Világgazdaság, 1971. augusztus (3. évfolyam, 149/644-167/662. szám)
1971-08-19 / 161. (656.) szám
MAGYAR GAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier A nyugatnémet gazdasági napilap londoni tudósítója és a helyszínre küldött munkatársa tanulmányozták, hogy az 1969. év ősze óta tartó és minduntalan újra fellángoló politikai-vallási villongások miként befolyásolják a Nagy- Britanniához tartozó Észak-Írország gazdaságát, a tőkebeáramlást és a beruházási politikát. Megállapítható, hogy a külföldi tőke beáramlása gyakorlatilag megszűnt. A múlt év folyamán teremtettek ugyan mintegy 6500 új munkahelyet — többet, mint az előző három év átlagában —, de ezek olyan tervezetek megvalósítását célozzák, amelyek kezdete még a polgárjogi harc kitörése előtti időre nyúlik vissza. Mindaemellett a letelepülő vállalatoknak nyújtott előnyös pénzügyi és egyéb kedvezmények sokrétűbbek és vonzóbbak lettek. A 7,5 százalékos munkanélküliség mellett jó szakképzettségű munkaerők állnak rendelkezésre. Észak-Írországban működő vállalatok egyébként állítják, hogy a forrongás földrajzilag Belfastra és Londonderryre korlátozódik és másutt nem befolyásolja a vállalatok tevékenységét. A közvetlenül érintett területeken más a helyzet. Így például a 2000 munkavállalót foglalkoztató BSR lemezjátszógyár Londonderryből menekülésszerűen költözik Skóciába. Új vállalatok letelepedését konjunkturális tényezők is korlátozzák. A háború óta 280 vállalat telepedett le Észak-Írországban; nagyrészük angol, 35 amerikai cég leányvállalata, sőt 9 nyugatnémet cég is akad. Ezek közül jó néhány fejlesztési programok megvalósításán fáradozik. Kétségtelen tény, hogy Ulster fiatal ipara a tragikus testvérharc közepette is fejlődőképes és dinamikus. Míg Angliában a társadalmi termék az utóbbi öt év alatt átlagosan 11 százalékkal növekedett, Északírországban nem kevesebb, mint 22 százalékkal. A VILÁGSAJTÓBÓL Az ulsteri forrongás gazdasági összefüggései A tartomány kormánya két utat lát az ellentétek megoldására. Az egyik Anglia és az Ír Köztársaság egyidejű csatlakozása az EGK-hoz, ezzel ugyanis elveszítené a jelentőségét a sokat vitatott határ. A másik, mintegy közbülső megoldásként, le kellene küzdeni a magas — 7,5 százalékos — munkanélküliséget, mert ez a forrongás tűzfészke. Erre azonban csekély a remény, amíg új vállalatok nem telepszenek meg Ulsterben. Az iskolákból kikerülő ifjúság a visszafejlődő gazdasági ágak (hajó- és textilipar, mezőgazdaság) felszabaduló munkásaival együtt az utcára áramlik és ez elkerülhetetlenül növeli a feszültséget. A kormány mindent elkövet, hogy beruházókat csábítson az országba. E célból miniszterek utaznak külföldre, újságírókat hívnak meg a sikeres külföldi vállalatok megtekintésére és tovább javították a beruházási segélyek eddig is kedvező feltételeit. Az észak-ír kormány hozzájárul a gyárberendezések költöztetésének költségeihez, a munkaerő kiképzéshez, a vezetők fizetéséhez. Emellett az új vállalatok a kezdeti években nagy leírásokat tehetnek, adókedvezményben és olcsó hitelekben részesülhetnek. Amely vállalat idegenkedik az építéstől, kész gyárépületet is kaphat, a kezdeti időben bérmentesen. A kedvezmények a helyi viszonyokhoz és a munkanélküliség arányához alkalmazkodnak. Emellett a kormány arra is törekszik, hogy a munkát keresőknek magasabb szakmai képességet nyújtson, hogy azok a több keresetet nyújtó fém- vagy elektromos iparban helyezkedhessenek el. Az üzemeken belül általában nem érezhető a nyugtalanságból semmi. A munkaadókat nem érdekli, hogy alkalmazottai