Világgazdaság, 1971. augusztus (3. évfolyam, 149/644-167/662. szám)

1971-08-19 / 161. (656.) szám

MAGYAR GAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier A nyugatnémet gazdasági napilap londoni tudósítója és a helyszínre kül­dött munkatársa tanulmányozták, hogy az 1969. év ősze óta tartó és mindunta­lan újra fellángoló politikai-vallási vil­longások miként befolyásolják a Nagy- Britanniához tartozó Észak-Írország gazdaságát, a tőkebeáramlást és a be­ruházási politikát. Megállapítható, hogy a külföldi tőke beáramlása gyakorlatilag megszűnt. A múlt év folyamán teremtettek ugyan mintegy 6500 új munkahelyet — többet, mint az előző három év átlagában —, de ezek olyan tervezetek megvalósítá­sát célozzák, amelyek kezdete még a polgárjogi harc kitörése előtti időre nyúlik vissza. Mindaemellett a letelepülő vállala­toknak nyújtott előnyös pénzügyi és egyéb kedvezmények sokrétűbbek és vonzóbbak lettek. A 7,5 százalékos munkanélküliség mellett jó szakkép­zettségű munkaerők állnak rendelke­zésre. Észak-Írországban működő vál­lalatok egyébként állítják, hogy a forrongás földrajzilag Belfastra és Londonderryre korlátozódik és másutt nem befolyásolja a vállalatok tevékeny­ségét. A közvetlenül érintett területe­ken más a helyzet. Így például a 2000 munkavállalót foglalkoztató BSR le­mezjátszógyár Londonderryből mene­­külésszerűen költözik Skóciába. Új vál­lalatok letelepedését konjunkturális té­nyezők is korlátozzák. A háború óta 280 vállalat telepedett le Észak-Írországban; nagyrészük an­gol, 35 amerikai cég leányvállalata, sőt 9 nyugatnémet cég is akad. Ezek közül jó néhány fejlesztési programok meg­valósításán fáradozik. Kétségtelen tény, hogy Ulster fiatal ipara a tragikus testvérharc közepette is fejlődőképes és dinamikus. Míg Angliában a társadal­mi termék az utóbbi öt év alatt átla­gosan 11 százalékkal növekedett, Észak­­írországban nem kevesebb, mint 22 százalékkal. A VILÁGSAJTÓBÓL Az ulsteri forrongás gazdasági összefüggései A tartomány kormánya két utat lát az ellentétek megoldására. Az egyik Anglia és az Ír Köztársaság egy­idejű csatlakozása az EGK-hoz, ezzel ugyan­is elveszítené a jelentőségét a sokat vitatott határ. A másik, mintegy köz­bülső megoldásként, le kellene küzdeni a magas — 7,5 százalékos — munka­­nélküliséget, mert ez a forrongás tűzfészke. Erre azonban csekély a re­mény, amíg új vállalatok nem telepsze­nek meg Ulsterben. Az iskolákból ki­kerülő ifjúság a visszafejlődő gazdasá­gi ágak (hajó- és textilipar, mezőgaz­daság) felszabaduló munkásaival együtt az utcára áramlik és ez elkerülhetetle­nül növeli a feszültséget. A kormány mindent elkövet, hogy beruházókat csábítson az országba. E célból miniszterek utaznak külföldre, újságírókat hívnak meg a sikeres kül­földi vállalatok megtekintésére és to­vább javították a beruházási segélyek eddig is kedvező feltételeit. Az észak-ír kormány hozzájárul a gyárberendezé­sek költöztetésének költségeihez, a munkaerő kiképzéshez, a vezetők fize­téséhez. Emellett az új vállalatok a kezdeti években nagy leírásokat tehet­nek, adókedvezményben és olcsó hite­lekben részesülhetnek. Amely vállalat idegenkedik az építéstől, kész gyárépü­letet is kaphat, a kezdeti időben bér­mentesen. A kedvezmények a helyi vi­szonyokhoz és a munkanélküliség ará­nyához alkalmazkodnak. Emellett a kormány arra is törekszik, hogy a munkát keresőknek magasabb szakmai képességet nyújtson, hogy azok a több keresetet nyújtó fém- vagy elektromos iparban helyezkedhessenek el. Az üzemeken belül általában nem érezhető a nyugtalanságból semmi. A munkaadókat nem érdekli, hogy alkal­mazottai