Világgazdaság, 1971. szeptember (3. évfolyam, 168/663-189/684. szám)

1971-09-01 / 168. (663.) szám

TILÁGGAZDASÁG 1971. SZEPTEMBER 1., SZERDA ÉVFOLYAM, 168. (663.) SZÁM 30M­ ÉS PÁRIZS VITÁJA Nem született közös álláspont Párizs és Bonn nem tudott közelebb kerülni egymáshoz — egyelőre nem alakulhatott ki az amerikai gazdasági intézkedések által sújtott országok­­közös álláspontja. További tárgyalásokon fog folytatódni az ellentétes érdekek­­ összeegyeztetésére irányuló kínos kísérlet. A kilátásokat illetően növekvő aggodalomra mutat, — erre a japán lépé­sekről adott beszámolónk is rávilágít —, hogy mind több szó esik a kölcsönös megtorlások lehetőségeiről. Az USA és fő kereskedelmi partnerei hangsú­lyozzák ugyan a kereskedelmi háború elkerülésének szükségességét, de csak a további fejlemények fogják megmutatni, hogy a tárgyalási pozíciók előze­tes megerősítéséről, vagy többről van szó. Hétórás tanácskozások után közös közlemény nélkül fejeződött be hétfőn a késő esti órákban a francia—nyugat­német államtitkári konzultáció a valu­­skérdésekről. Hivatalos tájékoztatás Hányában, általában jól informált kö­­rökből a DPA párizsi tudósítója úgy értesült, hogy a két kormány közötti lézerkülönbségekben nincs változás, francia részről — mint eddig —, most nem kaptak ígéretet arra vonatkozóan, hogy a bonni kormány mikor szünteti meg a márka dollárárfolyamának le­begtetését és mikor hajlandó vissza­érni a rögzített paritáshoz. A két tár­gyaló nyugatnémet államtitkár csak azt az elvi készséget erősítette meg is­­m­ét, hogy az NSZK is a rögzített pa­ritás visszaállítását kívánja és kitart a közös piaci valuták egymás közötti ér­ékhatárainak szűkítése mellett. Az em­­ített jól informált körök tudni vélik­­ azt is, hogy a nyugatnémet pénzügyi­­ vezetés a márka 6-7 százalékos fölér­tékelésével számol és ezzel párhuzamo­san a francia frank 1—2 százalékos fel­értékelését kívánja. Párizs azonban — legalábbis egyelőre — továbbra is ki­­tart a felértékelés elutasítása mellett. A jen lebegtetésének bevezetése után Franciaország elszigetelődött a jelenle­gi dollárparitás védelmében és nemzet­közi szakértői körökben visszatérő kér­­d­­­és: vajon meddig lesz képes Párizs — t­íz állami ellenőrzés eszközeinek fel­­használásával — fenntartani a jelenlegi ij helyzetet, amelyben a frank bármely­­ pillanatban újabb spekulációs manő­­verek célpontjává válhat.­­­­ Úgy tűnik, hogy a francia kormány bízik rendszabályainak hatékonyságá­­­­ban, és azon az állásponton van, hogy a­­ nemrégiben bevezetett kettős dollár- i­sparitás segítségével úrrá tud lenni a­­ helyzeten. A DPA szerint francia körök a szabadárfolyamú „pénzügyi frank” mintegy 5 százalékos áremelkedését te­­­kintik olyan határnak, amelynél a fel­­értékelés elkerülhető. A „pénzügyi frank” lebegtetése során ezt a határt nem érték el és ezzel egyidejűleg a­­franciák továbbra is aktívan keresik a Hatokkal kialakítandó közös magatar­tás formuláját. A francia álláspont határozottságát távolabbi célok szabják meg — amire Discard d’Estaing pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozata (lásd VILÁG-­­GAZDASÁG, 1971. augusztus 30.) is utalt. A nyílt vagy akár indirekt frank­­felértékelés aláásná a francia export nehéz munkával kiépített pozícióit. Ezért a francia franknak nem szabad egy hatalmas „márka-zóna” vonzerejé­be kerülni, ami — párizsi aggodalmak szerint — a nyugatnémet közös lebeg­tetési elképzelések eredménye lenne. A következő évek során a francia kor­mány olyan mértékben kívánja meg­erősíteni a francia gazdaság potenciál­ját, hogy a kibővülő Közös Piacon Franciaország és az NSZK között egyensúly jöjjön létre. Miközben a Nixon intézkedései által súlyosan érintett vezető tőkésországok egységes álláspontjának körvonalai to­vábbra sem bontakoznak ki, a Közös Piac brüsszeli bizottsága ugyancsak ag­godalmasan keresi, hogyan