Világgazdaság, 1971. május (3. évfolyam, 84/579-103/598. szám)

1971-05-04 / 84. (579.) szám

Szabad árfolyamot a márkának Nyugatnémet gazdaságkutató intézetek javaslata Nyugat-Európának egyoldalúan kell tennie valamit a dollár-beáramlás el­len, minthogy a jelek szerint Washingtont nem tudják hathatós intézkedésekre rávenni. Ez a gondolat húzódik meg a nyugatnémet gazdaságkutató intézetek nagy szenzációt keltő javaslata mögött, hogy a Bundesbank szüntesse meg a dol­lár árfolyamának támogatását. Az egyik intézet ennél tovább megy. A márka felértékelését ajánlja , s ez az elgondolás állítólag nem áll távol Schiller bonni gazdasági miniszter elképzeléseitől sem, aki újabb dollárválságtól tart. A nyugatnémet gazdaságkutató inté­zetek hétfőn a márka „lebegő” árfolya­mának bevezetését, sőt egyikük a márka felértékelését javasolja a bonni kormánynak, mint a dollárbeáramlás meggátolásának, az infláció megfékezé­sének egyetlen eszközét. Az NSZK öt gazdaságkutató intéze­tének munkaközössége közös jelentésé­ben kifejti, hogy az áremelkedés meg­állításának hagyományos eszközeit már kimerítették, de eredményt nem értek el. A kormánynak haladéktalanul­­ten­nie kell valamit, különben az áremel­kedés csak meggyorsul. Bonn-nak nem szabad visszariadnia attól, hogy a be­váltási árfolyamot, mint árpolitikai esz­közt latba vesse. (Az NSZK konjunk­turális helyzetére vonatkozólag lásd a 2. oldalon közölt jelentést.) A nyugat-berlini gazdaságkutató inté­zet különvéleményében a szabadon le­begő valutaárfolyamnál helyesebbnek tartaná az egyszeri újabb felértékelést, mert ennek időpontját a kormány a legelőnyösebben választhatná meg. Hozzáteszi az intézet, hogy a legutóbbi hónapok hatalmas valu­tabeáramlását követően az NSZK kockázat nélkül vál­lalhatná a felértékeléssel járó valuta­kiáramlást. A „lebegő” árfolyam bevezetése azt jelentené, hogy a frankfurti jegybank megszünteti a dollár intervenciós vásár­lások útján való támogatását és a dol­lárárfolyam kialakítását a kereslet és a kínálat játékára bízná. Ennek azonnali eredménye a dollárbeáramlás csökke­nése lenne, hiszen a dollár árfolyama esne, tehát a spekulációnak nem lenne érdemes dollárt eladni a nyugatnémet devizapiacon. A dollárbeáramlás csök­kenése enyhítené­­az inflációs nyomást is, mert megszüntetné a belföldi pénz­ellátás állandó bővülését azokkal a márkaösszegekkel, amelyeket a felvásá­rolt dollárért kifizet. Schiller bonni gazdasági miniszter elismeréssel nyilatkozott a gazdaság­­kutató intézetek közös jelentéséről, amely, mint mondta, alkalmas alapot szolgáltat a kormány jövendő gazdaság­­politikájának megvitatásához, a márka árfolyamával kapcsolatos javaslatra azonban nem tett megjegyzést. Bonni tájékozott körökben a Reuter tudósítója szerint azt mondják, hogy a „lebegő” árfolyam, vagy a felértékelés gondolata összhangban van Schillernek azzal az elképzelésével, hogy a nemzet­közi valutarendszert rugalmasabbá kell tenni. A Közös Piac hamburgi pénzügyminiszteri értekezletén Schiller­nek nem sikerült a nagyobb rugalmas­ság gondolatát elfogadtatni partnerei­vel. Múlt csütörtökön Hannoverben mondott beszédében megjegyezte: a minisztereknek azt a tervét, hogy a kö­zös valutapolitikai álláspontot a Nem­zetközi Valuta Alap szeptember végi közgyűléséig kialakítják, előre nem lát­ható események felboríthatják. Az idé­zett körök szerint Schiller arra célzott, hogy újabb dollárválság törhet ki, ha Nyugat-Európa nem tesz közös lépése­ket a dollárbeáramlás megfékezésére. Újból elmérgesedett a Tovább romlik a viszony Algéria és Franciaország között. A CFP francia olajvállalat váratlanul hazarendelte Algériában dolgozó személyzetének tag­jait. A vállalat egyik szóvivője Párizs­ban azt hangoztatta, hogy