Világgazdaság, 1971. június (3. évfolyam, 104/599-125/620. szám)
1971-06-01 / 104. (599.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG CoMna/JMCTMMechan HHflyCTPMJl Az ország műszaki haladásának meghatározó tényezői közé tartozik az alumíniumgyártás növelése. Ennek érdekében azonban korántsem használják fel a rendelkezésre álló összes tartalékot. A legutóbbi időkig az alumíniumgyártás alapanyaga egyedül a bauxit volt. Minden ismert bauxitlelőhely azonban az ipari központoktól távol és nagy mélységben található. Néhány év óta a timföld előállításához más alapanyagok felhasználását is elkezdték. Ezek közé tartozik például a zsírkő (nefelin), amelyet a Kola félszigeten kitermelt apatittartalmú érc dúsítása során nyernek, és a zaglikszi lelőhely alumitja. Befejezése felé közeledik Acsinszkben az óriási timföldgyár építése, ahol zsírkövet is fel fognak dolgozni. A bauxit „egyeduralma” tehát véget ér. A tudományos kísérletek után a gyakorlat is bizonyította, hogy több alapanyagból is lehet jó minőségű timföldet előállítani. A kelet-ázsiai köztársaságok alumíniumipara jól fejlett, kábelt, repülőgépalkatrészeket gyártanak. Az alumíniumot az ország távoli részeiből szállítják, s ez igen költséges. Ugyanakkor a helyben gazdag kaolin-lelőhely található, ahol a szénkitermelés mellékter A VILÁGSAJTÓBÓL REFLEKTORFÉNYBEN Új irányzatok a Szovjetunió alumínium-gyártásában méhekként, gyakorlatilag tehát költség nélkül bányászhatják. A következő ötéves tervben a széntermelés másfélszeres növekedését tervezik, tehát a kaolinhozam is megnő. Új vízi erőművek építésével Kelet-Ázsia energiatermelése csaknem megkétszereződik. Ezzel az alumíniumipar energiaellátása tehát biztosítva lesz. Hozzá kell tenni, hogy ebben a körzetben még más nyersanyagok is találhatók: grafit, fluorit (folypát), olajkoksz, földgáz és elegendő mennyiségű víz — ami mind szükséges az alumíniumgyártáshoz. A timföld kaolinból való kinyerésének tonnánkénti önköltsége 3—4-szer alacsonyabb, mint bauxitból. A szállítási költségek megtakarítását is beleszámítva, egy gyár évente több millió rubelt takaríthat meg. Számot kell vetni azzal is, hogy a bauxittartalékok viszonylag nem nagyok, s ezért is jelentős a timföldgyártáshoz szükséges más alapanyagok felkutatása és felhasználása. A XXIV. kongresszus irányelvei nagy figyelmet szentelnek az alumíniumipar fejlesztésének, hiszen az alumínium az ország ipari fejlődésének szempontjából, az egyik legfontosabb alapanyag. (1971. május 23.) @ NACHRICHTENT FOR AUSSENHANDEL Görögország exportja és importja 1970-ben egyaránt rekordmagasságot ért el. Az import értéke 1696,11 millió dollárt tett ki, ami 19,6 százalékos növekedést jelent 1969-hez képest. Az export értéke 612,24 millió dollárt képviselt, ami a megelőző évhez viszonyítva 15,4 százalékos emelkedést jelent. A kereskedelmi mérleg deficitje 1970- ben 1083,87 millió dollár volt. Az importnövekedés elsősorban a beruházási javak, ipari fogyasztási cikkek és nyersanyagok területén jelentkezett. Pozitív fejlődésnek tekinthető az importstruktúra javulása, amennyiben az importnövekedés 65,5 százalékát beruházási javak és nyersanyagok tették ki. Az összimport 55,7 százaléka hasonló termékekből adódott, amit arra mutat, hogy Görögországban fejlődő beruházási és ipari termelő tevékenység folyik, a konjunkturáis heyzet kedvező. Kevésbé kedvező jelenség, hogy a devizaméreget a korábbiakhoz hasonlóan több, mint 100 millió dolláros állatitermék-import terhelte. (Pozitív ebben az, hogy ez egyidejűleg az életszínvonal emelkedését jelzi.) Az importban 20 százalék a részesedése a fogyasztási cikkeknek, csoportjuk, a gépjárműveket