lehetne szót érteni az amerikaiakkal. A bizottság szóvivője a Reuternek adott nyilatkozatában arról tájékozta­tott, hogy a legfőbb exportáló orszá­gok már annak módját vizsgálják, mi­ként lehet kompenzálni majd a szű­külő exportlehetőségek által károsított vállalatok veszteségeit a nemzetközi kereskedelmi szabályok megsértése nélkül. A szóvivő annak a gyanújának adott kifejezést, hogy ha az amerikai importadó visszavonására sor kerül, Washington más korlátozó intézkedé­sekkel fogja azt helyettesíteni. Sietett azonban hozzátenni: a Közös Piac kö­reiben a kompenzáción kívül egyelőre nem gondolnak más lépésekre, és az eddigi elképzelések nem képviselnek „megtorlást”. Okfejtésében mégis fel­hívta a figyelmet arra, hogy ha az USA restrikciós intézkedései hosszú időn keresztül érvényben maradnak, akkor az európai vállalatok exportjuk más térségekbe való átirányítására kényszerülnek és ez olyan súlyos prob­lémákkal járna, hogy kialakulna a „megtorlást” kívánó hangulat. A s­zóvivő óvatos, de alig burkolt fe­nyegetésére a közös bizottság mellett működő USA-misszió egyik hivatalos személyisége úgy reagált, hogy az európai exportőröknek aligha lesz szükségük hivatalos segítségre, miután az importadó a várakozásnál kisebb mértékben fogja helyzetüket megnehe­zíteni. A Reuter kommentátora a brüsszeli szópárbajt előkészületnek te­kinti a Közös Piac és az USA keres­kedelmi szakértőinek az ősz folyamán Brüsszelben esedékes tárgyalásaihoz. Javult az USA kereskedelmi minisztériumának összetett indexe Az amerikai kereskedelmi miniszté­rium összetett indexe, amely a legfon­tosabb gazdasági mutatókat egyesíti, júliusban 1,4 százalékkal gyarapodott, míg egy hónappal korábban még 0,1 százalékkal visszaesett. Az indexet al­kotó nyolc mutatóból négy kedvezően alakult. Ezek az új tartós javak iránti megrendelések, új építkezési engedé­lyek, a munkanélküliségi segély iránti igény és az egy termékegységre eső­­ gyári árak és munkaerőköltségek ará­nyának alakulása. Kedvezőtlenül ala­kult viszont az átlagos munkahét, a gyárak és berendezések iránti meg­rendelések, az ipari nyersanyagárak és a részvényárfolyamok. Más jelentések szerint az amerikai­­ gyáripari megrendelések júliusban 1,7­­ százalékkal, azaz 968 millió dollárral gyarapodtak, szemben a júniusi 19 mil­­l­liós visszaeséssel. A szerszámgépipari­­ megrendelések viszont 9,3 százalékkal csökkentek júniushoz és 0,5 százalékkal tavaly júliushoz viszonyítva. (Reuter) JAPÁN ÓVATOS TAKTIKÁJA A tegnapi jelentések alapján határo­zottabb körvonalat kapnak azok az el­képzelések, amelyek alapján, a japán gazdaságpolitika irányítói megkísérlik, hogy „mentsék a menthetőt”, és a lehe­tő legkisebb veszteséggel kerüljenek ki a jelenlegi, számukra fölöttébb kedve­zőtlen helyzetből. A tokiói pénzügyminisztériumból szár­mazó közlés szerint Japán azt tart­ja kívánatosnak, ha a multilaterális paritáskiigazítások után ismét a dollár -arany bázison restaurálják a nemzet­közi monetáris rendszert. Figyelembe véve az utóbbi napokban nyilvánosság­ra került különböző elképzeléseket, a többi között a francia pénzügyminisz­ter nyilatkozatát arról, hogy az SDR a dollár esetleges utódja lehet, ezt az elvi állásfoglalást nyilván szívesen hallják Washingtonban. Még akkor is, ha ezt kiegészítették avval a kívána­lommal, hogy keressenek valamiféle megoldást az Amerikából túlzott mér­tékben kiáramló dollár visszairányítá­­sára. E megnyilatkozással egyidejűleg azon­ban Tokió hivatalosan is tiltako­zott az amerikai importpótadó életbe­ léptetése ellen és felszólította az Egye­sült Államokat, hogy függessze fel ezt az intézkedést. Az erre vonatkozó jegy­zéket a távol-keleti szigetországban tartózkodó Trezise amerikai kereske­delmi államtitkárnak hozták tudomá­sára. A szóbeli jegyzék kifejti, hogy a jen lebegtetésével alapvetően megvál­tozott az a helyzet, amely a washing­toni