Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)
1971-04-01 / 63. (558.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Jmnffurterjülgemcine Az a megállapodás, amelyet egy japán nem hivatalos küldöttség március elején kínai külkereskedelmi szervekkel kötött, a kölcsönös árucserét 1971-re 70 millió dollárban irányozta elő. Ez az összeg eltörpül az 1970. évi 835 millió dolláros kereskedelmi volumen mellett. Érdekes, hogy ugyanakkor a szovjet—japán kereskedelem is nagyjából ezen a szinten mozgott, mindkét irányban meghaladta a 800 millió dollárt. A tokiói szovjet nagykövet a napokban japán újságírók előtt kifejtette, hogy a két ország között az árucsereforgalmat néhány milliárd dollárra lehetne fokozni, ha tető alá hoznák azokat a megállapodásokat, amelyeket a Szovjetunió földgázra, kokszolható szénre, nikkelre és más nyersanyagokra vonatkozóan Japánnak ajánl. A szovjet kormány már 1962 augusztusában javaslatokat tett egy japán küldöttségnek különféle szibériai nyersanyaglelőhelyek kiaknázására. Négy évvel később Tokióban először ült össze a szovjet—japán gazdasági vegyes bizottság, amely azóta több létesítmény tervéről tárgyalt és kettőt már el is fogadott: japán gépek szállítása fa ellenében és kikötő építése a Vrangel-szigeten. Az eredmények azonban elmaradnak a várakozások mögött. Japán húzódozik a szibériai nyersanyagkincs kiaknázásában való intenzívebb részvételtől. A nyugatnémet lap szerint ennek két fő oka van: először a japánok nem akarnak függő helyzetbe kerülni a szovjet nyersanyagszállításoktól, másodszor a Szovjetunióval való ilyen partneri viszonyt nem képesek összeegyeztetni a Kínával fennálló kapcsolatok erősítésével és kibővítésével. Több jel mutat arra, hogy Japán A VILÁGSAJTÓBÓL Japán külgazdasági dilemmája mindent elkövet a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére Kínával. Így a japán kormány kínai tiltakozás miatt egyelőre elhalasztotta a formozai tengerszorosban Tajvannal és Dél-Koreával közösen tervezett kőolajkutatást. „Nem szólva arról, hogy a kínaiak kulturálisan, történelmileg és gondolkodásban is közelebb állnak hozzánk — mondotta egy japán bankár —, Kína 800 millió főnyi piacot képez a házunk ajtaja előtt. Az egy főre jutó jövedelmük kétségkívül csekély, de Kína társadalmi terméke és vásárlóereje jóval nagyobb, mint Szibériáé... Nyersanyagokat más országokból is beszerezhetünk.” Kína már most is nagy exportpiacot biztosít Japán acél- és műtrágyaipara számára. A japán Toyota és Nissan autógyári konszernek igyekeznek kapcsolataikat kiépíteni Kínával, melynek teherautókat szeretnének eladni. A nagy befolyással rendelkező japán gazdaságfejlesztési bizottság még ez évben küldöttséget indít Pekingbe. A japán, külügyminisztérium Kína 1970. évi társadalmi termékét 75 milliárd dollárra, külkereskedelmét 4,3 milliárd dollárra, iparának növekedési ütemét pedig évi 15—20 százalékra becsüli. A japánok nagy reményeket fűznek az idén induló kínai új ötéves tervhez, különösen az acélipar, a vegyi- és a gépipar szempontjából. A japán acélipar szeretné, ha Kína újból megindítaná 1969-ben leállított kohókoksz-szállításait, amelyek azelőtt elérték az évi 600 ezer tonnát. Igaz mindezzel szemben az is, hogy a nyersanyagokban gazdag Kelet-Szibéria feltárásával Japán valósággal egyedülálló pozíciót biztosíthatna magának a világgazdaságban. (1971.márc. 22.) íllfur Jiirctier Zeitung Az olasz SNAM földgáztársaság (az ENI állami holding leányvállalata) és a svájci gázipar között létrejött szerződés értelmében a Hollandia és Olaszország között építendő földgázvezeték áthalad Svájcon, és 1973-tól Svájcnak évi 500 millió