Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)

1970-11-03 / 211. (456.) szám

2WE 1970. NOVEMBER 3. VÁLSÁGBAN A MONTEDISON Cesare Merzagora szenátor, az olasz szenátus elnöke, aki már kétszer volt köztársasági elnökjelölt, a napokban végérvényesen lemondott a Montedison tröszt elnöki tisztéről — jelenti az MTI. Nyomban utána Macerati, a tröszt alelnöke is lemondott. Merzagora le­mondását azzal indokolta, hogy egyes lapokban és a trösztön belül is rá­galom­hadjáratot indítottak személye ellen. Az ITAS hírügynökség közleménye szerint azonban a lemondás nem sze­mélyi természetű. Az elnök és a rész­vényesek többségi csoportja között éles ellentétek jelentkeztek. A Montedison óriásvállalat 1963-ban ala­kult az Edison elektromos­ ipari cég és a nagy ásvány- és vegyipari monopólium, a Montecatini egyesüléséből. A tröszt 1969-ben 142 ezer alkalmazottat foglalkoz­tatott, 1552 milliárd líra forgalmat bonyo­lított le, és gyakorlatilag az egész olasz ásványipart, továbbá a vegyi és gyógy­szeripar jelentős részét tartja ellenőrzése alatt. Az elmúlt években a Montedison részvényesei sorába beléptek a legnagyobb olasz monopolista cégek, az Agnelli, a Pirelli és a Borletti is. Ugyanakkor az IRI és az ENI olasz állami társaságok megszerezték a Montedison részvényeinek jelentős részét, mintegy 20 százalékát. A tröszt az utóbbi években több ki­­sebb-nagyobb válságon ment keresztül. Legutóbb például 1968-ban csak állami be­avatkozás mentette meg. Mezzagora az igazgató tanács legutóbbi ülésén részletes reformjavaslatot tett a cég tevékenysé­gének megjavítására, amelyet azonban a tanács többsége elvetett. Egyes sajtójelen­­tések ezt az eseményt összefüggésbe hoz­zák az elnök lemondásával. Római tudósítónk a Merzagora­ által javasolt reformokat a következőkben foglalja össze: A szenátor szerint a cég alapos átszervezésre szorul, és a hatékonyabb működés feltétele az len­ne, hogy ha 5-6 teljesen önálló és egymástól jogilag független vállalat jönne létre a trösztből. Ezenkívül el­engedhetetlenül szükségesnek tartja az ENI-vel, az­ állami érdekeltségű olaj- és petrolkémiai vállalattal egy nagy­vonalú kooperáció kialakítását. Az ENI profiljába kellene átengedni a teljes kutatási tevékenységet, a petrol­kémiai gyártási folyamatok első fá­zisait. A Montedisonnál maradnának a komplikáltabb speciális jellegű pet­­rolvegyészeti gyártási feladatok, vala­mint az intermedierek teljes további feldolgozása. Merzagora rendkívüli fontosságot tulajdonított a tröszt vezető szervei erőteljes átszervezésének. Mint mondotta: a konkrét tevékenység nél­kül kreált pozíciók felesleges bürok­ráciát teremtenek, sokba kerülnek és lassítják a cég tevékenységét. Az elnök lemondása zavart és páni­kot okozott a milánói értéktőzsdén. Sokan siettek túladni a Montedison­­értékpapírokon, így néhány nap alatt a részvények árfolyama 10 százalékkal esett. A tröszt pénzügyi érdekeltsé­geire is kiterjedt a válság, így a Chatillon, Assicurazioni Generali, Vita és Viscosa papírjaira is. A helyzet súlyosbodását a kormány úgy igyeke­zett megakadályozni, hogy az állami érdekeltségű Mediobancát utasította, lépjen közbe a tőzsdén és akadályozza meg a Montedison-értékapírok árszín­vonalának további zuhanását. Kormánykörökben