mit csinálnak munkaidőn kívül, de aki az üzem belső rendjét zavarja, állásával játszik. (1971. augusztus 11.) Ülnie jürdier Teilung Kína jelenleg a világ egyik legnagyobb textiltermelő országa. Külföldről egyáltalán nem vásárol textilárut. Míg 1949-ben mindössze csak 4,5 millió orsót számláltak Kínában — ez is zömében Sanghajban összpontosult —, a jelenlegi állományt már 14,3 millió orsóra és 400 000 szövőszékre becsülik. A textilipar ma úgyszólván az egész országot behálózza. Mindamellett Sanghaj továbbra is megőrizte központi szerepét. Ebben a városban találhatók, a legnagyobb és legmodernebb művek is, amelyek főleg exportárukat állítanak elő. A textilipar kiépítésére az adta a döntő ösztönzést, hogy a lakosságot el kell látni a legszükségesebb ruházati cikkekkel. Ugyanakkor azonban ez az iparág Kína fontos devizabevételi forrása is. Becslések szerint tavaly 10 milliárd 200 millió yard pamutszövetet gyártottak, ebből hozzávetőleg 800 millió yard kerülhetett exportra. Hazai szükségletre elsősorban egyszerű kék vagy szürke kartonanyagot állítanak elő, míg szinte csaknem valamennyi osztályon felüli terméket külföldön értékesítenek. A szintetikus textiltermékek gyártására csak a legutóbbi években álltak át. Ennek az új textiliparágnak a kapacitása mintegy 56 000 A kínai textilipar nagyarányú kiépítése tonna műszálra tehető évente. A műanyagból készült termékeket szinte teljes egészében exportálják. A kínai textíliák legfontosabb felvevőpiacai Hongkong, Malaysia, Singapore, Irak, Kuwait, Ausztrália, Albánia, Románia és egy egész sor afrikai ország. Az árak nagyjából megegyeznek a tajvani és a dél-koreaiakkal. A kínai textilipar a gépi felszerelések tekintetében sem szorul ma már külföldre 1958 óta. A régi fonodák és szövődék nagy része még sokáig japán gépekkel dolgozott, és az 50-es évek elején Kína textilgépeket vásárolt a kelet-európai országoktól. Ma legfeljebb már csak egy-két speciális textilterméket importálnak. Ezzel szemben Kína több modern textilgyárat állított fel jó néhány afro-ázsiai országban. Például Kambodzsában, Afganisztánban, Nepálban, és Kongó-Brazzavilleben. De a kínai textilipar nagymértékben független a nyersanyagok bevitelétől is. A nyersgyapot termelése, amely jórészt a közép-kínai tartományokban, Hoanban, Hopejben és Sansziban összpontosul, becslések szerint 1970-ben elérte a 15 millió bálát. Ezzel szemben a nyersgyapot bevitele az utóbbi években csak átlag 400 000 bálára rúgott. (1971. augusztus 13.) Die Presse A címben szereplő kérdést veti fel az ismert osztrák napilap gazdasági rovatában. Az egyre dagadó fúziós hullám ellenőrzéséért felelős amerikai igazságügyminisztérium az International Telephone and Telegraph (ITT) elektronikai óriásvállalat ügyében folytatott eljárás során megállapította, azokat az irányelveket, amelyek szerint a nemzetközi konszernek kívánatos nagyságát meg lehetne szabni. Eszerint minden olyan vállalat, amelynek mérlege eléri vagy meghaladja a minisztérium által megszabott határt, újabb vállalatok bekebelezése esetében csak úgy kerülheti el a trösztellenes eljárást, ha egyidejűleg azonos méretű leányvállalatok válnak le róla. A korlátozás indokoltnak látszik, ha meggondoljuk, hogy az említett vállalat 167 milliárd osztrák schilling értékű forgalma mintegy fele Ausztria 372,2 milliárd schillinges nemzeti össztermékének (GNP). Egy svájci bank most közzétett tanulmánya szerint az ITT a világ legnagyobb iparvállalatainak rangsorában a tizedik helyet foglalja el. Ha Ausztria GNP-jét valamely nagyvállalat forgalmának