Világgazdaság, 1971. június (3. évfolyam, 104/599-125/620. szám)

1971-06-01 / 104. (599.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG CoMna/JMCTMMechan HHflyCTPMJl Az ország műszaki haladásának meg­határozó tényezői közé tartozik az alu­míniumgyártás növelése. Ennek érdeké­ben azonban korántsem használják fel a rendelkezésre álló összes tartalékot. A legutóbbi időkig az alumínium­­gyártás alapanyaga egyedül a bauxit volt. Minden ismert bauxitlelőhely azon­ban az ipari központoktól távol és nagy mélységben található. Néhány év óta a timföld előállításá­hoz más alapanyagok felhasználását is elkezdték. Ezek közé tartozik például a zsírkő (nefelin), amelyet a Kola fél­szigeten kitermelt apatittartalmú érc dúsítása során nyernek, és a zaglikszi lelőhely alumitja. Befejezése felé köze­ledik Acsinszkben az óriási timföld­gyár építése, ahol zsírkövet is fel fog­nak dolgozni. A bauxit „egyeduralma” tehát véget ér. A tudományos kísérle­tek után a gyakorlat is bizonyította, hogy több alapanyagból is lehet jó mi­nőségű timföldet előállítani. A kelet-ázsiai köztársaságok alumí­niumipara jól fejlett, kábelt, repülőgép­alkatrészeket gyártanak. Az alumíniu­mot az ország távoli részeiből szállít­ják, s ez igen költséges. Ugyanakkor a helyben gazdag kaolin-lelőhely talál­ható, ahol a szénkitermelés mellékter­ A VILÁGSAJTÓBÓL REFLEKTORFÉNYBEN Új irányzatok a Szovjetunió alumínium-gyártásában méhekként, gyakorlatilag tehát költség nélkül bányászhatják. A következő öt­éves tervben a széntermelés másfélsze­res növekedését tervezik, tehát a kaolin­hozam is megnő. Új vízi erőművek épí­tésével Kelet-Ázsia energiatermelése csaknem megkétszereződik. Ezzel az alumíniumipar energiaellátása tehát biztosítva lesz. Hozzá kell tenni, hogy ebben a körzetben még más nyersanya­gok is találhatók: grafit, fluorit (foly­­pát), olajkoksz, földgáz és elegendő mennyiségű víz — ami mind szükséges az alumíniumgyártáshoz. A timföld kao­linból való kinyerésének tonnánkénti önköltsége 3—4-szer alacsonyabb, mint bauxitból. A szállítási költségek meg­takarítását is beleszámítva, egy gyár évente több millió rubelt takaríthat meg. Számot kell vetni azzal is, hogy a bauxittartalékok viszonylag nem na­gyok, s ezért is jelentős a timföldgyár­táshoz szükséges más alapanyagok fel­kutatása és felhasználása. A XXIV. kongresszus irányelvei nagy figyelmet szentelnek az alumíniumipar fejleszté­sének, hiszen az alumínium az ország ipari fejlődésének szempontjából, az egyik legfontosabb alapanyag. (1971. május 23.) @ NACHRICHTENT FOR AUSSENHANDEL Görögország exportja és importja 1970-ben egyaránt rekordmagasságot ért el. Az import értéke 1696,11 millió dollárt tett ki, ami 19,6 százalékos nö­vekedést jelent 1969-hez képest. Az ex­port értéke 612,24 millió dollárt képvi­selt, ami a megelőző évhez viszonyítva 15,4 százalékos emelkedést jelent. A kereskedelmi mérleg deficitje 1970- ben 1083,87 millió dollár volt. Az importnövekedés elsősorban a be­ruházási javak, ipari fogyasztási cikkek és nyersanyagok területén jelentkezett. Pozitív fejlődésnek tekinthető az im­portstruktúra javulása, amennyiben az importnövekedés 65,5 százalékát beru­házási javak és nyersanyagok tették ki. Az összimport 55,7 százaléka hasonló termékekből adódott, amit arra mutat, hogy Görögországban fejlődő beruhá­zási és ipari termelő tevékenység folyik, a konjunkturáis heyzet kedvező. Kevésbé kedvező jelenség, hogy a devizaméreget a korábbiakhoz hason­lóan több, mint 100 millió dolláros ál­­latitermék-import terhelte. (Pozitív eb­ben az, hogy ez egyidejűleg az életszín­vonal emelkedését jelzi.) Az importban 20 százalék a részese­dése a fogyasztási cikkeknek, csoport­juk, a