ugyanis attól fél­nek, hogy a mammutcég válsága to­vább komplikálja az ország amúgy sem rózsás gazdasági helyzetét. ARGENTÍNA GAZDASÁGPOLITIKÁJA Argentína fokozott figyelmet szentel a fejlesztési terveknek és ezek igen sok beruházási lehetőséget jelentenek a kül­földi vállalkozóknak. A­­külföldi tőke­­befektetéseknek azonban pozitív szere­pet kell játszaniuk a nemzet gazda­sági és műszaki fejlesztésében — mon­dotta Robert Levingston argentin ál­lamelnök a Buenos Aires-i mérnöki kamara bankettjén. A továbbiakban Levingston kiemelte, hogy a külföldi beruházóknak nemcsak pozitív és dinamikus szerepet kell ját­szaniuk az ország fejlesztésében, hanem ugyanakkor zöld utat kell biztosítaniuk az ország belső műszaki fejlődésének, hogy folyamatosan csökkenjen a kül­földtől való műszaki függőség. Ezen­kívül hozzá kell járulniuk az export „drasztikus" növeléséhez, valamint az importált termékek helyi árukkal tör­ténő helyettesítéséhez. Az argentin cégek természetesen el­sőbbséget kapnak a közmunkák kivite­lezésére, sőt törvénytervezet készül, amely intézkedéseket tartalmaz a helyi cégek prioritásának megvédésére. Az ország gazdaságának gyors ex­panziója és a fejlődés meggyorsítása volt az alaphangja annak a beszédnek is, melyet az újonnan kinevezett gaz­daságügyi miniszter, Aldo Ferrer tar­tott beiktatásakor. Az 1967-ben részben befagyasztott béreket ismét felszabadítják és helyet adnak a munkáltatók és munkavállalók közötti bérvitáknak. A kormány nem­zeti fejlesztési bank felállítását tervezi, és szó van az export fejlesztését elő­segíteni hivatott külkereskedelmi bank megalakításáról is. (Reuter) ­ Ismét drágult a londoni Times. A lap ára hétfőtől 1 shilling a korábbi 9 penny helyett. A Times évente több mint egymillió font veszteséget okoz lord Thomsonnak, a kanadai szárma­zású újságkirálynak, aki 1967-ben vá­sárolta meg a csaknem 200 éves lapot. Lord Thomson nemrég takarékossági intézkedésekről beszélt, s hangoztatta, hogy a hatalmas veszteséget nem kí­vánja „örök időkig” vállalni.­­ A vlagyivosztoki geológiai intézet­ben elkészítették a Távol-Kelet arany­lelő­helyeinek prognózistérképét. A tudósok tanulmányozták az övezetet, ahol különféle típusú aranyképződmé­nyek találhatók. Feltételezhető, hogy a nagy értékű fémet olyan meddő kőzetek tartalmazzák, amelyek verti­kálisan helyezkednek el a föld mélyé­ben.­­ Az amerikai vasúti forgalom fel­lendítésére Nixon elnök rendeletet adott ki, amely felhatalmazza az ame­rikai kormányt, hogy kezelésébe vegye és üzemeltesse az államok közötti sze­mélyforgalmat lebonyolító vasutakat. A rendelet nemzeti társaságot hoz lét­re és gondoskodik arról, hogy a kor­mány megfelelő anyagi eszközöket bocsásson a társaság rendelkezésére. A Képviseletet létesített Varsóban két japán cég: a Marubeni In­da, amely, hajókat és repülőgépeket árusít, és a C. Itoh, amely komplett ipari létesít­mények építését és felszerelését vál­lalja.­­ Az atomenergiaipari és atomkuta­tási együttműködés lehetőségeit tanul­mányozza az EAK és India. Az együtt­működés keretében elsősorban nehéz­víz-termelésre, az atomenergiát szol­gáltató anyagok, főként uránium ku­tatására és egyiptomi oktatási köz­pont létesítésére kerülne sor.