Algéria kér­te fel a 166 francia szakembert a távo­zásra. Hivatalos algériai körök szerint viszont a CFP egyoldalúan döntött személyzetének hazahívása mellett. A mostani francia lépést megelőzően, a múlt hét végén, zsákutcába jutottak a CFP és a másik francia olajvállalat, az ELF-ERAP képviselőinek algíri tár­gyalásai. A megbeszéléseken elsősorban a francia vállalatok kártalanításáról és az új algériai kőolaj­törvényről volt szó. A CFP műszaki gárdájának vissza­vonása ellenére az algériai energia- és kőolajipari minisztérium felajánlotta az együttműködést a francia olajválla­latoknak, s így többek között hangsú­lyozta azt is, hogy a CFP szakértőit is­mét visszaengedik volt munkahelyükre, ha azt kívánják. A Sonatract pedig azt javasolta, hogy folytassák a vállalati szintű megbeszéléseket, s ezek kereté­ben rendezzék a szakértők visszatérésé­nek kérdését is. Rumedien algériai elnök május 1-i beszédében ismét hangoztatta országa függetlenségi törekvéseit és az intézke­dések végleges és megmásíthatatlan voltát. Sőt a megegyezés hiányában ki­látásba helyezte a teljes államosítást is. francia—algériai viszony A franciák nem akarják megvenni Al­géria olaját és borát — mondta —, s mindenáron gazdasági blokád alá akar­ják helyezni egykori gyarmatukat. E kísérletük azonban kudarcra van ítélve: Algéria ugyanis el tudja adni az ola­jat. Bumedien ismét hangsúlyozta, a kapu az együttműködésre továbbra is nyitva áll, annak ellenére, hogy Algéria hasonló jellegű felhívásai francia rész­ről eddig süket fülekre találtak. (Reuter, MTI) Befejeződött a GATT-konferencia Genfben befejeződött a GATT tag­államainak nem hivatalos „csúcskonfe­renciája”, amelynek középpontjában a nemzetközi kereskedelem kérdései áll­tak — jelenti a Reuter-iroda. A meg­beszélések után nyilvánosságra hozott kommüniké megállapítja: konstruktív és széles körű véleménycserére került sor. A 78 GATT-tagállam közül 60 or­szág képviselői vettek részt az ülés­szakon, és egyetértettek abban, hogy a GATT novemberi hivatalos konferen­ciájának előkészítése szempontjából igen hasznos volt a mostani találkozó. A küldöttek megegyeztek abban is, hogy a GATT jelenlegi programját foly­tatni és bővíteni kell minden területen a világkereskedelem további kiterjesz­tése érdekében. A közlemény hangsú­lyozza: különös figyelmet szenteltek a fejlődő országok kereskedelmi problé­máinak. Az APA osztrák hírügynökség sze­rint a genfi megbeszéléseken a GATT jelenlegi „egy helyben topogó” tevé­kenysége volt a fő téma. A stagnálást az európai integráció előreláthatatlan jövője, másrészt pedig az amerikai pro­tekcionista törekvések tisztázatlansága okozza. GAZDASÁGI FESZÜLTSÉGEK A NATO ORSZÁGAI KÖZÖTT Az Atlanti Szövetség brüsszeli köz­pontjában működő diplomaták attól tartanak, hogy Nyugat-Európa és Észak - Amerika gazdasági feszültsége addig erősödik, amíg aláaknázhatja a NATO szervezetét. Az aggodalom tájékozott körök szerint elsősorban azokból a vá­dakból táplálkozik, amelyeket az USA és a Közös Piac emel egymás ellen a protekcionistának bélyegzett kereskede­lempolitikai intézkedések miatt. Hoz­zájárul ehhez az USA fizetési mérlegé­nek deficitje, az Amerikából importált infláció problémája is. „A valutapoli­tikai, kereskedelmi és gazdaságpolitikai nézeteltérések napról napra erősödnek, hónapról hónapra súlyosbodnak, s félő, hogy előbb-utóbb aláaknázzák az At­lanti Szövetség politikai támogatását” — mondotta egy magas rangú diploma­ta. A NATO tulajdonképpen nem alkal­mas fórum a gazdaságpolitikai kérdé­sek megvitatására, de a szervezet ta­valy decemberben tartott legutóbbi mi­niszteri értekezletén Sharp kanadai külügyminiszter már rámutatott arra, hogy a kereskedelmi protekcionizmus erősítése meggyengítheti