mit csinálnak munkaidőn kí­vül, de aki az üzem belső rendjét za­varja, állásával játszik. (1971. augusz­tus 11.) Ülnie jürdier Teilung Kína jelenleg a világ egyik leg­nagyobb textiltermelő országa. Kül­földről egyáltalán nem vásárol textil­árut. Míg 1949-ben mindössze csak 4,5 millió orsót számláltak Kínában — ez is zömében Sanghajban összponto­sult —, a jelenlegi állományt már 14,3 millió orsóra és 400 000 szövőszékre becsülik. A textilipar ma úgyszólván az egész országot behálózza. Mind­amellett Sanghaj továbbra is megőrizte központi szerepét. Ebben a városban találhatók, a legnagyobb és legmoder­nebb művek is, amelyek főleg export­árukat állítanak elő. A textilipar kiépítésére az adta a döntő ösztönzést, hogy a lakosságot el kell látni a legszükségesebb ruházati cikkekkel. Ugyanakkor azonban ez az iparág Kína fontos devizabevételi for­rása is. Becslések szerint tavaly 10 milliárd 200 millió yard pamutszövetet gyártottak, ebből hozzávetőleg 800 mil­lió yard kerülhetett exportra. Hazai szükségletre elsősorban egyszerű kék vagy szürke kartonanyagot állítanak elő, míg szinte csaknem valamennyi osztályon felüli terméket külföldön értékesítenek. A szintetikus textilter­mékek gyártására csak a legutóbbi években álltak át. Ennek az új textil­­iparágnak a kapacitása mintegy 56 000 A kínai textilipar nagyarányú kiépítése tonna műszálra tehető évente. A mű­anyagból készült termékeket szinte tel­jes egészében exportálják. A kínai textíliák legfontosabb felvevőpiacai Hongkong, Malaysia, Singapore, Irak, Kuwait, Ausztrália, Albánia, Románia és egy egész sor afrikai ország. Az árak nagyjából megegyeznek a tajvani és a dél-koreaiakkal. A kínai textilipar a gépi felszere­lések tekintetében sem szorul ma már külföldre 1958 óta. A régi fonodák és szövődék nagy része még sokáig japán gépekkel dolgozott, és az 50-es évek elején Kína textilgépeket vásárolt a kelet-európai országoktól. Ma legfel­jebb már csak egy-két speciális tex­tilterméket importálnak. Ezzel szem­ben Kína több modern textilgyárat állított fel jó néhány afro-ázsiai or­szágban. Például Kambodzsában, Afga­nisztánban, Nepálban, és Kongó-Braz­­zavilleben. De a kínai textilipar nagy­mértékben független a nyersanyagok bevitelétől is. A nyersgyapot termelése, amely jórészt a közép-kínai tartomá­nyokban, Hoanban, Hopejben és San­­sziban összpontosul, becslések szerint 1970-ben elérte a 15 millió bálát. Ezzel szemben a nyersgyapot bevitele az utóbbi években csak átlag 400 000 bálára rúgott. (1971. augusztus 13.) Die Presse A címben szereplő kérdést veti fel az ismert osztrák napilap gazdasági rovatában. Az egyre dagadó fúziós hullám ellenőrzéséért felelős amerikai igazságügyminisztérium az Internatio­nal Telephone and Telegraph (ITT) elektronikai óriásvállalat ügyében foly­tatott eljárás során megállapította, azokat az irányelveket, amelyek sze­rint a nemzetközi konszernek kívánatos nagyságát meg lehetne szabni. Eszerint minden olyan vállalat, amelynek mér­lege eléri vagy meghaladja a minisz­térium által megszabott határt, újabb vállalatok bekebelezése esetében csak úgy kerülheti el a trösztellenes eljá­rást, ha egyidejűleg azonos méretű leányvállalatok válnak le róla. A korlátozás indokoltnak látszik, ha meggondoljuk, hogy az említett válla­lat 167 milliárd osztrák schilling ér­tékű forgalma mintegy fele Ausztria 372,2 milliárd schillinges nemzeti össz­termékének (GNP). Egy svájci bank most közzétett tanulmánya szerint az ITT a világ legnagyobb iparvállalatai­nak rangsorában a tizedik helyet fog­lalja el. Ha Ausztria GNP-jét valamely nagyvállalat forgalmának tekintenénk, akkor ez a General Motors, a Standard Oil of New Jersey és a Ford után negyedik helyen állna. A sor élén járó General Motors 492 milliárd schillin­ges forgalmával mintegy negyedrész­szel nagyobb volna Ausztriánál. Ezeknek a félelmetes méreteknek azonban­­ nemcsak az óriásvállala­tokban érdekeltek szerint — előnyei is vannak. Az USA igazságügyminiszté­­ rei nagyok-e az óriás vállalatok?