Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)
1971-01-14 / 8. (503.) szám
MAGYAR GAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG A jelenlegi helyzet az eddigi gazdaságpolitika következménye. Szoros öszszefüggésben van azzal az új beruházási ciklussal, amely az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején kezdődött el, és amely még most is tart. Ennek során az iparfejlesztéshez bővíteni kellett a nyersanyagtermelést és feldolgozást, mindehhez pedig fejleszteni kellett a termelőeszközöket gyártó ipart. A fő beruházások egy sor járulékos beruházást is igényeltek, ráadásul minden beruházó minél nagyobb beruházást akart, így végül is a tervben szereplő beruházások megvalósítása folyamán rendszerint kimaradtak a fogyasztást közvetlenülnövelő beruházások. A felhasznált nemzeti jövedelemben állandóan nőtt a beruházások részaránya a fogyasztás rovására: az első ötéves tervben (1956—60) a beruházott nemzeti jövedelem részaránya átlag 15,4% volt, a másodikban (1961 — 65) 18,3%, a harmadikban már (1966— 70) 21,6%. Mindez a nemzeti jövedelem növekményének állandóan csökkenő irányzata mellett következett be. Mivel a beruházók nem voltak érdekelve a beruházások gazdaságosságában, ezért a fejlesztés extenzív módon történt. Emiatt jelentősen megnőtt a foglalkoztatottság. Bár a foglalkoztatottság csökkentése céljából több alkalommal indítottak akciókat, azok sikertelenek maradtak és a megnövekedett fogyasztói kereslettel szemben nem állt megfelelő árualap. Ugyanakkor a fogyasztási cikkeket előállító ipar még jelenleg sem tud fejlődni. A könnyűipar, a mezőgazdasági és élelmiszeripar még a tervben előirányzott. A VILÁGSAJTÓBÓL A lengyel események gazdasági háttere fejlődéshez szükséges gépeket, felszereléseket sem kapja meg. Az árak emelkedése jól mutatta, hogy a beruházások sokba kerültek. A termékek árához újdonsági felárat számítottak, az új termékeknek megalapozatlanul magasabb lett az áruk és az olcsó cikkek kiestek a forgalomból. Ezért valamennyi termékcsoport átlagára nőtt. A fogyasztási cikkeket tekintve ez érzékenyen érintette a dolgozókat. Az élelmiszeráraknak most történt, 2 évre szóló befagyasztása megakadályozza a további áremelkedést. A gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésére irányuló és már évek óta tartó kísérletek annak idején még nagy reményeket ébresztettek, de nem hoztak a társadalom számára kézzelfogható eredményeket, így azután csökkent irántuk az érdeklődés. Szükséges megemlíteni, hogy az elmúlt évben előirányzott reformok még nem léptek életbe. E között és a decemberi események között az a kapcsolat, hogy a reformprogramok nem tartalmaztak olyan elemeket, amelyek a társadalmi szükséglet kielégítésében felgyülemlett problémák megoldására irányultak volna. Hiba volna a bajokat a gazdaság intenzifikálására fogni, hiszen az még el sem kezdődött. A decemberi események drasztikus módon mutatták meg, hogy a gazdálkodás ésszerűsítését, az ipari struktúra átalakítását nem lehet megvalósítani annak társadalmi megvitatása, elfogadása nélkül. (1971. évi 1. szám.) ^gospodarie INTERNATIONAL RetalboTtibutic Heath angol miniszterelnök Nixon elnöknél tett legutóbbi látogatása során az USA hozzájárulását kérte ahhoz, hogy Anglia a Szovjetuniónak 25 millió dollár értékű elektronikus számítógépet szállíthasson. Az ilyen gépek szállítását a NATO koordinációs bizottsága (COCOM) embargó alatt tartja. Erről a kérdésről az amerikai kormányon belül hosszas viták folytak. Az USA kongresszusának atomenergiabizottsága, melynek Chet Hollfield