gépjárműveket is magába fog­­lalja. Görögország kivitele szinte minden árucikkben növekedett, különösképpen az ipari és kisipari termékek terén. Az export növekedése 1970-ben az ipari termékek terén volt a legnagyobb, ahol a növekedés 29,4 százalékot ért el. Az ipari termékek közül a legjelentő­sebb exportnövekedés a textiltermékek, a vegyipari és gyógyszeripari termékek. A görög kereskedelem alakulása az alumíniumtermékek, a nikkel, a vas­lemezáru, a fémipari, a cipő- és bőr­ipari, valamint a népművészeti termé­kek terén volt tapasztalható. Jelentősen nőtt az élelmiszeripari termékek és italáruk, az ásványi ter­mékek, ércek és dohány kivitele is. Az élelmiszerek és italáruk terén a hagyo­mányos termékekben, vagyis a fekete­szemű mazsolában, a damaszkuszi ma­zsolában, olívaolajban és étolajban ex­portcsökkenés, míg borban, szeszes ita­lokban, citrusfélékben és más gyümöl­csökben, valamint gabonaneműekben exportnövekedés volt tapasztalható. Visszaesés következett be a nyers­anyagok és félkésztermékek, valamint a nyersolaj kivitelében (kivételt képez a terpentin és kolophonium). Görögország külkereskedelmi forgal­mában a legnagyobb részarányt az EGK országai képviselik. Az ország EGK-ból származó importja 1970-ben jobban nőtt, mint az odairányuló exportja. Az EGK-val szembeni deficit az 1969. évi 407,66 millió dollárról 1970-re 464,57 millió dollárra emelkedett. Az NSZK Görögország legnagyobb kereskedelmi partnere, 1970-ben Görög­ország fő szállítója és fő áruátvevője volt. Az NSZK elsősorban beruházási javakat és ipari fogyasztási cikkeket szállít Görögországnak. A beruházási javak terén a szállított cikkek zömét gépek, szállítóeszközök és elektrotech­nikai berendezések teszik ki. Görögor­szág friss gyümölcskivitelének 78 száza­lékát, textilexportjának 41 százalékát, dohányexportjának 31 százalékát a nyu­gatnémet piac veszi fel. (1971. május 21.) frontftttler^itiing BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Az utóbbi hónapokban élesedett Ecuador ellentéte az Egyesült Államok­kal, amely a 200 mérföldes (360 km) partmenti felségvizek körül támadt és amelyben egyik fél sem hajlandó en­gedni. Ecuador gazdaságfejlesztése szempontjából e kérdés rendkívül fon­tos, mert a halállomány az utóbbi idő­ben erősen csökkent. Ezért tiltotta meg az ecuadori kormány átmenetileg a halfogást. Washington azonban fi­gyelmen kívül hagyja a tilalmat és ezért foglaltak le eddig már 26 ameri­kai tonhalászhajót. Ecuador folyó évi költségvetésében 5 milliárd 127 millió sucre kiadás sze­repel, 187 millióval kevesebb, mint a tavalyiban. E csökkenés reális értéke azonban lényegesen nagyobb, mert ta­valy augusztusban a sucret 28 száza­lékkal leértékelték. Feltételezhető, hogy a dél-amerikai köztársaság a ház­tartási kiadásainak 82 százalékát (4 milliárd 206 millió sucre) a rendes ál­lami bevételből tudja fedezni. A kü­lönbözet fedezésére a kormány kül­földről 271 millió, és belföldről 651 millió sucre kölcsönt vesz fel. A köl­csönök adósságszolgáltatása 1971-ben 1 milliárd 256 milliót, vagyis a költség­­vetésnek csaknem egynegyedét kell fordítani. Az oktatásügynek 1162, a honvédelemnek 580 és a közmunkák­nak 520 millió sucre áll rendelkezésére. Bár az áramszolgáltató vállalatokat ja­nuárban államosították, megváltásuk nem szerepel a költségvetésben. Az elmúlt pénzügyi év takarékosko­dásának eredményeként Ecuador pénz­ügyi helyzete számottevően javult. 