­ riumának döntése ellen felhozott érvek szerint az intézkedés az „új jövevénye­ket” mesterségesen távoltartja az óriá­sok kulcsától, továbbá, hogy a nagy vállalatok a „tehetségek konglomerá­tumai” és hogy tőkeerejüknél fogva olyan kockázatok vállalására is képe­sek, amire többi kicsi együtt sem képes. Másfelől viszont olyan meggondolá­sok szerepelnek, mint túl sok erő össz­­pontosulása kevés kézben, egyenlőtlen verseny, a nagy bürokrácia lomhasága és még mások, amelyek indokolják a fúziós hullám korlátok közé szorítását. Különösen az európai Közös Piac ke­retében fokozódik a koncentráció — és egyelőre a kooperáció — iránti törek­vés. Így például a Volkswagen-művek az Audi/NSU átvételével a világrang­listán a 17. helyről a 15-re lépett előre, a BASF pedig néhány versenytársának lenyelése árán a 47. helyről a 39-re. Ha a FIAT fúzionálna a Citroennel, vi­tássá tehetné a Volkswagen első helyét az európai autógyárak sorában. A „keleti veszedelem” a száz legna­gyobb listájának 24. helyén jelentkezik, amelyet a Fuji Iron és a Yawata Iron egyesüléséből keletkezett Nippon Steel Co. foglalt el. A Toyota és a Nissan gépkocsi konszernek, valamint a Hitachi és a Matsushita elektromosipari vállalatok a ranglista 54., 64., 65. és 73. helyeit foglalják el. E két iparág világ­­viszonylatban is vezet. A gépkocsigyá­rak az első (General Motors), harmadik (Ford) és nyolcadik (Chrysler) helyen állnak, az elektromos ipar pedig az ötödik (General Electric) és hatodik (IBM) helyen. (1971. augusztus 15.) Tervszerűtlenség gátolja a könnyűipari exportot A dollárterületre jutó exporton be­lül a textilkivitel nem nőtt az átlagnak megfelelően. Ebben foglalhatjuk össze az idei év első félévének exporteredmé­nyeit. 1970 „rossz évnek” volt minősíthető a tőkés export szempontjából, amint ezt az alábbi adatok is szemléltetik: A könnyűipar átlagos növekedési ütemét nem érte el a textilipar, ahol a fejlődés 3 százalékos volt. 1970-ben csökkent a pamutszövet, a len, a ken­derszövet termelése. Az átlagot megha­ladó mértékben nőtt a textilruházati (konfekció) ipar termelése. Az export mennyiségi visszaesése mellett felvetődik a kérdés: helyes volt-e, hogy az export a „puffer” sze­repét töltötte be, a belföldi igénynöve­kedés, amely átmenetinek ígérkezett, ismételten az export-árualapokat érin­tette. Jelen helyzetben ugyanis az ex­portpiacok visszaszerzése nagyobb fel­adatot jelent, mint akár 1—2 évvel ez­előtt is. A másik alternatíva lett volna „le­csapolni” a belföldi keresleti „csúcso­kat” az importon keresztül. Itt az volt az ellenérv, hogy az import sok terüle­ten túlságosan drága. Ennek oka nem a magas beszerzési árban, hanem a belföldi rárakódásokban keresendő. Az elmúlt évek ciklikusságából az is kö­vetkezik, hogy a szabályozórendszer nem tudta biztosítani az export-stabi­litást. Az import szerepét is át kell ér­tékelni az átmeneti hazai igények ki­elégítésében, ezzel kapcsolatban vizs­gálni kell a hazai és a nemzetközi árak közötti hidakat, nagyobb érdekeltséget biztosítva az importőröknek, tehermen­tesítve az exportárualapokra nehezedő nyomást. Ennek egyik láncszeme, hogy a hazai piacot is kutatni kell, a belke­reskedelemnek az igényeket megbízha­tóbban, hosszabb távra előre is fel kell mérnie. A stabil exportszínvonal fenntartása az ipar és a külkereskedelem együttes érdeke: a kitűzött műszaki fejlesztési célokat az exporteredményekben le­het és kell elérni. 