képviselő az elnöke, megvizsgálja a tervezett szállítást, és ha olyan számítóberendezésekről van szó, melyek más forrásokból egykönnyen nem szerezhetők be, a lap szerint, tiltakozni fog eladásuk ellen. Szakkörökből eredő értesülések szerint a Nagy-Britanniában előállított komputerek egyenértékűek azokkal az amerikai berendezésekkel, melyeknek szállítását az atomenergia-bizottság tavaly már megakadályozta. A bizottság nézete szerint ugyanis az USA az atomkutatás terén fennálló előnyét elsősorban a korszerű komputereknek köszönheti. Az elektronikus számítógépek körüli vita csupán egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeket a Nixon-kormányon belüli „kelet—nyugati hídverők” dűlőre kívánnak juttatni. A „hídverők” arra törekednek, hogy a szocialista országokkal szembeni kiviteli korlátozásokat nagymértékben liberalizálják. Hasonló vita folyt a francia integráltáramkör-gyártási technikának Lengyelország részére való átadása tárgyában. Ezt az ügyletet a COCOM embargója szintén meghiúsította. Ugyanez történt az elektrodinamikus vibrátorok szállításánál, ugyancsak Lengyelország részére, minthogy a COCOM szerint ezeknek a berendezéseknek jelentékeny haditechnikai értéke van. A „hídverők” azonban eredményeket is értek el: így sikerült egy komputernek és egy hengersornak a Szovjetunió részére, teherkocsiknak Kína részére, valamint számítógépeknek és Az USA beavatkozik a kelet -nyugati szállításokba egy kőolajfinomító berendezésnek Románia részére való eladása. Meghiúsult viszont egy katalitikus krakkoló berendezés eladása, Lengyelország részére, egy további komputernek és olajbányászati berendezéseknek a Szovjetunió részére való eladása, valamint mikrohullámú elektronikus berendezések Csehszlovákia részére való szállítása. Az angol International Computers vállalat számítógépei általában egyenértékűek az integrált áramkörökkel működő harmadik generációbeli amerikai komputerekkel. Ezeket a brit gépeket a szovjet vevő a szerpuhovi tudományos kutató központban állítaná fel. Január folyamán Nixon elnök dönteni fog arról, hogy az USA jóváhagyhatja-e 7 millió dollár értékű integrált áramkörök szállítását Lengyelország részére. A javaslat ellenzői szerint Lengyelország ezekből a szocialista országok teljes szükségletét fedezhetné. Az amerikai kereskedelmi minisztérium minden komputerszállítás ügyében magának szeretné a döntést fenntartani, minthogy az ellenőrzést nem tartja kielégítőnek. Az USA tilalmi listája egyébként bővebb a COCOM-listánál. Az amerikai hadügyminisztérium szerint a többi NATO-tagország által előállított komputerek gyártása számos lényeges alkatrész tekintetében az USA szállításaitól függ; ennélfogva az USA hatékony ellenőrzést képes gyakorolni a legtöbb komputer szállítása felett, még ha azok nem is szerepelnek a COCOM-listán. Ugyanis a más országokban gyártott számítógépek, ha azok az USA-ban előállított alkatrészeket tartalmaznak, csupán az USA engedélyével adhatók el. Ilyen módszerekkel az Egyesült Államok a COCOM rendelkezésein meszsze túlmenő mértékben gátolhatja a haladó technikának a szocialista országokba való kivitelét. (1971. január 5.) A francia lap a MAGHREB-országok 1971. évi gazdaságpolitikáját ismertetve, az irányzatok különbözőségét hangsúlyozza. Marokkó gazdaságpolitikájában a mezőgazdaság, amely a bruttó nemzeti termék egyharmadát szolgáltatja, továbbra is megőrzi elsőbbségét. 