Világgazdaság, 1971. február (3. évfolyam, 21/516-40/535. szám)

1971-02-02 / 21. (516.) szám

MAGYAR GAZDASÁGVILÁGGAZDASÁG CoMMa/iMCTimecKasi MHAYCTPMfl Az öt éve meghirdetett és azóta fokozatosan bevezetésre kerülő gazdasági reform eredményei mindenekelőtt a népgazdasági munkatermelékenység alakulásában mutatkoznak meg. A munka termelékenysége 1961— 1965 között évi átlagban 4,6%-kal nőtt, 1966—70 között már 5,8%-kal. Az előbbi időszakban a termelés növekedésének 62%-át, az utóbbiban 73%-át — ezen belül 1970-ben már 88%-át — adta a munkatermelékenység növekedése. Meggyorsult a nemzeti jövedelem növekedése is. Az adatok arról tanúskodnak, hogy a népgazdaság egyre inkább intenzív alapon fejlődik. Az 1959—65. évi hétéves tervidején a termelési állóalapok hozamának mutatója (bruttó termelési érték az állóalapok százalékában) évi 3,5%-kal romlott, azaz ugyanakkora termékmennyiség előállításához évről évre több gép, berendezés, épület kellett. A romló tendencia az 1966—70. évi időszakban megállt; a mutató további romlása népgazdasági szinten 50 milliárd rubel pótlólagos beruházási igényt jelentett volna. Egy másik adat azt mutatja, hogy az elmúlt ötéves tervben minden százalék termelésialap-növekedésre,4°/o-kal magasabb nemzetijövedelem-növekmény jutott, mint a megelőző öt év alatt. A két mutató arról tanúskodik, hogy a gazdasági reform kedvezően hatott mind az élő-, mind a holtmunkafelhasználásra — állapítja meg a cikk szerzője, V. Ivancsenko, a közgazdasági tudományok kandidátusa. Felmerül a kérdés: melyik tényezővel való takarékosság a fontosabb. E tekintetben két álláspont alakult ki. Az egyik álláspont a nyereséget kívánja megtenni a vállalati tevékenység értékelésének fő kritériumaként, abból kiindulva, hogy ez egyaránt mutatja mindkét tényezővel való gazdálkodás eredményeit. A nyereségmutató hívei szerint jelenleg a vállalatok abban érdekeltek, hogy az élőmunka termelékenységét a holtmunka indokolatlan felhasználásával (magyarán: anyagpazarlással stb.) is növeljék. A szerző véleménye szerint az ilyen tendenciák érvényesülését a jelenlegi rentabilitási mutató is megakadályozza, mert nagysága alapvetően befolyásolja a dolgozók anyagi ösztönzését. Ezen túlmenően — folytatja a szerző — nem lehet egyenlőségjelet tenni az élő és a holt munka közé. Mindig a helyi sajátosságok döntik el, hogy melyik tényezővel indokoltabb a nagyobb takarékoskodás. Így például sok esetben, különösen munkaerőhiány esetén, társadalmilag előnyös lehet a munkafolyamatokat gépesíteni és automatizálni akkor is, ha ez a tőkekihasználási mutató, nyereség stb. alakulását kedvezőtlenül befolyásolja. Mindenesetre figyelemmel kell lenni arra, hogy az ország munkaerőmérlege feszültségeket mutat, és a következő ötéves terv idején a már meglevő üzemeknek nemcsak hogy új munkaerő nélkül, de a meglevő állomány A VILÁGSAJTÓBÓL A gazdasági reform továbbfejlesztése csökkentésével (az új üzemekhez való átcsoportosítással) kell megoldaniuk növekvő termelési feladataikat. A másik nézet szerint a termelés hatékonyságának mérésénél csak az élőmunkafelhasználást kell figyelembe venni. Ennek megfelelően a munkatermelékenység mércéjét — amely ma az egy dolgozóra eső bruttó termelési érték vagy árutermelés — olyan értelemben kellene megváltoztatni, hogy a mutató nevezőjében az „idegen” munka eredményének levonása után fennmaradó tiszta termelési érték, az újonnan előállított érték szerepeljen. Ez utóbbi koncepció alapján egy nagyobb vállalatcsoportnál