Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-20 / 75. (570.) szám

1971. ÁPRILIS 20. EGY MÍTOSZ ÖSSZEOMLÁSA Francia kommentárok a francia—algériai viszony jövőjéről A francia sajtó kommentátorait a héten elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, hogyan alakul majd Franciaország és Algéria viszonya a továbbiakban, miután a francia kormány csütörtökön — mint ismeretes — bejelentette az Algériával fenntartott eddigi „különleges kapcsolatok” megszüntetését. A kommentátorok rámutatnak arra hogy az algériai kormány csak a jövő csütörtökön válaszol majd hivatalosan a francia bejelentésre, s a további fejlemények szempontjából kedvező jelnek tartják, hogy az algériai sajtó első kommentárjaiban „mérsékelt hangon” reagált a francia lépésre. A hírmagyarázatok ugyanakkor kiemelik, hogy az algériai állami olajtársaság vezetője jelenleg fontos tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokban az algériai földgáz értékesítéséről, s az algíri kormány kedvező kártalanítási feltételeket ígért két amerikai olajvállalatnak, amelynek algériai érdekeltségeit korábban államosították. A Figaro vezércikkében valószínűnek tartja, hogy az amerikai olajtársaságok most igyekezni fognak kihasználni az Algériában támadt „légüres teret”, s elfoglalni azokat a pozíciókat, amelyeket a francia olajtársaságok kénytelenek feladni. A Le Monde szerint a francia politika szempontjából elsősorban az a keserű igazság, hogy összeomlott „a sikeres dekolonizáció mítosza”, és miután a francia kormány felmondta az Algériával való „különleges kapcsolatokat”, most már nehéz lesz a francia—algériai viszonyt mintaként feltüntetni a fejlődő országokkal való kapcsolatok terén. Az Humanité a mostani fejlemények várható gazdasági kihatásait vizsgálva rámutat arra, hogy Franciaország olajellátását nem fenyegeti veszély, hiszen Algéria továbbra is hajlandó olajat szállítani. A helyzetet csak az tehetné problematikussá, ha a francia kormány a továbbiakban ellenséges lépésekre szánná el magát. Ilyen ellenséges lépések egyéb vonatkozásban is nehézségeket okoznának a francia gazdaságnak, hiszen Franciaország két és félszer annyit exportál Algériának, mint amennyit onnan behoz. A francia ipari export több mint három százaléka Algéria felé irányul, s a külföldre szállított francia tejtermékek egyharmadát Algéria vásárolja meg. Algériában jelenleg nyolcezer francia gazdasági és kulturális szakember működik — folytatja az Humanité —, Franciaországban pedig több mint négyszázezer algériai dolgozik. Léon Foix kommunista képviselő a nemzetgyűlésben interpellációt jegyzett be, s abban a kommunista képviselőcsoport nevében felszólítja Chaban Delmas miniszterelnököt, hozza nyilvánosságra, hogy Algéria függetlenné válása óta milyen profitra tettek ott szert a francia olajtársaságok, és most milyen lépéseket szándékozik tenni a francia kormány annak biztosítására, hogy a két ország közötti kulturális, technikai, gazdasági, és emberi kapcsolatok mindkét nép érdekeinek megfelelően fejlődjenek. Feix az interpellációban rámutat arra, hogy Algéria jogosan követelte a módosítását és új alapokra helyezését annak a helyzetnek, amelyben francia részről a „különleges kapcsolatok” jelszavával tulajdonképpen neokolonialista politikát folytattak, s amelyben Algéria földgázát és kőolaját kitermelő francia vállalatok különleges kiváltságokat élveztek. A jelenlegi helyzet a kapcsolatok további romlásának veszélyét rejti magában, s fenyegeti a még fennmaradt kulturális és műszaki kapcsolatokat is, valamint az algériai dolgozók franciaországi jelenlétét, akiknek munkájára pedig feltétlen szüksége van a francia gazdaságnak. ........ A Le Monde washingtoni tudósítója azt írja, hogy az amerikai vezetők tartózkodnak ugyan a francia—algériai válság kommentálásától, de magánbeszélgetésekben korántsem ilyen tapintatosak. Nem titkolják, mennyire csodálkoznak azon, hogy Párizs arra kérte az Egyesült Államokat, ne tegyen semmit, ami még jobban növelhetné az algériaiak makacsságát. Amerikai részről megerősítik, hogy több ilyen francia lépés is történt. Utoljára maga Pompidou elnök juttatott el ilyen értelmű üzenetet a washingtoni kormányhoz, az Egyesült Államok párizsi nagykövetének útján. Washingtonban azonban süket fülekre találtak ezek a francia kérések. Hivatalosan azt hangoztatták, hogy a kormány nem avatkozhat bele az algériai állam és az El Paso olajvállalat tárgyalásaiba. (E tárgyalásokon olyan szerződés megkötéséről van szó, amely 1 milliárd dolláros befektetéseket irányoz elő, s ebből 600 milliót Algériában használnának fel.) A szerződés-tervezetet jelenleg az amerikai energiaügyi bizottság vizsgálja felül. Ez a bizottság — mondják Washingtonban —, teljesen függetlenül hozza majd meg döntését, csak az Egyesült Államok érdekeit tartva szem előtt. Minthogy az Egyesült Államokban energiahiány mutatkozik, Washingtonban senki sem kételkedik abban, hogy a bizottság jóváhagyó véleményt fog nyilvánítani. A Párizs és Algír közötti válság olyan időben robbant ki, amikor az Egyesült Államok kormánya különösen nagy gondot fordít az arab—amerikai kapcsolatok megjavítására. Washingtonban hivatalosan tagadják, de bizonyára ez a tény is szerepet játszott abban, hogy a Nixon-kormány elzárkózott a francia kérések elől. (MTI) • Genfben hétfőn megnyílt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának 26. évi közgyűlése. Mint jelentettük, az ülésszak elsősorban az európai gazdasági helyzet felmérésével és a nemzetközi együttműködés szorosabbá tételeivel foglalkozik. A napirend első pontjai között szerepel Lengyelország javaslata, hogy az NDK hivatalosan vegyen részt a közgyűlésen. • Elsősorban fogyasztási cikkeket mutatnak be a Brnoi Nemzetközi Vásáron, amely hétfőn nyílt meg.. A kiállításon 32 ország 945 vállalata mutatja be termékeit. A vásáron öt szaknapot tartanak: a textilipar, a konfekcióipar, a bútoripar, a világítási technika és a lakásfűtési technika iránt érdeklődő szakemberek számára. Münchenben tartja idei nemzetközi pénzügyi konferenciáját az az Amerikai Bankárok Szövetsége (ABA). A május 23—28-ig tartandó megbeszélésen az amerikai kormány képviselői és különféle nemzetközi szervezetek vezetői is részt vesznek. A napirenden nemzetközi valutaproblémák szerepelnek, különösen a dollárkiáramlás, ezzel összefüggésben az Egyesült Államok fizetési mérlege, valamint a nemzetközi kamatszint. A Kelet-európai körútra indul az ausztráliai exportfejlesztési tanács nyolctagú küldöttsége. A küldöttség április 28. és május19. között Magyarországra, Romániába, Jugoszláviába és Bulgáriába látogat. • Légikisasszonyokat cserél a nyugatnémet Lufthansa és a lengyel LOT légitársaság a Frankfurt—Varsó vonalon. A csere célja a két légitársaság baráti kapcsolatainak erősítése. • Az NSZK ipari termelői, árainak indexe márciusban (0,4 százalékkal) 112 százalékra emelkedett. Tavaly márciushoz képest az árindex (bázis 1962 - 100) 5,1 százalékkal ment feljebb. ' '0 Pénteken, megnyitotta kapuit a 9. tokiói nemzetközi kereskedelmi vásári A vásáron 2200 japán cégen és szervezetén kívül tíz ország (Olaszország, Ausztria, Románia, Dél-Afrika,Kuba, Csehszlovákia, India, Tajvan, NSZK és Dél-Korea)nemzeti pavilonja, további tizennégy állam .