1971 - ben négy új duzzasztógát üzembe állítását tervezik a már meglevő 17 mellett, és ezzel 1972-ben már 1 millió hektár válik öntözhetővé. Különös gondot fordítanak az idegenforgalmi berendezések fejlesztésére is. Tunéziában folytatják a gazdaság erőinek felszabadítását, a Hédi Nouira miniszterelnök javasolta politikát, amelynek lényege: harc a munkanélküliség, az infláció, a stagnálás, a vállalatok rossz vezetése és az általában jellemző lassú munkatempó ellen. Itt is elsősorban a mezőgazdaságra vetik a fő súlyt, mert ebben a gazdasági ágban dolgozik a lakosság több mint 60 százaléka. Az ipar frontján főleg a közvetlenül jövedelmező ágakat akarják fejleszteni: az idegenforgalmat, a A Maghreb-országok 1971. évi gazdaságpolitikája mezőgazdasági termékek ipari feldolgozását, a foszfát dúsítását, a különféle alvállalkozásokat stb. Bátorítják a helyi és a külföldi magántőke-beruházásokat. Algéria számára 1971 a múlt év január 1-én megkezdett nagyszabású négyéves tervnek a második éve lesz. Az előirányzott több száz ipari termelő egység felépítésével párhuzamosan a kormány folytatja az irányítása alatt dolgozó üzemek ezreinek az átszervezését. 1971-ben — többszöri elhalasztás után — kezdetét veszi az agrárreformmegvalósítása. Alaposan átszervezik az ország kül- és belkereskedelmét, tovább erősítik az állami ellenőrzést. Ezen az úton akarnak ugyanis eljutni a kereskedelem teljes államosításáig. A már több éve bevezetett takarékoskodás még csak fokozódik, hogy a terv megvalósításához szükséges eszközöket minél nagyobb számban be tudják szerezni. (1971. január 5.) Textilipari rekonstrukció és a külkereskedelem Az egyik nyugat-európai üzletember a közelmúltban rendezett divatbemutató után a következőket mondotta: „A magyar konfekcióipar gyártmányainak kidolgozása olyan jó, hogy a világ bármely divatszalonjának kirakatában versenyre kel más cégek termékeivel. Nagy kár, hogy a feldolgozott alapanyagok a mai követelményeknek alig felelnek meg. Úgy érzem, kár így elpazarolni ezt a jó munkát.” A külföldi szakember régi problémát említett meg. Bár az elmúlt öt évben a textil- és textilruházati ipar dinamikusan fejlődött, még nem érte el a kívánt színvonalat. Változott a gyártmányösszetétel: ma már a teljes termelés mintegy 10 százaléka a kötszövőipar terméke. Növekedett a szintetikus szál felhasználása és a gyapjúiparban is emelkedett a nem szövött textíliák részaránya. Az ipar a belföldi igények mennyiségi kielégítésén túlmenően 1970-ben körülbelül százmillió rubelért és hetvenmillió dollárt külföldre is szállított. Az eddig elért eredmények biztatóak, de még több, jobb minőségű alapanyagra, késztermékre van igény külföldön és belföldön egyaránt. Ezért a textil- és textilruházati ipart a korábbinál gyorsabb ütemben kell fejleszteni, mert a jelenlegi 20 milliárd forint értékű állóeszközállománnyal, — amelynek jelentős része elavult — a mai követelményeknek megfelelő termékeket nagyon nehéz gyártani. Ráadásul ehhez sok esetben még jelentős munkaerőgond is társul. Éppen ezért a tervek szerint 1975-ig 14—15 milliárd forintot fordítanak az ipar rekonstrukciójára. A beruházási összeg nagy részét gépek beszerzésére fordítják. A cél: a rendelkezésre álló pénzt a lehető leggazdaságosabban elkölteni. A Könnyűipari Minisztérium szakemberei, a termelő vállalatok képviselői, a külkereskedelemmel együttműködve már régóta tanulmányozzák a rekonstrukcióhoz szükséges berendezések beszerzési piacait. A szocialista országokban — elsősorban az NDK-ban és Csehszlovákiában — ma már egy sor világszínvonalon álló egyedi gépet gyártanak. Ezeket természetesen onnan szerzik majd be a vállalatok, mint ahogy számos olyan berendezést is, amelyek lényegesen többet