közös álláspontjának kidolgo­zása az EFTA egyelőre nem csatlakozó tagjaival, különösen pedig Ausztria vonatkozásában. A keddi ülésen kerül sor az Angliá­val folytatandó tárgyalások újabb mi­niszteri szintű ízlésének előkészítésére. Mint ismeretes, az angolok legutóbb kétszer olyan hosszú átmeneti időt kér­tek a mezőgazdaság, mint az ipar szá­mára. Erre a javaslatra a közösség még nem adott választ. Az eddigi megnyi­latkozásokból úgy tűnik, hogy nem mindegyik tagállam ért egyet a francia állásponttal, amely szerint a korábban elvben elfogadott „megfelelő párhuza­mosság” betű szerint értendő és azt jelenti, hogy az ipar és a mezőgazda­ság szektorában egyenlő tartamú át­meneti időszakot kell kitűzni. Schu­mann francia külügyminiszter a be­avatottak szerint erélyesen fel fogja szólítani a többi tagállamot, hogy ke­reken utasítsák el az angol javaslatot. A miniszteri tanács ülésének prog­rampontjai közé tartozik Dahrendorf beszámolójának meghallgatása is. A brüsszeli bizottságnak ez a tagja — mint jelentettük — nemrég Washing­tonban járt, s igyekezett elhárítani a kereskedelmi háború veszélyét, amelyet az amerikai kongresszus előtt levő pro­tekcionista törvényjavaslat idézett fel. Dahrendorf missziója — a DP­A brüsz­­szeli értesülése szerint — eredmény­telen maradt. AZ OLAJEXPORTÁLÓ ORSZÁGOK ÉRTEKEZLETE Kuwaitban befejeződött a kőolaj­­exportáló országok (OPEC) három­napos értekezlete, amelyen Venezuela, Indonézia, Irán, Szaúd-Arábia, Irak, Líbia és Kuwait képviselői vettek részt. Kuwait nemzeti kőolajtársaságának elnöke felhívta az országokat: készül­jenek fel országaik kőolajipara minden ágának átvételére. Az egyes kőolajtár­saságok politikájának összehangolása, szakértelmének kicserélése a legjobb módja annak, hogy a világpiacon el­kerüljék az éles versengést az egyes nemzeti kőolaj társaságok között. A tag­államok kőolajvállalatainak szorosabb kötelékeket kell teremteniük, közös vállalkozással kell felderíteniük saját kőolaj forrásaikat. A nemzeti kőolaj­­társaságoknak óriási erőfeszítésekkel fel kell készülniük kőolajiparuk min­den felelősségének átvállalására a jö­vőben, amely néhány országban — ahol a koncessziók lejárta közeleg — már küszöbönáll. (Reuter) ­ A Japán Központi Bank 0,25 száza­lékkal 6 százalékra szállítja le a hi­vatalos visszaleszámítolási kamattételt — állítja egy vezető japán napilap. Ha a Yomiuri Shimbun jóslata helytálló­nak bizonyul, véget ér Japánban a 14 hónapja tartó hitelkorlátozási időszak. A lap szerint a döntést a központi bank igazgató­tanácsának keddi ülése után jelentik majd be. • A lakáshiány problémájának gyöke­res megoldását tervezi Kolumbia kor­mánya: a parlament elé terjesztett tör­vényjavaslat értelmében különadót vet­nének ki a luxuslakásokra és az ingatlaneladásokból származó bevé­telre, s ebből fedeznék a lakások épí­tését a rászorulók számára. A törvény­­javaslat lehetővé tenné bármilyen in­gatlan kisajátítását is, amely a kor­mány megítélése szerint köztulajdon­ban jobban hasznosítható.­­ Idén 4,3 millió, dollár értékű bútort exportál a cerknicai Brest fafeldolgozó kombinát. A szlovéniai gyár kivitelre szánt termékeinek 90 százaléka az Egyesült Államok piacára kerül.