­­ A FAO tanulmányi csoportjának kakaóstatisztikai bizottsága november 3-án és 4-én tartja 27. ülését Rómá­ban. A bizottság felbecsüli a világ 1970—71-ben várható kakaótermését és az 1971.­­évi fogyasztás alakulását.­­ A VDK és a Kínai Népköztársaság képviselője aláírta a két ország 1971. évi árucsere-forgalmi és fizetési meg­állapodását. Az aláírt jegyzőkönyv alapján Peking nemcsak árucikkeket, hanem teljes gyárakat is szállít Észak- Vietnamnak . Tunéziai vendégmunkások foglalkoz­tatásáról kezdett előzetes tárgyalásokat a Tuniszban, tartózkodó holland kül­döttség. Hasonló tárgyalások már 1966- ban is folytak, de a felmerült nehéz­ségek miatt megállapodásra nem került sor. a WGI jelenti • Tejfeldolgozó üzemet avattak fel Ugandában. A gyár termeléséből fe­dezik majd a hazai igényeket, s egy részét exportálják. A dán segítséggel felépített üzem teljes költségei 2,1 mil­lió dollárra rúgnak. Naponta 140 000 liter tejből vajat, tejszínt és sajtot ál­lítanak elő. Uganda a tejtermékeket eddig Kenyából exportálta.­­ Kanada több nagy bankja az el­múlt napokban leszállította a „prime rate”-et, a legnagyobb klienseknek szá­mított kamatlábat. Az ország pénzügy­­minisztere üdvözölte az általa is kívá­natosnak tartott lépést. • Aranyat vásárolt Japán az Egyesült Államoktól. Mint a tokiói pénzügymi­nisztérium bejelentette, a Nemzetközi Valuta Alapnál jegyzett japán kvóta nemrég történt emelésének fedezésére 118,75 millió dollár értékben vettek amerikai aranyat.­­ Jugoszláv—amerikai együttműködés kezdődik a műanyaggyártásban. Az amerikai Du Pont vállalat egyik veze­tője a loznicai viszkózagyár vezérigaz­gatójával kötötte meg a hétéves együtt­működési megállapodást, amelynek alapján a jugoszláv vállalat meg akar­ja kétszerezni kivitelét és elérni a Du Pont gyártmányainak színvonalát. A megállapodás részleteit nem közölték, de a jugoszláv gyár állítólag megkapja az amerikai vállalat licencét cellulóz­film előállítására. • Nyugat-Németország külföldi fizetési mérlege szeptemberben 460 millió már­kás aktívumot eredményezett, szemben az augusztusi 413 milliós deficittel. Ta­valy szeptemberben 255 millió márkás aktív egyenleget mutattak ki.­­ Anglia és a Vörös-tenger kikötői között 15 százalékkal emelkedtek a hajófuvardíjak. A Londonban közzétett bejelentés szerint a díjszabásemelés február 1-én lép életbe. A hajózási vál­lalatok azonban figyelmeztették a szál­lítmányozókat, hogy további áremelé­sek is szükségessé válhatnak, ha a költségek emelkedése folytatódik.­­ A várnai G. Dimitrov hajógyárban 1970 végéig három 5 ezer tonnás, két 5700 tonnás és három 6500 tonnás áru­szállító hajó készül Norvégia számára. A hajógyár 1975 végéig meg akarja kezdeni a 10 ezer tonnás hajók gyár­tását is.­­ „Autoprogress Praha 1971” címmel a jövő év augusztusában nemzetközi autóipari kiállítást rendeznek. Ezen el­sősorban autóipari berendezéseket, szer­vizműhelyeket, karbantartó és szerelő­­üzemeket, továbbá pótalkatrészeket és segédeszközöket mutatnak be Prágában. Az Egyesült Államok és a szocialista országok kereskedelme „A kelet-nyugati kereskedelem évi értéke körülbelül 14 milliárd dollárra rúg. Sok ország számára ez már nem­csak a külföldi árucsere jelentéktelen perifériája. Csupán az Egyesült Álla­mok fékezi tudatosan a szocialista