Világgazdaság, 1971. március (3. évfolyam, 41/536-62/557. szám)

1971-03-02 / 41. (536.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG THE TIMES A nagy hozzáértéssel, eredményesen irányított japán gazdaságnak egy való­ban gyenge pontja a mezőgazdasági termelés, melynek reformjához a kor­mány politikai megfontolásokból nem mer erélyesen hozzálátni. Ezen a területen a legkirívóbb fogya­tékosságot az EGK „vashegyéhez” ha­sonlítható japán „rizshegy” jelenti, mely ez idő szerint 8 millió tonna kö­rül van és az ország csaknem egyévi szükségletének felel meg. Japán azelőtt jelentékeny rizsimportőr volt, azonban az új rizsfajták meghonosítása, vala­mint a korszerű termelési eljárások bevezetése nyomán négy egymást kö­vető évben hatalmas termést takarított be. Ugyanakkor az európai táplálko­zási szokásokra való áttérés folytán a lakosság rizsfogyasztása fokozatosan csökkent. A japán kormány a rizstermelőknek tonnánként 160 font sterlingnek meg­felelő fix árat ad. Ez az adófizetők­nek eddig 1 milliárd 280 millió font sterlingjükbe került. A felgyülemlett rizskészletek nagy része időközben em­beri , fogyasztásra alkalmatlanná vált, takarmánnyá való feldolgozásuk pedig tonnánként további 25 font sterlingbe kerül. A japán rizst a külföldi fogyasz­tók nem kedvelik és így exportjára alig van kilátás. A japán kormány 1970-ben meg­kezdte a rizstermelés csökkentésére irányuló programjának megvalósítását. E program szerint a kormány ösztönzi a mezőgazdaságnak más termékekre való átállítását, másfelől pedig a rizs­ A VILÁGSAJTÓBÓL A japán mezőgazdaság rizshegye termő területeket vásárol fel építke­zési és más mezőgazdasági célokra. Ez az akció a rizstermelés 1,5 millió ton­nával való csökkentését célozta. Valójá­ban a termelést csak 1,3 millió tonná­val, 12,7 millió tonnára sikerült csök­kenteni; ezzel szemben a fogyasztást mindössze 11,8 millió tonnára becsülik. A sikertelenség egyik oka, hogy a ter­melők a lecsökkentett vetésterületen megfeszített munkával csaknem ugyan­annyi rizst termeltek, mint az előző években. A kormányzat 1971-ben ugyanezt a kudarcra ítélt politikát folytatja. Egy­felől 240 millió font sterlingnek meg­felelő összeggel támogatja a más ter­mékekre való áttérést, másfelől pedig 330 millió font sterlinget költ a rizs irreálisan magas átvételi árának fenn­tartására. Ezt azért teszi, mert a japán parasztság a liberális demokrata kor­mánypártnak legerősebb politikai tá­masza. Japán 104 millió főnyi lakosságából 26 millió él falun, de csak 8,3 millió dolgozik a mezőgazdaságban, míg a falusi lakosság nagyobb része főként az iparban helyezkedett el. A japán kormány a mezőgazdaság átszervezését úgy képzeli el, hogy korszerű nagy gazdaságokban viszonylag csekély szá­mú, magas termelékenységű munkaerő dolgozna. A kevéssé jövedelmező ki­sebb gazdaságokat fokozatosan fel akarják számolni. Ennek az irányzat­nak megfelelően a japán mezőgazda­ságból már most is évente több száz ezer fiatalabb munkaerő vándorol át a városokba. (1971. február 23.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier A most közzétett statisztikai jelentés szerint az NSZK 1970-ben ismét ered­ményes évet zárt le kereskedelmi mér­legében. A 12 százalékos növekedés mellett, 109,6 milliárd márkára rúgó importértékkel 125,3 milliárdos, 10 szá­zalékos növekedésű kivitel áll szem­ben. A kereskedelmi mérleg aktív egyenlege tehát 15,7 milliárd márka. A nyugatnémet import 11,6 milliárd márkát képviselő növekedésének csak­nem a fele (6 milliárd márka) az EGK- országokra esik. Ezeket követi Észak- Amerika és az EFTA-országok (2,4, il­letőleg 1,4 milliárd márka részesedés­sel). A