kormányt a többletvám kivetésére késztette. Nyomatékosabbá teendő ezt az okfejtést: Tokióban kifejtették, hogy Japán nem járul hozzá a jen felérté­keléséhez, csak akkor, ha az Egyesült államok visszavonja a 10 százalékos pótvámot. A kép teljességéhez hozzátartozik — és jellemző Japán óvatos taktikázására —, hogy a hivatalos körök súlyt he­lyeztek Fukucsa külügyminiszter hétfői nyilatkozatának „értelmezésére”. A kül­ügyminiszter azt mondotta: meglehet, hogy Japán és a Közös Piac megtorló intézkedésekhez folyamodik, ha az USA huzamosabb ideig fenntartja az im­portnehezítő rendelkezést. A tegnapi magyarázatok sietnek leszögezni, hogy Japán egyelőre nem gondol megtor­lásra; a miniszter csupán elvileg és távoli lehetőségként vetette fel ezt a gondolatot. Bár a japánok visszavonulót fújtak, a pozícióikat minid erősebbnek vélő amerikaiak felhorkantak a nyilatko­zatra. Magas beosztású amerikai tiszt­viselők szerint e megtorlások bume­rángnak bizonyulnának, és a jelenlegi valuta- és kereskedelmi válság eszka­lációjához vezetnének. Végezetül: a japán kormány által fo­ganatosított intézkedéssorozathoz tar­tozik a devizaellenőrzés fokozása is. Tegnap ugyanis számottevően tovább gyengült a dollár helyzete a lebegő jen­hez képest. A tényleges felértékelődés mértéke meghaladta a 6 százalékot. Ezt figyelembe véve a japán kormány to­vább nehezítette a devizaspekuláció lehe­tőségét kínáló előzetes exportkiegyenlíté­si rendszert. A pénzügyi hatóságok már eddig is több intézkedést hoztak az el­len, hogy a japán exportőrök előzetesen behajtsák a szállítások ellenértékét, az importot viszont lehetőség szerint későn egyenlítsék ki. Most újabb szigorú in­tézkedéseket hoztak e gyakorlat akadá­lyozására. Ezenkívül tovább korlátoz­ták a konvertibilis „szabad jen”-ben való kereskedelmet, vagyis a kül­földiek kezében levő jen-tételekkel való forgalmat. A dollárbeáramlás ugyanis gyorsulna, ha a külföldiek sza­badon vásárolhatnának dollárért jent. Nehézségek a Benelux valutauniójában A három Benelux-országnak a Közös Piacon belül megalakított valutauniója nehézségekbe ütközik, mert túl költ­séges a fenntartása — jelenti brüsszeli tájékozott forrásból a Reuter-iroda. A dollárválság és a Közös Piacon belüli ellentétek miatt átmeneti szükség­­intézkedésként életbe léptetett valuta­unió fenntartásáról egy héten belül hozzák meg a döntést. A megállapo­dást elsősorban azért kötötték, hogy lehetővé tegyék Belgium és Hollandia között a mezőgazdasági cikkek keres­kedelmének zökkenő nélküli fenntar­tását. A holland forint azonban kere­settebb a belga franknál, ezért a belga jegybank Brüsszelben kénytelen hol­land forintot eladni és a holland pénz­ügyi hatóságok Amszterdamban kény­telenek frankot vásárolni, hogy a két valuta közötti rögzített paritást fenn­tartsák. Ezek a támogatási műveletek rendkívül költségeseknek bizonyultak. Brüsszelben nem sikerült hivatalos adatot kapni arra, hogy a két jegy­bank mekkora összeget fordított a piaci intervencióra, de Belgium devizatarta­lékai az augusztus 30-án végződő héten 474 millió frankkal apadtak. NAPRÓL NAPRA­ ­ NEM SZÜLETETT MEG A VÁRT KOMPROMISSZUM a párizsi francia—nyugatnémet tárgyalásokon, s így késik az amerikai gazda­sági intézkedések által sújtott országok közös álláspontjának kialakí­tása. Valamennyi fél hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a kereske­delmi háború kirobbantását, de Nyugat-Európában és Japánban is egyre több szó esik a megtorlások lehetőségéről. Egyelőre még nem mérhető fel, hogy csak a tárgyalásokat előkészítő taktikai megnyilat­kozásokról van-e szó, vagy valóban fenyeget a kölcsönös kereske­delmi megtorlások eszkalációja.