—, kontjik Wptök — vállalati bemutatóvalszét A JELENTI 9 Az amerikai stratégiai tartalékok hivatala idén május—júniusban nem ad el gumit tartalékaiból. A GSA döntését valószínűleg a termelő országok éles tiltakozása váltotta ki. Félbeszakadtak a japán—amerikai tárgyalások az amerikai grapefruit importjának liberalizálásáról. Az amerikai tárgyalófél határozottan visszautasította, hogy csereképpen nagyobb mennyiségű japán mandarint engedjen behozni az USA-ba. 0 A Vatikán alkalmazottai és hozzátartozóik ezentúl csak heti 1 kilogramm vajat és napi 1 üveg italt vásárolhatnak a Vatikán raktárából. A Vatikánt ugyanis az a vád érte, hogy az export-ártámogatást élvező közös piaci vaj és szeszes ital az ő raktárain keresztül kerül a római vendéglők tucatjaiba. Nyugat-Ausztrália ötödik timföldfinomítójának építését kezdik meg idén. A 150 milliódollárral, két év alatt megépülő üzem indulókapacitása évi 800 000 tonna lesz, amit idővel évi 1,2 millió tonnára növelnek. A dán nagykereskedők szövetsége a Szovjetunió kereskedelmi kamarájának meghívására küldöttséget indított Moszkvába, hogy tanulmányozza a kölcsönös árucsere növelésének lehetőségeit. A dánok elsősorban mezőgazdasági cikkeket és fogyasztási javakat szeretnének elhelyezni a Szovjetunióban és ennek ellenében gépi berendezéseket importálnának. Éves jegyzőkönyvet írt alá Berlinben az NDK külkereskedelmi kapcsolatainak hivatala és a török kereskedelmi kamarák szövetsége. A jegyzőkönyv a kétoldalú árucsere-forgalmi egyezményt és az árulistát tartalmazza az 1971. április 1. és 1972. március 31. közötti időtartamra. 9 Jugoszláv küldöttség indul Tiranába a két ország közötti hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény megtárgyalására. Jugoszlávia és Albánia idei árucsere-forgalma eléri a 13,2 millió dollárt s ezzel 60 százalékkal szárnyalja túl az 1969. évi forgalmat. 0 A japán Kawasaki cég egy 230 ezer dwt-teherbírású tankhajó tervrajzát adta el a nyugatnémet Blohm und Voss cégnek. Ez az első eset, hogy japán cég iparilag fejlett országnak ad el hajóépítési tervet. Változások a lengyel—osztrák kereskedelemben Május közepére várják Bécsbe a lengyel külkereskedelmi minisztérium delegációját, amely az 1972 januárjától érvényes új kereskedelmi egyezmény megkötéséről tárgyal. A szerződés aláírására valószínűleg CZszewski lengyel külkereskedelmi miniszter szeptemberi bécsi látogatása alkalmával kerül sor. A jelenlegi kereskedelmi megállapodás tulajdonképpen 1972 végéig szól, de az új konvertibilis fizetési rendszerre való áttérés érdekében már januártól az új egyezmény alapján bonyolítják le a kereskedelmet. Az APA osztrák hírügynökség értesülése szerint egyidejűleg a kontingens-rendszert is megszüntetik, bár még nem irányozzák elő a kereskedelem teljes liberalizálását. A kontingens-rendszer helyébe az úgynevezett negatív listák lépnek, azaz Lengyelország mindent szállíthat Ausztriába azokon a kiemelt cikkeken kívül, amelyek a negatív listán szerepelnek. Ami az Ausztriába irányuló lengyel export ösztönzését illeti, lengyel részről arra törekszenek, hogy főként a bútorok, a háztartási cikkek, a sportcikkek, a bőráruk és a cipők szállítását növeljék. Bizonyos mértékig már eddig is sikerült fellendíteni a cipők exportját, most azonban a nagyobb export megalapozására készülnek. Veszélyben a Concorde versenyképessége Franciaország nyomást akar gyakorolni Nagy-Britanniára a Concorde szuperszonikus óriásrepülőgép programjának erőteljes meggyorsítása érdekében — jelenti hivatalos francia körökre hivatkozva a Reuter hírügynökség. Jean Chamant francia közlekedésügyi miniszter, aki csütörtökön Londonban találkozik Frederick Corfield brit légügyi miniszterrel, várhatóan ezt a francia álláspontot fogja képviselni. A két kormány képviselőinek most következő találkozóján igen lényeges kérdésben kell dönteni: felhatalmazzák-e a gyárakat négy további óriásgép építésére, azaz zöld jelzést adnak-e az első sorozatnak. Pompidou elnök egyébként előreláthatólag május elején próbautat tesz a francia Concorde prototípus