is magába foglalja. Görögország kivitele szinte minden árucikkben növekedett, különösképpen az ipari és kisipari termékek terén. Az export növekedése 1970-ben az ipari termékek terén volt a legnagyobb, ahol a növekedés 29,4 százalékot ért el. Az ipari termékek közül a legjelentősebb exportnövekedés a textiltermékek, a vegyipari és gyógyszeripari termékek. A görög kereskedelem alakulása az alumíniumtermékek, a nikkel, a vaslemezáru, a fémipari, a cipő- és bőripari, valamint a népművészeti termékek terén volt tapasztalható. Jelentősen nőtt az élelmiszeripari termékek és italáruk, az ásványi termékek, ércek és dohány kivitele is. Az élelmiszerek és italáruk terén a hagyományos termékekben, vagyis a feketeszemű mazsolában, a damaszkuszi mazsolában, olívaolajban és étolajban exportcsökkenés, míg borban, szeszes italokban, citrusfélékben és más gyümölcsökben, valamint gabonaneműekben exportnövekedés volt tapasztalható. Visszaesés következett be a nyersanyagok és félkésztermékek, valamint a nyersolaj kivitelében (kivételt képez a terpentin és kolophonium). Görögország külkereskedelmi forgalmában a legnagyobb részarányt az EGK országai képviselik. Az ország EGK-ból származó importja 1970-ben jobban nőtt, mint az odairányuló exportja. Az EGK-val szembeni deficit az 1969. évi 407,66 millió dollárról 1970-re 464,57 millió dollárra emelkedett. Az NSZK Görögország legnagyobb kereskedelmi partnere, 1970-ben Görögország fő szállítója és fő áruátvevője volt. Az NSZK elsősorban beruházási javakat és ipari fogyasztási cikkeket szállít Görögországnak. A beruházási javak terén a szállított cikkek zömét gépek, szállítóeszközök és elektrotechnikai berendezések teszik ki. Görögország friss gyümölcskivitelének 78 százalékát, textilexportjának 41 százalékát, dohányexportjának 31 százalékát a nyugatnémet piac veszi fel. (1971. május 21.) frontftttler^itiing BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Az utóbbi hónapokban élesedett Ecuador ellentéte az Egyesült Államokkal, amely a 200 mérföldes (360 km) partmenti felségvizek körül támadt és amelyben egyik fél sem hajlandó engedni. Ecuador gazdaságfejlesztése szempontjából e kérdés rendkívül fontos, mert a halállomány az utóbbi időben erősen csökkent. Ezért tiltotta meg az ecuadori kormány átmenetileg a halfogást. Washington azonban figyelmen kívül hagyja a tilalmat és ezért foglaltak le eddig már 26 amerikai tonhalászhajót. Ecuador folyó évi költségvetésében 5 milliárd 127 millió sucre kiadás szerepel, 187 millióval kevesebb, mint a tavalyiban. E csökkenés reális értéke azonban lényegesen nagyobb, mert tavaly augusztusban a sucret 28 százalékkal leértékelték. Feltételezhető, hogy a dél-amerikai köztársaság a háztartási kiadásainak 82 százalékát (4 milliárd 206 millió sucre) a rendes állami bevételből tudja fedezni. A különbözet fedezésére a kormány külföldről 271 millió, és belföldről 651 millió sucre kölcsönt vesz fel. A kölcsönök adósságszolgáltatása 1971-ben 1 milliárd 256 milliót, vagyis a költségvetésnek csaknem egynegyedét kell fordítani. Az oktatásügynek 1162, a honvédelemnek 580 és a közmunkáknak 520 millió sucre áll rendelkezésére. Bár az áramszolgáltató vállalatokat januárban államosították, megváltásuk nem szerepel a költségvetésben. Az elmúlt pénzügyi év takarékoskodásának eredményeként Ecuador pénzügyi helyzete számottevően javult. 