Világgazdaság, 1970. december (2. évfolyam, 230/475-250/495. szám)

1970-12-01 / 230. (475.) szám

Dilemma előtt a Hatok agrárminiszterei A Közös Piac fölművelésügyi miniszterei Brüsszelben ismét kísérletet tesznek arra, hogy kiutat találjanak a Hatok agrárpolitikájának alapvető, s minden évben, amikor a jövő évi árak megállapítása esedékes, felszínre bukkanó dilemmájából, a termelők szervezetei követelik az árak emelését, de ennek ellene szól egyrészt a hat tagállam agyonszubvencionált mezőgazdaságának túltermelése, másrészt az alacsonyabb élelmiszerárakhoz szokott országokkal folyó csatlakozási tárgyalások. A földművelésügyi miniszterek értekezletének döntő ülését ma tartják, de konkrét eredmények aligha várhatók. A hat földművelésügyi miniszter hétfőn megnyílt kétnapos brüsszeli tanácskozása a közösség mezőgazdasági árainak egész rendszerét felülvizsgálja. A tagállamok mezőgazdasági érdekképviseletei egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a kormányokra, hogy a három éve változatlan mezőgazdasági áraknak legalább egy részét felemeljék. A megbeszélés — mint a DPA tudósítója kiemeli — négyhónapos késéssel ült össze. A közös mezőgazdasági politika előírásainak értelmében az 1971— 1972. évben érvényes árakat már augusztus 1-e előtt meg kellett volna állapítani. A közösség hatalmasra felduzzadt termésfölöslegei és a termelők áremelési követelései miatt azonban, a korábbi évekhez hasonlóan, idén sem gondolhattak gyors döntésre. Megnehezíti a miniszterek helyzetét az, hogy a brüsszeli bizottság még nem dolgozott ki konkrét javaslatokat az egyes mezőgazdasági termékek árára. Javítja viszont a tanácskozás esélyeit az a tény, hogy a mezőgazdasági fölöslegeket a közösség agráralapjának tekintélyes ráfordításaival sikerült jelentős mértékben leapasztani. A tanácskozásnak a legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye Mansholtnak, a brüsszeli bizottság fő mezőgazdasági szakértőjének keddi nyilatkozata lesz. Mansholt, akinek nevéhez fűződik a közösség mezőgazdasági struktúrájának korszerűsítésére irányuló terv, a napokban fejezte be tárgyalásainak sorozatát a tagállamok mezőgazdasági érdekképviseleteivel, szövetségeivel és illetékes tisztviselőivel. Ezeknek a megbeszéléseknek alapján tárja majd javaslatait a miniszterek elé. A tagállamokban folytatott tárgyalásai során Mansholt mindenütt hangsúlyozta, helytelen lenne emelni a mezőgazdasági árakat éppen akkor, amikor a közösség a csatlakozásról tárgyal több olyan országgal, amelyben jóval alacsonyabbak az árak. Angliában, Írországban és Dániában a tej minimális importárát például jelentős mértékben emelni kellene még ahhoz is, hogy a közösségben jelenleg érvényes szintet elérje. Tájékozott körök szerint azonban Mansholt nem akar mereven elzárkózni az áremelések elől, feltéve, hogy azokat összekapcsolják olyan intézkedésekkel, amelyek a mezőgazdasági struktúra megreformálására, az elaprózott egyéni gazdaságok számának csökkentésére és a mezőgazdaság termelékenységének javítására szolgálnak. Ilyen alapon a megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy Mansholt, illetve a brüsszeli bizottság, hajlandó lesz elfogadni a marhahús és esetleg a tej árának emelését. A brüsszeli bizottság egyébként csak Mansholt és a miniszterek szűk körben tartott keddi tanácskozás után terjeszti majd elő javaslatait az egyes cikkek árának megállapítására. Ezek szerint a jelenlegi miniszteri ülésről konkrét eredmények nem nagyon várhatók. Már csak azért sem, mert a miniszterek maguk sem értenek egyet abban, hogy mely árakat emeljék. A COPA, a Közös Piac mezőgazdasági termelőinek szervezete a marhahús árának 10 százalékos emelését követeli. A tejárakat 6 százalékkal, az árpa árát 5 százalékkal akarja emelni. Hétfőn, mielőtt még az általános árrendszer kényes kérdésének megvitatásához fogtak volna, néhány kisebb jelentőségű, de sürgős kérdés szerepelt a miniszterek napirendjén. Ezek közé tartozika gyümölcs- és