1970- ben az államháztartás 2 milliárd szezet kitevő hiányával számoltak és igen kellemes meglepetésként hatott, hogy a deficit alig 29 millió volt. Ez az eredmény a nagyobb adóbevételeknek, a külkereskedelemnek, az adócsalások elleni harcnak köszönhető. Ecuadornak hitelekre van szüksége Az IDA a Világbankkal együtt 10 millió dollárt bocsátott Ecuador rendel­kezésére az állattenyésztés fejlesztésére. Egy másik 8 millió dolláros kölcsönt azért kapott az ország, hogy a kisebb iparvállalatok importálhassák a nyers­anyagok feldolgozásához szükséges fel­szereléseket. Ecuador most egy további 30 millió dolláros hitel megszerzéséért fáradozik, amelyből 15 egyenként 300 tonnás tonhalászhajót, egy hűtőberen­dezéssel felszerelt 1200 tonnás anyaha­jót, konzervgyári, halliszttermelő, ha­jógyári és kikötőberendezéseket kíván beszerezni. Tavaly júliusban a megélhetési index (1956 - 100) 132 pont volt, szemben az előző évi 120 ponttal, úgyhogy az in­fláció veszélyével számolni kell. Az év v­égén a valutatartalék értéke 83,2 (egy évvel korábban 65,0) millió dollár volt, a sucre hivatalos árfolyama pedig dol­láronként 25,25, szemben az előző évi 18,18 sucreval. A tavaly január—novemberi 11 hó­napos időszakra kiadott exportengedé­lyek (fol) értéke 178,9 (136,5) millió dollár, az importengedélyeké (cif) pedig 218,4 (158,8) millió dollár volt, úgyhogy az év első 11 hónapjában negatív egyenlege 39,5 (22,0) milliót tett ki. Az USA-ba irányuló egész évi export 127,0 (97,6) , az onnan származó import 108,7 (80,7) millió dollár volt. Ecuador banánexportja 1970-ben 8 százalékkal 1,3 millió tonnára nőtt. A Szovjetunióba 10 ezer tonnát szállítot­tak, de ebben az évben 15 ezer tonna szállítását tervezik. Ez sajnos, nem egyenlíti ki azt a kiesést, amit a Ja­pánba irányuló banánexport felére tör­ténő redukálása jelent. Japán eddig az ország második legnagyobb banánvá­sárlója volt, de az importban még az első tíz között sem szerepel, úgyhogy itt valószínűleg megtorlásról van szó. További nehézségeket okoz a banánül­tetvényeken kitört sztrájk. (1971. má­jus 21.) A magyar és a külföldi kempingbútor A külföldiek kiállításain csak elvétve találkozhattunk kempingbútorral. Az okot a két magyar szövetkezet (HÁ­­FÉM — József László, a Fém és Vas­tömegcikk Készítő ktsz. — Fürst Pál) műszaki vezetői azzal indokolják, hogy Magyarország az előző években nem bizonyult jelentős vevőnek és emellett az is közismert, hogy a hazai gyártás most már lépést tart az igényekkel. Sőt külföldön is versenytársként tart­ják már számon a HUNGAROCOOP-ot, mint a kempingbútorok elég jelentős exportőrét. Az európai országok közül a legna­gyobb kempingcikkeket előállító cégek az NSZK-ban, a Kettler és a Strohma­­yer, és őket követi a holland,osztrák érdekeltségű Rinco cég. De lehetne so­rolni a neveket a francia, spanyol és más országok cégei közül legalább negyvenet. Ha rangsort próbálunk felállítani, a HUNGAROCOOP, mint eladó, az első tíz hely valamelyikére tarthat igényt. Főleg azért, mert szélesebb választé­kot nyújt, mint az azonos cikkek nagy cégei, ugyanis a széktől, az asztalon és a nyugágyon keresztül a függőágyig, és más kisebb berendezésig, mindent be tud szerezni a vevő a magyar vállalat­tól. Még egy érdekes összehasonlítást ér­demes tenni: a Kettler cég évenként mintegy 2,5 millió darab, a Rinco cég pedig körülbelül 2 millió darab kem­pingbútort gyártott 1969-ben; a két ma­gyar szövetkezet ebben az időpontban 1 millió 100 ezer darabot. A differen­ciát a bútorok kivitelében lehet felmu­tatni. A nyugat-európai nagy cégek az értékesebb párnázott bútort árusítják, míg a magyar kínálat — eddig leg­alábbis — az egyszerűbb, kommersz árut képviselte. Ennek következtében tudták a nyugati cégek a mienkhez vi­szonyítva a bevétel többszörösét felmu­tatni. A május 15-én megjelent cikkünk­ben írtunk a problémákról, s ezek közül az egyik éppen a BNV-n tisz­tázódott. Nevezetesen a Lenfonó és Szövőipari