a szövetség szolidaritását. A diplomaták ezzel kap­csolatban idézik az Észak-atlanti Szer­ződés második cikkelyét, amely kifeje­zetten felszólítja a tagállamokat: „Kü­szöböljék ki a konfliktusokat nemzet­közi gazdaságpolitikájukban, és ösztö­nözzék a gazdasági együttműködést a tagállamok között.” Egy diplomata kijelentette, óhatatla­nul egyre több lesz a nézeteltérés Európa és Észak-Amerika között. A NATO nem foglalkozik ezzel a prob­lémával a súlyának megfelelően. Em­lékeztetett arra, hogy Connally ameri­kai pénzügyminiszter nemrégen kije­lentette: „radikális változtatásokra” van szükség az Egyesült Államoknak és szö­vetségeseinek kereskedelmi kapcsola­taiban. Nyugatnémet Diesel-motor kipróbálása a Szovjetunióban A szovjet autóipari minisztérium kö­zölte a nyugatnémet Klöckner, Hum­­boldt-Deutz konszern képviselőivel, hogy a vállalat által gyártott léghűtéses Diesel-motor próbaüzemeltetése nagyon jó eredményeket hozott. A Szovjetunió­ban több mint hat hónapja folyik a Deutz-motorok kipróbálása. Az NSZK-beli cég küldöttsége két­napos látogatáson tartózkodott a Szov­jetunióban és találkozott Taraszov autóipari miniszterrel is. Mint ismere­tes, a Szovjetunió bejelentette, hogy saját maga fogja felépíteni a Káma fo­lyó mentén az óriási teherautógyárat, de továbbra is lehetőség nyílik a koope­rációra egyes nyugati cégekkel. (Reuter) A JKSZ ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSE Határozat a beruházási politika szabályozásáról A Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének elnöksége Brioni szigetén há­romnapos kibővített ülésén megvitatta a politikai és gazdasági helyzetet. Meg­állapodtak, hogy a JKSZ-ben uralkodó helyzet megvitatására összehívják a párt második konferenciáját. Ezt köve­tően a párt köztársasági vezető fóru­mai tartanak üléseket. A gazdasági kérdések jelentős helyet kaptak a vitában. Megállapították, hogy a problémák fő okait a gazdaság szer­kezetének hibáiban, a gazdaság meg­szilárdítását célzó program következet­len végrehajtásában lehet megtalálni. Az elnökség határozata a stabilizációs program következetesebb végrehajtását sürgeti. Hangsúlyozzák, hogy határozot­tan szabályozni kell a beruházási poli­tikát és szigorúan be kell tartani azt az elvet, hogy csak a lehetőség­ hatá­rain belül szabad költeni. Ezt még an­nak árán is be kell tartani, hogy egyes beruházásokat ily módon le kell állí­tani. A másik elv, hogy nem szabad csökkennie az alacsony jövedelműek életszínvonalának, sőt ezt az átlagos­nál gyorsabban kell emelni. A gazdasági kérdésekről és az ön­igazgatás elméletének problémáiról az önigazgatók néhány nap múlva kezdődő szarajevói konferenciáján rész­letesebben esik szó. A kongresszus je­lentőségét mutatja, hogy Tito elnök már a tanácskozás első napján, szerdán be­szédet mond. . . .-V l'f/i'f NAPRÓL NA­P­RA ♦ A DOLLÁR DEVIZAPIACI TÁMOGATÁSÁNAK BESZÜNTETÉSÉT, sőt a nyugatnémet márka felértékelését javasolják a nyugatnémet gaz­daságkutató intézetek. A jelentés szerint — amelynek elgondolásai állítólag nem állnak távol a bonni gazdasági miniszter elképzeléseitől — más eszköz már nem marad a dollárbeáramlás megfékezésére, s ez­zel a belső áremelkedés és konjunktúra lecsillapítására. Az NSZK konjunkturális helyzetéről külön írás foglalkozik a 2. oldalon. ♦ EREDMÉNYES VOLT TÍMÁR MÁTYÁS PÁRIZSI LÁTOGATÁSA, amelynek során megbeszélést folytatott Giscard d’Estaing pénzügy­­miniszterrel. A magyar miniszterelnök-helyettes hazatérése után nyi­latkozatot adott, s ebben hangsúlyozta: növelni kell a magyar cikkek franciaországi eladásait. Ennek érdekében hasznos lenne a két ország minisztereinek tanácskozása, hogy a kereskedelemben mutatkozó aka­dályokat elháríthassák. , ♦ FESZÜLTSÉGEKET