köbméter földgázra elővételi joga lesz. Miután Hollandiát, Belgiumot, Franciaország északi és északkeleti részét, valamint Nyugat-Németország nagy részét az N. V. Nederlandse Aardolie Maatschappij (NAM) látja el földgázzal, a holland társaság új elhelyezési piacokat keresett. Tárgyalásokat kezdett az olasz SNAM földgáztársasággal, amelyek eredményeképpen ez év februárjában létrejött szerződés a földgázvezeték megépítéséről. A vezeték körülbelül 900 milliméter átmérőjű, nagy kaliberű csövekből fog állni és nagy nyomással működik majd. Teljesítménye az első építési fázisbana Hollandiától Svájc közepéig terjedő szakaszon 6,3 milliárd köbméter, az Alpokon keresztülhaladó szakaszon pedig 6 milliárd köbméter földgáz lesz évente. A vezetéket a nemzetközileg is szigorúnak elismert svájci biztonsági előírások figyelembevételével építik. A tervet rendkívül rövid idő alatt, 1973 végéig realizálják. Az előkészítő munkálatok a SNAM irányításával már az egész szakaszon elkezdődtek. A svájci szakasz építésére és üzemeltetésére előirányozták egy társaság létrehozását, nagyrészt svájci részesedéssel. Egy másik, tisztán svájci tár- Földgázvezeték épül Olaszországtól Hollandiáig saság alapítását is tervbe vették, amelynek az lesz a feladata, hogy képviselje Svájcot a tranzittársaságban, s gondoskodjon Svájc földgázellátásának bővítéséről. Az állam a társaságban való részvételét vagy viszszafizethető kölcsön nyújtásával, vagy az alaptőkében való részesedéssel (5 millió frankig) fogja biztosítani. Mint azt Bonvin szövetségi tanácsos egy sajtókonferencián kihangsúlyozta, a földgázvezeték rendkívül előnyös a svájci energiagazdaság számára. Rámutatott arra, hogy ezáltal Svájc túlnyomóan kőolajtermékeken alapuló energiaellátása egy Európából származó, és a kőolajénál jóval stabilabb árú energiahordozóval bővül. Emellett a szállítás egy nagy kaliberű vezetéken sokkal olcsóbb, mint egy kicsi, csak a svájci igényekhez méretezett vezetéken. A jövőben várhatóan jelentősen megnő a földgázkínálat Svájcban, s ez bár nem jelent majd lényeges változást az ország energiamérlegében, de erősíti a korszerű energiahordozók pozícióját. Az NSZK-ban a SNAM és a Ruhr Gas részvételével egy közös vállalat gondoskodik, majd a földgázvezeték építéséről és üzemeltetéséről. A német résztulajdonosnak a földgázvezeték belső szállításra is rendelkezésére fog állni. Olaszország számára növeli a szerződés jelentőségét, hogy hozzájárul az ország energiaforrásainak diverzifikálásához. Olaszország globális energiaszükségletének tavaly 10 százalékát fedezték földgázzal. (1971. március 26.) 5ron6fnrf«3riiiuuf BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT A Szovjetunió és Uruguay között 1969 márciusában gazdasági szerződés jött létre, amelyet Uruguay különösen gyorsan, még abban az évben ratifikált. A szerződés gyakorlati megvalósításának részleteiről tárgyalások kezdődtek Moszkvában. A tárgyalások fontosságát erősen kihangsúlyozza az uruguayi fél kereskedelmi küldöttségének nagy létszáma is. Ugyanis 14 közületi funkcionárius, továbbá a magánipar, különösen a textilipar és a kereskedelem 25 képviselője vesz részt a delegációban, amelyet maga az ipari és kereskedelemügyi miniszter vezet. A szerződés keretében a Szovjetunió 20 millió dolláros hitelt bocsátott Uruguay rendelkezésére, főleg gépek és gyári berendezések vásárlására. A hitel 8 év alatt törlesztendő. A közületi vállalatoknak nyújtott hitelek 3,5, a magánüzemek rendelkezésére bocsátottak évi 4 százalékkal kamatoznak. Szovjet részről a finanszírozásnak 85 százalékát vállalták és Uruguay mindössze 15 százalékot köteles fizetni. Ezt