­­ Ausztria 25,1 százalékkal többet ex­portált a KGST tagállamaiba az idei első félévben, mint 1969 azonos idő­szakában. Importja 17,4 százalékkal nö­vekedett. A KGST-országok ebben a félévben Ausztria összes­ importjából 9,1 százalékkal, exportjából 13,5 száza­lékkal részesedtek. • Bukarestben szombaton aláírták Ro­mánia és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1971-től 1975-ig érvényes árucsere-forgalmi egyezményét és an­nak keretében az 1971-re vonatkozó kereskedelmi jegyzőkönyvet. • Újabb lépéssel egészítette ki a hitel­­korlátozások enyhítését a francia kor­mány. A központi bank a­­kormány javaslatára megszüntette azt a rendel­kezést, amely megtiltotta a kereskedel­mi bankóiknak, hogy a kölcsönként ki­helyezett összegek meghaladják az 1968 szeptemberi szintet. A pénzügyminisz­ter az állami hiteltanács ülésén azzal indokolta a bankhitel összegszerű kor­látozásának megszüntetését, hogy a ter­melési kapacitás és a tényleges ipari termelés között szakadék keletkezett. A W­ JELENTI ) Moszkvában háromnapos szimpozio­­non ismertette a KOMPLEX az állat­tartás és hústermelés terén elért leg­újabb magyarországi eredményeket. Ta­valy a KOMPLEX 37 millió rubel ér­tékben exportálta árucikkeit a Szovjet­unióba. A most kezdődő szimpozion fő célja, hogy megvizsgálják a kivitel nö­velésének további lehetőségeit.­­ Írógépek, lemezjátszók sorozatgyár­tását kezdték meg külföldi licenc alap­ján Lengyelországban. A radomi me­chanikai művek svéd, a lodzi Fonika gyár nyugatnémet licenc alapján indí­totta meg a gyártást. Jövőre összesen 15 000 lengyel gyártmányú írógép elő­állítását tervezik. 0 Új típusú tolóhajó­­kezdte meg mű­ködését a Volgán. A Szovjetunióban kifejlesztett, s a nagy folyókon lebo­nyolítandó forgalom számára tervezett, teljesen automatizált típus 20 000 tonna rakomány szállítására képes. Ez csúcs­teljesítménynek számít a folyami hajó­zás történetében.­­ Sokat ígérő urániumtartalékot fedez­tek fel Pakisztánban. Usmani, a pakisz­táni atomerő-bizottság elnöke vasárnap Lahoréban, az ottani atomkutató köz­pont 9. évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségen bejelentette, hogy Ke­­let-Pakisztánban bőséges mennyiségben találtak urániumot, cirkóniumot és ti­tánt tartalmazó érceket. Ezzel kapcso­latban ázsiai atomfegyvermentes öve­zet­ létesítését és — az Euratom min­tájára — az „Asiatom” megszervezését javasolta.­­ A h­áborús gazdálkodásról a béke­gazdaságra való sima átmenet problé­máját tanulmányozza az izraeli pénz­ügyminisztérium. Erre a célra külön­bizottságot állítottak fel. Sapir pénz­ügyminiszter ezzel kapcsolatban meg­jegyezte, hogy a hosszúra nyúló tűz­szünet, s ezt követően a hadiipari ter­melés lelassulása széles körű munka­­nélküliséget okozhat Izraelben. A pénz­ügyminisztérium, a kereskedelmi és iparügyi minisztérium, mint Tel Aviv­­ban közlik, már lépéseket tett annak érdekében, hogy a tőkét olyan ágaza­tokba irányítsák, amelyeknek felfutta­tása egyengetné a gazdaság átállását. MALAYSIAI KERESKEDELMI DELEGÁCIÓ KELET-EURÓPÁBAN Johari kereskedelem- és iparügyi mi­niszter vezetésével öttagú malaysiai delegáció indult Kelet-Európába. Há­romhetes útjuk során a malaysiai gumi, illetve az új eljárású úgynevezett SMR (standard malaysian rubber) gumi el­adását szeretnék fellendíteni. A küldöttség útjának első állomása Moszkva. A Szovjetunió Malaysia má­sodik legnagyobb vevője, egyike azok­nak, akik a legtöbb SMR-t vásárolják, de az általa vásárolt 140 ezer