Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)

1971-01-14 / 8. (503.) szám

MAGYAR GAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG A jelenlegi helyzet az eddigi gazda­ságpolitika következménye. Szoros ösz­­szefüggésben van azzal az új beruhá­zási ciklussal, amely­­ az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején kez­dődött el, és amely még most is tart. Ennek során az iparfejlesztéshez bő­víteni kellett a nyersanyagtermelést és feldolgozást, mindehhez pedig fejlesz­teni kellett a termelőeszközöket gyártó ipart. A fő beruházások egy sor járu­lékos beruházást is igényeltek, ráadá­sul minden beruházó minél nagyobb beruházást akart, így végül is a terv­ben szereplő beruházások megvalósí­tása folyamán rendszerint kimaradtak a fogyasztást közvetlenül­­növelő be­ruházások. A felhasznált nemzeti jöve­delemben állandóan nőtt a beruházások részaránya a fogyasztás rovására: az első ötéves tervben (1956—60) a be­ruházott nemzeti jövedelem részaránya átlag 15,4% volt, a másodikban (1961 — 65) 18,3%, a harmadikban már (1966— 70) 21,6%. Mindez a nemzeti jövede­lem növekményének állandóan csök­kenő irányzata mellett következett be. Mivel a beruházók nem voltak ér­dekelve a beruházások gazdaságossá­gában, ezért a fejlesztés extenzív mó­don történt. Emiatt jelentősen megnőtt a foglalkoztatottság. Bár a foglalkozta­tottság csökkentése céljából több al­kalommal indítottak akciókat, azok sikertelenek maradtak és a megnöve­kedett fogyasztói kereslettel szemben nem állt megfelelő árualap. Ugyan­akkor a fogyasztási cikkeket előállító ipar még jelenleg sem tud fejlődni. A könnyűipar, a mezőgazdasági és élel­miszeripar még a tervben előirányzott. A VILÁGSAJTÓBÓL A lengyel események gazdasági háttere fejlődéshez szükséges gépeket, felszere­léseket sem kapja meg. Az árak emelkedése jól mutatta, hogy a beruházások sokba kerültek. A termékek árához újdonsági felárat számítottak, az új termékeknek meg­alapozatlanul magasabb lett az áruk és az olcsó cikkek kiestek a forgalomból. Ezért valamennyi termékcsoport átlag­ára nőtt. A fogyasztási cikkeket te­kintve ez érzékenyen érintette a dol­gozókat. Az élelmiszeráraknak most történt, 2 évre szóló befagyasztása megakadályozza a további áremelke­dést. A gazdaságirányítási rendszer töké­letesítésére irányuló és már évek óta tartó kísérletek annak idején még nagy reményeket ébresztettek, de nem hoz­tak a társadalom számára kézzelfog­ható eredményeket, így azután csök­kent irántuk az érdeklődés. Szükséges megemlíteni, hogy az elmúlt évben elő­irányzott reformok még nem léptek életbe. E között és a decemberi esemé­nyek között az a kapcsolat, hogy a re­formprogramok nem tartalmaztak olyan elemeket, amelyek a társadalmi szükséglet kielégítésében felgyülemlett problémák megoldására irányultak vol­na. Hiba volna a bajokat a gazdaság intenzifikálására fogni, hiszen az még el sem kezdődött. A decemberi esemé­nyek drasztikus módon mutatták meg, hogy a gazdálkodás ésszerűsítését, az ipari struktúra átalakítását nem lehet megvalósítani annak társadalmi meg­vitatása, elfogadása nélkül. (1971. évi 1. szám.) ^gospodarie INTERNATIONAL Retalb­oTtibutic Heath angol miniszterelnök Nixon elnöknél tett legutóbbi látogatása so­rán az USA­­ hozzájárulását kérte ah­hoz, hogy Anglia a Szovjetuniónak 25 millió dollár értékű elektronikus szá­mítógépet szállíthasson. Az ilyen gépek szállítását a NATO koordinációs bi­zottsága (COCOM) embargó alatt tartja. Erről a kérdésről az amerikai kor­mányon belül hosszas viták folytak. Az USA kongresszusának atomenergia­bizottsága, melynek Chet Hollfield képviselő az