Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-01 / 63. (558.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1971. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK III. ÉVFOLYAM, 63. (558.) SZÁM A nyugatnémet jegybank tanácsa szerdán elhatározta, hogy a hivatalos kamatlábat egy százalékkal 5 száza­lékra csökkenti, és ugyancsak egy szá­zalékkal 6,5 százalékra mérsékli a lombard­ kamatot. Klasen, a jegybank elnöke az ülést követő nyilatkozatában azt is bejelentette, hogy a jegybank a visszleszámítolási kvótákat — vagyis a keretet, amelyen belül a Bundesbank hiteleket nyújthat a különböző pénz­intézeteknek — 10 százalékkal leszál­lítja. Klasen nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem a hazai gazdasági feltételek megváltozása, hanem a külföldi tőke veszélyes méreteket öltő beáramlása késztette a Bundesbankot lépése meg­tételére. A kamatmérséklés — hangoz­tatta a jegybank elnöke — a nyugat­német kamatszintet más nyugat-euró­pai országokéhoz közelíti, és így hoz­zájárul a külföldi tőkék beözönlésének mérsékléséhez. A jegybank változatlanul hagyta a kereskedelmi bankoknak kötelezően előírt tartalékok szintjét, ami szintén azt érzékelteti, hogy a hazai gazda­sági fejlemények, különösen ami az áremelkedéseket illeti, nem indokolják a bank restriktív jellegű pénzpoliti­kájának feloldását. Érdemes megje­gyezni, hogy a bonni gazdasági mi­nisztérium néhány nappal ezelőtt nyil­vánosságra hozott jelentésében ugyan­csak arra hívta fel a figyelmet, hogy az árak és bérek emelkedésének ro­hamos tempója nem hagyott alább, és semmi sem indokolja, hogy a gazdaság­­politikát expanziós irányban térítsék el. A kamatok mérséklése ugyanakkor a hitelkereslet felélénküléséhez vezethet. E megfontolásból kiindulva határozta el a jegybank, hogy a visszleszámíto­lási kvótákat a jelenlegi 23 milliárd márkás szintről 20,7 milliárdra csök­kenti. Ezenkívül nyíltpiaci műveletei során is igyekszik ellensúlyozni a ka­matcsökkentések hatását. A jegybank tanácsa — hangoztatta Klasen —, nem hiszi, hogy az új intézkedések követ­keztében megfordul a tőkék beáram­lásának irányzata, de mindenesetre a folyamat mérséklődésével lehet számol­ni. Az utóbbi 15 hónapban 30 milliárd márka értékű valuta érkezett az ország­ba és ez akadályozta a Bundesbank hitelpolitikájának végrehajtását. Az utóbbi hetekben rendkívüli mér­tékben felduzzadtak a nyugatnémet tartalékok. A DP­A jelentése szerint­­egyedül februárban 2,9 milliárd márká­val növekedtek, március első három hetében további 3,9 milliárd márka gyarapodást mutattak. Az ország fize­tési mérlege februárban 83 millió már­kás felesleggel zárult, szemben a ta­valy februári 607 millió márkás deficit­tel. Ami a bejelentés visszhangját illeti, bizonyos mértékig meglepte mind a nyugatnémet, mind a nemzetközi pénz­ügyi köröket. Két héttel ezelőtt számí­tottak ugyan egyes megfigyelők a ka­matlábcsökkentés bejelentésére, akkor azonban elmaradt. Most azonban, mi­után Barber brit pénzügyminiszter költ­ségvetési beszédében nem tett említést kamatmódosítási tervekről, az volt a vélemény, egyelőre az NSZK is mellő­zi e lépést, vagy ha nem, akkor is leg­feljebb félszázalékos kamatlábcsökken­tést hajt végre. E vélemény kialakításá­ban elsősorban az NSZK gazdasági helyzetéből indultak ki: a létfenntartá­si költségek indexe februárban 4,3 szá­zalékkal volt magasabb, mint egy évvel ezelőtt, jól tükrözve, hogy a belső hely­zet nem indokolja a szigorú hitelpoliti­ka lazítását. Külgazdasági meggondolásokból a Bundesbank mégis kénytelen volt meg­tenni lépését. Az első jelek szerint a spekulánsok továbbra is bizakodnak: nem hivatalos értesülések alapján a jegybank szerdán kénytelen volt mint-.