IDÉZETT ELŐ AZ NDK NÉPGAZDASÁGÁBAN az elmúlt évek nagymértékű fejlesztése — állapítja meg a Sajtószemle rovatunkban ismertetett írás. Nem áll mindig rendelkezésre megfelelő munkaerő és építőanyag a beruházásokhoz, s nem elegendő mennyisé­get termeltek egyes fogyasztási cikkekből. Hiányosságok mutatkoznak a vállalati vezetésben, a központi tervezésben és irányításban, vala­mint a gazdaságpolitikában is — írja az egyik lengyel újság cikke. ♦ NEM SZORÍTOTTA HÁTTÉRBE AZ ÜVEGIPAR FEJLŐDÉSÉT a műanyagok térhódítása, sőt inkább javultak a konjunkturális lehető­ségek. Az Üvegipari Művek sikeresen kamatoztatja e lehetőségeket, gyorsan és rugalmasan alkalmazkodik a belföldi igények változásához, de kihasználja a külföldi piacok kedvező helyzetét is. Az Üvegipari Művek exportja állandóan emelkedik. ♦ A LONDONI FÉMTŐZSDE ÉS A KELET-NYUGATI KERESKEDE­LEM összefüggéseit taglalja a 4. oldalon közölt cikkünk. Eszerint a szocialista országok tőkés relációban a színesfémet főként a tőzsdén keresztül értékesítik, de gyakran vevőként is fellépnek. A szocialista országok egymás közötti kereskedelmére is hat a fémtőzsde, a tőzsdei árjegyzések ugyanis befolyásolják a KGST-országok kereskedelmében alkalmazott árakat is. Aláírták a magyar—kínai árucsere-forgalmi megállapodást Április 28-án Pekingben aláírták a Kínai Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti 1971-re szóló árucsere-forgalmi és fizetési meg­állapodást — jelentette az Ú­j Kína hírügynökség. A megállapodást Bíró J­óz­s­e­f magyar külkereskedelmi miniszter, illetve P­a­j Hszieng­­ku­o kínai külkereskedelmi miniszter írta alá. Jelen volt Li H­szi­en­ni­e­n miniszterelnök-helyettes is. A Kínai Népköztársasággal 1961-ben kötötte meg Magyarország az első áru­csere-forgalmi megállapodást és azóta is rendszeres éves megállapodásokon nyugszik a két ország közötti kül­kereskedelem. A hosszú lejáratú meg­állapodásra eddig csak egy alkalommal, 1958-ban került sor, mégpedig az 1959- től 1962-ig terjedő időszakra. A kereskedelmi kapcsolatok alakulá­sáról kértünk tájékoztatást a Külkeres­kedelmi Minisztériumban. A magyar— kínai kereskedelmi kapcsolatok, az áru­forgalom alakulása nem volt mindig egyenletes, azonban — az átmeneti visszaesés után — az utóbbi években már bizonyos élénkülés látható. Két év alatt — az 1970-ben megvalósult és az 1971-re előirányzott­­ árucsere-forga­lom jelentős, mintegy 40 százalékos nö­vekedést mutat az 1969. évihez képest. Mindkét fél részéről megvan a szándék, hogy a gazdasági kapcsolatokat bővít­sék és egyben fejlesszék. Ha az idei forgalom várható tenden­ciáit vizsgáljuk, akkor mindkét oldal­ról az árucserében emelkedés mutat­kozik. Lényegében az áruösszetétel az idén is az eddigi évekével azonos lesz. A magyar export mintegy egyharmada a jövőben is a szerszámgép-, továbbá nagy mennyiségben jármű- és jármű­­alkatrész-, valamint jelentős értékű acél-alumíniumkábel-, hengereltáru-, illetve oxigénpalack-szállítás lesz. A magyar importlistán a színesfémek, a hús és húskonzervek, különféle alap­anyagok, könnyűipari fogyasztási cik­kek és élelmiszeripari termék szere­pelnek.* A forgalom további bővítését segíti majd elő, ha mindkét ország vállalatai több piackutató delegációt szerveznek és így kölcsönösen jobban megismerik egymás szállítási lehetőségeit. Erre mu­tat az is, hogy például a TECHNO­­IMPEX szakemberei a múlt évben a Csepeli Szerszámgépgyár képviselőivel közös üzleti utat tettek a távol-keleti országban. Tárgyalópartnereik a Mach­­impex kínai külkereskedelmi vállalat üzletkötői voltak. A Csepeli Szerszám­­gépgyár már évek óta szállít szerszám­gépeket Kínának, s termékeinek jó hírét bizonyítja, hogy a­­kínai vállalat az idén lényegesen több szerszámgépet