közgazdasági kísérleteket is folytatnak. A kísérletek azonban, mint a szerző mondja, feltárták e nézet gyengeségeit : a vállalati kollektíváknál csökkent az érdekeltség a munkaerővel való takarékosságban. A két végletes nézet — mondja a szerző — aligha valósítható meg a gyakorlatban. A folyamatban levő ötéves terv során viszont komplex intézkedések sorozata várható a tekintetben, hogy a szervezésnél, a vállalati munka értékelésénél és a dolgozók anyagi ösztönzésénél az élő- és holtmunka-ráfordítás tudományosan megalapozott optimuma legyen az irányadó szempont. Az említettek többé-kevésbé már eldöntött kérdések. Adódnak azonban még nyitott problémák is. Az elmúlt ötéves tervben számos, sokirányú gazdasági kísérletet folytattak az országban új tervezési és termelékenységösztönzési formák bevezetésével. Több mint háromezer vállalatnál — kísérleti jelleggel — a vállalati ösztönzési alapokat a nyereség százalékában kifejezett normatívák alapján képzik. (Az általánosan érvényes rendszer szerint e normatívákat a béralap százalékában határozzák meg, és a normatívák nagysága az áruértékesítés vagy a nyereség, továbbá a jövedelmezőség alakulásától függ.) A kísérletezés alatt álló rendszerről korai volna még végleges értékelést adni, annyi azonban már bizonyos, hogy nem minden ágazatban eredményes, s differenciált megközelítést igényel. A kísérletek annak szükségességéről tanúskodnak, hogy a prémiumfeltételek megállapításánál az egyes ágazati, vállalati sajátosságok nagyobb szerepet kapjanak. A következő öt évre a minisztériumok és egyéb hatóságok időben változatlan, de az egyes ágazatok sajátosságai szerint differenciált ösztönzésialap-képző normatívákat kapnak. Ez megakadályozza azt a gyakorlatot, hogy a vállalatok elért eredményei alapján az irányító hatóságok megszigorítsák a következő időszak feltételeit. A jutalmak mértéke a munkatermelékenység-növelési tervek teljesítésétől is függeni fognak. Figyelembe veszi tovább a termelékenység és az átlagbér növekedésének egymáshoz viszonyított arányát is. (1971. január 22.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier Lázas tevékenység folyik ezekben a napokban a kölni lengyel és a varsói nyugatnémet kereskedelmi kirendeltségeken : a vágányokat állítják át a külkereskedelmi forgalomban az új irányelveknek megfelelően. Szinte permanensen üléseznek a bizottságok is kormányközi síkon. Január 26-án egy vegyes bizottság kezdte meg tárgyalásait Varsóban a kontingenslisták öszszeállításáról erre az évre. A lengyel külkereskedelmi miniszterhelyettes pedig a gazdasági kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeit, valamint a kooperáció és a harmadik piacokon való együttműködés kérdéseit vitatta meg Bonnban nyugatnémet kollégájával. Az árucsere az NSZK-val — évek óta először — kedvezően alakult a lengyelek számára. Nyugatnémet viszonylatban először tettek szert pozitív kereskedelmi mérlegre. 1970 januárjától novemberéig az árucsere értéke 1,2 milliárd márkára szökött föl és 63,8 millió márka egyenleget eredményezett Lengyelországnak. Az árustruktúrával a lengyelek már kevésbé vannak megelégedve. Bár a lengyel export növekedésében a gépek és a felszerelések aránya volt a legnagyobb, mennyiségi tekintetben még mindig messze elmarad az élelmiszerek és a nyersanyagok kivitele mögött. Az áruszerkezet megjavulását a lengyelek a szocialista országokban általában terjedő kooperációtól várják, vagyis az olyan közös tevékenységektől, mint a licencek cseréje, a