Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)
1970-11-03 / 211. (456.) szám
2WE 1970. NOVEMBER 3. VÁLSÁGBAN A MONTEDISON Cesare Merzagora szenátor, az olasz szenátus elnöke, aki már kétszer volt köztársasági elnökjelölt, a napokban végérvényesen lemondott a Montedison tröszt elnöki tisztéről — jelenti az MTI. Nyomban utána Macerati, a tröszt alelnöke is lemondott. Merzagora lemondását azzal indokolta, hogy egyes lapokban és a trösztön belül is rágalomhadjáratot indítottak személye ellen. Az ITAS hírügynökség közleménye szerint azonban a lemondás nem személyi természetű. Az elnök és a részvényesek többségi csoportja között éles ellentétek jelentkeztek. A Montedison óriásvállalat 1963-ban alakult az Edison elektromos ipari cég és a nagy ásvány- és vegyipari monopólium, a Montecatini egyesüléséből. A tröszt 1969-ben 142 ezer alkalmazottat foglalkoztatott, 1552 milliárd líra forgalmat bonyolított le, és gyakorlatilag az egész olasz ásványipart, továbbá a vegyi és gyógyszeripar jelentős részét tartja ellenőrzése alatt. Az elmúlt években a Montedison részvényesei sorába beléptek a legnagyobb olasz monopolista cégek, az Agnelli, a Pirelli és a Borletti is. Ugyanakkor az IRI és az ENI olasz állami társaságok megszerezték a Montedison részvényeinek jelentős részét, mintegy 20 százalékát. A tröszt az utóbbi években több kisebb-nagyobb válságon ment keresztül. Legutóbb például 1968-ban csak állami beavatkozás mentette meg. Mezzagora az igazgató tanács legutóbbi ülésén részletes reformjavaslatot tett a cég tevékenységének megjavítására, amelyet azonban a tanács többsége elvetett. Egyes sajtójelentések ezt az eseményt összefüggésbe hozzák az elnök lemondásával. Római tudósítónk a Merzagora által javasolt reformokat a következőkben foglalja össze: A szenátor szerint a cég alapos átszervezésre szorul, és a hatékonyabb működés feltétele az lenne, hogy ha 5-6 teljesen önálló és egymástól jogilag független vállalat jönne létre a trösztből. Ezenkívül elengedhetetlenül szükségesnek tartja az ENI-vel, az állami érdekeltségű olaj- és petrolkémiai vállalattal egy nagyvonalú kooperáció kialakítását. Az ENI profiljába kellene átengedni a teljes kutatási tevékenységet, a petrolkémiai gyártási folyamatok első fázisait. A Montedisonnál maradnának a komplikáltabb speciális jellegű petrolvegyészeti gyártási feladatok, valamint az intermedierek teljes további feldolgozása. Merzagora rendkívüli fontosságot tulajdonított a tröszt vezető szervei erőteljes átszervezésének. Mint mondotta: a konkrét tevékenység nélkül kreált pozíciók felesleges bürokráciát teremtenek, sokba kerülnek és lassítják a cég tevékenységét. Az elnök lemondása zavart és pánikot okozott a milánói értéktőzsdén. Sokan siettek túladni a Montedisonértékpapírokon, így néhány nap alatt a részvények árfolyama 10 százalékkal esett. A tröszt pénzügyi érdekeltségeire is kiterjedt a válság, így a Chatillon, Assicurazioni Generali, Vita és Viscosa papírjaira is. A helyzet súlyosbodását a kormány úgy igyekezett megakadályozni, hogy az állami érdekeltségű Mediobancát utasította, lépjen közbe a tőzsdén és akadályozza meg a Montedison-értékapírok árszínvonalának további zuhanását. Kormánykörökben ugyanis attól félnek, hogy a mammutcég válsága tovább komplikálja az ország amúgy sem rózsás gazdasági helyzetét. ARGENTÍNA GAZDASÁGPOLITIKÁJA Argentína fokozott figyelmet szentel a fejlesztési terveknek és ezek igen sok beruházási lehetőséget jelentenek a külföldi vállalkozóknak. Akülföldi tőkebefektetéseknek azonban pozitív szerepet kell játszaniuk a nemzet gazdasági és műszaki fejlesztésében — mondotta Robert Levingston argentin államelnök a Buenos Aires-i mérnöki kamara bankettjén. A továbbiakban Levingston