tonná­nak csak 5 százalékát teszi ki az SMR. „A jelenlegi helyzetben — jelentette ki a malaysiai miniszter — létfontos­ságú számunkra, hogy fenntartsuk és kiszélesítsük kelet-európai piacainkat.” A küldöttség lengyelországi tartózko­dása során kereskedelmi egyezményt is aláír. Lengyelország egyike azon kevés kelet-európai országnak, amelynek je­lenleg nincs gazdasági kapcsolata Ma­laysiával. (Reuter) Megnyitják a transziráni gázvezetéket Mohammed Reza Pahlavi iráni sah meghívására Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke október végén részt vesz a Szovjetunió műszaki és gazda­sági segítségével épült transziráni gáz­vezeték hivatalos megnyitásának ün­nepségein. Ez a vezeték a legnagyobb a Közép- és Közel-Keleten: több mint ezer kilométer. A fő vezeték délről haladva átszeli csaknem az egész országot, Asztara szovjet város kör­zetében lép át a határon és egyesül a szovjet gázellátási rendszerrel. Ezen a vezetéken jut el a földgáz Azer­bajdzsánba, Grúziába és Örmény­­országba. Naponta 17—18 millió köbméter földgáz érkezik majd ezen a vezetéken a Szovjetunióba. (Taszsz) Jugoszlávia érdekeltsége a KGST-ben A TANJUG jugoszláv hírügynökség a KGST végrehajtó bizottságának most megtartott moszkvai ülésével kapcsolat­ban hangoztatja: számításba véve az ország ipari kapacitását. Jugoszlávia is érdekelt a tehervagonok, mozdonyok és más nagy kapacitású szállítóeszközök szakosításában s a szocialista országok közötti ezzel összefüggő együttműkö­désben. A TANJUG hozzáfűzi: Jugo­szlávia érdeklődik az együttműködés iránt más területeken is, így például a traktorok, mezőgazdasági gépek, vas- és fémipari, valamint szénbányászati gé­pek kooperációban való gyártásában. Kooperációt kíván Jugoszlávia a KGST tagországaival a vegyipar területén is. Napirenden a közellátás Lengyelországban A Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának Elnöksége és végrehajtó bizottsága együttes ülésen az ország közellátási helyzetéről tárgyalt. Lega­ Gowinski, a Szaktanács elnöke megnyi­tó beszédében aláhúzta: a lengyel bel­ső piac mostani problémáinak elemzé­sekor számba kell venni az ország egész gazdasági helyzetét. Bizonyos árucikkekben ellátási nehézségek je­lentkeztek. Ennek elsősorban objektív okai vannak, köztük a gyenge mező­­gazdasági termés. A szubjektív okok közül az ipar és a kereskedelem gyen­ge együttműködése a legjelentősebb. A szakszervezeteknek következetesen el­lenőrizniük kell, hogy az egyes ipar­ágak teljesítsék a piaci szállításaikat. „Minden lehetőséget ki kell használni a piaci ellátás megjavítása érdekében” — hangoztatta Sowinski. (MTI) Lengyel-perui tárgyalások Lengyelország műszaki segítséget és hitelt ajánlott fel Perunak két réz- és horganyfinomító építésére, vala­mint a dél-perui gazdag foszfáttar­talékok kitermelésére. Ezt az aján­latot a dél-amerikai országban járó lengyel küldöttség vezetője terjesz­tette Maldonado perui bánya- és ener­giaipari miniszter elé. A lengyel kül­döttség bányaügyi szakértőkből áll. A lengyel—perui műszaki segélynyúj­tási egyezmény keretében érkeztek Limába, elsősorban annak felméré­sére, hogy Lengyelország mivel járul­hat hozzá Peru természeti kincseinek, köztük az ország északi részén elte­rülő nagy szénmezőknek a kiaknázá­sához. (Reuter) A bányászat államosítását tanulmányozza Bolívia A bolíviai bányaügyi­ és kohászati minisztérium képviselője bejelentette, hogy magas szintű bizottságot állítanak fel az államosítási lehetőségek vizsgá­latára a bányászatban. A bizottság fe­lül fogja vizsgálni az összes magán­kézben levő­­bányakoncessziót akár kül­földi, akár bolíviai kézben van. A bejelentés azután hangzott el, hogy hírek terjedtek el két amerikai vállalat, a South American Placers — (amely aranyat termel ki) — és a Matilde Zinc Mine államosításáról. A minisztérium képviselője hozzátette, hogy a bizottsá­got Torrez tábornok ígéretének értel­mében hozták létre. A bizottságban jogászok is részt vesz­nek, akik a szerződések jogi oldalát fogják vizsgálni. A szerződéseket Bolí­via részéről a Comibol állami bánya­­vállalat kötötte magánvállalatokkal. A Matilde Zinc­hine ebből a szempont­ból kivételt jelent — a kongresszus egy különleges törvényben hagyta jóvá szer­ződését — és ezért „különleges elbánás­ban” fog részesülni. Pereyra tábornok, bányaügyi­ és ko­hászati miniszter célja, hogy az ország minden természeti kincsét a Comibol aknázza ki — fejezte be nyilatkozatát a minisztérium szóvivője. (Reuter) Hirdessen a VILÁGGAZ­DASÁG­ban VILAGGAZDASAG A nyugatnémet tőke Franciaországban A tőkésországok közötti tőkemozgás nemcsak a nemzetközi összefonódás jelentős tényezője, hanem külkereske­delmük serkentésének is kiemelkedő eszköze. A külföldi beruházások bizo­nyos szintje egy meghatározott piacon gyakran nélkülözhetetlen feltétele an­nak, hogy az adott területre exportált cikkek elhelyezése biztosítva legyen. A közös piaci országok pedig külö­nösen nagy jelentőséget biztosítanak az egymás közötti tőkemozgásnak, mert azt egyúttal a gazdasági unió vonalán történő előrehaladás egyik mércéjé­nek tekintik. Ezért ilyen szempontból is nagy figyelemmel kísérik a két említett ország magántőke-forgalmát, annál is inkább, mivel ezen a terüle­ten a közelmúltban mindkét irány­ban jelentős változások történtek. A francia statisztikai adatok termé­szetesen különválasztják a közvetlen beruházásokat a tőzsdei tranzakciók­tól. A közvetlen beruházásokhoz szá­mítják azokat a tőkemozgásokat, ame­lyek új vállalatok létrehozását, vala­mint a már működő vállalatokban való részesedés megszerzését célozzák, továbbá az újrainvesztált nyereséget. Franciaország 1962 és 1968 között tőkeimportáló ország volt, mert a kül­földön eszközölt francia beruházások nettó összege messze elmaradt a kül­földiek franciaországi beruházásai mö­gött. Az 1968. évi devizakorlátozások következtében pedig a franciák kül­földi beruházásai még tovább csök­kentek. Az összes külföldi beruházás Fran­ciaországban 1962-től 1968-ig körül­belül 12 milliárd francia frankkal emelkedett. A külföldi új beruházások volumene 1964-től 1966-ig érte el a csúcspontot, de már 1966-ban jelentős likvidálási hullám indult meg. Az 1968-as politikai események természe­tesen nem maradtak hatástalanok és körülbelül 2 milliárd francia frank­nak megfelelő külföldi tőkét vontak vissza, így az emelkedés ebben az év­ben csupán 850 milliót tett ki. Az előzetes becslések szerint azon­ban már 1969-ben és a folyó évben ellentétes irányú mozgás indult meg. Az általános képet tekintve, a fran­cia gazdasági életben az új külföldi beruházások eddig nem játszottak döntő szerepet. Ez utóbbiak aránya a produktív francia beruházásokhoz viszonyítva 