nyugati vállalatok megbízásából a szocialista országokban gyártott áruknak a nyugati piacokon való értékesítése, a knowhow-k cseréje és a tanácsadói tevékenység. Külön kérdés, amelyet szintén megvitatnak a vegyes bizottság varsói tárgyalásain: a vegyes vállalatok formája, azaz a nyugatnémet tőke részvétele a lengyel vállalatokban. Nyugatnémet részről már fölvetődött az a kérdés is, hogy az új lengyel vezetőknek a nyilatkozatai a belső piac előtérbe kerüléséről és a lakosság jobb A lengyel—nyugatnémet kereskedelem felélénkülése ellátásáról nem jelentik-e majd a külkereskedelem háttérbe szorítását. A bonni lengyel kereskedelmi képviseletnek a kérdésre adott válasza szerint a lengyel külkereskedelemben nem lesz visszaesés. Sokkal inkább az ellenkezőjére lehet számítani. A külkereskedelem aránya a lengyel társadalmi termékhez képest ugyanis még mindig túl alacsony és azt növelni kell. Sőt lehetséges — mondották a lengyel képviseletben —, Lengyelország ebben az évben még több nyugati fogyasztási cikk importjára szorul. Akárhogyan is áll a dolog — állapítja meg a düsseldorfi lap —, a gépeknek és felszereléseknek a nyugati országokban való beszerzése terén nagyobb lengyel erőfeszítésekre lehet számítani. A Lengyelországgal való kereskedelmi forgalom növekedését sejtetik a lengyel külkereskedelmi szerveknek a reformjára irányuló legújabb törekvések is. Eszerint megszüntetnék a külkereskedelmi szervek eddigi monopóliumát és nagyobb beleszólást biztosítanának az értékesítésbe az ipari vállalatoknak. Január 1-től a vállalatok már maguk állapíthatják meg a termelési tervüket, figyelembe véve az exportlehetőségek jobb kihasználását. De az üzemek nemcsak beleszólási jogot kapnak, hanem az eddiginél nagyobb devizahiteleket is az államtól. Ezenkívül az exportjövedelemből megfelelő öszszegben részesülnek, de vállalniuk kell a felelősséget az esetleges veszteségekért is. Végül a lengyel—nyugatnémet tárgyalásokon állandóan visszatérő téma a lengyelek sérelme az import kontingentálása miatt Nyugat-Németországban. A Handelsblatt szerint a nyugatnémetek bevitelüknek eddig már 81 százalékát liberalizálták, de a lengyelek azzal érvelnek, hogy rajtuk keveset segít a trópusi fák és a déligyümölcsök bevitelének megkönnyítése, ha a saját exportlehetőségeik csak 54 százalékban mentesek a korlátozásoktól. (1971. január 25.) Százgépes szövődévé fejlesztik a Gyapjúmosó és Szövőgyár bodajki gyárát. Hatvanöt korszerű szövőgépet rendeltek Jugoszláviából, az első 25 gép már megérkezett, a többi még ebben az évben megjön. A METRIMPEX tárgyalásokat kezdett NDK-gyártmányú számítógépek beszerzéséről. Az NDK-beli Büromaschinenexport a Robotron—300 típusú elektronikus számítógépeket exportálja. Nagy mennyiségű kőolaj érkezett Jugoszláviából a komáromi Kőolajipari Vállalathoz. A nyersanyagot az újvidéki kőolaj feldolgozóval kötött szerződésnek megfelelően a komáromi olajmunkások bérmunkában finomítják. Az idén 100 000 tonna olaj érkezik Jugoszláviából. Alexandriából úton van Rijeka felé 3000 kétcsillagos egyiptomi hűtőszekrény. A szállítmány a napokban érkezik Magyarországra és februárban kerül az üzletekbe. Ezzel tovább bővül az importált háztartási hűtőszekrények választéka. Holland üzletember járt a komlói Carbon Könnyűipari Vállalatnál, és a gyár vezetőivel megállapodott a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről, bérmunkaszerződés fejében. A vállalat két vagon ruhaneműt már útnak is indított Hollandiába. © A Tatabányai