1970- ben az államháztartás 2 milliárd szezet kitevő hiányával számoltak és igen kellemes meglepetésként hatott, hogy a deficit alig 29 millió volt. Ez az eredmény a nagyobb adóbevételeknek, a külkereskedelemnek, az adócsalások elleni harcnak köszönhető. Ecuadornak hitelekre van szüksége Az IDA a Világbankkal együtt 10 millió dollárt bocsátott Ecuador rendelkezésére az állattenyésztés fejlesztésére. Egy másik 8 millió dolláros kölcsönt azért kapott az ország, hogy a kisebb iparvállalatok importálhassák a nyersanyagok feldolgozásához szükséges felszereléseket. Ecuador most egy további 30 millió dolláros hitel megszerzéséért fáradozik, amelyből 15 egyenként 300 tonnás tonhalászhajót, egy hűtőberendezéssel felszerelt 1200 tonnás anyahajót, konzervgyári, halliszttermelő, hajógyári és kikötőberendezéseket kíván beszerezni. Tavaly júliusban a megélhetési index (1956 - 100) 132 pont volt, szemben az előző évi 120 ponttal, úgyhogy az infláció veszélyével számolni kell. Az év végén a valutatartalék értéke 83,2 (egy évvel korábban 65,0) millió dollár volt, a sucre hivatalos árfolyama pedig dolláronként 25,25, szemben az előző évi 18,18 sucreval. A tavaly január—novemberi 11 hónapos időszakra kiadott exportengedélyek (fol) értéke 178,9 (136,5) millió dollár, az importengedélyeké (cif) pedig 218,4 (158,8) millió dollár volt, úgyhogy az év első 11 hónapjában negatív egyenlege 39,5 (22,0) milliót tett ki. Az USA-ba irányuló egész évi export 127,0 (97,6) , az onnan származó import 108,7 (80,7) millió dollár volt. Ecuador banánexportja 1970-ben 8 százalékkal 1,3 millió tonnára nőtt. A Szovjetunióba 10 ezer tonnát szállítottak, de ebben az évben 15 ezer tonna szállítását tervezik. Ez sajnos, nem egyenlíti ki azt a kiesést, amit a Japánba irányuló banánexport felére történő redukálása jelent. Japán eddig az ország második legnagyobb banánvásárlója volt, de az importban még az első tíz között sem szerepel, úgyhogy itt valószínűleg megtorlásról van szó. További nehézségeket okoz a banánültetvényeken kitört sztrájk. (1971. május 21.) A magyar és a külföldi kempingbútor A külföldiek kiállításain csak elvétve találkozhattunk kempingbútorral. Az okot a két magyar szövetkezet (HÁFÉM — József László, a Fém és Vastömegcikk Készítő ktsz. — Fürst Pál) műszaki vezetői azzal indokolják, hogy Magyarország az előző években nem bizonyult jelentős vevőnek és emellett az is közismert, hogy a hazai gyártás most már lépést tart az igényekkel. Sőt külföldön is versenytársként tartják már számon a HUNGAROCOOP-ot, mint a kempingbútorok elég jelentős exportőrét. Az európai országok közül a legnagyobb kempingcikkeket előállító cégek az NSZK-ban, a Kettler és a Strohmayer, és őket követi a holland,osztrák érdekeltségű Rinco cég. De lehetne sorolni a neveket a francia, spanyol és más országok cégei közül legalább negyvenet. Ha rangsort próbálunk felállítani, a HUNGAROCOOP, mint eladó, az első tíz hely valamelyikére tarthat igényt. Főleg azért, mert szélesebb választékot nyújt, mint az azonos cikkek nagy cégei, ugyanis a széktől, az asztalon és a nyugágyon keresztül a függőágyig, és más kisebb berendezésig, mindent be tud szerezni a vevő a magyar vállalattól. Még egy érdekes összehasonlítást érdemes tenni: a Kettler cég évenként mintegy 2,5 millió darab, a Rinco cég pedig körülbelül 2 millió darab kempingbútort gyártott 1969-ben; a két magyar szövetkezet ebben az időpontban 1 millió 100 ezer darabot. A differenciát a bútorok kivitelében lehet felmutatni. A nyugat-európai nagy cégek az értékesebb párnázott bútort árusítják, míg a magyar kínálat — eddig legalábbis — az egyszerűbb, kommersz árut képviselte. Ennek következtében tudták a nyugati cégek a mienkhez viszonyítva a bevétel többszörösét felmutatni. A május 15-én megjelent cikkünkben írtunk a problémákról, s ezek közül az egyik éppen a BNV-n tisztázódott. Nevezetesen a Lenfonó és Szövőipari Vállalatról van