1962-től 1968-ig 4,8 szá­zalékról 3,2 százalékra csökkent (az 1964. évi 5,3 százalékos csúcspont fi­gyelembevételével). A bruttó nemzeti termékhez képest pedig a külföldi invesztíciók aránya 0,75 százalékról 0,52 százalékra esett vissza. A közös piaci tagországok részvétele különösen 1968-ban lett jelentős. Ezt a következő számok mutatják: míg az előző esztendővel szemben az amerikai beruházások összege 1 milliárd francia frankról 533 millióra esett vissza, Fran­ciaország belső politikai és gazdasági problémái ellenére a közös piaci or­szágoké 1 milliárdot meghaladó szint­re emelkedett. 1962-ben az európai közösség tag­országai még 30 százalékkal kevesebb tőkét ruháztak be Franciaországban, mint az USA és csak a felét a Svájc­ból származó tőkének, 1968-ban viszont már kétszeresét tették ki az amerikai­nak és 40 százalékkal haladták meg a svájcit. Az 509 millió francia frankot kép­viselő nyugatnémet beruházások első ízben 1968-ban közelítették meg az amerikait. A fejlődés ütemét mutatja, hogy az NSZK részesedése 1962-ben még csak 127 millió, 1972-ben pedig 309 millió volt. Első alkalommal 1968- ban előzte meg Belgiumot, amely 1962-ben 259 milliót, 1967-ben 508 milliót, 1968-ban pedig 495 millió fran­kot invesztált Franciaországban. A külföldi tőke 1962 és 1968 között elsősorban az iparban, továbbá az energiahordozók szektorában helyezke­dett el, ezen belül is főleg az olaj­iparban. Figyelemre méltó, hogy a szogáltatási szektorokban a beruhá­zott tőke kisebb hányada volt kép­viselve. Az ipar területén az amerikai tőke jelentős mértékben megelőzte az európait, amely inkább a szolgáltatási ágakra specializálódott. Ez a megosz­lás azonban időközben megváltozott és a közös piaci partnerek előrenyo­multak az iparban is. Dr. Farkas Györgyné INDIA SZERSZÁ India kormányszervei és a gazdasági vezető szervek az elmúlt években nagy erőfeszítéseket tettek a szerszámgép­ipari ágazat fejlesztésére és a szer­számgépek exportjának növelésére. India fejlesztési tervei az 1970—71. évre vonatkozóan azzal számolnak, hogy a szerszámgépek exportjának értéke eléri az 5 millió dolláros szin­tet. Gazdasági vezető körökben azzal számolnak, hogy a szerszámgépek ex­portjának értéke gyors ütemben nö­velhető, úgyhogy a következő terv­időszak végére a szerszámgépek ex­portjának értéke évi 20 millió dollárra emelkedik. A megítélések szerint e célok el­éréséhez az indiai gazdasági irányító szervek és a gyártó társaságok együt­tes erőfeszítése szükséges. A gyártó társaságoknak korszerű és fejlett gép­típusokat kell gyártani, de ugyanakkor figyelembe kell venniük azt is, hogy az indiai gépeket a piacon a világ­piaci árszint alatt 15—20 százalékkal lehet értékesíteni. A kormány részéről felmerült a szerszámgépexport ösztönzése és segí­tése: a külföldi cégektől a kormány szerzi meg a szükséges gyártási leírá­sokat és a műszaki szakismereteket. A licenciák vásárlásánál is az állami szervek elé olyan feladatokat tűztek, hogy vásárlásaik feleljenek meg a legújabb technikai színvonal követel­ményeinek, de ugyanakkor a megvá­­ lG­ÉPEXPORTJA sárolt licenciák használhatók legye­nek az indiai termelési feltételek kö­zött is. A gyártó vállalatok részéről felmerült olyan igény is, hogy az ex­portot akadályozó tényezőket a kor­mányszervek hárítsák el. Figyelemre méltó jelenség, hogy az 1969. évben