Szénbányák nagy teljesítményű körszerelvény-vágathajtó gépet importál az NSZK-ból. A berendezés — amelyet még ebben a félévben munkába állítanak — belföldi értéke 9 millió forint. © A VIDEOTON 1971-ben 40 ezer televízió szereléséhez szükséges szereket szállít Egyiptomba. A magyar vállalat 1972-től bővíti a típusválasztékot és műszaki-technológiai segítséget is nyújt a kairói gyárnak néhány alkatrész és főszerelvény gyártásához. Az elmúlt évben 9000 pár sícipőt szállított a Szovjetunióba a nagykanizsai Pannónia Szövetkezet. A termékre svéd és olasz üzletkötők is felfigyeltek és most 34 ezer párat rendeltek a ktsztől. RÖVIDEN : A Komáromi Lenfonógyár 24 szovjet automatagéppel bővíti gépparkját, amelyeket rövidesen munkába is állítanak. A Százhalombattai Hőerőműben jelenleg 615 megawatt villamos energiát fejlesztenek, ami az ország igényeinek egyharmadát fedezi. 1976-ig — amikorra a jelenlegi termelés megháromszorozódik — több nagyberuházást kívánnak végrehajtani. Így a Duna mentén 150 ezer köbméter/óránkénti teljesítményű vízkiviteli művet létesítenek, a talajvíz romboló hatása ellen pedig föld alatti betongátat terveznek. Az erőmű újabb egységei közül az óránként 670 tonna gőzt termelő kazánokat csehszlovák gyár készíti. 1971. FEBRUÁR 2. A Privredni Vjesnik jugoszláv lapkiadó vállalat 1971. február 23-án de. 11 órai kezdettel fogadást rendez az Inter-Continental Szálló báltermében. A koktélparty előtt Ante Gavranovic főszerkesztő ismerteti a vállalat kiadványainak a jugoszláv kereskedelemben betöltött szerepét és jelentőségét. A vállalat fogadásának megrendezését a Magyar Hirdetőre bízta. Az egyik legnagyobb amerikai kiadóvállalat, a McGraw-Hill Company 1971. február 2-án fogadással egybekötött szimpoziont tartott a Kis Royal étteremben. A Magyar Hirdető szervezésében megtartott előadáson a McGraw-Hill európai igazgatói ismertették kiadványaikat a külkereskedelmi és iparvállalatok meghívott képviselői előtt. (x) JUGOSZLÁV CIPŐK IMPORTJA A belgrádi INTEREXPORT 18 gyár 400 cipőmodelljét mutatja be február 2. és 4. között a Gundel étterem különhelyiségében a magyar belkereskedelmi szakembereknek. Hosszú idő után ez az első kiállítás, amelyen a jugoszláv cipőkínálattal ismerkedhetnek a fővárosi és a vidéki kis- és nagykereskedelmi vállalatok. A bemutatót szorgalmazták a Belkereskedelmi Minisztérium és a KONSUMEX illetékesei, hogy a jövőbeni megrendeléseknél már figyelembe vehessék az igényeket és egyúttal csökkenthessék a felesleges devizakiadást jelentő piackutató utak számát. A KONSUMEX és az INTEREXPORT kapcsolata nem új keletű, de eddig bőrcipők importjára nem került sor Jugoszláviából. (A múlt évi kötésük alapján is csak gumilábbeliket — 80 ezer pár gumicsizma, sárcipő stb. — vásároltak a jugoszláv cégtől.) A jó minőségű divatos jugoszláv cipők iránt azonban van érdeklődés a hazai piacon és a határ menti forgalom lehetőségeit kihasználva létrejött az első 10 ezer pár bőrcipő importjára szóló kötés is. Pillanatnyilag ugyan problémát okoz a kívánatosnál magasabb árfekvés, de remélhetőleg a folyamatos tárgyalások során megtalálják mindkét részről a megoldás módját. Hangsúlyozta ezt Herman Iván jugoszláv kereskedelmi tanácsos is, aki a sajtó képviselőit tájékoztatta a kiállítás előtti fogadáson. A Belkereskedelmi Minisztérium szakembere pedig elmondotta, hogy a negyedik ötéves tervre is érvényes a már kialakított álláspontjuk: egy-egy új termék behozatalával nem a hiánycikkek számát kívánják növelni