szó, amelynek vezetői a szokásos vásári találkozóra már azzal a jó hírrel jöttek el, hogy mérlegelték a két szövetkezetnek a cikkben ismertetett vászonbeszerzési gondjait és ezentúl hajlandók e szövetkezetek igényeit kielégíteni. Kérték azonban őket, próbálják megkeresni a lehetőséget, miként részesedhetnének ők is a devizabevételből. Ugyanis, ha közvetlen exportként értékesíthetik a vásznat, egy dollár után 26 forint szubvenciót is kapnak. S ez azért nem mellékes a számukra, mert a rekonstrukcióhoz igénybe vett devizát nekik is törleszteniök kell. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a két szövetkezet több vásznat vesz át tőlük feldolgozásra, mint amennyit évenként a HUNGAROTEX-en keresztül exportálnak, érthetőbbé válik a Lenfonó és Szövőipari Vállalat kérése, csak az a kérdés, mi módon lehet teljesíteni. Végezetül néhány szót a BNV-n található külföldi kempingbútorokról. Az NDK kiállítási területén található napernyő és kempingfotel hasonló a mieinkhez, de az idén már nem szerzünk be NDK-ból napernyőt sem (tavaly még importáltuk ezt a cikket tőlük), mert két szövetkezetünk a hazai igényeket ki tudja már elégíteni. Az indiai alumíniumvázas műanyaghevederes kempingfotel, nyugszék és nyugágy a magyar termékekhez képest már „túlhaladott” cikknek számít, ugyanis ezt a fajta feldolgozását legalább 3-4 éve az európai igények változása miatt nálunk már abbahagyták. Érdekes viszont megjegyezni, hogy a jugoszláv Adria cég és a tó partján helyet foglaló osztrák és olasz cégek szabadtéri területüket magyar kempingcikkekkel bútorozták be és még az sem lehetetlen, hogy hazulról hozták magukkal. 1 HOGYAN ZÁRJA A BNI-T ROMÁNIA A magyar—román árucsere-forgalom 1968 végén gyors fejlődésnek indult: 1969-ben 15 százalékkal, 1970- ben 37 százalékkal haladta meg az egy évvel azelőttit. A hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény — 1971—75- re — 90 százalékos forgalomnövekedést irányoz elő. Hogyan tükrözi a kapcsolatok ilyen örvendetes fellendülését Románia idei bemutatója a BNV-n? — Körülbelül kétszer akkora az idei kiállítási területünk, mint a tavalyi, és a tavalyi 13 külkereskedelmi vállalattal szemben idén 16 jelentkezett. Megpróbáltuk a bemutatót úgy megszervezni, hogy a maximális mértékben figyelembe vegyük, mire van szüksége a magyar gazdaságnak. Ezért koncentráltunk a beruházási cikkekre — mondotta Maximilian Vardan, a román pavilon igazgatója. Az újdonságok között elsősorban az önhajtásos, 37 műveletet végző kombájnt és egy speciális gépkocsit, az úgynevezett mozgóműhelyt említette. A kiállításon szerepelt a Dacia 1300-as, amelyből — remélik — a közeljövőben már vásárol Magyarország. Vardan igazgató elmondotta, hogy a román Masinexport, a magyar TECHNOIMPEX és a Gépipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat a BNV-n gépbemutatót rendezett, amelynek során három új présgép működésével ismertették meg a magyar külkereskedelmi és termelővállalatok szakembereit. Az ilyen bemutatók, ahová a szakembereket név szerint invitáljuk, és ahol minden kérdésükre kimerítő választ adunk, még több eredményt hozhatnak, mint a már magában is hasznos kiállítás — mondotta. Arra a kérdésre, milyen termékek eladását, illetve vásárlását remélik, azt a választ kaptuk, hogy exportálni elsősorban préseket és famegmunkáló gépeket, kotrógépeket szeretnének, vásárolni pedig kamionokat, mérőműszereket, sport- és kempingcikkeket, hengereltárut, izzólámpa-alkatrészeket és rádiólámpákat. — Az import azonban egyelőre gondot okoz, lassan folynak a tárgyalások — tette hozzá az igazgató. — Mégis azt reméljük, hogy körülbelül 3—3 millió rubel értékű export—import