or­szágok piacai iránti érdeklődést, ami az amerikai gyáriparosok körében ko­molyan tapasztalható” — állapítja meg Az USA és a kelet—nyugati ke­reskedelem című kommentárjában a Zycie Warszawy. Ilyen körülmények között nem vé­letlen — folytatja a lap —, hogy az Egyesült Államok és a szocialista or­szágok közötti külkereskedelmi áru­forgalom értéke az idén mindössze 550 millió dollár lesz. Ez a kelet-nyu­gat közti forgalom összértékének csak egyhuszad része. A szocialista orszá­gok részesedése az amerikai külkeres­kedelemben mindössze egy százalék. Itt az ideje, hogy az amerikai üzlet­emberek újból tanulmányozzák termé­keik elhelyezésének esélyeit a szocia­lista piacokon. Ismert tény, hogy a szocialista országok már évek óta több árut vásároltak az amerikai piacon, mint amennyit ott eladtak. Felvetődik a kérdés: vajon meddig marad még az Egyesült Államokban a kereskede­lem elsősorban a politika eszköze? Az idejét múlt rendelkezések érvénytele­nítése, a régi szokások megszüntetése nélkül nem lehet előrejutni, s az Egye­sült Államok továbbra is a kelet—nyu­gati kereskedelem utolsó helyén ma­rad — fejezi be a Zycie Warszawy. Lassult a nyugat-európai „brain drain' A Közös Piac bizottsága — amerikai statisztikák alapulvételével — tanul­mányt készített az Európából az Egye­sült Államokba kivándorló műszaki szakemberek és tudósok számának alakulásáról. A tanulmány az 1956 óta lezajlott „brain drain” adataival foglalkozik. Megállapítja a többi kö­zött, hogy 1968—1969 között az USA-ba bevándorló mérnökök és tudósok szá­ma 12 423-ról 10 255-re esett. Különösen erősen csökken az Európából beván­dorlók száma: 4768-ról 2850-re. E szá­mok alakulásának az az oka, hogy az akkor életbe lépett új amerikai sza­bályozás lényegesen szűkítette a Nyu­­gat-Európából bevándorlók kvótáját. De Angliából is 2167 fő helyett csak 972 fő emigrált Amerikába. A statisztikai adatok azt a meglepő tényt is feltárják, hogy a közös piaci országokból kivándorló tudósok és mérnökök száma 1956 és 1966 között durván azonos szinten mozgott. A közös piaci bizottság ezt annál is meg­lepőbbnek tartja, mert az Amerikába emigráló ,idetartozó személyek számá­ban 1961 és 1963 között, továbbá 1965 és 1966 között is igen nagy ugrás volt észlelhető. Angliából ezzel szemben az 1956-ban kivándorolt 433 fő helyett 1966-ban 1251 fő távozott. 1966 és 1968 között a közös piaci országokból Amerikába áttelepülő tu­dósok és mérnökök számában erős emelkedés észlelhető, 959 helyett 1262 fő. A bizottság véleménye szerint ez csakis azzal magyarázható, hogy Euró­pában ebben az időben a tudományos kooperációban nehézségek mutatkoz­tak. (Reuter) Atomerőművek a Szovjetunióban Százszorosára nőtt a szovjet atom­reaktorok kapacitása az elmúlt 15 év alatt, amióta a Szovjetunióban 1954- ben üzembe helyezték a világ első atom-villanytelepét, 5000 kilowatt tel­jesítményű atomblokkal. Jelenleg a Szovjetunióban félmillió kilowattos atomblokkokat építenek. A reaktorok és turboaggregátok kapaci­tásának fokozása érdekében egymillió kilowattos atomblokkokat terveznek. Az első ilyen aggregát, amely két mil­lió kilowattos blokkból áll majd, a következő ötéves tervben már ipari áramot szolgáltat. (MTI) Csökkentik a költségvetési kiadásokat Dániában A