az exportra kerülő indiai szerszámgépek mintegy 30 százalékát, a nyugat-európai iparilag fejlett tőkés­országok vásárolták meg. A legna­­nagyobb vásárló a Német Szövetségi Köztársaság volt, amely 1970 első öt hónapjában is már több mint egy­millió nyugatnémet márka értékben vásárolt indiai szerszámgépeket. Az indiai szerszámgépek és fém­­megmunkáló berendezések exportját nagyban elősegítette azok viszonylagos alacsony ára. Indiai üzleti körök a szerszámgépexport növekedését úgy ítélik meg, hogy az ebből származó bevételek lehetővé teszik India szá­mára, hogy az iparilag fejlett orszá­gokból gazdaságuk fejlesztésére bonyo­lultabb gépipari berendezéseket vásá­roljanak. Általános megítélés szerint minden országnak, amely jelentősebb kereske­delmi forgalmat bonyolít le Indiával, számításba kell vennie a következő időszakban az egyre növekvő indiai ipari termékexport és ezen belül a gépipari termékek és berendezések egyre növekvő tömegű exportját. O. Á. Műszaki újdonságok a Szovjetunióból Különféle fémek szerszámgépen való megmunkálásának megkönnyíté­sére szovjet technikusok különleges új elektronikus számítógépet konstruál­tak. A „Stern—2” típusú berendezés megállapítja a fémmegmunkálás op­timális feltételeit, és egyidőben kiszá­mítja a szükséges időráfordítást és a termelési költségeket. A gép felhasz­nálásával az egyes munkamenetek normái is megállapíthatók. A ková­csoláshoz és sajtoláshoz a berendezés felméri a kovácsolt darabok súlyát, a szükséges félgyártmányok súlyát és méreteit, amennyiben pedig forgácso­lási munkáról van szó, megbecsüli a szükséges anyagfelhasználást. Az összes említett feladatokat min­den előzetes előkészítés nélkül lehet a gép segítségével megoldani. Elegen­dő a jellegzetes kezdeti adatok betáp­lálása (a megmunkált darab átmérője, fogásmélység stb.) és a berendezés ön­működően megadja a művelet algo­ritmusát, a megmunkálási feltétele­ket, a normális időráfordítást és a so­rozatgyártás költségeit, mindezt a ke­zelő személy beavatkozása nélkül. * Anatolij Ruszanov moszkvai pro­fesszor olyan módszert dolgozott ki, amelynek segítségével színképelemzés útján a vizsgált ércben rejlő majd­nem minden elemet fel lehet fedezni. Geológusok ennek a módszernek fel­használásával nemrégiben sokat ígérő molibdén-, wolfram-, ólom- és hor­ganytelepeket fedeztek fel Kazahsz­tánban. Az eljárás abból áll, hogy a vizs­gálandó érczúzalékot elektromos ív­lángban felhevítik, és az így keletkező színképet megfelelő műszerberendezé­sen keresztül fényképészeti lemezen rögzítik. Helyszíni vizsgálatok elvégzésére a berendezést hordozható kivitelben is elkészítették. A színképelemzés nem igényel bonyolult előkészületeket, pon­tossága azonban igen magas, az el­térések nem haladják meg az egy százalék századrészét. * A Moszkvai Erdészeti Intézet réte­ges falemezek minőségének vizsgála­tára automatikus berendezést konst­ruált. A berendezés egy forgó keféből és egy mikrofonból áll. A legkisebb hibát, például az egyes rétegek tapa­dásában jelentkező hiányosságot a be­rendezésben fellépő zörej azonnal jel­zi. Ezzel egyidejűleg a hibás helyet meg is jelöli. Ebből a készülékből két modellt ké­szítettek, az egyik helyhez kötött és beépíthető egy termelési gépsorba, a másik „vasaló” formában készül és a felfedezett hibát elektromos lámpa fel­villanásával jelzi.

Next