tekintenénk, akkor ez a General Motors, a Standard Oil of New Jersey és a Ford után negyedik helyen állna. A sor élén járó General Motors 492 milliárd schillinges forgalmával mintegy negyedrészszel nagyobb volna Ausztriánál. Ezeknek a félelmetes méreteknek azonban nemcsak az óriásvállalatokban érdekeltek szerint — előnyei is vannak. Az USA igazságügyminiszté rei nagyok-e az óriás vállalatok? riumának döntése ellen felhozott érvek szerint az intézkedés az „új jövevényeket” mesterségesen távoltartja az óriások kulcsától, továbbá, hogy a nagy vállalatok a „tehetségek konglomerátumai” és hogy tőkeerejüknél fogva olyan kockázatok vállalására is képesek, amire többi kicsi együtt sem képes. Másfelől viszont olyan meggondolások szerepelnek, mint túl sok erő összpontosulása kevés kézben, egyenlőtlen verseny, a nagy bürokrácia lomhasága és még mások, amelyek indokolják a fúziós hullám korlátok közé szorítását. Különösen az európai Közös Piac keretében fokozódik a koncentráció — és egyelőre a kooperáció — iránti törekvés. Így például a Volkswagen-művek az Audi/NSU átvételével a világranglistán a 17. helyről a 15-re lépett előre, a BASF pedig néhány versenytársának lenyelése árán a 47. helyről a 39-re. Ha a FIAT fúzionálna a Citroennel, vitássá tehetné a Volkswagen első helyét az európai autógyárak sorában. A „keleti veszedelem” a száz legnagyobb listájának 24. helyén jelentkezik, amelyet a Fuji Iron és a Yawata Iron egyesüléséből keletkezett Nippon Steel Co. foglalt el. A Toyota és a Nissan gépkocsi konszernek, valamint a Hitachi és a Matsushita elektromosipari vállalatok a ranglista 54., 64., 65. és 73. helyeit foglalják el. E két iparág világviszonylatban is vezet. A gépkocsigyárak az első (General Motors), harmadik (Ford) és nyolcadik (Chrysler) helyen állnak, az elektromos ipar pedig az ötödik (General Electric) és hatodik (IBM) helyen. (1971. augusztus 15.) Tervszerűtlenség gátolja a könnyűipari exportot A dollárterületre jutó exporton belül a textilkivitel nem nőtt az átlagnak megfelelően. Ebben foglalhatjuk össze az idei év első félévének exporteredményeit. 1970 „rossz évnek” volt minősíthető a tőkés export szempontjából, amint ezt az alábbi adatok is szemléltetik: A könnyűipar átlagos növekedési ütemét nem érte el a textilipar, ahol a fejlődés 3 százalékos volt. 1970-ben csökkent a pamutszövet, a len, a kenderszövet termelése. Az átlagot meghaladó mértékben nőtt a textilruházati (konfekció) ipar termelése. Az export mennyiségi visszaesése mellett felvetődik a kérdés: helyes volt-e, hogy az export a „puffer” szerepét töltötte be, a belföldi igénynövekedés, amely átmenetinek ígérkezett, ismételten az export-árualapokat érintette. Jelen helyzetben ugyanis az exportpiacok visszaszerzése nagyobb feladatot jelent, mint akár 1—2 évvel ezelőtt is. A másik alternatíva lett volna „lecsapolni” a belföldi keresleti „csúcsokat” az importon keresztül. Itt az volt az ellenérv, hogy az import sok területen túlságosan drága. Ennek oka nem a magas beszerzési árban, hanem a belföldi rárakódásokban keresendő. Az elmúlt évek ciklikusságából az is következik, hogy a szabályozórendszer nem tudta biztosítani az export-stabilitást. Az import szerepét is át kell értékelni az átmeneti hazai igények kielégítésében, ezzel kapcsolatban vizsgálni kell a hazai és a nemzetközi árak közötti hidakat, nagyobb érdekeltséget biztosítva az importőröknek, tehermentesítve az exportárualapokra nehezedő nyomást. Ennek egyik láncszeme, hogy a hazai piacot is kutatni kell, a belkereskedelemnek az igényeket megbízhatóbban, hosszabb távra előre is fel kell mérnie. A stabil exportszínvonal fenntartása az ipar és a külkereskedelem együttes érdeke: a kitűzött műszaki fejlesztési célokat az exporteredményekben lehet és kell elérni. 