is olyképpen, hogy az összeget a Szovjetunióba irányuló exportjával törlesztheti, és ennek az exportnak mintegy 30 százaléka készáru lehet. Bár ez a készáruarány nem túlságosan nagy, Uruguay szempontjából mégis rendkívül fontos. Uruguayt a megállapodás idején nagyon befolyásolta az a lehetőség, hogy az ország törlesztésképpen nemcsak nyersanyagokat, hanem készárukat is szállíthat a Szovjetuniónak. Különösen fontos a dél-amerikai ország textilipa A Szovjetunió és Uruguay gazdasági tárgyalásai rának szempontjából a gyapjúszövetek, ruhák, cipők és kesztyűk exportja, amelyen kívül gyapjú-, rizs- és borkivitelt is számításba vettek. A tárgyalások folyamán — Montevideóból származó hírek szerint — bizonyos nézeteltérések merültek fel. Az uruguayi gyapjú és egyéb nyersanyagok átvételében általában nincs akadály, de a készárukkal kapcsolatban még néhány nehézséget át kell hidalniuk a tárgyaló feleknek. Bár az ipari és kereskedelmi miniszter külfödre utazott, de a bizottságfolytatja a tárgyalásokat, amelyeknek kimenetelét feszült érdeklődéssel várják az uruguayi fővárosban. (1971 márc. 25.) BÉRMUNKA A HEGYALJAI SZÖVETKEZETBEN Tudósítónktól: A Hegyalja Ruházati Szövetkezetben Lantos Miklós elnökkel arról beszélgettünk, hogyan fejlődtek az elmúlt öt év alatt, milyen jövőt ígér a negyedik ötéves terv, hogyan alakult, és alakul kapcsolatuk a külföldi g~io polkal”] — 1970-ben például a HUNGAROTEX és a HUNGAROCOOP révén 28- féle termékből 95 millió forint értékű tőkés, és 36,9 millió forint értékű szocialista exportunk volt. Vevőink a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK, Ausztria, az NSZK, Hollandia, Kanada, és Líbia vállalatai voltak. A tőkés export egy része bérmunka. A velünk kapcsolatban álló bécsi Loden Bekleidung Gesellschaft a nyugatnémet Schöflin, a holland Mechintos és Konersmann, nemcsak alapanyagot szállít, hanem legkorszerűbb gépeit is kölcsönzi a gyártáshoz. Sőt, nem egy esetben az ő technológiájuk szerint dolgozunk, amelynek betartására, technikusokat is biztosítanak. Az idén több mint 100 millió forint értékű megrendelésünk van a tőkésés több mint 50 millió forint értékű a szocialista országok importőreitől. Ez teljes évi kapacitásunkat leköti. A harmadik ötéves terv éveiben 15,5 millió forint értékű építési és gépi beruházást valósítottunk meg és erre a célra az új tervidőszakban 24 millió forintot fordítottunk. Mintegy 800 fős létszámnövekedéssel számolva 1975-ig 914 millió forint termelési érték létrehozását tervezzük. Ennek 88 százaléka exporttermék lesz. AZ ANYAGMOZGATÁS GONDJAI Korszerű anyagmozgatás nélkül egyre kevésbé lehet a munkát jól megszervezni, és így megfelelő termelékenységet biztosítani. Az anyagmozgatás fejlesztésére kényszeríti a vállalatokat a munkaerőhiány is. (Magyarországon kétszer-háromszor akkora az anyagmozgatásnál alkalmazott munkaerő, mint a fejletttőkésországokban.) Az anyagmozgató berendezések hazai gyártása elsősorban tőkés licencek alapján fejlődik (Dexion-állványrendszer, King-konvejor). Legújabban a görgőpálya-rendszerek és a magas raktárak gyártása került napirendre, amely angol, nyugatnémet, francia és olasz cégekkel kooperációban valósulna meg. A magyar népgazdaságban tavaly felhasznált 2 milliárd forint értékű anyagmozgató berendezés fele az importból származik. A behozatal nagy részét szocialista országok termékei alkotják, amelyek közül mennyiségben a szovjet és bolgár targoncák, emelkednek ki. A targoncagyártásban egyébként —a mivel ezzel valamennyi KGST-ország foglalkozik — a részegységekre történő szakosodás látszik célszerűnek. Az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet egyik feladatának tartja a külföldi tapasztalatok adaptálását a magyar műszaki fejlődés érdekében. Évenként felváltva rendezett anyagmozgatási, illetve csomagolási konferenciáin — amelyeket általában kiállítással kötnek össze — külföldi szakemberek is részt vesznek. Az idén a Magyar Kereskedelmi Kamarával közösen jugoszláv csomagolástechnikai kiállítást rendeznek. A csomagolás fejlesztésében is külföldi licencek vásárlásával lehet a legegyszerűbben előre jutni. Ezen a téren úttörőnek számít a CHINOIN, amelynek a svéd Iwema cégtől vásárolt automatái nemcsak a gyár által gyártott gyógyszereket, hanem más vállalatok termékeit is csomagolja. —i—ó filill!!lilll!!!lilllilllll!!i!!l!!lllll!!! RÖVIDEN : Bukarestben szerdán megnyílt a METRIMPEX Külkereskedelmi Vállalat önálló árubemutatója. A megnyitón részt vett Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes is. Az 500 négyzetméternyi kiállítási területen 200-féle műszer, különböző híradástechnikai, anyagvizsgáló és laboratóriumi felszereléseket mutatnak be. 0 Április közepén Moszkvában közös szimpoziont rendez az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, a MEDIMPEX és a bázeli Sandoz cég. 0 A KONSUMEX román vállalatokkal 5 millió devizaforint értékű szerződést írt alá szintetikus kötöttáruk importjára. A MEDIMPEX és a magyar gyógyszeripar közösen vállalta, hogy mintegy 2 millió rubel értékű gyógyszert a szerződéses határidőnél előbb szállítanak a Medexportnak. © A HUNGAROTEX képviselői az Egyesült Arab Köztársaságban tárgyaltak egymillió méter flanell készárú importjáról. © Újvidéken magyar fogyasztási cikkek kiállítása nyílt meg az ARTEX és a jugoszláv Indusztroszervisz rendezésében. © A HUNGAROFILM a svéd és a finn televíziónak egyszeri közvetítésre eladta Bartók A fából faragott királyfi című művéből készült filmet. A Pécsi Bőrgyár kiállítása A Pécsi Bőrgyárban a héten kiállításon mutatják be az üzem gyártmányfejlesztését, az új termékeket. Az elmúlt években több százzal gyarapodott a különböző cipők, ruházati és díszműbőrök variációja. Így például a lágy szövethatású bőrök ruhának, a préselt lakkok táskának készíthetők el. Külföldön rövid idő alatt sikert arattak a pécsi bőrök. Két évvel ezelőtt egymillió dollár értékben szállítottak termékeikből, 1970-ben pedig megduplázták a nyugat-európai exportjukat. Jelenleg az Egyesült Államokban és Kanadában tárgyalnak a magyar exportról. A mostani bemutatóval azt szeretnék elérni, hogy a jó minőségű divatbőrökből ne csak a külföldiek vásároljanak, hanem a hazai feldolgozóipar is. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a belkereskedelem az eddigi túlzott óvatosságát felszámolja. K4 1971. ÁPRILIS 1. Faexport - négyszázezer dollárért • Tudósítónktól: A Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egy éve jött létre a Hajdú- Bihar, valamint Szabolcs-Szatmár megyei erdőgazdaságok részvételével. A nyíregyházi székhellyel működő gazdaság ez alatt 410 ezer dollár értékű fát, famagot és csemetét szállított a tőkésországokba. Bár a hazai feldolgozóipar az idén több fenyő- és tölgyfaárut igényel, exporttevékenységüket tovább folytatják: akácfából 270 ezer dollár értékű exportot terveznek. Ötszáz köbméter akác-parkettalapot Ausztriába, 280 ezer szőlőkarót pedig Jugoszláviába szállítanak. A hazai feldolgozásból megmaradó tölgyanyagból készített bútorlécből, küszöblécből és parkettából 260 ezer Svédországba és Dániába kerül. Háromezer dollár értékben akác- és juharfamagot, valamint csemetét exportálnak Ausztriába és az NSZK-ba. Osztrák import Magyarországon 1896 óta van a Böhler műveknek kereskedelmi képviselete. Felkerestük