Vállalatról van szó, amely­nek vezetői a szokásos vásári talál­kozóra már azzal a jó hírrel jöttek el, hogy mérlegelték a két szövetke­zetnek a cikkben ismertetett vászon­beszerzési gondjait és ezentúl hajlan­dók e szövetkezetek igényeit kielégí­teni. Kérték azonban őket, próbálják megkeresni a lehetőséget, miként ré­szesedhetnének ők is a devizabevétel­ből. Ugyanis, ha közvetlen exportként értékesíthetik a vásznat, egy dollár után 26 forint szubvenciót is kapnak. S ez azért nem mellékes a számukra, mert a rekonstrukcióhoz igénybe vett devizát nekik is törleszteniök kell. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a két szövetkezet több vásznat vesz át tőlük feldolgozásra, mint amennyit évenként a HUNGAROTEX-en keresztül expor­tálnak, érthetőbbé válik a Lenfonó és Szövőipari Vállalat kérése, csak az a kérdés, mi módon lehet teljesíteni. Végezetül néhány szót a BNV-n található külföldi kempingbútorokról. Az NDK kiállítási területén található napernyő és kempingfotel hasonló a mieinkhez, de az idén már nem szer­zünk be NDK-ból napernyőt sem (ta­valy még importáltuk ezt a cikket tőlük), mert két szövetkezetünk a ha­­­zai igényeket ki tudja már elégíteni. Az indiai alumíniumvázas műanyag­hevederes kempingfotel, nyugszék és nyugágy a magyar termékekhez ké­pest már „túlhaladott” cikknek szá­mít, ugyanis ezt a fajta feldolgozását legalább 3-4 éve az európai igények változása miatt nálunk már abbahagy­ták. Érdekes viszont megjegyezni, hogy a jugoszláv Adria cég és a tó partján helyet foglaló osztrák és olasz cégek szabadtéri területüket magyar kem­pingcikkekkel bútorozták be és még az sem lehetetlen, hogy hazulról hoz­ták magukkal. 1 HOGYAN ZÁRJA A BNI-T ROMÁNIA A magyar—román árucsere-forga­lom 1968 végén gyors fejlődésnek in­dult: 1969-ben 15 százalékkal, 1970- ben 37 százalékkal haladta meg az egy évvel azelőttit. A hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény — 1971—75- re — 90 százalékos forgalomnöveke­dést irányoz elő. Hogyan tükrözi a kapcsolatok ilyen örvendetes fellen­dülését Románia idei bemutatója a BNV-n? — Körülbelül kétszer akkora az idei kiállítási területünk, mint a tavalyi, és a tavalyi 13 külkereskedelmi vállalat­tal szemben idén 16 jelentkezett. Meg­próbáltuk a bemutatót úgy megszer­vezni, hogy a maximális mértékben fi­gyelembe vegyük, mire van szüksége a magyar gazdaságnak. Ezért koncentrál­tunk a beruházási cikkekre — mon­dotta Maximilian Vardan, a román pa­vilon igazgatója. Az újdonságok között elsősorban az önhajtásos, 37 műveletet végző kom­bájnt és egy speciális gépkocsit, az úgynevezett mozgóműhelyt említette. A kiállításon szerepelt a Dacia 1300-as, amelyből — remélik — a közeljövőben már vásárol Magyarország. Vardan igazgató elmondotta, hogy a román Masinexport, a magyar TECH­­NOIMPEX és a Gépipari Termelő­­eszköz Kereskedelmi Vállalat a BNV-n gépbemutatót rendezett, amelynek so­rán három új présgép működésével is­mertették meg a magyar külkereskedel­mi és termelővállalatok szakembereit.­­ Az ilyen bemutatók, ahová a szak­embereket név szerint invitáljuk, és ahol minden kérdésükre kimerítő vá­laszt adunk, még több eredményt hoz­hatnak, mint a már magában is hasz­nos kiállítás — mondotta. Arra a kérdésre, milyen termékek el­adását, illetve vásárlását remélik, azt a választ kaptuk, hogy exportálni első­sorban préseket és famegmunkáló gé­peket, kotrógépeket szeretnének, vásá­rolni pedig kamionokat, mérőműszere­ket, sport- és kempingcikkeket, hen­gereltárut, izzólámpa-alkatrészeket és rádiólámpákat. — Az import azonban egyelőre gon­dot okoz, lassan folynak a tárgyalások — tette hozzá az igazgató. — Mégis azt reméljük, hogy körülbelül 3—3 millió