Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)
1971-01-26 / 16. (511.) szám
MAGYAR GAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG The Economist A megélhetési költségekhez igazodó bérezés Az angol szakszervezetek kongresszusának (TUC) arra a javaslatára, hogy a bérmegállpodásokat kapcsolják össze a megélhetési költségek indexének alakulásával, a kormány kitérő választ adott. Már a Labour-kormány igyekezett szabadulni a megélhetési indexszel kapcsolatos formulától, amely — felfogása szerint — az inflációs csavar forgását gyorsítja. Angliában ennek ellenére mintegy kétmillió dolgozó bérének alakulása igazodik a megélhetési index változásaihoz. A cikk ezzel a kérdéssel kapcsolatban érdekes összehasonlításokat tesz néhány nyugati ország munkabér-megállapodásaival, amelyek tulajdonképpen alátámasztják a TUC javaslatát. Az USA-ban pl. a General Motors legutóbbi bérmegállapodásában fontos szerepet játszott a megélhetés garantálás, hiszen erre és a jövő évre a reálbérek emelkedését korlátozták 3 százalékban. A francia kormány is néhány hónap óta ezen az alapon folytatta bértárgyalásait és állapodott meg nemrégen a vasutasszakszervezettel. Míg azonban Finnország és Dánia igyekszik a megélhetésiköltség-záradéktól szabadulni, Hollandia és Franciaország erre az alapra tér vissza — legalábbis ideiglenesen — és ugyanekkor Belgiumban a munkások 90 százalékának, Norvégiában pedig felének ezen az alapon állapították meg a bérét. Arra vonatkozólag, hogy az indexalapon való bérmegállapítás milyen mértékben érinti az inflációt, a vélemények ezekben az országokban meglehetősen eltérőek. Finnország, ahol valóságos szenvedély a gazdasági jelenségeknek indexekbe foglalása, az elmúlt 8 év alatt azok közé a fejlett országok közé tartozott, amelyekben a leggyorsabb volt a megélhetési költségek emelkedése. Belgiumban viszont meglehetősen kis mértékű volt a drágulás. A megélhetési költségeken alapuló évenkénti automatikus béremelések azzal a veszéllyel járnak, hogy miként Finnországban, ezek az emelkedések az alapbér részévé válnak és az érdemi tárgyalás lényegében arra irányul, hogy ezenfelül milyen további követelést lehet elérni. A finn márkának 1967. évi leértékelése után az importárak emelkedése 6 hónap alatt 6,5 százalékkal drágította a megélhetést. Fel kellett tehát adni a megélhetési indexre alapozott bérezést és 1968 folyamán a béremelkedéseket a termelékenység javulásának szintjén tartották. Ahol attól félnek, hogy az infláció súlyosbodik, de senki sem tudja pontosan, hogy milyen mértékben, a kormányok néha a megélhetési költségek alapján történő megállapodásokkal igyekeztek a szakszervezeteket megnyugtatni, nehogy „túlbiztosítsák” magukat. Ez történt Hollandiában 1965- ben, 1966-ban és a múlt évben. A cikk szerint valószínűleg hasonló motívumok húzódnak meg a francia állami szektorban a megélhetési index alapján kötött megállapodások mögött is. A múlt év őszi rendkívül eredményes megállapodások 2 százaléknál kisebb mértékre szorították a reálbérek emelkedését. A vasutasszakszervezettel mostanában történt megállapodás sokkal bőkezűbb volt, mert 6 százalékos reális béremelkedést helyezettkilátásba és nominálisan 10 százaléknál is magasabbra emelkedhetnek a bérek. Mennyiben fogják ezek a bérmegállapodások hatásosan befolyásolni az inflációt, jórészt attól függ, hogy a megélhetésiköltség-klauzulát milyen módon állapították meg, így a francia vasúti dolgozók csak abban az esetben kapnak javítást, ha a megélhetési költségek emelkedése meghaladja a 4 százalékot és ezt is csak az év végén, visszamenő hatállyal. Hollandiában általában maximálják a drágulás megtérítését (pl. 6 százalékban a fontos gépipari szektorban), de az olyan eseteket, amikor az áremelkedést adóemelés okozza nem veszik figyelembe. Belgiumban a fizetéseket lépcsőzetesen emelik úgy, hogy a közgazdaságot ne egyidőben befolyásolják. Ausztráliában a negyedévi bérkiigazítást évi kiigazításra változtatták. Világos — állapítja meg a cikk —, hogy minél nagyobbak az akadályok és hosszabbak a késedelmek, annál kevésbé fogja a megélhetésiköltség-záradék gyorsítani az inflációs spirálist. (1971. január 22.) 