1971 első féléve exportjának nagyobb arányú fellendülését ismételten az áru­alapok hiánya akadályozta. Erre utal, hogy a textilipar értékesítése (ruházati­ipar nélkül) alig 3 százalékkal haladta meg az 1970. évi igen alacsony szintet. Ezen belül a textilipar külkereskedel­mi értékesítése mindössze 2 százalékkal volt magasabb, mint 1970 hasonló idő­szakában. Ezt az ismert tényt ki kell egészíteni azzal, hogy 1971 második fél­évében már ismételten növekszik az ipar árufelajánlása a külkereskedelem­nek. Ez elsősorban a cipő-, a kötött­áru- és a konfekciógyártás területén tapasztalható, örvendetes, hogy a hullámvölgyből most már „kifelé” megyünk. Az, ami problémát okoz, a nagyfokú ciklikus­ság, aminek az elmúlt években tanúi voltunk. E hullámzás a piacpolitikában egyre nagyobb károkat, nehézségeket okoz. 1970-ben például az 1969-es fellendü­lést követően a legnagyobb piacok kon­tingenseit nem tudtuk kihasználni. Az angol exportunk 22 százalékkal, a hol­land kivitel 21 százalékkal esett vissza. Ennek következményei nyilvánvalóak: ha nincs meg a szállítások folyamatos­sága, a piacokat elveszítjük. Várható, hogy 1971-ben az 1969—70. évi csúcs­konjunktúra nem ismétlődik meg. Így felmerül ismételten a bérmunka kér­dése. Hosszú időn keresztül csak úgy tudtuk a kapacitásokat kihasználni egyes területeken, hogy bérmunkát vál­laltunk. Ma már az emelkedő volumen­nel számolunk, ami stabil piacot bizto­sít elsősorban a konfekcióiparban. Ameddig a könnyűipari rekonstruk­ció eredményei beérnek, hogy az ex­port, hol a belföldi piacok igényei ma­radnak kielégítetlenül. Célszerű lenne azonban a piaci folyamatokat tervsze­rűbben irányítani, jobb belföldi igény­­felméréssel, rugalmasabb importpoliti­kával az export stabilitásához a megfe­lelő alapot biztosítani. Az exportorien­táció másik feltétele átgondolt, terv­szerű piacpolitika a gyárak részéről, ennek keretében nagyobb rugalmasság és alkalmazkodóképesség a piaci igé­nyekhez. Borhi András KÖNNYŰIPARI TERMELÉS ÉS ÉRTÉKE­SÍTÉS ALAKULÁSA 1970-BEN Volumen Ar Index 1969-100 Belkereskedelmi eladások 113,9 102,4 Egyéb eladások 107,9 103,1 Szocialista export 105,5 101,1 Tőkés export 88,0 103,4 Könnyűipari termelés egésze 108,0­ CIGARETTA I­MPORT Magyarország cigarettafogyasztása az idén várhatóan eléri a 22 és fél mil­liárd darabot. Ennek túlnyomó több­sége hazai termék, az import egy­­milliárd darab körül lesz. (Összehason­lításként tavaly 550 millió darab ciga­rettát importáltunk.) Az idei behozatal 90 százalékban a szocialista országok­ból származik. Albánia, mintegy 400 millió darab cigarettát szállít, összesen 1 millió rubel értékben, Bulgária 500 millió darabbal részesedik, ennek ér­téke 1 250 000 rubel. Az utóbbi egy év­ben különösen az albán cigaretták nép­szerűsége nőtt meg, a tavalyi behozatal idén megkétszereződött. Különösen nép­szerű a Porti, amelyet az Albániában termelt keleti dohányokból magyar szakértők által összeállított keverékből készítenek. Mind az albán (Porti, Arberia, DS, Kruja), mind pedig a bolgár termékek (BT, Kom, Luna, Stewardess, Varna, Special stb.) jelentősen bővítik a ha­zai választékot filteres cigarettában. Szólni kell a tőkés importról is, amely idén 130 millió darab lesz, 80 ezer dollár értékben. Ennek a mennyi­ségnek egy részét a belkereskedelem veszi át, másik részét pedig devizáért árusítják a MALÉV, az Intertourist és