a vagyig, amit egyszer már megkedveltek a vevők az üzletekben, később se keressék hiába. A bemutatót előreláthatóan újabb üzletkötés követi majd. Dán étel- és italautomaták bemutatója Érdekes kiállítás nyílt a RAMOVILL Váci utcai kiállítási termében. A dán Wittenborg International cég mutatja be az érdeklődőknek legújabb típusú étel- és italautomatáit. A cég automatái nem ismeretlenek a szakemberek előtt. A FERMION eddig több mint 200 darab különféle automatát importált a Wittenberg cégtől, hozzávetőlegesen 200 ezer dollár értékben. A belkereskedelmi szakemberek egyetértenek abban, hogy a forgalomnövekedés ütemét csak új munkaerők beállításával nem lehet emelni. A megoldás egyik útja például a kereskedelmi automaták alkalmazása lehet. A január 1-én életbe léptetett új közgazdasági szabályozók egy része olyan tevékenységre ösztönzi a belkereskedelmi vállalatokat, amelyeket a fogyasztók is igényelnek. Így többek között preferenciában részesítik az automatakereskedelmet. Ez után a kereskedelmi vállalatok nem fizetnek kereskedelmi adót. Szükség van további állami támogatásra is, mivel a legtöbb vállalat nem rendelkezik elegendő fejlesztési lehetőséggel. Az automatákat vásárolni kívánó vállalatokat a szükséges devizakeretek biztosításában és forgóalap juttatásával lehet elsősorban segíteni. A saját vállalati alapok azért nem elegendőek, mert az automaták nagy értéket képviselnek, és beszerzések, tartalékalkatrésszel történő ellátásuk, valamint szerviz-szolgálatuk is eszközigényes. B. S. Versenytárgyalást nyert a TRANSELEKTRO A TRANSELEKTRO eredményesen vett részt egy Kuwaitban kiírt versenytárgyaláson- 18 résztvevő előtt az első helyen végzett. Műszaki és kereskedelmi feltételek alapján nyerte meg az öt komplett elektromos alállomás létesítésére kiírt, mintegy kétmillió dollár értékű tendert. A kuvaiti kormány az új alállomásokkal sok ezer új fogyasztót kapcsol az áramszolgáltatásba, s ezt követően is tovább kívánja bővíteni elektromos hálózatát. A versenytárgyalást a TRANSELEKTRO egy belga céggel kooperációban nyerte meg oly módon, hogy a belga vállalat a volumennek egyharmadát szállítja a magyar külkereskedelmi vállalaton keresztül. A nagyfeszültségű készülékeket, a transzformátorokat és alállomási berendezéseket a Ganz Villamossági Művek, a Villamos Berendezés és Készülék Művek, valamint a Csepel Transzformátorgyár állítja elő. A szállítást 1972 elején kezdik meg, s még az év közepére felszerelik az öt alállomást. A TRANSELEKTRO alvállalkozójaként egy kuvaiti cég szereli fel a berendezéseket magyar cég felügyelete mellett. Keretszerződés A MOGÜRT és az AUTÓKER képviselői öt évre szóló bizományosi keretszerződést írtak alá. Ez lehetővé teszi, hogy a két vállalat hosszú távra tervezzen és közösen alakítsa ki a gépjárművek és gépjármű-alkatrészek importját. Ez azt is eredményezi, hogy csak olyan járművek behozatalára kötnek szerződést, amelyekhez az alkatrész-utánpótlást a külföldi cégek hosszú távon is megnyugtatóan biztosítják. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, a 215—96.162 pénzforgalmi jelzőszámon átutalással. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2227/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3 a baromfiexport várható új kilátásai Az egy főre jutó baromfifogyasztás kontinensünkön Magyarországon a legmagasabb, sőt világviszonylatban is csak az Egyesült Államok, Kanada és Izrael előz meg bennünket. A nagy hazai fogyasztás ellenére is jelentős és állandóan növekvő az export. A múlt évben végződött ötéves terv alatt a szocialista országokba irányuló export 1789 vagonról 2829 vagonra, a kapitalista országokba irányuló pedig 1751 vagonról 3079-re emelkedett. Amikor felkerestük Láng Györgyöt, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztjének vezérigazgatóját és Nagy Tamást, a tröszt kereskedelmi igazgatóját, az iránt érdeklődtünk, hogy az idén és a IV. ötéves terv folyamán milyen fejlődésre lehet számítani, illetve milyen új piacok felé orientálódik a baromfiipar. Fokozódik a szocialista országokba irányuló export? — A szocialista exportot döntően a hosszú lejáratú államközi szerződések határozzák meg. A szocialista országokban egyre erősödik a kereslet és az államközi szerződések alapján szállított baromfi felerészben a Szovjetunióba, felerészben pedig — egyenlően elosztva — Csehszlovákiába és az NDK-ba kerül. Az államközi szerződésben meghatározott mennyiségen felül azonban további megállapodásokat kötöttünk a Szovjetunióval, s ezek a szállításaink az előbbinél előreláthatólag jóval nagyobb mennyiséget tesznek ki. Ezekért a szállításokért ellenértékű, olyan termékekhez jutunk, amelyeket egyébként csak kapitalista piacokon tudnánk megvásárolni. A tőkés piacokon is jelentős menynyiségben adunk el. Minden reményünk megvan arra, hogy már az idén mintegy 3600—3700 vagonra tudjuk emelni a tőkés piacra az exportot. Lesz elegendő áru? Változnak-e a piacok? — Feltétlenül. A múlt esztendőben 13 500 vagon élő baromfit vásároltunk, s számításaink szerint az idén 15—16 000 vagonra kötünk szerződést. Ebből mind a hazai fogyasztás, mind az export kielégíthető. A nagyobb volumenű exportot egyébként bizományosi szerződés alapján a TERIMPEX végzi. Szeretnénk, ha a piacok változnának, természetesen a jövőben is elsősorban úgynevezett hagyományos piacainkra számítunk, vagyis a Német Szövetségi ,Köztársaságra, Ausztriára, Olaszországra és Svájcra. Szeretnénk új piacokat nyitni Norvégiában és Finnországban, mindenképpen bővíteni kívánjuk a közel-keleti piacot. A legnagyobb változást azonban véleményünk szerint a japán szállítások jelenthetik. A japán piac három évvel ezelőtt nyílt meg előttünk, s bár az Egyesült Államok után mi következünk az exportőrök sorában, úgy véljük, hogy további erőteljes fejlődésre lehet számítani. Az idei 4000 tonnás szállítás még csak a kezdet. Japánban ugyanis az étkezési szokás változik. Eddig Japánban sok rizst és halat fogyasztottak, most több húst esznek. Az egy főre jutó baromfi-fejadag még mindig csak 2 kg, és ez elég meszsze van a Nyugat-Európában megszokott 7—10 kg-tól. Ha most tekintetbe vesszük Japán lakosságát, akkor érthető, hogy a japán exportot illetően optimisták vagyunk. A baromfit hűtőhajókon szállítjuk, s így a fuvarköltség nem nagy. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy fő versenytársunk, az Egyesült Államok is csak hosszú hajózás után tudja megközelíteni a japán piacot. Japán viszont kénytelen importálni, mert a hazai takarmányhelyzet a termelés erőteljes fejlesztését nem teszi lehetővé. Milyen árakra van kilátás? — Számítunk rá, hogy most konjunktúra következik, és néhány fontos nyugat-európai szállító országban baromfipestis van, s ezért ezekből az országokból a potenciális vásárlók nem tudnak importálni. Azt hisszük, reálisak azok a terveink, amelyek szerint az ötéves terv folyamán az exportunk mintegy 40—50 százalékkal növekszik majd a szocialista és kapitalista országokban egyaránt. Dr. Aba Iván