­­ A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG EGYRE VONZÓBB PIAC a japán üzletemberek számára. A kantoni vásáron októberben 300 céggel több jelezte részvételét mint ahányan tavaly Japánt képviselték. A kiállí­tással egyidőben az eddigi legmagasabb rangú japán üzleti küldött­ség is Pekingbe látogat. A szigetország ázsiai kereskedelmi politiká­jában folyamatban levő változást jelzi az is, hogy Tokió ideiglenesen felfüggesztette a kölcsönnyújtást Tajvannak. ♦ A BELFÖLDI IPARI VÁLLALATOKKAL való szoros együttműködés alapfeltétel a TRANSELEKTRO tervezett exportjának megvalósítá­sához. A vállalat valamennyi jelentős szállítójával már hosszú lejá­ratú szerződést írt alá. Néhány termék azonban gondot okoz. Ezek közé tartoznak a villamosforgó gépek, valamint a hűtőkompresszo­rok és klímaberendezések. ♦ A NEMZETKÖZI KÁVÉTANÁCS hosszas viták után megállapította a 41 termelő ország kávéexport-kvótáját, valamint a négy legfonto­sabb fajta minimális és maximális árát. Brazília üdvözölte az egyez­ő , a fölényt, a kisebb országok viszont erősen méltatlankodnak, mivel — véleményük szerint — a Nemzetközi Kávéegyezmény egyre inkább az Egyesült Államok és Brazília bilaterális megállapodásává válik.­ -ff-----------------——---------------------------------­Kiegyenlítetlen a kereskedelem Argentínával Magyarország a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmének egy­negyedét Dél-Amerikával bonyolítja le. A földrész államai közül Argentína hagyományos kereskedelmi partnerünk. Az évtizedes kapcsolatok ellenére a két ország közötti árucsere jelenleg igen alacsony. Különösen csekély a magyar export, noha gépipari termékekben is jelentős lehetne a forgal­munk. Argentína a fejlődő országok között a legfejlettebbek közé tartozik, világvi­szonylatban pedig 770 dolláros egy főre jutó nemzeti össztermékével (GNIP) a közepesen fejlett államok kategóriájá­ban foglal helyet. Ipari-agrár ország, ahol a feldolgozóipar részesedése a hazai össztermék (GDP) előállításából több mint 35 százalék­a latin-amerikai vi­szonylatban a legmagasabb. Viszonylag jelentős a mezőgazdaság részesedése is (15 százalék). Dél-Amerika területileg második leg­nagyobb országa, a második világhábo­rút követő években — amikor az ipar fejlesztése is sorra került — gazda­ságilag dinamikusan fejlődött. A nem­zeti össztermék évi növekedési rátája a hatvanas évek elején átlagosan 5 szá­zalékos volt, ez a következő évtized­ben 2,3 százalékra lassult. A dél-ame­rikai ország külkereskedelmi forgalma az elmúlt évtizedben lényegében stag­nált, de az utóbbi egy-két évben meg­élénkült. A kormány újabban exportösztönző, valamint az exportstruktúra megváltoz­tatását célzó intézkedéseket vezetett be. Az exportnak a nemzeti össztermékben való részesedése a latin-amerikai föld­részen a legalacsonyabbnak mondható: 1969-ben a GNP 9,2 százaléka volt. Argentína legfontosabb kereskedelmi partnerei a fejlett tőkésországok: az Amerikai Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Anglia, Japán, de jelentős — elsősor­ban az exportja szempontjából — a Szembetűnő — és ez idő szerint ez nemcsak argentínai sajátosság — a forgalom tartós magyar passzívuma. Tény ugyanis, hogy a dél-amerikai kapcsolatokban a magyar import nö­vekedésével távolról sem tartott lépést a kivitelünk, jóllehet a magyar ipar gyártmányai számára — különösen a gépeknek és műszereknek — lehet pia­cot találni e távoli kontinensen is. Erre egyébként az egyik példát éppen Argentína szolgáltatja. A két ország közötti tradicionális több évtizedes ke­reskedelem révén ebben az országban már a második világháború előtt sem voltak ismeretlenek a magyar vonatok, vasúti gördülőanyagok. A felszabadu­lás óta hazánk 280 motorvonat-egysé­get szállított ide. Az elmúlt években oxigéngyárakat, telefonközpontokat, portáldarukat, szerszámgépeket, vasúti síneket és tartozékokat, alukábeleket, nagyfeszültségű készülékeket, izzó­lámpákat exportált. Szállításainkkal elégedettek voltak. MB’­_____________________________________ LAFTA-országokkal fenntartott keres­kedelme