Világgazdaság, 1971. március (3. évfolyam, 41/536-62/557. szám)
1971-03-02 / 41. (536.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG THE TIMES A nagy hozzáértéssel, eredményesen irányított japán gazdaságnak egy valóban gyenge pontja a mezőgazdasági termelés, melynek reformjához a kormány politikai megfontolásokból nem mer erélyesen hozzálátni. Ezen a területen a legkirívóbb fogyatékosságot az EGK „vashegyéhez” hasonlítható japán „rizshegy” jelenti, mely ez idő szerint 8 millió tonna körül van és az ország csaknem egyévi szükségletének felel meg. Japán azelőtt jelentékeny rizsimportőr volt, azonban az új rizsfajták meghonosítása, valamint a korszerű termelési eljárások bevezetése nyomán négy egymást követő évben hatalmas termést takarított be. Ugyanakkor az európai táplálkozási szokásokra való áttérés folytán a lakosság rizsfogyasztása fokozatosan csökkent. A japán kormány a rizstermelőknek tonnánként 160 font sterlingnek megfelelő fix árat ad. Ez az adófizetőknek eddig 1 milliárd 280 millió font sterlingjükbe került. A felgyülemlett rizskészletek nagy része időközben emberi , fogyasztásra alkalmatlanná vált, takarmánnyá való feldolgozásuk pedig tonnánként további 25 font sterlingbe kerül. A japán rizst a külföldi fogyasztók nem kedvelik és így exportjára alig van kilátás. A japán kormány 1970-ben megkezdte a rizstermelés csökkentésére irányuló programjának megvalósítását. E program szerint a kormány ösztönzi a mezőgazdaságnak más termékekre való átállítását, másfelől pedig a rizs A VILÁGSAJTÓBÓL A japán mezőgazdaság rizshegye termő területeket vásárol fel építkezési és más mezőgazdasági célokra. Ez az akció a rizstermelés 1,5 millió tonnával való csökkentését célozta. Valójában a termelést csak 1,3 millió tonnával, 12,7 millió tonnára sikerült csökkenteni; ezzel szemben a fogyasztást mindössze 11,8 millió tonnára becsülik. A sikertelenség egyik oka, hogy a termelők a lecsökkentett vetésterületen megfeszített munkával csaknem ugyanannyi rizst termeltek, mint az előző években. A kormányzat 1971-ben ugyanezt a kudarcra ítélt politikát folytatja. Egyfelől 240 millió font sterlingnek megfelelő összeggel támogatja a más termékekre való áttérést, másfelől pedig 330 millió font sterlinget költ a rizs irreálisan magas átvételi árának fenntartására. Ezt azért teszi, mert a japán parasztság a liberális demokrata kormánypártnak legerősebb politikai támasza. Japán 104 millió főnyi lakosságából 26 millió él falun, de csak 8,3 millió dolgozik a mezőgazdaságban, míg a falusi lakosság nagyobb része főként az iparban helyezkedett el. A japán kormány a mezőgazdaság átszervezését úgy képzeli el, hogy korszerű nagy gazdaságokban viszonylag csekély számú, magas termelékenységű munkaerő dolgozna. A kevéssé jövedelmező kisebb gazdaságokat fokozatosan fel akarják számolni. Ennek az irányzatnak megfelelően a japán mezőgazdaságból már most is évente több száz ezer fiatalabb munkaerő vándorol át a városokba. (1971. február 23.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier A most közzétett statisztikai jelentés szerint az NSZK 1970-ben ismét eredményes évet zárt le kereskedelmi mérlegében. A 12 százalékos növekedés mellett, 109,6 milliárd márkára rúgó importértékkel 125,3 milliárdos, 10 százalékos növekedésű kivitel áll szemben. A kereskedelmi mérleg aktív egyenlege tehát 15,7 milliárd márka. A nyugatnémet import 11,6 milliárd márkát képviselő növekedésének csaknem a fele (6 milliárd márka) az EGK- országokra esik. Ezeket követi Észak- Amerika és az EFTA-országok (2,4, illetőleg 1,4 milliárd márka