kiemelte, hogy a külföldi beruházóknak nemcsak pozitív és dinamikus szerepet kell játszaniuk az ország fejlesztésében, hanem ugyanakkor zöld utat kell biztosítaniuk az ország belső műszaki fejlődésének, hogy folyamatosan csökkenjen a külföldtől való műszaki függőség. Ezenkívül hozzá kell járulniuk az export „drasztikus" növeléséhez, valamint az importált termékek helyi árukkal történő helyettesítéséhez. Az argentin cégek természetesen elsőbbséget kapnak a közmunkák kivitelezésére, sőt törvénytervezet készül, amely intézkedéseket tartalmaz a helyi cégek prioritásának megvédésére. Az ország gazdaságának gyors expanziója és a fejlődés meggyorsítása volt az alaphangja annak a beszédnek is, melyet az újonnan kinevezett gazdaságügyi miniszter, Aldo Ferrer tartott beiktatásakor. Az 1967-ben részben befagyasztott béreket ismét felszabadítják és helyet adnak a munkáltatók és munkavállalók közötti bérvitáknak. A kormány nemzeti fejlesztési bank felállítását tervezi, és szó van az export fejlesztését elősegíteni hivatott külkereskedelmi bank megalakításáról is. (Reuter) Ismét drágult a londoni Times. A lap ára hétfőtől 1 shilling a korábbi 9 penny helyett. A Times évente több mint egymillió font veszteséget okoz lord Thomsonnak, a kanadai származású újságkirálynak, aki 1967-ben vásárolta meg a csaknem 200 éves lapot. Lord Thomson nemrég takarékossági intézkedésekről beszélt, s hangoztatta, hogy a hatalmas veszteséget nem kívánja „örök időkig” vállalni. A vlagyivosztoki geológiai intézetben elkészítették a Távol-Kelet aranylelőhelyeinek prognózistérképét. A tudósok tanulmányozták az övezetet, ahol különféle típusú aranyképződmények találhatók. Feltételezhető, hogy a nagy értékű fémet olyan meddő kőzetek tartalmazzák, amelyek vertikálisan helyezkednek el a föld mélyében. Az amerikai vasúti forgalom fellendítésére Nixon elnök rendeletet adott ki, amely felhatalmazza az amerikai kormányt, hogy kezelésébe vegye és üzemeltesse az államok közötti személyforgalmat lebonyolító vasutakat. A rendelet nemzeti társaságot hoz létre és gondoskodik arról, hogy a kormány megfelelő anyagi eszközöket bocsásson a társaság rendelkezésére. A Képviseletet létesített Varsóban két japán cég: a Marubeni Inda, amely, hajókat és repülőgépeket árusít, és a C. Itoh, amely komplett ipari létesítmények építését és felszerelését vállalja. Az atomenergiaipari és atomkutatási együttműködés lehetőségeit tanulmányozza az EAK és India. Az együttműködés keretében elsősorban nehézvíz-termelésre, az atomenergiát szolgáltató anyagok, főként uránium kutatására és egyiptomi oktatási központ létesítésére kerülne sor. A FAO tanulmányi csoportjának kakaóstatisztikai bizottsága november 3-án és 4-én tartja 27. ülését Rómában. A bizottság felbecsüli a világ 1970—71-ben várható kakaótermését és az 1971.évi fogyasztás alakulását. A VDK és a Kínai Népköztársaság képviselője aláírta a két ország 1971. évi árucsere-forgalmi és fizetési megállapodását. Az aláírt jegyzőkönyv alapján Peking nemcsak árucikkeket, hanem teljes gyárakat is szállít Észak- Vietnamnak . Tunéziai vendégmunkások foglalkoztatásáról kezdett előzetes tárgyalásokat a Tuniszban, tartózkodó holland küldöttség. Hasonló tárgyalások már 1966- ban is folytak, de a felmerült nehézségek miatt megállapodásra nem került sor. a WGI jelenti • Tejfeldolgozó üzemet avattak fel Ugandában. A gyár termeléséből fedezik majd a hazai igényeket, s egy részét exportálják. A dán segítséggel felépített üzem teljes költségei 2,1 millió dollárra rúgnak. Naponta 140 000 liter tejből vajat, tejszínt és sajtot állítanak elő. Uganda a tejtermékeket eddig Kenyából exportálta. Kanada több nagy bankja az elmúlt napokban leszállította a „prime rate”-et, a legnagyobb klienseknek