­egy 300—400 millió dollárt márka el­lenében felvásárolni, mivel a nyugat­német valuta szintje időnként áttörte a felső határt. A tőzsdei befektetők bi­zonytalanságát mutatta az a tény, hogy a frankfurti részvénypiacon rendkívül rapszodikussá vált az áralakulás. Az Olaszországból érkező jelentések arról számolnak be, hogy az ottani jegybank szintén a hivatalos kamat­láb mérséklésére készül; egyes érte­sülések szerint 5,5 százalékról 5 száza­lékra csökken a kamat. A japán bank­köröket váratlanul érte a frankfurti bejelentés. „Valószínűleg ismét vissza­esnek az Eurodollár-kamatok, melyek az utóbbi időben megnyugodtak” — mondják Tokióban és úgy vélik, hogy a közeljövőben az amerikai hivatalos leszámítolási kamatláb is módosulhat. Ez viszont a japán jegybankot késztet­heti újabb kamatcsökkentési intézke­désre. Visszakanyarodva a nyugatnémet fo­gadtatásra, Schiller gazdaságügyi mi­niszter rövid nyilatkozatában ugyan­csak a külső tényezők kényszerítő ere­jének tulajdonította a jegybank intéz­kedését és mint mondotta: az intézke­dések egyáltalán nem befolyásolják a szövetségi kormány és a jegybank kö­zös politikáját, melynek célja a gazda­ság stabilizálása. H. R. Lapzártakor érkezett a Reuter lon­doni jelentése, amely szerint nagyon valószínű, hogy csütörtökön az angol jegybank is követi a nyugatnémet pél­dát és mérsékli — egyes hírek szerint fél százalékkal — a jelenlegi 7 száza­lékos kamatot. A kamatpolitikai intéz­kedés egyben támogatást jelentene a kormány költségvetési terveinek meg­valósításához — mondják az angol fő­városban.­ ­ Kamatlábcsökkentés az NSZK-ban AZ INTÉZKEDÉST A TŐKEBEÁRAMLÁS INDOKOLTA Az angol költségvetés piaci visszhangja A március 31-i tőzsdei nyitáskor a bizalom hangulata erősödött az üzlet­emberek között, akik már előző nap örömmel üdvözölték az új költség­­vetést. A részvénytőzsdén különösen azoknak az iparágaknak a részvényei szöktek fel, amelyek legtöbbet nyer­hetnek a kormány új politikájából: a sörfőzdék, a dohányfeldolgozók, az áruházi hálózatok és a műszeripar. Egyes befektetők azonban, akik hetek óta gyűjtötték az egyre olcsóbb rész­vényeket, most piacra dobták azokat s így az áremelkedés eléggé korláto­zott volt. Felment a font sterling értéke is, jóllehet a kereskedők siettek rámu­tatni, hogy ez főként a magas ka­matlábnak köszönhető. A jóslatok el­lenére, a költségvetés nem változtatott a 7 százalékos kamatlábon. Délig a sterling dollár­ átváltási rátája 20 ponttal, 2,4192 pontra emelkedett , hogy ne haladja túl a hivatalos 2,40 dolláros plafont, a Bank of England állítólag sterlinget adott el és dollárt vásárolt, „ömlik a külföldi pénz Angliába”, mondotta az egyik szak­értő. Az arany ára változatlanul un­ciánként 38,80 dollár maradt, a keres­let és kínálat kiegyensúlyozott. A közgazdászok egy csoportja sze­rint a pénzügyminiszter túl nagy hang­súlyt fektetett a fogyasztói kereslet növelésére. A költségvetés megterem­tette az angol adórendszer reformjá­nak alapjait, mérsékelte a vállalati adót , összesen 680 millió fonttal csökken az adóbevétel —, eltörölte a rövid lejáratú tőkenyereség adóját és emelte a nyugdíjakat. A költségvetés — mondják a szakértők — megug­rasztja a részvényeket, de nem tesz jót az állami kötvényeknek, mert nem szerepel benne a sokak által várt bankkamatláb-leszállítás. A gazdasági szakértők becslése sze­rint a költségvetés szerényebb deflációs hatással jár — olyannal, amilyent a szakszervezetek, az üzleti élet vezetői és a sajtó kommentátorai sürgettek. Az egyik becslés szerint a jelenlegi 2 százalékról 3 százalék fölé növelheti a gazdasági növekedés ütemét azzal, hogy közel 250 millió font sterlinget juttat a gazdaság vérkeringésébe. A jelenlegi adórendszer eltörlése, a Közös Piacon is érvényes értéknövekedési adó bevezetése majd 1973 áprilisában válik érvényessé. A politikai megfigyelők szerint ez a lépés újabb bizonyítéka a kormány eltökélt szándékának a kö­zös piaci