vásárol. Április közepén Budapesten aláírtak egy magánjogi szerződést, amely sze­rint a MOGÜRT 200 darab Csepel B­- 150 típusú normál tehergépkocsit szállít a Kínai Népköztársaságnak. Ugyanakkor tárgyalások folynak to­vábbi 300 Csepel D—450/B típusú bil­lenő tehergépkocsi, továbbá 150 DR— 50/D .típusú dömper szállításáról. A magyar exportlistán további alkatrész­­szállítások is szerepelnek. Az 1971. évi magyar—kínai külkereskedelmi meg­állapodás egyik nagy tétele a magyar közúti járműexport. (Egyébként a MOGÜRT már 1972-ben szállított 130 autóbuszt és 5 dömpert Kínába. Né­hány évi mérsékelt áruforgalom után 1970-ben ismét nagy menyiségű autó­busz és dömper került exportra.) Ked­vező, hogy a kínai fél 1971-re bejelen­tett specifikált igényét a MOGÜRT-nek sikerül megfelelő összetételű áruössze­tételben kielégítenie. Több magyar vállalat a forgalom nö­velése végett a közeljövőben piackutató körutat tervez Kínába. Dr. Bíró József koreai látogatása Dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter Ke Ung The, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság külkereskedel­mi minisztere meghívására Phenjanba érkezett. Dr. Bíró József vendéglátójá­val tárgyalásokat folytatott a két ország gazdasági kapcsolatairól, és megtekin­tette a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népgazdasági eredményeit be­mutató állandó kiállítást. Dr. Tímár Mátyás franciaországi tárgyalásairól Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfőn hazaérkezett Franciaországból, ahol Valery Giscard d’Estaing gazdasági- és pénzügyiminisz­ter meghívására néhány napot töltött. Látogatásának tapasztalatait összefog­lalva dr. Tímár Mátyás a következő nyilatkozatot adta: — Tárgyalásaink őszinték, nyíltak, cél­­ratörőek voltak. Az elmúlt években, és főleg Fock elvtárs 1968. évi franciaor­szági látogatása óta, bővültek a ma­gyar—francia gazdasági kapcsolatok, de úgy látjuk, hogy még sok lehetőség van a kooperációk, az együttműködés külön­böző formáinak kibontakoztatására. A Magyarországról származó francia vá­sárlások alacsonyabb szinten mozognak, mint a magyar beszerzések, s kerestük annak lehetőségeit, hogyan növelhet­nék vásárlásaikat a francia cégek, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a forgalom. Ezenkívül szóba került a harmadik pia­cokon való együttműködés: Dél-Ameri­kában, Észak-Afrikában és máshol is kínálkozik ilyen lehetőség. Tárgyalá­sainkon külön hangsúlyt kapott a ma­gyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek franciaországi exportjának kérdése, mivel a bevitelt erősen sújt­ják a Közös Piac rendelkezései. Megbeszéléseinkről emlékeztetőt állí­tottunk össze, amely összefoglalja a legközelebbi tennivalókat. Ez részben a kooperációkra vonatkozóan tartalmaz konkrétan meghatározott feladatokat. Megjelöli azt is, hogyan lehetne a kö­zös piaci rendtartásokkal kapcsolatosan mindkét fél számára kedvező megoldást találni. Szó van benne a tervezőszervek elképzeléseinek részben tartalmi, rész­ben metodikai koordinációjáról. Felme­rült az is, hogy célszerű lenne a mező­­gazdasági miniszterek vagy helyette­seik találkozóját megszervezni. Ezek a most előttünk álló legfontosabb tenni­valók, s az eredmények remélhetőleg már egy éven belül jelentkeznek" — fejezte be nyilatkozatát dr. Tímár Má­tyás. Magyar-holland vegyes bizottsági tárgyalások A Magyar Népköztársaság és a Hol­land Királyság 1968-ban megkötött gaz­dasági, ipari és műszaki együttműkö­dési megállapodása alapján május 4-én vegyes bizottsági tárgyalások kezdőd­nek Hágában. A tárgyalások célja, hogy megvizsgálják a két ország vállalatai­nak eddigi kooperációs tevékenységét, s tárgyaljanak a további együttműkö­dés előmozdításának lehetőségeiről.

Next