bevitel az összes többi ország­ból csak kis mértékben emelkedett. A kivitel értéke a múlt évben 11,7 milliárd márkával haladta meg az elő­ző évit. Leggyorsabban fokozták ex­portjukat a nyugatnémetek az EGK- és az EFTA-országokba (+ 5,1, illető­leg -1 2,7 milliárd márka), de jelentős volt­ a többi nyugati ipari országba va­ló kivitelnek a növekedése is (2,1 mil­liárd márka). Az összes egyéb ország­ba az NSZK 1,8 milliárd márkával, szállított többet a tavalyinál. Az árucsere-forgalom az EGK-orszá­­gokkal nagyjából ugyanolyan arányok­ban fejlődött, mint az összkülkereske­­delem. Az árubevitel a Közös Piac or­szágaiból 14 százalékkal 48,4 milliárd márkára emelkedett, míg az ide irá­nyuló export valamivel lassúbb — 11 százalékos — ütemben 50,3 milliárd márkára­­ rúgott. Az NSZK különösen Hollandiából fokozta bevitelét, ezt kö­vette Belgium,Luxemburg és Olaszor­szág. A nyugatnémet export áramlása Olaszország irányába volt a legerősebb, Belgium és Hollandia állnak a máso­dik helyen. Az árukivitel Franciaor­szágba úgyszólván stagnált (+ 2%), annál gyorsabb volt viszont a nyugat- Az 1970. évi nyugatnémet kereskedelmi mérleg német import növekedése e viszony­latban (10%). Tovább fejlődött az áruforgalom az EFTA-országokkal is, a múlt év már­ciusa óta Izlandot is idesorolva. E tér­ség súlya az NSZK egész külkereske­delmében "a bevitel oldalán némileg mérséklődött ugyan (15,6 százalékról 15,2 százalékra), de a kivitelben az EFTA 1970-ben is megőrizte 22,6 szá­zalékos részesedését. Leggyorsabban növekedett a bevitel Norvégiából (-1­­27%) és Izlandból (+ 70%), a nyugat­német szállítások pedig Svájcba és Ausztriába fokozódtak erősen (+ 17—17%). Visszaesett ezzel szemben a kivitel Nagy-Britanniába (— 3%). Az Észak-Amerikával folytatott ke­reskedelemben az NSZK bevitelének a növekedése 21 százalékos volt és az összbevitelnek 12,7 százalékát alkotta. A kivitel pedig 6 százalékkal volt na­gyobb, és 10,1 százalékát tette a nyu­gatnémet összkivitelnek, így a keres­kedelmi mérleg ebben a viszonylatban az előző évi felesleggel szemben, a múlt évben 1,3 milliárd márka pasz­­szív egyenleget mutatott. Itt az árufor­galomban csak az Egyesült Államok viszonylatában növekedett mind az im­port, mind az export 17, illetőleg 7 százalékos arányban. A Kanadából származó import jóval nagyobb mér­tékben, 49 százalékkal fejlődött, de az NSZK szállításai Kanadába visszaestek 6 százalékkal. A többi nyugati ipari országból a be­vitel 9 százalékkal, a kivitel pedig ösz­­szesen 18 százalékkal haladta meg az előző évit. Ily módon ezeknek az or­szágoknak a viszonylatában a kereske­delmi mérleg 1970-ben 5,1 milliárd ak­tív egyenleget mutatott ki, 1,3 milliárd­­dal többet, mint az előző évi. (1971. február 20.) FINANCIAL TIMES Angliának az EGK-hoz való csatla­kozásával kapcsolatban érdekes szem­pontokat vet fel cikkében C. Gordon Tether (Lombard), neves angol köz­­gazdasági író. Írásában Barber angol pénzügymi­niszter parlamenti beszédéből indul ki, mely szerint Nagy-Britanniának nem szabad túlzott árat fizetnie az EGK- ba való belépésért és nem szabad azok­ra hallgatnia, akik azzal biztatják, hogy ha a súlyos anyagi terhek miatt nehézségekbe kerülne, a közösség tag­jai majd kisegítik a bajból. A cikkíró szerint Barber miniszternek ehhez hoz­zá­­kellett volna fűznie, hogy éppen en­nek az ellenkezőjéről van szó; neveze­tesen arról, hogy amikor Anglia ma­gas árat fizet az EGK-ba való belépé­sért, maga húzza ki a bajból a közös­ség életképtelen mezőgazdaságát. Eddig a vita mindig a körül forgott, hogy Nagy-Britannia összegszerűen mekkora áldozatot hozhat az EGK- hoz való csatlakozás „beléptidíja” fe­jében, ugyanakkor fel sem merült az a kérdés, vajon a brit kormány egyál­talán részt vállaljon-e egy külföldi gazdasági ágnak — az EGK mezőgaz­daságának — szanálásában, amikor Életképtelen gazdasági ágazat támogatása , mindenki egyetért abban, hogy ennek a gazdasági ágnak nehézségeit orvosolni nem lehet. Ismeretes, hogy az angol konzerva­tív kormány belföldön milyen szigorú elveket vall az életképtelen vállalatok és iparágak támogatásának kérdésé­ben. Nem kétséges, hogy mi lenne a kormány döntése, ha nem az EGK el­hibázott mezőgazdasági árrendszeré­nek, hanem valamely bajba jutott an­gol vállalatnak támogatásáról volna szó. Már­pedig, ha Anglia súlyos anya­gi áldozatokat vállal az EGK mezőgaz­dasága érdekében, úgy a közösség egészségtelen ártámogatási rendszeré­nek életét hosszabbítja meg. Ez a rendszer a gazdasági protekcionizmus elfajulásának legriasztóbb példáját mu­tatja. Anglia a közelmúltban erőteljesen állást foglalt az Egyesült Államok kongresszusában megnyilvánuló pro­tekcionista áramlatok ellen és ezzel je­lentősen megerősítette a Nixon-kor­­mányzatnak ezekkel az irányzatokkal szemben kifejtett ellenállását. Ezek után világszerte súlyos visszatetszést keltene, ha most Nagy-Britannia az EGK protekcionista agrárpolitikájával azonosítaná magát. (1971. február 22.) Déligyümölcs-import — A DÉLKER vállalat növekvő import­ja a Belkereskedelmi Minisztérium fo­gyasztási cikkekre vonatkozó célkitűzé­seivel esik egybe: minél nagyobb meny­­nyiségben és szélesebb választékban ellátni a hazai piacot déligyümölccsel, konzervekkel, és más élvezeti cikkek­kel. Az eredményekről és a gondokról is dr. Barta István vezérigazgatóval beszélgettünk. Mint elmondotta, a tavalyi forgalom az előző évhez képest 20,2 százalékkal emelkedett, de az új gazdasági mecha­nizmus három éve alatt majdnem hét és félszer lett több. Mintegy 800-féle importcikk szerepel a vállalat listáján, főleg a MONIMPEX közvetítésével, de a behozott áruk egy részét a déli­gyümölcsök adják. Ezek közül a citrom­ból már évek óta ki tudják elégíteni a hazai fogyasztókat, évenként át­lag 28—30 000 tonnát importálva. A citrom 90 százaléka Olaszországból, míg a többi Görögországból, Spanyol­­országból, Libanonból, Törökországból és az EAK-ból érkezik Magyarországra. A narancsból évi átlagban már 30 000 tonna érkezik be Görögországból, Algé­riából, az EAK-ból, Marokkóból, Spa­nyolországból, Olaszországból, Libanon­ból és Törökországból. A növekvő im­portot elősegítette a fejlődő országok­kal szélesedő kereskedelmi kapcsolat. A forgalom növekedését a szigorú hazai növényegészségügyi rendelkezések kor­látozzák: ezt a gyümölcsfélét csak de­cember 1-től február 28-ig lehet be­szerezni. (Ha ezt követően érkezik az országba szállítmány, háromhetes hűtő­házi karanténbe küldik a narancsot és csak kevés fajta viseli el ezt a kény­szerű tárolást.) Mandarinból elég kevés kerül a bel­földi piacra — 500—1000 tonna éven­ként — és ez is inkább csak a válasz­tékbővítést szolgálja, ugyanis 1 kiló mandarin áráért körülbelül 2 kilo­gramm narancsot tudunk vásárolni. A déligyümölcsök közül még érdemes megemlíteni a ma már csak csomagolva kapható mintegy 1000 tonnányi fügét, a 200—250 tonnányi Irakból érkező datolyát, és a 700 tonnányi görög, illet­ve iráni származású mazsolát, vala­mint a héjas nyersáruként megvásárolt földimogyorót, amelyből 800—1000 ton­na érkezik be, és itthoni pörkölés után hozza forgalomba a vállalat. Szintén a választék bővítését szolgálja a kisebb mennyiségben bekerülő friss ananász, kókuszdió, valamint a Kubából és az EAK-ból érkező grape fruit. A fejlődést tükröző számok