3KOHOMUHeCKaH ra3ema A Szovjetunió szolgáltatóágazataiban az utóbbi években nagyszabású mennyiségi és minőségi változások álltak elő. Gyors ütemben nő ezen ágak műszaki felszereltsége, következésképpen nő a munka termelékenysége is. A változások a szervezeti formák módosítását is igénylik. Az országban jelenleg több mint 3000 szolgáltató kombinát működik. Ezek általában leányvállalatoknak, műhelyeknek kiterjedt hálózatával rendelkeznek. A kombinát többfajta szolgáltató tevékenységet egyesít. A specializáció hiánya nagymértékben hátráltatja a koncentrációt, a gépesítést, az automatizálást, a munkatermelékenység növelését. Az egyes tevékenységi fajták viszonylag kis méretei nem teszik lehetővé, hogy a különféle ágakban elmélyült tudással rendelkező szakember-gárdák alakuljanak ki. A szovjet párt és kormány már három ízben, 1965-ben, 1967-ben és 1969- ben javasolta a helyi párt- és tanácsi szerveknek, hogy erősítsék meg a kisüzemeket, és hozzanak létre nagyobb, Új szervezeti formák a szolgáltatóágakban szakosított egységeket, egyesüléseket a szolgáltatóágakban. Az ajánlások nyomán elsősorban Moszkvában, de az ország egyéb részein is nagyvállalatok, trösztök, egyesülések jönnek létre, esetenként több ezres dolgozó létszámmal. Az új nagy szolgáltató egységek modern gépekkel vannak felszerelve, széles körű specializációt valósítanak meg. Ma a köztársaságok szolgáltatóipari minisztériumai alatt körülbelül 300 egyesülés működik. Ezek a szervek egyesítik egy-egy területen a hasonló szolgáltatásokat végző üzemeket. A szolgáltatás nemétől, az üzemek nagyságától, műszaki felszereltségétől függően az egyesülések különböző szervezeti típusai alakultak ki. Az egyes szervezeti formák különbözősége alapvetően abból adódik, hogy az egyesülési keretben dolgozó vállalatok részben megőrzik gazdasági és jogi önállóságukat, részben nem, illetve a vállalati önállóság és integráció különböző átmeneti formái jönnek létre. (1971. évi 2. sz.) 1971. JANUÁR 26. A világsajtóból AZ EXPORT-IMPORTENGEDÉLYEK NAPI POSTÁJÁBÓL IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlIfllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllH Hétfőn reggel a Külkereskedelmi Minisztériumban ismét átnéztük a legfrissebb export-, illetve importengedélyeket. A jóváhagyottak közül az alábbiakat választottuk ki: RUBELIMPORT. A Szovjetunióból 1000 darab Volga személygépkocsi; egymillió rubelért fotógépek és tartozékok; 860 normál tehergépkocsi; 200 különféle pótkocsi; 150 autódaru; 4 millió rubelért gépjármű-pótalkatrész; 30 ezer tonna ötvözetlen durvalemez; 500 tonna erősáramú kábelér; 4000 tonna fenol; 100 ezer tonna ammonnitrát; 5 millió rubelért tehergépkocsipneumatik; 800 ezer köbméter fenyőfűrészáru; egymillió rubelért enyvezett lemez; 50 ezer tonna kén; 140 ezer tonna szuperfoszfát; 400 tonna kártolt pamutfonal; 8000 tonna laza műszál; 20 ezer női kerékpár; 600 ezer rubelért vodka és pezsgő. Lengyelországból 200 normál tehergépkocsi; 4 toronydaru; 650 ezer tonna szén. Az NDK-ból 2 millió rubelért gépjárműalkatrész; 3 és fél millió rubelért hűtőaggregát; 600 ezer rubelért üvegáru; 100 hidraulikus rakodó; 12 ezer tonna anódmassza. Romániából 43 ezer tonna égetett mész; 300 ezer rubelért ásványgyapot és