fedélzetén, hogy ezzel is hangsúlyozza Franciaország eltökéltségét a program folytatására. Az óriásrepülőgép építési programjának meggyorsítását francia részről elsősorban azért követelik, mert aggódnak, hogy a szovjet TU-1 144 behozhatatlan előnyre tesz szert. Az amerikai SST gép programjának beszüntetése után a Concorde-nak a szovjet gép az egyetlen, de annál komolyabb, konkurrense. A TU—144-et előreláthatólag már ez év végén menetrendszerűen is forgalomba állítják míg a gyorsított Concorde-program eredményeként az első angol—francia gép csak 1973 végén vagy 1974 elején közlekedhetne menetrendszerűen. A Concordeprogram vezetői attól félnek legjobban, hogy a szovjet gépet nyugati légitársaságok is megvásárolják. Libéria kereskedelmi flottája Libéria, a mindössze másfél millió lakosú afrikai állam rendelkezik — papíron — a világ legnagyobb kereskedelmi flottájával. Hivatalosan bejegyzett flottájának súlya 28 millió BRT, számban több mint 1750 hajó. E hajókból azonban nagyon kevés fordul meg libériai kikötőben. Magának Libériának mindössze 2 saját teherszállító hajója van. Az ország óriási „papírflottája” az 1948-ban hozott törvénynek köszönheti fennállását. Ez a törvény tette lehetővé a külföldi hajótulajdonosoknak, hogy hajóikat alacsony költséggel és minimális formalitásokkal jegyezzék be. Költségként nettótonnánként 1,20 dollárt kell bejegyzéskor fizetni, s minden év kezdetén tonnánként 10 cent évi adót kell leróni. Ehhez hasonló alacsony költségeket — amelyek csupán töredékei a nagy hajósnépek által kért összegnek — csak Panama számít fel a zászlaja alatt hajózó járműveknek, s ennek következtében Libéria és Panama neve szerepel felváltva a legnagyobb kereskedelmi flottával rendelkező országok jegyzékén. A hajótulajdonosok kapva kaptak a libériai regisztrálás nyújtotta lehetőségeken és 1948 decemberétől 1958 végéig a „libériai flotta”100 tonnáról több mint 12 millió tonnára növekedett. A libériai zászlót használó hajók többsége amerikai és görög tulajdonban van, de az angol, norvég, japán és nyugatnémet hajótulajdonosok is kihasználják előnyeit. A zászlóhasználat engedélyezése igen nagy szerepet játszik Libéria gazdasági életében. Az elmúlt évtizedben a bejegyzési költség és az évi adó tette ki az állami jövedelemnek majdnem 10 százalékát. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG BULGÁRIA KÜLKERESKEDELME A HATODIK ÖTÉVES TERVBEN Ma ül össze Szófiában a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusa, hogy az 1971—1975. éveket átfogó hatodik ötéves terv irányelveit megtárgyalja, jóváhagyja. A pártkongresszuson kiemelkedő helyet kapnak a gazdasági kérdések, hiszen a X. kongreszszus célja — amint azt Basev bolgár külügyminiszter március végén tett budapesti látogatása során megfogalmazta — biztosítani a gazdaság egyenes vonalú, kiegyensúlyozott fejlődésének a feltételeit. A külkereskedelem jelentősége a bolgár gazdasági életben hazánkéhoz hasonló. A külkereskedelem csatornáin realizálódik az ország nemzeti jövedelmének hozzávetőlegesen 33—36 százaléka. Az árucsere-forgalom szerepe, a jövőben tovább növekszik, ugyanis a jelenlegi hatodik ötéves terv előirányozza a külkereskedelmi forgalom évi átlagos tíz százalékos bővítését, míg a nemzeti jövedelem évi kilenc százalékkal nő. Következésképpen az 1971 — 75-ös időszakban évről évre gyarapodik a nemzeti jövedelemnek az a része, amely az árucsere útján termelődik meg. A bolgár gazdaság negyedszázados fejlődésének az eredményei imponálóak, nemcsak világviszonylatban, hanem a KGST (amely a legnagyobb ütemű gazdasági fejlődést elért országcsoport) tagországaival összevetve is. Például 1950—69-ben a világ ipari termelése 3,6-szeresére, a KGST-országoké 6,3-szeresére nőtt, a bolgár ipar ugyanakkor tizenegyszeresére