részesedéssel). A bevitel az összes többi országból csak kis mértékben emelkedett. A kivitel értéke a múlt évben 11,7 milliárd márkával haladta meg az előző évit. Leggyorsabban fokozták exportjukat a nyugatnémetek az EGK- és az EFTA-országokba (+ 5,1, illetőleg -1 2,7 milliárd márka), de jelentős volt a többi nyugati ipari országba való kivitelnek a növekedése is (2,1 milliárd márka). Az összes egyéb országba az NSZK 1,8 milliárd márkával, szállított többet a tavalyinál. Az árucsere-forgalom az EGK-országokkal nagyjából ugyanolyan arányokban fejlődött, mint az összkülkereskedelem. Az árubevitel a Közös Piac országaiból 14 százalékkal 48,4 milliárd márkára emelkedett, míg az ide irányuló export valamivel lassúbb — 11 százalékos — ütemben 50,3 milliárd márkára rúgott. Az NSZK különösen Hollandiából fokozta bevitelét, ezt követte Belgium,Luxemburg és Olaszország. A nyugatnémet export áramlása Olaszország irányába volt a legerősebb, Belgium és Hollandia állnak a második helyen. Az árukivitel Franciaországba úgyszólván stagnált (+ 2%), annál gyorsabb volt viszont a nyugat- Az 1970. évi nyugatnémet kereskedelmi mérleg német import növekedése e viszonylatban (10%). Tovább fejlődött az áruforgalom az EFTA-országokkal is, a múlt év márciusa óta Izlandot is idesorolva. E térség súlya az NSZK egész külkereskedelmében "a bevitel oldalán némileg mérséklődött ugyan (15,6 százalékról 15,2 százalékra), de a kivitelben az EFTA 1970-ben is megőrizte 22,6 százalékos részesedését. Leggyorsabban növekedett a bevitel Norvégiából (-127%) és Izlandból (+ 70%), a nyugatnémet szállítások pedig Svájcba és Ausztriába fokozódtak erősen (+ 17—17%). Visszaesett ezzel szemben a kivitel Nagy-Britanniába (— 3%). Az Észak-Amerikával folytatott kereskedelemben az NSZK bevitelének a növekedése 21 százalékos volt és az összbevitelnek 12,7 százalékát alkotta. A kivitel pedig 6 százalékkal volt nagyobb, és 10,1 százalékát tette a nyugatnémet összkivitelnek, így a kereskedelmi mérleg ebben a viszonylatban az előző évi felesleggel szemben, a múlt évben 1,3 milliárd márka paszszív egyenleget mutatott. Itt az áruforgalomban csak az Egyesült Államok viszonylatában növekedett mind az import, mind az export 17, illetőleg 7 százalékos arányban. A Kanadából származó import jóval nagyobb mértékben, 49 százalékkal fejlődött, de az NSZK szállításai Kanadába visszaestek 6 százalékkal. A többi nyugati ipari országból a bevitel 9 százalékkal, a kivitel pedig öszszesen 18 százalékkal haladta meg az előző évit. Ily módon ezeknek az országoknak a viszonylatában a kereskedelmi mérleg 1970-ben 5,1 milliárd aktív egyenleget mutatott ki, 1,3 milliárddal többet, mint az előző évi. (1971. február 20.) FINANCIAL TIMES Angliának az EGK-hoz való csatlakozásával kapcsolatban érdekes szempontokat vet fel cikkében C. Gordon Tether (Lombard), neves angol közgazdasági író. Írásában Barber angol pénzügyminiszter parlamenti beszédéből indul ki, mely szerint Nagy-Britanniának nem szabad túlzott árat fizetnie az EGK- ba való belépésért és nem szabad azokra hallgatnia, akik azzal biztatják, hogy ha a súlyos anyagi terhek miatt nehézségekbe kerülne, a közösség tagjai majd kisegítik a bajból. A cikkíró szerint Barber miniszternek ehhez hozzákellett volna fűznie, hogy éppen ennek az ellenkezőjéről van szó; nevezetesen arról, hogy amikor Anglia magas árat fizet az EGK-ba való belépésért, maga húzza ki a bajból a közösség életképtelen mezőgazdaságát. Eddig a vita mindig a körül forgott, hogy Nagy-Britannia összegszerűen mekkora áldozatot hozhat az EGK- hoz való csatlakozás „beléptidíja” fejében, ugyanakkor fel sem merült az a kérdés, vajon a brit kormány egyáltalán részt vállaljon-e egy külföldi gazdasági ágnak — az EGK mezőgazdaságának — szanálásában, amikor Életképtelen gazdasági ágazat támogatása , mindenki egyetért abban, hogy ennek a gazdasági ágnak nehézségeit orvosolni nem lehet. Ismeretes, hogy az angol konzervatív kormány belföldön milyen szigorú elveket vall az életképtelen vállalatok és iparágak támogatásának kérdésében. Nem kétséges, hogy mi lenne a kormány döntése, ha nem az EGK elhibázott mezőgazdasági árrendszerének, hanem valamely bajba jutott angol vállalatnak támogatásáról volna szó. Márpedig, ha Anglia súlyos anyagi áldozatokat vállal az EGK mezőgazdasága érdekében, úgy a közösség egészségtelen ártámogatási rendszerének életét hosszabbítja meg. Ez a rendszer a gazdasági protekcionizmus elfajulásának legriasztóbb példáját mutatja. Anglia a közelmúltban erőteljesen állást foglalt az Egyesült Államok kongresszusában megnyilvánuló protekcionista áramlatok ellen és ezzel jelentősen megerősítette a Nixon-kormányzatnak ezekkel az irányzatokkal szemben kifejtett ellenállását. Ezek után világszerte súlyos visszatetszést keltene, ha most Nagy-Britannia az EGK protekcionista agrárpolitikájával azonosítaná magát. (1971. február 22.) Déligyümölcs-import — A DÉLKER vállalat növekvő importja a Belkereskedelmi Minisztérium fogyasztási cikkekre vonatkozó célkitűzéseivel esik egybe: minél nagyobb menynyiségben és szélesebb választékban ellátni a hazai piacot déligyümölccsel, konzervekkel, és más élvezeti cikkekkel. Az eredményekről és a gondokról is dr. Barta István vezérigazgatóval beszélgettünk. Mint elmondotta, a tavalyi forgalom az előző évhez képest 20,2 százalékkal emelkedett, de az új gazdasági mechanizmus három éve alatt majdnem hét és félszer lett több. Mintegy 800-féle importcikk szerepel a vállalat listáján, főleg a MONIMPEX közvetítésével, de a behozott áruk egy részét a déligyümölcsök adják. Ezek közül a citromból már évek óta ki tudják elégíteni a hazai fogyasztókat, évenként átlag 28—30 000 tonnát importálva. A citrom 90 százaléka Olaszországból, míg a többi Görögországból, Spanyolországból, Libanonból, Törökországból és az EAK-ból érkezik Magyarországra. A narancsból évi átlagban már 30 000 tonna érkezik be Görögországból, Algériából, az EAK-ból, Marokkóból, Spanyolországból, Olaszországból, Libanonból és Törökországból. A növekvő importot elősegítette a fejlődő országokkal szélesedő kereskedelmi kapcsolat. A forgalom növekedését a szigorú hazai növényegészségügyi rendelkezések korlátozzák: ezt a gyümölcsfélét csak december 1-től február 28-ig lehet beszerezni. (Ha ezt követően érkezik az országba szállítmány, háromhetes hűtőházi karanténbe küldik a narancsot és csak kevés fajta viseli el ezt a kényszerű tárolást.) Mandarinból elég kevés kerül a belföldi piacra — 500—1000 tonna évenként — és ez is inkább csak a választékbővítést szolgálja, ugyanis 1 kiló mandarin áráért körülbelül 2 kilogramm narancsot tudunk vásárolni. A déligyümölcsök közül még érdemes megemlíteni a ma már csak csomagolva kapható mintegy 1000 tonnányi fügét, a 200—250 tonnányi Irakból érkező datolyát, és a 700 tonnányi görög, illetve iráni származású mazsolát, valamint a héjas nyersáruként megvásárolt földimogyorót, amelyből 800—1000 tonna érkezik be, és itthoni pörkölés után hozza forgalomba a vállalat. Szintén a választék bővítését szolgálja a kisebb mennyiségben bekerülő friss ananász, kókuszdió, valamint a Kubából és az EAK-ból érkező grape fruit. A fejlődést tükröző számok ismertetése