elnöke, megvizsgálja a tervezett szállítást, és ha olyan szá­mítóberendezésekről van szó, melyek más forrásokból egykönnyen nem sze­rezhetők be, a lap szerint, tiltakozni fog eladásuk ellen. Szakkörökből eredő értesülések szerint a Nagy-Britanniá­­ban előállított komputerek egyenérté­kűek azokkal az amerikai berendezé­sekkel, melyeknek szállítását az atom­energia-bizottság tavaly már megaka­dályozta. A bizottság nézete szerint ugyanis az USA az atomkutatás te­rén fennálló előnyét elsősorban a kor­szerű komputereknek köszönheti. Az elektronikus számítógépek körüli vita csupán egyike azoknak a kérdé­seknek, amelyeket a Nixon-kormányon belüli „kelet—nyugati hídverők” dűlőre kívánnak juttatni. A „hídverők” arra törekednek, hogy a szocialista orszá­gokkal szembeni kiviteli korlátozáso­kat nagymértékben liberalizálják. Hasonló vita folyt a francia integ­­ráltáramkör-gyártási technikának Len­gyelország részére való átadása tár­gyában. Ezt az ügyletet a COCOM em­bargója szintén meghiúsította.­­ Ugyan­ez történt az elektrodinamikus vibrá­torok szállításánál, ugyancsak Len­gyelország részére, minthogy a COCOM szerint ezeknek a berendezé­seknek jelentékeny haditechnikai ér­téke van. A „hídverők” azonban eredményeket is értek el: így sikerült egy kompu­ternek és egy hengersornak a Szovjet­unió részére, teherkocsiknak Kína ré­szére, valamint számítógépeknek és Az USA beavatkozik a kelet -nyugati szállításokba egy kőolajfinomító berendezésnek Ro­mánia részére való eladása. Meghiú­sult viszont egy katalitikus krakkoló berendezés eladása, Lengyelország ré­szére, egy további komputernek és olaj­bányászati berendezéseknek a Szovjetunió részére való eladása,­ vala­mint mikrohullámú elektronikus be­rendezések Csehszlovákia részére való szállítása. Az angol International Computers vállalat számítógépei általában egyen­értékűek az integrált áramkörökkel működő harmadik generációbeli ame­rikai komputerekkel. Ezeket a brit gé­peket a szovjet vevő a szerpuhovi tudományos kutató központban állítaná fel. Január folyamán Nixon elnök dön­teni fog arról, hogy az USA jóvá­­hagyhatja-e 7 millió dollár értékű in­tegrált áramkörök szállítását Lengyel­­ország részére. A javaslat ellenzői sze­rint Lengyelország ezekből a szocia­lista országok teljes szükségletét fedez­hetné. Az amerikai kereskedelmi miniszté­rium minden komputer­szállítás ügyé­ben magának szeretné a döntést fenn­tartani, minthogy az ellenőrzést nem tartja kielégítőnek. Az USA tilalmi lis­tája egyébként bővebb a COCOM-lis­­tánál. Az amerikai hadügyminisztérium szerint a többi NATO-tagország által előállított komputerek gyártása számos lényeges alkatrész tekintetében az USA szállításaitól függ; ennélfogva az USA hatékony ellenőrzést képes gya­korolni a legtöbb komputer szállítása felett, még ha azok nem is szerepel­nek a COCOM-listán. Ugyanis a más országokban gyártott számítógépek, ha azok az USA-ban előállított alkatrésze­ket tartalmaznak, csupán az USA en­gedélyével adhatók el. Ilyen módszerekkel az Egyesült Ál­lamok a COCOM rendelkezésein mesz­­sze túlmenő mértékben gátolhatja a haladó technikának a szocialista orszá­gokba való kivitelét. (1971. január 5.) A francia lap a MAGHREB-országok 1971. évi gazdaságpolitikáját ismertet­ve, az irányzatok különbözőségét hang­súlyozza. Marokkó gazdaságpolitikájában a mezőgazdaság, amely a bruttó nemzeti termék egyharmadát szolgáltatja, to­vábbra is megőrzi elsőbbségét. 