bővítette termelését. Figyelemre méltó, hogy Bulgáriában (a legtöbb európai szocialista országgal ellentétben) nem mutatkozott a hatvanas évek elején és derekán a növekedési ütem átmeneti lanyhulása, amelyet alapvetően az extenzív iparfejlesztés tartalékainak zsugorodása okozott. Néhány adat az elmondottak igazolására: 1961—65-ben (a negyedik ötéves terv idején) a nemzeti jövedelem 8,5 százalékkal, 1966— 70-ben (ötödik ötéves terv) 8,8 százalékkal nőtt. Az idén megkezdett hatodik ötéves tervben a nemzeti jövedelem a tervek szerint évente 9 százalékkal bővül. Az ország külkereskedelmi forgalmának értéke 1970-ben 4,2 milliárd devizalevát tett ki. Ebből 3,1milliárddal, vagyis 75 százalékkal, a KGST tagjai részesedtek. A Szovjetunióra jutott a bolgár árucsere-forgalom több mint 55 százaléka. Azok a szocialista országok, amelyek nem tagjai a KGST- nek, az ország külkereskedelmének 2,7 százalékát adták. A fejlődő országok abszolút részesedése a bolgár külkereskedelmi forgalomban alacsony. Magyarázatul szolgálhat a hagyományos kapcsolatok hiánya. Az elmúlt évtizedben ennek ellenére ez az országcsoport növelte részarányát a legnagyobb mértékben. 1960 és 1969 között az ország külkereskedelme a 2,8-szeresére nőtt, de a fejlődő országok és Bulgária több mint hatszorosára bővítették árucseréjüket. Az export szerkezetének változásai tükrözik az iparfejlesztési politika célját: a korszerű gép- és vegyipar kiépítését. Egy évtizeddel ezelőtt a kivitelnek csak 14,6 százaléka állt gépből és berendezésből,, míg 1969-re ez a hányad 27,1 százalékra szökött fel. Az idei éves terv pedig már az export egyharmadát irányozza elő gépekből és berendezésekből. A bolgár iparfejlesztés sajátsága, hogy néhány ágazatot úgyszólván teljes egészében az export céljaira építettek ki, így például az elektromos targoncák 95 százalékát, a futómacskák 96 százalékát, a villanymotorok 64 százalékát exportálják. A vegyipar néhány ágazata ugyancsak szorosan függ a kiviteltől. A mezőgazdasági kivitelben a bolgár kert- és gyümölcskultúra terményei játsszák a vezető szerepet. Zöldségből és gyümölcsből a KGST-országok közül ez idő szerint Bulgária exportál legtöbbet. Hasonlóan magas az exporthányad a feldolgozóiparban, a zöldség- és gyümölcskonzervek 50 százalékát külföldön értékesítik. Az importban a legnagyobb súllyal a termelő eszközök és az alapanyagok szerepelnek. Az 1969-es behozatal 43— 46 százalékát gépek és berendezések, 24—27 százalékát pedig ásványkincsek, energiahordozók tették ki. A hatvanas évek második felétől évről évre nőtt a fogyasztási és az iparcikkek importja. A hatodik ötéves tervnek a külkereskedelemre vonatkozó részét Avramov bolgár külkereskedelmi miniszter ismertette a szófiai Rabotnicseszko Delo hasábjain. Elöljáróban néhány általános számadat. 1971—75-ben a nemzeti jövedelem több mint ötvenszázalékos emelését tervezik, a dolgozók reáljövedelme pedig legkevesebb harminc százalékkal gyarapszik. Figyelemre méltó, hogy a nemzeti jövedelem növekményének kilenctized részét a munka termelékenységének a fokozásával szándékozzák létrehozni. A terv szerint az ipari termelés évi 11 százalékkal, összességében 70 százalékkal emelkedik, a mezőgazdaság termelése pedig évi 4,5 százalékkal nő. A külkereskedelmet a bolgár tervezők évi 10 százalékkal kívánják bővíteni. A hatodik ötéves tervben az árucsere értéke eléri a 29 milliárd devizalevát. A szocialista országok részesedése az árucsere-forgalomból az 1970-es 77,7 százalékról 1975-ig 83,7 százalékra emelkedik. A fejlődő országok is növelik súlyukat, velük a forgalom évi 12 százalékkal bővül (ez két százalékkal meghaladja az átlagot). A kivitelben ennek megfelelően az 1970-es 30,6 százalékról 1975-re 41,6 százalékra nő a gépek és berendezések