gyapottermékek. Bulgáriából 30 ezer tonna égetett mész. Csehszlovákiából 700 ezer rubelért fotócikkek; 100 ezer hektoliter hordós sör; 600 tonna cigarettapapír; 500 ezer rubelért cukorka; 300 tehergépkocsi; 3000 tonna azbesztcement nyomócső; 570 ezer tonna szén; 2 millió rubelért építőipari gépek importálhatók a legfrissebb engedélyek alapján. RUBELEXPORT. Csehszlovákiába 200 ezer pár női és férficipőt; 500 ezer rubelért műanyag háztartási cikkeket; 500 ezer rubelért háztartási alumíniumedényt; 400 ezer rubelért fémbútort; 220 ezer darab bőrdíszműárut; 400 ezer rubelért gyógyszeralapanyagot; egymillió rubelért kiszerelt gyógyszereket; 160 ezer hektoliter palackos és hordós bort; 10 hidroglóbusz; 2 millió rubelért különféle gépjárműalkatrészt. A Szovjetunióba öt 16 tonnás úszódarut; 4 tengeri hajót; 20 ezer tonna rúd- és idomacélt; másfél millió rubelért híradástechnikai berendezéseket; 1000 elektronikus számológépet; 800 ezer rubelért izzólámpát; 900 vasalógépet; 7 millió rubelért vákuumtechnikai gépeket és alkatrészeket; 1500 szabászgépet; 1100 pikkírozógépet; tv-képcsőgyártógépet; másfél millió rubelért járműalkatrészeket; 22 ezer motorkerékpárt; 7 portáldarut; 500 négyzetméter fotópapírt; 2 és fél millió rubelért elektroakusztikai berendezéseket; 8000 tonna gépzsírt; 700 tonna őröltpaprikát; tíz gyümölcslévonalat; egymillió rubelért ipari hűtőberendezéseket; tíz paradicsom vonalat; 25 univerzális húsaggregátort; 60 ketreces tojóházat; tíz zöldborsóvonalat; 550 ezer rubelért kozmetikai szereket; 600 ezer palack rumot; 10 ezer tonna fagyasztott vágott baromfit; 110 millió darab friss tojást; 200 ezer hektoliter hordós bort és 24 millió palack bort; 11 millió palack konyakot; 20 millió doboz kiszerelt gyógyszert; 2 millió rubelért szerves laboratóriumi vegyszert; 10 ezer női bundát; 2 millió rubelért pamutponyvát; 400 ezer pár bőrkesztyűt. Az NDK-ba élelmiszerekből: 6000 tonna baromfit, 300 tonna gyulai kolbászt, 1500 tonna téliszalámit, 1500 hektoliter különféle bort, 3300 tonna sajtot, 100 tonna élő pontyot; továbbá 600 ezer rubelért forgácsolószerszámot ; egymillió négyzetméter selyemszövetet. Lengyelországba egymillió rubelért különféle fémbútorokat; 1 millió 300 ezer rubelért fotópapírt és vegyszereket; 700 ezer rubelért konfekcióipari gépeket és alkatrészeket. Bulgáriába 700 ezer rubelért gépjármű-alkatrészt, és 600 ezer rubelért vendéglátóipari gépet exportálhatnak a vállalatok. DOLLÁRIMPORT: Argentínából 2000 tonna nyers marhabőr; Görögországból 1500 tonna szőrmés báránybőr; Svédországból 55 ezer négyzetméter kesztyűbőr; Franciaországból és Ausztriából több ezer tonna karton- és hullámlemezdoboz; Ausztriából 18 000 köbméter fenyőfűrészáru; több ezer dollárért növényvédőszer; 300 ezer dollárért személygépkocsi-pneumatik; 36 000 tonna portlandcement; Olaszországból több ezer tonna hullámlemezdoboz; 2000 tonna narancs; 1300 tonna műselyemfonal; 450 tonna szintetikus fonal; 800 tonna vízcső; egymillió dollárért azbesztcement hullámpala; Spanyolországból és Algériából 3500 tonna őrölt parafa; Portugáliából 750 tonna parafatömb; Ecuadorból 1200 tonna banán; Nigériából 1000 tonna kakaóbab; Kubából 15 000 tonna cukor; Törökországból 100 tonna mogyoróbél; Brazíliából 8000 mázsa földidió; afrikai országokból 3000 tonna kávé; Algériából 120 ezer tonna foszfát; Nyugat-Európából több ezer dollárért vasúti járműalkatrész; több száz tonna szintetikus rost; több ezer dollárért növényvédőszer; több millió dollárért takarmányféleség; Jugoszláviából 200 ezer dollárért híradástechnikai termékek, 250 ezer dollárért kozmetikai cikkek, 80 ezer pár cipő, egymillió dollárért különféle ágyneműanyag, gyapjúszövet, bútorszövet