kötéssel zárjuk a vásárt. KOOPERÁCIÓS „PARTNER” KERESTETIK A Strojexport vállalat különböző építőipari gépeket mutatott be. Dr. Jiri Horák elmondotta: — Magyarországra évente mintegy 30 darab mobil betonkeveréket szállítunk. A magyar vállalatok ennél jóval többet kérnek. Sajnos, nem rendelkezünk elegendő Tátra-alvázzal, s így nem tudunk többet szállítani. Ha találnánk magyar vállalatot, amely vállalkozik alvázak szállítására, a magyar építőipar több ilyen géphez jutna. A betonkészítő telepek termeléséhez is jó lenne kooperációs partnert találni. Vízátfutó-órákat és hajtómotorokat szeretnénk Magyarországon gyártatni. A Motokov cég motorkerékpárokat, gépkocsikat és mezőgazdasági gépeket állított ki a vásáron. Frantisek Kropacsek: — Jó együttműködést alakítottunk ki több magyar gyártóval. A békéscsabai Gépjavító Vállalattal például különböző mezőgazdasági kisgépeket készítünk már évek óta közösen. Júniusban a magyar és csehszlovák szakemberek tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy egy sor kooperációs témában megbeszéléseket folytassanak. A sok lehetséges téma közül most csak kettőt emelnék ki. Nálunk fejlett a karosszériagyártás, s kapacitásunk meghaladja a belföldi igényeket. Amennyiben magyar vállalatoktól motort és alvázat kapnánk, komplett autóbuszokat készíthetnénk közösen. Mint ismeretes, Szlovákiában új autógyárat építünk fel, amely 1300—1500 köbcentiméteres gépkocsikat gyártana évente, mintegy 120— 150 ezer darabot. Magyar vállalatok különböző elektromos berendezéseket, jármű-műszereket szállíthatnának ehhez a vállalkozáshoz. A Glassexport üvegipari termékeket mutatott be az érdeklődő szakembereknek. Jaroslav Kosek: — Az üvegipar területén is jó néhány megállapodás született már az együttműködésre. A legjobb példa, amikor néhány évvel ezelőtt közösen vásároltunk egy nyugati cégtől licencet a síküveggyártáshoz, s a termelést is együttesen indítottuk el. A szlovák Műszaki Üvegipari Művek és a magyar Üvegipari Művek között több témában is tárgyalnak szakosításról. Mi például vastagfalú üvegcsövekből, háztartási hőálló üvegekből és laboratóriumi vékonyfalú üvegekből ki tudnánk elégíteni a magyar igényeket. A Budapesti Ampullagyár pedig szállíthatna nekünk szükségleteinknek megfelelő ampullákat. Az UNIDO-pavilon Az UNIDO iparfejlesztési szolgálata a mostani BNV-n első alkalommal adott módot a fejlődő országoknak arra, hogy termékmintáikat kiállítsák. Termékeik sikerét jelzi, hogy naponta több mint 1000 látogató kereste fel az UNIDO-pavilont. Hét témában üzleti tárgyalások is kezdődtek magyar vállalatokkal. Főleg a cipők, bébi-kötöttáruk, fonalak kardigánok és tranzisztoros rádiók iránt érdeklődtek. A LIGNIMPEX például évi 200 000 négyzetméter parkettát kíván importálni Ceylonból, a HUNGAROTEX pedig Málta és Ciprus képviselőivel tárgyalt kötöttáruk megvételéről. A vásáron az MTÉSZ-szel közösen ipari napokat is rendezett az UNIDO: az elektronikus és precíziós műszerek gyártásáról volt szó. Ebben a témában különösen sok segítséget adhatunk a fejlődő országoknak, többek között műszaki szakemberek képzésével. (A BUDAVOX felajánlotta ilyen irányú szolgálatait az UNIDO-nak.) Az UNIDO által kínált lehetőséggel egyedül India élt, amikor önálló kiállítása mellett az ENSZ pavilonjában is bemutatta ruházati cikkeit és kötőgépeit. A közös kiállítás előnye az, hogy jobban felfigyelnek az illető országra, mintha külön állítana ki. Az UNIDO egyébként információkat üzleti eredményet is gyűjt a kiállított termékek megvásárlásánál számításba vehető vevőkről, hogy később jelentést készíthessen a kiállító országoknak az exportlehetőségekről. A BUDAVOX új