mellett érdemes foglalkozni az importőrök gondjaival is. Csak néhány napja, hogy a VILÁGGAZDASÁGban ismertettük az emelkedő narancs- és banánárakat.. Mennyiben hat a világpiaci ár változása a mi beszerzéseinkre — kérdeztük a vezérigazgatótól. Elmondotta: nagy erőfeszítést igényel, hogy a megadott devizakereten belül gazdálkodva tartani tudják az ellátási színvonalat, sőt valamelyest javíthassanak is rajta. Néhány esetben segít az új piac keresése, mint például a fejlődő országok előretörése narancsimportunkban. Vagy amiről még nem beszéltünk: az évenként közel 4000 tonnányi banán beszerzését szerették volna összeegyeztetni exportlehetőségeink bővítésével a magyar importőrök. Nemrégiben járt egy küldöttség Ecuadorban és Kolumbiában, hogy magyar traktorok ellenében biztosítsa a banániriportot. Az egyezség még nem született meg, így változatlanul a hamburgi importőrökön keresztül szerezzük be a banánt és éppen ezért még az idén is csak korlátozott menynyiségben. De nem egészen zökkenőmentes az ország folyamatos citromellátása sem. Minden évben visszatérő probléma, hogy a nyári hónapokban csak zöld, vastag héjú gyümölcsöt árusítanak az üzletekben. Ehhez viszont tudni kell, hogy éppen ebben az időszakban vásároljuk meg a szicíliai másodtermést, és ennek következménye, az augusztus—szeptemberi kisméretű apadtabb citrom beérkezése is. A belföldi piac ellátása viszont rákényszeríti a magyar importőröket az ilyen áru átvételére is, annak ellenére, hogy ez a másodtermésű gyümölcs körülbelül a négyszeresébe kerül a decemberben és januárban kaphatónak. Az árkülönbséget viszont éppen azzal tudják áthidalni, hogy folyamatosan a piacon legyenek, sőt még azt a kedvezményt is nyújtva a hazai vásárlóknak, hogy a minőségileg kisebb értékű citromot a gondokkal nyári hónapokban 3 forinttal olcsóbban hozzák forgalomba. A vállalat importcikkei között nagy szerepet játszanak a hal- és húskonzervek is. Évenként mintegy 15—18 millió doboz halkonzerv érkezik be. A dán, norvég és spanyol, valamint marokkói szállítmányokon kívül jelentős mennyiséget vásárolunk a Szovjetunióból, Romániából, az NDK-ból, és újabban Csehszlovákiából is. Csökkenő tendenciát mutat viszont a Lengyelországból beszerezhető halkonzervek mennyisége, a néhány év előtti 1 millió dobozos import tavaly csak 70 ezer volt, és az idén előreláthatóan tovább csökken. Ebben az esetben tehát a magyar importőröknek nemcsak a tőkésországok áringadozásait kell kivédeniök, hanem figyelembe kell venniök a szocialista országok belső ellátási problémáit is. S végezetül még egy, az új gazdasági mechanizmussal összefüggő gondról érdemes említést tenni, különösen a határmenti forgalomba kapcsolódott be több magyar vállalat és szövetkezet. Ez önmagában jó, végső soron viszont már nem szolgálja egyetértelműen a népgazdaság érdekeit. A sok közül kiemelve egy példát: a sörhiány enyhítésére elég nagy mennyiséget szerzünk be Jugoszláviából. A nagyszámú tárgyalófél miatt azonban az amúgy is világpiaci ár felett forgalmazott jugoszláv sör árát a jelek szerint most még magasabbra kívánják emelni a jugoszláv exportőrök. Ebben az esetben tehát helyesebb lenne egy kézben összpontosítani ennek a cikknek az importját. Bozóky Lucia 1971. MÁRCIUS 2. Kerámiaiparunk fejlesztése olasz gépekkel A kerámia burkolóanyag történetileg bizonyított előnyös tulajdonságai miatt világviszonylatban nagy tért hódított. Sok fajtáját, típusát fejlesztették ki a kerámia burkolóanyagoknak, és különösen az olasz kerámiaipar produkciója érdemel figyelmet. Az olasz építészet valamenyi ága bizonyította, mekkora