csatlakozást illetően. Az angol üzleti élet vezetői örömmel üdvözölték az iparnak nyújtott ösztön­zést s az elavult adórendszer reform­jának ígéretét. A nagy kérdőjel azon­ban megmaradt: hogyan érinti majd az ipart az 1973 áprilisában beveze­tendő értéknövekedési adó. A kormány hivatalos közleménye szerint hónapok óta tanulmányozzák a Közös Piac öt országában már alkalmazott adórend­szert — Olaszország a közeljövőben szándékszik bevezetni azt — és sikeres­nek találják a megadóztatásnak ezt a módját. A szakszervezeti vezetők az MTI je­lentése szerint üdvözölték a nyugdíjak emelését, de kijelentették azt is, hogy a büdzsé nem teszi meg mindazt, amit kellene a dolgozók érdekében. Feather, a TUC főtitkára rámutatott, hogy a költségvetés nem fogja eléggé csökken­teni a rekord-színvonalra emelkedett munkanélküliséget és aggodalmát fejez­te ki, hogy az értéknövekedési adó majd súlyosan nehezedik a kisebb jö­vedelmű állampolgárokra. Harold Wilson, az ellenzék vezére „két nemzet költségvetésének” nevezte Barber tervezetét, arra célozva, hogy két részre, a dolgozókra és a gazdagok­ra osztja az országot és az utóbbiakat támogatja. Mégis napirendre kerül a font sterling helyzete Franciaországnak sikerült keresztül­vinnie azt a tervét, hogy egy újabb fő kérdést vegyenek fel a brit csat­lakozásról folyó tárgyalások napirend­jére. A Hatok miniszteri tanácsa ked­den késő este egyetértésre jutott ab­ban, hogy a csatlakozással összefüggő valutáris kérdéseket is megvitassák. Franciaország — mint március 20-i számunkban jelentettük —, azzal a kö­veteléssel állt elő, hogy a font sterling helyzetét a Hatok költségvetéséhez való brit hozzájárulás, az új-zélandi vaj- és a nemzetközösségi cukorimport kérdé­sével együtt vitassák meg. Párizs elégedettsége azonban csak részleges lehet, mivel a font sterling­gel összefüggő problémákat két részre osztják: a brit csatlakozással közvet­lenül, illetve közvetve összefüggő kér­désekre, s csak a közvetlen jelentő­ségűek kerülnek majd a május 11— 12-i csatlakozási tárgyalások napirend­jére. A belépéssel közvetlenül nem összefüggő valutáris témákat a Hatok valutabizottsága, a jegybank-elnökök bizottsága az illetékes brit körökkel együttműködve tisztázza. A Hatok kor­mányaiból és a brüsszeli bizottságból alakuló ad hoc-csoport pedig Nagy- Britannia képviselőinek bevonásával megvitatja majd a font sterlinggel kap­csolatos többi problémát, így a brit fizetési mérleg kérdését és erről a mi­niszteri tanács május 10-i ülése elé terjeszt jelentést. A Reuter jelentésében hangsúlyozza, hogy a keddi vita után még mindig bizonytalan, hogyan vetik majd fel a font sterlinggel kapcsolatos problémá­kat a májusi csatlakozási tárgyaláso­kon. Még az is bizonytalan, melyek a belépéssel közvetlenül összefüggő kér­dések. Ennek tisztázása az állandó képviselők feladata. Abbé­n egyetérte­nek a­­hírügynökségi jelentések, hogy a fizetési mérleg helyzete május 11-én terítékre kerül, de az AP értesülése szerint, a sterling-övezet problémája és a font tartalékvaluta szerepe, amely az elmúlt két hétben a francia táma­dások­­középpontjában szerepelt, való­színűleg csak a csatlakozással közvetve összefüggő kérdések közé kerül. _ NAPRÓL NAPRA *) ♦ AZ NSZK-BAN 5 SZÁZALÉKRA MÉRSÉKELTÉK a hivatalos ka­matszintet. Az intézkedést elsősorban a külföldi tőke beáramlása indokolta és nem a belföldi konjunktúra változása — kommentálta az intézkedést a jegybank elnöke. Pénzpiaci híresztelések szerint Olaszország és Anglia előbb-utóbb követi a nyugatnémet példát. ♦ AZ ÚJ BRIT KÖLTSÉGVETÉSNEK KEDVEZŐ A VISSZHANGJA üzleti körökben. Az értéktőzsdén és a devizapiacon javulás mutat­kozott. A szakemberek az adórendszer módosításában annak kifeje­zését látják, hogy a brit kormány csakugyan csatlakozni óhajt a Közös Piachoz. Ugyanakkor sokan megjegyzik, hogy