megállapodásai A Budapesti Nemzetközi Vásár utolsó napjaiban több üzletet kötött a BUDAVOX. A lengyel Elektrim számára 13,6 millió rubelért szállít crossbar-rendszerű telefon-alközpontokat 1971-től 75-ig. Az összesen 120 ezer vonalkapacitású berendezésekből az idén átadnak ötezer vonalat, jövőre pedig harmincezret. A fennálló keretszerződésen belül Csehszlovákiával is lekötötték az utolsó évre szóló termékeket, összesen 2,2 millió rubel értékben. A csehszlovák fél bejelentette, hogy 1973-tól újabb hosszú lejáratú szerződést kíván kötni. A szovjet Maspriborintorggal is a vásáron állapodtak meg, 1 millió rubel értékű átviteltechnikai berendezés 1972-es exportjára. A napokban várható újabb kötés: 3 millió rubelért URH-rádiótelefont vásárol a Maspriborintorg. Kubai partnerének nagy mennyiségben szállít alkatrészeket a BUDAVOX az 1969-ben vásárolt híradástechnikai berendezésekhez. 1971. JÚNIUS 1. A BNV üzletkötései 110 ezer dollár értékű szerződést írt alá a Videoton a jugoszláv Elektrotehna vállalattal. 1972-ben újabb televíziókat szállít Jugoszláviába a fenti összegért. A MOGÜRT és a szovjet Avtoexport a BNV-n szerződést írt alá, amelynek alapján 1972-ben a szovjet egyesülés 25 ezer — nagyrészt Zsiguli — személygépkocsit szállít Magyarországra. A MOGÜRT ugyancsak 1972-ben a Zsigulik gyártásához 300 ezer alkatrészkészletet ad át a szovjet vállalatnak. A lengyel Pol-Mot-nak és a MOGÜRT-nek a BNV-n aláírt szerződése szerint a lengyel vállalat jövőre 230 IKARUS-autóbuszt vásárol Magyarországtól. A csehszlovák Investa külkereskedelmi vállalat és a TECHNOIMPEX 350 ezer rubel értékű export-megállapodást írt alá. Eszerint a TECHNOIMPEX kező gépeket szállít Csehszlovákiának. A textilipari berendezéseket a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat készíti a nyugatnémet Sucker céggel kooperálva. A TECHNOIMPEX a kooperációban készült gépekből eddig már 40 darabot szállított külföldre. A MOGÜRT és a román Auto Tractor külkereskedelmi vállalat öt és fél millió rubel értékű megállapodást írt alá. Ennek értelmében a magyar vállalat 100 darab IKARUS—180 típusú csuklós autóbuszt szállít Romániába. A román vállalat 1500 terepjáró személygépkocsit adott el Magyarországnak. A KOMPLEX és a prágai Motokov képviselőinek tárgyalásai eredményesen zárultak. A KOMPLEX másfél millió rubel értékű különféle mezőgazdasági gépeket adott el a prágai cégnek. A Magyar Optikai Művek és a szovjet Maspriborintorg egyesülés képviselői megállapodást írtak alá: a MOM két és fél millió rubel értékű különféle műszereket szállít a szovjet cégnek. A MOGÜRT és a bolgár Avtoimpex külkereskedelmi vállalat kétmillió rubeles megállapodást írt alá 50 darab IKARUS—180 típusú csuklós autóbusz exportjáról, valamint alkatrészek és garázsberendezési cikkek szállításáról. A Német Demokratikus Köztársaság képviselői és a magyar autóipari, valamint külkereskedelmi vállalatok 1972. évi kölcsönös szállításról hétfőn szerződést írtak alá. A magyar export legjelentősebb tételét az autóbuszok képezik — 18,6 millió rubel értékben. A magyar import fontos tétele áll 800 darab személygépkocsi (3500 darab Wartburg és 8300 darab Trabant). Az aláírt szerződések összesített értéke — tehergépkocsi, szállítókocsi, pótkocsi — 45 millió rubel. • VILÁGGAZDASAG ES,AM"GY" Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em Telefon: 163-440 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—1 Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalná Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2925/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős Vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3