1971 első féléve exportjának nagyobb arányú fellendülését ismételten az árualapok hiánya akadályozta. Erre utal, hogy a textilipar értékesítése (ruházatiipar nélkül) alig 3 százalékkal haladta meg az 1970. évi igen alacsony szintet. Ezen belül a textilipar külkereskedelmi értékesítése mindössze 2 százalékkal volt magasabb, mint 1970 hasonló időszakában. Ezt az ismert tényt ki kell egészíteni azzal, hogy 1971 második félévében már ismételten növekszik az ipar árufelajánlása a külkereskedelemnek. Ez elsősorban a cipő-, a kötöttáru- és a konfekciógyártás területén tapasztalható, örvendetes, hogy a hullámvölgyből most már „kifelé” megyünk. Az, ami problémát okoz, a nagyfokú ciklikusság, aminek az elmúlt években tanúi voltunk. E hullámzás a piacpolitikában egyre nagyobb károkat, nehézségeket okoz. 1970-ben például az 1969-es fellendülést követően a legnagyobb piacok kontingenseit nem tudtuk kihasználni. Az angol exportunk 22 százalékkal, a holland kivitel 21 százalékkal esett vissza. Ennek következményei nyilvánvalóak: ha nincs meg a szállítások folyamatossága, a piacokat elveszítjük. Várható, hogy 1971-ben az 1969—70. évi csúcskonjunktúra nem ismétlődik meg. Így felmerül ismételten a bérmunka kérdése. Hosszú időn keresztül csak úgy tudtuk a kapacitásokat kihasználni egyes területeken, hogy bérmunkát vállaltunk. Ma már az emelkedő volumennel számolunk, ami stabil piacot biztosít elsősorban a konfekcióiparban. Ameddig a könnyűipari rekonstrukció eredményei beérnek, hogy az export, hol a belföldi piacok igényei maradnak kielégítetlenül. Célszerű lenne azonban a piaci folyamatokat tervszerűbben irányítani, jobb belföldi igényfelméréssel, rugalmasabb importpolitikával az export stabilitásához a megfelelő alapot biztosítani. Az exportorientáció másik feltétele átgondolt, tervszerű piacpolitika a gyárak részéről, ennek keretében nagyobb rugalmasság és alkalmazkodóképesség a piaci igényekhez. Borhi András KÖNNYŰIPARI TERMELÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS ALAKULÁSA 1970-BEN Volumen Ar Index 1969-100 Belkereskedelmi eladások 113,9 102,4 Egyéb eladások 107,9 103,1 Szocialista export 105,5 101,1 Tőkés export 88,0 103,4 Könnyűipari termelés egésze 108,0 CIGARETTA IMPORT Magyarország cigarettafogyasztása az idén várhatóan eléri a 22 és fél milliárd darabot. Ennek túlnyomó többsége hazai termék, az import egymilliárd darab körül lesz. (Összehasonlításként tavaly 550 millió darab cigarettát importáltunk.) Az idei behozatal 90 százalékban a szocialista országokból származik. Albánia, mintegy 400 millió darab cigarettát szállít, összesen 1 millió rubel értékben, Bulgária 500 millió darabbal részesedik, ennek értéke 1 250 000 rubel. Az utóbbi egy évben különösen az albán cigaretták népszerűsége nőtt meg, a tavalyi behozatal idén megkétszereződött. Különösen népszerű a Porti, amelyet az Albániában termelt keleti dohányokból magyar szakértők által összeállított keverékből készítenek. Mind az albán (Porti, Arberia, DS, Kruja), mind pedig a bolgár termékek (BT, Kom, Luna, Stewardess, Varna, Special stb.) jelentősen bővítik a hazai választékot filteres cigarettában. Szólni kell a tőkés importról is, amely idén 130 millió darab lesz, 80 ezer dollár értékben. Ennek a mennyiségnek egy részét a belkereskedelem veszi át, másik részét pedig devizáért árusítják a