tudnak a nálunk működő gépeknél s a tervezett műszaki színvonalnak megfelelnek. Azokat a berendezéseket pedig, amelyeket különböző okok miatt nem lehet szocialista partnertől importálni, a legkedvezőbb ajánlatot tevő tőkés cégtől vásárolják meg. A rekonstrukció nem azt jelenti majd, hogy minden gyárban „megújhodnak” a gépek, de azt sem, hogy egy-egy kiemelt vállalat ezután csak élen járó technikával dolgozik. A megoldás valahol két szélső út között lesz. Mindenütt egymás mellett dolgoznak a legmodernebb és a legrégibb berendezések. A hangsúly az új és a régi arányának javításán van. Mi lesz a sorsa a kiselejtezett gépeknek? Nem kis mennyiségű berendezésekről van ugyanis szó. Előreláthatólag körülbelül 110 ezer orsó, 78 ezer szövőgép, 500 kötő- és hurkológép fejezi be „szolgálatát” jelenlegi munkahelyén. A korábbi gyakorlat az volt, hog az elavult gépeket, ha a budapesti gyárakból kiselejtezték, akkor azt vidéken állították ismét munkába. Most is várható, hogy folytatódik ez a sorozatgyakorlat, de vásárlóként jelentkeznek majd a szövetkezeti és tanácsi vállalatok is. Valószínű, hogy ezek a gépek sokat jelentenek az új vállalatnak, könnyítik a fizikai munkát, s bővítik a termelést. Jól jár az eladó is, mert a befolyt öszszeggel növelheti a beruházási összegét. De a mostani selejtezések értéke valószínűleg kisebb lesz, mint amire szükség lenne, s csak a legrosszabb gépeket cserélik le mindenütt. Sokat ronthat majd a rekonstrukció hatékonyságán, ha ezeknek a berendezéseknek újbóli munkába állásával a vállalatok nem selejteznek ki legalább ilyen mértékben elavultabb gépeket. A felhasznált alapanyagok összetétele is kedvezően módosul a későbbiekben. A természetes szálak részaránya a jelenlegi 68 százalékról várhatóan 60—65 százalékra csökken, a szintetikus szálaké pedig 12 százalékról 18 százalékra emelkedik. Kétszeresére nő a terjedelmesített szintetikus selymek előállítása és felhasználása. Csökken a pamutszövetek aránya, és ezzel párhuzamosan emelkedik a selyem- és gyapjúszövetek részesedése. A kötöttáruk részaránya ugyancsak kedvezőbb lesz, a kötött és nem szőtt textíliák pedig a termékek 16 százaléka helyett 213 százalékot tesznek majd ki. Úgy tűnik, a konfekcióipari vállalatoknak kevesebb gondjuk lesz a rendelkezésre álló alapanyagok minőségére, mert azok egyre inkább megközelítik majd a világpiaci igényeket. Most a kérdés a konfekció- és alapanyaggyártó iparág közötti megfelelő arány kialakításán van. Nem lehet itt figyelmen kívül hagyni azonban, hogy világszerte csökken az érdeklődés a méteráruk iránt, s a piacokon inkább a kész ruházati termékeket keresik, így az alapanyaggyártó-ipar fejlesztésénél figyelembe kell venni, hogy a méteráruk kivitelét a jövőben csak nagy erőfeszítésekkel lehet akár csak „szinten” is tartani. A fejlődő országok ugyanis önellátásra törekednek, sőt egyre gyakrabban exportőrökként is megjelennek. Az értékesítési lehetőségek várható alakulása, a tőkeigényesebb alapanyaggyártás fejlesztése arra ösztönzi majd a vállalatokat, hogy a konfekcióipari feldolgozókapacitásukat bővítsék. A negyedik ötéves terv végén a textilipar jelenlegi külkereskedelmi mérlege lényegesen megváltozik. Az export várhatóan dinamikusabban fejlődik majd, mint a termelés. Az ipar a jelenlegi 31 milliárd forint értékű termék helyett 42—45 milliárdnyit állít majd elő a rekonstrukció befejezése után. A szocialista kivitel a tervek szerint 60—85 százalékkal nő, s 32—37 százalékos emelkedéssel számolnak a tervkészítők a tőkés eladásoknál. Kedvező változás következik majd be