ismer­tetése mellett érdemes foglalkozni az importőrök gondjaival is. Csak néhány napja, hogy a VILÁGGAZDASÁG­ban ismertettük az emelkedő narancs- és banánárakat.. Mennyiben hat a világ­piaci ár változása a mi beszerzéseink­re — kérdeztük a vezérigazgatótól. Elmondotta: nagy erőfeszítést igényel, hogy a megadott devizakereten belül gazdálkodva tartani tudják az ellátási színvonalat, sőt valamelyest javíthas­sanak is rajta. Néhány esetben segít az új piac keresése, mint például a fejlődő országok előretörése narancs­­importunkban. Vagy amiről még nem beszéltünk: az évenként közel 4000 tonnányi banán beszerzését szerették volna összeegyeztetni exportlehetősé­geink bővítésével a magyar importő­rök. Nemrégiben járt egy küldöttség Ecuadorban és Kolumbiában, hogy magyar traktorok ellenében biztosítsa a banáni­riportot. Az egyezség még nem született meg, így változatlanul a hamburgi importőrökön keresztül szerezzük be a banánt és éppen ezért még az idén is csak korlátozott meny­­nyiségben. De nem egészen zökkenőmentes az ország folyamatos citromellátása sem. Minden évben visszatérő probléma, hogy a nyári hónapokban csak zöld, vastag héjú gyümölcsöt árusítanak az üzletekben. Ehhez viszont tudni kell, hogy éppen ebben az időszakban vá­sároljuk meg a szicíliai másodtermést, és ennek következménye, az augusz­tus—szeptemberi kisméretű apadtabb citrom beérkezése is. A belföldi piac ellátása viszont rákényszeríti a ma­gyar importőröket az ilyen áru átvé­telére is, annak ellenére, hogy ez a másodtermésű gyümölcs körülbelül a négyszeresébe kerül a decemberben és januárban kaphatónak. Az árkü­lönbséget viszont éppen azzal tudják áthidalni, hogy folyamatosan a piacon legyenek, sőt még azt a kedvezményt is nyújtva a hazai vásárlóknak, hogy a minőségileg kisebb értékű citromot a gondokkal nyári hónapokban 3 forinttal olcsób­ban hozzák forgalomba. A vállalat importcikkei között nagy szerepet játszanak a hal- és húskon­zervek is. Évenként mintegy 15—18 millió doboz halkonzerv érkezik be. A dán, norvég és spanyol, valamint marokkói szállítmányokon kívül jelen­tős mennyiséget vásárolunk a Szov­jetunióból, Romániából, az NDK-ból, és újabban Csehszlovákiából is. Csök­kenő tendenciát mutat viszont a Len­gyelországból beszerezhető halkonzer­vek mennyisége, a néhány év előtti 1 millió dobozos import tavaly csak 70 ezer volt, és az idén előreláthatóan tovább csökken. Ebben az esetben tehát a magyar importőröknek nem­csak a tőkésországok áringadozásait kell kivédeniök, hanem figyelembe kell venniök a szocialista országok belső ellátási problémáit is. S végezetül még egy, az új gazdasági mechanizmussal összefüggő gondról érdemes említést tenni, különösen a határmenti for­galomba kapcsolódott be több magyar vállalat és szövetkezet. Ez önmagában jó, végső soron viszont már nem szol­gálja egyetértelműen a népgazdaság érdekeit. A sok közül kiemelve egy példát: a sörhiány enyhítésére elég nagy mennyiséget szerzünk be Jugo­szláviából. A nagyszámú tárgyalófél miatt azonban az amúgy is világpiaci ár felett forgalmazott jugoszláv sör árát a jelek szerint most még maga­sabbra kívánják emelni a jugoszláv exportőrök. Ebben az esetben tehát helyesebb lenne egy kézben összponto­sítani ennek a cikknek az importját. Bozóky Lucia 1971. MÁRCIUS 2. Kerámiaiparunk fejlesztése­­ olasz gépekkel A kerámia burkolóanyag történetileg bizonyított előnyös tulajdonságai miatt világviszonylatban nagy tért hódított. Sok fajtáját, típusát fejlesztették ki a kerámia burkolóanyagoknak, és külö­nösen az olasz kerámiaipar produkció­ja érdemel figyelmet. Az olasz építé­szet valamenyi ága bizonyította, mek­kora