1971 - ben négy új duzzasztógát üzembe ál­lítását tervezik a már meglevő 17 mel­lett, és ezzel 1972-ben már 1 millió hektár válik öntözhetővé. Különös gon­dot fordítanak az idegenforgalmi be­rendezések fejlesztésére is. Tunéziában folytatják a gazdaság erőinek felszabadítását, a Hédi Nouira miniszterelnök javasolta politikát, amelynek lényege: harc a munkanél­küliség, az infláció, a stagnálás, a vál­lalatok rossz vezetése és az általában jellemző lassú munkatempó ellen. Itt is elsősorban a mezőgazdaságra vetik a fő súlyt, mert ebben a gazdasági ág­ban dolgozik a lakosság több mint 60 százaléka. Az ipar frontján főleg a közvetlenül jövedelmező ágakat akar­ják fejleszteni: az idegenforgalmat, a A Maghreb-országok 1971. évi gazdaságpolitikája mezőgazdasági termékek ipari feldol­gozását, a foszfát dúsítását, a külön­féle alvállalkozásokat stb. Bátorítják a helyi és a külföldi magántőke-beru­házásokat. Algéria számára 1971 a múlt év ja­nuár 1-én megkezdett nagyszabású négyéves tervnek a második éve lesz. Az előirányzott több száz ipari termelő egység felépítésével párhuzamosan a kormány folytatja az irányítása alatt dolgozó üzemek ezreinek az átszerve­zését. 1971-ben — többszöri elhalasztás után — kezdetét veszi az agrárreform­­megvalósítása. Alaposan átszervezik az ország kül- és belkereskedelmét, tovább erősítik az állami ellenőrzést. Ezen az úton akar­nak ugyanis eljutni a kereskedelem teljes államosításáig. A már több éve bevezetett takarékoskodás még csak fokozódik, hogy a terv megvalósításá­hoz szükséges eszközöket minél na­gyobb számban be tudják szerezni. (1971. január 5.) Textilipari rekonstrukció és a külkereskedelem Az egyik nyugat-európai üzletember a közelmúltban rendezett divatbe­mutató után a következőket mondot­ta: „A magyar konfekcióipar gyárt­mányainak kidolgozása olyan jó, hogy a világ bármely divatszalonjának kira­katában versenyre kel más cégek ter­mékeivel. Nagy kár, hogy a feldolgo­zott alapanyagok a mai követelmények­nek alig felelnek meg. Úgy érzem, kár így elpazarolni ezt a jó munkát.” A külföldi szakember régi problémát em­lített meg. Bár az elmúlt öt évben a textil- és textilruházati ipar dinamikusan fejlő­dött, még nem érte el a kívánt szín­vonalat. Változott a gyártmányössze­tétel: ma már a teljes termelés mintegy 10 százaléka a kötszövőipar terméke. Növekedett a szintetikus szál felhaszná­lása és a gyapjúiparban is emelkedett a nem szövött textíliák részaránya. Az ipar a belföldi igények mennyiségi ki­elégítésén túlmenően 1970-ben körül­belül százmillió rubelért és hetven­­millió dollár­t külföldre is szállított. Az eddig elért eredmények biztatóak, de még több, jobb minőségű alapanyag­ra, késztermékre van igény külföldön és belföldön egyaránt. Ezért a textil- és textilruházati­ ipart a korábbinál gyor­sabb ütemben kell fejleszteni, mert a jelenlegi 20 milliárd forint értékű álló­­eszközállománnyal, — amelynek jelen­tős része elavult — a mai követelmé­nyeknek megfelelő termékeket nagyon nehéz gyártani. Ráadásul ehhez sok esetben még jelentős munkaerőgond is társul. Éppen ezért a tervek szerint 1975-ig 14—15 milliárd forintot fordíta­nak az ipar rekonstrukciójára. A be­ruházási összeg nagy részét gépek be­szerzésére fordítják. A cél: a rendelke­zésre álló pénzt a lehető leggazdaságo­sabban elkölteni. A Könnyűipari Minisztérium szakem­berei, a termelő vállalatok képviselői, a külkereskedelemmel együttműködve már régóta tanulmányozzák a rekon­strukcióhoz szükséges berendezések be­szerzési piacait. A szocialista országok­ban — elsősorban az NDK-ban és Cseh­szlovákiában — ma már egy sor világ­­színvonalon álló egyedi gépet gyártanak. Ezeket természetesen onnan szerzik majd be a vállalatok, mint ahogy szá­mos olyan berendezést is, amelyek lé­nyegesen többet tudnak a nálunk mű­ködő