dán kormány közzétette takarékos­­sági programját, amely az 1971—72-re tervezett költségvetési kiadásokban 891 millió korona megtakarítást irányoz elő. Ez a tervezet az 1972—73-as költ­ségvetési évre 1025 millió korona, 1973 —74-re 812 millió korona, 1974—75-re pedig 543 millió korona csökkentést ja­vasol a költségvetési kiadásokban. Az 1971—72-es pénzügyi évben nagy­mértékben lefaragják a közmunkaügyi, népjóléti és hadügyi tárca kiadá­sait. A dán gazdaság stabilizálására irá­nyuló erőfeszítések sorában ez igen je­lentős lépés és része annak az infláció­­ellenes tervnek, amelyet Raunsgaard miniszterelnök október elején terjesz­tett a parlament elé. A költségvetési kiadások csökkentésén kívül sor került árbefagyasztásra is, amely október 12-én lépett életbe. (Reuter) VILAGGAZDASAG VÁLTOZÁSOK IRÁN GAZDASÁGI TERVEZÉSÉBEN A Financial Times cikkszol­gálata nyomán: Irán negyedik gazdasági fejlesztési tervének végrehajtása most elért a félidőhöz, és az 1973 márciusában kezdődő ötödik tervszakasz tervezési előmunkálatai megindultak. Ennek a munkának a főbb irányvonalai már kialakultak, és arra vallanak, hogy a fejlesztési politikában figyelemre méltó változás áll be. Az elmúlt évtized terveinek össze­állításánál az ország tervgazdászai a hangsúlyt a bruttó nemzeti termék globális javulására helyezték, most inkább az így elért eredmények kon­szolidálására törekszenek. Az elmúlt néhány év alatt Irán gazdaságában évente körülbelül 10 százalékos fejlődés mutatkozott, de ez nagyobbrészt az ipari szektorból ke­letkezett. A feldolgozóipar önmagá­ban évente 13—15 százalékkal növelte termelését, körülbelül ugyanilyen gyorsan fejlődött az olajipar is. Ennek két következménye volt. A mezőgaz­dasági szektor visszamaradt a gazda­ság egyéb területei mögött és ez azzal járt, hogy a jövedelemeloszlás egyen­lőtlenebbé vált. A munkalehetőségek pedig elmaradtak a rendelkezésre álló munkaerőkínálat mögött, így — kü­lönösen a nagyobb városokban — emelkedett a teljes vagy részleges munkanélküliség. Az ötödik fejlesztési terv különösen ezen a két területen kíván javítani. Az iráni sah előkészítő állásfoglalást juttatott el a tervbizottság vezetőjé­hez, amelyben többek között azt ja­vasolta, hogy a mezőgazdaságnak szánt juttatásokat az eddigiek kétsze­resére emeljék fel. Nagyobb figyel­met kell fordítani jobb minőségű ve­tőmagok felhasználására, a növény­egészségügyi intézkedésekre és a mű­trágyázásra, valamint völgyzáró gátak és öntözőhálózatok létesítésére — írja az előkészítő irat. A mezőgazdasági szektor fejlődése különösen az 1969—70. években kel­tett csalódást. A búzatermés 4,5 szá­zalékkal csökkent és 4,2 millió ton­nát tett ki. Még nagyobb mértékben — 8,6 százalékkal — volt kevesebb az árpatermés, ebből a gabonafajtá­ból összesen 1,1 millió tonnát takarí­tottak be, főként a súlyos esőzések által okozott károk miatt. Az ország északi részében uralkodott szokatlanul hideg időjárás kárt okozott a gyü­mölcstermésben, a tejhozamot pedig csökkentette a különösen Teherán környékén fellépő szarvasmarha-jár­vány. Ilyenformán a mezőgazdaság ki­hozatala éppen csak a népszaporodással tudott lépést tartani. A gyenge mezőgazdasági eredmé­nyek következménye az is, hogy nagy mennyiségű falusi munkaerő