importálható. DOLLÁREXPORT: Hollandiába 3500 darab női bundát, Jugoszláviába 50 tehergépkocsit, 100 ezer dollárért campingcikkeket, 200 ezer dollárért golyóstollat, 200 ezer dollárért háztartási alumíniumedényt, 300 ezer dollárért háztartási műanyagcikkeket, 500 ezer dollárért izzólámpát, 100 tonna dióbelet, 10 ezer villamos kapcsolóórát; az Egyesült Arab Köztársaságba 4500 tonna hidegen hengerelt acélt; Franciaországba 400 tonna ólomkristályt, 60 ezer dollárért campingbútorokat; Angliába 10 ezer darab különféle elektromotort; Olaszországba 22 000 villamos fogyasztásmérőt, 4000 irhakabátot, 400 tonna acélkábelt; Törökországba 200 ezer dollárért kézi szerszámot, két eredményhirdetőtáblát ; Svájcba 200 ezer dollárért orvosi műszert; Svédországba 250 tonna cukorkát; az NSZK-ba 2000 tonna csokoládét és cukorkát, 3000 tonna őröltpaprikát; Szudánba 600 tonna növényi konzervet; Ausztriába 250 ezer dollárért felső kötöttárut; Iránba 200 ezer dollárért izzólámpát; Brazíliába 1500 tonna almát; Kanadába 30 ezer kerékpárt; Spanyolországba 250 ezer dollárért híradástechnikai cikkeket; Irakba 150 autóbuszt; Kuwaitba 100 tonnás úszódarut; Görögországba 500 tonna vágott baromfit; Líbiába 200 tonna csokoládét; az USA-ba 250 ezer dollárért fonottárut, 200 ezer dollárért herendi porcelánt, több ezer dollárért gyógyszeralapanyagot; nyugat-európai piacokra 200 ezer dollárért hőpalackbetétet, több ezer tonna konzervet, 400 ezer pár korcsolyacipőt, több ezer villamos fogyasztásmérőt, pamutméterárut; Svájcba 12 000 pár sílécet, 40 ezer pár férfi- és női sportcipőt; Kanadába 17 millió darab injekcióstűt és 260 ezer dollárért gyógyszeripari alapanyagot exportálhatnak a magyar vállalatok. A hétfői postában bérmunkaengedélyeket is jóváhagytak. Holland rendelésre 30 ezer női nadrág, és 50 ezer férfikabát, NSZK-rendelésre 60 ezer női ruha, 50 ezer ing, 20 ezer pár férficipő, 200 ezer pár bőrkesztyű bérmunkáját engedélyezték a Külkereskedelmi Minisztériumban. / Les Echos A Szovjetunió újabban nagy érdeklődést tanúsít a repülőterek, a repülőgépek és a földi berendezések külföldi technikája iránt. A moszkvai Szokolniki téren rövidesen megnyíló Avia service kiállításon március 16 és 26 között a külföldi cégeknek jó alkalmuk nyílik arra, hogy felajánlják technikáikat és alkotásaikat az érintett iparágak számára. Az Avia service külföldi kiállító cégei bejelenthetik részvételi szándékukat berendezések és műszaki találmányok szállításában olyan területeken, mint a repülőterek építési és üzemeltetési rendszereinek megalkotása, a gépek működtetését meggyorsító berendezések és szolgáltatások megszervezése, a nagy teherhordó repülőgépek kezelése, a vakrepüléses leszállás, a légi járművek automatikus földi irányítása és a pályáknak a hótól, jégtől és ködtől való megtisztítása. A nemzetközi konkurrencia annál is inkább erős, mert a Szovjetunió már tapogatózó lépéseket tett a japán, a skandináv, az angol, az amerikai, a kanadai, az olasz, a beneluxi és francia iparnál. Különös súllyal esik latba, hogy a Franciaországban tett két legutóbbi látogatása során a szovjet polgári légügyi minisztere nagy hatással volt a párizsi Roissy repülőtéren bevezetett nagyszámú újítás. A Francia—Szovjet Kereskedelmi Kamara és a Polgári Repülés főtitkárságának a nevében már sok francia kiállítót kértek fel a részvételre és arra, hogy már most tanulmányozzák az A szovjet légiközlekedési beruházások és a külföld együttműködés lehetőségeit a később megalakítandó csoportokban. A kiállítás legalább 180 francia vállalatot érint, tehát a repülőgépipar tekintélyes részét, köztük olyan nagy hírű cégeket, mint az Air Equipment, az Alcatel, az Air Inter, a Berliet stb. A szovjet légi