gépeknél s a tervezett műszaki színvonalnak megfelelnek. Azokat a be­rendezéseket pedig, amelyeket külön­böző okok miatt nem lehet szocialista partnertől importálni, a legkedvezőbb ajánlatot tevő tőkés cégtől vásárolják meg. A rekonstrukció nem azt jelenti majd, hogy minden gyárban „megújhodnak” a gépek, de azt sem, hogy egy-egy kiemelt vállalat ezután csak élen járó technikával dolgozik. A megoldás vala­hol két szélső út között lesz. Mindenütt egymás mellett dolgoznak a legmoder­nebb és a legrégibb berendezések. A hangsúly az új és a régi arányának javításán van. Mi lesz a sorsa a kiselejtezett gé­peknek? Nem kis mennyiségű berende­zésekről van ugyanis szó. Előrelátható­lag körülbelül 110 ezer orsó, 7­8 ezer szövőgép, 500 kötő- és hurkológép fejezi be „szolgálatát” jelenlegi munkahelyén. A korábbi gyakorlat az volt, hog­­ az el­avult gépeket, ha a budapesti gyárakból kiselejtezték, akkor azt vidéken állítot­ták ismét munkába. Most is várható, hogy folytatódik ez a sorozatgyakorlat, de vásárlóként jelentkeznek majd a szövetkezeti és tanácsi vállalatok is. Valószínű, hogy ezek a gépek sokat je­lentenek az új vállalatnak, könnyítik a fizikai munkát, s bővítik a termelést. Jól jár az eladó is, mert a befolyt ösz­­szeggel növelheti a beruházási összegét. De a mostani selejtezések értéke való­színűleg kisebb lesz, mint amire szük­ség lenne, s csak a legrosszabb gépeket cserélik le mindenütt. Sokat ronthat majd a rekonstrukció hatékonyságán, ha ezeknek a berendezéseknek újbóli munkába állásával a vállalatok nem selejteznek ki legalább ilyen mértékben elavultabb gépeket. A felhasznált alapanyagok összetétele is kedvezően módosul a későbbiekben. A természetes szálak részaránya a je­lenlegi 68 százalékról várhatóan 60—65 százalékra csökken, a szintetikus szá­laké pedig 12 százalékról 18 százalékra emelkedik. Kétszeresére nő a terjedel­­mesített szintetikus selymek előállítása és felhasználása. Csökken a pamutszö­vetek aránya, és ezzel párhuzamosan emelkedik a selyem- és gyapjúszövetek részesedése. A kötöttáruk részaránya ugyancsak kedvezőbb lesz, a kötött és nem szőtt textíliák pedig a termékek 16 százaléka helyett 213 százalékot tesz­nek majd ki. Úgy tűnik, a konfekcióipari vállala­toknak kevesebb gondjuk lesz a ren­delkezésre álló alapanyagok minőségé­re, mert azok egyre inkább megköze­lítik majd a világpiaci igényeket. Most a kérdés a konfekció- és alapanyag­­gyártó iparág közötti megfelelő arány kialakításán van. Nem lehet itt figyel­men kívül hagyni azonban, hogy világ­szerte csökken az érdeklődés a méter­áruk iránt, s a piacokon inkább a kész ruházati termékeket keresik, így az alapanyaggyártó-ipar fejlesztésénél fi­gyelembe kell venni, hogy a méteráruk kivitelét a jövőben csak nagy erőfeszí­tésekkel lehet akár csak „szinten” is tartani. A fejlődő országok ugyanis ön­ellátásra törekednek, sőt egyre gyakrab­ban exportőrökként is megjelennek. Az értékesítési lehetőségek várható alaku­lása, a tőkeigényesebb alapanyaggyár­tás fejlesztése arra ösztönzi majd a vál­lalatokat, hogy a konfekcióipari feldol­gozókapacitásukat bővítsék. A negyedik ötéves terv végén a textil­ipar jelenlegi külkereskedelmi mérlege lényegesen megváltozik. Az export vár­hatóan dinamikusabban fejlődik majd, mint a termelés. Az ipar a jelenlegi 31 milliárd forint értékű termék helyett 42—45 milliárdnyit állít majd elő a re­konstrukció befejezése után. A szocia­lista kivitel a tervek szerint 60—85 szá­zalékkal nő, s 32—37 százalékos emel­kedéssel számolnak a tervkészítők a tőkés eladásoknál. Kedvező változás következik majd be az export össze­tételében is, a