számított kamatlábat. Az ország pénzügyminisztere üdvözölte az általa is kívánatosnak tartott lépést. • Aranyat vásárolt Japán az Egyesült Államoktól. Mint a tokiói pénzügyminisztérium bejelentette, a Nemzetközi Valuta Alapnál jegyzett japán kvóta nemrég történt emelésének fedezésére 118,75 millió dollár értékben vettek amerikai aranyat. Jugoszláv—amerikai együttműködés kezdődik a műanyaggyártásban. Az amerikai Du Pont vállalat egyik vezetője a loznicai viszkózagyár vezérigazgatójával kötötte meg a hétéves együttműködési megállapodást, amelynek alapján a jugoszláv vállalat meg akarja kétszerezni kivitelét és elérni a Du Pont gyártmányainak színvonalát. A megállapodás részleteit nem közölték, de a jugoszláv gyár állítólag megkapja az amerikai vállalat licencét cellulózfilm előállítására. • Nyugat-Németország külföldi fizetési mérlege szeptemberben 460 millió márkás aktívumot eredményezett, szemben az augusztusi 413 milliós deficittel. Tavaly szeptemberben 255 millió márkás aktív egyenleget mutattak ki. Anglia és a Vörös-tenger kikötői között 15 százalékkal emelkedtek a hajófuvardíjak. A Londonban közzétett bejelentés szerint a díjszabásemelés február 1-én lép életbe. A hajózási vállalatok azonban figyelmeztették a szállítmányozókat, hogy további áremelések is szükségessé válhatnak, ha a költségek emelkedése folytatódik. A várnai G. Dimitrov hajógyárban 1970 végéig három 5 ezer tonnás, két 5700 tonnás és három 6500 tonnás áruszállító hajó készül Norvégia számára. A hajógyár 1975 végéig meg akarja kezdeni a 10 ezer tonnás hajók gyártását is. „Autoprogress Praha 1971” címmel a jövő év augusztusában nemzetközi autóipari kiállítást rendeznek. Ezen elsősorban autóipari berendezéseket, szervizműhelyeket, karbantartó és szerelőüzemeket, továbbá pótalkatrészeket és segédeszközöket mutatnak be Prágában. Az Egyesült Államok és a szocialista országok kereskedelme „A kelet-nyugati kereskedelem évi értéke körülbelül 14 milliárd dollárra rúg. Sok ország számára ez már nemcsak a külföldi árucsere jelentéktelen perifériája. Csupán az Egyesült Államok fékezi tudatosan a szocialista országok piacai iránti érdeklődést, ami az amerikai gyáriparosok körében komolyan tapasztalható” — állapítja meg Az USA és a kelet—nyugati kereskedelem című kommentárjában a Zycie Warszawy. Ilyen körülmények között nem véletlen — folytatja a lap —, hogy az Egyesült Államok és a szocialista országok közötti külkereskedelmi áruforgalom értéke az idén mindössze 550 millió dollár lesz. Ez a kelet-nyugat közti forgalom összértékének csak egyhuszad része. A szocialista országok részesedése az amerikai külkereskedelemben mindössze egy százalék. Itt az ideje, hogy az amerikai üzletemberek újból tanulmányozzák termékeik elhelyezésének esélyeit a szocialista piacokon. Ismert tény, hogy a szocialista országok már évek óta több árut vásároltak az amerikai piacon, mint amennyit ott eladtak. Felvetődik a kérdés: vajon meddig marad még az Egyesült Államokban a kereskedelem elsősorban a politika eszköze? Az idejét múlt rendelkezések érvénytelenítése, a régi szokások megszüntetése nélkül nem lehet előrejutni, s az Egyesült Államok továbbra is a kelet—nyugati kereskedelem utolsó helyén marad — fejezi be a Zycie Warszawy. Lassult a nyugat-európai „brain drain' A Közös Piac bizottsága — amerikai statisztikák alapulvételével — tanulmányt készített az Európából az Egyesült Államokba kivándorló műszaki szakemberek és tudósok számának alakulásáról. A tanulmány az 1956 óta lezajlott „brain drain” adataival foglalkozik. Megállapítja a többi között, hogy 1968—1969 között az USA-ba bevándorló mérnökök és tudósok száma 12 423-ról 10 255-re esett. Különösen erősen csökken az Európából bevándorlók száma: 