MALÉV, az Intertourist és más vállalatok üzleteiben. A szocialista országokból behozott filteres cigaretták árban és minőségben is versenytársai a magyar termékeknek. A Magyar Dohányipar évek óta tartó folyamatos fejlesztéssel igyekszik állni a versenyt és emellett exportra is termel. A fejlesztést célzó beruházások évente 30—40 millió forint körül mozognak: nyugatnémet, francia csehszlovák, és olasz importgépek munkába állításával igyekeznek gazdaságosabbá tenni a termelést. Cigarettaexportunk idén várhatóan 200 millió darab lesz (értéke 600 ezer rubel), és lényegében a tavalyi szinten mozog. A fő piac Csehszlovákia. A filteresek (Fecske) az eladások felét teszik ki, mellettük az Ezüst-Kossuth részesedik nagyobb arányban. —ikó Kongresszusi centrum épül Hamburgban Hamburgban 130 millió márkás beruházással nagy kongresszusi központot létesítenek, amelyet két év múlva adnak át rendeltetésének. Az új létesítményben 17 előadóterem és mintegy 10 000 ülőhely lesz. A legnagyobb terem 3000, a díszterem pedig 1500 személyes. Az épület alatt 1100 autó számára építenek parkolóhelyet. A kongresszusi központ saját, színes televíziós közvetítő berendezéssel rendelkezik majd, amely nagyképes vetítést biztosít. Az elhangzott előadásokat hangszalagon, kazettákban rögzítik, így a részvevők a kongresszus anyagát a zsebükben magukkal vihetik. Egy televíziós berendezés lehetővé teszi az épület különböző helyein folyó események, valamint a környező utcák és terek forgalmának megfigyelését. Lehetőség lesz arra is, hogy például hatalmas képernyőkön kövessék az amerikai kórházakban végzett speciális műtéteket. BŐVÍTIK A SZEGEDI A Szegedi Szalámigyár öt év múlva a világ legnagyobb szalámit gyártó üzeme lesz Termelése, amely jelenleg 500 vagon körül van évente, 1976-ra megkétszereződik. A gyár kibővítésének és fejlesztésének ötéves programját nemrég hagyta jóvá a kormány Gazdasági Bizottsága. A program szerint 722 millió forintos beruházást hajtanak végre a szegedi vágóhídon, a húsfeldolgozó-, a szalámifeldolgozó- és az érlelő-üzemrészekben. összesen 181 millió forint értékben állítanak munkába hazai gépeket, 360 ezer dollárért pedig speciális tőkés importberendezéseket szereznek be. A szocialista import értéke 28 ezer rubel lesz és a Szovjetunióból származik majd. A hazai berendezések nagy ré- SZALÁMIGYÁRÁT szét az Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat és a Diósgyőri Gépgyár szállítja, a beruházás kivitelezője a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat lesz. Az importot a KOMPLEX bonyolítja le. A beruházási költség 60 százalékát a vállalat saját forrásból, illetve a TERIMPEX hozzájárulásából (10 százalék) fedezi, a fennmaradó 40 százalékot fejlesztési kölcsönből biztosítja. A beruházás megvalósulását követő termelésnövekedés elsősorban az export céljait szolgálja. A magyar szalámiexport 1970-ben tőkés viszonylatban 5,4 millió dollár, szocialista viszonylatban pedig 5 millió rubel volt. BÉRBE ADOTT EREDMÉNYHIRDETŐ A utóbbi három hónapban minden nagy nemzetközi sportversenyen a Villamos Berendezések és Készülék Művek VILLESZ gyárának berendezései hirdették az eredményt: a madridi ökölvívó-, a szófiai súlyemelő-, a barcelonai vívó-Európa-bajnokságon éppúgy, mint a bogotai pán-amerikai játékokon. Azóta újabb eredményjelző készülékeket szállítottak a közeljövő nagy sporttalálkozóinak színhelyeire: egyet Moszkvába, a nemzetközi vízilabdabajnokságra, egyet az algíri olimpiai stadionba, az arab országok olimpiájára, kettőt pedig Izmirbe, a mediterrán játékokhoz. (A