az adórendszer átfogó reformja újabb terheket ró majd a szegényebb néprétegekre. ♦ KINSHASA-KONGÓRA IS KITERJESZTI A FRANKÖVEZET or­szágainak nyújtott beruházási garanciákat Franciaország. Egyben határozatot hoztak, amelynek értelmében Kongó pénznemét, a zairet jegyezni fogják a párizsi devizapiacon. A jegyzés azt jelenti, hogy e pénznem konvertibilissé válik a francia nyelvű afrikai országok valutájával szemben. ♦ A TESCO TEVÉKENYSÉGÉT ismerteti és értékeli cikkünk, amely-­­ben beszámolunk a magyar „szellemi export” új eredményeiről. Európa, és a fejlődő világ számos országában veszik igénybe a be­ruházók a TESCO útján közvetített mérnöki szolgáltatásokat. Ez idő szerint a szellemi exportot lebonyolító külkereskedelmi vállalatnak 22 magyar tervező intézet végez munkát. ♦ JAPÁNNAK A SZOVJETUNIÓVAL és a Kínai Népköztársasággal fennálló kapcsolatairól közlünk értékelést. A Sajtószemle rovatunk­ban ismertetett cikk rámutat azokra az előnyökre, amelyek Japán­nak a szibériai nyersanyaglelőhelyek kiaknázásában való részvételből származnak, kitér azokra az okokra is, amelyek a Kínával való kereskedelem és együttműködés fokozására ösztönöznek. ♦ A NEMZETKÖZI OLAJPIAC LEGÚJABB HÍREIT ismerteti a 4. oldalon közölt írás. Előreláthatólag július 1-én írják alá a Szuez és Alexandria között épülő kőolajvezeték szerződését. Bizonytalanság övezi a tripoli tárgyalásokat és a francia—algériai megbeszéléseket. játkor_h_ . ■ A tudomány és a termelés kapcsolata TANÁCSKOZIK AZ SZKP KONGRESSZUSA Moszkvai tudósítónk jelenti: Az SZKP XXIV. kongresszusának második napján a központi bizottság beszámolójáról tartott vitában felszó­lalt V. Grisin, a moszkvai pártbizott­ság első titkára is. Felszólalásában egyebek között a termelésnövelés in­tenzív módszereinek lehetőségeivel és szükségességével, a hatékonyság foko­zásával foglalkozott. Megemlítette, hogy az elmúlt öt év alatt már 21 moszkvai gyárban tértek rá a komp­lex gépesítésre, illetve automatizálásra. P. Seleszt, az Ukrán KP első titkára azt hangsúlyozta, hogy Ukrajnában nincsen olyan ágazat, amely ne hatna lényegesen a Szovjetunió egész gazda­sági komplexumára. A kibernetika és az elektronikus számítógéptechnika eredményeire épülő automatikus irá­nyítási rendszer létrehozásával kapcso­latban javasolta, hogy egy köztársasági szintű kísérletet Ukrajnában valósítsa­nak meg először. Mint mondotta, az ország műszaki-technikai színvonala ezt lehetővé teszi. D. Kunajev, a Ka­zahsztáni KP első titkára arról számolt be, hogy az ország ipari termelése je­lenleg 19-szerese a második világhá­ború előttinek. Gyorsan nő a szén, a kőolaj, a vasérc, a színesfémek terme­lése, s befejezéshez közeledik az 500 kilométeres Irtis—Karazanda-csatorna megépítése. G. Romanov, a leningrádi területi PB első titkára az elért ered­mények ismertetése után arról szólt, hogy a szocialista gazdasági rendszer előnyeit nem használják ki teljesen. Utalt a tudomány és a termelés egye­sítésének szükségességére. A vállalato­kat, a tudományos és tervező irodákat magukba­ foglaló egyesülések kell hogy legyenek a modern termelés alapegysé­gei — hangsúlyozta. A SZOVJETUNIÓ GAZDASÁGA ÉS A XXIV. PÁRTKONGRESSZUS III. A lakosság életszínvonalának növelése A Szovjetunió lakosságának egy főre jutó reáljövedelme az elmúlt öt év során 33 százalékkal emelkedett a ter­vezett 30 százalékkal szemben. A kö­vetkező ötéves időszakra a célkitűzés újabb 30 százalékos növekedés. Meg­jegyezzük, hogy ezen belül az 1971. évi előirányzat az előző évek tényle­ges növekedésénél valamivel szeré­nyebb : 4,7 százalék. A munkások és alkalmazottak átlagos havi keresete 1970-ben 122 rubel volt az 1965. évi 96,5 rubellel szemben. A falusi és városi lakosság életszín­vonala az elmúlt öt évben tovább kö­zeledett egymáshoz. A kolhozparasztok jövedelme 1965 és 