Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)
1971-04-01 / 63. (558.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1971. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK III. ÉVFOLYAM, 63. (558.) SZÁM A nyugatnémet jegybank tanácsa szerdán elhatározta, hogy a hivatalos kamatlábat egy százalékkal 5 százalékra csökkenti, és ugyancsak egy százalékkal 6,5 százalékra mérsékli a lombard kamatot. Klasen, a jegybank elnöke az ülést követő nyilatkozatában azt is bejelentette, hogy a jegybank a visszleszámítolási kvótákat — vagyis a keretet, amelyen belül a Bundesbank hiteleket nyújthat a különböző pénzintézeteknek — 10 százalékkal leszállítja. Klasen nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem a hazai gazdasági feltételek megváltozása, hanem a külföldi tőke veszélyes méreteket öltő beáramlása késztette a Bundesbankot lépése megtételére. A kamatmérséklés — hangoztatta a jegybank elnöke — a nyugatnémet kamatszintet más nyugat-európai országokéhoz közelíti, és így hozzájárul a külföldi tőkék beözönlésének mérsékléséhez. A jegybank változatlanul hagyta a kereskedelmi bankoknak kötelezően előírt tartalékok szintjét, ami szintén azt érzékelteti, hogy a hazai gazdasági fejlemények, különösen ami az áremelkedéseket illeti, nem indokolják a bank restriktív jellegű pénzpolitikájának feloldását. Érdemes megjegyezni, hogy a bonni gazdasági minisztérium néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott jelentésében ugyancsak arra hívta fel a figyelmet, hogy az árak és bérek emelkedésének rohamos tempója nem hagyott alább, és semmi sem indokolja, hogy a gazdaságpolitikát expanziós irányban térítsék el. A kamatok mérséklése ugyanakkor a hitelkereslet felélénküléséhez vezethet. E megfontolásból kiindulva határozta el a jegybank, hogy a visszleszámítolási kvótákat a jelenlegi 23 milliárd márkás szintről 20,7 milliárdra csökkenti. Ezenkívül nyíltpiaci műveletei során is igyekszik ellensúlyozni a kamatcsökkentések hatását. A jegybank tanácsa — hangoztatta Klasen —, nem hiszi, hogy az új intézkedések következtében megfordul a tőkék beáramlásának irányzata, de mindenesetre a folyamat mérséklődésével lehet számolni. Az utóbbi 15 hónapban 30 milliárd márka értékű valuta érkezett az országba és ez akadályozta a Bundesbank hitelpolitikájának végrehajtását. Az utóbbi hetekben rendkívüli mértékben felduzzadtak a nyugatnémet tartalékok. A DPA jelentése szerintegyedül februárban 2,9 milliárd márkával növekedtek, március első három hetében további 3,9 milliárd márka gyarapodást mutattak. Az ország fizetési mérlege februárban 83 millió márkás felesleggel zárult, szemben a tavaly februári 607 millió márkás deficittel. Ami a bejelentés visszhangját illeti, bizonyos mértékig meglepte mind a nyugatnémet, mind a nemzetközi pénzügyi köröket. Két héttel ezelőtt számítottak ugyan egyes megfigyelők a kamatlábcsökkentés bejelentésére, akkor azonban elmaradt. Most azonban, miután Barber brit pénzügyminiszter költségvetési beszédében nem tett említést kamatmódosítási tervekről, az volt a vélemény, egyelőre az NSZK is mellőzi e lépést, vagy ha nem, akkor is legfeljebb félszázalékos kamatlábcsökkentést hajt végre. E vélemény kialakításában elsősorban az NSZK gazdasági helyzetéből indultak ki: a létfenntartási költségek indexe februárban 4,3 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel ezelőtt, jól tükrözve, hogy a belső helyzet nem indokolja a szigorú hitelpolitika lazítását. Külgazdasági meggondolásokból a Bundesbank mégis kénytelen volt megtenni lépését. Az első jelek szerint a spekulánsok továbbra is bizakodnak: nem hivatalos értesülések alapján a jegybank szerdán kénytelen volt mint-.egy 300—400 millió dollárt márka ellenében felvásárolni, mivel a nyugatnémet valuta szintje