közlekedés fejlesztésének és a vele kapcsolatos vállalkozásoknak jó alapot adnak a most befejeződött 5 éves terv eredményei. Az idén kezdődött új 5 éves terv célkitűzései között van 35—40 nemzetközi, 220 helyi és tartományi repülőtér, 37 városi repülőállomás, 19 nagy befogadóképességű szálloda megépítése a repülőterek közelében és a légiközlekedést szolgáló műszaki létesítmények egész sora. Nehéz volna számokban kifejezni mindazoknak a beruházásoknak az értékét, amelyeket a Szovjetunió tervez ebben az időszakban — túlnyomórészben éppen a fent említett országokkal kötendő egyezmények alapján. Mégis már most meg lehet említeni egy-két Nyugat-Európában készülő munkálatnak és terméknek a jelenlegi árát. Egy ILS (a vakrepüléses leszállást szolgáló berendezés) 1,5 millió frankba kerül (nem számítva a földmunkálatokat), egy kifutópálya költsége pedig 150 frank négyzetméterenként.(Egy nemzetközi kifutópálya 3000—3500 méter hosszú és 45 méter széles.) Ebből is látható: a nagyarányú program megvalósítása tíz meg tíz milliárd frankot igényel. (1971. január 14.) Magyar Kereskedelmi Kamara foiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiHiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiimiimiiiimiiimiiiiiimiiiii Előadások Londonban Január 26-án Londonban, a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Londoni Kereskedelmi Kamara szervezésében egésznapos előadássorozatot tartanak a magyar iparjogvédelem főbb kérdéseiről, meghívott szakközönség előtt. Ennek keretében dr. Tasnádi Emilnek, az Országos Találmányi Hivatal elnökének bevezetője után dr. Horváth Gyula, a Magyar Gyógyszeripari Egyesület főtitkára a magyar szabadalmi jogról; dr. Szász Iván, a Külkereskedelmi Minisztérium önálló jogi osztályának vezetője a Magyarországgal való kooperáció gazdasági és jogi hátteréről; dr. Pálos György jogtanácsos, az OTH munkatársa a magyar védjegyjogról, és dr. Varró József, a Magyar Kereskedelmi Kamara nemzetközi kereskedelmi jogi irodájának vezetője a licenc- és know-how-szerződésekről tart előadást. Az előadássorozat célja: felhívni a londoni üzleti, és szakkörök figyelmét arra, hogy Magyarország számos külföldi szabadalmat, know-how-t használ fel iparfejlesztéséhez. Másrészt vannak szép számmal kiváló szabadalmai, amelyek az angol ipar számára érdekesek lehetnek. Éppen ezért mind a magyar, mind pedig az angol félnek érdemes e téren piackutatási és konkrét eladási tevékenységet folytatni. Az előadássorozat másik célja az, hogy biztosítsa a meghívott angol szakembereket: a magyar védjegy- és szabadalom-jogszabályozás megfelelő védelmet nyújt a külföldi érdekelteknek. ALKATRÉSZEKET SZÁLLÍTUNK A ZSIGULIHOZ A Mechanikai Mérőműszerek Gyára 1970-ben sikeres esztendőt zárt. Tőkés exportja az előző évinek két és félszeresére emelkedett, a szocialista pedig csaknem megkétszereződött. A tavalyi rekord magyarázata az új termékek, az új piacok bekapcsolása. A tőkés export 30 százalékát például új, svéd piacuk vette át: az Ericsson cég telefonközpontjaihoz tavaly 250 darab késleltető görgőt szállítottak, nemrég pedig félmillió darabról szóló szerződést írtak alá. Ezt a mennyiséget 1972. június 30-ig kell leszállítani. Jelentős volt a jugoszláv vállalatokkal kialakított együttműködés is. Velük olyan biztonsági jelzőközpontokat gyártanak, amelyek alkalmasak betörés, tűz, víz és gázszivárgás jelzésére. A központokat a magyar fél szállítja, a jugoszlávok pedig néhány érzékelő berendezést készítenek. Mennyiségileg legnagyobb megrendelésüket a Szovjetuniótól kapták: a Zsiguli személygépkocsihoz komplett műszerfalakat és pneumatikus feszmérőket gyártanak. Erre a célra a gyár új részleggel bővült, és 1970-ben már 40 000 műszerfalat