aránya, míg az élelmezési cikkeké 32- ről 26,3 százalékra esik vissza. A gép- és a vegyipar 1975-ben az export több mint 50 százalékát adja. A behozatal évi növekedési üteme is némileg gyorsul, mert az ötödik ötéves terv 8,9 százalékos átlagával szemben 9,8 százalékra emelkedik. —i —r OECD-JELENTÉS ÍRORSZÁGRÓL Az ír gazdaságban az elmúlt két évben gyorsabban növekedtek az árak, mint általában a világpiacon, pedig az infláció minden országban éreztette hatását. A megállapítás az OECD április 15-én nyilvánosságra hozott jelentéséből származik. A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének becslése szerint a bruttó nemzeti termék 1971-ben 3—4 százalékkal nő. A növekedés jelenlegi szintje azonban csak az export növelésével tartható fenn. Írország számára nagyon fontos, hogy versenyben maradjon a világpiacon — hangsúlyozza a jelentés. A konkurrencia mögött való lemaradás komoly problémákat okozhat, végeredményben így keletkezett a jelenlegi nehéz helyzet is. Az ország fizetési mérlegének egyensúlya bizonytalan. Optimista becslések szerint a deficit a múlt évivel lesz egyenlő, de lehet, hogy növekszik, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az idén több repülőgépet és hajót kívánnak vásárolni, mint tavaly. A kereskedelem volumene mintegy 7,8 százalékkal, tehát a tavalyinál valamivel gyorsebb ütemben emelkedik. (A világkereskedelem bővülésének rátája előreláthatólag kisebb lesz.) Ez a kedvező helyzet csak akkor jön létre, ha Nagy-Britannia vásárlásai legalább olyan mértékben növekednek ebben az évben, mint tavaly. Az OECD-becslés szerint a névleges bérek körülbelül 10 százalékkal emelkednek, ez azonban a reáljövedelmekben 3 százaléknál semmi esetre sem jelent nagyobb növekedést. Rövid távon az illetékes szervek keveset tehetnek a béremelkedés korlátozása érdekében, hosszú távon azonban ezek alakulását jobban össze kell kapcsolni a termelékenységgel. Ezt legmegfelelőbben olyan bérmegállapítás szolgálná, amelyet az összes érdekeltek bevonásával központilag dolgoznának ki. Gyors, koncentrált akciót tanácsol az OECD a munkaerőpiacon, az ipari szakképzés és a munkaerő-átképzés rendszerének bővítését. Kívánatos és lehetséges is középtávon, hogy Írországot gyorsabban juttassák el céljához, a teljes foglalkoztatottsághoz. (Reuter) A latin-amerikai külkereskedelem iránya A latin-amerikai külkereskedelemről készített brazil elemzés az Amerikai Államok Szervezetének jelenlegi közgyűlésén a legfontosabb dokumentumok egyikeként kerül a résztvevők elé. Az összefoglalóban a brazil szakemberek rámutatnak arra, hogy a latin-amerikai országok az elmúlt években fokozatosan elfordultak az Egyesült Államoktól és exportjuk java része főként az Európai Gazdasági Közösség országaiba, valamint Japánba irányult. Ezekkel az országokkal az árucsere-forgalom állandóan jelentős mértékben emelkedik, míg az USA-val folytatott kereskedelem stagnál. Az AÁSZ közgyűlésével egyidejűleg látott napvilágot az Amerika-közi Fejlesztési Bank jelentése Latin-Amerika 1970. évi gazdaságáról. Eszerint a növekedési ütem tavaly 6 százalékot tett ki, szemben az egy évvel korábbi 6,5 és két évvel korábbi 6,3 százalékkal. A kilátások az idei évre is kedvezők. A lakosság gyors szaporodása miatt azonban az egy főre jutó növekedés kedvezőtlenebb, mint a világ más részeiben. A jelentés megállapítja, hogy a gazdaság szinte valamennyi szektorában gyors volt a növekedési ütem. Kivételt talán csak a mezőgazdaság képez. Ez az ágazat a kontinens bruttó nemzeti termékének 16 százalékát teszi ki. 1966 és 1969 között a mezőgazdasági termelés növekedési üteme évi átlagban 2,3 százalék volt, az élelmiszertermelés pedig 2,5 százalékkal emelkedett. Ez azt eredményezte, hogy a térség élelmiszerellátása nem javult. (Reuter)