időnként áttörte a felső határt. A tőzsdei befektetők bizonytalanságát mutatta az a tény, hogy a frankfurti részvénypiacon rendkívül rapszodikussá vált az áralakulás. Az Olaszországból érkező jelentések arról számolnak be, hogy az ottani jegybank szintén a hivatalos kamatláb mérséklésére készül; egyes értesülések szerint 5,5 százalékról 5 százalékra csökken a kamat. A japán bankköröket váratlanul érte a frankfurti bejelentés. „Valószínűleg ismét visszaesnek az Eurodollár-kamatok, melyek az utóbbi időben megnyugodtak” — mondják Tokióban és úgy vélik, hogy a közeljövőben az amerikai hivatalos leszámítolási kamatláb is módosulhat. Ez viszont a japán jegybankot késztetheti újabb kamatcsökkentési intézkedésre. Visszakanyarodva a nyugatnémet fogadtatásra, Schiller gazdaságügyi miniszter rövid nyilatkozatában ugyancsak a külső tényezők kényszerítő erejének tulajdonította a jegybank intézkedését és mint mondotta: az intézkedések egyáltalán nem befolyásolják a szövetségi kormány és a jegybank közös politikáját, melynek célja a gazdaság stabilizálása. H. R. Lapzártakor érkezett a Reuter londoni jelentése, amely szerint nagyon valószínű, hogy csütörtökön az angol jegybank is követi a nyugatnémet példát és mérsékli — egyes hírek szerint fél százalékkal — a jelenlegi 7 százalékos kamatot. A kamatpolitikai intézkedés egyben támogatást jelentene a kormány költségvetési terveinek megvalósításához — mondják az angol fővárosban. Kamatlábcsökkentés az NSZK-ban AZ INTÉZKEDÉST A TŐKEBEÁRAMLÁS INDOKOLTA Az angol költségvetés piaci visszhangja A március 31-i tőzsdei nyitáskor a bizalom hangulata erősödött az üzletemberek között, akik már előző nap örömmel üdvözölték az új költségvetést. A részvénytőzsdén különösen azoknak az iparágaknak a részvényei szöktek fel, amelyek legtöbbet nyerhetnek a kormány új politikájából: a sörfőzdék, a dohányfeldolgozók, az áruházi hálózatok és a műszeripar. Egyes befektetők azonban, akik hetek óta gyűjtötték az egyre olcsóbb részvényeket, most piacra dobták azokat s így az áremelkedés eléggé korlátozott volt. Felment a font sterling értéke is, jóllehet a kereskedők siettek rámutatni, hogy ez főként a magas kamatlábnak köszönhető. A jóslatok ellenére, a költségvetés nem változtatott a 7 százalékos kamatlábon. Délig a sterling dollár átváltási rátája 20 ponttal, 2,4192 pontra emelkedett , hogy ne haladja túl a hivatalos 2,40 dolláros plafont, a Bank of England állítólag sterlinget adott el és dollárt vásárolt, „ömlik a külföldi pénz Angliába”, mondotta az egyik szakértő. Az arany ára változatlanul unciánként 38,80 dollár maradt, a kereslet és kínálat kiegyensúlyozott. A közgazdászok egy csoportja szerint a pénzügyminiszter túl nagy hangsúlyt fektetett a fogyasztói kereslet növelésére. A költségvetés megteremtette az angol adórendszer reformjának alapjait, mérsékelte a vállalati adót , összesen 680 millió fonttal csökken az adóbevétel —, eltörölte a rövid lejáratú tőkenyereség adóját és emelte a nyugdíjakat. A költségvetés — mondják a szakértők — megugrasztja a részvényeket, de nem tesz jót az állami kötvényeknek, mert nem szerepel benne a sokak által várt bankkamatláb-leszállítás. A gazdasági szakértők becslése szerint a költségvetés szerényebb deflációs hatással jár — olyannal, amilyent a szakszervezetek, az üzleti élet vezetői és a sajtó kommentátorai sürgettek. Az egyik becslés szerint a jelenlegi 2 százalékról 3 százalék fölé növelheti a gazdasági növekedés ütemét azzal, hogy közel 250 millió font sterlinget juttat a gazdaság vérkeringésébe. A jelenlegi adórendszer eltörlése, a Közös Piacon is érvényes értéknövekedési adó bevezetése majd 1973 áprilisában válik érvényessé. A politikai megfigyelők szerint ez a lépés újabb bizonyítéka a kormány eltökélt szándékának a