és 40 ezer feszmérőt exportált, később ezt 300—300 ezerre növelik. Jól bevált AGROMAUT nevű mezőgazdasági automatikus berendezésük is. Tavaly például Csehszlovákiába 11 darabot szállítottak belőle. Az AGROMAUT a gyárszerű, nagyüzemi sertéstartáshoz segít. Az idei előirányzat szerint a szocialista export megkétszereződik (itt a legjelentősebb tételt a Zsiguli-műszerfalak alkotják), a tőkés kivitel pedig 50 százalékkal emelkedik. Ez utóbbit újabb nemzetközi együttműködéssel kívánják megalapozni. A belga Contygea vállalattól például a biztonsági gázcsap licencét vásárolták meg. Ellenértékét az MMG különböző termékekkel egyenlíti ki. A gyártással — amelyet még az idén megkezdenek —, lehetővé válik, hogy a Magyarországon készített tűzhelyeket hazai biztonsági csappal szereljék fel. Előrehaladott tárgyalásokat folytatnak az angol Woods céggel is klimatizáló berendezések gyártására. A szellőztetés rendszere a magyar vállalat szellemi terméke, amelynek kivitelét eddig megakadályozta a hazai ventillátorhiány. Ezeket az angol cég szállítja majd, az MMG pedig az automatikát gyártja. A szerződés végleges megkötésére előreláthatólag még ebben a félévben sor kerül 8,5 millió külföldi szabadalmi leírás Fel kell-e újra azt találni, amit már egyszer kikísérleteztek és a gyakorlati életben jól bevált? Szinte valamenynyi megkérdezett nemmel válaszolna, pedig lehet, hogy közöttük is volnának, akik napi munkájukban ezt tették vagy jelenleg is ezt teszik. Valószínűleg nem tudnak róla, de mindenképpen erre mutat azt Országos Találmányi Hivatalhoz beérkezett és elutasított szabadalmak aránya. Évente ugyanis a benyújtott szabadalmaknak mintegy 40—45 százalékát kénytelenek elutasítani, mert azok olyan megoldást tartalmaznak, amelyet korábban — néha 5—10 évvel ezelőtt — mások már megvalósítottak. Ez a döntés pedig, sajnos azzal jár, hogy a kutatók hiába fáradoztak hónapokon, éveken keresztül, munkájuk gyakorlatilag kárba vész. Vajon csökkenteni lehet-e ezt az arányt? Minden bizonnyal igen, csak n. kn.tflmnintPT’ptpk n/íll ni nfrtk rpQyprrtt nagyobb körültekintésre volna szükség. Az Országos Találmányi Hivatalba körülbelül 30 országból — az elmúlt évek során — mintegy 8,5 millió szabadalmi leírás érkezett. S ez a mennyiség a jövőben tovább nő, mert 1971- től az USA hasonló intézete is felajánlotta a dokumentációcserét. Az előrejelzések szerint 1975-ben körülbelül 11 millió leírás áll majd a magyar szakemberek rendelkezésére. A szabadalmi leírások elsősorban a kutatással, fejlesztéssel foglalkozó szakembereknek nyújthatnak értékes információt. A magyar vállalatoknál járva gyakran hallani olyan panaszt, hogy kevés az igazán jó kereskedelmi, műszaki tájékoztatás. Most olyan információs lehetőségre hívjuk fel a figyelmet, amely sem útlevelet, sem devizát nem igényel, csak mindössze egy kis körültekintést. F. A. lllli!lll!IIIII!lll!lini!llll!llllllll9III!!l!i!illl!ill!i RÖVIDEN © NSZK-beli cég áruajánlatából rendezett Budapesten kiállítást az Industrie Kontakte NSZK-beli ügynöki vállalat a HUNGEXPO szervezésében. Közszükségleti cikkek egész sorát, köztük bőrdíszműárukat, ékszereket, szállodai felszereléseket, háztartási cikkeket, mechanikai játékokat autóápolási cikkeket ajánlanak az NSZK-beli cégek. A CENTRUM áruházak vezetői tárgyalnak a kiállítás teljes anyagának átvételéről. A mezőkövesdi Ruházati Szövetkezet az idén 30 ezer fiúöltönyt szállít a Szovjetunióba. YHAGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183—860 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, a 215-90.162 pénzforgalmi jelzőszámon átutalással. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.4405/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3