más vállalatok üzleteiben. A szocialista országokból behozott filteres cigaretták árban és minőség­ben is versenytársai a magyar termé­keknek. A Magyar Dohányipar évek óta tartó folyamatos fejlesztéssel igyek­szik állni a versenyt és emellett ex­portra is termel. A fejlesztést célzó beruházások évente 30—40 millió fo­rint körül mozognak: nyugatnémet, francia csehszlovák, és olasz importgé­pek munkába állításával igyekeznek gazdaságosabbá tenni a termelést. Cigarettaexportunk idén várhatóan 200 millió darab lesz (értéke 600 ezer rubel), és lényegében a tavalyi szinten mozog. A fő piac Csehszlovákia. A fil­teresek (Fecske) az eladások felét te­szik ki, mellettük az Ezüst-Kossuth részesedik nagyobb arányban. —i­kó Kongresszusi centrum épül Hamburgban Hamburgban 130 millió márkás be­ruházással nagy kongresszusi központot létesítenek, amelyet két év múlva ad­nak át rendeltetésének. Az új létesít­ményben 17 előadóterem és mintegy 10 000 ülőhely lesz. A legnagyobb te­rem 3000, a díszterem pedig 1500 sze­mélyes. Az épület alatt 1100 autó szá­mára építenek parkolóhelyet. A kong­resszusi központ saját, színes televíziós közvetítő berendezéssel rendelkezik majd, amely nagyképes vetítést bizto­sít. Az elhangzott előadásokat hang­szalagon, kazettákban rögzítik, így a részvevők a kongresszus anyagát a zse­bükben magukkal vihetik. Egy tele­víziós berendezés lehetővé teszi az épület különböző helyein folyó esemé­nyek, valamint a környező utcák és terek forgalmának megfigyelését. Lehe­tőség lesz arra is, hogy például hatal­mas képernyőkön kövessék az ameri­kai kórházakban végzett speciális mű­téteket. BŐVÍTIK A SZEGEDI A Szegedi Szalámigyár öt év múlva a világ legnagyobb szalámit gyártó üzeme lesz Termelése, amely jelenleg 500 vagon körül van évente, 1976-ra megkétszereződik. A gyár kibővítésé­nek és fejlesztésének ötéves program­ját nemrég hagyta jóvá a kormány Gazdasági Bizottsága. A program sze­rint 722 millió forintos beruházást haj­tanak végre a szegedi vágóhídon, a húsfeldolgozó-, a szalámifeldolgozó- és az érlelő-üzemrészekben. összesen 181 millió forint értékben állítanak munkába hazai gépeket, 360 ezer dollárért pedig speciális tőkés im­portberendezéseket szereznek be. A szocialista import értéke 28 ezer rubel lesz és a Szovjetunióból származik majd. A hazai berendezések nagy ré- SZALÁMIGYÁRÁT szét az Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat és a Diósgyőri Gépgyár szállítja, a beruházás kivitele­zője a Csongrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat lesz. Az importot a KOMPLEX bonyolítja le. A beruházási költség 60 százalékát a vállalat saját forrásból, illetve a TER­­IMPEX hozzájárulásából (10 százalék) fedezi, a fennmaradó 40 százalékot fej­lesztési kölcsönből biztosítja. A beru­házás megvalósulását követő termelés­­növekedés elsősorban az export céljait szolgálja. A magyar szalámiexport 1970-ben tőkés viszonylatban 5,4 millió dollár, szocialista viszonylatban pedig 5 mil­lió rubel volt. BÉRBE ADOTT EREDMÉNYHIRDETŐ A utóbbi három hónapban minden­­ nagy nemzetközi sportversenyen a Vil­lamos Berendezések és Készülék Művek VILLESZ gyárának berendezései hir­dették az eredményt: a madridi ököl­vívó-, a szófiai súlyemelő-, a barcelo­nai vívó-Európa-bajnokságon éppúgy, mint a bogotai pán-amerikai játékokon. Azóta újabb eredményjelző készüléke­ket szállítottak a közeljövő nagy sport­­találkozóinak színhelyeire: egyet Moszkvába, a nemzetközi vízilabda­bajnokságra, egyet az algíri olimpiai stadionba, az arab országok olimpiá­jára, kettőt pedig Izmirbe, a mediterrán játékokhoz. (A hasonló, de