közös piaci csatlakozást illetően. Az angol üzleti élet vezetői örömmel üdvözölték az iparnak nyújtott ösztönzést s az elavult adórendszer reformjának ígéretét. A nagy kérdőjel azonban megmaradt: hogyan érinti majd az ipart az 1973 áprilisában bevezetendő értéknövekedési adó. A kormány hivatalos közleménye szerint hónapok óta tanulmányozzák a Közös Piac öt országában már alkalmazott adórendszert — Olaszország a közeljövőben szándékszik bevezetni azt — és sikeresnek találják a megadóztatásnak ezt a módját. A szakszervezeti vezetők az MTI jelentése szerint üdvözölték a nyugdíjak emelését, de kijelentették azt is, hogy a büdzsé nem teszi meg mindazt, amit kellene a dolgozók érdekében. Feather, a TUC főtitkára rámutatott, hogy a költségvetés nem fogja eléggé csökkenteni a rekord-színvonalra emelkedett munkanélküliséget és aggodalmát fejezte ki, hogy az értéknövekedési adó majd súlyosan nehezedik a kisebb jövedelmű állampolgárokra. Harold Wilson, az ellenzék vezére „két nemzet költségvetésének” nevezte Barber tervezetét, arra célozva, hogy két részre, a dolgozókra és a gazdagokra osztja az országot és az utóbbiakat támogatja. Mégis napirendre kerül a font sterling helyzete Franciaországnak sikerült keresztülvinnie azt a tervét, hogy egy újabb fő kérdést vegyenek fel a brit csatlakozásról folyó tárgyalások napirendjére. A Hatok miniszteri tanácsa kedden késő este egyetértésre jutott abban, hogy a csatlakozással összefüggő valutáris kérdéseket is megvitassák. Franciaország — mint március 20-i számunkban jelentettük —, azzal a követeléssel állt elő, hogy a font sterling helyzetét a Hatok költségvetéséhez való brit hozzájárulás, az új-zélandi vaj- és a nemzetközösségi cukorimport kérdésével együtt vitassák meg. Párizs elégedettsége azonban csak részleges lehet, mivel a font sterlinggel összefüggő problémákat két részre osztják: a brit csatlakozással közvetlenül, illetve közvetve összefüggő kérdésekre, s csak a közvetlen jelentőségűek kerülnek majd a május 11— 12-i csatlakozási tárgyalások napirendjére. A belépéssel közvetlenül nem összefüggő valutáris témákat a Hatok valutabizottsága, a jegybank-elnökök bizottsága az illetékes brit körökkel együttműködve tisztázza. A Hatok kormányaiból és a brüsszeli bizottságból alakuló ad hoc-csoport pedig Nagy- Britannia képviselőinek bevonásával megvitatja majd a font sterlinggel kapcsolatos többi problémát, így a brit fizetési mérleg kérdését és erről a miniszteri tanács május 10-i ülése elé terjeszt jelentést. A Reuter jelentésében hangsúlyozza, hogy a keddi vita után még mindig bizonytalan, hogyan vetik majd fel a font sterlinggel kapcsolatos problémákat a májusi csatlakozási tárgyalásokon. Még az is bizonytalan, melyek a belépéssel közvetlenül összefüggő kérdések. Ennek tisztázása az állandó képviselők feladata. Abbén egyetértenek ahírügynökségi jelentések, hogy a fizetési mérleg helyzete május 11-én terítékre kerül, de az AP értesülése szerint, a sterling-övezet problémája és a font tartalékvaluta szerepe, amely az elmúlt két hétben a francia támadásokközéppontjában szerepelt, valószínűleg csak a csatlakozással közvetve összefüggő kérdések közé kerül. _ NAPRÓL NAPRA *) ♦ AZ NSZK-BAN 5 SZÁZALÉKRA MÉRSÉKELTÉK a hivatalos kamatszintet. Az intézkedést elsősorban a külföldi tőke beáramlása indokolta és nem a belföldi konjunktúra változása — kommentálta az intézkedést a jegybank elnöke. Pénzpiaci híresztelések szerint Olaszország és Anglia előbb-utóbb követi a nyugatnémet példát. ♦ AZ ÚJ BRIT KÖLTSÉGVETÉSNEK KEDVEZŐ A VISSZHANGJA üzleti körökben. Az értéktőzsdén és a devizapiacon javulás mutatkozott. A szakemberek az adórendszer módosításában annak kifejezését látják, hogy a brit kormány csakugyan csatlakozni óhajt a Közös Piachoz. Ugyanakkor sokan