vándo­rol a nagyvárosokba. A városi lakos­ság jelenleg évi 6 százalékkal szapo­rodik, kétszer olyan gyorsan, mint a lakosság. Az ország iparában és olajiparában eddig elért haladás nagyrészt impor­tált tőkeigényes technológiákon alap­szik, és ezért Irán ipari tartalékserege a városokban rohamosan nő. Nem hi­vatalos statisztika szerint tavaly a munkaképes korban levő és teljes idejű elfoglaltságot kereső férfiak és nők aránya Teheránban körülbelül 15 százalékot tett ki. Az eddigi tervekben új munkahelyek létesítésével kapcso­latban szép szavakon kívül alig fog­laltatott valami. A harmadik terv­időszakban (1963—68) keletkezett új munkahelyek nem érték el a 600 ezret, a munkaerő száma viszont 1,8 millió­val növekedett. A most futó negye­dik ötéves tervidőszakban egymillió újabb munkahelyet kívánnak létesí­teni, de ennek érdekében komoly in­tézkedés eddig nem történt. Úgy tűnik, hogy a kormány eddigi gazdaságpolitikája a munkanélküliség problémáját figyelmetlenségből csak súlyosbította. Fokozott mértékben bíz­ták magukat a korszerű és gyakran külföldi segélyként importált technoló­giákra és ez nemcsak növelte az adós­ságszolgálat terheit, de lehetetlenné tette, hogy egyidőben munkaigényes iparágakat is kifejlesszenek. A korszerű ipar, amely kevés számú munkáját aránylag jól fizeti, csak növelte a városokba tódulók számát. A falusi lakosságnak a jobb jövede­lem bizonytalan kilátásai is elegen­dők arra, hogy az ezzel járó kocká­zatot vállalják. Az alsó- és középfokú oktatás ki­bővítése valamivel késlelteti a fia­talok munkába állításának ütemét. Tervet dolgoztak ki arra, hogy az országot 10 év alatt megszabadítják az analfabetizmus csapásától. A peda­gógusok fizetését felemelték és a ma­gániskolák szaporítása érdekében szá­mos anyagi ösztönzőt vezettek be. A tervezők természetesen az ország gazdasági forrásait nem szentelhetik egyedül a mezőgazdaságnak és a mun­kaalkalmak biztosításának. Szükség van arra is, hogy befejezést nyerjen a nehézipari beruházások és a nagy­szabású hidroelektromos építkezések széles sora is. Ezenkívül elkerülhetet­lennek látszik, hogy a költségvetés 40 százalékát kitevő katonai kiadások az eddigieknél nagyobb összeget von­janak el a fejlesztési célkitűzések megvalósításától. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az országban eddig elért gazdasági fejlődés eredményei a kö­vetkező tervidőszakban az eddiginél egyenletesebben fognak megoszlani. Multinacionális konszernek és nemzeti szakszervezetek Az utóbbi években országos és nem­zetközi mértékben egyaránt erősödő koncentrációs hullám a szakszervezetek politikájának irányításában újabb problémákat vet fel. Ezekről beszélt a Bécsben tartott Nemzetközi Terme­lékenységi kongresszuson Otto Bren­ner, a nyugatnémet fémipari szakszer­vezet és a nemzetközi fémmunkás szö­vetség elnöke is. Rámutatott arra, hogy a multinacio­nális konszernek leányvállalati vezetősé­gei gyakran igen kevés kompetenciával rendelkeznek, nagymértékben függnek az anyavállalattól és ez a körülmény az ott foglalkoztatott munkavállalók helyzetét nehezíti. Pillanatnyilag és be­látható időn belül is ezeket a prob­lémákat csak országos tarifapolitikai intézkedéseken­­belül lehetett úgy-ahogy rendezni, minthogy szupranacionális