lehetőségei vannak a kerámia jellegű burkolóanyagok felhasználásának. Ha a gazdasági számításoknál figyelembe vesszük a kerámiák tartósságát, esztétikai hatását, tisztíthatóságát, könnyen igazolható, hogy a kerámia, mint burkolóanyag, törvényszerűen hódított Európa-szerte. Simó József, a Budapesti Porcelángyár igazgatója kérdésünkre elmondotta, hogy az olasz burkoló-kerámiaipar verhetetlenül első helyen áll Európában mind a technológiáját, mind a választékát tekintve. A szocialista országok általában kerámiai termelő-berendezéseiket is olasz piacról szerzik be. Az olasz Sitti céggel a Budapesti Porcelángyárnak körülbelül tizenöt éve igen jó kapcsolata van. Az olasz cég komplett kerámia-burkolóanyag gyárakat tervez és kivitelez, valamint megbízásra különböző típusú anyagokra technológiákat dolgoz ki. Az olasz céggel kooperációban elkészült a Budapesti Porcelángyár új gyárrészlege. A teljes egészében olasz berendezéssel, a legkorszerűbb préselőgépekkel, szárítókkal, égetőkemencékkel felszerelt új gyáregység áprilisban kezdi meg a termelést, három műszakban. A termelés beindítása utáni kísérleti periódusban a közvetlen irányítást a Sitti szakemberei végzik. Az új gyárrészleg mintegy 400 ezer négyzetméter csempét készít évente, különböző színekben. Ezeket automatikusan felületi , dekorációval is ellátja. Ezzel az évi kapacitás 1 millió négyzetméter lesz. Legalább 3—4 év szükséges ahhoz, hogy a hazai igények többségét saját erőnkből ki tudjuk elégíteni, hogy csupán 10—20 százalék importra legyen szükség. E cél megvalósítása érdekében megkezdték a régi gyár rekonstrukcióját is. Befejezését 1973-ra tervezik. A felújítást szintén olasz berendezésekre alapozzák. Az előzetes tárgyalások már megtörténtek a Budapesti Porcelángyár és a Sitti között, a gépeket 1972-re szállítják le. Az igények és a szükségletek fejlődése miatt a hódmezővásárhelyi és a romhányi gyár is bővítésre, felújításra szorul. E beruházások és rekonstrukciók megvalósításával több mint egymillió négyzetméter újabb kapacitás áll majd rendelkezésünkre. A romhányi gyár jelenleg csak cserépkályhacsempét állít elő. Rekonstrukciója után külső- és belsőtéri burkolóanyagokat, valamint padozati kerámia burkolóanyagokat is fog gyártani. K. K. Magyar—szovjet távlati együttműködés A magyar—szovjet kormányközi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság javaslatai alapján a magyar ipar szerződéseket kötött a Szovjetunió színesfém-, kőolajfeldolgozó- és petrolkémiai, vegyipari, és gyógyászati minisztériumával. A szakemberek a közelmúltban egyeztették az 1971—1975. évi fejlesztési és műszaki-tudományos együttműködési programokat, terveket. Az eddigi felmérések alapján és a reális lehetőségek figyelembevételével a magyar nehézipari termékek exportjában 1975- re (1970-hez képest) 75 százalékos, importjában pedig 45 százalékos növekedést terveztek. Nézzük meg, mi húzódik e számok mögött? Erre csupán néhány példa. A következő öt esztendő alatt 350 millió rubel értékű magyar gyógyszer kerül a Szovjetunióba. A Biogal gyógyszergyár a Szovjetunióban kidolgozott receptúrák szerint ötféle készítmény hazai gyártását kezdi meg. A vegyiparban a legjelentősebb volt a már korábban előkészített olefinegyezmény megkötése, amelynek alapján 1975-től kezdve 10 éven át etilént és propilént szállítunk a Szovjetunióba petrolkémiai alapanyagok és műanyagok ellenében. A villamosenergia-iparban kibontakozott együttműködés eredményeként ez év szeptemberétől 34 százalékkal több villamos, energiát bocsát a magyar felhasználók rendelkezésére a Szovjetunió. Ugyancsak