megjegyzik, hogy az adórendszer átfogó reformja újabb terheket ró majd a szegényebb néprétegekre. ♦ KINSHASA-KONGÓRA IS KITERJESZTI A FRANKÖVEZET országainak nyújtott beruházási garanciákat Franciaország. Egyben határozatot hoztak, amelynek értelmében Kongó pénznemét, a zairet jegyezni fogják a párizsi devizapiacon. A jegyzés azt jelenti, hogy e pénznem konvertibilissé válik a francia nyelvű afrikai országok valutájával szemben. ♦ A TESCO TEVÉKENYSÉGÉT ismerteti és értékeli cikkünk, amely-ben beszámolunk a magyar „szellemi export” új eredményeiről. Európa, és a fejlődő világ számos országában veszik igénybe a beruházók a TESCO útján közvetített mérnöki szolgáltatásokat. Ez idő szerint a szellemi exportot lebonyolító külkereskedelmi vállalatnak 22 magyar tervező intézet végez munkát. ♦ JAPÁNNAK A SZOVJETUNIÓVAL és a Kínai Népköztársasággal fennálló kapcsolatairól közlünk értékelést. A Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk rámutat azokra az előnyökre, amelyek Japánnak a szibériai nyersanyaglelőhelyek kiaknázásában való részvételből származnak, kitér azokra az okokra is, amelyek a Kínával való kereskedelem és együttműködés fokozására ösztönöznek. ♦ A NEMZETKÖZI OLAJPIAC LEGÚJABB HÍREIT ismerteti a 4. oldalon közölt írás. Előreláthatólag július 1-én írják alá a Szuez és Alexandria között épülő kőolajvezeték szerződését. Bizonytalanság övezi a tripoli tárgyalásokat és a francia—algériai megbeszéléseket. játkor_h_ . ■ A tudomány és a termelés kapcsolata TANÁCSKOZIK AZ SZKP KONGRESSZUSA Moszkvai tudósítónk jelenti: Az SZKP XXIV. kongresszusának második napján a központi bizottság beszámolójáról tartott vitában felszólalt V. Grisin, a moszkvai pártbizottság első titkára is. Felszólalásában egyebek között a termelésnövelés intenzív módszereinek lehetőségeivel és szükségességével, a hatékonyság fokozásával foglalkozott. Megemlítette, hogy az elmúlt öt év alatt már 21 moszkvai gyárban tértek rá a komplex gépesítésre, illetve automatizálásra. P. Seleszt, az Ukrán KP első titkára azt hangsúlyozta, hogy Ukrajnában nincsen olyan ágazat, amely ne hatna lényegesen a Szovjetunió egész gazdasági komplexumára. A kibernetika és az elektronikus számítógéptechnika eredményeire épülő automatikus irányítási rendszer létrehozásával kapcsolatban javasolta, hogy egy köztársasági szintű kísérletet Ukrajnában valósítsanak meg először. Mint mondotta, az ország műszaki-technikai színvonala ezt lehetővé teszi. D. Kunajev, a Kazahsztáni KP első titkára arról számolt be, hogy az ország ipari termelése jelenleg 19-szerese a második világháború előttinek. Gyorsan nő a szén, a kőolaj, a vasérc, a színesfémek termelése, s befejezéshez közeledik az 500 kilométeres Irtis—Karazanda-csatorna megépítése. G. Romanov, a leningrádi területi PB első titkára az elért eredmények ismertetése után arról szólt, hogy a szocialista gazdasági rendszer előnyeit nem használják ki teljesen. Utalt a tudomány és a termelés egyesítésének szükségességére. A vállalatokat, a tudományos és tervező irodákat magukba foglaló egyesülések kell hogy legyenek a modern termelés alapegységei — hangsúlyozta. A SZOVJETUNIÓ GAZDASÁGA ÉS A XXIV. PÁRTKONGRESSZUS III. A lakosság életszínvonalának növelése A Szovjetunió lakosságának egy főre jutó reáljövedelme az elmúlt öt év során 33 százalékkal emelkedett a tervezett 30 százalékkal szemben. A következő ötéves időszakra a célkitűzés újabb 30 százalékos növekedés. Megjegyezzük, hogy ezen belül az 1971. évi előirányzat az előző évek tényleges növekedésénél valamivel szerényebb : 4,7 százalék. A munkások és alkalmazottak átlagos havi keresete 1970-ben 122 rubel volt az 1965. évi 96,5 rubellel szemben. A falusi és városi lakosság életszínvonala az elmúlt öt évben tovább közeledett egymáshoz. A