kivitelben jelenleg még csak 34 százalékkal részesednek a kon­fekcionált termékek és ez az arány a megfelelő hazai és import-alapanyagok eredményeként tovább nő. Jelentősen emelkedik majd a textil­ipar félkésztermék-importja is. A prog­ram 5—6 ezer tonna pamutfonal és 30— 40 millió négyzetméteres nyers pamut­szövet behozatalával számol. Ezt a mennyiséget várhatóan a fejlődő orszá­gok piacairól szerzik be a vállalatok. De a lehető legkedvezőbb importlehetőség felkutatása még sok piaci munkát igé­nyel a külkereskedelemtől. A textilipar nyolc-tízéves távlati ter­vét már kidolgozták. Ennek első szaka­sza a mostani rekonstrukcióval el­kezdődött. Faragó András Magyar részvénytársaság Nigériában A KÖZÉPÜLETTERVEZŐ ÜZLETEI Nigériában az elmúlt időben több magyar részvénytársaság alakult. A legelső volt a sorban a TESCO és a Középülettervező Vállalat részvénytár­sasága. A KÖZTI előbb már megnyerte az olajközponttá fejlődő Calabar város rendezésére kiírt tendert, s ezzel biz­tosította a társaság tízezer nigériai font­­nyi alaptőkéjét. A részvénytársaság a helyi jogszabá­lyok szerint működik. Részvényeinek 60 százaléka a TESCO, 40 százaléka a KÖZTI birtokában van. Megalaku­lását az indokolta, hogy államközi szer­ződés hiányában a pénz transzferálása sok nehézséget okozott. Most a rész­vénytársaság elvállalja a munkákat, megrendeli a TESCO-nál, az pedig ki­adja magyar tervezőknek és kivitele­zőknek. A részvénytársaság székhelye Kano, kereskedelmi központ (mint Calabar, ez is önálló állam fővárosa). A KÖZTI elvállalta Kano városrendezési­­tervét is. A felméréssel már elkészültek, a tervezőknek egyrészt a talajviszonyok okoznak nehézséget, másrészt pedig az, hogy csak betonból dolgozhatnak. Tár­gyalások folynak a városrendezési terv­ben szereplő épületek tervezéséről is, de az eredmény a KÖZTI tervezési kapacitásától függ. A Középülettervező másik aktuális üzlete azzal a fürdő- és szálloda-kombináttal kapcsolatos, amelyet a ju­goszláviai — határszéli — Lendva köz­ség melegvízforrásaira alapoznak. A fő­­vállalkozó az ÉMEXPORT. Az előaján­lat 3,5 millió klíringdollár körül mozog. A KÖZTI részesedése 135 000 klíring­­dollár. Már jóváhagyták a tanulmány­­tervet, a komplett tervezési programot és az engedélyezési tervet. Jelenleg a kivitelezési terveken dolgoznak. Ennek a kishatármenti munkának a tervezők véleménye szerint igen sok előnye van: magyar nyelven folyik a tárgyalás, magyar nyelven készül a dokumentáció, s tekintve, hogy a hazai építési előírások szigorúbbak, körül­­határoltabbak, biztonsággal alkalmaz­hatók a jugoszláviai körülmények kö­zött is. D. L. MÁJUSBAN MAGYAR HÉT ESZÉKEN A magyar—jugoszláv határmenti áru­csere rövid múltjának jelentős állo­mása volt a tavalyi II. Pécsi Ipari Vá­sár. Dél-Dunántúl e jelentős ipari se­regszemléjén több mint 30 jugoszláv cég szerepelt termékeivel. Több száz ezer dollár értékben jöttek létre üz­letkötések. A vásár ennél sokkal töb­bet jelentett, sok új kapcsolat terem­tődött. Mit ígér a folytatás? Molnár Györgytől, a pécsi vásárigazgatótól kértünk nyilatkozatot. — A tavalyi jugoszláv részvétel vi­szonzásaként május 3. és 11. között Eszéken Magyar Hetet rendez az eszé­ki Ekonomski Institut. Képviselőik már jártak nálunk és körvonalazták a Ma­gyar Héttel kapcsolatos elképzelései­ket. Ezek szerint az ipari kiállításra az eszéki munkásotthonban, 600 négyzet­­méternyi fedett területen és a szabad­téren kerül sor. A részvételre való felhívást közel 140 pécsi és baranyai, valamint a ko­rábbi pécsi vásárokon részt vett buda­pesti és vidéki vállalatnak küldtük meg. Az első jelentkezések már befu­tottak. Az