4768-ról 2850-re. E számok alakulásának az az oka, hogy az akkor életbe lépett új amerikai szabályozás lényegesen szűkítette a Nyugat-Európából bevándorlók kvótáját. De Angliából is 2167 fő helyett csak 972 fő emigrált Amerikába. A statisztikai adatok azt a meglepő tényt is feltárják, hogy a közös piaci országokból kivándorló tudósok és mérnökök száma 1956 és 1966 között durván azonos szinten mozgott. A közös piaci bizottság ezt annál is meglepőbbnek tartja, mert az Amerikába emigráló ,idetartozó személyek számában 1961 és 1963 között, továbbá 1965 és 1966 között is igen nagy ugrás volt észlelhető. Angliából ezzel szemben az 1956-ban kivándorolt 433 fő helyett 1966-ban 1251 fő távozott. 1966 és 1968 között a közös piaci országokból Amerikába áttelepülő tudósok és mérnökök számában erős emelkedés észlelhető, 959 helyett 1262 fő. A bizottság véleménye szerint ez csakis azzal magyarázható, hogy Európában ebben az időben a tudományos kooperációban nehézségek mutatkoztak. (Reuter) Atomerőművek a Szovjetunióban Százszorosára nőtt a szovjet atomreaktorok kapacitása az elmúlt 15 év alatt, amióta a Szovjetunióban 1954- ben üzembe helyezték a világ első atom-villanytelepét, 5000 kilowatt teljesítményű atomblokkal. Jelenleg a Szovjetunióban félmillió kilowattos atomblokkokat építenek. A reaktorok és turboaggregátok kapacitásának fokozása érdekében egymillió kilowattos atomblokkokat terveznek. Az első ilyen aggregát, amely két millió kilowattos blokkból áll majd, a következő ötéves tervben már ipari áramot szolgáltat. (MTI) Csökkentik a költségvetési kiadásokat Dániában A dán kormány közzétette takarékossági programját, amely az 1971—72-re tervezett költségvetési kiadásokban 891 millió korona megtakarítást irányoz elő. Ez a tervezet az 1972—73-as költségvetési évre 1025 millió korona, 1973 —74-re 812 millió korona, 1974—75-re pedig 543 millió korona csökkentést javasol a költségvetési kiadásokban. Az 1971—72-es pénzügyi évben nagymértékben lefaragják a közmunkaügyi, népjóléti és hadügyi tárca kiadásait. A dán gazdaság stabilizálására irányuló erőfeszítések sorában ez igen jelentős lépés és része annak az inflációellenes tervnek, amelyet Raunsgaard miniszterelnök október elején terjesztett a parlament elé. A költségvetési kiadások csökkentésén kívül sor került árbefagyasztásra is, amely október 12-én lépett életbe. (Reuter) VILAGGAZDASAG VÁLTOZÁSOK IRÁN GAZDASÁGI TERVEZÉSÉBEN A Financial Times cikkszolgálata nyomán: Irán negyedik gazdasági fejlesztési tervének végrehajtása most elért a félidőhöz, és az 1973 márciusában kezdődő ötödik tervszakasz tervezési előmunkálatai megindultak. Ennek a munkának a főbb irányvonalai már kialakultak, és arra vallanak, hogy a fejlesztési politikában figyelemre méltó változás áll be. Az elmúlt évtized terveinek összeállításánál az ország tervgazdászai a hangsúlyt a bruttó nemzeti termék globális javulására helyezték, most inkább az így elért eredmények konszolidálására törekszenek. Az elmúlt néhány év alatt Irán gazdaságában évente körülbelül 10 százalékos fejlődés mutatkozott, de ez nagyobbrészt az ipari szektorból keletkezett. A feldolgozóipar önmagában évente 13—15 százalékkal növelte termelését, körülbelül ugyanilyen gyorsan fejlődött az olajipar is. Ennek két következménye volt. A mezőgazdasági szektor visszamaradt a gazdaság egyéb területei mögött és ez azzal járt, hogy a jövedelemeloszlás egyenlőtlenebbé vált. A munkalehetőségek pedig elmaradtak a rendelkezésre álló munkaerőkínálat mögött, így — különösen a nagyobb városokban — emelkedett a teljes vagy részleges munkanélküliség. Az ötödik fejlesztési terv különösen ezen a két területen kíván javítani. Az iráni sah előkészítő állásfoglalást juttatott el a tervbizottság