rubel értékű export—import kötéssel zárjuk a vásárt. KOOPERÁCIÓS „PARTNER” KERESTETIK A Strojexport vállalat különböző építőipari gépeket mutatott be. Dr. Jiri Horák elmondotta: — Magyarországra évente mintegy 30 darab mobil betonkeveréket szállí­tunk. A magyar vállalatok ennél jóval többet kérnek. Sajnos, nem rendelke­zünk elegendő Tátra-alvázzal, s így nem tudunk többet szállítani. Ha ta­lálnánk magyar vállalatot, amely vál­lalkozik alvázak szállítására, a magyar építőipar több ilyen géphez jutna. A betonkészítő telepek termeléséhez is jó lenne kooperációs partnert találni. Víz­­átfutó-órákat és hajtómotorokat sze­retnénk Magyarországon gyártatni. A Motokov cég motorkerékpárokat, gépkocsikat és mezőgazdasági gépeket állított ki a vásáron. Frantisek Kropacsek: — Jó együtt­működést alakítottunk ki több magyar gyártóval. A békéscsabai Gépjavító Vállalattal például különböző mezőgaz­dasági kisgépeket készítünk már évek óta közösen. Júniusban a magyar és csehszlovák szakemberek tárgyalóasz­talhoz ülnek, hogy egy sor kooperációs témában megbeszéléseket folytassanak. A sok lehetséges téma közül most csak kettőt emelnék ki. Nálunk fejlett a ka­rosszériagyártás, s kapacitásunk meg­haladja a belföldi igényeket. Amennyi­ben magyar vállalatoktól motort és al­vázat kapnánk, komplett autóbuszokat készíthetnénk közösen. Mint ismeretes, Szlovákiában új autógyárat építünk fel, amely 1300—1500 köbcentiméteres gép­kocsikat gyártana évente, mintegy 120— 150 ezer darabot. Magyar vállalatok kü­lönböző elektromos berendezéseket, jármű-műszereket szállíthatnának eh­hez a vállalkozáshoz. A Glassexport üvegipari termékeket mutatott be az érdeklődő szakemberek­nek. Jaroslav Kosek: — Az üvegipar te­rületén is jó néhány megállapodás szü­letett már az együttműködésre. A leg­jobb példa, amikor néhány évvel ez­előtt közösen vásároltunk egy nyugati cégtől licencet a síküveggyártáshoz, s a termelést is együttesen indítottuk el. A szlovák Műszaki Üvegipari Művek és a magyar Üvegipari Művek között több témában is tárgyalnak szakosításról. Mi például vastagfalú üvegcsövekből, háztartási hőálló üvegekből és labora­tóriumi vékonyfalú üvegekből ki tud­nánk elégíteni a magyar igényeket. A Budapesti Ampullagyár pedig szállít­hatna nekünk szükségleteinknek meg­felelő ampullákat. Az UNIDO-pavilon Az UNIDO iparfejlesztési szolgálata a mostani BNV-n első alkalommal adott módot a fejlődő országoknak arra, hogy termékmintáikat kiállítsák. Ter­mékeik sikerét jelzi, hogy naponta több mint 1000 látogató kereste fel az UNI­­DO-pavilont. Hét témában üzleti tár­gyalások is kezdődtek magyar vállala­tokkal. Főleg a cipők, bébi-kötöttáruk, fonalak kardigánok és tranzisztoros rádiók iránt érdeklődtek. A LIGN­­IMPEX például évi 200 000 négyzet­­méter parkettát kíván importálni Cey­lonból, a HUNGAROTEX pedig Málta és Ciprus képviselőivel tárgyalt kötött­áruk megvételéről. A vásáron az MTÉSZ-szel közösen ipari napokat is rendezett az UNIDO: az elektronikus és precíziós műszerek gyártásáról volt szó. Ebben a témában különösen sok segítséget adhatunk a fejlődő országoknak, többek között mű­szaki szakemberek képzésével. (A BU­­DAVOX felajánlotta ilyen irányú szol­gálatait az UNIDO-nak.) Az UNIDO által kínált lehetőséggel egyedül India élt, amikor önálló kiállí­tása mellett az ENSZ pavilonjában is bemutatta ruházati cikkeit és kötő­gépeit. A közös kiállítás előnye az, hogy jobban felfigyelnek az illető országra, mintha külön állítana ki. Az UNIDO egyébként információkat üzleti eredményet is gyűjt a kiállított termékek megvásár­lásánál számításba vehető vevőkről, hogy később jelentést készíthessen a ki­állító országoknak az exportlehetősé­gekről. A