az export összetételében is, a kivitelben jelenleg még csak 34 százalékkal részesednek a konfekcionált termékek és ez az arány a megfelelő hazai és import-alapanyagok eredményeként tovább nő. Jelentősen emelkedik majd a textilipar félkésztermék-importja is. A program 5—6 ezer tonna pamutfonal és 30— 40 millió négyzetméteres nyers pamutszövet behozatalával számol. Ezt a mennyiséget várhatóan a fejlődő országok piacairól szerzik be a vállalatok. De a lehető legkedvezőbb importlehetőség felkutatása még sok piaci munkát igényel a külkereskedelemtől. A textilipar nyolc-tízéves távlati tervét már kidolgozták. Ennek első szakasza a mostani rekonstrukcióval elkezdődött. Faragó András Magyar részvénytársaság Nigériában A KÖZÉPÜLETTERVEZŐ ÜZLETEI Nigériában az elmúlt időben több magyar részvénytársaság alakult. A legelső volt a sorban a TESCO és a Középülettervező Vállalat részvénytársasága. A KÖZTI előbb már megnyerte az olajközponttá fejlődő Calabar város rendezésére kiírt tendert, s ezzel biztosította a társaság tízezer nigériai fontnyi alaptőkéjét. A részvénytársaság a helyi jogszabályok szerint működik. Részvényeinek 60 százaléka a TESCO, 40 százaléka a KÖZTI birtokában van. Megalakulását az indokolta, hogy államközi szerződés hiányában a pénz transzferálása sok nehézséget okozott. Most a részvénytársaság elvállalja a munkákat, megrendeli a TESCO-nál, az pedig kiadja magyar tervezőknek és kivitelezőknek. A részvénytársaság székhelye Kano, kereskedelmi központ (mint Calabar, ez is önálló állam fővárosa). A KÖZTI elvállalta Kano városrendezésitervét is. A felméréssel már elkészültek, a tervezőknek egyrészt a talajviszonyok okoznak nehézséget, másrészt pedig az, hogy csak betonból dolgozhatnak. Tárgyalások folynak a városrendezési tervben szereplő épületek tervezéséről is, de az eredmény a KÖZTI tervezési kapacitásától függ. A Középülettervező másik aktuális üzlete azzal a fürdő- és szálloda-kombináttal kapcsolatos, amelyet a jugoszláviai — határszéli — Lendva község melegvízforrásaira alapoznak. A fővállalkozó az ÉMEXPORT. Az előajánlat 3,5 millió klíringdollár körül mozog. A KÖZTI részesedése 135 000 klíringdollár. Már jóváhagyták a tanulmánytervet, a komplett tervezési programot és az engedélyezési tervet. Jelenleg a kivitelezési terveken dolgoznak. Ennek a kishatármenti munkának a tervezők véleménye szerint igen sok előnye van: magyar nyelven folyik a tárgyalás, magyar nyelven készül a dokumentáció, s tekintve, hogy a hazai építési előírások szigorúbbak, körülhatároltabbak, biztonsággal alkalmazhatók a jugoszláviai körülmények között is. D. L. MÁJUSBAN MAGYAR HÉT ESZÉKEN A magyar—jugoszláv határmenti árucsere rövid múltjának jelentős állomása volt a tavalyi II. Pécsi Ipari Vásár. Dél-Dunántúl e jelentős ipari seregszemléjén több mint 30 jugoszláv cég szerepelt termékeivel. Több száz ezer dollár értékben jöttek létre üzletkötések. A vásár ennél sokkal többet jelentett, sok új kapcsolat teremtődött. Mit ígér a folytatás? Molnár Györgytől, a pécsi vásárigazgatótól kértünk nyilatkozatot. — A tavalyi jugoszláv részvétel viszonzásaként május 3. és 11. között Eszéken Magyar Hetet rendez az eszéki Ekonomski Institut. Képviselőik már jártak nálunk és körvonalazták a Magyar Héttel kapcsolatos elképzeléseiket. Ezek szerint az ipari kiállításra az eszéki munkásotthonban, 600 négyzetméternyi fedett területen és a szabadtéren kerül sor. A részvételre való felhívást közel 140 pécsi és baranyai, valamint a korábbi pécsi vásárokon részt vett budapesti és vidéki vállalatnak küldtük meg. Az