lehetőségei vannak a kerámia jel­legű burkolóanyagok felhasználásának. Ha a gazdasági számításoknál figye­lembe vesszük a kerámiák tartósságát, esztétikai hatását, tisztíthatóságát, könnyen igazolható, hogy a kerámia, mint burkolóanyag, törvényszerűen hó­dított Európa-szerte. Simó József, a Budapesti Porcelán­­gyár igazgatója kérdésünkre elmondot­ta, hogy az olasz burkoló-kerámiaipar verhetetlenül első helyen áll Európá­ban mind a technológiáját, mind a vá­lasztékát tekintve. A szocialista orszá­gok általában kerámiai termelő-beren­dezéseiket­ is olasz piacról szerzik be. Az olasz Sitti céggel a Budapesti Por­celángyárnak körülbelül tizenöt éve igen jó kapcsolata van. Az olasz cég komplett kerámia-burkolóanyag gyá­rakat tervez és kivitelez, valamint megbízásra különböző típusú anyagok­ra technológiákat dolgoz ki. Az olasz céggel kooperációban elké­szült a Budapesti Porcelángyár új gyárrészlege. A teljes egészében olasz berendezéssel, a legkorszerűbb préselő­gépekkel, szárítókkal, égetőkemencék­kel felszerelt új gyáregység áprilisban kezdi meg a termelést, három műszak­ban. A termelés beindítása utáni kísér­leti periódusban a közvetlen irányítást a Sitti szakemberei végzik. Az új gyár­részleg mintegy 400 ezer négyzetméter csempét készít évente, különböző szí­nekben. Ezeket automatikusan felületi , dekorációval is ellátja. Ezzel az évi ka­pacitás 1 millió négyzetméter lesz. Legalább 3—4 év szükséges ahhoz, hogy a hazai igények többségét saját erőnkből ki tudjuk elégíteni, hogy csu­pán 10—20 százalék importra legyen szükség. E cél megvalósítása érdekében megkezdték a régi gyár rekonstrukció­ját is. Befejezését 1973-ra tervezik. A felújítást szintén olasz berendezésekre alapozzák. Az előzetes tárgyalások már megtörténtek a Budapesti Porcelángyár és a Sitti között, a gépeket 1972-re szál­lítják le. Az igények és a szükségletek fejlő­dése miatt a hódmezővásárhelyi és a romhányi gyár is bővítésre, felújításra szorul. E beruházások és rekonstruk­ciók megvalósításával több mint egy­millió négyzetméter újabb kapacitás áll majd rendelkezésünkre. A romhányi gyár jelenleg csak cserépkályhacsem­­pét állít elő. Rekonstrukciója után kül­ső- és belsőtéri burkolóanyagokat, va­lamint padozati kerámia burkolóanya­gokat is fog gyártani. K. K. Magyar—szovjet távlati együttműködés A magyar—szovjet kormányközi gaz­dasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság javaslatai alapján a magyar ipar szerződéseket kötött a Szovjetunió színesfém-, kőolajfeldol­gozó- és petrolkémiai, vegyipari, és gyógyászati minisztériumával. A szak­emberek a közelmúltban egyeztették az 1971—1975. évi fejlesztési és műszaki-tudományos együttműködési programokat, terveket. Az eddigi fel­mérések alapján és a reális lehető­ségek figyelembevételével a magyar nehézipari termékek exportjában 1975- re (1970-hez képest) 75 százalékos, importjában pedig 45 százalékos növe­kedést terveztek. Nézzük meg, mi húzódik e számok mögött? Erre csupán néhány példa. A következő öt esztendő alatt 350 millió rubel értékű magyar gyógyszer kerül a Szovjetunióba. A Biogal gyógyszergyár a Szovjetunióban ki­dolgozott receptúrák szerint ötféle készítmény hazai gyártását kezdi meg. A vegyiparban a legjelentősebb volt a már korábban előkészített olefin­egyezmény megkötése, amelynek alap­ján 1975-től kezdve 10 éven át etilént és propilént szállítunk a Szovjet­unióba petrolkémiai alapanyagok és műanyagok ellenében. A villamosenergia-iparban kibonta­kozott együttműködés eredményeként ez év szeptemberétől 34 százalékkal több villamos, energiát bocsát a ma­gyar felhasználók rendelkezésére a Szovjetunió. Ugyancsak