Szovjetunióból vásárolunk 200 megawattos gázturbinát az Inotai Hőerőmű részére. Az árucsere-forgalom egyik fő tétele az alumíniumipari termékek és alapanyagok kölcsönös szállítása, amely az elkövetkezendő években tovább bővül. Ugyancsak fontos terület a kőolaj- és gázipar, ahol szintén műszaki együttműködés alakult ki. A szovjet szakemberek segítséget nyújtottak az algyői kőolaj- és gázlelőhelyek művelési sémájának kidolgozásához, míg a szibériai szénhidrogén-telepeknél az algyői tapasztalatokat hasznosítják. lllllllllllllllllliLlIIBlllWllllllilillllMIIIIMIMIIIIlIIIIBIIIBIlllllllllllllllWllllli RÖVIDEN © Hétfőn Budapesten megnyílt a szovjet Maspriborintorg külkereskedelmi egyesülés kiállítása, ahol ismert óratípusok 600-féle változatát mutatják be. A szovjet óraipar gyártmányaiból egyébként már a KONSUMEX ebben az évben 600 ezer darabot importál. A KONSUMEX japán, olasz, angol, francia és görög cégek ajánlataiból 3000 kötöttholmi-mintát tartalmazó kollekciót mutat be a belkereskedelem szakértőinek. A KONSUMEX e gyártmánycsoportból 5 millió dollár értékűt importál. © Indiából különféle vízvezetékszerelési cikkek érkeznek a közeljövőben Budapestre. © Eredeti osztrák receptek alapján a Bécsből vásárolt gépsoron készül Magyarországon is a Pischinger-ostya. A Rákóczi szövetkezet megvásárolta az osztrák cégtől a Pischinger-készítmények know-how-ját és egyben a hazai gyártás jogát. Az idén a szövetkezet mintegy 20 millió forint értékű ostyagyártását tervezi. Március 2. és 6. között Moszkvában a METRIMPEX nagyszabású laboratóriumi üvegbemutatót rendez. A több újfajta üvegtechnikai készülék mellett magyar találmányokat is bemutatnak, mint például az új rendszerű gázáramlásmérőt, új üvegszűrőket stb. TERVEZÉSEK KÜLFÖLDI CÉGEKNEK Az Iparterv 1971-re eddig mintegy 5 millió forint értékű tervezési munkát vállalt külföldi megrendelőinek. A TESCO közbenjöttével aláírt szerződések közül kiemelkedik az NDK-beli hagenwerdei erőműhöz készülő, mintegy 600 méter hosszú acélszerkezetű szénszállító szalagrendszer és négy többszintes acélvázas torony tervezése. A magyar szakemberek az erőmű bővítését úgy oldják meg, hogy az ne okozzon zavart a gyár folyamatos termelésében. A vállalat mérnökeinek rajzasztalán ott található a TRANSELEKTRO-n keresztül a Szovjetuniónak szállítandó három 120 méter magas, acélvázas, alumíniumburkolatú hűtőtorony is. Ilyen méretű acélvázas hűtőtornyokat még sehol sem készítettek a világon. A berendezéseket is magyar vállalat — a kiskunfélegyházai Vegyipari Gépgyár — készíti. A Szovjetunió további hat hűtőtorony szállításáról tárgyal és újabban Japán is érdeklődik. Az Iparterv további külföldi megrendelője a csehszlovákiai „Tos” szerszámipari gépgyár. Részükre a varnsdorfi gyártelepen épülő raktárt tervezik. A mintegy 2000 négyzetméter alapterületű csarnok dokumentációit még az idén átadják a csehszlovákoknak. A jelenlegi tárgyalások közül említésre méltók az NDK-beli partnerekkel folyó további megbeszélések. Ha létrejön a megállapodás, akkor a magyar vállalat részt vesz a schwarzai erőmű tervezésében. Ezenkívül szó van arról is, hogy az Iparterv bekapcsolódik az Algériában épülő konzervgyárak építésébe keresztáramú hűtőtornyok tervezésével. VILÁGGAZDASÁGI A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke... HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat , Felelős kiadó : Csollány Ferenc igazgató . Kiadóhivatal, Bp., Vili., Blaha Lujza tér 1—3. telefon: 343—100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2475/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008