zöldségkonzerv importjának a szabályozása, a tejelő állatok levágására vállalkozó gazdák premizálása, a közvetlen ivásra szolgáló tej szabad forgalmának biztosítása a közösségben, az almafák kivágásáért fizetendő kártérítés emelése, és hasonlók. Ezeknek a megbeszéléseknek eredményéről lapzártáig nem kaptunk jelentést. Feszült figyelemmel kísérik a közösség mezőgazdaságipolitikájának és árszintjének alakulását a „tagjelölt” országokban. Különösen nagy feltűnést keltett a norvég mezőgazdasági termelők három szervezetének közös levele az oslói kormányhoz, amelyben határozottan kijelentik, hogy nem hajlandók elfogadni a Közös Piac mezőgazdasági politikáját. A mezőgazdák szövetségei hangsúlyozzák: a belföldi mezőgazdaság nagyarányú szubvencionálásának politikáját a csatlakozás után is fenn kell tartai. A politikai megfigyelők szerint — írja a Reuter-tudósító — a mezőgazdák lépése a kormány lemondására vezethet. Borten miniszterelnök saját pártja, az Agrárpárt ugyanis, a kormánykoalíció többi pártjával ellentétben, az agrárszövetségek álláspontját támogatja és nem túlzottan lelkesedik a Közös Piachoz való csatlakozásért. A norvég parlament túlnyomó többsége viszont a csatlakozás híve. Angliában már a Hatokhoz való csatlakozás előkészítését szolgálta a mezőgazdaság támogatási rendszerének megváltoztatása. Prior brit földművelésügyi miniszter szombaton közölte először, hogy mikor szándékoznak bevezetni a már korábban meghirdetett áttérést a közvetlen szubvencionálásról az illetékek kivetésére. A miniszter bejelentése szerint április 1-ével kezdik meg az illetékek kivetését. Az élelmiszerárak előreláthatólag évi 2 százalékkal emelkednek majd az intézkedés következtében. NEHEZEM HALADNAK A FRANCIA-ALGÉRIAI TÁRGYALÁSOK December 16-án Algírban folytatódnak majd a francia-algériai gazdasági tárgyalások, miután Párizsban a november közepe óta folyó megbeszélések múlt szombaton befejeződtek. A párizsi tárgyalások középpontjában az olajkérdés állt. Az algériai kormány nyár elején mintegy 40 százalékkal emelte a francia társaságok által Algériában kitermelt kőolaj adóját, amit francia részről nem fogadtak el és élesen tiltakoztak ellene. Az olajvita elmérgesítette a két ország közötti kapcsolatokat és szeptember óta szakadatlan tárgyalássorozat folyik a probléma rendezéséről. A novemberi tárgyalások előtt a francia sajtóban már olyan hangok hallatszottak, hogy Franciaország beletörődött az Algériában működő francia olajtársaságok államosításába is. Ezt azonban a tárgyalások eddigi menete egyáltalán nem támasztja alá. A megbeszélések decemberi újrafelvétele is különböző kommentárokat váltott ki a francia sajtóban. A Figaro hétfői száma azt írja, hogy a párizsi tárgyalások érezhető előrehaladást hoztak, s Franciaország esetleg hajlandó beleegyezni az adózás alapjául szolgáló olajár újraértékelésébe. Az olajkérdést összekapcsolták az algériai iparosítási programhoz nyújtandó francia támogatással is — írja a lap, és reméli, hogy a decemberi tárgyalásokon sikerül a végleges megoldást megtalálni. A Combat viszont élesen támadja az algériai kormányt és így fenyegetőzik: „Franciaország gazdasági téren rendelkezik a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy akár előmozdítsa, akár meghiúsítsa Algéria négyéves gazdasági tervét.” Algéria részéről Abdesszalam iparügyi miniszter az Express című hetilapnak adott interjúban azt mondta: „Nem akarjuk, hogy országunkat a francia gazdaság gyarmatának tekintsék. Franciaország ismerje el végre, hogy Algéria nagykorúvá vált. Ha Franciaország olyan Algériát akar, amely tőle bizonyos mértékig függ, akkor jobb ha elválnak útjaink.” A miniszter beszédében foglalkozott az 1965-ös francia—algériai kőolajegyezménnyel, amelynek értelmében a francia kőolajtársaságok 2,08 dolláros barrelenkénti ár után fizetnek adót Algériának. A nyáron ezt az árat emelte fel Algéria majd 40 százalékkal, barrelenként 2,85 dollárra és ez az egyoldalú lépés vezetett a helyzet kiéleződésére. Ez az ár azonban eddig még nem lépett életbe és Abdesszalam kijelentette, ha ezt francia részről most nem fogadják el, akkor jövőre már 3,24 dollár, 1975-re pedig 3,35 dollár lesz barrelenként az adózás alapjául szolgáló ár. Algéria nemcsak a francia olajtársaságokkal igyekszik kapcsolatait rendezni. A Sonatrach állami olajvállalat képviselője a múlt héten bejelentette: az algériai kormányt érdeklik a külföldi olajtársaságokkal kötött társulási szerződések, körülbelül olyan formában, ahogyan a közelmúltban az amerikai Getty Oil Co.