társasági és bérszerződési jogrendszer még nem létezik. Az átmeneti időben a konszernvállalatok és az illetékes or­szágos szakszervezeti szervek között országok felett is érvényesülő megálla­podásokat lehet létesíteni. A fokozódó koncentráció időszerűvé teszi a szakszervezetek követelését a gazdasági élet demokratizálására, mon­dotta Brenner. A politikai téren érvé­nyesülő demokrácia önmagában nem képes a gazdasági szabadság hiányát és a munkavállalóknak különböző füg­gőségeit megszüntetni. A gazdasági sza­badság hiánya pedig állandóan fenye­geti a politikai demokráciát. A szak­szervezeteknek a gazdasági élet demok­ratizálására vonatkozó követelését az a meggyőződés támasztja alá, hogy való­ban demokratikus rendet csak akkor lehet megvalósítani, ha a dolgozók nem csak állampolgári mivoltukból kifolyó­lag parlamenten, kormányon és köz­­igazgatáson keresztül vehetnek részt a rendszer kialakításában, hanem szak­­szervezeti képviseletük bevonásával közvetlenül is befolyást gyakorolhatók az üzemekre, a vállalati szervekre, to­vábbá az egyes iparágakra és az egész életre. (APA) LIBANON ÉS JUGOSZLÁVIA KERESKEDELMÉNEK FEJLŐDÉSE Tudósítónktól: Libanon és Jugoszlávia gazdasági kapcsolatait egy 1953-ban kötött szer­ződés szabályozza, amelynek alapján mindkét ország a legnagyobb kedvez­mény elvét biztosítja partnere számára. A forgalom azóta állandóan fejlődik, sőt az elmúlt néhány évben olyan gyors ütemben, hogy az 1969-es keres­kedelmi volumen háromszorosa volt az 1965. évinek. A forgalom alakulása az utóbbi évek­ben a következő volt (millió dollárban): A táblázatból megállapítható, hogy bár a libanoni export állandóan emel­kedik, még mindig nincs egyensúlyban az importtal, a mérleg deficites. Jugoszlávia konzervet, nyers és cser­zett bőrt, ólomhulladékot vásárol part­nerétől, cserébe fát, papírt, kartont, pamutszövetet, kábelt, zománcozott konyhaedényeket, mezőgazdasági szer­számokat és elektromos készülékeket szállít. Export Import 1965 2,3 0,2 1966 3,5 0,7 1967 2,8 1,2 1968 3,0 1,9 1969 4,1 2,7 1970 (első négy hónap) 1,1 1,3 TERJEDNEK A TEXTILIPAR NEHÉZSÉGEI Az Egyesült Államokban az utóbbi években lábra kapott és főként a tex­til- és cipőipar területén érvényesülő protekcionista irányzat hullámai már nemcsak közvetlenül amerikai export­ban érdekelt országok iparához érkez­tek el. Az Osztrák Ruházati Ipar Szak­­szövetségének legutóbbi ülésén részle­tesen megvitatták az európai és ezen belül az osztrák konfekcióipar nehéz helyzetét. Elmondották, hogy a fejlődő orszá­gokban számos nagy konfekciós üze­met létesítenek és az „olcsójános”­or­­szágok által a nemzetközi piacokon al­kalmazott dömping-módszerek oda ve­zettek, hogy az európai országokban is komoly intézkedéseket kell mérlegelni a belföldi ruházati ipar védelmére. A textil- és ruházati import liberalizálá­sának fenyegető megszüntetése az USA-ban és különböző európai orszá­gokban az olcsó ruházati importtal szemben bevezetett korlátozások vár­hatóvá teszik, hogy a távol-keleti és olcsó bérű országok ruházati termékei­nek versenye az osztrák piacra össz­pontosul. Ausztria a belföldi termelés értéké­nek több mint 20 százalékát importál­ja és így a belföldi ruházati ipar igen erős nyomásnak van kitéve. (APA)

Next