hasonló, de nem sportcélokra szolgáló berendezéseket illetően a napokban küldték el a mexikói partner számára a két Publicolor információs és hirdetőkészüléket is, ezek értéke 150 ezer dollár. Most ausztrál üzletemberek is keresik a Publicolort, Sidneyből és Melbourne-ből érdeklődnek.) Közben új megrendelés érkezett. A müncheni olimpiára két eredményjelző táblát szállít majd a VBKM 200 ezer dollár értékben. Készül a göteborgi műkorcsolyázó EB-re is az eredményjelző berendezés, ezt azonban nem adják el: első ízben bérbeadással kísérleteznek (a készülék bérleti díja 7400 dollár). Ebben az üzleti formában figyelemre méltó perspektívát lát a magyar vállalat. A VBKM — berendezéseinek sikere ellenére is — jelenleg igen komoly külföldi cégekkel tárgyal, eredményhirdető rendszereinek műszaki fejlesztése és a választék bővítése érdekében. D. L. IDEGENFORGALOM Százfőnyi apparátus foglalkozik majd a kongresszusi idegenforgalom nagyvonalú szervezésével, a vendégek minden kívánságának teljesítésével. Ennek a szervezés alatt álló apparátusnak az lesz az elsőrendű feladata, hogy vezető helyet biztosítson a városnak a nemzetközi kongresszus-rendezői mezőnyben. Már most 60 olyan rendezvényt jegyeztek elő, amely 2500—3000 résztvevőt hoz a kongresszusi csarnokba. A centrum reklámapparátusa az elektronikát is igénybe veszi. A komputer 100 000 címet őriz a világ minden tájáról, de a címjegyzék négyszeresére fog gyarapodni. Már elkészültek az első prospektusok és nemcsak az építkezés, de a szervezőmunka is teljes erővel folyik. A kongresszusi turizmus egész évben gyümölcsöző üzletága az idegenforgalomnak, és még vannak új kínálati lehetőségek. Az nyer sokat ezen az üzleten, aki gyorsan zárkózik fel kínálatával ebben a viszonylag új ágazatban. Ezt szolgálja a hamburgiak nagyszabású befektetése is. 1971. AUGUSZTUS 19. ■■MHMI RÖVIDEN 0 A komlói Carbon Könnyűipari Vállalat 1972 végéig 12 millió forint értékű cipőt és 37 millió forint értékű ruházati cikket szállít a Szovjetunióba. 0 A Magyar Postakísérleti Intézetben elkészült az elektronikus értékcikkárusító automaták prototípusa. A sorozatgyártás jövőre indul meg. Külföldön elsősorban a Szovjetunióban, az NDK- ban és Jugoszláviában érdeklődnek az automaták iránt. A Nyíregyházi Konzervgyár 6 vagon szárított hagymát szállított nemrég tőkésországokba. Ezenkívül 7 vagon szacarinos uborkát (Anglia), 3 vagon dobozos babot (Kuwait) és 4 tonna babot, valamint borsót (Szaúd-Arábia) indítottak útnak. A szovjet Technopromimport külkereskedelmi vállalat nemrég 25 darab 100 000 rubel értékű laboratóriumi malom jövő évi szállítására kötött szerződést a KOMPLEX-szel. Magyar részvétel Kölnben Csütörtökön kezdődik Kölnben a négynapos férfidivat-kiállítás; ez a világ férfikonfekció-iparának legnagyobb árubemutatója. Alaposan felkészült erre a Vörös Október Férfiruhagyár is, hiszen kapacitástöbbletét a kivitel növelésére fordítja, s tervezi, hogy szocialista exportját tíz, a tőkés exportot pedig 12 százalékkal növeli a HUNGAROTEX-en keresztül. A magyar iparvállalat éppen Kölnben kívánja realizálni terveit. A legkorszerűbb termékből — kötött anyagokból, Jaguard mintázatú szövetekből — készült öltönyeit állítja ki. A piacfelmérés alapján elsősorban angol és nyugatnémet cégekkel kíván kapcsolatba lépni a vállalat. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Magtalanik halanként StSr 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp., VIII., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.3560/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008