a Nemesacél Kereskedelmi Kft. igazgatóját, Papek Ernőt, a Gebr. Böhler Co./Wien magyarországi képviselőjét, és tájékoztatást kértünk, a magyar iparban keresettek-e az osztrák nemesacél különféle fajtái. A beszélgetés során megtudtuk, hogy az utóbbi években a hazánkba irányuló osztrák nemesacél-export növekvő tendenciát mutat. Népgazdaságunkban szerepe van a Böhler művek által gyártott különféle nemesacél rúd-, lemez- és szalagtermékeknek, valamint szerszámacéloknak, a szerkezeti, rozsda- és hőálló acéloknak. A hőellenálló acéloknak a turbinagyártásnál van jelentősége. Az Ausztriából származó behozatalban ezenkívül késztermékek is szerepelnek: gépkések, préslégszerszámok, présléggépek. A Nemesacél Kereskedelmi Kft. a METALIMPEX külkereskedelmi vállalat útján bonyolítja le az import tekintélyes részét. A Böhler és a Vasipari Kutató Intézet között is eredményes szakmai kapcsolatok alakultak ki tudományos területen. Szövetkezeti társulás exportra Három évvel ezelőtt három ipari szövetkezet — a Lavatherm, a Gépszöv, valamint a Mechanikai Gépalkatrész — kapcsolódott be az országos gázprogramba: közös társulást hoztak létre tüzeléstechnikai berendezések gyártására, fejlesztésére, értékesítésére, garanciális javítására, továbbá szervizszolgáltatásokra. Az elmúlt évek során több új szövetkezet csatlakozott a társuláshoz, s ma már 150 millió forint értékben gyártanak gáz- és olajtüzelésű berendezéseket, valamint automatikai elemeket. A hazai értékesítés mellett újabban már külföldi megrendeléseknek is eleget tesznek. A Szovjetunióval, Csehszlovákiával és az NDK-val kötött megállapodások után jelenleg nyugatnémet céggel folytatnak kooperációs megbeszéléseket. Sajátos „külkereskedelmi termék” külföldi eladását kezdte meg több mint hat esztendeje a TESCO. Megszervezte a „Consulting engineering” osztályát. Világszerte sorra alakultak a „consulting engineering" irodák, amelyek a megfelelő műszaki szervezettel nem rendelkező beruházóknak mérnöki szolgáltatásokat adnak el. Ezek felölelik a tervezéstől a gazdaságossági számításokon át egészen a művezetésig terjedő tennivalókat, vagy akár olyan feladatok vállalását, hogy a tervezett beruházást kulcsátadásig szervezik, irányítják, beleértve a berendezések beszerzését is. Minden „consulting engineering” irodának a tevékenységi körét behatárolja: hány és milyen képzettségű mérnök, gazdasági szakember egyesül az irodában. Kézenfekvőnek látszott a gondolat: ha a TESCO „consulting engineering” osztályt szervez, s vállalja a magyar tervezők külföldi képviseletét, olyan irodával rendelkezik majd, amelyik mögött gyakorlatilag ott áll az összes magyar tervezőintézet. Vállalhatja a megbízásokat a műszaki és gazdasági élet egész területén, s így a magyar szellemi termékek exportjával jelentős valutabevételhez juthat. Jó lehetőség az, hogy a referencialistán felsorolhatja az összes létező magyar műszaki alkotást. Hiszen ha valaki például hidat akar terveztetni Magyarországon, a TESCO hivatkozhatik az EAK-ban készült belvámi hídtól Közép-Európa legnagyobb kábelhídjáig, az Erzsébet-hídig sok-sok produktumra, s vállalhatja, hogy az UVATERV- nél azokkal tervezteti meg a rendelt hidat, akik ezeket alkották. Már az első lépések mutatták, hogy a kezdeményezés életrevaló, fejlődőképes. Kis megbízásokkal, de olyan széles skálán kezdtek dolgozni, mint például kiterjedt vízügyi kutatások Irakban, az algériai sportstadion tervezése, belső építészeti tervek a helsinki Silankorva szállodához, vagy például olyan speciális szolgáltatás, mint a Kairóból repülőn küldött kőzetminták laboratóriumi analízise. Azonnal mutatkoztak