-val megegyeztek. Ez a szerződés a közös vállalkozásban, a Sonagett-ben 51 százalékos részesedést biztosít az algériai kormánynak öt évre, és azt is kiköti, hogy az amerikai cég profitjának egy részét Algériában köteles elkölteni. Ez az egyezmény 2,65 dolláros barrelenkénti árat állapít meg adózási alapul, de a kormány fenntartotta magának a jogot, hogy ha a Sonagett új olajlelőhelyre bukkan a Szaharában, új árat állapítson meg. Algéria jelenleg évi 45 millió tonna kőolajat termel — ennek egyharmadát a Sonatrach —, és tovább kívánja növelni a termelést. A fejlesztési erőfeszítéseket az ország legnagyobb olajmezőjére, Hassi-Messaoudra koncentrálják. 1973-ban ezen a területen már 28—30 millió tonnát akarnak jövesztenni. Ha ezek az erőfeszítések sikerrel járnak, akkor ezen az olajmezőn évi 40 millió tonna kőolaj kerülhet felszínre. (Reuter, MTI) Görögország költségvetése A görög pénzügyminiszter bejelentette, hogy Görögország jövőre 14 milliárd drachmát kíván invesztálni az ország gazdaságába, anélkül, hogy új adókat vezetnének be. Egyben közölte, hogy katonai kiadásokra szinte ugyanekkora összeget, 13 milliárd drachmát fordítanak majd, vagyis a teljes költségvetés több mint 18 százalékát. Ilyenformán a katonai kiadásokat az idei évhez képest több mint 15 százalékkal növelik. A miniszter elmondotta, hogy az 1971. évi költségvetési bevétel belföldi forrásokból becslés szerint 64 milliárd drachma lesz, ezzel szemben a kiadások előreláthatólag 72 milliárd drachmára rúgnak majd. A deficitet bel- és külföldi forrásokból kívánják pótolni. A GNP idei növekedése mintegy 7,1 százalék lesz, szemben az előző évi 7,7 százalékkal, az ipari termelés pedig 9 százalékkal növekszik az idén, szemben az 1969. évi 12 százalékkal — hangoztatta a miniszter. (Reuter) A Daimler-Benz küldöttsége Moszkvában Tavaszon szovjet gépkocsiipari miniszter hétfőn fogadta a nyugatnémet Daimler-Benz vállalat küldöttségét, amelyet Schleier, a cég elnöke vezet. A húszfőnyi nyugatnémet delegáció a Káma mentén létesítendő szovjet tehergépkocsigyár építéséről folytat tárgyalásokat a Szovjetunió gépkocsiipari és külkereskedelmi minisztériumával. Az óriás tehergépkocsigyárait nemzetközi konzorcium segítségével szeretnék létrehozni. Amikor Taraszov szeptember 21. és október 3. között a Német Szövetségi Köztársaságban tartózkodott, a Daimler-Benz cég részvételéről tárgyalt a tehergépkocsigyár felszerelésében. (Reuter) 19?» DEC 1 NAPRÓL NAPRA ♦ A KÖZÖS PIAC AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK ÖRÖK ELLENTMONDÁSA : az amúgy is túlzottan szubvencionált mezőgazdaság túltermelése és a termelők áremelési követelése. A hat földművelésügyi miniszter Brüsszelben most folyó tanácskozásán a helyzetet még az is komplikálja, hogy tekintettel kell lenni a tagjelöltekkel folyó tárgyalásokra, akik már az eddigi árakat is túl magasnak tartják. ♦ SZAKÉRTŐK FOLYTATJÁK A FRANCIA—ALGÉRIAI TÁRGYALÁSOKAT a miniszteri szintű megbeszélések szünetében. A két ország között felmerült problémák nehezek, különösen ami az olajat illeti. ♦ A SEMLEGES ORSZÁGOK KÖZÖS PIACI BELÉPÉSÉT AZ NSZK támogatja a legkövetkezetesebben. A nyugatnémeteket nemcsak gazdaságpolitikai és politikai elgondolások vezérlik ebben a tekintetben, hanem az NSZK-nak a svájci, osztrák és svéd piacokon bekövetkezett térvesztése is. Második oldalon közölt cikkünk a nyugatnémet export visszaszorulását vizsgálja a