kolhozparasztok jövedelme 1965 és 1970 között 42 százalékkal nőtt, ami lényegesen gyorsabb a munkások és alkalmazottak keresetnövekedésénél. Ez az irányzat a jövőben is fennmarad: míg a következő öt évben a munkások és alkalmazottak átlagbére 20—22 százalékkal, addig a kolhozparasztok díjazása 30—35 százalékkal lesz nagyobb. A társadalmi fogyasztási alapokból a lakosságnak juttatott kifizetések és kedvezmények az elmúlt tervidőszakban több mint 50 százalékkal nőttek, és az új ötéves terv további 40 százalékos növekedést irányoz elő. Az ismertetett számadatok arra utalnak, hogy a következő időszakban is fennmarad a lakosság életszínvonalának eddigi gyors növekedése. Az életszínvonal gyorsuló ütemű emeléséről ugyan nincs szó, de egyrészt a magasabb színvonalról kiinduló növekedés, másrészt a lakosság igényeiben, keresletében mutatkozó minőségi változások — azonos életszínvonal-növekedési ütemet feltételezve is — fokozott feladatok elé állítják az ország gazdaságát. A gyors iparosítás, valamint az ország védelmi ereje növelésének követelményei hosszú ideig a termelési eszközök gyártását helyezték előtérbe a fogyasztási cikkekkel szemben. Az ipari termelés 1940 és 1970 között csaknem 12-szeresére, a mezőgazdasági termelés alig több mint kétszeresére nőtt. Az iparon belül a termelési eszközök előállítása 16-szorosra, a fogyasztási cikkek termelése kevesebb mint hétszeresre nőtt. A lakosság szükségleteinek közvetlen kielégítését szolgáló egyes ágak növekedési üteme azonban a legutóbbi években erősen meggyorsult. Az 1961—1965. évi és az 1966—1969. évi átlagot szembeállítva a textilipar termelésének növekedési üteme 2,8%-ról 7,4%-ra, a konfekcióiparé 1,6%-ról 12,7%-ra nőtt. Egyrészről a szovjet ipar fejlettségi szintje megengedte, másrészről a lakosság megnövekedett vásárlóereje, egyben a fogyasztási igények minőségi fejlődése és az áruellátásban mutatkozó feszültségek megkövetelték a fogyasztási cikkek előállításának gyorsabb növelését, ezen kívül a fogyasztási cikkek importjának gyors bővítését is. A lakosság pénzbevételeinek növekedése a szovjet kormány életszínvonalnövelési tervein alapult, de ezt a folyamatot bizonyos „külső” körülmények — a gazdaság szerkezeti javításának, az ország regionális fejlesztésének szempontjai, továbbá bizonyos szűk keresztmetszetek feloldásának igénye is — sietették, így a mezőgazdaság fellendítésére tett intézkedések komplex sorozatának fontos eleme volt a mezőgazdasági lakosság életkörülményeinek javítása. Az utóbbi ötéves tervidőszak során leszállították a kolhoztagok nyugdíj korhatárát, bevezették a kolhozokban a garantált minimális havi bérezést, az általános társadalombiztosítást, a táppénzt. Növelték a felvásárlási árakat. Kelet-Szibéria, a Távol-Kelet és az európai területek fejlesztése érdekében e területeken 20 százalékos körzeti pótlékot vezettek be. Általános béremelés volt az építőiparban és az építőanyagiparban, ami nagymértékben hivatva volt hozzájárulni ezen ágazatokban mutatkozó problémák leküzdéséhez. De talán mindezeknél nagyobb pénzbevételt jelentett a lakosságnak a gazdasági reform keretében bevezetett új ösztönzési rendszer. Országos viszonylatban a vállalati ösztönzési alapokban a béralap 10—15 százalékának megfelelő összeg halmozódik fel. 1971—1975-ben — az előirányzatok szerint — az ipari termelés 42—46 százalékos átlagos növekedése mellett a termelési eszközök termelése 41—45 százalékkal, a fogyasztási cikkeké 44— 48 százalékkal nő. A két szektor növekedési üteme közötti különbség nem nagy, és érdemben nem fogja befolyásolni a kialakult termelési arányokat (a termelésieszköz-gyártás részesedése a teljes ipari termelésben mintegy 74 százalék), de mindenesetre bizonyos törekvést, fejlesztési irányt juttat kifejezésre. Munkácsy Gyula