első jelentkezések már befutottak. Az előkészületek során konzultáltunk a határmenti árucsere-forgalomban érdekelt külkereskedelmi vállalatokkal, a KOLUMEX-szel és a HUNGAROCOOP-pal, a Magyar Kereskedelmi Kamara, a Magyar Szállítmányozási Társaság és a Vám- és Pénzügyőrség képviselőivel. Január 18-án utazunk Eszékre helyszíni szemlére és tisztázni a részvétel anyagi oldalát. Ami az idei Pécsi Ipari Vásárt illeti, a jugoszlávok már megkezdték a szervezést. Az elmúlt évi vásárok tapasztalatain okulva megegyeztünk: előzetes tárgyalásokat folytatunk és ennek során tisztázzuk, milyen terméket — mennyiségben, minőségben — cserélünk, nem pedig a vásáron tárgyalunk erről. A vásáron már csak rögzítjük, aláírjuk az üzletet. Miklósvári Zoltán Közös kutatási tervek A házgyári és könnyűszerkezetes építési mód elterjedése a Szovjetunióban és hazánkban is egész sor kutatást igényel. A kutatásokhoz speciális és igen drága gépparkra, különleges laboratóriumokra van szükség. A szovjet minisztertanács mellett működő állandó építési bizottság és a magyar Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ezért összehangolva végzi munkáját. A közelmúltban szerződést írtak alá a közös építészeti akusztikai vizsgálatokról és kutatásokról. Ez a szovjet MISZP (Építőipari Tudományos Tervező- és Kutatóintézet) és a magyar Építőipari Tudományos Kutató Intézet együttműködését határozza meg. A kidolgozandó témák: a várostelepítés és a rekonstrukciós problémák zajvédelmi vizsgálata; az épületek elhelyezésének kérdése a külső zajok vizsgálatának függvényében; zajterjedési vizsgálatok, különös tekintettel a házgyári lakásokra. 1971. JANUÁR 14.3 Hosszú lejáratú szerződés szovjet kohászati termékek importjára A METALIMPEX és a szovjet PROMYSIRO-Import külkereskedelmi egyesülés képviselői Budapesten hosszú lejáratú magánjogi szerződést írtak alá. Ez a szerződés szabályozza az 1971—75 közötti időszakra a két vállalat kölcsönös forgalmát. A szerződés alapján a METALIMPEX öt év alatt mintegy 435 —440 millió rubel értékű hengerelt árut, nyersvasat és forróötvözetet importál szovjet vállalattól és mintegy 45 millió rubel értékű hengerelt árut szállít a Szovjetunióba. A kohászati termékek Szovjetunióból származó importja lényegesen növekszik majd, az elmúlt öt évben ugyanis ezekből a cikkekből a két vállalat kölcsönös forgalma 250 millió rubel volt, a szállítások értéke tehát csaknem kétszeres lesz. ■■■■illllll RÖVIDEN : A Városlődi Állami Gazdaság rövidesen 4000 fekete fejű és lábú hibrid bárányt indít útnak Olaszországba és Franciaországba. A hibrideket — amelyek húsosabbak és kevésbé zsírosak, mint a hófehér magyar fésűs juhok — a Hampshire Dow angol tenyészfajta és a fésűs fajta keresztezésével tenyésztették ki. Az IKARUS és a Gépipari Technológiai Intézet vezetői szerződést írtak alá: az intézet a következő három évben közreműködik az IKARUS-buszok gyártási technológiájának korszerűsítésében. A NDK-megrendelésre 80 000 pár cipőfelsőrészt készít bérmunkában a Dráva kisipari szövetkezet. Négy klímafix berendezést szállít az újvidéki Jugodent cégnek a Villamosberendezés és Készülék Művek Világítástechnikai Gyára. A Szegedi Szalámigyár több mint 7 vagon szalámit exportált az esztendő első hetében az NSZK-ba és Csehszlovákiába. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183—860 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál,, a 215-96.162 pénzforgalmi jelzőszámon átutalással. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.4405/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008