három semleges ország piacán. ♦ A MARKETING-FELADATOK KOMPLETT BERENDEZÉSEK EXPORTJA esetén sok tekintetben különböznek az egyes termékek exportjával kapcsolatos tennivalóktól. Komplett berendezéseknél a marketing első feladata annak vizsgálata, milyenek a beruházási viszonyok általában az illető területen, rendelkezésre áll-e a beruházási tőke. ♦ GAZDASÁGI REFORMOT VEZETTEK BE A SZOVJET MŰSZERIPARI minisztérium teljes központi apparátusában, és a minisztérium irányítása alá tartozó vállalatoknál. A júliusban indult reform lényege, hogy az ágazat minden költséget saját forrásokból, költségvetési eszközök bevonása nélkül fedez. Ezenkívül garanciát vállal a költségvetéssel szembeni kötelezettségeinek teljesítésére. A reform fő vonásait ismerteti Sajtószemle rovatunk cikke. Az 1971-75. évi magyar-lengyel tervegyeztetés Magyarország és Lengyelország központi tervező szervei októberben befejezték az 1971—75-ös időszakra vonatkozó kétoldalú tervdokumentációt és a két ország tervhivatalainak elnökei aláírták a zárójegyzőkönyvet. E munka keretében a két ország tervező szervei arra törekedtek, hogy előrelátóan felkutassák a gazdasági kapcsolatok szélesítésének feltételeit, valamint az együttműködés lehetőségeit, s ezeket országaik gazdaságfejlesztési terveibe beépítsék. A tervkoordináció során egyeztetett kölcsönös áruforgalmi előirányzatok alapján 1975-re az áruforgalom növekedése várhatóan meghaladja a 40 százalékot 1970-hez képest. Ezen belül az átlagosnál jóval gyorsabb a gépipari termékek forgalmának növekedési üteme (mintegy 80 százalék). Gépipari exportunk hagyományos tételei a közúti és vasúti járművek (autóbuszok, tartálygépkocsik, motorvonatok), s ugyanakkor jelentősen növekszik a gyenge- és erősáramú elektrotechnikai termékek, vegyipari gépek, ipari automatika és mérőműszerek exportja. A lengyel gépipari export fő tételei a személy- és kis szállítógépkocsik, tehervagonok, építőipari, gépipari és mezőgazdasági gépek, gyengeáramú elektrotechnikai termékek, ipari automatika és mérőműszerek. Például öt év alatt 25 000 Polski-Fiat személygépkocsit, 20 ezer kis szállítójárművet (mentőautót, mikrobuszt) vásárolunk Lengyelországból. Jelentősen bővül az 1966-ban megkötött autóipari kooperáció is. A magyar szállítás — a többi között — hátsóhidakat, motoröntvényeket és szervokormányokat foglal magában, lengyel részről pedig motorcsapágyakat, adagolószivattyúikat, tehergépkocsivezetőfülkéket. Az autóipari kooperáció mellett kezdeményezték a gyártásszakosítás bővítését a mezőgépek, szerszámgépek, számítástechnikai egységek, mérőműszerek és az erősáramú elektronika területén. A szakosítási javaslatok vizsgálatával és a megállapodások előkészítésével az érintett ipari vállalatok foglalkoznak. A tervegyeztetés keretében két fontos kormányegyezmény is született. Az egyik: magyar timföld szállítása alumíniumtömb ellenében az 1971—1975. években; a másik: lengyel kénszállítás az 1971—1985-ös időszakban. Ezek az egyezmények a két ország népgazdasága szempontjából alapvető jelentőségűek. A nyersanyagok és félkésztermékek kölcsönös szállításaiban továbbra is szerepelnek a hagyományosnak tekinthető tételek, így magyar részről a bauxit, timföld, a kőolajtermékek és a keményített zsiradék, lengyel részről a kőszén, koksz, horgany és a különböző vegyi anyagok. A tervkoordináció keretében célul tűztük ki a két ország műszáliparának összehangolt fejlesztését. Ennek első lépéseként sikerült megállapodni a szintetikus szálak gyártásszakosításában és kölcsönös szállításaira 1975-ig. Lengyel poliészter vágott szálért poliamid selymet és PAN-szálat cserélünk. Egyidejűleg napirenden szerepel egy másik jelentős hosszú lejáratú egyezménytervezet a magyar—lengyel műszálipar integrált fejlesztésére. Ez, a szakosításon túlmenően, a termelés kooperációjára vonatkozik. Növekednek, ha ugyan szerényebb mértékben is, a könnyűipari, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek egyeztetett kölcsönös