vezetőjéhez, amelyben többek között azt javasolta, hogy a mezőgazdaságnak szánt juttatásokat az eddigiek kétszeresére emeljék fel. Nagyobb figyelmet kell fordítani jobb minőségű vetőmagok felhasználására, a növényegészségügyi intézkedésekre és a műtrágyázásra, valamint völgyzáró gátak és öntözőhálózatok létesítésére — írja az előkészítő irat. A mezőgazdasági szektor fejlődése különösen az 1969—70. években keltett csalódást. A búzatermés 4,5 százalékkal csökkent és 4,2 millió tonnát tett ki. Még nagyobb mértékben — 8,6 százalékkal — volt kevesebb az árpatermés, ebből a gabonafajtából összesen 1,1 millió tonnát takarítottak be, főként a súlyos esőzések által okozott károk miatt. Az ország északi részében uralkodott szokatlanul hideg időjárás kárt okozott a gyümölcstermésben, a tejhozamot pedig csökkentette a különösen Teherán környékén fellépő szarvasmarha-járvány. Ilyenformán a mezőgazdaság kihozatala éppen csak a népszaporodással tudott lépést tartani. A gyenge mezőgazdasági eredmények következménye az is, hogy nagy mennyiségű falusi munkaerő vándorol a nagyvárosokba. A városi lakosság jelenleg évi 6 százalékkal szaporodik, kétszer olyan gyorsan, mint a lakosság. Az ország iparában és olajiparában eddig elért haladás nagyrészt importált tőkeigényes technológiákon alapszik, és ezért Irán ipari tartalékserege a városokban rohamosan nő. Nem hivatalos statisztika szerint tavaly a munkaképes korban levő és teljes idejű elfoglaltságot kereső férfiak és nők aránya Teheránban körülbelül 15 százalékot tett ki. Az eddigi tervekben új munkahelyek létesítésével kapcsolatban szép szavakon kívül alig foglaltatott valami. A harmadik tervidőszakban (1963—68) keletkezett új munkahelyek nem érték el a 600 ezret, a munkaerő száma viszont 1,8 millióval növekedett. A most futó negyedik ötéves tervidőszakban egymillió újabb munkahelyet kívánnak létesíteni, de ennek érdekében komoly intézkedés eddig nem történt. Úgy tűnik, hogy a kormány eddigi gazdaságpolitikája a munkanélküliség problémáját figyelmetlenségből csak súlyosbította. Fokozott mértékben bízták magukat a korszerű és gyakran külföldi segélyként importált technológiákra és ez nemcsak növelte az adósságszolgálat terheit, de lehetetlenné tette, hogy egyidőben munkaigényes iparágakat is kifejlesszenek. A korszerű ipar, amely kevés számú munkáját aránylag jól fizeti, csak növelte a városokba tódulók számát. A falusi lakosságnak a jobb jövedelem bizonytalan kilátásai is elegendők arra, hogy az ezzel járó kockázatot vállalják. Az alsó- és középfokú oktatás kibővítése valamivel késlelteti a fiatalok munkába állításának ütemét. Tervet dolgoztak ki arra, hogy az országot 10 év alatt megszabadítják az analfabetizmus csapásától. A pedagógusok fizetését felemelték és a magániskolák szaporítása érdekében számos anyagi ösztönzőt vezettek be. A tervezők természetesen az ország gazdasági forrásait nem szentelhetik egyedül a mezőgazdaságnak és a munkaalkalmak biztosításának. Szükség van arra is, hogy befejezést nyerjen a nehézipari beruházások és a nagyszabású hidroelektromos építkezések széles sora is. Ezenkívül elkerülhetetlennek látszik, hogy a költségvetés 40 százalékát kitevő katonai kiadások az eddigieknél nagyobb összeget vonjanak el a fejlesztési célkitűzések megvalósításától. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az országban eddig elért gazdasági fejlődés eredményei a következő tervidőszakban az eddiginél egyenletesebben fognak megoszlani. Multinacionális konszernek és nemzeti szakszervezetek Az utóbbi években országos és nemzetközi mértékben egyaránt erősödő koncentrációs hullám a szakszervezetek politikájának irányításában újabb problémákat vet fel. Ezekről beszélt a Bécsben tartott Nemzetközi Termelékenységi kongresszuson Otto Brenner, a nyugatnémet fémipari szakszervezet és a nemzetközi fémmunkás szövetség elnöke is. Rámutatott arra, hogy a multinacionális konszernek leányvállalati vezetőségei gyakran igen kevés kompetenciával rendelkeznek, nagymértékben függnek az anyavállalattól és ez a körülmény az ott foglalkoztatott munkavállalók helyzetét nehezíti. Pillanatnyilag és belátható időn belül is ezeket a problémákat csak országos tarifapolitikai intézkedésekenbelül lehetett úgy-ahogy rendezni, minthogy szupranacionális társasági és bérszerződési jogrendszer még nem létezik. Az átmeneti időben a konszernvállalatok és az illetékes országos szakszervezeti szervek között országok felett is érvényesülő megállapodásokat lehet létesíteni. A fokozódó koncentráció időszerűvé teszi a szakszervezetek követelését a gazdasági élet demokratizálására, mondotta Brenner. A politikai téren érvényesülő demokrácia önmagában nem képes a gazdasági szabadság hiányát és a munkavállalóknak különböző függőségeit megszüntetni. A gazdasági szabadság hiánya pedig állandóan fenyegeti a politikai demokráciát. A szakszervezeteknek a gazdasági élet demokratizálására vonatkozó követelését az a meggyőződés támasztja alá, hogy valóban demokratikus rendet csak akkor lehet megvalósítani, ha a dolgozók nem csak állampolgári mivoltukból kifolyólag parlamenten, kormányon és közigazgatáson keresztül vehetnek részt a rendszer kialakításában, hanem szakszervezeti képviseletük bevonásával közvetlenül is befolyást gyakorolhatók az üzemekre, a vállalati szervekre, továbbá az egyes iparágakra és az egész életre. (APA) LIBANON ÉS JUGOSZLÁVIA KERESKEDELMÉNEK FEJLŐDÉSE Tudósítónktól: Libanon és Jugoszlávia gazdasági kapcsolatait egy 1953-ban kötött szerződés szabályozza, amelynek alapján mindkét ország a legnagyobb kedvezmény elvét biztosítja partnere számára. A forgalom azóta állandóan fejlődik, sőt az elmúlt néhány évben olyan gyors ütemben, hogy az 1969-es kereskedelmi volumen háromszorosa volt az 1965. évinek. A forgalom alakulása az utóbbi években a következő volt (millió dollárban): A táblázatból megállapítható, hogy bár a libanoni export állandóan emelkedik, még mindig nincs egyensúlyban az importtal, a mérleg deficites. Jugoszlávia konzervet, nyers és cserzett bőrt, ólomhulladékot vásárol partnerétől, cserébe fát, papírt, kartont, pamutszövetet, kábelt, zománcozott konyhaedényeket, mezőgazdasági szerszámokat és elektromos készülékeket szállít. Export Import 1965 2,3 0,2 1966 3,5 0,7 1967 2,8 1,2 1968 3,0 1,9 1969 4,1 2,7 1970 (első négy hónap) 1,1 1,3 TERJEDNEK A TEXTILIPAR NEHÉZSÉGEI Az Egyesült Államokban az utóbbi években lábra kapott és főként a textil- és cipőipar területén érvényesülő protekcionista irányzat hullámai már nemcsak közvetlenül amerikai exportban érdekelt országok iparához érkeztek el. Az Osztrák Ruházati Ipar Szakszövetségének legutóbbi ülésén részletesen megvitatták az európai és ezen belül az osztrák konfekcióipar nehéz helyzetét. Elmondották, hogy a fejlődő országokban számos nagy konfekciós üzemet létesítenek és az „olcsójános”országok által a nemzetközi piacokon alkalmazott dömping-módszerek oda vezettek, hogy az európai országokban is komoly intézkedéseket kell mérlegelni a belföldi ruházati ipar védelmére. A textil- és ruházati import liberalizálásának fenyegető megszüntetése az USA-ban és különböző európai országokban az olcsó ruházati importtal szemben bevezetett korlátozások várhatóvá teszik, hogy a távol-keleti és olcsó bérű országok ruházati termékeinek versenye az osztrák piacra összpontosul. Ausztria a belföldi termelés értékének több mint 20 százalékát importálja és így a belföldi ruházati ipar igen erős nyomásnak van kitéve. (APA)