nem sport­célokra szolgáló berendezéseket ille­tően a napokban küldték el a mexikói partner számára a két Publicolor in­formációs és hirdetőkészüléket is, ezek értéke 150 ezer dollár. Most ausztrál üzletemberek is keresik a Publicolort, Sidneyből és Melbourne-ből érdeklőd­nek.) Közben új megrendelés érkezett. A müncheni olimpiára két eredményjelző táblát szállít majd a VBKM 200 ezer dollár értékben. Készül a göteborgi műkorcsolyázó EB-re is az eredmény­­jelző berendezés, ezt azonban nem ad­ják el: első ízben bérbeadással kísér­leteznek (a készülék bérleti díja 7400 dollár). Ebben az üzleti formában fi­gyelemre méltó perspektívát lát a ma­gyar vállalat. A VBKM — berendezéseinek sikere ellenére is — jelenleg igen komoly kül­földi cégekkel tárgyal, eredményhir­dető rendszereinek műszaki fejlesztése és a választék bővítése érdekében. D. L. IDEGENFORGALOM Százfőnyi apparátus foglalkozik majd a kongresszusi idegenforgalom nagy­vonalú szervezésével, a vendégek min­den kívánságának teljesítésével. En­nek a szervezés alatt álló apparátus­nak az lesz az elsőrendű feladata, hogy vezető helyet biztosítson a városnak a nemzetközi kongresszus-rendezői me­zőnyben. Már most 60 olyan rendez­vényt jegyeztek elő, amely 2500—3000 résztvevőt hoz a kongresszusi csar­nokba. A centrum reklámapparátusa az elektronikát is igénybe veszi. A komputer 100 000 címet őriz a világ minden tájáról, de a címjegyzék négy­szeresére fog gyarapodni. Már elkészül­tek az első prospektusok és nemcsak az építkezés, de a szervezőmunka is teljes erővel folyik. A kongresszusi turizmus egész év­ben gyümölcsöző üzletága az idegen­­forgalomnak, és még vannak új kíná­lati lehetőségek. Az nyer sokat ezen az üzleten, aki gyorsan zárkózik fel kínálatával ebben a viszonylag új ága­zatban. Ezt szolgálja a hamburgiak nagyszabású befektetése is. 1971. AUGUSZTUS 19. ■■MHMI RÖVIDEN 0 A komlói Carbon Könnyűipari Vál­lalat 1972 végéig 12 millió forint értékű cipőt és 37 millió forint értékű ruhá­zati cikket szállít a Szovjetunióba. 0 A Magyar Postakísérleti Intézetben elkészült az elektronikus értékcikkáru­sító automaták prototípusa. A sorozat­­gyártás jövőre indul meg. Külföldön elsősorban a Szovjetunióban, az NDK- ban és Jugoszláviában érdeklődnek az automaták iránt.­­ A Nyíregyházi Konzervgyár 6 vagon szárított hagymát szállított nemrég tőkésországokba. Ezenkívül 7 vagon szacarinos uborkát (Anglia), 3 vagon dobozos babot (Kuwait) és 4 tonna babot, valamint borsót (Szaúd-Arábia) indítottak útnak.­­ A szovjet Technopromimport külke­reskedelmi vállalat nemrég 25 darab 100 000 rubel értékű laboratóriumi ma­lom jövő évi szállítására kötött szer­ződést a KOMPLEX-szel. Magyar részvétel Kölnben Csütörtökön kezdődik Kölnben a négynapos férfidivat-kiállítás; ez a vi­lág férfikonfekció-iparának legnagyobb árubemutatója. Alaposan felkészült er­re a Vörös Október Férfiruhagyár is, hiszen kapacitástöbbletét a kivitel nö­velésére fordítja, s tervezi, hogy szo­cialista exportját tíz, a tőkés exportot pedig 12 százalékkal növeli a HUN­­GAROTEX-en keresztül. A magyar iparvállalat éppen Kölnben kívánja realizálni terveit. A legkorszerűbb ter­mékből — kötött anyagokból, Jaguard mintázatú szövetekből — készült öltö­nyeit állítja ki. A piacfelmérés alapján elsősorban angol és nyugatnémet cégekkel kíván kapcsolatba lépni a vállalat. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Magtalanik halanként St­Sr 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp., VIII., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.3560/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next