előkészületek során konzul­táltunk a határmenti árucsere-forga­lomban érdekelt külkereskedelmi vál­lalatokkal, a KOLUMEX-szel és a HUNGAROCOOP-pal, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara, a Magyar Szállít­mányozási Társaság és a Vám- és Pénzügyőrség képviselőivel. Január 18-án utazunk Eszékre helyszíni szem­lére és tisztázni a részvétel anyagi ol­dalát. Ami az idei Pécsi Ipari Vásárt illeti, a jugoszlávok már megkezdték a szervezést. Az elmúlt évi vásárok ta­pasztalatain okulva megegyeztünk: elő­zetes tárgyalásokat folytatunk és en­nek során tisztázzuk, milyen terméket — mennyiségben, minőségben — cse­rélünk, nem pedig a vásáron tárgya­lunk erről. A vásáron már csak rög­zítjük, aláírjuk az üzletet.­ Miklósvári Zoltán Közös kutatási tervek A házgyári és könnyűszerkezetes épí­tési mód elterjedése a Szovjetunióban és hazánkban is egész sor kutatást igé­nyel. A kutatásokhoz speciális és igen drága gépparkra, különleges laborató­riumokra van szükség. A szovjet mi­nisztertanács mellett működő állandó építési bizottság és a magyar Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisztérium ezért összehangolva végzi munkáját. A közelmúltban szerződést írtak alá a közös építészeti akusztikai vizsgálatok­ról és kutatásokról. Ez a szovjet M­ISZP (Építőipari Tudományos Ter­vező- és Kutatóintézet) és a magyar Építőipari Tudományos Kutató Inté­zet együttműködését határozza meg. A kidolgozandó témák: a várostelepí­tés és a rekonstrukciós problémák zajvédelmi vizsgálata; az épületek el­helyezésének kérdése a külső zajok vizsgálatának függvényében; zajterje­­­dési vizsgálatok, különös tekintettel a házgyári lakásokra. 1971. JANUÁR 14.3 Hosszú lejáratú szerződés szovjet kohászati termékek importjára A METALIMPEX és a szovjet PRO­­MYSIRO-Import külkereskedelmi egye­sülés képviselői Budapesten hosszú le­járatú magánjogi szerződést írtak alá. Ez a szerződés szabályozza az 1971—75 közötti időszakra a két vállalat kölcsö­nös forgalmát. A szerződés alapján a METALIMPEX öt év alatt mintegy 435 —440 millió rubel értékű hengerelt árut, nyersvasat és forróötvözetet importál szovjet vállalattól és mintegy 45 millió rubel értékű hengerelt árut szállít a Szovjetunióba. A kohászati termékek Szovjetunióból származó importja lé­nyegesen növekszik majd, az elmúlt öt évben ugyanis ezekből a cikkekből a két vállalat kölcsönös forgalma 250 millió rubel volt, a szállítások értéke tehát csaknem kétszeres lesz. ■■■■illllll RÖVIDEN : A Városlődi Állami Gazdaság rövi­desen 4000 fekete fejű és lábú hibrid bárányt indít útnak Olaszországba és Franciaországba. A hibrideket — ame­lyek húsosabbak és kevésbé zsírosak, mint a hófehér magyar fésűs juhok — a Hampshire Dow angol tenyészfajta és a fésűs fajta keresztezésével te­nyésztették ki.­­ Az IKARUS és a Gépipari Techno­lógiai Intézet vezetői szerződést írtak alá: az intézet a következő három év­ben közreműködik az IKARUS-buszok gyártási technológiájának korszerűsíté­sében. A NDK-megrendelésre 80 000 pár ci­pőfelsőrészt készít bérmunkában a Dráva kisipari szövetkezet.­­ Négy klímafix berendezést szállít az újvidéki Jugodent cégnek a Villa­mosberendezés és Készülék Művek Vi­lágítástechnikai Gyára.­­ A Szegedi Szalámigyár több mint 7 vagon szalámit exportált az esztendő első hetében az NSZK-ba és Csehszlo­vákiába. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183—860 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál,, a 215-96.162 pénzforgalmi jelzőszámon átutalással. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.4405/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next