az előnyök, a hazai feladatok teljesítésén túl fennmaradó szellemi kapacitás értékesítése, úgyhogy a tervek, rajzok itthon készülnek, s ezért valutához jut az ország. A TESCO-nak 22 magyar tervezőintézet végez munkát. Éppen az utóbbi években realizálódott sok új szerződés: 1969-ről 1970-re 100 százalékkal emelkedett a bevételük, tavaly további 40 százalékkal, ezzel a gyakorlatilag lehetséges szintet érték el, minden szabad magyar tervezőkapacitást értékesítenek külföldön. S most már az a gondjuk, hogy a megszerezhető megbízásokhoz itthon biztosítsák a fedezetet. Algírban a stadion felépítése után a KÖZTI-vel közösen állandó irodát hoztak létre, tovább dolgoznak általában középületek tervein. Iránban is van TESCO-iroda, ott főleg textilgyári rekonstrukcióval foglalkoznak, további tárgyalások folynak újabb tervezési feladatokról. Két év múlva Teheránban lesznek az ázsiai játékok, a TESCO részt vesz a versenytárgyalásokon, szeretnék elnyerni a tervezési megbízást. Igen jó híre van külföldön a magyar vízügyi szakembereknek. Irakban eddig kisebb tervezési munkákat végeztek, most egy olyan víztisztító berendezés ajánlatán dolgoznak, ahol a munkát a tervezéstől a szervezésig elvállalnák — a MÉLYÉPTERV és a Ganz köreműködésével. Ez a feladat mintegy tízmillió dollárt képvisel. Éppen a vízkutatás és vízhasznosítás terén alakultak ki nagyon jó kapcsolatok az ENSZ mezőgazdasági szervezetével, a FAO-val. Hat éve az első munkák közé tartozott a „jemeni jelentés” az ország hasznosítható víztartalékairól. Ennek nyomán további megbízások születtek vízfeltárásra, vízhasznosításra, Jemen öntözési problémáinak megoldására. A magyar vízmérnökökre további feladatok várnak Szíriában, Marokkóban, Libanonban. Igen jók a kapcsolatok Nigériával. Calabar város rendezési tervét magyar mérnökök készítették, Kanóban működik egy TESCO KÖZTI vegyes vállalat, amely Kano rendezési tervét, új tervezéseket, lakótelep-tervezéseket végez, valamint elvállalta két nagy gát környékének területrendezési tervezését. Létrejött ezenkívül egy nigériai— magyar vegyes vállalat, 60—40 százalékos részvétellel geodéziai feladatok megoldására. Jugoszláviával most számítástechnikai együttműködést alakítottak ki, magyar szakemberek adják át ilyen irányú tapasztalataikat. Az NDK-val széles körű építészettervezési kapcsolat létesült. Magyar intézetek dolgoznak a magas- és mélyépítés és útépítés szinte valamennyi területén. Jellemző a magyar tervezők rugalmasságára, hogy miután az NDK- ban áttértek az építészeti tervek számítógépes feldolgozására, az ÉVITERV , már úgy dolgozik, hogy számítógépre készen, az ottani metódusok szerint adja át terveit. Egyre bővül az együttműködés a Német Szövetségi Köztársasággal is. Hagenban TESCO-iroda működik és a nyugatnémet nagy tervező céggel, a Theisékkel 70 százalékos magyar, 30 százalékos Theis-részvétellel közös consulting irodát hoztak létre. Az NSZK- ban a KGMTI profiljába tartozó ipari tervezést végez a TESCO és a magyar tervezők bekapcsolódnak a nyugatnémet elektromosipar további fejlesztésébe is. A jövő perspektívája nagyjából a jelenlegi szinten a lehetőségek közül kiválasztani a legjobbat, a leggazdaságosabbat. A TESCO „consulting engineering” részlege és a magyar tervezők egyre jobban megismerik a külföldi területet, az ottani igényeket. —i—s A magyar szellemi export új üzletei TI JÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-630 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csellány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2475/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 ,____________________________________