is. Argentína a Latin-amerikai Szabad Kereskedelmi Társulás (LAFTA) alapító tagja, Brazília mellett a csopor­tosulás egyik legnagyobb és legfejlet­tebb tagállama. Ide irányuló exportja 1961 és 1968 között megháromszorozó­dott. A latin-amerikai országokra (termé­szetesen Kuba kivételével) jellemző a gazdasági élet erős függőségi helyzete a külföldi, elsősorban az USA tőkétől. Argentínában a külföldi tőke a legutóbbi időkig preferenciális elbánásban része­sült. Dél-Amerikában egy idő óta erő­södik — országonként különbözően — az Egyesült Államoktól való függés fel­számolására, de legalábbis gyengítésére irányuló törekvés. E folyamattal párhuzamosan, de leg­alábbis minden bizonnyal attól nem függetlenül, szinte valamennyi latin­amerikai országban megfigyelhető, hogy törekednek a gazdasági kapcsolataik fejlesztésére az európai szocialista or­szágokkal. Ez a tendencia a számszerű eredményeken még nem mérhető le, hiszen a dél-amerikai országoknak ál­talában — így Argentínának is — a szocialista országokkal folytatott keres­kedelme még nem jelentős. Ez vonat­kozik Magyarország és Argentína ke­reskedelmi forgalmára is, amely az utóbbi években egyszer sem érte el az évi 150 millió devizaforint értéket sem. Bár néhány más esztendőben ennél is lényegesen kisebb volumenű forgalom lebonyolítására került sor, mint a szá­mok mutatják (millió devizaforintban). Argentínával 1967 novembere óta a legnagyobb kedvezmény elvét biztosító kereskedelmi megállapodás van ér­vényben. Mindamellett sok nehézség­gel küzd még a kereskedelem, s ezért koncentrált erőfeszítésre van szükség. Ezek azonban a kontinens nagy pers­pektíváira gondolva, mindenképpen megérik a ma beléjük fektetett anyagi és szellemi energiát. DPM 1965 1966 1967 1968 1969 1970 I. 1971 félév Export 6,3 6,7 3,8 20,1 23,9 9,0 12,7 Import 106,5 143,0 104,2 75,4 89,7 135,3 34,2 összesen: 112,8 149,7 108,0 95,5 113,6 144,3 46,9 Tímár Mátyás Latin-Amerikába utazik Tímár Mátyás a minisztertanács el­nökhelyettese a hivatalos meghívások­nak eleget téve a közeljövőben Ar­gentínába, Chilébe, Peruba és Ecua­dorba látogat. Utazásának célja erő­síteni a kapcsolatokat, bővíteni a gazdasági együttműködést. Nyugalom az európai devizatőzsdéken A dollár kedden újabb mélypontra esett a kétcsatornás párizsi devizapiac szabadon alakuló „pénzügyi” oldalán. A bankok egymás közti ügyleteikben 5,315—5,325 frank árfolyamon forgal­mazták a dollárt, ami az 5,55 frankos korábbi hivatalos paritáshoz képest a frank 4,14 százalékos felértékelését je­lenti. A „kereskedelmi” dollár viszont erő­södött a frankkal szemben. Hétfőn a központi banknak még tekintélyes in­tervenciós vásárlásokkal kellett meg­akadályoznia, hogy árfolyama a hiva­talos 5,5125 frankos minimális szint alá essen. Kedden azonban érvénye­sült a hó végi elszámolással kapcso­latos dollárkereslet, s a „kereskedel­mi” dollárban a francia devizakorlá­tozások miatt mutatkozó hiány ha­tása. A jegybank támogatása nélkül is 5,515—5,516 frankra emelkedett az árfolyam az előző esti 5,5125— 5,5135 frankról. A londoni devizapiacon — amely a hétfői bankszünet után kedden nyílt meg újra —, az előző számunkban is­mertetett korlátozó intézkedések hatá­sára gyengült a font árfolyama. A múlt pénteki 2,4705 dollárral szemben ked­den 2,4642—2,4572 dollárral jegyezték. Nyugat-Európa többi tőzsdéje általá­ban nyugodt maradt kedden, a dollár árfolyama Frankfurtban és Milánóban egy árnyalattal lanyhult, Zürichben tartott maradt, Brüsszelben és Amster­damban kissé szilárdult. A legjelentősebb változást a keddi nap az aranypiacokon hozta. A­ speku­láció a jelek szerint eladásba kezdett. Londonban 62,5 centtel unciánként 40,65 dollárra esett az arany szabad­piaci jegyzése. A kontinensen még na­gyobb volt a zuhanás: Zürichben 1,15 dollárral 40,46 dollárra, Párizsban pe­dig 40,74 dollárra esett az unciánkénti ár. (Reuter)

Next