Szovjetunióból vásárolunk 200 megawattos gázturbi­nát az Inotai Hőerőmű részére. Az árucsere-forgalom egyik fő tétele az alumíniumipari termékek és alap­anyagok kölcsönös szállítása, amely az elkövetkezendő években tovább bővül. Ugyancsak fontos terület a kőolaj- és gázipar, ahol szintén műszaki együtt­működés alakult ki. A szovjet szak­emberek segítséget nyújtottak az algyői kőolaj- és gázlelőhelyek mű­velési sémájának kidolgozásához, míg a szibériai szénhidrogén-telepeknél az algyői tapasztalatokat hasznosítják. lllllllllllllllllliLlIIBlllWllllllilillllMIIIIMIMIIIIlIIIIBIIIBIlllllllllllllllWllllli RÖVIDEN © Hétfőn Budapesten megnyílt a szov­jet Maspriborintorg külkereskedelmi egyesülés kiállítása, ahol ismert óratí­pusok 600-féle változatát mutatják be. A szovjet óraipar gyártmányaiból egyébként már a KONSUMEX ebben az évben 600 ezer darabot importál.­­ A KONSUMEX japán, olasz, angol, francia és görög cégek ajánlataiból 3000 kötöttholmi-mintát tartalmazó kollekciót mutat be a belkereskedelem szakértőinek. A KONSUMEX e gyárt­mánycsoportból 5 millió dollár értékűt importál. © Indiából különféle vízvezetékszere­lési cikkek érkeznek a közeljövőben Budapestre. © Eredeti osztrák receptek alapján a Bécsből vásárolt gépsoron készül Ma­gyarországon is a Pischinger-ostya. A Rákóczi szövetkezet megvásárolta az osztrák cégtől a Pischinger-készítmé­­nyek know-how-ját és egyben a hazai gyártás jogát. Az idén a szövetkezet mintegy 20 millió forint értékű ostya­­gyártását tervezi.­­ Március 2. és 6. között Moszkvában a METRIMPEX nagyszabású laborató­riumi üvegbemutatót rendez. A több újfajta üvegtechnikai készülék mellett magyar találmányokat is bemutatnak, mint például az új rendszerű gáz­­áramlásmérőt, új üvegszűrőket stb. TERVEZÉSEK KÜLFÖLDI CÉGEKNEK Az Iparterv 1971-re eddig mintegy 5 millió forint értékű tervezési munkát vállalt külföldi megrendelőinek. A TESCO közbenjöttével aláírt szerződé­sek közül­ kiemelkedik az NDK-beli hagenwerdei erőműhöz készülő, mint­egy 600 méter hosszú acélszerkezetű szénszállító szalagrendszer és négy több­szintes acélvázas torony tervezése. A magyar szakemberek az erőmű bőví­tését úgy oldják meg, hogy az ne okoz­zon zavart a gyár folyamatos termelé­sében. A vállalat mérnökeinek rajzasztalán ott található a TRANSELEKTRO-n ke­resztül a Szovjetuniónak szállítandó három 120 méter magas, acélvázas, alu­míniumburkolatú hűtőtorony is. Ilyen méretű acélvázas hűtőtornyokat még sehol sem készítettek a világon. A be­rendezéseket is magyar vállalat — a kiskunfélegyházai Vegyipari Gépgyár — készíti. A Szovjetunió további hat hűtőtorony szállításáról tárgyal és újab­ban Japán is érdeklődik. Az Iparterv további külföldi megren­delője a csehszlovákiai „Tos” szerszám­­ipari gépgyár. Részükre a varnsdorfi gyártelepen épülő raktárt tervezik. A mintegy 2000 négyzetméter alapterületű csarnok dokumentációit még az idén átadják a csehszlovákoknak. A jelenlegi tárgyalások közül emlí­tésre méltók az NDK-beli partnerekkel folyó további megbeszélések. Ha létre­jön a megállapodás, akkor a magyar vállalat részt vesz a schwarzai erőmű tervezésében. Ezenkívül szó van arról is, hogy az Iparterv bekapcsolódik az Algériában épülő konzervgyárak építésébe kereszt­áramú hűtőtornyok tervezésével. VILÁGGAZDASÁGI A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke... HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat , Felelős kiadó : Csollány Ferenc igazgató . Kiadóhivatal, Bp., Vili., Blaha Lujza tér 1—3. telefon: 343—100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2475/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next