1970 között 42 szá­zalékkal nőtt, ami lényegesen gyor­sabb a munkások és alkalmazottak ke­resetnövekedésénél. Ez az irányzat a jövőben is fennmarad: míg a következő öt évben a munkások és alkalmazot­tak átlagbére 20—22 százalékkal, ad­dig a kolhozparasztok díjazása 30—35 százalékkal lesz nagyobb. A társadalmi fogyasztási alapokból a lakosságnak juttatott kifizetések és kedvezmények az elmúlt tervidőszak­ban több mint 50 százalékkal nőttek, és az új ötéves terv további 40 száza­lékos növekedést irányoz elő. Az ismertetett számadatok arra utal­nak, hogy a következő időszakban is fennmarad a lakosság életszínvonalá­nak eddigi gyors növekedése. Az élet­­színvonal gyorsuló ütemű emeléséről ugyan nincs szó, de egyrészt a maga­sabb színvonalról kiinduló növekedés, másrészt a lakosság igényeiben, keres­letében mutatkozó minőségi változások — azonos életszínvonal-növekedési üte­met feltételezve is — fokozott felada­tok elé állítják az ország gazdaságát. A gyors iparosítás, valamint az or­szág védelmi ereje növelésének köve­telményei hosszú ideig a termelési esz­közök gyártását helyezték előtérbe a fogyasztási cikkekkel szemben. Az ipari termelés­ 1940 és 1970 között csaknem 12-szeresére, a mezőgazdasági terme­lés alig több mint kétszeresére nőtt. Az iparon belül a termelési eszközök előállítása 16-szorosra, a fogyasztási cikkek termelése kevesebb mint hétsze­resre nőtt. A lakosság szükségletei­nek közvetlen kielégítését szolgáló egyes ágak növekedési üteme azon­ban a legutóbbi években erősen meg­gyorsult. Az 1961—1965. évi és az 1966—1969. évi átlagot szembeállítva a textilipar termelésének növekedési üte­me 2,8%-ról 7,4%-ra, a konfekció­­iparé 1,6%-ról 12,7%-ra nőtt. Egyrészről a szovjet ipar fejlettségi szintje megengedte, másrészről a la­kosság megnövekedett vásárlóereje, egyben a fogyasztási igények minőségi fejlődése és az áruellátásban mutat­kozó feszültségek megkövetelték a fo­gyasztási cikkek előállításának gyor­sabb növelését, ezen kívül a fogyasz­tási cikkek importjának gyors bővíté­sét is. A lakosság pénzbevételeinek növekedése a szovjet kormány élet­színvonalnövelési tervein alapult, de ezt a folyamatot bizonyos „külső” kö­rülmények — a gazdaság szerkezeti ja­vításának, az ország regionális fejlesz­tésének szempontjai, továbbá bizonyos szűk keresztmetszetek feloldásának igénye is — sietették, így a mezőgaz­daság fellendítésére tett intézkedések komplex sorozatának fontos eleme volt a mezőgazdasági lakosság életkörülmé­nyeinek javítása. Az utóbbi ötéves tervidőszak során leszállították a kol­hoztagok nyugdíj­ korhatárát, bevezet­ték a kolhozokban a garantált mini­mális havi bérezést, az általános tár­sadalombiztosítást, a táppénzt. Növel­ték a felvásárlási árakat. Kelet-Szibé­­ria, a Távol-Kelet és az európai te­rületek fejlesztése érdekében e terü­leteken 20 százalékos körzeti pótlékot vezettek be. Általános béremelés volt az építőiparban és az építőanyagipar­ban, ami nagymértékben hivatva volt hozzájárulni ezen ágazatokban mutat­kozó problémák leküzdéséhez. De talán mindezeknél nagyobb pénz­bevételt jelentett a lakosságnak a gaz­dasági reform keretében bevezetett új ösztönzési rendszer. Országos viszony­latban a vállalati ösztönzési alapokban a béralap 10—15 százalékának megfe­lelő összeg halmozódik fel. 1971—1975-ben — az előirányzatok szerint — az ipari termelés 42—46 szá­zalékos átlagos növekedése mellett a termelési eszközök termelése 41—45 százalékkal, a fogyasztási cikkeké 44— 48 százalékkal nő. A két szektor nö­vekedési üteme közötti különbség nem nagy, és érdemben nem fogja befolyá­solni a kialakult termelési arányokat (a termelésieszköz-gyártás részesedése a teljes ipari termelésben mintegy 74 százalék), de mindenesetre bizonyos tö­rekvést, fejlesztési irányt juttat kife­jezésre. Munkácsy Gyula

Next