BUDAVOX új megállapodásai A Budapesti Nemzetközi Vásár utolsó napjaiban több üzletet kötött a BUDA­VOX. A lengyel Elektrim számára 13,6 millió rubelért szállít crossbar-rendsze­rű telefon-alközpontokat 1971-től 75-ig. Az összesen 120 ezer vonalkapacitású berendezésekből az idén átadnak ötezer vonalat, jövőre pedig harmincezret. A fennálló keretszerződésen belül Csehszlovákiával is lekötötték az utolsó évre szóló termékeket, összesen 2,2 mil­lió rubel értékben. A csehszlovák fél bejelentette, hogy 1973-tól újabb hosszú lejáratú szerződést kíván kötni. A szovjet Maspriborintorggal is a vásáron állapodtak meg, 1 millió rubel értékű átviteltechnikai berendezés 1972-es exportjára. A napokban vár­ható újabb kötés: 3 millió rubelért URH-rádiótelefont vásárol a Maspri­­borintorg. Kubai partnerének nagy mennyiség­ben szállít alkatrészeket a BUDAVOX az 1969-ben vásárolt híradástechnikai berendezésekhez. 1971. JÚNIUS 1. A BNV üzletkötései 110 ezer dollár értékű szerződést írt alá a Videoton a jugoszláv Elektrotehna vállalattal. 1972-ben újabb televíziókat szállít Jugoszláviába a fenti összegért. A MOGÜRT és a szovjet Avtoexport a BNV-n szerződést írt alá, amelynek alapján 1972-ben a szovjet egyesülés 25 ezer — nagyrészt Zsiguli — személy­­gépkocsit szállít Magyarországra. A MOGÜRT ugyancsak 1972-ben a Zsigu­lik gyártásához 300 ezer alkatrészkész­letet ad át a szovjet vállalatnak. A len­gyel Pol-Mot-nak és a MOGÜRT-nek a BNV-n aláírt szerződése szerint a len­gyel vállalat jövőre 230 IKARUS-autó­­buszt vásárol Magyarországtól. A csehszlovák Investa külkereskedel­mi vállalat és a TECHNOIMPEX 350 ezer rubel értékű export-megállapodást írt alá. Eszerint a TECHNOIMPEX k­e­­ző gépeket szállít Csehszlovákiának. A textilipari berendezéseket a Könnyű­ipari Gépgyártó Vállalat készíti a nyu­gatnémet Sucker céggel kooperálva. A TECHNOIMPEX a kooperációban ké­szült gépekből eddig már 40 darabot szállított külföldre. A MOGÜRT és a román Auto Trac­tor külkereskedelmi vállalat öt és fél millió rubel értékű megállapodást írt alá. Ennek értelmében a magyar vál­lalat 100 darab IKARUS—180 típusú csuklós autóbuszt szállít Romániába. A román vállalat 1500 terepjáró személy­­gépkocsit adott el Magyarországnak. A KOMPLEX és a prágai Motokov képviselőinek tárgyalásai eredményesen zárultak. A KOMPLEX másfél millió rubel értékű különféle mezőgazdasági gépeket adott el a prágai cégnek. A Magyar Optikai Művek és a szov­jet Maspriborintorg egyesülés képvise­lői megállapodást írtak alá: a MOM két és fél millió rubel értékű külön­féle műszereket szállít a szovjet cég­nek. A MOGÜRT és a bolgár Avtoimpex külkereskedelmi vállalat kétmillió ru­beles megállapodást írt alá 50 darab IKARUS—180 típusú csuklós autóbusz exportjáról, valamint alkatrészek és garázsberendezési cikkek szállításáról. A Német Demokratikus Köztársaság képviselői és a magyar autóipari, vala­mint külkereskedelmi vállalatok 1972. évi kölcsönös szállításról hétfőn szer­ződést írtak alá. A magyar export leg­jelentősebb tételét az autóbuszok képe­zik — 18,6 millió rubel értékben. A magyar import fontos tétele áll 800 da­rab személygépkocsi (3500 darab Wart­burg és 8300 darab Trabant). Az aláírt szerződések összesített értéke — teher­gépkocsi, szállítókocsi, pótkocsi — 45 millió rubel. • VILÁGGAZDASAG E­­­S,AM"GY" Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em Telefon: 163-440 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—1 Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalná Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2925/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős Vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3

Next