szállításai is. A főbb magyar exportcikkek: bőrcipő, pamutszövet, bor, szalámi, gyümölcs és zöldség; a lengyel exportban: szintetikus szövetek, divatáruk, vetőmagvak, sör és a halkonzervek. A tervkoordinációra támaszkodva, továbbá a vizsgálatban levő és tisztázást igénylő együttműködési kérdések figyelembevételével a két ország külkereskedelmi szervei megkezdték a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény előkészítését. Miután a tervkoordináció keretében csak a fontosabb termékek kölcsönös szállításait egyeztettük, a forgalom további bővítésére a hosszú lejáratú kereskedelmi tárgyalásokon reális lehetőség mutatkozik. Mindezek alapján az 1971—1975. évekre összesen 1,3—1,4 milliárd rubeles és ezen belül 1975-re mintegy 300 millió rubeles magyar—lengyel összforgalommal számolunk. Az 1971—1975. évi tervkoordináció lezárásakor egyben kijelöltük a további feladatokat. Az 1975 utáni időszak gazdasági együttműködése feltételeinek megalapozása céljából szükségesnek tartjuk a tervkoordinációs munkák folyamatossá tételét. Ennek keretében tovább vizsgáljuk a jelenlegi együttműködés még nyitott kérdéseit és megkezdjük a hosszabb távú időszakra szóló prognózisok kidolgozását azokon a kijelölt területeken és témák körében, amelyekben mindkét ország távlatilag érdekelt. Magyar—lengyel viszonylatban a tervkoordináció a következő területekre összpontosul: elektronikus számítástechnika, félvezetők, fényforrások, közúti járműipar, szerszámgépek egységesítése, továbbá szintetikus kaucsuk, olefinek és alumíniumsók. E területeken az együttműködés iránya a jövőben mindinkább a gyártásszakosítás és termelési kooperáció vonalán halad. Ily módon csökkenthető a két ország termelési struktúrájában meglevő párhuzamosság és javítható a termelési tevékenység hatékonysága. A tervdokumentáció tehát közvetve elősegíti gazdaságaink fejlődésében az intenzifikálás elemeit és hozzájárul ahhoz, hogy kapcsolataink még szilárdabb bázisra épüljenek. Bölcskei József Országos Tervhivatal GAZDASÁGI GONDOK DÉL-AFRIKÁBAN A Dél-afrikai Köztársaság — a második világháború óta első ízben —, súlyos gazdasági nehézségekkel küzd, jelentette ki Diederichs pénzügyminiszter egy johannesburgi újságnak adott nyilatkozatában. Nem mondható egészségesnek a gazdasági helyzet pillanatnyilag — panaszkodott a pénzügyminiszter, és felszólította a közvéleményt, hogy nagyobb takarékossággal próbálja az inflációt megállásra kényszeríteni. A kormány különleges bizottságot állít fel — jelentette be —, amelynek feladata a megtakarítások hatékonyabb ösztönzésének kutatása lesz. Csak néhány nappal ezelőtt hozták nyilvánosságra az egyik legjelentősebb dél-afrikai gazdaságkutató intézet prognózisát, amely arra számít, hogy az ország kereskedelmi mérlege jövőre tovább romlik, és több mint egymilliárd dolláros deficittel zárul. Az árak emelkedését 5,5—5,6 százalékosra teszi és azt jósolja, hogy a vállalati profitok visszaesnek. E fenyegető jelek közepette kapóra jön a johannesburgi kormánynak, hogy a fekete Afrika megnyeréséért vívott külpolitikai és gazdasági offenzívájában legutóbb néhány látványos eredményt ért el — írja a Reuter tudósítója. Miután konszolidálta kapcsolatait négy afrikai országgal: Malawival (mellyel diplomáciai kapcsolatokat is létesített), Svázifölddel, Lesothoval és Botswanával, most a Malgas Köztársasággal iit alá gazdasági megállapodást. Müller dél-afrikai külügyminiszter népes küldöttség élén repült Madagaszkár fővárosába, ahol 3,2 millió dolláros kölcsönt ajánlott fel a szigetországnak, idegenforgalma fellendítésére. Megfigyelők véleménye szerint míg Johannesburg számára főleg politikailag értékes a megállapodás, Madagaszkár kormánya előtt gazdasági célok lebegnek. A dél-afrikai pénz- és műszaki ismeretek segítségével remélik meggyorsítani az ország fejlődését. Egyes hírek szerint Dél-Afrika esetleg bekapcsolódik a tervezett szupertankhajók befogadására is alkalmas madagaszkári óriáskikötő építésébe.